SZEMPONT
A Rovatból

Lackfi János: legyen az irodalom lázadás, lelkesedés, őrülés!

Az ötgyerekes költővel a tankönyves versbotrányról, az oktatásról és a magyarok furcsa mentalitásáról beszélgettünk.


– Írt két könyvet arról, hogy milyenek a magyarok. Hogy tud elviselni minket? Hogy tudjuk elviselni magunkat?

– Jól és rosszul. Ahogy az átlag magyarban, bennem is van egyfajta nyugalmas tempó, elodázás, halogatás, ej, ráérünk arra még! Sokszor így lökdössük tovább elvégzetlen ügyeinket napokon, heteken, évszázadokon át. Nyugi, olyan még úgysem volt, hogy valahogy ne lett volna. Nem hajt a tatár! Ugye, nem az orosz, a német, a labanc, a török, hanem a tatár! Hány éve is? Potom nyolcszáz... Mintha tegnap lett volna.

Időnként pedig kitör rajtam-rajtunk a jobbítási láz, a reformszellem, a nyelvújítás, a mindent megújítás nagy akarása. Akkor viszont azonnal, dühösen követelünk mindent, visszamenőleg is. Földi Kánaánt, betömött kátyúkat, korrupciómentes államot, ingyen levegőt, alacsony árakat.

"
Szóval a kelleténél türelmesebbek, máskor a szükségesnél ingerültebbek vagyunk.

Én is.

– Mit javasol azoknak, akik ezt nem tudják annyi megértéssel vagy humorral szemlélni, mint ön?

– Nagyon kevés dolgon tudunk változtatni életünkben, azokon meg nem is annyira akarunk.

Például hogy hogyan bánunk egymással, az rajtunk múlik. A haza üdve nem. Hogy rendben van-e a házunk tája, az igen. A szent világszabadság nem. A párkapcsolatunk igen. Az európai szellem diadala nem.

Pedig mi, magyarok, jobban szeretjük a puffos nagy indulatokat, mint a türelmes gyomlálást. Hisz a gaz úgyis újra kinő! Ha viszont blogolunk, robbantgatunk, kiabálunk, úgy érezzük, végre történt valami. Szerintem érdemes a keverőpulton egy leheletnyit eltolni a gombot az elvont szféra felől a konkrétabbak irányába.

A birsalmasajt például kevésbé ér rá, mint a globális felmelegedés elleni harc. A szomszéd néni nehéz szatyrai kevésbé, mint a világméretű összeesküvés azonnali megdöntése. Ha egy picit földhöz ragadtabban kezdünk gondolkodni, mindjárt nem érezzük magunkat annyira tehetetlennek.

Ami nem azt jelenti, hogy ne küzdjünk szép, nagy ügyekért, itt az arányon van a hangsúly. Legalábbis az én érzésem szerint.

Bemutatkozás a költő honlapján:

1971-ben születtem Budapesten. Író, költő, műfordító, szerkesztő vagyok. Nyolc verseskötetem jelent meg, két kisregényem, egy regényem, több novelláskötetem és esszékötetem, harmincnál is több műfordításkötetem. Tizenhat gyermekkönyvet publikáltam, megzenésített verseimből négy CD-nyi került kiadásra. 17 évet tanítottam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a végén már docensként. 1999-től a Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedem. 2003-tól 2011-ig a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja voltam. Zsámbékon élek feleségemmel és öt gyermekemmel.

Lackfi János 2013-ban az eddigi számos szakmai és egyéb elismerése mellé Prima Primissima-díjat is kapott.

– Sok gyerekverset, mesét ír. Van olyan, hogy gyerekvers? Weöres szerint nincs, csak versek vannak.

– Szerzője válogatja, ki mit gondol, de Weöresnek nemigen volt kedve (lehetősége) piaci kategóriákban gondolkodni. Csukás Pista vagy Kányádi Sándor bátyám sokkal érzékenyebb az író és közönség viszonyának alakváltozataira. Sem ez, sem az nem kötelező, mind csak lehetséges irodalmi magatartásforma. Weörest úgy érdekelték a gyerekek, mint egy szép kő vagy fakéreg rajzolata, Csukás és Kányádi eleven kapcsolatot ápol velük a mai napig. Én magam elég sokat mozgok gyerekközegben, évi 90-100 fellépésem több mint fele gyerekközönség előtt zajlik. Felnőtteknek szóló írásaimban is sokszor vonz a gyerekhang. Amikor ellenben gyerekeknek írok, az egy másik központot mozgósít az agyamban.

Szeretem ismerni a kicsik világát, tudni, mi foglalkoztatja őket. Nem akarok elbeszélni a fejük fölött, ám ugyanakkor igyekszem becsempészni a művekbe olyan robbanótölteteket, nyelvi játékokat, amik kitágítják a láthatárt...

– Régen sok költőre a politika kényszerítette azt, hogy gyerekirodalomba meneküljön, legalábbis egy időre. Manapság azt mondják, hogy többen megélhetésből írnak meséket, verseket, mondókákat, mert a gyerekkönyvek lényegesen jobban fogynak, mint a verseskötetek. Van ebben igazság? Vagy egyszerűen jobb, ha profi költők nevelik az irodalomra a gyerekeket, mintsem botcsinálta rímfaragók tegyék?

– A gyerek is ember, és nem baj, ha olvas. Nem kell neki az élet legbrutálisabb arcát mutatni, de csalás az is, ha teljesen kiszűrjük a disszonáns elemeket.

Nem kell pépesre rágni a valóságot a gyerekgyomornak, és nem kell minden szennyet rázúdítani válogatás nélkül.

Mindenképp hálás ágazat ez az irodalmon belül, hiszen szép, színes, keményborítós könyvekkel, nem rossz példányszámokkal kecsegtet. És azzal a kihívással, hogy olvasókat neveljünk a jövőnek. Lehet, hogy propaganda-ízű a mondat, ám nyersen reális.

Aki gyerekként nem érez rá az olvasás ízére-mámorára, az ritkán lesz felnőttként szenvedélyes olvasó. És akiben egyszer ez a megszállottság kialakul, annál hosszú évek múltán is lángra lobbanhat a parázs...

Míg ha nincs parázs, hiába gyufázgatunk.

– Megértés és humor kapcsán: Nemrég volt egy furcsa, de egyben jellemző vita a neten arról, hogy az ön, illetve Varró Dani verse valók-e tankönyvbe. Sokan felháborodtak rajtuk. Ön a Facebookon irigylésre méltó türelemmel válaszolt a kritizálóknak. Mindig ilyen toleráns? Miről szólt ez a vita ön szerint?

– Nagyon izgalmas csörték voltak ezek, sok ezer lájkolással, sok ezer hozzászólással. A szélsőségek voltak jellemzőek, valaki vagy zseninek kiáltott ki, vagy azt kívánta, anyámba rohadtam volna annak idején, ami igen mélyreható meglátás.

Örültem a szenvedélyes gyűlöletnek és a szenvedélyes szeretetnek is, hiszen az irodalom halála az unalom...

Nagyon nagy versek porosodnak kedélyes penészréteggel borítottan a tankönyvekben. Most legalább kicsit sikerült felrázni a közönséget, köztük olyanokat is, akik nemigen találkoznak amúgy irodalommal. Mulatságos ellentmondások buktak felszínre: "WTF, Dosztojevszkij forog a sírjában, mi ez a crazy shit, Arany János bezzeg kajakra tolta, vágod?" Ezek a versek átugrották az irodalom és az átlagember közti szakadékot, és felkavarták a tisztázatlan kérdéseket...

Az internet amúgy szabadszájú népe vérkonzervatív szellemben követelte, hogy a mai világ azonnal és maradéktalanul vonuljon ki a tankönyvekből.

Mi robbantotta ki a vitát?

A 9. osztályos Magyar nyelv és kommunikáció tankönyvbe került be Lackfi János Véletlen című verse. Azt mutatták be vele, hogy milyen jellemző képzőket használ a költő és milyen hatást ér el vele.

Lackfi János: Véletlen

lackfi

VIDEÓ: ugyanez Lovasi András előadásában

– A mostani kötetét (Három a magyar igazság) tekinthetjük-e a két könyv folytatásának?

Az első két kötet apró történetek formájában, anekdoták, szójátékok, mindnyájunknak ismerős szituációk tömkelegével igyekezett görbe tükröt tartani, megmutatni, hogyan is festünk mi, magyarok. Lustább fajta japánok vagy kicsit szorgosabb ukránok volnánk? Temperamentumosabb svédek vagy halvérűbb olaszok? Kicsit kevesebbet ivó oroszok vagy kicsit rosszabb borminőséget fogyasztó franciák? Ügyesbetonnal üzletelők, betyárvirtussal bliccelők, erőspistát merőkanállal fogyasztók, tajtrészegen húsvéti-locsolkodók, Nobel-díjasan tudományosak, és így tovább...

Az új kötetben ellenben mai történetek vannak, százkilós, szőrös angyalokról, vörösboros kólától lemart agyú Angyal Bandiról, idősek otthonában tengő Parsifalról, Hübinger Antal rendmániás és pénzsóvár szobafestőről, lakótelepi mantovai hercegről, no meg a BKV-hajú lányról. Akadnak humoros írások és abszurdak, szomorkásak és ironikusak.

Összecsap bennük az operák és mitológiák nagyszabású világa a mai Magyarországgal,

a Blahán operaáriát éneklő kínai katolikus paptól a banyatankkal csörtető nyugdíjasokig, a piti bűnözőktől a félrelépő párocskákig, fulladástól rettegő kispolgároktól a szervkereskedők kezére került kisgyerekig.

– Az íráson kívül is rengeteget szerepel, tanít, felolvas, fesztiválokon lép fel, megzenésítik a verseit, sokszor kilép az irodalom szűk kereteiből. Tudatos ez?

Tudatos, mert nagyon hiszek benne, hogy

"
az írás eleven emberi szó, nem egy különös zárt osztály benső használatú tolvajnyelve.

Persze vannak jobban és kevésbé érthető szerzők (köztük még érthető rosszak és nehezen felfogható jók is), de nem ez a lényeg. Hanem hogy kamatoztassuk a kortárs irodalom legfőbb erényét: nevezetesen, hogy a szerző még életben van (állapota stabil). Ha tudunk hatást gyakorolni az emberekre, eltologatni az olvasás útjából az akadályokat, hát meg kell tennünk. Tapasztalatból mondhatom, hogy megéri. Az irodalom zenével, izgalmas felvezetéssel több száz, akár több ezer embert is képes megérinteni...

– Mint tanárt is kérdezem: Ön szerint megfelelő ma az irodalomtanítás nálunk? Min változtatna?

– Hú, ez egy hosszú értekezés lenne. Az első:

nyissunk kapukat! Miért ne férne oda Balassi mellé egy plázamozis szerelmes vers, Pilinszky mellé egy vad graffiti, miért ne jelenhetnének meg nagy szerzők lazább, izgalmasabb versei, klasszikusokból készült átiratai?

Milyen sokat mond könnyedén életről, irodalomról Jékely pársorosa:

"Feltámadott a futball,

Magyarok futbala

Legyőzvén vad digókat,

Hálójukba dugókat

Vitézül rugdala".

Életet az irodalomnak, elevenséget, anélkül, hogy feladnánk a remekművek beválogatását! Hozzunk be a képbe anekdotákat, gonoszkodást, humort, szerelmi botrányt, dobáljuk ki a túl irodalomtörténészes szakszavak háromnegyedét, ne rugózzunk már annyit a műfajelméleten!

Keressünk olyan kötelezőket, amelyeket el is olvasnak, legyen választható a memoriter, mondjuk egy érdekes antológiából,

"
legyen az irodalom kötelező nyűg helyett hab a tortán, lázadás, lelkesedés, őrülés. Örülés.

Most nagyon elszálltam?

– Nem... Mai kortárs íróként hogy viseli, hogy a nagyon sok középiskolában úgyszólván Radnóti az utolsó, akit érdemben tanítanak? Mit lehet ez ellen tenni? Hogy lehetne szakítani az irodalom lineáris-történeti oktatásával?

– Nos, amit tenni lehet, az szerencsére már folyamatban van a készülő új tankönyveknél. Vicces, de ezt a jelenséget övezte felháborodás a netközösségek részéről, miközben mind pityergünk, miért is olyan uncsi a magyaróra... Az utóbbi években ide-oda becsempésznek mintegy illusztrációként kortárs verseket, akár a téma, akár a forma kapcsán egy-egy klasszikus szöveg mellé. Én ugyan ennél bátrabban is mernék szörfözni évszázadok között, hiszen a diákok nagyon élvezik, ha értelmesen alátámasztott időutazásokra hívják őket.

Sőt, én a térben is ugyanígy elmennék különlegességek felé, de mindig úgy, hogy több szöveget összeolvassunk.

Hogy lehet például, hogy egyetlen kínai verssel sem találkozunk az iskolában? Tízezer év költészete nudli? Hát Dél-Amerika? India?

Fura dolgok ezek. De nekem persze könnyű, nem kötnek kerettantervek, miegyebek. És persze a változás nyilván fokozatos lehet csak. Itt nem is az a fontos, hogy én vagy más vagy az élők hogy kerülnek a pikszisbe, bár kétségkívül hízelgő dolog, hanem hogy

élő szövegekkel is dolgozhassanak egy tanórán, és így a régebbiek is élővé váljanak.

Vörös Istvánnal közös Apám kakasa című könyvünket nagyon sok remek magyartanár használja segédanyagnak.

VIDEÓ: Lackfi János a tanításról, iskoláról

– 43 éves. Van öt gyermeke. Mit mondana nekik, ha azt vennék a fejükbe, hogy nem Magyarországon szeretnének élni?

– Az ő sorsuk: az ő sorsuk, ebbe belegázolni nem tanácsos. Nekik kell mérlegelni érveket és ellenérveket. Felnőtt gyerekeink ennél kisebb vagy nagyobb súlyú döntéseihez is csak akkor szólhatok hozzá, ha kérnek rá. A házmester szerelmi életével, a főnökünk lakásproblémáival, a zöldséges zenei ízlésével kapcsolatosan akkor nyilvánítunk véleményt, ha erre felszólítanak. Érdemes legalább annyira tiszteletben tartani gyermekeinket, mint némely idegeneket.

Amúgy meg leginkább az érdekelne, az ő életük szempontjából jó döntés-e külföldre menni. Ha igen, akkor meg kell lépni.

Nekem lett volna több ilyen pont az életemben, a maradás mellett döntöttem, utólag úgy érzem, helyesen.

Van persze a kérdésnek érzelmi, hazafias vonatkozása is, nem fáklyásmenet megtartani egy kinn élő családban a magyar kultúrát, pedig tudjuk, a többkultúrájúság gazdagít.

Különben készülő regényem épp arról (is) szól, mi lett volna, ha például Brüsszelben maradok...

– És ha kalandvágyból itthon maradnának, mit javasolna nekik, hogy tehetnék jobbá a környezetüket, az országot?

– A konstruktív lépések híve vagyok. Mindig jobban érdekelt, hogy mi mellett érdemes kiállni, mint hogy mi ellen kell tiltakozni.

Nekem szimpatikusabb civil kurázsi városi foghíjtelken kertészkedni, utcagyerekeket bokszra tanítani, anorexiás lányoknak blogot üzemeltetni, kéziratokat konzervért-lisztért árverezni szegények javára, szétrohadó házakat felajánlásból tatarozni, kórházfalakra mesejeleneteket festeni, magányos angol nyugdíjasokat és hátrányos helyzetű nyelvtanulókat skype-on összekötni, mint jelszavakat skandálni, tajtékozva kívánni mások halálát.

Jó, időnként rajtam is kitör az indulat, de túlságosan felhizlalni nem szeretném. Nemzeti vonás vakarászni saját sebeinket és óbégatni, pedig biztosan van a közelünkben másnak is sebe, aminek sajgását már az is enyhíti, ha érdeklődéssel fordulunk felé. Ha sok negatív energiát, túl sok szmötyit enged át magán az ember, annak nagyszabású dugulás a vége, jöhet a csőgörény. Van persze egyfajta k-európai értelmiségi alapállás is, miszerint mindenki, aki nincs öngyilkos hangulatban, konzumidióta, de ez erős sarkítás. Negatív tapasztalatainkat éppúgy nem érdemes teljes világlátássá szélesíteni, mint a pozitívakat.

Rendben, hogy sok minden rohad, szétesik, korrupt, mocskos és hazug, de ebből nem csakis az következhet, hogy rajta, vágjuk fel ereinket (vagy a másokét), hanem hogy lássuk, hol mozdíthatnánk valami egészen kicsit ezen a nagy kuplerájon.

A jó lehetőségét kitakarni éppolyan vakság, mint rózsaszín álomködben libegni.

lackfi2

– A rendszerváltás körül fejezte be a gimnáziumot. Ha visszamehetne az időben, és újra 18 éves lehetne, mit csinálna másképp?

– Alapvetően szerencsés ember vagyok, húszéves koromban már az az asszony volt a feleségem, akit ma is szeretek, akivel ma is élek, rá egy évre apuka lettem, és ma 22 éves fiam és aranyos menyem éppen várják első unokánkat. Öt gyerek, harmincnál több saját könyv, harminc kötet műfordítás, tizenhét év oktatás a Pázmányon, rengeteg író-olvasó találkozó, külföld, satöbbi. Erre az útra már tizennyolc évesen ráléptem, a helyi újságírás, cselgáncsedzősködés, kritikuskodás, szerkesztés, irodalmi est-szervezés, dalszövegírás, minden apróbb és nagyobb munka beépült abba az épületbe, ami én vagyok. Talán az önismeretre rávezető könyvek, ha hamarabb kerülnek a kezembe, megtakarítok pár kerülőutat, és mára közelebb kerültem volna ahhoz a "lelki archoz" vagy jellemhez, aki lenni szeretnék. Persze az önnevelés és a lelki mélyülés vég nélküli folyamat, remélem, lesz hozzá elég kitartásom...

"
Nagy-nagy felelősség és hatalmas adomány is, hogy két rendszer határára tett le a sorsom, voltam még úttörő, tanultam oroszul, és voltam EU-s bizottságban döntnök és érettségi tétel is.

Szédítő távlatváltások, mint ahogy mai életünk forgataga is kavargó, teli ármánnyal, gyűlölettel, szenvedéllyel, hazugsággal, önérzettel... Mint egy Shakespeare-darab. Végletes és közönséges, felemelő és lesújtó.

Az irodalomnak valóságos paradicsom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk