László Boldizsár: Nem lesz ,,Zséda-vü” érzésük a nézőknek
Régi is, új is, jewish! 2018-ban is megrendezik a Zsidó Művészeti Napokat (ZsiMü) Budapesten. A programsorozatra május 28-a és június 10-e között kerül sor. Az előadások egyike a Cotton Club Singers (CCS) Páratlan! című koncertje.
Fehér Gábort, Kozma Orsit, László Boldizsárt, Szűcs Gabit és Zsédenyi Adriennt négyéves szünet után láthatja-hallhatja majd újra együtt a közönség. László Boldizsárral, a Cotton Club Singers vezetőjével, egyszersmind a ZsiMü művészeti tanácsadójával beszélgettünk.
– Vadas Vera, a rendezvénysorozat igazgatója keresett meg téged, hogy 2018 májusára álljon össze újra a Cotton Club Singers, vagy te kerested meg az ötlettel a ZsiMü-t.
– Verával tizenöt éve folyamatos beszélgetésben vagyunk, évente, kétévente létrehoztam valami új dolgot a korábbi rendezvényén, a Zsidó Nyári Fesztiválon, aztán tavaly a ZsiMü-re Schell Judittal megcsináltam A Nő illata –Tangótól Jeruzsálemig című koncertet. Az ,,üresjáratokban” is sűrűn váltunk szót Verával, elmondtam, hogy már rég voltam együtt a Singers-szel, mire ő azt mondta, akkor legyünk együtt a ZsiMü-n.
– Mitől lesz páratlan a koncert?
– A Singers-szel mindig négy fő állt a színpadon, most öt lesz, páratlan szám, ebből az alapvetésből indultunk ki, de az élmény szempontjából is páratlan lesz.
Hosszú évek telnek el a Singers-koncertek között, és amikor újra együtt vagyunk a színpadon, az eseményszámba megy. Fontosnak tartjuk, hogy ha egyszer már kimondtuk, hogy a Singers megszűnt, akkor ne legyen folyamatos visszatérés, mert úgy elvész a dolog izgalma, így viszont megvan, nézői és színpadi oldalról is.
Mindegyikünk egyedi karrierje felszálló ágban van, de ha sűrűn állnánk össze, azt is feltételezhetnék rólunk, hogy már nem megy úgy a szólistakarrierünk, ahogy korábban. Szó sincs erről, nem anyagi kérdés, hogy a CCS színpadra áll, hanem belső késztetés, hogy időről időre magunkhoz édesgessük ezt a ,,gyermeket” egy-két koncert erejéig.
– Amikor egy régi, megszűnt csapat újra meg újra összeáll, valóban erős a gyanú, hogy nem a szeretet, hanem az üzleti érdek hozza őket össze.
– Ha a Singersnek ez anyagi kérdés lenne, akkor nem a MOM-ba mennénk, hanem az Arénát bérelték volna ki számunkra, és akkor jól levadásznánk a piacot. Nekünk, pontosan azért, mert futnak a saját dolgaink, egy limitált nézőtér kell, az adja meg a koncert exkluzivitását. Kicsi ez az ország, pusmognak az emberek, és általában arról, ami nem valós. Ennek nem tesszük ki magunkat.
– Könnyű volt megnyerni a többieket erre a fellépésre?
– Olyannyira, hogy még mielőtt a ZsiMü egyáltalán szóba került volna, Zsédenyi Adrienn (Zséda) felhívott, hogy jaj, úgy énekelne már velünk, nem csinálunk-e valamit. Mindenki azt érzi: de jó, hogy megint együtt állunk színpadra.
– Mit hallhat majd a közönség?
– Nagyon színes lesz a műsor, természetesen jiddis dalokkal is készülünk. Nekem a koncert zenei íve a legfontosabb. A zenei ív határozza meg, hogy hová illesztjük be a zsidó dallamokat. Hosszú évek tapasztalata, hogy egy jó sorrend aranyat ér, nem hagyja, hogy akár csak percekre is unalmassá váljék egy koncert. Nálunk mindig izzik a levegő, és ez most is így lesz.
– Ezek szerint a zenei ívet te adod meg.
– Igen, illetve az a közel hatórányi repertoár, amiből ilyenkor válogatunk. Húsz-huszonkét dal az alap, ebből kihagyhatatlan tíz-tizenkettő. Nekem azt a maradék nyolcat kell nagyon célzottan megtalálnom, amivel a dolog aznap este izgalmassá és egyedivé válik. Nem fognak csalódni a nézők, biztos, hogy lesz benne olyan csavar, amitől úgy fogják érezni, hogy nem a húszéves fennállásunk alakalmából adott koncertet nyomtuk le megint, hanem hozzátettünk valamit.
Nem lesz deja vu vagy – viccesen szólva – ,,Zséda-vü” élményük.
– A többiek mennyire szólhatnak bele a koncert programjába?
– Színházi ember lévén, és a Singers előtt is annak vallottam magam, nem gondolom, hogy egy színház vagy egy zenekar teljes egészében demokratikusan működtethető. Azok a zenekarok működnek jól, ahol van egy egészségesen markáns vezető, aki beszélget a tagokkal, felajánl nekik dolgokat, és meghallgatja a véleményüket. Már annyira ismerjük egymást, hogy tudok a Singers-tagok fejével gondolkodni, tudom, mi az, amit szívesen elékelnének egy ilyen műsorban, és mi az, amit nem, ők pedig tudják, hogy miket fogok leírni, és kilencven százalékban vissza is igazolják, hogy rendben, mehet. Meg szoktam őket lepni egy-két nótával, azokon kicsit vitázunk.
– Művészeti tanácsadóként is közreműködsz a ZsiMü-n, és te menedzseled a Tiszta Amerika című programot. Hogyan született meg a gondolata?
– Nívós zenei programon gondolkodtunk, és felmerült bennem, hogy a Hot Jazz Band-del csinálhatnánk valamit, ők még úgysem szerepeltek a ZsiMü-n. Eszembe jutott az Andrews Sisters, illetve az, hogy három hölgy is legyen a zenekar mellett, olyanok, akik még nem nagyon léptek együtt színpadra. A rendezvény egyik sajátossága, hogy olyan embereket hoz össze, akiknek eddig nemigen volt közös szereplésük. Hallható lesz Ónodi Eszter színésznő, Szűcs Gabi énekestársam és Behumi Dóri jazz énekes
A munkacím a Hot Jazz Band egyik számának címe, Egy kis rúzs volt, aztán egyszer csak megláttam a Valami Amerika 3 plakátját, amin rajta volt Eszter, bevillant, hogy ez így együtt tiszta Amerika – így jött a filmre hajazó cím. Ezért lett a plakátunk beállítása is kicsit hasonló a filmplakátéhoz. Mindezt természetesen egyeztettük a film producereivel, és megtiszteljük a Valami Amerikát azzal, hogy feldolgozunk két dalt a filmből. Időközben az is kiderült, hogy a Hot Jazz Band már játszotta a főcímdalt. Az eredeti terv az volt, hogy a múlt század eleji magyar zsidó szerzők dalaiból csemegézzünk. Ez a koncepció annyiban változott, hogy azt mutatjuk meg, hogyan hatott az amerikai zene a magyar, ezen belül a zsidó zeneszerzőkre, így – a Band és Dóri előadásában – lesz egy amerikai szál is. Narrációval párhuzamokat vonunk, ha felcsendül egy magyar sláger, egy-két motívum erejéig megmutatjuk az amerikai párját, azt, hogy mihez hasonlít.
Szorosan együttműködünk Zöldi Gergővel, a ZsiMü dramaturgjával. Ő sokkal előrébb tart zenedramaturgiában, mint én, rengeteget tanultam tőle. Amiről azt gondoltam, hogy jó, arról elmagyarázta, hogy miért nem az, és összeállt bennem a kép, hogy az elmúlt huszonegy évben hol hibáztam. Amikor egy-egy koncert nem az elvárásnak megfelelően sikerült, az azért volt, mert olyan dolgokat erőltettem, amik idegenek voltak az esttől.
Egyetlen dal képes lerombolni azt, amit fölépítettünk előtte a koncerten. A dramaturgia része az is, hogy a dalok közé megírjuk a szövegeket vagy legalább a támpontot, hogy ki, mikor, miről beszél, mert badarságokat is tud mondani az ember. Fölrémlik egy-kettő saját szövegeimből is..
– Koncert vagy inkább színház lesz a Tiszta Amerika?
– Könnyed showműsorként jellemezném. Először pódium jellegű műsort képzelt el a ZsiMü, de úgy gondoltam, hogy ilyen nagy formátumú emberekkel és ilyen professzionális zenei kísérettel ez nem az a fajta pódiumkoncert lesz, mint amikor egy szál zongorával kiállnak énekelni a színészek. Szeretném rávenni Esztert, hogy ne színésznőként, hanem énekesnőként legyen jelen, a dalokat inkább zenei, mint színházi oldalról közelítse meg. Ő ahhoz a színészgenerációhoz tartozik, amelynek a tagjai több műfajt is tökélyre tudnak fejleszteni, énekesként is megállják a helyüket a színpadon. Talán Udvaros Dorottya és Básti Juli volt az első, aki prózai színésznőként ki mert állni koncertezni, és ezzel hagyományt teremtettek. A későbbi generációk már alapból hozzák ezt, csak nem mindegyiküknek adatik meg a lehetőség. Mázlink volt, hogy találtunk egy időszakot, amikor Eszti, Gabi és Dóri a próbákkal együtt be tudták vállalni ezt a programot. Szerintem a Band is kifejezetten örül neki. A hat Kossuth-díjas fiatalember az év nagy részében egymást látja, most hirtelen három tehetséges, csinos hölggyel lesznek együtt, ami a zenéjükre is jótékonyan fog hatni.
– Lesz egy Elvis Presley-est is a ZsiMü-n. Az is a te ötleted volt?
– Nem, Vadas Veráé. A kiindulópont Elvis zsidósága volt. A teljes neve Elvis Aaron Presley, és az Aaron zsidó név; zsidó csillagot viselt a nyakában (igaz, a kereszttel és a félholddal együtt, mert mint mindenben, a vallásban is hedonista volt). Innen támadt az ötletem, hogy az est címe Csillag született legyen, és az A betűt egy zsidó csillag formázza a plakáton. Arra gondoltunk, hogy hölgy énekesnek is lennie kellene a produkcióban, de nem tudtuk kitalálni, hogyan kerüljön a képbe. Zöldi Gergő, akinek iszonyúan jó agya van, zseniálisan összekapcsolta a lexikális tudását a produkcióval: rögtön mondta, hogy Barbra Streisand Csillag születik című filmjében eredetig Elvist kérték fel partnerének, de a menedzsere nem engedte, mert egy lecsúszott hajdani nagy sztárt kellett volna játszania. Barbra Streisandot Bíró Eszter fogja megszemélyesíteni az esten, bemutatjuk, milyen lett volna, ha Presley és Streisand együtt énekel.
A Budapest Jazz Orchestra kíséretében és hangszerelésében fognak elhangozni a dalok, de fellép Gájer Bálint, az Iván és Parazolból Vitáris Iván és az egész Mongooz and the Magnet zenekar. Nem voltam nagyon erős a mai mainstream-ben, de a fesztivál egyik fiatal igazgatója jártas benne, így jött a képbe Iván és Mongooz.
Ez utóbbi azért is érdekes, mert rájöttem, hogy a ritka alkalmak közül, amikor mai zenekarokat néztem a tévében, a Mongooz And The Magnet volt az, amelyiknél ott ragadtam a képernyőnél. Most fogtam fel, hogy ők azok, akiket nagyon kedvelek. Egy magyar, egy norvég és egy ír fiúból álló trió, gitár, bőgő, dob felállás, és a bőgős, illetve a dobos eszeveszetten jól énekel. Magyarországon tanultak orvosnak, elkezdtek zenélni, és olyannyira bejött nekik, hogy együtt maradtak Pécsen. Elvis zsidóságát Nógrádi Gergely szakavatott kántor fogja bemutatni, akiről kiderült, hogy anno maga is énekelt Elvis-számokat. Minden mindennel összefügg. Jó úton haladunk, hogy nagyon sikeres projekt legyen.
– Mi a szereped a többi ZsiMü-produkcióban?
– A többiben főleg ötletelésszinten veszek részt Verával és a menedzsment többi tagjával együtt. Én találtam ki a például a ,,régi is, új is, jewish” szlogent.
– A Singers-, a Tiszta Amerika- és az Elvis-estet A-tól Z-ig te viszed. Hogy van ennyi mindenre energiád? Miből töltekezel?
– Engem az új dolgok soha nem fárasztanak. Így tekintek a ZsiMü-re is. Vadas Vera folyton inspirál, arra sarkall, hogy a saját művészi látásmódomat a fesztivál javára fordítsam, és ezt a legnagyobb örömmel teszem. Amíg ez az adok-kapok működik, addig engem is feldobnak az új feladatok, így ebből is töltekezem. A művészekkel történő egyeztetés nem egyszerű feladat, de nekem ez nem új dolog, ezt csináltam világ életemben a Singers művészeivel, illetve, ha hívtunk vendégeket, akkor velük is, és már hiányzott. Szeretek nulláról fölrakni valamit a színpadra. Most az a kihívás, hogy akkor is működjön egy produkció, ha nem vagyok benne.
– Kevés popénekes mondhatja el magáról, hogy sikeres operaénekessé vált. Mi a titkod?
– Fordítva történt a dolog. Az operaénekes vált könnyűzenei énekessé, aztán újra visszatalált az útjára, de addigra annyi friss dolog ragadt rá, hogy az opera műfaját is másként kezeli.
