KULT
A Rovatból

Mi történt Esztivel és Zsoltival, a Kicsi Óriások győzteseivel?

Milyen egy gyerek tehetségkutató után az élet? Milyen volt a műsor belülről? Mit adott, mit vett el? A Kicsi Óriások tánckategóriás győzteseivel: Esztivel és Zsoltival, illetve a zsűri egyik tagjával, Spáh Dáviddal beszélgettünk.


Ahogy belépek Spáh Dávid irodájába, ahova a találkozót beszéltük meg, megpillantom a szerényen rám mosolygó, győztes táncospárt, akik úgy figyelnek rám, mint a tanárnénire. Pedig nem akarok tanárnéni lenni, azt szeretném, hogy egymás szavába vágva sztorizzanak, de hiába: Zsolti példaértékű türelemmel és udvariassággal várja meg, hogy Eszti befejezze mondandóját,

Eszti pedig olyan jámbor, miközben beszél, mintha nem épp előző éjjel érkezett volna haza a brüsszeli Európa Parlamentből, ahol az UNICEF fiatal magyar delegációjának kiskövetévé választották.

Dávid félreteszi a munkát, leül közénk. Láthatóan sok mindennel van tele a feje, de ahogy beszélni kezd, újra azt a zsűritagot látom benne a műsorból, aki ha valamiben részt vesz, az szívügyévé válik.

13

Eszti, Zsolti! Most már eltelt egy kis idő a Kicsi Óriásokban aratott győzelmetek óta. Mit éreztek, ha visszaidézitek a műsorban töltött időszakot?

Eszti: Nagyon nagy élmény volt, amit biztos, hogy soha nem fogok elfelejteni. Nagyon sokat tanultam is. Nagyon sok minden volt, amit előtte még nem tudtam megcsinálni, most meg már természetesnek tűnik. Például pár tánclépés, vagy egy gondolat.

Zsolti: Én is nagyon sokat tanultam bent az akadémián. Amikor bementem, fú, nagyon béna voltam, de most már jó táncos vagyok.

Tudsz példát mondani? Mi az, ami konkrétan kikupálódott benned?

Zsolti: A lelkis része is. Sok barátot szereztem, nagyon összemelegedtünk a többiekkel. Amikor volt a válogató, hogy hogy lesznek a csapatok, már akkor sírt mindenki.

10

Dávid! Ha jól tudom, te még sosem zsűriztél olyan műsorban, ahol gyerekek versenyeztek.

Dávid: Sőt, semmilyen műsorban nem zsűriztem még. És bármennyire is igyekeztek ennek a műsornak az egyébként nagyon profi alkotói felvázolni, hogy min fogok keresztül menni, ez nem teljesen sikerült. Nem az ő hibájuk: azt hiszem, erre egyszerűen nem lehet fölkészíteni az embert. Nagyon jó túra volt ez nekem, legalább annyit tanultam belőle, mint ez a két ember itt.

Mi volt az, amire nem tudtak felkészíteni?

Dávid: A részletekre való odafigyelés és a felülkerekedés azon, hogy gyerekekről van szó. Nekem az egyetlen motivációm ebben a műsorban az volt, hogy valami hasznos tanácsot adjak. Na most, táncolni nem tudok, viszont az énekhangom sem az igazi, ellenben nem nagyon voltam kamera előtt az elmúlt jó pár évben.

"
Szóval megpróbáltam inkább az egésznek az emberi oldalát nézni, amihez sokszor bizony zárójelbe kell tenni azt, hogy gyerekekről van szó.

Számomra ez volt a leginkább emberpróbáló, pedig a munkám részeként elég sokszor találkozom gyerekekkel, meg hát idő közben kisgyerekes apa is lettem. De mindez inkább összezavart, mint segített, hiszen a műsort is apaként kezdtem el látni.

9

Gyerekek? Éreztetek olyat a műsor alatt, hogy felnőttként kezelnek benneteket? Hogy nagyobb a szigor, keményebbek az utasítások?

Eszti: Hát igen, a vége felé már voltak olyanok, hogy ránk szóltak, hogy most nem szabad elfáradni, csinálni kell, gyerünk... és mindezt nem ilyen szépen.

Fárasztóbb volt ebben a műsorban szerepelni, mint fellépésekre menni?

Eszti: Igen, sokkal fárasztóbb volt, mint bármilyen fellépés eddig.

Zsolti: Igen, egyetértek.

Emlékeztek olyan pillanatokra, amelyeken nehéz volt túllendülni?

Eszti: Nekem az volt nagyon nehéz, amikor a negyedik adásban tangóznom kellett. Mivel nekem még sosem volt közöm ilyen tánchoz, nagyon kiborultam, és biztos voltam benne, hogy én ezt nem fogom tudni megcsinálni. És akkor is túl kellett lépni és meg kellett csinálni.

1718

És túllépted, és megcsináltad! Büszke voltál magadra utána?

Eszti: Igen, nagyon.

Helyes. Zsolti, neked mi volt nehéz pillanat?

Zsolti: Nekem az eleje meg a vége volt nehéz. A végére nagyon elfáradtam, aludtam a szünetekben. Meg, hát rám kellett szólni, hogy gyerünk, ne most add föl, nem most kell pihenni, most kell igazán odatenni magadat. Az eleje meg akkor volt nehéz nekem, amikor kiestek a válogatón a többiek.

Kitől kaptátok a legnagyobb támogatást?

Eszti: Én a Nikitől, aki az akrobatika edzőnk volt, meg a Tomitól (Szabó Tamás táncos, koreográfus - a szerk.). Vagyis Tomi máshogy motivált, mint ahogy elképzeli az ember, szóval nem úgy, hogy odajött és azt mondta, hogy gyerünk... de valahogy mégis adott valamilyen motivációt nekem.

Zsolti: Nekem is a tanárok, mind lelkileg, mind fizikailag, meg a Dávid!

19

Dávid! Úgy láttam, rendesen belehelyezkedtél a műsorban látottakba, nem titkoltad azt sem, ha meghatódtál valamin.

Dávid: Inkább nehezen tudok kilépni belőle. Én vagy teljesen elrejtem a véleményemet, vagy teljesen beleélem magam, középút nincs. És itt azt gondoltam, jobb őszintének lenni, még akkor is, ha ez néha kínos helyzetet teremt. A cél az volt, hogy ne a nézőkhöz beszéljünk, hanem inkább a gyerekekhez.

"
Amit én látok magam körül, a pedagógusoktól az átlagos szülőkig, az az, hogy nem találjuk a gyerekeinkkel a közös hangot.

Ezen változtatni kell, és ezt próbáltam valahogy, ha nem is oktató hangvételben, de valamilyen módon érzékeltetni, hogy beszéljünk a gyerekeinkkel normálisan. Ez szörnyen nehéz dolog, hiszen maga ez a műsor is arról szól, hogy a gyerekek mennyire cukik, és hát ha emellé még ügyesek is, akkor aztán elájulunk. Aztán az van, hogy a harmadik adásnál már nem elég cukinak lenni, és erről őszintén kell tudni beszélni, mert különben a gyerek úgy marad.

"
A cukiság viszont elmúlik, erre mondjuk én egy kitűnő példa vagyok.

És marad az, amit közben vagy felneveltünk, vagy nem. Én nagyon sok ilyennel találkoztam, hogy elmúlt a gyermeki báj, és ott maradt valaki eszközök nélkül. Esztit és Zsoltit, azt gondolom, ettől nem kell félteni, nem csak azért, mert van tehetségük, hanem azért is, mert gondolnak arra, hogy mi lesz velük.

4

Én főleg az ovisokkal voltam nagy bajban. Teljesen más közegben élünk mi, mint az a latin-amerikai vagy spanyol világ, ahonnan ez a műsorformátum ered. Ott tök máshogy állnak a pici gyerekekhez, és a pici gyerekek is tök mások. Itthon azt érzem, hogy a környezetük és a közönségük elhitet velük valamit.

"
És volt, hogy valamelyik picinek, sokak számára meglepő módon, de inkább nem adtunk pluszpontot, nem emeltük ki vagy nem juttattuk tovább, mert úgy gondoltuk, hogy most kell neki egy jelzés. Pedig pici. És nem most fogja ezt megérteni, de tíz év múlva, amikor majd erre visszagondol, akkor abból talán már a helyes konzekvenciákat fogja levonni.

Ezt nem volt jó érzés csinálni, nem is kérte tőlünk senki, de mégis úgy éreztük, hogy így helyes.

Vállalnád újra, hogy gyerekeket bírálj egy műsorban?

Dávid: Valószínűleg igen. Mert kíváncsi lennék rá, hogy mi újat vagyunk képesek a gyerekekkel összehozni, és hogy volt-e annak eredménye, ahogyan ebben a műsorban kommunikáltunk velük, elindítottunk-e egy folyamatot.

És lenne a műsorkoncepcióra, formai változtatásra tett javaslatod?

Dávid: Nagyon óvatosan tenném csak, mert én nem ehhez a műsortípushoz értek. Filmeket, tévésorozatokat készítek, ami egy egészen más műfaj. Talán amit javasolnék, az az, hogy a piciknek legyen nagyobb a mozgásterük. Szerintem őket is megviselte, hogy mennyi mindent kellett rögtön, egy hatalmas közönség és rengeteg kamera előtt csinálni. Talán ezen változtatnék és olyan játékokat csinálnék, amelyekkel fel tudnak oldódni.

1

Eszti, Zsolti, mennyire volt szoros a kapcsolatotok a kicsikkel?

Eszti: Szerintem nagyon szoros kapcsolatban voltunk. Reggel, már amikor megérkeztünk, mindig jöttek a kicsik, hogy játsszunk.

Mennyire változott meg az életetek a műsor véget érése óta?

Eszti: Nekem nem változott meg annyira. Nagyjából ugyanazok történnek velem, mint előtte, csak vannak ilyen kis extra plusszok, meg több helyen várnak fellépésekre. Meg jólesik, ha egy-egy ember odajön és mondja, hogy láttalak, és te voltál a kedvencem.

Zsolti: Hát, igazából nekem se változott meg olyan nagyon az életem, csak ennyi, hogy felismernek, és az tök jól esik, meg gratulálnak, büszkék rám a barátaim, a családom.

Dávid: Szerintem most még föl sem érhetik, hogy mennyire megváltozott ettől az életük, de ez így van jól. Arra kell törekedni, hogy ne legyenek rosszak a következmények, de ez jó pár év múlva fog majd csak kiderülni.

20

Láttátok Youtube-on Dávidot és az ikertesóját a Família KFT-ben?

Eszti: Én igen, láttam őt!

Dávid: Eszti egy rendes lány. :)

Te ott, Szép Misit játszva, azzal a fiatal fejjel mennyire érzékelted, hogy ez a szerep meg fogja változtatni az életedet?

Egészen más volt még akkor a helyzet. Két csatornát lehetett nézni, nem lehetett válogatni, szóval az emberek egyszerűen rábeszélték magukat, hogy szeressék azt, ami van. A másik az, hogy évekig futott egy sorozat, nem úgy volt, mint ma, hogy pár hét után levették a műsorról, ha nem futott olyan jól. Az emberek bioritmusának a részévé vált, és ezt ma tök nehéz megérteni. Hála Istennek! Mert bár elég jól viseltük, de most, utólag úgy érzem, ebből sokkal kevesebb is elég lett volna.

Beskatulyázva érzed magad?

Dávid: Mindig úgy fogom érezni magam. Én ha egy Oscar-díjas filmet hoznék össze, akkor is úgy kezdődne a rólam szóló cikk, hogy a Família KFT szereplője. Most, a Tömény történelem című sorozatom kapcsán kaptam meg életem első olyan cikkét, amelyben nem esik szó erről. Node, a lényeg tehát, hogy egy ilyen műsorban való szereplésnek csak később jön ki a hatása. És nem is az ismertté válás idézi ezeket elő, hanem mindaz, amit a műsor alatt megéltek. Szerintem például egészen megváltoztatja az ember hozzáállását a munkához, az elvárásait saját magával szemben. Vagy

"
ha csak arra jó volt ez a műsor, hogy öttel több gyerek kezd el táncolni vagy énekelni az országban, akkor már volt értelme.

Mert igazából ez hiányzik sok helyen, hogy nincs kedv meg igény. És nagyon remélem azt is, hogy ennek a nagy nyári tábornak, ami ez a műsor volt, a kis versenyzői nem felejtik el egymást, és fenntartják a kapcsolatot.

7img_3240

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg a cikket!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Jani, nem jön a vonat!” – a Bankrupt új dala a MÁV-ot állítja célkeresztbe
Alig néhány hónappal azután, hogy megénekelték „Repülős Petit”, újra támad az utóbbi évek talán legtöbb politikai-közéleti dalát szállító zenekar. Premier!
L.D. - szmo.hu
2025. november 19.



„Ez a szám egy rendőrautóban fogant, útban a veszprémi vasútállomás felé, ahová a járőrnek kellett négyesével bevinnie a sztrádán lerohadt vonatpótló busz utasait. Amióta a Batidai Vámpír kezében a MÁV, bárki gazdagodhat hasonló élményekkel, ha kénytelen igénybe venni a vasúti szolgáltatást, így nem lesz nehéz azonosulni a dalszöveggel.”

A Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a fenti szavakkal mutatja be a zenekar legújabb dalát, ami egyben a zenekar idei termését összefoglaló új négyszámos EP címadója is.

Nem jön a vonat:

No Train’s Coming:

Spotify-ra és a többi streaming platformra november 28-án érkezik, a lemezbemutató koncert pedig november 29-én az Instantban lesz, ahol a legmenőbb osztrák punk rock zenekar, a DeeCracks lesz a vendégünk. Ezen kívül számos vidéki városban is lesz alkalmunk bemutatni a Fish! és a Kozmosz zenekarokkal már javában zajló turnén. A felvétel ezúttal is a Grenma Stúdióban készült Botlik Mátyással, a borítógrafika pedig ismét Vass Richárd alkotása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Gerendai Károly a Sziget megmentéséről: A politikusok azt a játékot játszották, hogy ki rántja el előbb a kormányt
Az üzletember szerint a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.


Gerendai Károly volt a Della, a 24.hu gazdasági podcastjának vendége, melyben többek között arról beszélt, hogy miért és hogyan vette vissza a Sziget Fesztivált.

Az üzletember azt mondja, nem tervezte, hogy újra „szigetezni” fog, egyszerűen azzal a ténnyel szembesült, hogy az eddigi tulajdonosi kör kivonul a magyar piacról és nem folytatják tovább a fesztivált sem. Amikor felkínálták neki a lehetőséget, hogy a helyükre lépve megmentheti a Szigetet, akkor szembesült ezzel a kihívással.

Az interjú rögzítésekor még nem volt végleges döntés a Fővárosi Közgyűlés részéről a közterület-használati szerződésről, ami a fesztivál megrendezésének kulcsa. Gerendai Károly elmondta, bizonytalansági tényező még van, de bizakodó, mert a frakciók jelezték, hogy a legutóbbi kérelmüket már támogatni fogja a többség. A közgyűlésben zajló vitákat egyenesen pejoratív jelzővel illette.

„Tudom, hogy milyen jó szó erre, ez a tényleg cirkusz, kutyakomédia, nem tudom micsoda, mert nekem tényleg egyszerűen abszurd volt, hogy miközben mindenki arról beszél, hogy legyen Sziget, meg kell menteni a Szigetet, a végén gyakorlatilag az volt az érzésem, hogy azt a játékot játsszák, mint amikor két autó megy egymással szembe és kirántja el előbb a kormányt, és a végén ugye egyik se rántotta el a kormányt, aminek az lett a vége, hogy majdnem nem lett Sziget”

– fogalmazott. Szerinte végül utólag történt egyfajta „kormány elrántás”, ami oda vezetett, hogy újra be tudták adni a kérelmüket.

Gerendai elmondása szerint a szavazás másnapján találkozott Magyar Péterrel, ahol megegyeztek azokról a feltételekről, amelyekkel a TISZA Párt frakciója is támogatni tudja az előterjesztést. Arra a kérdésre, hogy Magyar Péter politikai haszon reményében járt-e el, Gerendai úgy felelt:

„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szerintem ő nem politikai haszonszerzés, hanem politikai kármentés reményében tette ezt a lépést szerintem.”

Úgy véli, a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.

„És valószínűleg ez volt az a pont, ahol ők is azt felmérték, hogy ez rájuk éghet ez a helyzet, hogy akkor a végén esetleg a Tisza-szavazók egy része azt gondolja, hogy ez mégse szimpatikus ez a politikai formáció számára, hogyha egy ilyen kérdésben nem álltak ki és elkaszálják”

– mondta, hozzátéve, hogy a TISZA és a Fidesz-frakció is tartózkodott, ami majdnem a Sziget végét jelentette.

Állítása szerint a közgyűlésen egyedül Karácsony Gergely főpolgármester, illetve az ő emberei kérdezték meg arról, hogy mit gondol a pártok által benyújtott módosító indítványokról. Ezek között szerinte egészen furcsák is voltak, például hogy a Sziget vegyen buszokat vagy adjon aranyrészvényt a fővárosnak.

„Abszolút azt éreztem, hogy itt majd zajlik a kampány, és egyszerűen mindenki elfelejtkezik arról, hogy hát közben ott a sok bába között mi lesz a gyerekkel”

– jellemezte a helyzetet.

A jobboldali médiában megjelent narratíváról, miszerint egy ukránokat pénzelő amerikai tőkealaptól veszi vissza a Szigetet, Gerendai azt mondta, ez a „ne sírjak vagy nevessek” kategória. „Tényleg egyszerűen abszurd, hogy milyen ötleteket tudnak egyáltalán kitalálni” – jelentette ki. Hozzátette, elkeserítőnek tartja, hogy nehéz elképzelni, hogy valaki egyszerűen csak meg akarja menteni a fesztivált, ami szerinte a főváros, az ország, a fiatalok, a kultúra és a turizmus közös érdeke.

A korábbi, saját időszakát érő kritikákra is reagált, miszerint a Sziget nulla közeli eredményt hozott, a pénzt pedig a járulékos vállalkozásokon keresztül vették ki. Gerendai szerint ez egy „klassz összeesküvési elmélet”. Állítása szerint visszanézve a 17. Szigetig, kilenc nyereséges, négy nullszaldós és négy veszteséges évük volt. Feltette a kérdést:

„Mi értelme van, hogy kilopjam a saját cégemből egy másik cégembe a pénzt? Így is úgy is adót kell fizetni utána.”

Elmagyarázta a sokat kritizált nagykereskedelmi modelljüket is: eszerint a nagyker árrésébe építették be a vendéglátósok által fizetendő díjat, ami így a forgalomtól függött. Ez egyfajta kockázatmegosztás volt, és a bevétel a Sziget kasszájába folyt be.

Gerendai kritikusan beszélt a korábbi külföldi tulajdonosok stratégiájáról. Szerinte a probléma az volt, hogy egy kaptafára próbálták működtetni a nyolcvanvalahány fesztiváljukat. A Sziget esetében ez a stratégia, ami a sztárfellépőkre (line-up) épült, nem működött.

„Ez egy kis lélekszámú, nem annyira fizetőképes piac, ahol nagyon nehéz lesz csak napijegyekből sokat eladni a fellépők neveire”

– magyarázta.

Rámutatott, hogy a külföldi látogatókat nem lehet csak a fellépőkkel becsábítani.

„Hogyha valaki csak azt tudja, hogy ki lép fel egy fesztiválon, akkor azért mondjuk egy angol fiatal föl fog ülni egy repülőre, hogy egy angol zenekart nézzen meg, hát azt otthon is megkapja.”

Ezzel szemben ők korábban a Sziget egyediségét, a sokszínűséget és Budapest vonzerejét kommunikálták.

A stratégiaváltás hatását számokkal is alátámasztotta. „Még mondjuk a 2010-es évek vége felé, tehát még az utolsó években, amikor még mi is részt vettünk, akkorról tudom a számokat, akkor nagyságrendileg 50-60 ezer bérletet adtunk a szigetre, és ennek a 85%-át külföldön. Most 22.800 bérlet volt már az utolsó évben eladva, és már ennek is csak a 70%-a külföldön.” Szerinte a magyar látogatók száma nem esett vissza, a külföldieké viszont jelentősen. Ennek egyik konkrét okaként a 26 országban működő képviselői hálózatuk leépítését nevezte meg, ami szerinte „életveszélyes döntés” volt.

A jövőbeli tervekről elmondta, mindenképpen meg akarják erősíteni a fesztivál kulturális kínálatának egyéb lábait, és nemcsak a programokra, hanem a szolgáltatásokra, a kommunikációra és a látványvilágra is több forrást szánnak. Célja, hogy a fesztiválélményt erősítsék, mert a legnagyobb előadók már kevésbé preferálják a fesztiválokat.

„Nekünk abban a modellben kell újra visszakormányozni a szigetet, amilyen régen is volt, tehát hogy mi 60-70%-át úgy adtuk el a jegyeknek, hogy még nem hirdettünk programot”

– vázolta fel a célt. Emellett szeretnének nyitni a régebbi, 30-40-es korosztály felé is, nem csak a Z-generációra fókuszálni.

Az üzleti háttérről elmondta, a Sziget Zrt.-t visszavásárolták, de a Sziget brand a korábbi tulajdonosnál maradt, amiért licencdíjat fizetnek. A fesztiválszervező csapat megmarad, Gerendai elsősorban a stratégiai irányok meghatározásában vesz részt. Heti két napot tervez a Sziget-irodában tölteni, ami miatt leginkább az utazásairól kell lemondania, de a vendéglátós érdekeltségeinek napi működését egy felépített menedzsmentcsapat viszi tovább. Az új projektek indítását azonban újra kell gondolnia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hiába tűnik propagandafilmnek a milliárdokból készült Sárkányok Kabul felett, a magyar háborús film azért meglepett minket
A Sárkányok Kabul felett nagy elvárásokkal, hatalmas állami költségvetéssel és még nagyobb kételyekkel érkezett, de meglepően sokszor bizonyul izgalmasnak és működőképesnek. Bár messze nem hibátlan a magyar akciódráma, időnként kifejezetten magával ragad, még akkor is, ha néha botladozik.
B.M.; Fotók: port.hu - szmo.hu
2025. november 20.



A Sárkányok Kabul felett könnyen megkaphatná a „hadseregpropaganda” címkét, sőt első ránézésre szinte kínálja magát erre a besorolásra, de ez csak a felszín. A film sokkal összetettebb, és jóval kevésbé egyszerű, mint amilyennek az előzetesek vagy a témaválasztás alapján tűnhet. Bevallom, sokkal rosszabbra számítottam.

Ez egy komolyabb akció-dráma, amely megpróbálja a feszült mentőakcióra és az emberi drámára építeni a cselekményét, miközben Magyarország egyik legdrágább államilag finanszírozott háborús produkciója is egyben.

Nem teljesíti maradéktalanul a saját elvárásait, azonban nem egyszer valóban képes magával ragadni, meghatni vagy épp felpörgetni a nézőt.

A történet alapja egy rendkívül erős témaválasztás. 2021-ben az amerikai csapatok kivonulása után Afganisztán szinte összeomlik, és ez olyan kaotikus állapotot teremt, ahol rengeteg ember kerül életveszélybe. A kabuli reptér az egyetlen menekülési útvonal, a nemzetközi erők pedig törékeny egyezséget kötnek a tálibokkal: nem lépnek be fegyveres erők Kabulba, cserébe a járatok szabadon felszállhatnak.

A tálibok próbálják elkapni a szerintük bűnös hitetlenek afgán segítőit, miközben a nemzetközi erők igyekeznek őket élve kijuttatni Kabulból.

Ebbe az őskáoszba érkezik meg a Magyar Honvédség mentőkülönítménye, amelynek feladata mintegy kétszáz magyar állampolgár és a magyar katonákkal együtt dolgozó afgánok kimenekítése. A tét óriási, folyamatosan emelkedik, a politikai háttér valós, a dramaturgiai alaphelyzet pedig feszült és hálás.

Ezért is kár, hogy a Horváth Áron forgatókönyve nem elégszik meg ezzel az eleve izgalmas alapkonfliktussal. Kapunk egy második, mellékszálnak tűnő történetet Bálint, a katona (Jászberényi Gábor) és Eszter, az orvos (Mészáros Blanka) menekülési és megmentési kálváriájáról. Papíron ez mélyíthetné az érzelmi rétegeket, ám ez film gerincévé váló „B-történet” valójában gyengébb, mint az eseményeket mozgató nagy történelmi háttér.

Sokkal jobb lett volna az egész, ha a repteres főkonfliktusra helyezik a hangsúlyt.

Eszter karaktere különösen problémás: a forgatókönyv szinte Teréz anyaként állítja be, de döntései gyakran nehezen érthetők, sokszor kifejezetten irracionálisak, ami megnehezíti, hogy a néző igazán kötődni tudjon hozzá. Emiatt Mészáros Blanka alakítása is kevésbé működik, hiába igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a szerepből. A másik nagy problémám a forgatókönyvvel a befejezés. Valahogy túl „amerikai”, még akkor is, ha igaz történeten alapul.

Ennek ellenére film teljesen élvezhető. A katonai szereplők, Jászberényi Gábortól Trokán Nórán át Dietz Gusztávig, meglepően hitelesek. A legjobb talán a Herczeg alezredest alakító Borovics Tamás.

Ám aki, Stohl András neve miatt vált jegyet a filmre, azt figyelmeztetnem kell, kb. 3 jelenete van a színésznek.

A csapatdinamika jól működik, az összetartás és feszültség ábrázolása pedig pontosan azt a hangulatot hozza, amelyet a műfajban várnánk. Dyga Zsombor rendezése alapvetően magabiztos: bár a kézikamerás megoldások néha túlzottan hektikussá tesznek egy-egy jelenetet. A feszült pillanatok jelentős része jól működik, megfelelő a ritmus és a tempó.

A harcjelenetek inkább korrektnek mondhatók, mint kiemelkedőnek. Nem érnek fel a Hollywoodban megszokott, több tíz- vagy százmillió dollárból készült látványakciókhoz, de a magyar átlaghoz képest kifejezetten színvonalas.

A több, mint ötmilliárd forintos összköltségvetés (melyből körülbelül négymilliárd közvetlen gyártási állami támogatás volt) látszik ugyan a vásznon, de nem feltűnően.

Amerikai mércével továbbra is kisköltségvetésűnek számít a produkció, és a nézői szemek azért inkább azokhoz szoktak hozzá. Nem sok akció van, de amit kapunk, az se igazán emlékezetes. Inkább a feszültség építésén, a drámán van a hangsúly, ez viszont nagyon működik. Mindezzel együtt is jóval élvezetesebb a látványvilág, mint sok más, hiperrealisztikus háborús filmben...khmm, mint például az idei Hadviselés… – abban már zavaró volt a túlzásba vitt realizmus.

A film hangvétele próbál mély és drámai lenni, sőt, néha kifejezetten pátoszos. Ez sokakat zavarhat, engem speciel nem. A legmeglepőbb, hogy időnként működik is ez a pátoszos hangnem: van olyan jelenet, amikor valóban hatásos, ahogy a felfokozott helyzetből kiemelkednek az emberi sorsok vagy a morális dilemmák.

Ám, amikor mellé megy, akkor nagyon mellé megy: a legérzelmesebb jelenetek néha túlzóak, olyankor gejl, csöpögő szinte a pátosz, már-már szappanoperának tűnnek, és teljesen kizökkentik a nézőt.

Én a teljes Eszter közlegény megmentése vonalat kihagytam volna...de akkor csak kb. 45 percnyi filmünk lenne.

Ami abszolút pozitív meglepetés: a propagandától való félelem viszonylag alaptalannak bizonyul. Lehet persze, hogy csak engem nem zavart. A film meglepően ügyesen egyensúlyoz a hősiesség, a katonai szakmaiság és a háború borzalmainak bemutatása között.

Az üzenetek ugyan kőegyszerűek, de legalább nem károsak.

Nem próbálja nyíltan toborzásra inspirálni a nézőt, és nem dicsőíti mértéktelenül a haditechnikát sem. Bár bemutatja a tömeggyilkolásra alkalmas gépeket, nem él vissza velük. Semmi szempontból nem hasonlítható egy Michael Bay-filmhez a katonaságpornó. Egy olyan történetet mesél el, ahol a katonák átlagemberek, akik nehéz döntéseket próbálnak meghozni rendkívüli helyzetben.

A Sárkányok Kabul felett összességében egy hullámzó, de alapvetően szórakoztató produkció.

Az írói hibák, a felesleges mellékszál, túltolt drámaiság mellett a rendezés korrekt, jól működik színészgárda és a feszült hangulat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Szépművészetiben balhézva és a Dunán hajókázva sem kápráztatnak el igazán a Szemfényvesztők 3 illuzionistái
Azért így is akad néhány csavaros trükk a tarsolyban, csak ne lenne minden karakter ennyire elszállva magától.


Kilenc év után folytatódik a „robinhoodkodó” bűvészbanda kálváriája. A Szemfényvesztők 2013-ban meglepetéssikert aratott: a David Copperfield babérjaira törő illuzionisták látványos akciókkal megtűzdelt és csavaros heistfilmje 351 millió dollárt termelt a világ mozijaiban, ami, ha belegondolunk, mégsem olyan nagy csoda, hiszen olyan sztárokkal volt karimáig pakolva a film, mint Jesse Eisenberg, Mark Ruffalo, Woody Harrelson, Morgan Freeman, Michael Caine, Dave Franco, Isla Fisher, Mélanie Laurent, Common vagy Caitríona Balfe. A minőségről alapvetően ritkán gondoskodó Louis Leterrier rendező (A szállító 1-2, A nyakörv, A hihetetlen Hulk, A titánok harca, Agyas és agyatlan, A leszámolás, Halálos iramban 10) akkor egész szépen betalált, és egy valóban szórakoztató és meglepő fordulatokkal teli filmet tett le az asztalra.

Nem is kellett hát nagyon sokat várni a folytatásra, 2016-ban érkezett a Szemfényvesztők 2. A rendezői széket ezúttal a szintén nem túl erős filmjeiről ismert Jon M. Chu (Step Up 2-3, G.I. Joe: Megtorlás) foglalta el, aki csak később kezdett igazán értékelhető mozgóképeket összerakni (Kőgazdag ázsiaiak, In the Heights – New York peremén, Wicked). A Szemfényvesztők 2 zárta le a rossz korszakát, amely sajnos nem tudta megismételni az első etap erényeit, a gyenge sztori és a fantasztikumot súroló nevetséges jelenetek (a kártyadobálós szcéna eléggé hírhedt lett) megtették a magukét. Az anyagi siker azonban most sem maradt el (főként az USA-n kívüli terepeknek köszönhetően), összesen 334,8 millió dollárt kalapoztak össze a mágusaink, tehát csak egy kicsivel kevesebbet, mint az első résszel.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a visszaesés (az Egyesült Államokban csak 65 milliót hozott) elegendő volt ahhoz, hogy a Lionsgate stúdió egy időre parkolópályára állítsa a franchise-t.

Végül azonban újra összegyűlt a banda (legalábbis a nagyja), hogy kilenc évvel a legutóbbi húzásuk után ismét valami nagyon villantsanak. A harmadik alkalomra is új rendező vállalta el a levezénylést, méghozzá a főszereplő Jesse Eisenberg régi haverja, Ruben Fleischer, akivel korábban együtt forgatták a Zombieland első és második részét, valamint a 30 perc vagy annyi se című akció-vígjátékot (Fleischer azért ezek mellett nagyot ment a Venommal és az Uncharteddal is).

Hőseink, avagy a Négy Lovas visszatér, és velük együtt egy új generáció illuzionistái is színre lépnek. Nem kis feladatra vállalkoznak: minden idők legjobban őrzött, legértékesebb ékszerét, a Szívgyémántot tervezik becserkészni a gonosz cégvezér Veronika Vanderbergtől (Rosamund Pike).

Pontosabban csak Atlas (Jesse Eisenberg) vág neki a társai nélkül a körmönfont rablásnak, amelyhez egy új, fiatal illuzionistatriót kér fel társnak, akik épp a Négy Lovas álcája mögött kopasztottak meg legutóbb egy sokakat megkárosító, milliomos kriptohuszárt. A színész Bosco (Dominic Sessa), a fürge June (Ariana Greenblatt) és az „agy” Charlie (Justice Smith) belemennek a játékba, a balhé közben azonban feltűnnek a régi Lovasok is, a kártyazsonglőr Jackkel (Dave Franco), a szabadulóművész Henley-vel (Isla Fisher) és a hipnotizőr Merritt-tel (Woody Harrelson), akik, Atlashoz hasonlóan, kaptak egy új kalandra invitáló kártyát egy titokzatos megbízótól. Vagyis a veteránok és az ifjoncok kénytelenek összefogni a közös nemezissel szemben.

Persze nem eszik olyan forrón a kását egy Szemfényvesztők-filmben, így megannyi csavarra és trükkre kell számítani a játékidő alatt.

Sajnos azonban ezek közül továbbra sem működik mindegyik. Alapvetően nagy gond ezzel a franchise-zal, hogy pontosan tudjuk, a benne szereplő színészek nem igazi illuzionisták, így az általuk bemutatott trükkök láttán sem esik le az állunk, hiszen tisztában vagyunk vele, nem igaziak.

A Szemfényvesztők-filmekben ráadásul már olyan kunsztokat mutatnak be, amelyekre egyszerűen nem is lehet magyarázat, legalábbis a fizika törvényei szerint elfogadhatók, szóval időnként átnézünk a fantasy műfajába is. Ebben a harmadik rész sem kivétel.

Bár a forgatókönyvírók próbálnak időnként különféle magyarázatokkal előállni a trükkökre, azok a legtöbb esetben igen kevésnek bizonyulnak. Ráadásul ebben az epizódban is kapunk egy, a második rész kártyadobálós pillanatához hasonló kínos jelenetet: amikor a hét főhős egymást túllicitálva próbál menősködni saját képességeivel a kastélyban. Jujj!

Azért van jó hírünk is. A fentieket leszámítva egész szórakoztató lett ez a rész, amelyben valóban akadnak meglepő csavarok, amikre talán csak a legedzettebbek jönnek majd rá. A casting is szuper, az új színészek ügyesek, bár mind nagyon el vannak telve maguktól, de Dominic Sessa (Téli szünet), Ariana Greenblatt (65, Ahsoka, Barbie, Borderlands) és Justice Smith (Jurassic World: Bukott birodalom, Pokémon: Pikachu, a detektív, Dungeons & Dragons: Betyárbecsület) jól hozzák a karaktereiket, és sokkal emlékezetesebbek, mint az „öreg rókák”.

Ráadásul nekünk, magyaroknak is tartogat kukkolnivalót a film, hiszen azt részben Budapesten forgatták, így a szemfülesek nem egy fővárosi helyszínt könnyedén kiszúrhatnak (többek között a Szépművészeti Múzeumot, az Operaházat vagy a Dunán hajókázva a háttérben a Rákóczi hidat).

Összességében tehát kijelenthető, hogy bár a borzalmas második résznél jobb lett a Szemfényvesztők harmadik kalandja, az első frissességének és körmönfontságának azért híján volt, szóval továbbra is elkelne még néhány ütősebb trükk a szereplők ingujjaiba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk