KULT
A Rovatból

Mélyrepülés a pornó világába? – A Szuperszex feléleszti Roccót, az olasz legendát

Rocco Siffredi neve ikonikus erővel bír egy bizonyos közösségen belül. Most a Netflix megpróbálja a mindennapjainkba behozni ezt a hatalmas… nevet. A pornó mélységes bugyrai helyett inkább Rocco családi drámáját láthatjuk, de vajon megéri megnézni?
B.M.; Fotók: / imdb.com - szmo.hu
2024. március 12.



Nem tudom hova tenni a Netflix legújabb, szabadon kezelt életrajzi sorozatát. Amikor azt mondom, hogy Rocco, akkor sokaknak a Nickelodeon rajzfilm jut eszébe, de biztos vannak olyanok, akiknek egy bizonyos Rocco Siffredi az, aki beugrik.

Az olasz fiatalember a ’80-as, ’90-es évek egyik legnagyobb pornósztárja volt.

Sokak imádták, rengeteg filmet készített, majd egy nap váratlanul visszavonult, 2004-ben. A sorozat megpróbál választ találni arra, hogyan jutott el a csúcsra, és miért tette le a lantot Rocco karrierje csúcsán.

Maradjunk annyiban, hogy cikkünk tárgyát életrajzi műnek nevezni erős túlzás. Minden rész végén kiírják, hogy ez életrajzi ihletésű mű, nem pedig szigorúan vett tényekből építkezik. Már-már életrajzi ihletésű önfellációnak is nevezhetnénk. A pornót piedesztálra emeli, és Rocco életét mesés nosztalgia-szemüvegekkel nézi. A sorozat 2004-ben indul, Párizsban, amikor a pornósztár váratlanul bejelenti a visszavonulását egy pornókiállításon.

Majd elkezdődik egy visszaemlékezés-hullám, ami visszarepít minket 1974-be, Olaszországba, Ortonába, ahol is egy tipikus soktagú olasz családjával él a kis 10 éves Rocco Tano.

Az ő szemén át látjuk ezt a nem túl idilli környezetet, ahol a gyermekkorát töltötte. Már akkoriban korában is fontos volt számára a szexualitás, ekkor talált rá egy újságra, a Szuperszexre, ami innentől szent könyve lesz a gyermeknek. Fiútestvérekkel nőtt föl, egy elég balhés közösségben, és az alkotók már az elején belengetik, hogy a központban legidősebb féltestvérével, Tommassóval való kapcsolata lesz. Toma barátnője, Lucia az egész város vágyának tárgyát képezte, és sokan gyanakodtak rá, hogy nem csak a fiú az egyetlen kérője. Ekkor kezdődik Rocco és Toma közötti feszültség, mert közel állnak egymáshoz, de az idősebb fiú mindig valami bajba kerül.

Az első epizód után ugrunk tíz évet, és Rocco elhagyja szülőfaluját a párizsi álomért, Tomához költözik, és neki dolgozik. Itt Párizsban kezdi el kiélni magát az éjszakában, és itt figyelnek fel átlagon felüli méreteire és szexuális hozzáállására: el is nevezték A szörnyetegnek.

Mint olasz csődör tör be a pornóiparba, miközben testvérével egyre viharosabb lesz a kapcsolata.

Mindkettőjüket furán kezelik a családtagok, Tommasót azért, mert bűnözőnek tartják, ami igaz is, míg Roccót a szakmájáért anyján kívül mindenki kitaszítja. Innentől fogva folyamatosan ugrálunk 2004 és a múlt között, éppen aktuálisan visszanyúlva Rocco életének fontos állomásaihoz.

Mivel arról informált a streaming csatorna, hogy ez önéletrajzi a mű, egészen másra számítottam, mint amit a Netflix elhozott nekünk. Azt hittem, hogy egy dokumentarista jellegű sorozatban ismerhetjük meg a pornólegenda életét. Esetleg magyar modell feleségét, aki még a szakmát is kipróbálta férjéért, vagy a fiával közös vállalkozását, még mindig a felnőttiparban. Annyi érdekes rész lett volna, ehelyett kaptunk egy unalmas, kissé művészieskedő, színházias ódát a pornóimádatról.

A családjával való viszonyát is unalmasan ábrázolták, testvérével való vitáik olyanok, mintha a délutáni gimnáziumi drámacsoportot néznénk.

A megvalósítás legalább valamennyire pozitív, a fényképezés ügyesen alkalmazkodik a művészies hozzáálláshoz, és néha egészen kreatív, a zene is működik, sőt a színészek se rosszak, kiemelném a felnőtt Roccót játszó Alessandro Borghit, akinek csibészes mosolya és gesztikulációja egészen közel áll az igazihoz. Jasmine Tricia, mint a felnőtt Lucia képezi a középutat, néha kimondottan jó, néha teljesen érdektelen a szerepben. Végül, amit még meg kell említenem, az Adriano Giannini ripacskodása, mint Tommaso: akkora túlzás a szerepben, hogy szinte mindenkit elnyom, amikor a képernyőn van.

Ez igazából dicséret, így legalább a teljesen érdektelen történet és túldramatizálás mellett látni valami szórakoztatót is.

Látszik, hogy a színész élvezte a forgatás minden pillanatát. Sajnos az olasz produkcióval azért vannak problémák: a büdzsé. Érezni, hogy nem volt annyi pénz a Szuperszexre, mint más netflixes projektekre, a helyszínek nagyon ismétlődnek, a díszletek néha nevetségesek, az „öregítés” Rocco anyukáján inkább tűnik erős ekcémának, mint tényleges ráncoknak.

Nade. Hogyan ábrázolják a szexet? A felnőtt ipar szaftos jeleneteit, melyekben Rocco volt a főszereplő? Az igazi extrém szexualitást, amiről Rocco kapta a becenevét. Igazán sehogy. Még a Trónok harcában is komolyabb szexjelenetek voltak, mint az olasz szörnyetegről szóló sorozatban. Egy pár nemiszervet azért láthat, aki kíváncsi rá, de mint említettem, itt romantizálják a felnőtt ipart és Rocco filmográfiáját, nem explicit a szex. Így legalább nem zavaró és felháborító, inkább csak unalmas. Erősen idealizáljak a múltat, és tényleg olyan érzés az egészet nézni, mint amikor egy idősebb ember a hódításairól mesél. Neki lehet, hogy tényleg jó érzés visszaemlékezni, de mi csak unjuk, és várjuk a végét.

Rocco Siffredi életéből sokkal érdekesebb dokumentumfilmet lehetett volna készíteni.

Vannak jó pillanatai, de sokkal érdekesebb lett volna, hogy mi volt a véleménye az AIDS-krízisről az iparban? Vagy megmutathatták volna a visszavonulásainak hatásait a magánéletére, ugyanis a sorozat csak 2004-ig megy vissza, azóta Rocco többször visszatért, és vissza is vonult. Amit kaptunk, az szerintem kevés, hosszú és egy gyengébb életrajzi ihletésű önfelláció. A Szuperszex szinkronosan megtekinthető a Netflix kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk