Matthew McConaughey nem kapott kártérítést, mert túl jóképű volt hozzá
McConaughey kis feljegyzései és versecskéi is belekerültek a naplókból, gyakran feljegyzett kis pár mondatos tanulságokat, melyeket adott élethelyzetekben levont magának, és úgy gondolta, jó lesz majd később újraolvasni - ezek amolyan önerősítő mondatokként szolgáltak. Egy pillanatra ezeknél a kis bölcsességeknél elgondolkodtam azon, vajon nem fognak-e másokat zavarni ezek a spirituális életigazságok, mert szokatlanok egy ilyen műfajú könyvben. De engem nem zavartak,
Mert ő sem született A-listás sztárnak, akiből árad az önbizalom. McConaughey így működik: mantrázza magának a megerősítő mondatokat, melyeket maga talál ki, talán a híres, hihetetlen önbizalma is innen táplálkozik. Hiszen híres mondása: Az "alright, alright, alright", híres impró-idézete is egy ilyen helyzetben született: élete első forgatási jelenetében csak azért mondogatta, hogy lenyugtassa saját magát és egyben önbizalmat is leheljen önmagába. Ezt a spontán, élő pillanatot bele is forgatták a filmbe és védjegyévé vált ez a szóismételgetés.
A könyv erőssége az őszinte hangvétel. Megkapó, ahogy a színész gyermekkorába belátást kapunk, megismerhetjük bizarr családi hátterét, ugyanis a szülei egymással való viszonya több, mint furcsa volt. Háromszor házasodtak, mert imádták, de szó szerint majdnem meg is ölték egymást. Ezek a sztorik - az apja bevert orral áll anyjával szemben, aki egy kést fog a kezében - egyszerűen felejthetetlenek. És segít is megérteni azt a furcsa, vibráló energiát, amit maga McConaughey is folyamatosan létrehoz a kamerák előtt.
Kedvenc kis történetem az volt, ahogy az anyja által árult egyik arckrémtől csupa pattanásos lett a fiú arca, majd az apja kiszagolta, hogy ebből nagyobb kártérítési összeget is szerezhetnének. Végül azért nem sikerült a pert megnyerniük, mert Matthew még így is megnyert közben egy szépségversenyt, ő lett a legjobb képű pasi hivatalosan a környéken. De az is izgalmas, ahogy egyáltalán színésszé vált: lehengerlő jelenlétével a háromnapos forgatás helyett Richard Linklater filmjébe - Dazed and Confused - végül beimprovizálta magát egy háromhetes szerepre. McConaughey egy igazi hollywoodi egyéniség, és ezt a könyve is alátámasztja. De ne lepődjünk meg, amikor ilyeneket ír le: "Időnként mind szarba lépünk. Zsákutcába futunk, valamit elbaszunk, valamire rábaszunk, megbetegszünk, nem kapjuk meg, amit akarunk..."
A szerző írásai itt olvashatók: