KULT
A Rovatból

„Megoldanak egy fő problémát, és tíz másik jelenik meg helyette” – itt a Loki 2. évada

Megjelent a Loki második etapja, végre megtudjuk, hogyan hozzák be az MCU-ba Kang, a hódítót. Hogyan folytatódik mindenki kedvenc csínytevő istenkéjének kalandja? Cikkünkből kiderül.

Link másolása

Egy biztos, a sodró lendület maradt. Egy gyors összefoglalást kapunk az első évadból, majd bele is csapunk a lecsóba. Loki (Tom Hiddleston), a csínytevés istene, Thor féltestvére, a fő Marvel-filmvonalakban meghalt. De egy alternatív múltbeli esemény hatására (Bosszúállók: Végjátékban volt), bekerült egy alternatív idősíkba. Ezeket az alternatív idővonalakat egy külső hatóság, a TVA felügyeli, és elkapják Lokit is, mert nemcsak kavarodást csinált a Szent Idővonalban (a Marvel fő szála), hanem segítenie kell egy variánsát elkapni is.

Na itt jön az első zavarba ejtő gondolat. Nemcsak egy van egy karakterből, hanem a multiverzum gondolatának köszönhetően akármennyi Loki lehet az idők vonalában, és ha valamelyik eltér a rendeltetésétől, azt a TVA kiiktatja. Loki, (a fő Lokink) az első évad végén eltűnik az időben. A második évadra pedig a múlt, a jelen és a jövő között ugrál, egy nagyon kellemetlen helyzetet ábrázoló trükk kíséretében.

Ez az első epizód fő konfliktusa: Lokit visszarántani a jelenbe, illetve megakadályozni, hogy a TVA-ügynökség központja elpusztuljon.

Mobius (Owen Wilson), egy TVA ügynök, aki Lokit szárnyai alá fogadta az első évadban, próbál ott segíteni, ahol tud. Elmennek egy elfeledett TVA részlegre, hogy segítséget kérjenek OB-től, aki az időugrás szakértője (Ke Huy Quan). Itt elérkezünk a sorozat egyik legjobb pillanatához, egyszerre játszódik a múltban és a jelenben a beszélgetés. Zseniálisan írták meg a teljes forgatókönyvet, de különösen ezt a részt, az egész abszurd helyzet nagyon humoros, és kicsit Terry Gilliamet idézi.

Az, hogy miként fogják behúzni az MCU-ba a Kang-variánsokat (ahogy Lokinak, Kangnek is vannak variánsai, Kang volt a Hangya és a Darázs: Kvantumánia fő ellenfele, illetve őt akarják behozni a fő Marvel csapásvonal Thanosának), de az még nem teljesen világos, hogy csak jövőbeli veszélyként tekintenek-e Kangra.

A másik érdekes kérdés, hogy Jonathan Majors botránya milyen hatással lesz a Lokiban eljátszott szerepére. Hiszen ha elítélik családon belüli erőszak miatt Majorst, akkor valószínűleg színészcserére lesz szüksége a stúdiónak, nem hinném, hogy kidobnának több filmes felvezetés után egy jövőbeli főgonosz karaktert.

A többi színész továbbra is nagyon jó, Tom Hiddleston arra született, hogy Lokit játssza,

hiába gonoszként indult a karakter, az antihős-figurából már szinte szuperhős lett. Kíváncsi leszek, hogy visszahozzák-e esetleg a Marvel fő csapásvonalába, mert azt pletykálták (különféle Marvel-fórumokon és a Twitteren, vagy X-en, ki hogy szereti), hogy a TVA-val komolyabban számolnak majd az MCU következő fázisaiban. Owen Wilson továbbra is szórakoztatóan hozza Mobius szerepét, és Hiddlestonnal jól kiegészítik egymást. Igazi buddy-film hangulata van a Lokinak. Az új szereplők közül Ke Huy Quan nagyon lelkes, de ez neki szerintem zsigerből jön, annyira kedves kisugárzása van (komoly veszteség volt a filmipar számára, hogy a kilencvenes évek után kiszállt a színészkedésből az Indiana Jones második részének Picúrja).

Új mellékszereplő még Kate Dickie, aki egy agresszív TVA-tábornokot alakít. Valahogy ő mindig ilyen szerepeket kap, ő volt a Trónok harca bolond Lysa Arrynja, A boszorkány kellemetlenkedő feleség-karaktere, vagy a Zöld lovag királynője.

Talán sosem fogjuk látni pozitív karakterként, mert annyira jól hozza a taszító szereplőket.

A Sylvie-t játszó Sophia Di Martino eddig csak pillanatokra jelent meg a második etapban, de gyanítom, még lesz nagyobb dobása a Loki-variánsnak.

Vizuális effektek terén továbbra is jó a sorozat, nem kiemelkedő, de a '60-as évek atmoszféráját árasztó TVA nagyon hangulatos, és nem cserélném semmire. Ugyan sok minden nem történik ebben az első részben, de sikerült zavarba ejtő vizuális trükköket tolni a néző arcába. Ahogy Lokit kitépik a jelenből a múltba vagy a jövőbe, azt egy nagyon kellemetlennek tűnő, ámde szuper CGI-trükkel oldották meg.

Loki minden egyes időugrása olyan, mintha kifordítanák a bőréből.

Mivel az volt a cél, hogy zavarba ejtő legyen, így csillagos ötös az eredmény. Zene terén is minden maradt a régi, mivel eléggé az elején vagyunk az évadnak, nem tudok hangzatos zenei pillanatot kiemelni. Az operatőr nem az első évadban tevékenykedő Autumn Durald Arkapaw, hanem váltottak, Isaac Bauman vette fel az első epizódot, a többi részét még nem tudjuk, de az első évadot is egy operatőrrel oldották meg.

Nem tudjuk igazán, hogy hova fog kifutni a folytatás, tipikusan az a „megoldanak egy fő problémát, és tíz másik jelenik meg helyette” helyzet áll fent a Lokinál. Kezdésnek jó, de meglátjuk, még mi következik ezután.

Az első évaddal is szkeptikus voltam, de végül az MCU legjobb sorozata lett,

így várható, hogy Hiddlestonék ismét kitesznek magukért, én ott leszek a tévéképernyő előtt. A Loki második évadának első epizódja megtekinthető szinkronnal a Disney+ streamingszolgáltató kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: