KULT
A Rovatból

Márton András: A Bál az Interneten koncert sokaknak olyan volt, mint a holdraszállás

A súgógép találkozása a Beatlessel és Pilátussal a boncasztalon: röviden így lehetne jellemezni a KFT dobosát. Interjú.


Talán az én generációm az utolsó, amelyik még tudja, mit jelentett a rádióból magnókazettára felvenni a zenéket, és hogy próbáltuk kisilabizálni az angol szöveget – az iskolában csak oroszul tanultunk, lényegében a pop slágerekből sajátítottuk el Shakespeare nyelvét. Ez lehet az oka, hogy a Márton András Beatles fordításait tartalmazó Yesterday kötet annyira meghatározó volt számunkra. Persze, nem csak erről kérdeztem Andrást, aki a holnap kezdődő Beatles hétvége egyik sztárvendége.

- Az első, ami eszedbe jut rólad az embereknek nyilván az, hogy a KFT zenekarban dobolsz. Az első emlékezetes pillanat számomra, amikor kisgyerekként KFT rajongó lettem, amikor a Bábu vagy című számot adtátok elő meglehetősen rendhagyó körítéssel.

- Valamikor 81’ nyarán jöhetett az ötlet, akkor tavasszal kezdtünk koncertezni. Már volt egy komplett egész estés műsorunk, amit különböző versekkel, kis jelenetekkel díszítettünk és kifestve léptünk fel. Ebbe nagyon is beleillett a Bábu, amit egyébként a Szkéné Színházban dolgoztunk ki. Arra a bizonyos, 1981-es televíziós Pop és Táncdalfesztiválra a KFT öt dalt adott be anonim módon, amiből négyet kiválasztottak. Volt amit Dolák-Saly Robi énekelt, volt, amit Bódy Magdi, a harmadikat pedig Ács Enikő. Eleinte az sem volt teljesen biztos, hogy mi melyiket fogjuk előadni, variáltunk. Ott, a Szkénében ugrott be ez a bábuszerű mozgás, aminek a kidolgozásában Dékán János pantomimművész segített.

- Ugrok az időben, a másik meghatározó KFT pillanatomra. Én tulajdonképpen Nektek köszönhetően találkoztam először az internettel 1996-ban a Bál az interneten koncerten. Úgy tudom, oroszlánrészed volt abban, hogy ez megvalósulhatott.

- Igen, a zenekarból az én agytekervényeim mozognak ezen a vonalon, a technológiával kapcsolatos ötletek tényleg tőlem származnak. A 80-as évek közepén valamennyire megtanultam a Basic programozói nyelvet és ennek kapcsán ismerkedtem meg Kiss Donáttal, aki profi programozó volt. Szerettem volna elhelyezni a Bál az Operában lemezre – hangsávként rávágni a bakelitre – egy későbbi szóhasználattal már multimédiának nevezett, basic nyelven írt programot, benne játékkal, zenekari információkkal, egyebekkel.

Megterveztem és Donát egy kollégájával megírta a programot. A lemezre csak a kinyomtatott programsorok fotója került végül, mert a Lemezgyárban nem értették, mit is akarok ezzel a zörgő-börgő hangsávval. A technikai újdonságok amúgy is érdekelnek, figyelem, mi az, amit fel tudnánk használni a koncerteken, lemezen, bárhol a zenekar életében. Az internet valóban forradalmi újdonság volt 1996-ban. A mából nézve ez már nem annyira érezhető át. De néhány adatot azért tudok mondani.

Amikor bejegyeztettem a KFT domain nevet, a kft.hu az 540. volt a magyar domainek között,

addig csak vállalatok csináltak ilyet – Matáv, Sztaki, Kfki, ha mondanak valakinek valamit ezek a nevek. Ma már közel 800.000 domain név van itthon. Magyarországon még nem is nagyon tudták akkor az emberek, hogy mi is az az internet. Ezért nem is előzenekart kértem fel a koncertre, hanem Nagyistók Tibort, aki már akkor is a televíziónál dolgozott – most is ott van még –, és ilyen tematikájú műsorokkal foglalkozott. Megkértem, hogy állítson össze egy internetet bemutató programot, töltsünk le hozzá mindenféle anyagokat. Emlékszem, hogy a Számítástechnikai Kutatóintézet szerverei éjszakákon át dolgoztak, hogy egy-egy filmet letöltsenek. Irtózatos nagy adatmennyiség volt, és elképesztően lassú volt a hálózat a mai fogalmakhoz képest. Ezzel kezdődött a műsor. Tibor elmagyarázta, mi a modem, a böngésző ésatöbbi. Két számítógéptermet építettünk fel a régi Sportcsarnokban, ami a Papp László Aréna helyén állt. Összekötöttük a Sportcsarnokot egy dublini egyetemmel, és az egyetem stúdiójából énekelt velünk Hazel O’Connor, aki akkor Európa hírű, újhullámos énekesnő volt. Wahorn András pedig akkor kint élt Los Angelesben, őt arra kértem, hogy mialatt játszunk, a Csendes-óceán partjáról valós időben rajzoljon háttérképet a kivetítőre.

Koncert után többen azzal jöttek oda hozzánk, hogy nekik ez olyan volt, mint a holdraszállás közvetítése.

- Ha belegondolunk, hogy sokszor még ma is mennyi probléma van az internetes kapcsolatokkal, egészen elképesztő, hogy már akkor valósidőben tudtatok együtt zenélni valakivel. Még ma sem egyszerű feladat.

- Ügyes trükkel megoldottuk, hogy szinkronban legyünk.

- Honnan jön a technikai érdeklődés? Van ilyen végzettséged?

- Nincs semmi olyan végzettségem, ami ezt indukálná. Egyszerűen ilyesmire jár az agyam.

Az asszociációs láncaim többségének a végén legtöbb esetben valamilyen technikai dolognál lyukadok ki – pedig nem akarom.

A kilencvenes évek elején láttam egy Guns and Roses videoklipet, amiben egy villanásra feltűnt Axel Rose előtt egy monitorszerűség a színpadon. Elkezdtem gondolkozni, hogy mi az ott. Monitor lenne? De ha monitor, mi lehet rajta? Akármi is van, az hasznos volna, ha ki lehetne írni rá a dalszövegeket. Erről pedig eszembe jutott egy súgógép.

Leírtam, a következő héten megkerestem programozó ismerősöket, és gyakorlatilag egy év alatt kifejlesztettünk egy súgógépet, amiről azt hittem, hogy világtalálmány, de aztán kiderült, hogy már van két cég a világon, amelyik az enyémhez hasonló komplett rendszert gyárt. De Magyarországon újdonságnak számított. Akkor indult Friderikusz első showműsora, úgyhogy vásárolt belőle, majd több tévéstúdió is követte a példáját. Akkoriban kicsit besokalltam a szerteágazó tevékenységeimtől és túladtam rajta. Az ismerősöm, aki átvette, a mai napig rengeteg időt tölt vele, annyian bérlik tőle koncertekre, tévéfelvételekhez, rendezvényekre.

- Azért mégis csak van a technikai mellett egy humán oldalad is, hiszen történelmi újságot is szerkesztettél. A SzemTanúra gondolok.

- A gimnáziumban megbuktattak történelemből és angolból. Ennek elsősorban persze magaviseleti, fegyelmezési okai voltak. Laár Andrással egy osztályba jártunk, és nem voltunk annyira jó gyerekek, mint, amilyennek kellett volna lennünk. Retorziókat helyeztek kilátásba, amiket velem szemben végül alkalmaztak is. Amikor megbuktattak, átvillant rajtam, hogy azért ugye nem vagyok ennyire hülye. Viszont miért ilyen unalmasan tanítják a történelmet? Ezért még akkor, a 70-es évek elején felskicceltem egy könyvtervet, hogy szerintem milyen élvezetes volna a mai napilapok stílusában olvasni történelmi korok eseményeiről. Ez vagy húsz évig ott hevert a papírjaim között. Amikor aztán kidobtam, elmondtam az ötletet az édesapámnak, aki egyébként elektromérnök, és a világ első röntgen automatikáját ő találta föl. Azt mondta, miért nem adom ki én. Elgondolkodtam, megkerestem pár ismerőst, akik segítettek. Így jött létre a SzemTanú – Időutazók Hírlapja című újság, amit én terveztem, főszerkesztettem, és természetesen szakértők, történészek írták, profi újságírók tördelték, szerkesztették. Volt benne slágerlista Mózes korából, amit Batta András zenetörténész írt, volt exkluzív interjú Poncius Pilátussal, annak Lichtmann Tamás a szerzője. Több, mint negyven szerzőnk volt.

Nem vicces cikkek születtek – bár humor volt az újságban – , szakmailag hiteles írások voltak. Ezernél is több iskola fizetett elő rá.

- Tényleg elképesztő, mennyi mindennel foglalkoztál. De a legnagyobb harci tetted mind közül sokunk szemében az a Yesterday és a Boldog Karácsonyt című kötetek, a Beatles illetve John Lennon szövegeinek a fordítása. A Yesterday előszavában Révbíró Tamás úgy fogalmaz, hogy amióta ismer, a Beatles dalok fordításán dolgoztál. A Beatles majdnem mindannyiunk életében fontos volt, mi volt az a plusz, ami téged arra sarkallt, hogy lefordítsd a szövegeiket?



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Váratlan műsorváltozás a TV2-n: meglepődtek a nézők, visszatért egy népszerű műsor
Elindultak a Kincsvadászok új részei, emiatt borult az eddigi műsorrend. A Házasság első látásra korábban kezdődik, a Legyen Ön is Milliomos! pedig később.
DKA – Fotó: TV2 - szmo.hu
2025. november 18.



Hétfő estétől új műsorrenddel jelentkezik a TV2, a változás a csatorna teljes hétköznap esti sávját érinti.

A Házasság első látásra a korábbi 19:45-ös kezdés helyett már 19:20-kor képernyőre kerül, ezt követően 20:40-től a Kincsvadászok vadonatúj részei láthatók, az estét pedig 22:00-tól a Legyen Ön is Milliomos! zárja.

Az eddigi műsorrend a népszerű műtárgy-kereskedő show visszatérése miatt borult, a változás viszont sok nézőt váratlanul ért. A TV2 közösségi oldalain számos értetlenkedő hozzászólás jelent meg.

„Kedves TV2, most mi ez? A Házassâg első látásra 21:20-ig van írva. Akkor most, hogy van ez?” – kérdezte egy kommentelő.

„Hogy került a Kincsvadászok ide?” – írta egy másik.

A Kincsvadászok stábja nem változott: a műsorvezető Till Attila, a műtárgyszakértők Kelen Anna és Megyesi Balázs, a kereskedői székben pedig dr. Katona Szandra, Fertőszögi Péter, Fejes Tamás, Nagyházi Lőrinc és Molnár Viktor foglalnak helyet. A műsorban civil eladók hoznak be különleges tárgyakat a stúdióba, ahol azokat szakértők értékelik, majd a kereskedők licitálnak rájuk. A műsor sikerét a tárgyak mögötti történetek, az értékbecslés és az alku izgalma adja, a csatorna a mostani évadban a szokatlan darabokra és a már ismert, stabil szereplőgárdára épít.

A Palik László nevével fémjelzett Legyen Ön is Milliomos! 2025-ben több új etappal tért vissza, és ismét a TV2 egyik rendszeres esti műsorává vált.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem készültél fel rá, mennyire be fog rántani: A bennem lakozó fenevad az év egyik legfeszültebb meglepetése!
Claire Danes és Matthew Rhys párosa olyan feszültséget teremt, amitől még a kanapén is kiegyenesedsz. A bennem lakozó fenevad első pillanattól kezdve beszippant, és az évadzáró után is a nézővel marad.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. november 17.



A bennem lakozó fenevad már a legelső jelenetével érzékelteti, hogy valami egészen nyugtalanító történetbe csöppenünk: a cold openben történik valami szörnyű, amit még nem értünk teljesen, de azonnal odaragaszt a képernyő elé. Gabe Rotter, aki az X-akták rebootja óta nem rukkolt elő komolyabb projekttel, most visszatér, és nagyon úgy tűnik, hogy nem aprózta el.

A sorozat nem csupán egy jól összerakott pszichothriller, hanem a Netflix egyik legkellemesebb meglepetése is idén.

Ez leginkább az egészen kiváló színészgárdának köszönhető: Claire Danes, Matthew Rhys, Natalie Morales és Brittany Snow ezek nem kis nevek egy sorozathoz képest, némelyik egyedül is képes lenne eladni egy sorozatot.

A történet középpontjában Agatha Wiggs áll, akit Claire Danes a tőle megszokott intenzitással formál meg. Aggie sikeres írónőként próbál boldogulni, vagyis inkább csak próbálna, mert jelenleg egy makacs alkotói válság gyötri. Hiába a karrier, hiába a hírnév, a Pulitzer-díj, az ihlet makacsul kerüli őt, az anyagi helyzet pedig egyre feszültebbé válik.

Az okokra hamar fény derül: Aggie és párja súlyos tragédián mentek keresztül, elvesztették a gyermeküket.

Ez a veszteség olyan mélyen beette magát a nő tudatába, hogy szinte minden döntését, minden rezdülését befolyásolja. A sorozat ezt a lelki törést nem túlmagyarázva, mégis rendkívüli érzékenységgel mutatja be, miközben lassan, de határozottan építi fel Aggie mentális instabilitását.

A helyzetet tovább bonyolítja, amikor a szomszédságba beköltözik egy titokzatos, módos üzletember, Nile Jarvis. Matthew Rhys játéka egyszerre visszafogott és dermesztő, már az első jeleneteiben érezni rajta azt a fajta sötét vibrálást, ami végig ott lüktet a karakterében.

Nem csoda, hogy Aggie figyelmét hamar felkelti, pláne akkor, amikor megtudják a nézők, hogy Jarvis első felesége rejtélyes körülmények között eltűnt.

Mindenki Jarvist gyanúsította, de olcsón megúszta. Most egy új környékre költözött, ám a lakók egyre hangosabban suttognak arról, hogy talán gyilkosság történhetett, Aggie képzelete pedig már ettől is lángra kap. A sorozat ügyesen meglovagolja ezt a kettősséget: vajon tényleg valami szörnyűség történt, vagy ez csupán egy gonosz pletyka. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül érezzük furának a pszichésen megtört író és a hírhedt üzletember kapcsolatát.

A készítők nem húzzák az időt, nem játszanak felesleges találgatósdit: hamar elhintik a fontos információkat, mégis minden epizód után marad bennünk egy kis feszültség, egy apró kérdőjel, amitől muszáj tovább néznünk.

A hangulat szinte kézzel tapintható, szinte már hitchcocki megoldásokkal él: lassan építkező feszültség, groteszkül hétköznapi pillanatok és mentális instabilitás.

Claire Danes alakítása ebben kulcsfontosságú. Pontosan azt a törékeny, mégis elszánt, a saját bűntudatával küzdő karaktert hozza, amitől nemcsak megértjük Agatha motivációit, de együtt is élünk vele. Matthew Rhys pedig pazar kontraszt: egyszerre megnyerő és ijesztő, mintha minden mosolya mögött bújna egy második, sötétebb jelentés. Rhysnek igazi jutalomjáték Danes mellett gonoszkodni.

Kettejük dinamikája annyira feszült és kiszámíthatatlan, hogy már a második részre teljesen odabilincseli a nézőt. A két karakter között kibontakozó verbális párbajok és sejtelmes félmondatok a sorozat legerősebb pillanatai közé tartoznak.

A Homeland színésznője és a Foglalkozásuk: amerikai színésze nagyon jó párosnak bizonyul.

Az is remek húzás, hogy Jarvis gyakorlatilag „könyörög” Aggie-nek, hogy írjon róla, ez egyszerre abszurd, nyugtalanító és fenyegető, mintha egy ragadozó kedvesen invitálná magához az áldozatát.

A széria végig lendületes marad, nincs üresjárat, a cselekmény pedig kellően izgalmas ahhoz, hogy ne csak egy újabb rejtélysorozatnak érezzük. A dráma kellően mély, emiatt sokkal többet kapunk.

Ez egy olyan történet, amely folyamatosan arra késztet, hogy megkérdőjelezzük a szereplők szándékait, és néha még a saját ítéletünket is.

Bár a finálé talán nem üt akkorát, mint amilyet a felvezetés ígér, ez a kisebb súlytalanság korántsem rontja el az összképet. Ez egy jó sorozat volt, nem bántam meg, hogy megnéztem.

A bennem lakozó fenevad azok közé a szériák közé tartozik, amelyeket jólesik végignézni, majd utána is kicsit elidőzni rajtuk.

Egy feszült, hangulatos thriller, amelynek két főszereplője annyira erős jelenlétet hoz, hogy képes önmagában működtetni az egész sztorit.

Nem sajnáltam érte egyetlen percet sem, és bár biztos akad több apróbb hibája, összességében kifejezetten ajánlott darab mindenkinek, aki szereti a lélektani, lassan kibontakozó, mégis folyamatosan pulzáló sorozatokat. Gratula a Netflixnek, néha megérdemlik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Jani, nem jön a vonat!” – a Bankrupt új dala a MÁV-ot állítja célkeresztbe
Alig néhány hónappal azután, hogy megénekelték „Repülős Petit”, újra támad az utóbbi évek talán legtöbb politikai-közéleti dalát szállító zenekar. Premier!
L.D. - szmo.hu
2025. november 19.



„Ez a szám egy rendőrautóban fogant, útban a veszprémi vasútállomás felé, ahová a járőrnek kellett négyesével bevinnie a sztrádán lerohadt vonatpótló busz utasait. Amióta a Batidai Vámpír kezében a MÁV, bárki gazdagodhat hasonló élményekkel, ha kénytelen igénybe venni a vasúti szolgáltatást, így nem lesz nehéz azonosulni a dalszöveggel.”

A Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a fenti szavakkal mutatja be a zenekar legújabb dalát, ami egyben a zenekar idei termését összefoglaló új négyszámos EP címadója is.

Nem jön a vonat:

No Train’s Coming:

Spotify-ra és a többi streaming platformra november 28-án érkezik, a lemezbemutató koncert pedig november 29-én az Instantban lesz, ahol a legmenőbb osztrák punk rock zenekar, a DeeCracks lesz a vendégünk. Ezen kívül számos vidéki városban is lesz alkalmunk bemutatni a Fish! és a Kozmosz zenekarokkal már javában zajló turnén. A felvétel ezúttal is a Grenma Stúdióban készült Botlik Mátyással, a borítógrafika pedig ismét Vass Richárd alkotása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Gerendai Károly a Sziget megmentéséről: A politikusok azt a játékot játszották, hogy ki rántja el előbb a kormányt
Az üzletember szerint a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.


Gerendai Károly volt a Della, a 24.hu gazdasági podcastjának vendége, melyben többek között arról beszélt, hogy miért és hogyan vette vissza a Sziget Fesztivált.

Az üzletember azt mondja, nem tervezte, hogy újra „szigetezni” fog, egyszerűen azzal a ténnyel szembesült, hogy az eddigi tulajdonosi kör kivonul a magyar piacról és nem folytatják tovább a fesztivált sem. Amikor felkínálták neki a lehetőséget, hogy a helyükre lépve megmentheti a Szigetet, akkor szembesült ezzel a kihívással.

Az interjú rögzítésekor még nem volt végleges döntés a Fővárosi Közgyűlés részéről a közterület-használati szerződésről, ami a fesztivál megrendezésének kulcsa. Gerendai Károly elmondta, bizonytalansági tényező még van, de bizakodó, mert a frakciók jelezték, hogy a legutóbbi kérelmüket már támogatni fogja a többség. A közgyűlésben zajló vitákat egyenesen pejoratív jelzővel illette.

„Tudom, hogy milyen jó szó erre, ez a tényleg cirkusz, kutyakomédia, nem tudom micsoda, mert nekem tényleg egyszerűen abszurd volt, hogy miközben mindenki arról beszél, hogy legyen Sziget, meg kell menteni a Szigetet, a végén gyakorlatilag az volt az érzésem, hogy azt a játékot játsszák, mint amikor két autó megy egymással szembe és kirántja el előbb a kormányt, és a végén ugye egyik se rántotta el a kormányt, aminek az lett a vége, hogy majdnem nem lett Sziget”

– fogalmazott. Szerinte végül utólag történt egyfajta „kormány elrántás”, ami oda vezetett, hogy újra be tudták adni a kérelmüket.

Gerendai elmondása szerint a szavazás másnapján találkozott Magyar Péterrel, ahol megegyeztek azokról a feltételekről, amelyekkel a TISZA Párt frakciója is támogatni tudja az előterjesztést. Arra a kérdésre, hogy Magyar Péter politikai haszon reményében járt-e el, Gerendai úgy felelt:

„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szerintem ő nem politikai haszonszerzés, hanem politikai kármentés reményében tette ezt a lépést szerintem.”

Úgy véli, a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.

„És valószínűleg ez volt az a pont, ahol ők is azt felmérték, hogy ez rájuk éghet ez a helyzet, hogy akkor a végén esetleg a Tisza-szavazók egy része azt gondolja, hogy ez mégse szimpatikus ez a politikai formáció számára, hogyha egy ilyen kérdésben nem álltak ki és elkaszálják”

– mondta, hozzátéve, hogy a TISZA és a Fidesz-frakció is tartózkodott, ami majdnem a Sziget végét jelentette.

Állítása szerint a közgyűlésen egyedül Karácsony Gergely főpolgármester, illetve az ő emberei kérdezték meg arról, hogy mit gondol a pártok által benyújtott módosító indítványokról. Ezek között szerinte egészen furcsák is voltak, például hogy a Sziget vegyen buszokat vagy adjon aranyrészvényt a fővárosnak.

„Abszolút azt éreztem, hogy itt majd zajlik a kampány, és egyszerűen mindenki elfelejtkezik arról, hogy hát közben ott a sok bába között mi lesz a gyerekkel”

– jellemezte a helyzetet.

A jobboldali médiában megjelent narratíváról, miszerint egy ukránokat pénzelő amerikai tőkealaptól veszi vissza a Szigetet, Gerendai azt mondta, ez a „ne sírjak vagy nevessek” kategória. „Tényleg egyszerűen abszurd, hogy milyen ötleteket tudnak egyáltalán kitalálni” – jelentette ki. Hozzátette, elkeserítőnek tartja, hogy nehéz elképzelni, hogy valaki egyszerűen csak meg akarja menteni a fesztivált, ami szerinte a főváros, az ország, a fiatalok, a kultúra és a turizmus közös érdeke.

A korábbi, saját időszakát érő kritikákra is reagált, miszerint a Sziget nulla közeli eredményt hozott, a pénzt pedig a járulékos vállalkozásokon keresztül vették ki. Gerendai szerint ez egy „klassz összeesküvési elmélet”. Állítása szerint visszanézve a 17. Szigetig, kilenc nyereséges, négy nullszaldós és négy veszteséges évük volt. Feltette a kérdést:

„Mi értelme van, hogy kilopjam a saját cégemből egy másik cégembe a pénzt? Így is úgy is adót kell fizetni utána.”

Elmagyarázta a sokat kritizált nagykereskedelmi modelljüket is: eszerint a nagyker árrésébe építették be a vendéglátósok által fizetendő díjat, ami így a forgalomtól függött. Ez egyfajta kockázatmegosztás volt, és a bevétel a Sziget kasszájába folyt be.

Gerendai kritikusan beszélt a korábbi külföldi tulajdonosok stratégiájáról. Szerinte a probléma az volt, hogy egy kaptafára próbálták működtetni a nyolcvanvalahány fesztiváljukat. A Sziget esetében ez a stratégia, ami a sztárfellépőkre (line-up) épült, nem működött.

„Ez egy kis lélekszámú, nem annyira fizetőképes piac, ahol nagyon nehéz lesz csak napijegyekből sokat eladni a fellépők neveire”

– magyarázta.

Rámutatott, hogy a külföldi látogatókat nem lehet csak a fellépőkkel becsábítani.

„Hogyha valaki csak azt tudja, hogy ki lép fel egy fesztiválon, akkor azért mondjuk egy angol fiatal föl fog ülni egy repülőre, hogy egy angol zenekart nézzen meg, hát azt otthon is megkapja.”

Ezzel szemben ők korábban a Sziget egyediségét, a sokszínűséget és Budapest vonzerejét kommunikálták.

A stratégiaváltás hatását számokkal is alátámasztotta. „Még mondjuk a 2010-es évek vége felé, tehát még az utolsó években, amikor még mi is részt vettünk, akkorról tudom a számokat, akkor nagyságrendileg 50-60 ezer bérletet adtunk a szigetre, és ennek a 85%-át külföldön. Most 22.800 bérlet volt már az utolsó évben eladva, és már ennek is csak a 70%-a külföldön.” Szerinte a magyar látogatók száma nem esett vissza, a külföldieké viszont jelentősen. Ennek egyik konkrét okaként a 26 országban működő képviselői hálózatuk leépítését nevezte meg, ami szerinte „életveszélyes döntés” volt.

A jövőbeli tervekről elmondta, mindenképpen meg akarják erősíteni a fesztivál kulturális kínálatának egyéb lábait, és nemcsak a programokra, hanem a szolgáltatásokra, a kommunikációra és a látványvilágra is több forrást szánnak. Célja, hogy a fesztiválélményt erősítsék, mert a legnagyobb előadók már kevésbé preferálják a fesztiválokat.

„Nekünk abban a modellben kell újra visszakormányozni a szigetet, amilyen régen is volt, tehát hogy mi 60-70%-át úgy adtuk el a jegyeknek, hogy még nem hirdettünk programot”

– vázolta fel a célt. Emellett szeretnének nyitni a régebbi, 30-40-es korosztály felé is, nem csak a Z-generációra fókuszálni.

Az üzleti háttérről elmondta, a Sziget Zrt.-t visszavásárolták, de a Sziget brand a korábbi tulajdonosnál maradt, amiért licencdíjat fizetnek. A fesztiválszervező csapat megmarad, Gerendai elsősorban a stratégiai irányok meghatározásában vesz részt. Heti két napot tervez a Sziget-irodában tölteni, ami miatt leginkább az utazásairól kell lemondania, de a vendéglátós érdekeltségeinek napi működését egy felépített menedzsmentcsapat viszi tovább. Az új projektek indítását azonban újra kell gondolnia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk