Látványos akció, szuperszexi Charlize Theron, Budapest - ez az Atomszőke
Charlize Theron két évvel ezelőtt a Mad Max – A harag útja című filmmel bizonyította a világ előtt, hogy érdemes lesz rá odafigyelni akcióhős(nő)ként is. A 41 éves színésznő és egykori modell most egy részben Budapesten forgatott akciófilmmel tért vissza a magyar vásznakra, és keményebb, mint valaha:
szuperszexi titkosügynökként uralja a filmet, aki bárkit bármikor az ujja köré csavar – legyen az nő vagy férfi – ha pedig közelharcra kerülne a sor, abban sem akad párja.
1989-ben járunk, Lorraine Broughtont (Charlize Threon), az MI6 ügynökét a kettéosztott Berlinbe küldik, hogy visszaszerezzen egy kettős ügynökök nevét tartalmazó listát, amely egy saját szakállára dolgozó szovjet ügynök kezébe került. A berlini fal fennállásának utolsó napjaiban járunk, ám ha a lista rossz kezekbe kerül, az ismét felkorbácsolná a hangulatot, és hosszú évekkel meghosszabbítaná a hidegháborút. Berlinbe érkezve Lorraine felveszi a kapcsolatot egy helyi beépített ügynökkel, David Percivallal (James McAvoy), aki bevezeti őt a helyi titkosszolgálatok útvesztőjébe, miközben fogalma sincs, kiben bízhat meg valójában.
Az Atomszőke csupa stílus film lett, amiből látványosan kispórolták a tartalmat.
Jól látszik, hogy az alkotókat – élükön a kaszkadőrként kezdő, később a John Wick társrendezőjeként bemutatkozó David Leitch-csel – elsősorban a látványos akciójelenetek érdekelték, miközben maga a történet teljes mértékben háttérbe szorult.
Ez egyébként nem lenne akkora baj, ha az alkotók teljesen átadták volna magukat annak ennek a megközelítésmódnak, és kizárólag az ultrastilizált nagyjelenetekre koncentráltak volna. Ehelyett azonban látszik, hogy Leitch és csapata nem elégedett meg a gyönyörű de üres akciófilm koncepciójával, a cselekmény terén azonban – nem úgy, mint a valóban bámulatos akciók esetében – nem állja meg a helyét a film.
Az Atomszőke kémthrillerként (is) szeretne érvényesülni, a műfaj kliséit szorgalmasan felmondó „ki kit ver át” típusú csavaros történetet azonban milliószor láttuk már ennél jóval érdekesebb tálalásban. Ráadásul a karakterek is rém unalmasak: igen, még a Charlize Theron-alakította főhős is, aki terminátorként gyilkolja végig a filmet, de semmilyen érzelmi kapaszkodóval nem szolgál a nézőknek, ezért nem érdekel minket a sorsa. Theron lenyűgöző az akciójelenetekben, fizikailag nagyon látványosan felkészült a szerepre – állítólag sok jelenetben kaszkadőrt sem használt –, sokkal inkább a forgatókönyvvel van a baj, mint az ő alakításával. Nála egy fokkal érdekesebb a kiismerhetetlen Percival, akit a mindig kiváló James McAvoy alakít.
Jól példázza a film felületességét, hogy az alkotók a háttérben zajló történelmi eseményekkel sem kezdtek sokat. Úgy tűnik, Hollywoodban már a szocialista korszak is retrónak számít, akárcsak a vietnámi háború (lásd: Kong: Koponya-sziget), az Atomszőke ugyanis
mintha kizárólag azért játszódna a kettészakadt Berlinben, hogy térdig gázolhassunk a 80-as évek retróban.
A film első felében talán nincs is olyan akciójelenet, aminek a hátterében nem egy korabeli sláger szólna: megszólal a New Order, David Bowie, a Clash és George Michael is, a 99 Luftballons pedig mintha legalább ötször felcsendült volna a neonban úszó képek alatt.
Ami tagadhatatlanul működik a filmben, az az akció. A film néhány elképesztően lendületes, és üdítően vérbő akciójelenetben csúcsosodik ki, amelyek nem csak intenzitásukkal, hanem stiláris megoldásaikkal is lenyűgöznek. Legyen szó akár a Bourne-filmeket idéző közelharcokról, akár egy olyan agyonesztétizált pisztolypárbajról, amelyben lassított felvételben fröccsen az agyvelő a tapétára, az eredmény mindig észbontó.
A film csúcsjelenete, a hosszúsnittes lépcsőházi csetepaté például – kis túlzással – már önmagában megéri a mozijegy árát:
ritkán látni a kortárs hollywoodi filmben ilyen brutális, sőt fájdalmas, ugyanakkor egy táncjelenet precizitásával megszerkesztett akciójelenetet. Ráadásul külön bravúr, hogy a film még azt is elhiteti velünk, hogy a vékony és törékeny Theron egyedül képes szembeszállni egy csapat KGB-ügynökkel.
Az Atomszőke lendületes és szexi film lett tehát, de aki többre vágyik egy-két stílusos akciójelenetnél és egy nagy adag 80-as évek retrónál, az csalódni fog – hacsak nem a budapesti helyszínekben (többek között a 3-as metróban) akar gyönyörködni.
A film előzetese:
