„Aki csalással hatalmat szerez és erőszakkal megőrzi, az nem demokrata”
– vélekedik Kálomista Gábor, az Elk*rtuk című magyar játékfilm producere. Hozzátette: mi, magyarok szemérmesek vagyunk a történelmünkkel foglalkozni. Szerinte azonban nem baj, ha a társadalom kibeszéli magából ezeket a dolgokat, sőt itt volt az ideje, hogy „el lehessen mondani ezt a történetet végre”. A producer szerint a témaválasztás kavart indulatokat, holott bölcsebb lett volna utóbb véleményt nyilvánítani róla, mint a bemutatót megelőzően egy előzetes alapján – írja az MTI az interjú alapján.
Helmeczy Dorottya, a film másik producere arról beszélt, hogy a 2006-os őszödi beszéd kiszivárogtatását és az azt követő történéseket feldolgozó politikai krimiben az akkori kormányfőt, Gyurcsány Ferencet saját maga játssza el. Ezt részben azzal indokolta, hogy így jelenítik meg a korabeli felvétekkel, hogy az akkori miniszterelnök hogyan kezelte azt a helyzetet.
Emellett morális oka is volt annak, hogy nem akarták odaadni ezt a szerepet senkinek.
Azt, hogy a film körül fennforgás alakult ki, Helmeczy Dorottya azzal a félelemmel indokolta, hogy ha valami egy művészeti eszköz által létrejön, akkor az sokkal jobban bevonul a történelembe és letagadhatatlan részévé válik a múltnak.
– tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy a filmben mennyi a fikció, azt válaszolta: a két főszereplőn kívül semennyi – ennek kapcsán a Titanichoz hasonlította az alkotást.
Kálomista Gábor arról is beszélt, hogy a film első premierje Brüsszelben lesz, amit ő különösen fontosnak tart. Rámutatott: annak idején különböző bizottságok nem vizsgálódtak, a filmmel szerinte esélyt adnak nekik, hogy ezen elgondolkodhassanak. Kifogásolta, hogy "az emberi jogi szervezetek hol voltak", amikor "az embereket halomra lőtték szembe".
Kálomista Gábor azt mondta: rengeteget bántották a film szereplőit és elítélte, hogy egy színészt azért bántanak, mert egy filmben szerepel. Méltatva a külföldi stáb ideológiamentes hozzáállását bírálta, hogy ez Magyarországon nem tud megtörténni.
„Én leteszem a politikai batyumat a színház ajtajában”
– fogalmazott, hozzátéve: nincs jobb- és baloldali mozinéző, csak mozinéző van, nincs jobb- és baloldali színháznéző, hanem színházkedvelő emberek vannak.
Meghalt Bacsó Béla esztéta, egyetemi tanár, aki 1997-től 2016-ig vezette az Esztétika Tanszéket. A halálhírt Janisch Attila közölte a közösségi oldalán.
„A jellem, a műveltség és a tudás bevehetetlen és megtörhetetlen hegymagasa volt Bacsó Béla. Az emberi minőség egy minőség nélküli korban” – írta a rendező a Facebookon.
„Rettenetes hír! Felfoghatatlan és feldolgozhatatlan. Béla volt (és marad) a legcsodálatosabb, legegyenesebb, legméltóságosabb ember, akit a barátunknak tudhattunk.”
Bacsó Béla 1952-ben született, foglalkozott filozófiával, esztétikával, hermeneutikával és fenomenológiával. Iskoláit Budapesten végezte, felsőfokú tanulmányokat az ELTE magyar-esztétika-népművelés szakon végzett (1972-1977). Pályakezdő éveit a Magyar Színházi Intézetben töltötte főmunkatársi beosztásban, ahonnan politikai okokból elbocsátották; később az ELTE Esztétika Tanszékére került oktatónak és kutatónak.
Nagy bejelentéseket tett Kolosi Péter, az RTL vezérigazgató-helyettese és programigazgatója a SorozatWikinek. Kolosi elárulta:
15 év után visszatér a Kalandra fal! és 3 év kihagyás után az Álarcos énekes is új évadot kap.
Előbbiről annyit árult el Kolosi, hogy ezúttal nem Sebestyén Balázs és Vadon Jani vezeti majd a show-műsort, az új műsorvezetők kilétét viszont egyelőre nem fedte fel.
A sorozatrajongók a Drága örökösök legújabb és egyben befejező évadát, valamint az eddig csak az RTL+-on látható Apatigris harmadik, illetve a Mellékhatás második évadát is végigizgulhatják a képernyők előtt. Utóbbi kettőhöz sem terveznek folytatást.
„A Mellékhatás számunkra mindenképpen egy nagyon kedves sorozat, de azt a pénzt, amit ebbe kellene fektetnünk, azt inkább újdonságokba fektetjük”
– indokolta a döntést Kolosi Péter. Az RTL nagy erőkkel készül a The Floor című vetélkedőjére is, amelynek Szujó Zoltán lesz a műsorvezetője. A felvételek hamarosan elkezdődnek.
Ezért indította Putyin a háborút? – A Fordulópont: A bomba és a hidegháború a legjobb tartalom most a Netflixen
Nem gondoltam volna, de hosszú idő óta a Fordulópont: A bomba és a hidegháború Netflix dokumentumsorozat a legjobb tartalom a streaming szolgáltató kínálatában. Sokkal jobb, mint az idei Oppenheimert majmoló próbálkozások. A kilenc részes monstrum minden pillanata arany, még ha néha kicsit részrehajló is.
Brian Knappenberger nem most kezdte a szakmát, ez a sorozat immár a sokadik megálló a filmográfiájában, és mégis tudott újat mutatni. A 2021-es Fordulópont: 9/11 és a terrorizmus elleni harc után nekiállt a következő dokumentum projektjéhez. A sorozat minden porcikáján érezni a profi hozzáállást. Alapos, kerek, érdekes történelemlecke. Remek kiegészítés azoknak, akik imádták az Oppenheimert, és még többet meg akarnak tudni ennek a pusztító eszköznek a hátteréről és használóiról.
Szuper archív felvételekkel dolgozik és összefüggő, összetett, koherens narratíva jellemzi a részeket.
Mintha minden része önálló dokumentumfilm lenne, amelyek a végén szépen összeállnak egy tökéletes kirakóssá. Minden epizód egy ukrán-orosz háborús felvétellel kezd, majd visszautazunk a múltba, hogy kontextusba helyezzük azt.
Arra azért készüljön fel mindenki, hogy a kilenc rész mindegyike hosszabb, mint egy óra, és annyira leköti az ember figyelmét, mint egy modern sorozat. Kevés az a doksi, aminél alig vártam, hogy nézhessem a következő részt. De itt alig bírtam magammal, és vártam, hogy felszívhassam ezt a tömény történelemleckét. Hiába látunk rengeteg ismert történelmi tényt, mindig tud újdonságot mondani, sőt még a feszültséget is sikerül fenntartani egész magas színvonalon.
Szó szerint aggódtam a keletnémet tűntetők testi épségéért a tiltakozások közepette. Izgultam, vajon úgy járnak-e a litván tüntetők vagy mint a Tienanmen téri sorstársaik.
De a legnagyobb történet egyértelműen az idei Oscar-díj sztárjáé: az atombombáé. A hihetetlen pusztítás mértéke, amit okoz és az egyre fejlődő technológiáknak köszönhető sokszoros romboló ereje, ami mellett a hirosimai atombomba eltörpül. A képernyő előtt is rémisztő volt a bombakísérleteket nézni. Illetve láthatjuk a fegyver használatának szívfacsaró következményeit is. Persze semmi sem hibátlan, a sorozat meglehetősen Ukrajna-párti nézőpontot képvisel – mondjuk ez nem csoda, ha olyan szörnyeteg van a mérleg másik oldalán, mint Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin.
Nem akarok spoilerezni, mert tényleg nagyon ügyesen építették fel a narratívát, minden elismerésem a forgatókönyvírónak és a vágónak. A grafikonok, a vizuális elemek és az archív felvételek olyan profizmust és realisztikus hatást keltenek, amelyet ritkán látok. Hogyan is kezdődik a Fordulópont?
Mint említettem, minden rész elején az ukrán-orosz konfliktus egy kis szeletét kapjuk, majd jön a feketeleves. Az első epizód rögtön egészen a II. világháborúig megy vissza, végigkövetjük a náci Németország bukását, majd a japán császárság utolsó napjait. A Hirosimában és a Nagaszakiban ledobott atombombák bevetésének feltételezett okait.
Majd megjelenik a nagy vörös szovjet medve, és amint véget ér a világháború, gyakorlatilag kezdődik a hidegháború.
Egy ritkán látott szemszöget is bemutatnak nekünk, az Amerikában élő japán származású emberek sorsát is megismerhetjük, akiket Pearl Harbour bombázása után az amerikaiak összegyűjtöttek és koncentrációs táborokba zártak. Ezt a nézőpontot ennyire őszintén még nem nagyon láttam. A másik erős pillanata az első résznek az atombomba bevetésének következménye. Azoknak a története, akik túlélték a támadást – még éltek, de már halottak voltak.
Ezt folytatták a kegyetlen szovjet történelemmel, hogyan jutott hatalomra Joszif Visszarionovics Dzsugasvili alias Sztálin. Bemutatják a szintén ritkán taglalt Holodomort és a nagy terror időszakát. Sztálin gyakorlatilag több orosz lakost ölt meg, mint ellenfelei összesen. Majd jönnek az új hatalmi alapok. Mit köszönhetünk a hidegháborúnak? A Pentagont és a CIA létrehozását, a berlini fal felépítését és annak geopolitikai következményeit, a világ egyik legbonyolultabb logisztikai akadályának a leküzdését: a berlini légihidat, a NATO és a Varsói szerződés létrejöttét.
Látjuk a kommunista Kína születését és szörnyűségeit.
Majd jönnek szintén erős pillanatok az első szovjet atombombának köszönhetően. Klaus Fuchs, Harry Gold és David Greenglass tetteit, a Manhattan-projekten dolgozók meghurcolását, valamint az egyik dramaturgiai csúcspontot, a Rosenthal-tárgyalások kálváriáját, amely egyszerre kegyetlen, ijesztő és szívszorító rész. Kitérnek a kommunista üldözésre Hollywoodban: Lee Grant és Dalton Trumbo neve lehet ismerős egyeseknek. Milyen lehetett a vörös félelem tetőpontján Amerikában élni? Ahol Joe McCarthy szenátor és Roy Cohn ügyvéd (Donald Trump egykori mentora) álhírekkel és demagóg filozófiával küldtek halálba sokakat.
Megismerhetjük a felháborító hidrogénbomba-tesztek háttereit a Marshall-szigeteken, melyek elképzelhetetlen következményekkel és áldozatokkal jártak az őslakosokra nézve.
Említik a Kim Philby nevével fémjelzett kémjátszmát, ő volt az, akit Guy Pierce alakított az HBO Maxon fent található remek Kém a csapatban sorozatban.
Kitérnek a CIA titkos kormánypuccsaira, a kubai nukleáris krízisre, az orosz-amerikai proxy háborúkra.
Az orosz vezetőket is górcső alá veszik Sztálintól, Nyikita Hruscsovig, Leonyid Brezsnyev is szóba kerül, de persze ne feledkezzünk meg a Nobel-békedíjas Mihail Gorbacsovról sem. Később a szária Borisz Jelcinre is koncentrál, és majdnem két részt kap a jó öreg Putyin papa és rémtettei. Ez alatt az idő alatt megismerjük a 1991-es litván „lázadást”, ami ijesztően sok áldozatot követelt, majd a Szovjetunió teljes széthullását és annak okait.
Az ukrán történelemmel is megismertetnek minket az utolsó részekben, ugyan megint csak erősen nyugati szemmel.
Ez lehet egyeseknek kicsit túl politikai lesz, de hát a történelem és a politika kéz a kézben jár. Érdekes módon a magyar függetlenedésről vagy az 1956-os forradalomról nem igazán esik szó, csak margón meg vannak említve.
Nagyon jól összerakott, érdekes, feszültségekkel teli és nagyon jól fogyasztható dokumentum-sorozat a Fordulópont: A bomba és a hidegháború. Örülök, hogy láttam és mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy nézze meg, illetve nézesse meg a gyermekeivel. Remek interjúk, érdekfeszítő archív felvételek, kegyetlen emberi történetek és drámák jellemzik.
Már csak azért is érdemes megnézni, hogy kicsit jobban átlássuk a jelen korunk geopolitikáját: az orosz agresszió teljesen kiszámítható volt.
Annyira sok arra utaló jel halmozódott fel, hogy Ukrajnát meg fogja támadni Oroszország, hogy az már ijesztő. Kilométerekről lehetett látni lehetett a múltbeli sérelmeitől megszabadulni vágyó megalomán pszichopata diktátor, Putyin törekvéseit, hogy a nagy orosz birodalom újra felemelkedhessen. Persze azt ne felejtsük el, hogy nyugati szemüvegen át készült a sorozat, így érthető egy elfogadható mennyiségű politikai részrehajlás is. Ami persze nem jelenti azt, hogy hiteltelen lenne A Fordulópont : A bomba és a hidegháború, csak helyén kell kezelni.