hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

„Én legalább nem kamuzom tele az étert” – Little G Weevil az új lemezéről és életrajzi könyvéről

Az egyik leghíresebb magyar blueszenész két éve költözött haza Amerikából, azt is elmondta, bejöttek-e a számításai.
Láng Dávid; koncertfotók: Nagy János - szmo.hu
2021. január 13.

hirdetés

Little G Weevillel, azaz Szűcs Gáborral utoljára tavaly nyáron beszélgettünk a magyar könnyűzene megreformálási tervének kapcsán, aminek kidolgozásában ő is részt vett.

Közben saját karrierjét sem hanyagolta: bár koncertezni ő is csak korlátozottan tudott, év végén megjelent az új nagylemeze, valamint a nem mindennapi élettörténetét bemutató könyv is.

Ezekről mesél az alábbi interjúban, és persze arról is, hogyan élte meg a járványhelyzetet.

– Két éve költöztél vissza Magyarországra. Hogyan értékelnéd az azóta eltelt időszakot?

– Zenei szempontból mindenképpen rendkívül produktív volt az elmúlt két év. 2018 decemberében landoltam Atlantából, emlékszem, elég gyorsan kellett lakást találnom, mert februárban már egy spanyol, majd márciusban holland és belga turnékra kellett mennem. Az az év a helykeresésről, tervezgetésről szólt. Őszintén bevallom, még mindig fura itthon lenni, nem mindig találom a helyem, de biztos így kellett lennie, különben nem íródott volna 14 új, saját szerzemény, meg egy „szaftos” kis könyv.

hirdetés

– Hogy született a Play On lemez anyaga, mi inspirált a dalszerzésnél, szövegírásnál?

– Én valahogy állandóan tele vagyok ötletekkel, egyfolytában jár az agyam. Talán ezért sem unatkozom soha. Rengeteg dallamot, ritmust rögzítek jártamban-keltemben, amiket előszedek, mikor meló van. A gépemen aszerint csoportosítottam a zenei mappákat, milyen ötletet melyik formációnak szánnék. Mikor idő van, kinyitom a mappát, kiürítem a telefonom, végighallgatom, miket vettem fel az utolsó lemez óta. Majd elkezdek szelektálni. Magyarul, ha egy dallam vagy groove nem fog meg az első 20 másodpercben, az nem jó. Megy a kukába.

Két stílust viszek ugyebár, a tradicionális blues vonalat akusztikusan, az elektromos zenekarral pedig a kicsit modernebb, rhythm and blues, soul, funk vonalat. Mire a dalok zenei vázlatai elkészülnek, általában kiderül, miről szólnak majd a szövegek: ami foglalkoztat tudat alatt, illetve a direktebb hatások, az életemben zajló események, a világban történő szociális problémák, stb... Nálam mindig a muzsika inspirálja a szöveget és nem fordítva.

– Alig pár hónapja az akusztikus trióddal is kiadtál egy EP-t. Mi dönti el, melyik dalötletet melyik formációval valósítod meg?

– A zenei stílus és a hangszerelés. A tradicionális bluesdalok akkor igazán jók, ha már egyedül játszva is hatásosak. Akkor már a fejedben hallod a nagybőgőt, a harmonikát.

Így van ez a modernebb groove-oknál is: amikor az ember egyedül játszik, hozzáálmodja az orgonát, a dobot. Mint mikor a gyerek építi a legót. „Fúúúú, és akkor ide jön majd ez, oda majd az, jaj de jó lesz!”

Haha. Nagyjából ennyi.

– Mennyivel tette bonyolultabbá a felvételeket a járványhelyzet?

– Ne is kérdezd. A tízes skálán tizenkettővel.

– Hogyan éled meg a karantént, a koncertek elmaradását és az utazási korlátozásokat?

– Nézd, ha jól emlékszem, talán 1998 volt az utolsó év, amikor nem mentem külföldre. Mindig imádtam utazni, különböző kultúrákat megismerni, nekem ez lételemem, az emberi fejlődésem része. Otthon üldögélve eszembe jut, milyen szerencsés vagyok, hogy ennyi mindent láttam. És még, amit tartogat Mother Earth! Vigyázni kéne rá!

Tegnap pont találtam pár képet Tunéziából. Az akkori barátnőmnek egy tengerparti nyaralást adtam karácsonyra még 2003-ban. Mondván, tenger máshol is van, Afrikában vagyunk, gyerünk! A megérkezésünk utáni nap béreltem egy Peugeot 205-öst és keresztülpöfögtük Tunéziát különösebb terv nélkül. Mikor lement a Nap, béreltünk valahol egy szobát. Lementünk egészen az algír határig, a Szahara lábáig. Megkérdeztem egy berber srácot, megnézhetjük-e, hol élnek. Ugyanis a berberek évszázadok óta lefelé építkeznek, hatalmas kör alakban ásnak egy „gödröt” és azt alakítják ki elképesztő kézi technikával.

Egész emeletekről beszélek, csak lefelé. Megvan az udvar, az állatok helye, több szoba, konyha, fürdő és olyan tiszta minden, mint egy hotelben. A Csillagok Háborúja egyes jeleneteit ilyen földbe vájt barlangszerű lakásokban forgatták, tudod, ezek az alacsony kis helyiségek a filmben. Egy éjszakát mi is eltöltöttünk az egyik ilyen, a filmből ismert, ma már hotelszerű építményben. Ezeken nosztalgiázom karantén alatt, próbálom fenntartani a motivációt, ami fontos, ha nem akar megmakkanni az ember.

De ahogy Ripoff Raskolnikov is mondta, everything is temporary, tehát ennek a rémálomnak is vége lesz egyszer és remélem, hogy a vírus után egy békésebb, egységesebb, szolidárisabb emberiség jellemzi majd a 21. századot. Hiszen mindannyiunké ez a bolygó.

A lemez a Spotify-on IDE KATTINTVA hallgatható meg.

– Az új lemezen majdnem minden dalban közreműködik vendégénekes is. Hogy jött ez a koncepció és miért pont őket választottad?

– Én tradicionális blues arc vagyok, azt tanultam énekileg, az áll jól. Egy csomó zenei ötlet évekig üldögélt a mappáimban, mert éreztem, hogy nem én vagyok a megfelelő énekes a feladatra. Már a Something Poppin lemezen is szerettem volna vendégeket. Ha jó a szám, nem szabad kidobni, de csak azért, mert én írom, nem jelenti azt, hogy nekem kell énekelni. Énekelje az, aki az üzenetet jobban, szebben, hitelesebben tudja közvetíteni. Én mindig szerettem egy főhős mögött kísérni. Mármint, ha jó a főhős! Haha.

A lényeg, hogy olyan embert találjak, aki már a személyiségével is hasonló értékeket hordoz. Röviden, valahogy kell érezzek egyfajta spirituális kapcsot köztem és az adott előadó között. Így lesz meg az az érzelmi töltet, amit keresünk, és életre kel a muzsika.

Dionne Bennett, Ian Siegal, Jónás Vera, CéAnne, Mohamed Fatima, Gál Boogie Csaba, Andelic Jonathan, Fóris Rita, Sena Dagadu. Kiváló zenészek, csodás emberek, nagyon hálás vagyok nekik, hogy velük dolgozhattam! Szeretném, ha az országban minél több helyen be tudnánk mutatni ezt az albumot, a lemezen szereplő összes vendéggel, hiszen ez egy olyan, műfajában egyedülálló lemez és show, amit nem minden nap láthat a kedves közönség.

– Nemrég az életrajzi könyved is megjelent, aminek a címe ugyanaz (csak magyarul), a borítója pedig nagyon hasonló a lemezéhez. Mi az oka ennek?

– Bármit is hozzon a jövő, ezzel a könyvvel és lemezzel tulajdonképpen keretbe foglaltam az eddigi munkásságom. Szépen, csendben, de mégis stílusosan. Az élet egy film. A könyv pedig az életemről szól, a sztorija a jelenben ér véget, tehát az új album kvázi egy filmzene is. Ezért a hasonló borító. Nem tudom, lesz-e következő Little G Weevil album, de ha ez az utolsó, ezt így, javarészt magyarokkal kellett elkövetni. Az album és a könyv is ugyanazt a dolgot próbálja elmondani. Maradjon ez az indirekt közlési mód, nem szeretek mindent az utolsó szögig megmagyarázni. Mindenesetre te vagy az első újságíró, aki egyáltalán ezt felhozta és köszönöm a kérdést. Örülök, hogy valaki még figyel. :)

– Milyen volt felidézni és a nyilvánosság elé tárni több évtizednyi, sokszor nagyon személyes emléket?

– Sokszor fájdalmas, sokszor baromira mulatságos a múltban vájkálni. Egyébként annyi sztori van, hogy még egy könyvet lehetne írni belőlük. Ki is maradt jó pár, amit kicsit sajnálok. A nyilvánosság nem érdekel, a valóságshow-k, szelfik és a közösségi média korát éljük, én legalább nem kamuzom tele az étert. Semmi olyat nem tettem, amit ne vállalnék fel. Az ember változik, ahogy telnek az évek, nyilván ma, 43 évesen nem ugrálnék az autók tetején Memphis belvárosában két abszinttal a szervezetben, de az is megvolt. Sajnos kimaradt a könyvből.

Az állatkertes LSD-s partyt is elfelejtettem megemlíteni, ahogy kergettek a nem létező törpék, és sajnos a lappföldi kalandot is, mikor egy félreszervezés miatt a zenész, énekes akkori dobosommal, Frenkkel aludtunk egy franciaágyban. 15 cider után nem zártuk be az ajtót és arra ébredtünk, hogy egy finn arc fekszik közöttünk alsógatyában, rénszarvas aganccsal a fején.

– Mennyire vagy bizakodó a 2021-es évvel kapcsolatban? Tudsz előre tervezni?

– Bízom benne, hogy az emberek megveszik az említett Játssz tovább című könyvem és a Play On című új albumot. Ha így tesznek, talán tudok tervezni is, hiszen más bevételünk koncert híján jelenleg nincsen. Előre is köszi a támogatást az összes zenész nevében! Legyen boldog éve mindenkinek! Blues Fesztiváááááál!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Nagy vihart kavart Lackfi János rendőrös verse az interneten – a költő reagált a vádakra

Az ironikusnak szánt költeményt rengetegen félreértették, Lackfi Facebook-oldalát elárasztották a gyűlölködő kommentek. Utána külön posztban magyarázta meg, mi volt a célja a verssel.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 17.

hirdetés

Rendőr leszek címmel posztolt egy verset a közösségi oldalára Lackfi János költő, író, műfordító, arra viszont aligha számított, mekkora lavinát fog elindítani ezzel.

A költemény, ami nem más, mint József Attila Kertész leszek című művének átdolgozása, így szól:

A verset Lackfi péntek reggel tette közzé, a bejegyzésre azóta 1200-nál is több komment érkezett, sok olyan embertől is, akik vélhetően most először jártak a költő Facebook-oldalán, és keresetlen stílusban osztották ki őt.

Az egyik legfinomabb hozzászólás például így szól: "Ez nem. Ilyen szöveget azért mégse, ez nem meghökkentő, hanem meglepően érzéketlen."

"Nem tudom leírni a véleményemet, mert letiltana a Facebook. Így csak annyit írok, hogy csalódásom határtalan. Hogy lehet ilyen ocsmány akármit írni? Ez az izé (mert versnek nem nevezném) nagyon beteg és rosszindulatú elmére utal" – írta egy másik hozzászóló.

Valaki pedig így fogalmazott: "Karanténban naponta jöttek a rendőrök ellenőrizni. Nem az érdekelte őket, hogy hol a párom, (adott esetben mosdóban, másik szobában, stb...) hanem, hogy jól vagyok-e, szükségem van-e valamire, tudnak-e segíteni valamit! Hálás vagyok nekik a törődésért."

hirdetés

A kommentek többsége a fentieknél sokkal durvább hangot üt meg.

Lackfi később külön bejegyzésben is reagált a versét ért kritikákra. Mint írja:

"Hát, itt aztán szép nagy vihar támadt, s az jó, felforgat, kizökkent, megérint. Megvallom, továbbra is hiszek benne, nem lehetetlen küldetés a mindennapos emberi bosszúvágy és keménykedés hangját elválasztani attól az alanyi hangtól, amelyen arról számolok be mondjuk, hogy tegnap egy fakanalat faragtam. Volt azért, akinek sikerült. Egyszerű dolog: olvasok valamit, s utána felteszem a kérdést: vajon ezt az illető egy az egyben gondolja, vagy másnak a hangját szólaltatja meg?

Külön érdekes volt, hogy nagyon sokan pont abban a stílusban szólaltak meg, mint amelyet a vers (meglehetősen finomítva) karikíroz. Vagyis a kommentek egy része illusztráció is egyben.

A mellékelt vers a CSAVARD FEL A SZÖVEGET-kötetem átiratai közt szerepel, négy éve jelent meg. És akkor sem a pillanatnyi bírságról vagy a rendőrökről szólt, nekem személyesen elég kevés és zömmel jó tapasztalatom van a rendőrséggel kapcsolatban. De ennek persze semmi jelentősége, alig hiszem, hogy József Attila saját, személyes kertész-képében gondolkodott volna, vagy éppen több ezer kertésszel töltetett ki tesztet, mielőtt versét megírta volna.

Ja, és figyelmes olvasás esetén kiderül: aki a versben megszólal, NEM rendőr. Csak elképzeli, milyen lenne legálisan erőszakoskodni. Számára ezt jelenti a rendőrlét. Vagyis ő egy civil, aki szívesen rendőrködne. Persze aki csak ütni jött, üssön nyugodtan...

Az külön érdekesség, hogy a kommentelők azt mondják, a rendőrök nem durvák. Utána pedig azt, hogy ezek után a rendőrök engem ki fognak nyírni. Hm. Szerintem meg nem, mert tényleg nem ilyenek.

Viszont örül a szívem, hogy a vers hatott, felkavart sokakat. Ez a dolga. Azt pedig sosem értettem, miért jár valaki tajtékozni olyan ember oldalára, akit gyűlöl. Nekem még arra is kevés az időm, hogy végignézzem, -olvassam, amit szeretnék... Persze az ideje felhasználásáról mindenki maga dönt."

Nem sokkal később egy levelet is közzétett, amit egy rendvédelmi dolgozótól kapott.

A levél szerzője azt írta: nem gondolja, hogy Lackfi bármilyen ellenérzéssel lenne a rendőrök felé és tudja, hogy a vers célja sem a gyűlöletkeltés volt. Ugyanakkor, bár egyébként kedveli a munkásságát, ez a vers neki sem nyerte el a tetszését. Szerinte az időzítés is rátett egy lapáttal arra, hogy ilyen sok negatív vélemény érkezett.

"A lényeg, amit szerettem volna leírni, hogy a rendőrök nagyon nehéz körülmények között dolgoznak. Egyre kevesebben vannak. A rendőrjárőr fizetése kb. nettó 150-160e Ft. Tapasztalhattam, hogy ezért a pénzért miket kell csinálniuk: ott vannak az összes balesetnél, a részeg kötekedőknél, a hidegben fagyoskodnak, üldözik a migránsokat... Nem közhely, tényleg nem lehet tudni sosem, hogy épségben hazaérnek-e. Miután a járőrfizetés rendkívül kevés, ezért már nem is nagyon van senki, aki ezt a beosztást vállalná, így a körzeti megbízottak végzik azt a munkát is"

– fogalmaz a levéliró, aki szerint a karácsonyi rendőrkéselős eset miatt sem volt most szerencsés ezt a verset közzétenni.

Mint írja, jelenleg az egész rendőrállomány teljesen el van keseredve a megbecsültség hiánya és kevés fizetés miatt. Ahhoz, hogy megélhessenek, sokan kénytelenek másodállást is vállalni, és a covid-helyzet miatt is hatványozódik rajtuk a nyomás.

"Sokan lebetegedtek, ezért a pihenőnapon, szabadságon lévőknek kellett bemenniük dolgozni. Mióta nincs határőrség, határrendészeti feladatokat is ellátnak, útlevelet pecsételnek, amire gyorstalpaló tanfolyammal készítik fel őket. Rengeteg a felesleges papírmunkájuk. Az egész rendszer megújítására lenne szükség... Úgy gondoltam, ha esetleg ezeket az állapotokat nem ismerte volna, jobb, ha tudja" – zárja sorait a rendvédelmi dolgozó.

Lackfi megkeresésünkre az alábbiakat tette még hozzá a vers által gerjesztett hullámokhoz:

"Nincs bennem harag, megbántottság vagy félelem, leginkább sajnálom, hogy ilyen könnyen kibillennek egyensúlyukból az emberek, a névtelen trollok pedig ravaszul szítják az indulatokat. És amúgy semmi gond nincs azzal, ha az emberek normálisan megírják véleményüket arról, ha valami nem tetszik nekik..."


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Halálos harcmező: a Netflix új filmjében az a legizgalmasabb, hogyan küzdenek Budapesten a harci robotok

Magyarként különleges élmény végignézni az akciófilmet, amiben egy Marvel-sztár, Anthony Mackie kiborgként harcol az ellenséggel. A forgatókönyv ugyanakkor lehetett volna erősebb is.
Címlapkép: Jonathan Prime, Netflix - szmo.hu
2021. január 17.

hirdetés

Orosz harci robotok bukkannak fel a VII. kerületben, a Murányi utca és a Marek József utca sarkán felépített óriási díszlet kapuiban, majd vadul tüzelni kezdenek harckocsikból kiözönlő amerikai harci robotokra. Végül az egész épületet megsemmisíti egy dróntámadás.

A forgatás helyszíne és az utca közepére díszlet:

Hasonló, grandiózus jelenetet eddig nem sűrűn láttunk Budapest utcáin, és bár a magyar főváros az Outside the Wire-ben nem Budapestként szerepel, a film telis-tele van ikonikus magyar helyszínekkel. Az Istvántelki Főműhely például az ellenállás menekültközpontjaként jelenik meg, a Kelenföldi Hőerőműben amerikai támaszpont működik, amihez a K-Hídon keresztül vezet az út, az ellenség pedig a Magyar Szentföld-templomban rendezkedett be.

Így ezen a hétvégén világszerte magyar helyszíneket néz a 200 millió Netflix-előfizető színe-java.

A filmet ugyanis nem kis várakozás előzte meg, lévén, hogy a mozik még mindig zárva vannak. Ennek megfelelően a Halálos harcmezőről a New York Times-tól a CNN-en át a Variety című filmes magazinig jelentek meg kritikák, a magyar nézettségi toplistában pedig a film máris az élen áll.

hirdetés

A történet szerint Kelet-Európában 2036-ban háború dúl, és az oroszok megpróbálják kiterjeszteni a befolyásukat Ukrajnára. Az amerikaiak békefenntartóként vannak jelen, és folyamatosan összetűzésbe keverednek az oroszok által támogatott egyik hadúrral.

A film egyik főszereplője Damson Idris, aki drónpilótaként megtagadja felettesei közvetlen utasítását, hogy ne tegyen semmit, és egy dróntámadással próbál egy bajba jutott amerikai egységen segíteni. Miközben megmenti őket, meg is öl két amerikai katonát. Emiatt büntetésből terepre küldik, ahol találkozik a másik főszereplővel, a Marvel-filmek Sólyomjaként már jól ismert világsztárral, Anthony Mackie-vel. Róla hamar kiderül, hogy nem ember, hanem egy szigorúan titkos fejlesztésű kiborg. Amikor ugyanis leveszi pólóját, a mellkasa átlátszó robottestté változik. A két főhős ezután együtt indul küldetésre. Céljuk megakadályozni, hogy a rosszfiúk atomfegyverhez jussanak.

A Halálos harcmező abszolút aktuális kérdéseket feszeget, például azt, milyen felelősséggel tartoznak a drónpilóták a "járulékos veszteségekért",

mennyire érezhetik át egy sok ezer kilométerrel messzebb felállított konténerben ülve, milyen borzalmakat és szenvedést okoznak a helyi civileknek az általuk vezérelt dróncsapások. Vagy azt, mi történik, ha egy mesterséges intelligenciával működő kiborg morális okokból egyszer csak megkérdőjelezi a kapott parancsokat és fellázad. De láthatjuk azt is, hogyan egészíthetik ki a Gumps-nak hívott harci robotok az embereket egy összecsapásban, és hogyan bánnak velük a katonák, amikor azt hiszik, nem látják őket a tisztek.

Ez a sok téma ugyanakkor szét is feszíti a futurisztikus akciófilm kereteit, ami emiatt sem a dróntámadások, sem a robotlázadás tematikájában nem tud sok újdonságot mondani.

VIDEÓ: a hivatalos előzetes

Az akciójelenetek pedig bármennyire is kidolgozottak, látványban nem ütik meg a nagy mozisikerek által felállított mércét.

A Netflix valószínűleg úgy volt vele, hogy szélesvásznon amúgy sem mutatják be a filmet, a tévék képernyőjére pedig ennyi CGI is elég.

Maga a látványvilág sem túl eredeti. Az Anthony Mackie által alakított android kivételével az amúgy jól kinéző robotkatonák nem nagyon térnek el a már ma is létező robot-prototípusoktól, és a drónok is olyanok, amilyeneket már ma is bevetésekre küldenek, pedig a technológia 15 év alatt ennél minden bizonnyal nagyobbat fejlődik majd. Mindezt talán azért találták így ki a film készítői, hogy minél hitelesebbnek hassanak, akkor viszont nem teljesen érthető, hogy az egyik jelenetben a kémdrón miért látótávolságban úszik be a megfigyelt kocsi fölé.

Az sem derül ki, hogy az android hogyan lehet ennyivel fejlettebb kinézetre, tudásban és érzelmi intelligenciában is a többi robotkatonánál, és ha az amerikai hadseregnek van egy ilyen csodafegyvere, miért nem használják ki jobban a képességeit.

Összességében Mikael Håfström filmje, a Halálos harcmező nagy dobásnak semmiképp sem nevezhető, de azért van annyira szórakoztató, hogy némiképp enyhítse a hollywood-i szuperprodukciók hiányát.

Nekünk magyaroknak pedig a forgatási helyszínek és a statisztaként feltűnő magyar színészek miatt mindenképp tartogat annyi extra-élményt, ami miatt érdemes megnézni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Macaulay Culkin támogatja, hogy vágják ki Trumpot a Reszkessetek, betörők! második részéből

A jelek szerint maga Kevin is egyetért az interneten terjedő petícióval, hogy a leköszönő elnöknek nincs helye a kultikus filmben.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 16.

hirdetés

Egyre többen követelik az interneten, hogy vágják ki Donald Trump rövid jelenetét a Reszkessetek, betörők! második részéből. A film főszereplője, Macaulay Culkin a Twitteren jelezte: egyetért a Change.org-on indított petícióval, írja a CNN.

Az eredeti javaslat szerint a rajongók azt kérték a Disneytől, hogy cseréljék a filmben Trumpot Joe Bidenre, de olyan felvetés is akad, hogy a ma már 40 éves Culkinnal lehetne helyettesíteni digitális trükk segítségével Trumpot, amikor egy hotel lobbyjában véletlenül összefut Kevinnel. Macaulay Culkin az ötletre csak annyit reagált, hogy "Sold", vagyis magyarul "megvettem".

hirdetés

Az 1992-ben bemutatott vígjátékban Kevin a New York-i Plaza Hotelben találkozik Donald Trumppal, akitől azt kérdezi, hol találhat egy telefont. A hotel akkoriban Trump tulajdonában volt, aki csak úgy adott engedélyt a forgatásra, ha ő is szerepelhet a hatalmas sikerrel bemutatott első rész folytatásában. Mivel a tesztvetítéseken a közönségnek tetszett a néhány másodperces jelent, ezért végül benne hagyták a mozikba kerülő verzióban.

Az egyik legnépszerűbb családi film rajongói azért követelik Donald Trump eltávolítását a filmből, mert véleményük szerint a még hivatalban lévő amerikai elnök személyével egy nemkívánatos rasszista bélyeg került a filmre.

2019-ben egyszer már egy kanadai tévétársaság kivágta Trump cameóját a filmből. Akkor arra hivatkoztak, hogy a reklámidők miatt akartak rövidíteni a vígjátékon, a dolognak semmilyen politikai üzenete nem volt.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Nyomozás a legőrültebb sorozatgyilkos után: az Éjszakai vadász abbahagyhatatlan

Ennél több hullát nem fogsz már idén krimisorozatban látni. Hagyd égve utána a villanyt!
Szajki-Vörös Adél, fotók: Netflix - szmo.hu
2021. január 18.

hirdetés

És megkockáztatom, hogy jobban izgulni sem fogunk, igazi adrenalinbomba ugyanis a széria. Bevallom, én imádom a real crime doksikat, mert megmutatják, hogy az élet nem produkálhat durvábbat semmilyen fikciónál. A Netflix új dokusorozata, az Éjszakai vadász: Hajsza egy sorozatgyilkos után új megközelítésbe helyezi a műfajt. A néző már tényleg valódi filmes élményt kap, zsáner szerint itt krimi-horrort. A műfajban eddig is láttunk kiemelkedő darabokat, melyek ezt a hatást erősítették (pl. a Robert Durstös doksi, vagy tavaly a szexuális ragadozó Epsteinről szóló), de az Éjszakai vadászt látva konkrétan olyan érzés, mintha tényleg egy műfaji filmet látnánk.

Itt a széria trailere:

Miközben néztem, az jutott eszembe, hogy a krimi legsikeresebb ága már talán nem is a sorozatok és filmek között lesz keresendő a jövőben, hanem a dokumentumfilmek/szériák között. A streaming ezen a területen is hozhat változást.

Az "éjszakai vadász" néven elhíresült sorozatgyilkos a nyolcvanas években garázdálkodott Los Angelesben, és az egész országot rettegésben tartotta, ugyanis soha nem látott kegyetlenség áradt kiszámíthatatlan tetteiből.

Nem úgy viselkedett, mint általában a mezei sorozatgyilkosok, akiknek egy bizonyos embertípus és gyilkossági mód a mániája, hanem mintha bármilyen rendszer nélkül működött volna: random embereket erőszakolt meg és végzett velük, a gyilkolási eszköztára is széles skálán mozgott: a késeléstől az arconlövésig.

Volt, hogy csak betört valahova, aztán máskor elrabolt egy gyereket, akit molesztált, és aztán elengedte, valamikor pedig "csak" kivégzett valakit. Mindig teljesen mást művelt, amivel az agyára ment az őt üldözőknek: az egyik durva példa erre, amikor kiszedte egy áldozata szemeit, és hazavitte magával, majd soha többet nem csinált ilyet. Egy valódi szörnyeteg volt. Hogy honnan tudták mégis a nyomozók, hogy mindennek ellenére ugyanazt az elkövetőt keresik? Ezt tudhatod meg a sorozatból.

hirdetés

Egy videó arról, ki volt a gyilkos:

 

A széria két nyomozó szemszögéből mutatja be a nyomozást. A két férfi ma, azaz a jelenben meséli el a történteket és velük haladunk előre a szörnyűségek és fordulatok kereszttüzében a sztoriban. Érdekes, hogy eleve nehezen jöttek rá, a többféle gaztett ugyanahhoz a személyhez köthető, hiszen a különböző bűnesetek mind másik elkövetőre utaltak. De az egyik, a gyilkosságokkal foglalkozó nyomozó, Gil Garrillo – imádom, tisztára, mint egy filmes karakter, szotyizik, és elbűvöli a szakmája – mindenkit megelőzve felvetette az elméletét az összefüggésekre, csakhogy nem vették komolyan: a még fiatal nyomozót inkább kinevették.

Majd később mégis sikerült igazolnia elméletét, de addigra már több halottal gyarapodott az Éjszakai vadász listája. Ilyen és hasonló filmszerű fordulatokkal halad előre a történet, és sokszor nem hisszük el, hogy az élet ilyen forgatókönyvet ír: van, akit egy kulcscsomó ment meg a gyilkostól, és van olyan is, akinek behatol az ablakán, majd csendben távozik. Közben megkedveljük a két "pajtit" is, a két szimpatikus és állhatatos nyomozót, akik tényleg olyanok, mint a sorozatban is említett bulldogok: nem képesek elengedni a csontot, azaz ha a sorozatgyilkosnak mániája a gyilkolás, az ő mániájuk a fenevad levadászása. Mi pedig a fotelhez tapadva drukkolunk nekik, hogy kapják el ezt a rohadékot. Itt látható:

A megvalósítás valóban hollywoodi filmes megoldásokat sorakoztat fel: a dramaturgia, a gyors vágások, a zene és a képek kezelése együttes hatása teljes filmes élményt nyújt a nézőnek. Természetesen mindent láttunk már korábban, de itt annyira hatásosan mixelték össze a filmes eszköztárat az alkotók, hogy már-már az az érzése az embernek, nem is egy dokumentumfilmet néz, hanem egy erős thriller-horrort.

A feszültség fokozására a rendező mindent bevet. Az eredeti helyszínek rekonstruálását játékfilmes színvonalon végezték el, akárcsak a bevilágításukat és a helyszíneken való felvételek elkészítését.

Amikor a kamera körüljár egy hullát és egy pontos helyszínt, hidegrázást kapunk, mert olyan, mintha ott lennénk.

Ezek nem szokványos elemei a krimi-dokumentumfilmeknek, legalábbis nem ilyen színvonalon. Reprodukálni ugyan szokás az eredeti helyszíneket más bűnügyi doksikban is, de a megvalósítás színvonala többnyire nem szokta elérni a játékfilmesen izgalmas filmekét.

Láthatunk például olyan plusz képsorokat, melyek szintén csak a hangulat erősítését szolgálják: ilyen például az, amikor az egyik helyszínen egy patkány rágcsál gyönyörűen és félelmetesen fényképezett képeken, csupán ráerősítésként a hangulatra. A képsor, mint szimbólum jól illeszkedik a műbe, hiszen az elkövetőről ekkorra már összeállhatott a néző fejében a párhuzam egy patkánnyal. Az életformáját tekintve legalábbis.

Ugyan a filmes képek és a régi televíziós formátumban felvett képek, archívok váltakozásának kezelése kizökkent olykor a filmes hangulatból és visszarángat a dokumentumfilmes világba, és az olykor eltúlzott hatásvadász hozzáállás már majdnem átfordul abba, hogy soknak érezzük, mégis egy izgalmas, az emberi természet sötét oldalát első osztályúan feltáró, real crime mozis élményben lehet részünk.

A szerző írásai itt olvashatók:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: