hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Klausztrofóbia felsőfokon – a pánik és az élni akarás vív egyre oxigénhiányosabb csatát a Netflix új filmjében

Bezárva, izolálva, levegőért kapkodva? Nem, ezek most kivételesen nem szomorú életképek a járvány idejéből, hanem a Netflix legújabb thrillere, az Oxigén, amelyben egy nőt zárnak be egy gépkoporsóba. Spoilermentes kritikánk következik.

Link másolása

hirdetés

Egy évnyi Covid-járvány után nem is olyan elképzelhetetlenül nehéz beleképzelni magunkat az Oxigén főszereplőjének helyébe: bezárva, izolálva, a teljes bizonytalanság felé tartva, de közben reménykedve, hogy az életet adó levegő elég ideig tudja átjárni a tüdőt. Pedig az Oxigén történetét nem a koronavírus inspirálta: Christie LeBlanc forgatókönyvíró még 2016-ban írta meg alig egy hónap alatt a szkriptet, amely saját élményeiből táplálkozott.

2015-ben ugyanis egy fertőzés ágyhoz kötötte, nem tudott járni, hallását ideiglenesen elveszítette, az izoláció pedig teljesen kikezdte az idegeit.

Az intenzív élményeket sikerült úgy beleépítenie a forgatókönyvbe, hogy szinte azonnal felkapták: 2017-ben már le is szerződtették hozzá Anne Hathawayt, akit aztán 2020-ra Noomi Rapace-ra cseréltek. A stábváltásnak itt még nem volt vége, a rendezői székbe ugyanis átült az addig csak produceri feladatokat vállaló Alexandre Aja, aki francia szereplőgárdát hozott magával, a főszerepet pedig Mélanie Laurentre bízta. Végül az egész koncepció koronakompatibilisnek bizonyult: jóformán gond nélkül tudták leforgatni a filmet tavaly nyáron, hisz sem sok helyszín, sem sok szereplő nem kellett hozzá.

Oxigén előzetes

Úgy fest, hogy Alexandre Aja igencsak szereti megvonni szereplőitől a levegőt: a 2019-es Prédában vízzel elárasztott föld alatti járatokkal fullasztott felfokozva az izgalmakat pár aligátorral. A klausztrofób thrillerek mellett a vérfürdőt is szereti: ő remakelte a Piranját (Piranja 3D), a Sziklák szemét és a kevésbé véres, de cserébe félelmetes Tükröket is. Mielőtt azonban Hollywood remake-gyárosa lett volna, a Magasfeszültséggel tette fel magát arra a bizonyos térképre. A 2003-ban bemutatott film az egyik első fecskéje volt az ún. új francia extrémnek, amely később a horrorfilmek terén olyan alkotásokat eredményezett, mint a Mártírok, a Határok, vagy A betolakodó.

Az Oxigén nem is állhatna távolabb a véres slasherektől – bár a tűfóbiásoknak bőven okoz kellemetlen pillanatokat -, inkább a misztikumot és a rejtélyt helyezi középpontba, mint a szintén Aja által rendezett Szarvakban és Louis Drax kilencedik életében. Nem véletlenül fog sokaknak eszébe jutni azonban a 2010-es Élve eltemetve sem, amelynek nagyon hasonló az alaphelyzete, csak akkor épp Ryan Reynoldsot ássák el egy sivatag közepén.

hirdetés

A Reynolds által játszott sofőrhöz hasonlóan Liznek sem zökkenőmentes az ébredése:

egy hiperszuper gépkoporsóban kel fel, és fogalma sincs, hogyan került oda. Nagyon hamar rájön, hogy nem egy túl jól irányzott péntek este után szorult be a szoláriumba, hanem valami nagyon nem stimmel.

A kapszula mesterséges intelligencia által vezérelt hangja ennek tetejébe fűszerezi tovább még egy kis frásszal az amúgyis pánikolva üvöltő nő hangulatát azzal, hogy bejelenti: egy meghibásodás miatt el fog fogyni az oxigén, és ezt be is lövi egy feszesebb filmhosszra, 72 percre, ennyi idő alatt kell hősünknek rájönnie, mi a fene történik vele. Egyetlen társa a hang, akit folyamatosan kérdezget, de minél több választ kap, annál rejtélyesebbé válik az egész kalamajka.

Lizzel együtt a nézőt is bezárják abba a koporsóba, így sokkal intenzívebb az élmény, ahogy a főszereplővel együtt, mindenféle többlettudás nélkül áll össze előttünk is az egész történet egy egész meglepő csavarral. Liz ráadásul nagyon emberi módon lavíroz a teljes pánik és az élni akarás között: az összeszedett főhősökön edződöttek ugyan gyakran ráüvöltenének, hogy ne húzza hülyeségekkel az időt,

végső soron azonban ő éppúgy reagál, ahogy valószínűleg minden egészséges ember reagálna, akiben a pánik és az élni akarás vív egyre oxigénhiányosabb csatát.

Ennek megfelelően az Oxigén rettentő feszült film, ami nagyon könnyen beránt és nem ereszt, még úgy is, hogy a film kilencven százalékában Mélanie Laurent arcát nézzük vagy azt, miféle operatőri bravúrokkal lehet több mint másfél órán át nem unalmasan bemutatni egy koporsóméretű teret. Az előbbivel már nyert ügyünk van: bár a francia színésznő az átlagnéző fejében örökre Tarantino Shoshannája marad a Becstelen Brigantikból, a franciák nagy büszkesége, aki játszik, rendez és énekel is – ehhez a listához immár hozzáírhatja azt is, hogy elvisz egy filmet a hátán akkor is, ha az ő arcát nézzük több mint másfél órán keresztül.

Mert valóban csupán az arcával tud játszani a minimális térben, mégis sokkal többet mond vele, mint a néha már kissé túltolt és szájbarágós flashbackek.

Oxigén tipikusan egyszernézős film, annak viszont meglepően jó. Egyszernézős, de pont nem azért, mert olyan rossz lenne, hanem mert a klausztrofób izgalom odavész a stáblista legördülésével. Egyszer viszont tényleg úgy szegez oda a székbe, hogy közben néha jó nagyobb levegőt venni, és megbizonyosodni, hogy egy géphang nem fogja Mathieu Amalric hangján elhadarni, hány százalék a túlélési esélyünk.

A film május 12-től látható a Netflixen.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Túrákat indítanak a Keresztanyu forgatási helyszínére, „Makkosszállásra”

A díszletfalu valójában Budakeszi határában található, ide várják a sorozat rajongóit, amíg szünetel a forgatás,

Link másolása

hirdetés

Év elején mutatkozott be Molnár Piroska főszereplésével az RTL Klubon a Keresztanyu, ami a fiktív, ukrán-magyar határon található községben, Makkosszáláson játszódó sorozat. A Keresztanyu díszlete valójában Budakeszi mellett található, a sorozat díszletét most megnyitják az érdeklődőknek.

Az IBUSZ által 2021. július 2. és augusztus 29. között szervezett túrákon a látogatók végig sétálhatnak Makkosszállás utcáin, terein, meglátogathatják a rendőrségi díszletépület közösségi terét, a fogadót, a templomot, az edzőtermet, a tűzoltóságot és az autószerelő műhelyt, bemehetnek Róza mama, Babos és a Harangozó család házába is.

Fotó: IBUSZ

A látogatókat többek között a sorozat olyan karakterei kísérik, mint Karlo és Ajtony (Sótonyi Frigyes sofőrje), akik bennfentesként minden adatot és információt megosztanak a díszletfaluról és a sorozat kulisszatitkairól – olvasható az IBUSZ oldalán.

A látogatás során találkozni lehet Molnár Piroskával (Róza mama). Gálvölgyi Jánossal (Sótonyi Frigyes), Lengyel Ferenccel (Tivadar), Kékesi Gáborral (Márk), Magyar Attilával (Oleg), Sajgál Erikával (Krisztina), Józan Lászlóval (Igor), Mihályfi Balázzsal (Lajos), Dobos Evelinnel (Petra), Rátonyi Hajnival (Elza), Dzsupin Ibolyával (Sárika), Farkas Dénessel (Bonifác) is.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Orfűn tartották az első nagyobb fesztivált 2019 óta – ilyen volt a MiniFishing

A megszokottnál kevesebb embert engedtek be, de így is szinte olyan volt a hangulat, mint a járvány előtt. Ráadásul igazi nyári kánikula várta a résztvevőket.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. június 22.


Link másolása

hirdetés

A tavalyi év a legtöbb fesztiválhoz hasonlóan a Fishing on Orfű számára is tragikusan alakult: hiába tették át a szervezők rekordgyorsasággal, a márciusi lezárás után alig pár héttel augusztus végére, végül ekkor sem tarthatták meg.

Idén már eleve két időpontot hirdettek meg, a szokásos júniusi mellett ismét augusztus vége volt a B terv. Május elején dőlt el, hogy az utóbbi lesz a nyerő, azonban az eredeti dátumot sem akarták elengedni – már csak azért sem, hogy ha addig esetleg újabb szigorítások lépnének életbe, ne essenek két szék között a padlóra.

Így született meg a MiniFishing a gyökerekhez való visszatérés jegyében: kevesebb fellépővel, korlátozott létszámmal és reményeik szerint még családiasabb hangulattal.

Persze a járványvédelmi előírások átírták kissé a forgatókönyvet: ahogy minden zenés-táncos rendezvényen, itt is kizárólag védettségi igazolvánnyal lehetett részt venni, de a közönség kulturáltságát mutatja, hogy például a Rockmaratonnal ellentétben itt nem volt emiatt semmi hőbörgés. Csak azon akadtak ki többen is – teljesen jogosan –, amikor úgy tűnt, hogy 16 év alatti gyerekek semmiképp nem látogathatják a fesztivált. Emiatt az eredeti Friends & Family szlogent is törölni kényszerültek a szervezők, de végül a kormány még idejében módosította az erről szóló jogszabályt, így happy enddel zárult a történet.

Mindössze négy programhelyszín volt, a legnagyobb a rendes fesztiválok 2-es számú nagyszínpadának helyén, ahová most először fedett nézőteret is építettek. Igaz, erre legfeljebb az árnyékolás miatt volt szükség, eső ugyanis egy csepp sem esett a három nap alatt. Itt közvetítették a magyar-francia Eb-meccset is szombat délután, ekkor a kánikulában valóban jól jött, hogy nem tűzött oda a nap a jórészt a földön ülő szurkolókra.

Furcsa látvány volt a domboldal a megszokott színpad nélkül

hirdetés

A másik három helyszín pedig adta magát, hiszen a Borfalu hajót formázó színpada, a hagymaalakú Tűzhöz közel, valamint az egyesek által s*gglyuknak becézett Amondó színpad év közben is állnak, ezeket nem kellett külön felépíteni.

A fentiekből némi kényszer is következett, ugyanis a nagyszínpadon csak napi három fellépői sáv volt – pedig egy negyedik még simán elfért volna –, a többi viszont mind jóval kisebb befogadóképességgel rendelkezik. Főleg az Amondó előtt alakult ki többször is óriási tömeg, mivel jobb híján ide kerültek azok a zenekarok (például a Csaknekedkislány, a Carson Coma vagy a Ricsárdgír), amelyek a rendes fesztiválon már bőven nagyszínpadosak, oda viszont ezúttal nem fértek fel.

Szokatlan volt az is, hogy míg a három kisebb színpadon jórészt egyszerre kezdődtek a sávok, a nagyszínpados koncertek idején nem szólt semmi más. Így akinek az ottani fellépő nem tetszett, annak nem volt alternatívája, a kisebb helyszínek között ellenben választani kellett, ami többször is nehéz döntés volt.

Többen említették hiányosságként azt is, hogy az utolsó fesztiválbusz éjjel fél 3-kor indult, nagyjából az utolsó koncert végével egy időben, így akinek Pécsen volt szállása, a ráadásról biztosan lemaradt. Ha fél órát csúsztatnak a menetrenden, jóval kényelmesebb lett volna, mindazonáltal az érintettek azt is hozzátették: annak is örültek, hogy egyáltalán volt fesztiválbusz.

Csaknekedkislány

Galaxisok

Rühös Foxi

Ami a fellépőket illeti, a nagyszínpadon nagy meglepetések nem voltak, csütörtökön Krúbi, a 30Y és a Bohemian Betyars, pénteken Péterfy Bori, a Vad Fruttik és az Elefánt, szombaton pedig az Esti Kornél, a Kiscsillag és a megújult felállású hiperkarma játszott.

A többi helyszín programja sokkal inkább ad hoc jellegűnek tűnt, persze itt a merítés is szélesebb volt, hiszen nagyobb körből kellett kevesebb helyet feltölteni. A döntésben vélhetően a szervezők személyes szimpátiája is sokat nyomott a latban, nem csak az, hogy mekkora közönsége van az adott előadónak.

A foci Eb eseményei mellett a közelmúltban elfogadott melegellenes törvényre is kifejezetten sok zenekar kitért a színpadon. A Vad Fruttik énekese, Likó Marcell egy egészen hosszú monológot szentelt annak, hogy elmondja a véleményét, de szóba került a téma a Galaxisok és a Blahalouisiana koncertjén is.

Bohemian Betyars

Muzsik és Volkova

Mmamt

A Fishing egyik védjegyének számító napközbeni off-programok közül a két legnagyobb slágernek számító sör- és fröccstúrákat tartották meg ezúttal is. Több év kihagyás után én is befizettem az utóbbira, méghozzá a Lovasi András által vezetettre.

Bár a tűző napon sétálni nem volt túl kellemes, így sem okozott csalódást a hangulat, amit egy legalább tízfős, egyenpólóban érkező legénybúcsús társaság is fokozott. Szerencsére a frissítőállomások is kellő gyakorisággal követték egymást, ott pedig mindig volt árnyék, így nem tűnt annyira soknak az összesen közel 8 kilométeres táv.

Lovasi a tőle megszokott stílusban anekdotázta végig a túrát, a gitárja pedig két alkalommal is előkerült. Elsőként a Malom-udvarban, ez még egy hagyományosabb minikoncert volt hangosítással, a legvégén a Tekeres-udvarban viszont igazi jutalomjáték következett.

A börtön ablakába és a Ciao Marina is elhangzott, egy csomó Kiscsillag- és Kispál-dal mellett, amelyeket a végén már közfelkiáltással szavazott meg az addigra közel se szomjas közönség.

Közel háromnegyed óráig tartott a kórusban éneklős örömzenélés.

A záróbulit szombatról vasárnapra virradó éjjel ezúttal a Ricsárdgír prezentálta, akik ezúttal is hozták szokásos formájukat, saját szavaikkal élve izomból meghámozták a bulikrumplit – a konferáló szövegek pedig egy önálló stand-up estnek is beillettek volna. Végre eljátszhatták Orfűn is a Minden nyár című számukat, amely a tavalyi fesztivál himnusza lett volna.

A MiniFishing a hibái ellenére is szerethető fesztivál lett: bár a kényszer szülte, de végül alighanem a szervezők és a közönség is hálásak lehettek, hogy így alakult. És ezúttal nem kellett viszlát jövőre felkiáltással elhagyni a kempinget vasárnap délelőtt, hiszen a "nagy" Fishing on Orfűig már csak alig két hónap van hátra.

További fotókat a fesztiválról IDE KATTINTVA lehet nézegetni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Filmek kánikula idejére - ezektől garantáltan fázni fogsz

Ha már kint tombol a kánikula, legalább a képernyőn nézzünk fagyott szakállakat, támadó jegesmedvéket és didergő embereket!

Link másolása

hirdetés

Eljöttek ismét azok a napok, amikor simán leolvad az ember arca, ha egy másodpercre kitekint az ablakon. A rekkenő hőségben fontos az állandó folyadékpótlás és a hűtés is, légkondival, ventillátorral, vízparttal vagy önkéntes száműzetéssel lehet ilyenkor csak felvenni a harcot a pusztító hőséggel. Ha ezek közül egyik sem áll épp rendelkezésünkre, még mindig nyúlhatunk a filmművészethez, hogy legalább az agyunkkal érezzünk egy kis hideget, abban reménykedve, hogy ez másfél-két órára a komfortérzetünkre is kihat.

A szobában persze ettől nem lesz hidegebb, de ha eléggé beleéljük magunkat, már-már szimpátiafázást is kicsikarhatunk magunkból, főleg, hogy "hideg-filmválogatásunk" szinte kizárólag izgalmas túlélőfilmből vagy horrorból áll. A maximális libabőr élményéhez nagyban hozzájárul az is, hogy majdnem mindegyikben valamilyen vérszomjas lény nyomasztja még hőseinket a fagyhalálközeli állapotban. Jöjjön tehát néhány film, amely lélekben közelebb visz minket a jóleső vacogáshoz!

Fehér pokol

Liam Neesonról tudjuk, hogy koranyugdíjas korára lett olyan kemény, mint a kád széle, 2011-ben ezt a fagyott alaszkai hómezőkön is bizonyíthatta. A Fehér pokol nem volt óriási blockbuster, már a címéből is egy hétköznap délutáni tévéfilmre asszociálhatnánk, teljesen átlagos történettel bír, ráadásul kis költségvetésből készült, ami főleg a borzasztóan gagyi animált farkasokon látszik meg a leginkább, mégis az év egyik kellemes meglepetése volt.

Egy csapatnyi olajmunkás szál repülőre, amely aztán nem sokkal később le is zuhan a fagyott semmi közepén, ám egy maroknyi ember túléli. Ha nem lenne elég a dermesztő alaszkai hideg, még az is tetézi a bajt, hogy egy kifejezetten éhes és agresszív farkasfalka területére pottyannak, így nem telik el sok idő, és elkezdenek eltünedezni a túlélők. A Neeson által alakított Ottway áll a csapat élére, hogy reménytelen küzdelmet folytassanak a hazatérésért, amelyhez azért a farkasoknak is van egykét szava. A Fehér pokol nem egy eszeveszett akciófilm, inkább egy lassabb, melankólikusabb darab a szokás szerint remek Neesonnal a főszerepben.

hirdetés

Frozen (Kihűlve)

Nyilván nem összekeverendő az animációs filmmel mert ebben sem dalolás, sem Disney-csoda nincsen. A Frozen viszonylag ismeretlen gyöngyszem, pedig másfél órára úgy a székbe szegezi a nézőt, hogy nem győzi néha megdörzsölni a kezét a fantomfázástól. Ráadásul olyan kérdéseket vet fel, amely minden valamirevaló síelő agyában paranoiaszinttől függetlenül felmerült már legalább egyszer:

mi van, ha fent ragadunk a felvonón? Túlélnénk, ha leugranánk? Hogyan lehetne kimenekülni?

A film története ugyanis pofonegyszerű: három fiatal – egy pár és egy barát – csúsznának még egy utolsót a sípályán, ám némi félreértés miatt rájuk zárják a pályát, leállítják a felvonót, és mivel több napos ünnep következik, néhány napig egészen biztosan nem jár majd arra senki. Éjjelre mínusz százcsilliárd fokra van kilátás, ebből a kínos és halálos helyzetből kell kivágniuk magukat. A Frozen legnagyobb erénye, hogy hihetetlenül valóságos főhőseink küzdelme, ember legyen a talpán, aki a film után nem feszeng majd először a felvonóban ülve, és meg meri fogni majd kesztyű nélkül a korlátot.

A visszatérő

2016 volt az év, amikor Leonardo Dicaprio didergése Oscart ért – amit persze inkább a nem mindennapi alakítása miatt osztottak ki neki. Alejandro González Inárritu filmje megtörtént eseményeken alapul: a Dicaprio által alakított prémvadászt a kietlen amerikai határvidéket jóformán darabokra tépi egy megvadult anyamedve, társai pedig hátrahagyják. A férfit azonban olyan típusú bosszúvágy hajtja, amely elég erőt ad neki nemcsak ahhoz, hogy az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket túlélje, de hogy többszár mérföldet gyalogoljon a kietlen semmi közepén. Sőt, még olyan praktikus tippeket is ad a kihűlés szélén állóknak, hogy egy kényelmes lótetem belseje minden fagyhaláltól megóv. A túlélőkalauzt Inárritu kedvenc operatőre, Emmanuel Lubeczki képei teszik igazán nagyszabású moziélménnyé.

Everest

Azt nem lehet éppen elmondani, hogy jó hegymászófilmekből Dunát lehetne rekeszteni, de 2015-ben készült egy meglepően jó Baltasar Kormákur izlandi rendező keze által. A film a már többször is feldolgozott 1996-os katasztrófát mutatja be, amely a Mount Everest történetének egyik legsúlyosabb tragédiája volt: a kereskedelmi expedíciók korában egyre több ismert hegymászó szervezett utakat olyan fizető vendégeknek, akiknek nem volt feltétlenül már az oviban is jégcsákány a jelük. Az év vihara és a pénzügyi érdekek nagyon rövid idő alatt változtatta temetővé a világ legmagasabb hegyét, ezt dolgozza fel Kormákur filmje.

Az Everestben az az igazán jó, hogy meglepően hitelesen mutatja be a magashegyi expedíciókat, de még annál is jobban azt, hogyan vált sokak által kifogásolt iparrá a pénzes kuncsaftok csúcsra juttatását kiszolgáló gépezet. És bár már 6 éve mutatták be, az Everest a moziban üt a legjobban: IMAX 3D-ben is látható volt, így a dermesztő hideg, az elfagyott orrcsonkok és a mindent belepő jeges vihar olyannyira a néző arcába mászik, hogy garantáltan ráhozza a didergést.

Sarkvidék

Bár a már említetteknél némiképp felejthetőbb, ám Mads Mikkelsen alakítása – és persze az erős hidegfaktor – miatt érdemes megnézni a Sarkvidéket, amely Joe Penna első filmje. A dán színészzseni által alakított Overgard egy repülőgépszerencsétlenség egyetlen túlélőjeként várja a segítséget már ki tudja mióta, fáradhatatlanul rajzolja a hóba az SOS-feliratot. Valószínűleg nem épp élete legszerencsésebb évét írja, mert a megmentésére küldött helikopter szintén lezuhan, és immár egy nagyon rossz állapotban földet ért nővel kell harcolnia a túlélésért, amelyet a pokoli hideg mellett egy jegesmedve is nehezít. A Sarkvidék kicsit lassú, kicsit lendületét veszti idővel, és a befejezés is indokolatlanul hollywoodi, Mikkelsen komor, fagyott arca azonban még így is elviszi a filmet a hátán.

A dolog

A hidegben támadó jegesmedvék, sima medvék és farkasok támadásánál már csak az tudja jobban lerontani a fagyos semmi közepén veszteglők életkedvét és életesélyeit, ha földönkívüli halálos paraziták is bekapcsolódnak a buliba. John Carpenter 1982-es klasszikus horrorjában épp ez történik, Kurt Russel pedig fagyott szakállal próbálja egyre kétségbeesettebben kaszabolni véresebbnél véresebb módokon a meglepően gusztustalan lényeket. Ráadásul a film vége pedig megadja a választ arra, hogy az antarktiszi semmi közepén melyik halált választaná inkább az ember: a fagyhalált vagy a gyilkos földönkívüli parazitát. A klasszikusból 2011-ben csináltak egy érdekes előzmény-remake hibridet, amely, ha Carpenter filmjéhez érthető módon nem is ér fel, szintén egy szórakoztató darab a fagyos-parazitás fajtából.

Videó címe

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Az ördögűző rendezője a Hang nélkül 2-ről: „Visszatért a mozi” - A nyár horrorja színfalai mögött

A házaspár-alkotók, John Krasisnki és Emily Blunt azt is elmeséli, hogyan kockáztatta a rendező neje életét.

Link másolása

hirdetés

A Hang nélkül második része nem úgy járt, mint a második részek legtöbbször szoktak. Egyrészt erősebb lett, mint az első, másrészt hatalmasat dobott a mozikban is, a tengerentúlon a mozinyitások utáni első legnagyobb bevételt produkálta, s talán így vonul majd be a filmtörténetbe is. A koncepció maradt: csendben kell lenni, mert különben jön a szörny. Az alkotópáros is ugyanaz: John Krasinski rendező-író dirigálta nejét, Emily Bluntot, (szerintem) korosztálya Meryl Streepjét. Lássuk, mik történtek a színfalak és a kamerák mögött!

Krasinski először nem is akarta

Egy podcastban árulta el a színész-direktor, hogy eredetileg nem szándékozott részt venni a folytatásban, de a producer meggyőzte, hogy csak mesélje el az ötleteit a stúdióvezetőknek. Három hét múlva már arra kérte, hogy írja meg a sztorit, de azzal áltatta, hogy a rendezés nem az ő feladata lesz. Végül persze felajánlották neki, hogy ő rendezze a sequelt, amiről Krasinski viccesen így nyilatkozott: "Ez egy Jedi-trükk volt: belemanipulálták az agyam a folytatás rendezésébe."

A Mester magasztalja

Ha egy nagy alkotó jókat mond a filmedről Hollywoodban, akkor annak híre terjed, és tutira azt jelenti, hogy ha ő mondja - akkor az biztosan úgy is van. A Hang nélkül 2-ért pedig nem más lelkesedett a Twitteren, mint William Friedkin, Az ördögűző, a filmtörténet egyik legrémisztőbb kultikus horrorjának rendezője. Május 29-én tweetelte ezt a mondatot a film megnézése után: "A mozi visszatért."

hirdetés

Emily Blunt sem akarta

A színésznő bevallotta, ő is hezitált, hogy csatlakozzon-e a projekthez, mert úgy érezte, nem tudja felülmúlni az első részt. Aztán mégis váltott, miután Krasinski elpitchelte neki - elmesélte, hogy el tudja képzelni - a már most híres buszjelenetet. Persze aztán Blunt utólag kikészült, hiába volt felette egy segítő kaszkadőr az autóban, egy interjúban viccelődve emlegette, hogy John nem is féltette őt, pedig életveszélyes volt, amit csinál.

Krasinski simán kockáztatta Blunt életét

A rendező annyira bízott neje színészi képességeiben és koncentrációjában, hogy nem voltak kétségei, a buszjelenetet csont nélkül leforgatja Blunttal. Emily beismerte, hogy ez a jelenet iszonyatosan ijesztő volt - mármint a forgatás, élesben -, mivel a filmben látható busz tényleg teljes sebességgel közeledett felé a jelenetben. Az arcán látható félelem tehát valódi.

A gyerekek is néznék

Az egyébként nagyon szimpi párnak van két gyermeke, a hét éves Hazel és a 4 esztendős Violet, akiknek még azért sokat kell várniuk, hogy lássák a két remekművet, méghozzá a szülő szigor és a PG-13-as korhatár miatt. "Szerintem ha megmutatnánk nekik - viccelődött Krasinski - , valószínűleg magzatpózban szoronganának évekig."

Nem bírta kiverni a fejéből

A producer okos csellel vette be Krasinskit, hogy gondolkozni kezdjen a második részen. "Azt kérdezte - emlékezik vissza a színész -, 'Megtennél egy szívességet? Van ötleted, miről beszélhetnénk a folytatás kapcsán?' Én meg rávágtam: 'Igen. Van egy ötlet, amit nem bírok kiverni a fejemből. Legyen Millie a film főszereplője.'" Millie egyébként Millicent Simmonds, a legidősebb gyermeket játssza a filmben.

Emily, a kritikus szem

Az amerikai Krasinski mindig nagy szakmai ámulattal mesél brit származású feleségéről, némi humorral vegyítve. "Emily mindig ezt a brit dolgot mondja, hogy ne magyarázzam túl a dolgokat, például ne mondogassam, hogy 'Úristen, a legjobb ötletem van!' Ettől mindig bezárkózik - meséli Krasinski. - Ezért inkább megkértem, hogy olvassa el a folytatás első jelenetét, amitől a körmöd tövig lerágod: ez egy flashback arra a napra visszapillantva, amikor az űrlények megérkeztek. Miután elolvasta, egyszerűen, tényszerűen csak ennyit mondott: "Na, akkor megcsinálom a filmet. Innen hogyan folytatódik? Siess, gyerünk, folytasd az írást."


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: