Lombos Márton: "Három évig olyan szegény voltam, mint a templom egere"
Nem az első interjúm Lombos úrral. Na jó, a második. Nagyon várom, mert emlékszem a múltkoriról, hogy a megjelenése pillanatától kezdve páratlanul pozitív, emberközeli és vidám hangulatot áraszt magából. Felszabadultan nevetgél, szívéből szól, nem akar zengzetes szavakat használni. Pedig megbocsátható lenne neki, hisz a mai nap épp egy fontos fejezet az együttese életében: arculatot frissít és személyesebb kommunikációra vált.
Lombos úr! Remélem, befizette már azt az áfatartozást!
Igazából nem áfa volt, hanem járulék. Persze, ez egy régi eseményeken alapuló dal, egy időben ugyanis igen rosszul álltam anyagilag, és hát ezt az időszakot is meg kellett örökíteni.
Az Áfatartozás című dal, amelynek videoklipje is ötletes
Milyen arányban valóságalapúak a dalaitok?
Nem sok... egy olyan 98%.
Akkor nagyon örülök, ugyanis minden dalszöveg, amelyet írsz, állandó pozitivitást és könnyedséget áraszt. Mintha egy kicsit bohém életed lenne.
Ez így van! Egyébként én örömmel figyelem a konkurenciát, de ott is mindig azt állapítom meg, hogy nekem fontos, hogy egy dal életigenlő legyen. Lehet egy szerzemény halál profi, erős, hatásos, de ha nincs meg benne az életszeretet, akkor nem hallgatom szívesen.
Tizenhat évesen kezdtél neki a dalszövegírásnak. Mi váltotta ki belőled az elhatározást, hogy ne a gitárt vedd a nyakadba, ne a dobok mögé ülj le, vagy a keverőpultot kezdd el piszkálni, hanem dalszöveget írj?
Volt egy gimnáziumi zenekar, amelyben két tanárunk is énekelt. Kerestek fiatal csávókat további énekeseknek. Rólam meg tudták, hogy ki lehet küldeni a színpadra úgy, hogy semmi zenei múltam sincs, így hát beválogattak. Szóval a dalszöveg igazából csak azért kellett, hogy lehessen valamit énekelni. Nem akartuk megfejteni a világot, csak azt tudtuk, hogy szeretnénk kinn lenni a színpadon, mert akkor jönnek a csajok, és egyébként is, milyen jó a rock n roll.
Azóta pedig úgy állunk, hogy saját zenekarod mellett, amely jazzt játszik újszerű szövegekkel, befutott sztároknak, de színházaknak is írsz. Ez utóbbiakra csak kiegészítésként tekintesz, vagy több van bennük annál?
Engem a műfaj soha nem érdekelt! Mindig az ember, a helyzet és a feladat az, ami inspirál! Például nemrég lettünk kész az Anyád kínja! című, állati sikeres színdarab B szereposztásával. Ott van négy színésznő.
Fonyó Barbi úgy énekel operát, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, de most popzenével kell dolgoznia, meg rappelnie kell a darabban… nagyon ösztönzött a feladat, hogy tudok neki újat mondani! Pedig operaénekességéből fakadóan neki képzettebb a zenei múltja, mint nekem.
Most a napokban Oláh Gergő is volt fenn nálam, új szerzeményen dolgozunk. Ilyenkor is, ahogy úgymond "izzunk", vagy amikor Jacky-vel (zenésztársa, Juhász Attila - a szerk.) dolgozunk, számtalan olyan pillanat van, amiért érdemes ezeket csinálni.
Gáspár Laci, Náray Erika, Oláh Gergő, Szirtes Edina (Mókus), Tóth Vera, Nagy Adri, Takács Nikolas, Emilio, Temesi Berci, Group'n'Swing, Hooligans, Garami Funky Staff, Sugarloaf, BacktoBlack, Gitano, Weisz Viktor.
2010-ben, a Jazzy dalversenyének megnyerésével kezdtetek el Attilával saját lemezen dolgozni. Addig miért nem? Kellett a szakmai megerősítés, hogy jó az, amit csináltok?
Abszolút ez volt az oka, igen. Én nem vagyok egy képzett zenész, a gimnáziumi zenekarban és a diszkókban szedtem össze a tudásomat. Amikor megtaláltam azokat a zenészeket, akik inspiráltak, rá kellett jönnöm, hogy fényévekkel előrébb vannak nálam, és ez ciki. Ugyanakkor érdekes, hogy ezért is lettem szövegszerző. Nekik ugyanis a gondolataik hiányoztak ahhoz, hogy jó dalok szülessenek. Ezért aztán én lettem köztük a dalszövegíróként jegyzett srác. Nagyon sokat tanultam tőlük, meg aztán elkezdtem iskolába is járni.
A dalszövegírók közt mennyire jellemző a taktikás helyezkedés, könyöklés, taposás, hízelgés, vért izzadás?
Hát... biztos van ilyen... Nézd, én 2006-ban kimentem félévre Jeruzsálembe. Ez egy zarándokút volt, önmagam keresése, ugyanis szinte nem volt munkám, és nem értettem, hogy mi a baj. Az a kérdés forgott bennem: miért nem működik most Marci a piacon? Aztán amikor visszajöttem, egyszerűen csak bekopogtam a kiadók ajtaján, bemutatkoztam, hogy Lombos Márton vagyok, és dalszövegeket szeretnék írni. És akkor egyszer csak beindult a dolog.
Előbb a dalszövegeket szoktad megírni, vagy inkább a dallamra helyezel rá szavakat?
A saját dalaink esetében ez mindenféle módon szokott alakulni, de például, ha a popzenészeknek írok, tőlük jellemzően megkapom előre a dallamot. Viszont most már velük is úgy dolgozom, hogy rendesen felénekelek nekik egy demót, és elküldöm. Olyan jólesett, amikor Takács Nikolas, aki szerintem egy zseniális hangú énekes, megdicsérte az egyiket, hogy kifejezetten jól énekeltem benne! Meg azért már többször előfordul, hogy nem csak a dalszövegemet, hanem egy-egy frazírt úgy, ahogy van, megtartanak a dalukban. Az nagyon jó érzés!
Elég gyakran kapok utolsó pillanatos munkákat. Magyarul tudják, hogy ha ég a ház, akkor is lehet rám számítani. És ennek nagyon örülök!
Persze ilyenkor tudvalevő, hogy nem lesz a világ legjobb dalszövege. Amikor nincs határidő, és van idő, hogy jöjjenek az ötletek, akkor születnek a száz százalékosak. Minden napom élményekkel van tele, amelyek termelik az ötleteket. Van három gyermekem, hat, nyolc és tíz évesek. Iskolába járok, iskolában tanítok... szóval el vagyok látva impulzusokkal!
Ezek szerint a családodból is sokszor merítesz ihletet?
Abszolút! Szerintem minden munkának, minden karriernek és minden sorsnak az az alapja, hogy jók legyenek a családi körülmények. De legalábbis élhetőek.
Minél jobb ez a táplálék, annál többet tudsz elvinni belőle a munkádba.
Van egy barátnőnk, aki Portugáliában járt egy nemzetközi középiskolába. Az Egyesült Államoktól a Fülöp-szigetekig mindenhonnan származó embereket megismert. Ugyanúgy vannak érettségi találkozóik nekik is, és ahogy telnek-múlnak az évek, azt látja, hogy az életminőséget nem a társadalmi osztály és nem effélék határozzák meg. Egész egyszerűen az, hogy milyen párkapcsolatot élünk.
Azért abban is biztosan van valami, hogy a szüleinkkel milyen a viszonyunk. Elvégre minden pszichológus ezt szajkózza...
Igen, de az egy olyan dolog, amin túl lehet lépni. Több olyan ismerősöm van, akinek valamilyen volt az anyja, apja, és volt egy pont, amikor elhatározta, hogy ő nem olyan lesz. De tök igazad van abban, hogy számít a hozott anyag, csak
az életben bármikor dönthetünk úgy, hogy oké, ezt hoztam, ezt kaptam a családtól, én pedig most hozzáteszek ehhez valamit. Vagy meglépek valami olyat, amit nem néztek volna ki belőlem anyámék. Szerintem ez egy óriási sikerélmény.
Mesélj a kurzusaidról!
Nagyon intenzívek, van egy fontos ívük, egyik óra a másikra épül. Szóval ha valaki csak úgy bekapcsolódni akarna, elég nehéz dolga lenne. Bizalmi viszonyok alakulnak ki, amelyekkel utána dolgozom. Nem akarok túlságosan teátrális szavakat használni, de itt tényleg csodák történnek. Új dolgok buknak ki a résztvevőkből. Bizony, előfordul az is, hogy valaki elsírja magát attól, amit ő maga kimond.
Bővebben: oromazene.hu
Pszichológiát és grafológiát is tanultál, utóbbiból végzettséged is van. Hasznosítod ezeket a tudásokat a munkád során?
Abszolút! Például amikor le kell ülnöm kvázi gyorsan megismerni valakit, akivel együtt fogok dolgozni, vagy a kurzusaimon, ha van lehetőségem a grafológiai elemzőkészségemet használni, mindig megteszem.
Kellően gyakran ismerkedhetsz új emberekkel, hiszen nem ragadsz le a jól bevált saját bandánál vagy a popénekeseidnél, hanem például Gitármánia táborban verbuválódott, amatőr zenekarokkal is foglalkozol. Legalábbis erre következtetek abból, hogy a KacskaRingo nevű formációnak is írtál dalszöveget. Ilyenkor mi jelenti neked a jó élményt?
A KacskaRingo frontembere, Csabi, inspirál engem. A Gitármánia táborban ugye minden évben zsűrizek, és nem véletlenül juttattam el őt már kétszer is a döntőig. Mint ahogy a Margaret Island-re se véletlenül szavaztam. Akikben ott van a lehetőség, és látom, hogy működik, amit csinálnak, azokat mindenképpen viszem előre.
KacskaRingo: 1 hét balkán (szöveg: Lombos Márton)
Mit tanácsolsz azoknak, akik a szövegírás gondolatával kacérkodnak?
Kitartás. Én is nagyon sokat dolgoztam azért, hogy ezt csináljam, és nem volt mindig könnyű. Három évig olyan szegény voltam, mint a templom egere. De ha kitartóan dolgozol valamin és nem adod fel, egyszer csak eljön a te időd. Van valami zsidó bölcselet is, ami ezt mondja.
A másik, amit a kurzusaimon is mindig mondok, hogy az nem elég, ha azt mondod, hogy "most ez jött ki belőlem, ez van". Mert az érződni fog a szövegen. Meg ha dolgozol rajta, az is érződni fog. Mindig tudd felülbírálni magadat.
Mi jön most?
Elindítunk egy olyan koncertsorozatot, amelyben azok énekelnek, akiknek dalszöveget írtam, és az én szuper zenekarom fogja kísérni őket.
És persze, a mai nappal arculatot változtatunk: egy több hónapja zajló közös munka keretén belül szeretném, az elmúlt évtizedek alatt a különböző művészeti ágakban az asztalra tett dolgaimat egy új név alatt összegezni, megmutatni a közönségnek, hogy ki is az a Lombos úr.
Lombos Marci azon töpreng, vajon mit kap karira
Ha tetszett a cikk, oszd meg!
