SZEMPONT

Kiss Tibi: Nehéz helyzetben luxus pesszimistának lenni

Hogyan látja a Quimby frontembere a rendszerváltást, az elmúlt 25 évet és a mai Magyarországot?

Interjú: Láng Dávid, fotók: Mervai Márk - szmo.hu
2014. november 27.

A Quimby budafoki próbaterme elvarázsolt hely: kívülről elhagyatott gyártelepnek tűnik, beljebb lépve azonban rögtön megváltozik a kép. A tágas helyiségben mindenütt hangszerek hevernek, a falakat pedig Kiss Tibi festményei borítják, nem mindennapi hangulatot teremtve. A csövekben zubogó víz miatt olyan érzésünk van, mintha kint állandóan esne az eső.

Itt beszélgettünk az ország egyik legnépszerűbb zenekarának frontemberével. Most elsősorban nem szakmai kérdésekre, vagy a Quimby aktuális terveire voltunk kíváncsiak, hanem arra, mit gondol Tibi a mai magyar közhangulatról, a fiatalok egyre nagyobb mértékű elvándorlásáról, illetve lehetünk-e szerinte bizakodóak a jövőt illetően.

- Épp a rendszerváltás éveiben léptél felnőttkorba. Milyen várakozásaid voltak akkor, és mi valósult meg ezekből?

- 1989-ben érettségiztünk, ezért számunkra

dupla fless volt az egész történet: egyszerre szabadult fel az ország, és mi magunk is, mint fiatal felnőttek, megkezdhettük az önálló életünket.

Ez a két dolog együttesen hatalmas örömöt és szabadságérzetet keltett bennünk, hiszen elköltöztünk otthonról, az oroszok is elmentek, mondhatni az összes szinten levetettük a béklyóinkat. Minden együtt volt ahhoz, hogy irgalmatlan lelkesedéssel vessük bele magunkat az életbe, és az ország is elinduljon egy általunk is már régóta várt új irányba. Hogy mi valósult meg ebből? Mi akkor úgy gondoltuk, az egész átmenet sokkal gyorsabb és zökkenőmentesebb lesz, nem ilyen nehézkes, "kettőt előre egyet hátra" módon fog működni. Persze fiatalok és idealisták voltunk, azért ezt hozzá kell tenni.

Arra számítottunk, hogy Magyarország pár éven belül hasonló kaliberű hely lesz, mint nyugatabbra fekvő szomszédjaink.

Nyilván az ember mindig abba az irányba tekint, amelyik szimpatikusabb számára, pedig az igazság az, hogy mi azért erőteljesen a Balkán és a nyugati világ metszéspontjában vagyunk. Csak éppen az előbbiről az említett szabadságérzet miatt a többség hajlamos megfeledkezni. Mi is azt gondoltuk, hogy 10 év se fog beletelni, és tiszta Nyugat lesz itt minden. Ami természetesen túlzott volt, mint ez utólag kiderült – ráadásul elsősorban a Nyugat erényei lebegtek a szemünk előtt, az árnyoldalakat kevésbé ismertük. Ezt nem feltétlenül gazdaságilag, materiálisan értem, sokkal inkább a kevésbé megfogható dolgokat, az eszmeiséget vártuk nagyon a kint szerzett élményeink alapján.

Névjegy

Kiss Tibor 1971-ben született Dunaújvárosban. Eredetileg képzőművész akart lenni, 16 éves kora körül kezdett komolyabban zenéléssel foglalkozni, de a festés máig megmaradt az életében. 1991-ben alapította meg a Quimby zenekart (a mai tagok közül Varga Liviusszal és Mikuli Ferenccel közösen), amely mára az ország egyik legnépszerűbb, legnagyobb rajongótáborral rendelkező együttesévé vált. Emellett tagja a Budapest Bár énekesi csapatának, illetve vendégként időnként feltűnik a Csík zenekar koncertjein is. Egy gyermeke van, aki nemrég múlt kétéves.

Mostanra már nyilván kiderült, hogy a valóság ehhez képest nagyon elmaradt a várakozásainktól, mindazonáltal így is nagyon sok klassz dolog született. És az is bebizonyosodott, hogy egy új kort elkezdeni egyáltalán nem egyszerű.

Azt vettük észre, hogy az előző rendszert egy annál sokkal vadabb és kezdetlegesebb valami váltotta fel.

A kapitalizmus mellett a demokrácia összes botlását és gyermekbetegségét is el kellett szenvednie az országnak. Ezzel mi nem számoltunk, úgy gondoltuk, hogy szép egyenes menetelés lesz az egész. De nem így történt, mint ahogy sok példa mutatja. Azóta volt már olyan, hogy kicsit közelebb éreztük magunkat az ideához – most az egész generációm nevében beszélek –, és volt hogy távolabb.

Az utóbbi időben ismét azt érzem, hogy mintha nem tudnánk eldönteni, merre akar tartani ez az ország, és közben már el is röppent 25 év.

Ma már nem lehet mindent az átkos 40 évre fogni.

- Téged egyébként tizen-huszonévesen foglalkoztatott a politika, követted az eseményeket?

- A mindennapi politika egyáltalán nem érdekelt, csak a tényleg nagy kaliberű dolgokkal foglalkoztam. Például az nem volt mindegy számomra, milyen rendszerben élünk, kinek vagyunk a csatlósai, van-e demokrácia, vagy éppen lehet-e szabadon külföldre utazni. Ezek a részek természetesen fontosak voltak nekem, de a hétköznapok történései sokkal kevésbé.

- Milyennek látod ma a közhangulatot Magyarországon?

- Rendkívül zavarosnak. Mindenkinek van egyfajta sajátos elképzelése az ország jövőjéről, amit főleg a politikai pártok diktálnak nekünk. Ezekre, mármint klasszikus értelemben vett pártokra pedig a mai világban egyáltalán nem lenne már szükség. Szerintem manapság már teljesen túlhaladott ez a fajta 100-150 éves ideológiákon alapuló gondolkozás. Úgy érzem,

kicsit olyan, mintha egy vallást kaptunk volna a politikától

nem pedig valami olyan biztonságot, hogy majd ők jó szakemberként elvezetik az országot.

Nagyon károsnak tartom, hogy a politika ennyire benne van az emberek magánéletében. Metaforikus értelemben lassan acélbetétes bakanccsal kell kirugdalni a hálószobából. Ez elég rendesen mérgezi az életünket.

Bőven elég lenne, ha egyszerűen csak bízhatnánk abban, hogy a szakemberek vezetik a rájuk bízott tárcákat és felelősen elvégzik a feladatukat. Népszerű gondolat, hogy a demokrácia a vagyonosok diktatúrája: ez a rendszer a legalkalmasabb arra, hogy a vezetők úgy bánjanak a néppel, ahogy csak akarnak. És a demokráciában lehet a legkönnyebben lopni, ami szintén nagyon furcsa és paradox helyzet. Na mindegy, ezt is megtanultuk. Meg azt is, hogy ez az új világ morális romlást hozhat a közhangulatba. Hihetetlen, hogy mennyi ember vált ellenségévé a másiknak az elmúlt két évtizedben, kizárólag a politika miatt.

- Szerinted mikor kezdődhetett ez a folyamat, hogy a politika ennyire része lett az emberek életének?

- A rendszerváltás utáni első évek az öröm, a remény, a szabadság és a bizakodás jegyében teltek. Voltak nézeteltérések, de messze nem azzal a végső konklúzióval, hogy akkor én állok a jó oldalon, és ha te nem tartozol oda, szükségszerűen ellenség vagy. Ez az egész nagyon erősen talán csak az utóbbi tíz-tizenkét évben kezdődött, de már kicsivel korábban is látszottak a jelei. Megvadultak az emberek. És hát fejétől büdös a hal, az acsarkodó politikusoktól kapta a nép az ihletet. Az elmúlt években így szép lassan eljutottunk a nihilisztikus, reményvesztett, magyar rögvalóságig.

Hatalmas bűne ez az ország vezetőinek, hogy ilyen szintre vitték le a párbeszédet. Ma már közéleti témákról se lehet úgy beszélni, hogy ne soroljanak be ehhez vagy ahhoz az oldalhoz.

Ha nyíltan kiállsz bírálni a kormány valamelyik döntését, azzal azonnal komcsi b*zi liberális zsidó vagy, a másik oldalról mocskos Fidesz-bérenc. Holott talán csak arról van szó, hogy pont az adott dologgal nem értesz egyet. Ez beteges, hiszen a legjobb rendszereknek is kell, hogy legyenek kritikusai, az viszi őket előre. Nálunk nem lehet úgy kritizálni, hogy azonnal ne döngöljenek a földbe, és ne süssék rád, hogy a másik szekértáborhoz tartozol.

Pedig a legtöbb embert szerintem rohadtul nem érdeklik a pártkötődések, egyszerűen csak a saját életüket befolyásoló döntésekre szeretnének reagálni.

- Mi a helyzet a könnyűzenében?

- Mostanában téma meg ihlet akad bőven (ez is lehet hasznos...), de a szabadság és a finanszírozás terén nem igazán vagyunk elkényeztetve.

Bár a kirakat-kultúrpolitikára olykor hatalmas összegeket áldozunk, a számomra fontos, alternatív és független területeken mégis rossz az infrastruktúra, nagy a bizonytalanság, kevés a lehetőség.

Nagyon kevés a jól működő klub, és gyakorlatilag egy kisregényt lehetne írni arról, hogy mi minden hiányzik. Ha legalább megyeszékhelyenként működhetne egy mindenki által igénybe vehető közösségi tér, annak örülnék.

Minden területen hasznos lenne megszüntetni azt a fajta urambátyám-viszonyt, ami jelenleg jellemző.

Borzalmas károkat okoz a korrupció és a munkanélküliség. A politikát vissza kéne terelni a saját területére, és minél nagyobb autonómiát adni az egyes szakterületeknek: a kultúrának, az egészségügynek, a szociális szférának, az oktatásnak, vagy éppen a civil szervezeteknek. A kisebb sejtek hatékonyabban és valószerűbben működnek. Nem egészséges, hogy mindent fentről döntenek el. Nem jó érzés komplett idiótákat látni felelős pozíciókban. Megnyugtató lenne, ha őket olyan szakemberekre cserélnék, akik pártállástól függetlenül megkapják a fejlesztésekhez szükséges anyagi forrásokat. Fel kéne számolni az olyan és hasonló disszonanciákat, hogy bár sok tízezer üresen álló bérlakás van, mégis a hajléktalanság az egyik legnagyobb társadalmi probléma manapság. Az kellene, hogy a közösség érdekei az egyéni érdekek fölé kerüljenek, mert jelenleg egy szűk elit gyakorlatilag kizsákmányolja az országot.

- Azért vannak biztató jelek is?

- Rengeteg kiváló művész, tudós, gondolkodó ember él ebben az országban, akik teszik a dolgukat. Én is, mint mindenki, nagyon örülök egy felújított játszótérnek, egy új működő klubnak, vagy autópályának, és ha egy rászoruló kisgyereknek a közösség erejével összejön az életmentő műtéthez szükséges pénz.

Jó látni azt, hogy bár sokan nem értenek egyet egymással, a nagy bajban, kardinális ügyekben mégis képes összefogni az ország.

Mindig ilyen ügyek mentették meg ennek a népnek a lelkiismeretét.

- Te személy szerint szeretsz itt élni?

Budapest a kedvenc városom, és szeretem Magyarországot. Az a szeretet és megbecsülés, amit mi a zenekarral, és személy szerint én is kaptam az elmúlt években az emberektől, felbecsülhetetlen. Szeretek itt élni. Olykor jó elmenni is, de jó visszatérni.

- A sok gond és probléma ellenére is?

- Azt gondolom, hogy ennek az egésznek elsősorban mi vagyunk a rákfenéi, a legtöbb bajt magunknak okozzuk. Elsősorban nekünk kéne dűlőre jutnunk azzal, mit akarunk kezdeni az anyaföldünkkel. A probléma zöme belül van, a rendszert irányító fejekben.

A külföldi barátaim gyakran sajnálkoznak, hogy milyen világ van nálunk, aztán amikor elviszem őket a pesti éjszakába, vagy akár a Káli-medencébe, leesik az álluk.

Abszolút kétpólusú az ország megítélése, lehet itt nagyon jól érezni magad, ugyanakkor kifelé megy egy olyan üzenet is, hogy azért mégse annyira felhőtlen a helyzet.

- Sok fiatal dönt úgy, hogy inkább külföldön próbál szerencsét. Szerinted miért?

- Sajnálatos, de a legnagyobb probléma az, hogy sokan nemcsak rövid-, de hosszabb távon sem látják itthon a jövőjüket. Ez vonatkozik az idősebbekre is, de ők már gyakran félnek beleugrani az ismeretlenbe, a fiatal generációban viszont nincsenek ilyen gátak. Ha nem tudnak előre tervezni, csak a kilátástalanság a biztos számukra, elég könnyen a lelépés maradhat az egyetlen alternatíva. Az is nagy baj, hogy pont egy aktív, energiával és ötletekkel teli réteg távozik, akikre a legnagyobb szükség lenne. És nem röghöz kötéssel kéne itt tartani őket, hanem lehetőségekkel, hogy önszántukból maradjanak. Ha például van egy kutyám, akivel rosszul bánok, hiába kötöm meg, belül dühöngeni fog. Ebből pedig negatív energiák születnek, és előbb-utóbb meg fog harapni.

- Neked megfordult a fejedben valaha, hogy elmenj?

- Egy átlagemberhez képest kiváltságos helyzetben vagyok, ezért sem gondolkodtam el rajta komolyabban. Számos összetevő szükséges ahhoz, hogy az ember útnak induljon, viszont sajnos több ismerősöm is van, akik nyitva tartják ezt a lehetőséget – például nem fektetnek be itthon, nem terveznek hosszútávra, mert bizonytalanok a jövőjükben itthon. Ami engem illet, sokat utazom, évente egy-két hónapot így is külföldön töltök. Már csak azért is, nehogy „túladagolást” kapjak, másrészt frissítő olykor más kultúrákkal találkozni. Ennek az aránya ugyan változhat, de alapvetően nem tervezek elköltözni.

És ezúton is szeretném megkérni a jó embereket, hogy maradjanak itthon, mert a rosszak úgyis itt fognak. (mosolyog)

- Magyarország egyik legismertebb zenekara vagytok, százezres rajongótáborral. Tudjátok befolyásolni, miről-hogyan gondolkodjanak az emberek? Egyáltalán, van ebben szerinted felelősségetek?

- Mi egy rock 'n' roll zenekar vagyunk, az a dolgunk, hogy szórakoztassuk, utaztassuk és élményekben részesítsük az embereket. Nem szeretnék se nagy megmondó, se prédikátor lenni, hiszen annyiféle nézőpont létezik, mindenkinek megvan a maga elképzelése a világról. Persze a gondolataimat elmondhatom egy-egy történetről, hogy mindenki kiválogathassa belőle a számára hasznos részeket, de annyira nem érzem magam nagy tudásúnak, hogy mindenről meglegyen a véleményem. Inkább apróbb dolgokban tudok tanácsot adni, mondjuk hogy melyik a legjobb torzítópedál... Bár még ez is szubjektív. (mosolyog)

- A Kivándorló Blues megírásával nem lépted át ezt a magad által felállított határvonalat?

- Szerintem egyáltalán nem. Miért, mire gondolsz?

- Leginkább arra, hogy ezelőtt nem nagyon volt olyan dalotok, amibe akár vélt, akár valós politikai üzenetet lehetett belelátni, ezt viszont többen így értelmezték.

- A kivándorlás egy társadalmi probléma, bár mint ügy, nálunk politikai színezetet is kapott. A dal egy kétségbeesett szerelmes szám, amiben Magyarország egy metafora. Hallottam én is olyan sületlen véleményeket, hogy a dal kivándorlásra buzdít, de ez egy baromság.

Kivándorló Blues

Úgy kell a kutyáknak a hús

ahogy a szívnek mélabús

dallamok közt táncoló

lélek párologtató

lidércekből szőtt elem

te szürkésbarna félelem

és én mint csíkos rab ruhád

néha gondolok még rád

de köszönöm hogy elmúlt ez a szerelem.

Ha bekacsintok hogy mi van

e koszos pornó moziban

látom a bambaság korát

rejszolni át az északát

rajzolni át az arcokat

az ondó szagú vakolat

alatt vas karmokat növeszt

és a fülembe súgja ezt

i am the best markolat.

Ne szoríts meg engem

ne szoríts erősen ez fáj

inkább szoríts nekem

ha menni muszáj

hidd el én veled maradnék

szívesen széjjelszakadnék

ha lenne mér'

Magyarország!

Ki hercegnő volt egykoron

teríték lett a koncasztalon

vicsorgó élettelen hús

felzeng a woodoo-techno blues

matatnak sóvárgó kezek

az égbe nyúló terpeszek

mentén egy új világ jön el,

ahol már nincs számomra hely

ha nem leszek hát nem leszek.

Ne szoríts meg engem

ne szoríts erősen ez fáj

inkább szoríts nekem

ha menni muszáj

hidd el én veled maradnék

szívesen széjjelszakadnék

ha lenne mér'

Magyarország!

- Mit gondolsz azokról a zenekarokról (például a Kozmosz), akik viszont nyíltan, még csak nem is metaforikusan nyilvánítanak véleményt?

- Ez az ő vállalásuk, egyén- és zenekarfüggő, kit mi ihlet meg. Ráadásul egy magára valamit is adó punkzenekarnál a politikai elit ostorozása szinte kötelező téma. Rám a díszletek, vagyis a körülöttünk lévő dolgok sosem voltak akkora hatással, sokkal inkább a mögöttes tartalom. Nem fogok nyíltan rugdosni egy politikust, de általános értelemben, mondjuk a hatalommal, vagy a hatalomvággyal és az ezzel járó lelki torzulásokkal szívesen foglalkozom, mert mélyen emberi, és engem ez érdekel. Akadhat egy-egy konkrét ügy is, aminek kapcsán kiállok elmondani a véleményem, ezt viszont nem feltétlenül a művészet keretei között tenném.

Én világokat szeretek teremteni

amibe ezek nem férnek bele.

- Mekkora szabadságot ad neked az átlagemberekhez képest, hogy zenélésből élhetsz?

- Nagyon nagyot. Ráadásul nemcsak hogy ebből élek, de nem is függünk olyan mértékben azoktól a hatásoktól vagy folyamatoktól, amelyektől az országban rengetegen. Nekünk ilyen értelemben nincsenek főnökeink, egyedül a közönség kegyeire vagyunk bízva. Akik vagy szeretnek minket, vagy nem, vagy támogatják a működésünket, vagy nem. Úgyhogy kizárólag azzal kell foglalkoznunk, hogy őket ne csapjuk be. Ezt abban az egy esetben tudunk teljesíteni, ha önmagunkat se csapjuk be, mivel ők általában annak örülnek, ha azt csináljuk, ami természetesen jön.

- A kisfiad most múlt kétéves, az ő jövőjét milyennek látod?

Nehéz bármit is ennyire előre látni, de igyekszem egyfajta nyitottságot és lehetőséget adni neki arra, hogy tudjon majd választani. Ő azért még elég soká lesz abban a korban, mikor belekerül ebbe a mókuskerékbe, én persze addig is próbálom felkészíteni azokra a dolgokra, amiket egy szülő át tud adni a gyerekének. De ha az iskoláztatásra gondolok, már most vakarom a fejemet. Na mindegy, azon a hídon majd akkor megyünk át, amikor odaértünk.

- Mennyire vagy bizakodó általánosságban a jövőt illetően?

- Szerintem

nehéz helyzetben luxus, hogy pesszimista legyen az ember.

Mindenképpen bízni és bizakodni kell, legrosszabb esetben csalódás lesz a vége. De ha valaki nem bízik, annak állandóan rossz hangulatban fognak telni a mindennapjai, az meg kinek jó? Én bizonyos szempontból realista vagyok, de nem puffogok sokáig dolgokon, inkább nekiállok keresni a megoldást. És bízom abban, hogy hosszú távon minden probléma megoldódik. Enélkül akár már most elkezdhetném ásni a síromat.

Ha tetszett az interjú, oszd meg!

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Ittasan ült volánhoz a 27 éves sofőr, három utasa a helyszínen meghalt

Egy kétajtós kupé Kunszállás felől haladva sodródott le az útról és borult az oldalára szombat hajnalban. A hátul ülő három városföldi férfi a helyszínen meghalt, két másik utas megsérült.

KÖZÖSSÉG

Ingyen fürdőbelépőt adnak a turistáknak – Így próbálják megmenteni a katasztrófa sújtotta Parajdot

A tavalyi bányabezárás után a Visit Parajd partnerszállásain foglalók ingyenes belépőt kapnak a helyi wellnessközpontba. A cél a turizmus élénkítése és a helyi gazdaság támogatása.

KÉK HÍREK

A keresztény erkölcsről írt könyvet, most kiskorúak megerőszakolásával vádolnak egy egyetemi professzort

Az ohiói Cedarville Egyetem volt professzorát, John Tarwatert nyolc rendbeli, különböző szexuális bűncselekmények elkövetésével vádolják. A tízgyermekes férfi ártatlannak vallotta magát a bíróságon.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Szabó Andrea: Ha a Fidesz elveszíti a választást, minden további nélkül fogják átadni a hatalmat

A szociológus szerint a választás kimenetelét a Fidesz számára korábban győzelmet hozó peremszavazók dönthetik el, akik most a TISZA Párt felé mozdulhatnak. Ezt a réteget a kegyelmi botrány és a kormányzóképesség megrepedése bizonytalanította el, miközben a pénzosztások sem tudták őket visszahozni.

Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 03.

Szabó Andrea szociológus, politológus a Dull Szabolcs által vezetett Ötpontban podcast vendégeként elemezte a választás előtti utolsó napok politikai helyzetét, a pártok esélyeit és a választás utáni lehetséges forgatókönyveket. A szakértő szerint a legfontosabb kérdés, hogy a pártok a potenciális szavazótáborukból mennyi embert tudnak elvinni az urnákhoz, és aktuális szavazóvá tenni.

Szabó Andrea szerint a listás szavazást és az egyéni mandátumok kérdését ketté kell választani.

„Nekem az a szakmai álláspontom, hogy a listás választást nem fogja tudni elveszíteni a TISZA”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy az elmúlt időszakban megjelent négy, egymástól független közvélemény-kutatás is a TISZA Párt szavazótáborának növekedését mérte, miközben a Fidesz támogatottsága stagnál. A szociológus szerint ez azt jelenti, hogy potenciálisan a TISZA listás szavazótábora már most is nagyobb, mint a Fideszé. A 21 Kutatóközpont friss, kétharmad közeli eredményt mutató felmérésére reagálva azt mondta, a TISZA-szavazók rendkívül elszántak és nagy bennük az akarat egy rendszerváltás végrehajtására.

A jelenlegi helyzetet egy úgynevezett kritikus választásnak nevezte, ami nemcsak a választók, hanem a pártstruktúra szempontjából is változást hoz. Szerinte Magyarországon eddig két ilyen volt: 1990-ben és 2010-ben. Úgy véli, 2010 politikatudományi értelemben rendszerváltás volt, amikor az emberek a posztszocialista rendszer leváltásáról döntöttek. Emlékeztetett, hogy a Fidesz hatalomra kerülése egy 2006-ban kezdődő, háromlépcsős folyamat volt, amelynek a 2010-es választás már csak a betetőzése volt, ahol a kérdés nem a győzelem, hanem a kétharmad volt. Szabó szerint a mostani helyzetben a 2024-es EP-választás hozott egy fordulópontot, ami után a pártrendszer kétosztatúvá vált, és az egykori ellenzéki szavazók másfél hónap alatt a TISZA mögé sorakoztak fel.

Az egyéni választókerületekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, ott „106 különböző választás történik”. Bár a magyar választók jellemzően ugyanúgy szavaznak listán, mint egyéniben – a szavazatok kongruenciája 90 százalék feletti –, a helyzet mégis bonyolult. Míg a legtöbb kutatás alapján a TISZÁ-nak van esélye megszerezni a győzelemhez szükséges 60 körüli mandátumot, addig a Nézőpont Intézet ennek az ellenkezőjét, 66 fideszes győzelmet jósol.

Ez utóbbi esetben szerinte előállhatna az a helyzet, hogy listán a TISZA nyer, de az egyéni mandátumok miatt a Fidesznek lesz többsége, így a választásnak két győztese lenne.

Szabó Andrea saját, fél évvel ezelőtti kutatásukra hivatkozva azt állította, hogy már akkor is a TISZA vezetett a kisvárosi szintig, és csak a községekben volt enyhe Fidesz-többség, ami már akkor is a TISZA enyhe többségét vetítette előre az egyéni körzetekben is.

A választás kimenetelét szerinte alapvetően a közhangulat dönti el. „Ha a közhangulat eldől, és kialakul egy országban egy kormányváltó hangulat, akkor nincs az a szervezettség, nincs az a szavazatvásárlás, (...) amelyik ezt meg tudná akadályozni” – mondta. Egy ilyen hangulat kialakulásához magas részvétel és a társadalomban minden szinten érezhető düh és feszültség szükséges, ami szerinte még nem látható mindenhol. Az utolsó napok botrányairól, lehallgatási ügyekről és hangfelvételekről azt mondta, egy-egy ilyen ügynek négy-öt hétre van szüksége, hogy az egész társadalomban szétterjedjen, így az utolsó másfél hétben már csak egy elementáris erejű esemény tudna érdemi változást hozni. A szociológus szerint nem is az egyes ügyek tartalma a lényeges. „Nem önmagában az ügynek van jelentősége, hanem annak a zajnak, hogy folyamatosan olyan hírek jönnek, amik nem kedvezők a Fidesznek.” Szerinte most megfordult a szél, és a korábbi választásokkal ellentétben most a Fidesz került védekező pozícióba.

A választások előtti pénzosztásokról úgy vélekedett, hogy azok megállították a Fidesz összezuhanását és stabilizálták a táborát, de a közhangulatot érdemben nem tudták megváltoztatni. A Fidesz-szavazók egy része szerinte a 2014 és 2019 közötti „aranykor” visszatérésében bízva szavaz a pártra, de a kegyelmi botrány súlyos sebeket ejtett a táboron. „Konkrétan az, hogy például a peremszavazók nem jöttek vissza a Fideszhez. Ez a legnagyobb újdonsága a 26-os választásnak” – hangsúlyozta.

A választói döntések időzítéséről elmondta, a kutatások szerint a szavazók 80%-a már hónapokkal a kampány előtt tudja, kire fog szavazni, de van egy 10%-nyi réteg, aki az utolsó héten, sőt, az utolsó napon dönt.

A két nagy politikai vezető hozzájuk beszél, amikor folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy „én vagyok a többség”, mert a magyar választókra erősen hat a győzteshez húzás pszichológiája. Szerinte árulkodó jel, hogy míg korábban Orbán Viktornak ezt nem kellett mondania, mert természetes volt, most folyamatosan bizonygatnia kell.

A várható részvételről azt mondta, a 80% feletti arányt túlzónak tartja. „Én azt gondolom, hogy 75% alatti részvétel várható.” Ezt azzal indokolta, hogy a kispártok csalódott szavazói otthon maradhatnak, illetve a fiataloknál gyakran eltér a szavazási szándék a tényleges részvételtől. A fiatalokról szólva kiemelte, hogy a Z generáció egy kettős szocializációban nőtt fel: az Orbán-rezsim hivatalos világa és az internet által közvetített globális valóság feszültségében. „Számukra nincs ilyen, hogy magyar vagy európai. Mi egyszerre vagyunk magyarok és európaiak” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a Fidesz nem érti ezt a generációt, amely számára a lázadás most egy X-szel valósulhat meg.

A magas részvétel korábban a Fidesznek kedvezett, de Szabó szerint egy kormányváltó hangulat esetén a peremszavazók most a TISZA mögé állhatnak be, így a magas részvétel nekik kedvezhet. A kispártok esélyeiről azt mondta, a DK-nak és a Magyar Kétfarkú Kutyapártnak nincs esélye bejutni a parlamentbe.

„Azok a szavazók, akik most arra gondolnak, hogy a DK-ra fognak szavazni, illetve a Magyar Kétfarkú Kutyapártra fognak szavazni, azoknak a szavazatai könnyen elképzelhető, hogy nem fognak hasznosulni”

– állította. A Mi Hazánk bejutását viszont valószínűnek tartja, hacsak a párt vissza nem lépteti jelöltjeit a Fidesz javára az utolsó pillanatban. Szerinte egy esetleges Fidesz–Mi Hazánk összebútorozás mozgósítaná az ellenzéki szavazókat. „Mindenképpen ez egy kétélű fegyver, hogyha a Mi Hazánkot és a Fideszt megpróbálják összerakni” – tette hozzá.

A választás napján a 13 órás részvételi adatokat és azok területi megoszlását érdemes figyelni. Minél magasabb a részvétel a nagyvárosokban, annál valószínűbb a TISZA listás győzelme.

A szavazatvásárlásról elmondta, hogy a kutatások ezt a réteget nem érik el, de a megnövekedett politikai érdeklődés és a társadalom „őrzőkutya” funkciója miatt idén kisebb lehet a hatása. A mozgósításról szólva a Fidesz professzionális, állami eszközökkel támogatott gépezetét állította szembe a TISZA lelkesedésen alapuló önkéntes hálózatával. „A tankönyvek azt mondják, hogy a lelkesedés háromszor többet ér, mint a professzió, mert a lelkesedésből dolgozó az elmegy éjfélig, és hajnal háromkor meg újra kezdi a munkát.”

A választás másnapjáról azt mondta, az este 11-kor vagy éjfélkor elhangzó vezetői beszédek döntik el, mi fog történni. „Képes-e mind a két politikai vezető államférfiként működni” – tette fel a kérdést. Szerinte a győztesnek és a vesztesnek is gesztusokat kell tennie a másik tábor felé. Úgy véli, ha a Fidesz veszít, át fogja adni a hatalmat, de nem mindegy, mekkora arányú a vereség. Egy szűk ellenzéki győzelem esetén a „mély állam” megfojthatja az új kormányt, ezért elemi érdeke a TISZÁ-nak a kétharmad megszerzése.

„Én azt hiszem, hogy ha a Fidesz elveszíti a választást, minden további nélkül fogják átadni a hatalmat”

– jelentette ki, de hozzátette, hogy az új parlament megalakulásáig a Fidesz a meglévő kétharmadával még megpróbálhatja megnehezíteni az új kormány dolgát. „Ez itt még nem Belarusz. És remélem, hogy ez a szavam nem fog rosszul öregedni.”

Ha Magyar Péter nyer, első és legfontosabb dolga a gesztusgyakorlás a fideszes szavazók felé a társadalmi polarizáció csökkentése érdekében, de ezzel párhuzamosan el kell indítania az elszámoltatási folyamatokat is. A választóknak azt tanácsolta, tájékozódjanak, és lelkiismeretük szerint menjenek el szavazni. „Mindenkinek kívánom, hogy vértezze fel magát erre a következő másfél hétre. De aztán vége van. Mindenképpen vége lesz, és föl fog kelni a nap. Április 13-án, reggel 6 órakor.”

Kapcsolódó

Nézőpont: A Fidesz nyeri választást, de kétharmad még a Mi Hazánkkal együtt sem lesz

A Nézőpont Intézet friss felmérése 109 mandátumot jósol a Fidesz-KDNP-nek, ami abszolút többséget jelentene. A kutatás a Tisza Pártot 80, a Mi Hazánkat pedig 8 képviselővel látja a következő Országgyűlésben.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Rendőrnek jelentkezett egy körözött férfi, a kapitányságon azonnal letartóztatták

A coloradói Commerce Cityben vettek őrizetbe egy férfit, aki érvényes elfogatóparanccsal jelentkezett munkára a helyi rendőrségen. Az illető egy civil járőrkísérő programra is pályázott, priuszában pedig családon belüli erőszak is szerepelt.

KÉK HÍREK

„Elrágta a patkány” – ezzel magyarázta a katasztrofális állapotban lévő biztonsági övét a sofőr az M1-esen

A Komárom-Esztergom vármegyei rendőrök egy sofőrt ellenőriztek. Ekkor még nem sejtették, hogy véletlenül rábukkantak a felelősséghárítás világbajnokára, akinek a biztonsági övét egy csomó tartotta össze.

KULT

Ingyen lehet megnézni húsvétkor a Magyar Péterről szóló dokumentumfilmet

Az alkotók egy társadalmi igényre hivatkozva döntöttek a film ingyenes közzététele mellett. Céljuk, hogy az üzenet eljusson oda is, ahol a mozik az ország felében nem adtak vetítési lehetőséget a filmnek.

SZEMPONT

Orbán Gáspár azt mondta, a magyar katonák vérrel fognak tapasztalatot szerezni Csádban - állítja volt bajtársa

Pálinkás Szilveszter szerint a miniszterelnök fia a csádi misszió tervezésekor azzal számolt, hogy a magyar katonák fele meg fog halni. Orbán Gáspár egyébként a kiválasztási folyamatot megkerülve végezhette el a Brit Királyi Akadémia 30-40 millió forintba kerülő katonai képzését.

F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 02.

Pálinkás Szilveszter százados, a Magyar Honvédség korábbi arca két órás interjút adott a Telexnek, ebben Orbán Gáspárról is sokat beszélt, akivel együtt végezte el a világ egyik leghíresebb és legdrágább katonai képzését Nagy Britanniában.

Pálinkás 2019-ben, a Honvédelmi Minisztérium ösztöndíjasaként jutott ki a Brit Királyi Katonai Akadémiára. Néhány hónappal később telefonhívást kapott az akkori vezérkari főnöktől, aki egy fontos politikai személy érkezését jelezte.

„Úgy fogalmazott, hogy etessem, itassam, pisiltessem, győződjek meg arról, hogy elvégzi ezt az akadémiát, mert ha nem, akkor elveszítjük a munkánkat.”

Nem sokkal később megérkezett Orbán Gáspár főhadnagy, akivel Pálinkás szerint barátok és bajtársak lettek. A problémát abban látta, hogy a miniszterelnök fiát a rövid alapkiképzés után küldték ki a 30-40 millió forint értékű elitképzésre.

„Neki nem kellett a hivatalos kiválasztási folyamaton átmennie, csak azért, mert ő a miniszterelnök fia, alanyi jogon járt neki az, hogy a világ legdrágább és legjobb akadémiájára elküldjük.”

Pálinkás szerint a katonákra mindez demoralizálóan hatott. „Nyilván azért, mert ez abszolút igazságtalan. Azért, mert a katonaságban törekszünk arra, hogy egyenlőek legyünk. Törekszünk arra, hogy a parancsnoki rendszer igazságos legyen. Törekszünk arra, hogy betartsuk úgymond a parancsnoki hierarchiát. Tehát hogy a rendfokozati rendszer, és az, hogy minden szabály mindenkire vonatkozik, szerintem ez az alappillére egy hadseregnek.”

A százados biztos abban, hogy Orbán Gáspár „a saját képességeiből fakadóan, úgy, hogy nem a miniszterelnök fia, nem jutott volna ki.”

Szerinte mindez azért történt, mert az akkori katonai vezetés jó pontot akart szerezni a miniszterelnöknél.

Ugyanakkor a kiképzés során nem kivételeztek a miniszterelnök fiával.

Orbán Gáspár hazatérve egyből a miniszteri kabinetbe került. „Én készültem már fel az amerikai felderítő tanfolyamra, ő pedig egyszer csak felkerült a Karmelitába, egy irodát kapott főhadnagyként, és elkezdte tervezni az afrikai misszióját.”

Pálinkás szerint az szintén nagyon szokatlan volt, hogy ilyesmi történjen egy főhadnaggyal. „Arra, hogy ő stratégiai szinten részt vegyen tervező folyamatokban, rendfokozatából vagy a beosztásából fakadóan, arra egyébként nem lett volna esélye, hogyha nem a miniszterelnök fia.”

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter ezt akkoriban azzal indokolta, hogy speciális jogi ismeretei és nyelvtudása miatt van rá szükség a csádi misszió előkészítésében. A miniszter akkor hozzátette: „ez egy hadsereg, nem kívánságműsor, és ő feladatot teljesít.”

Csakhogy Pálinkás százados azt állítja, az egész csádi misszót Orbán Gáspár találta ki.

„A brit katonai akadémián nagyon sokat beszélt arról, hogy ő az önkéntes keresztény missziója során, amit Afrikában hajtott végre, ott találta meg Istent. És valójában az égből szólt neki Isten, hogy „gyere és mentsd meg ezeket az afrikai embereket, mentsd meg az afrikai keresztényeket”. És valahogy ez a narratíva, ez a – nevezzük téveszmének – benne maradt a fejében.”

Pálinkás szerint az, aki a katonai vezetésben dolgozott, nagyon jól tudta, hogy igazából ez Orbán Gáspár magánakciója. Tudták, hogy nemzeti érdekünk nem fűződik ehhez a misszióhoz, és szakmailag, pénzügyileg vagy logisztikailag sem állunk készen arra, hogy Afrikában egy önálló hadműveletet hajtsunk végre.

Csakhogy senki sem mert a miniszterelnök fiának nemet mondatni. „Olyan körökben és olyan szinteken mozgott, ahol valójában rájuk is fenyegetettséget jelentett – tehát az ő székükre is. Ki tudja, hogy Orbán Gáspár egyébként a vasárnapi ebédnél otthon mit fog elmondani. Vagy éppenséggel a saját tervei szempontjából kit tekint majd akadálynak.”

„Számomra ez elfogadhatatlan volt: a Honvédelmi Minisztérium és a katonai vezetés kiszolgálja a miniszterelnök fiának az akaratát, legyen az bármekkora hülyeség is.” - fogalmazott a százados.

Ennél is rémisztőbb volt Pálinkás számára, amikor Orbán Gáspár beszélt neki a részletekről.

„Volt egy beszélgetésünk, ahol megosztotta velem a tervezésének a részleteit, ahol elmondta azt, hogy ő kint, a misszió során 50%-os harcérték-veszteséggel számol. Ami azt jelenti, hogy az általa vezetett misszióban a magyar katonák 50%-a meg fog halni.”

Pálinkás azt mondja, próbálta meggyőzni, azokat az érveket hozta fel, amiket Sandhurstben tanultak. Szerinte egy ilyen misszióban, ha tudják azt, hogy a katonák 50%-a meg fog halni, és nem fűződik hozzá nemzeti érdek, akkor nem szabad kockáztatni a magyar katonák életét.

„Erre az volt a válasz, hogy ahhoz, hogy mi egy fejlett, tapasztalatokkal rendelkező hadsereg legyünk, tapasztalatot vérrel fogunk szerezni.”

A szakmai vita miatt a baráti kapcsolatuk ezután megszakadt, Pálinkás elhatárolódott tőle. A csádi misszót ugyan nem hajtották végre, de a százados szerint elképzelhető, hogy csak a választás miatt tették félre, és a következő ciklusban folytathatják, ha nyer a Fidesz.

„Számomra egyébként megdöbbentő az, hogy a kormány jelenlegi kommunikációja az, hogy Ukrajnába, vagy esetlegesen – fogalmazzunk így – háborúba nem küldünk magyar katonát meghalni. De hogyha arról van szó, hogy a miniszterelnök fiának afrikai missziója, oda viszont küldünk meghalni magyar katonát” - tette még hozzá a százados, aki arra számít, hogy az interjúja után elküldik a hadseregből.

Kapcsolódó

„Annyi a kiábrándult katona, hogy a Magyar Honvédség addig létezik, amíg a háborús veszélyhelyzet fennáll” - Kitálalt a Honvédség korábbi toborzóarca

Pálinkás Szilveszter szerint a katonák 90%-a nem a Fideszt támogatja. Az ukrajnai háborúval kapcsolatos kormányzati kommunikációt a katonák körében „vicc tárgyának” nevezte.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Videón, ahogy egy férfi a beérkező vonat elé próbál lökni egy utast Seattle-ben

A 26 éves Elisio Melendez ellen emberölés kísérlete a vád, de ő tagad. Azt állítja, valaki más viselhette az ő ruháit a támadáskor.

KÉK HÍREK

Lezárják fél Budapestet kedden és szerdán az amerikai alelnök érkezése miatt

A rendőrség dinamikus zárást alkalmaz a fővárosban a magas rangú delegáció közlekedésének idejére. A korlátozások érintik többek között az M3-as bevezetőjét, az Andrássy utat és a Lánchidat is.

KÉK HÍREK

„A végét jelentheti” – Bezárattak egy kecskeméti kocsmát a drogszigor miatt

A kecskeméti Buszos Korcsma üzemeltetője, Kovács Szabolcs fellebbez a hatósági döntés ellen. A tavalyi törvénymódosítás akár három hónapos bezárást is lehetővé tesz.

SZEMPONT

„Nem lehetnek érdekeltek abban, hogy a Tisza kerüljön kormányra” – Deák Dániel már a Mi Hazánk szavazóit győzködi, egyéniben szavazzanak a Fideszre

Több nemzeti radikális közszereplő is arra buzdítja a Mi Hazánk szimpatizánsait, hogy az egyéni körzetekben a Fidesz jelöltjeit támogassák. Az érvelés szerint a párt a 106 egyéni körzet egyikében sem tud nyerni, így az ott leadott szavazat elveszne.

F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 04.

Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője Facebook-posztban fejtette ki véleményét arról, hogy szerinte miért kellene a Mi Hazánk szavazóinak az egyéni választókerületekben a Fidesz jelöltjeit támogatniuk.

Az elemző első pontjában felsorolja, hogy kik szólaltak meg az ügyben. Állítása szerint „Budaházy Edda, Budaházy György, a Kárpátia zenekar frontembere, Petrás János, Borbély Zsolt Attila, Mi Hazánk-közeli politológus után Sneider Tamás, a Jobbik korábbi elnöke is arra kéri a Mi Hazánk szavazóit, hogy egyéniben szavazzanak a Fidesz jelöltjeire.”

Deák Dániel úgy folytatja, hogy a Tisza egyértelműen az ukránpárti globalista elit pártja, „így a nemzeti szavazók – legyenek mérsékeltek vagy radikálisak – nem lehetnek érdekeltek abban, hogy a Tisza kerüljön kormányra.

Emiatt több nemzeti radikális is érzi, hogy nagy a tét a mostani választáson, ezért szólaltak most meg.” Harmadik pontjában

azt állítja, hogy mivel a Mi Hazánk országosan 6-8 százalék körüli támogatottsággal rendelkezik, a 106 egyéni körzet egyikében sem tudnak nyerni a jelöltjei, ezért a pártra egyéniben leadott szavazat szerinte elvesztegetett szavazat lehet.

Példát is hoz arra, amikor azt írja, a Mi Hazánk szavazói dönthetik el sok billegő egyéni körzet sorsát. „Egy példa: Fejér vármegye 04. számú egyéni választókerületében a Mi Hazánk szavazóin múlhat, hogy Lakatos Márk jóbarátja, Nagy Ervin lesz-e a körzet parlamenti képviselője.” Végül az elemző azzal zárja gondolatait, hogy

a Mi Hazánk szavazóinak fontos tudniuk, hogy ha egyéniben a Fidesz jelöltjeit támogatják, attól még a pártjuk bejut a parlamentbe, hiszen a listán leadott szavazat számít ebből a szempontból.

Hozzáteszi: „A felmérések szerint pedig a pártlistán meghaladja az 5 százalékos parlamenti bejutási küszöböt a Mi Hazánk.”

Kapcsolódó

Toroczkai László: Ha a Mi Hazánk kiesik a parlamentből, azt bukásnak tekintem, és lemondok

A Mi Hazánk elnöke egy interjúban beszélt a választási esélyekről és pártja jövőjéről. Szerinte hárompárti parlament jöhet, de ha mégsem jutnak be, annak személyes következménye lesz.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Végleges a Sziget éjszakai programja, 100 fellépővel jönnek a hajnali bulik

Az idei Sziget Fesztivál elektronikus zenei helyszínén, a Delta Districtben véglegesedett a fellépők névsora. A kínálatban Peggy Gou, Richie Hawtin, Dimension és a Pan-Pot is szerepel.

KÉK HÍREK

„Gyere vissza, kérlek, nem mehetsz el így” – A Morrison's 2-ben megölt Gábor anyjának szívszorító üzenete

Meghosszabbították a Morrison's 2-nél történt emberölés gyanúsítottjának letartóztatását. Az áldozat, Gábor édesanyja a közösségi médiában üzent fiának, miközben a nyomozás lezárult.

KÉK HÍREK

FOTÓGALÉRIA: „Az esküje szerint élt” – Így búcsúztatták a 22 évesen elgázolt rendőrt, Zalavári Bálint Zsoltot

Csütörtökön eltemették a posztumusz rendőr törzsőrmestert, akit szolgálatteljesítés közben gázoltak halálra. Búcsúbeszédét a Veszprémi Rendőrkapitányság vezetője tartotta.

SZEMPONT

Magyar Bálint: Orbánék maffiaállamának nincs hova hátrálnia, sokkal nagyobb az erőszak veszélye

A 35 évvel ezelőtti rendszerváltásnál a Szovjetunió épp összeomlott, a pártvezetőknek pedig nem volt vagyona. Most Oroszország terjeszkedik, az orbáni maffiaállam pedig egy bűnszervezet - mondja Magyar Bálint, aki szerint a mostani rendszerváltási kísérlet veszélyesebb.

Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 04.

1989-90-ben volt egy rendszerváltás. Akkor a totális kommunista rendszert váltotta le az ország, míg most, Magyar Péter ígérete szerint Orbán Viktor illiberális pártállamára vár hasonló sors, ha a Tisza nyeri a választást. A mai olvasók között sokaknak csak történelem az, mi és hogyan történt 36 éve, talán nem árt felidézni, miért volt az akkori változás rendszerváltás, és miért illethető ugyanezzel a névvel az a beharangozott változás, ami Orbán Viktor esetleges bukása jelenthetne.

Magyar Bálint szociológussal, az egykori SZDSZ egyik alapítójával hasonlítottuk össze az akkori és a mostani körülményeket.

— Ön egyik főszereplője volt az 1989–90-es rendszerváltásnak. Most Magyar Péter is folyamatosan rendszerváltásról beszél. Mik a hasonlít és mi különbözik a két politikai szituáció között?

— Nincs rendszerváltás megfelelő nyelv nélkül. Ha nem definiálod, hogy mi az a rendszer, amivel szemben fellépsz, és nem definiálod, hogy mi az a rendszer, amit létre akarsz hozni, akkor nincs rendszerváltás. Ezért is van az, hogy a „rendszerváltozás” kifejezés, amit az MDF vezetett be, totálisan félrevezető. A „rendszerváltás”, amit az SZDSZ használt, részben az MDF-re reagálva, mert némi féltékenységgel figyelte a radikalizmusát ezen a téren, pontosabb, mert nem a rendszer változott magától, hanem aktorok voltak, akik megváltoztatták a rendszert, tehát rendszerváltást hajtottak végre. Na most, ha számba vesszük, mik a hasonlóságok és a különbségek az 1989–90-es és a most remélhető 2026-os rendszerváltás között, az egyik különbség az, hogy akkor a Szovjetunió, amelynek csatlós állama voltunk, összeomlóban volt, kiszorulóban, kivonulóban. Ma ez pont fordítva van:

újabb birodalmi terjeszkedési igénnyel Oroszország agresszíven, eszközeinek elég széles skáláját használva próbálja befolyása alá vonni az egykori úgynevezett szocialista országokat, amelyek a szovjet tömbhöz tartoztak.

A másik különbség az, hogy ennek megfelelően a kommunista pártok tagjai nem tanúsítottak igazán erős ellenállást; ráadásul a pártok, Lengyelországban és Magyarországon is, a reformerek és a nem reformerek között oszlottak, és inkább a saját helyüket próbálták keresni a rendszerváltás utáni időben. De ezt azért tehették meg, mert politikai felelősség ugyan volt azért, ami a kommunista rendszer fenntartásában rájuk hárult, de büntetőjogi értelemben nem voltak bűnözők. Korrupció természetesen volt abban az időben: a nomenklatúra tagjaiként folyó jövedelmekben, javadalmazásban és különböző előnyökben részesültek, de vagyont felhalmozni nem tudtak, esetleg csak csak illegális módon. Szemben a jelenlegi maffiaállammal, amely nem más, mint egy politikai vállalkozás: foglyul ejti az államgépezet egészét, a gazdaságot, magukat az intézményeket, és kettős a motivációja: a hatalomkoncentráció és a személyes vagyonosodás.

A vagyonosodás pedig bűncselekmények sorozatán keresztül történik. Így ennek a rendszernek nincs igazán hova hátrálnia. Ez adja a veszélyét is.

Tehát Orbán, mint egy bűnszervezet, egy patrónus–kliens hálózat feje, ennek a maffiaállamnak a keresztapja, védelmet kérhet más autokratáktól, ha csak akar úgy elmenekülni, mint korábbi, más országokbeli korrupt autokraták: kezdve Janukovicstól Ukrajnában, Plahotniuctól Moldovában, Gruevszkitől Észak-Macedóniában, vagy éppen Nazarbajev Kazahsztánból, akik menekülésre kényszerültek.

Tehát nagyobb az esélye az erőszak eszkalációjának.

És ez a harmadik fő különbség a két rendszerváltás között: az első rendszerváltásnál egy tárgyalásos, békés átmenet keretében, a szabad választás feltételeiről és intézményrendszeréről állapodott meg az Ellenzéki Kerekasztal és a kommunista párt képviselőinek tárgyalássorozata, ami a diktatúra leépítését, kinyitását szolgálta. Nem áll meg a közkeletű vád, hogy a nép feje fölött zajlott a rendszerváltás. Ez nem igaz: tudatosan csak arra törekedtünk, hogy csak olyan törvényeket változtassunk meg, amelyek szükségesek a szabad választások lebonyolításához, és minden másról már egy szabadon választott parlament legitim módon dönthessen. Így a véleménynyilvánítás, a sajtószabadság, a gyülekezési és egyesülési szabadság, a pártalapítás szabadsága, a választójogi törvény módosítása, ezek voltak a fő elemei a tárgyalásoknak. Viszont most Orbán rendszerében pont az ellenkező folyamat zajlik: a látszatát is felszámolják a társadalmi autonómiáknak és szabadságjogoknak. Tizedik éve különböző jogcímek alatt rendeleti kormányzás van, és most,

az utóbbi évben gyakorlatilag megteremtették a jogi feltételeit, intézményrendszerét annak, hogy ha akarják, elhalasszák a választást, ha akarják, utólag annulálhatják az eredményt, ha az nem tetsző; illetve, ha még el is vesztik a közvetlen hatalmukat, újabb és újabb fékeket építettek be az elé, hogy az új kormány gyakorolhassa a hatalmát.

Tehát itt pont az ellenkezője történik, mint egykor: ez most a diktatúra, az önkényuralom jogi eszközökkel való feszesebbé tétele. Az előző rendszerváltásnál az erőszak alkalmazása folyamatosan ki volt zárva, most viszont, a jelenleginél az erőszak eszkalációja nyitott: a hatalom részéről bármikor használhatnak olyan eszközöket, mint akár általuk, akár felkérésükre orosz titkosszolgálatok által szervezett bombariadók, esetleg robbantások, merényletek tervezése, ha ezt megköveteli a helyzet. Tehát itt nem pusztán feszültség van, hanem elég veszélyes helyzet is. És még valami: akkor Magyarországon, abból a tényből kiindulva, hogy a kommunista párt visszaszorulóban volt, és kivált belőle 1989 októberében a reformszocialista irányzat, a Magyar Szocialista Párt, már nyilvánvaló volt, hogy nem vele szemben fogalmazódik meg igazán a kihívás, hanem az új demokratikus berendezkedés két alternatívája, amit az MDF és az SZDSZ testesített meg, ezek küzdöttek egymással. Magyarországon viszont Orbán rendszerében az történt, hogy az ideológiai törések mentén szerveződő úgynevezett ellenzéki pártokat a rendszer inkorporálta és gyakorlatilag a saját politikai logikája szerint paralizálta, így ezzel szemben egy egységes mozgalom, kvázi egy nemzeti front típusú mozgalom lehetett végül a kihívója a jelenlegi uralomnak.

— Sokan mondják, hogy 1989–90-ben a szabadság szinte csak „belopakodott” az életünkbe, ezért talán nem is becsültük meg eléggé. Lehet-e garancia a mostani, keményebb küzdelem arra, hogy egy újabb változás után az emberek jobban vigyáznak majd a kivívott jogaikra?

— Igen. Annak idején, az első rendszerváltás előtt, a demokratikus ellenzék, mondjuk 1977-től, de inkább 1979-től az első nagyobb, pár száz fős ellenzéki tiltakozó akció nyomán jött létre. Az abban résztvevők egy jó része különböző retorziókat szenvedett el. Voltak olyanok is, jó néhány tucatnyian, akik több mint egy évtizeden át, szinte megállás nélkül voltak rendőri atrocitásoknak kitéve. De ez tényleg egy szűk társaság volt. Magyarországot úgy tartották számon, mint a „legvidámabb barakkot”, és valóban, idézőjelben persze csak, liberálisabb, engedékenyebb volt a berendezkedés, mint mondjuk az NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában vagy Bulgáriában. A rendszerváltás fő motorja maga a Szovjetunió összeomlása volt; anélkül ezt nehéz lett volna elképzelni.

A nyolcvanas években általában úgy voltunk vele, hogy ez a rendszer az életünk végéig elkísér bennünket.

Annak ellenére, hogy mondjuk rólam szól egy titkosszolgálati jelentés, amely említi, hogy 1987 novemberében, mit mondtam a pedagógusoknak. Nevezetesen, hogy „Nagy Imre és ’56 helyes értékelése majd meg fog történni”. Tehát én már 1987 végén úgy éreztem, hogy a rendszerváltásnak van esélye, még ha ezt akkor nagyon sokan nem is érezték így. És itt megint kitérnék a nyelv szerepére. Az elnevezés maga meghatározza a vele szembeni fellépés módját. Nem véletlen, hogy a demokratikus ellenzék annak idején nem azt mondta, hogy a „szocialista demokrácia reformját” akarja, hanem hogy egy kommunista diktatúrával szemben rendszerváltást akar: liberális demokráciát. Az egypártrendszerrel szemben többpártrendszert, az állami tulajdon monopóliumával szemben magántulajdont és szabadpiaci versenyt, koordinációt. Itt most az eddigi „óellenzék” pártjai végig a kormánykritikai paradigmán belül maradtak, mindig csak kormányváltásról beszéltek, és a rendszert csak eufemisztikusan nevezték meg: „illiberális demokrácia”, „szabadságjogok korlátozása” és így tovább. Ezzel szemben az, hogy a demokratikus ellenzék hagyományaitól távol álló

Magyar Péter és a TISZA mozgalom kezdettől fogva rendszerváltásról, és nem kormányváltásról beszél,

meghatározó. És a rendszert maffiaállamnak, maffiakormánynak, Fidesz-maffiának, Orbán-maffiának, Orbán-klánnak stb. hívja, így a rendszer lényegéről tud beszélni. Így ez a mozgalom, szemben az úgynevezett korábbi ellenzéki pártokkal és a társadalmi értelmiség jó részével, megnevezi és meghatározza a feladatot. Nagyon fontos látnunk, hogy

az elmúlt 15 évben a társadalmi, mértékadó értelmiség nagy része nem nagyon járult hozzá ahhoz, hogy a rendszerváltás küszöbére érjünk; szemben mondjuk a tényfeltáró újságírással, amely, azt kell mondanom világszínvonalú eredményeket produkált Magyarországon, és megteremtette ennek az ébredésnek, eszmélésnek az alapjait, feltételeit.

Ennek megfelelően itt most nem egyszerű szakpolitikai kérdésekről van szó, hanem a rendszerváltásnak három pillére van, amit teljesíteni kell. Az egyik a jogállam helyreállítása, a másik az állami bűnszervezet, a maffiaállam felszámolása, és a harmadik az orosz csatlós viszony felszámolása. Látni kell, miközben szóvá teszik egyesek, hogy „nincsenek szakpolitikai viták”, hogy szakpolitikai vitáknak teljesen értelmetlen addig lenniük, amíg nem teljesül bármilyen szakpolitikai váltás feltétele, és ez a két utóbbi: a bűnszervezet felszámolása és az oroszokhoz fűződő csatlós viszony felszámolása. A bűnszervezeti jellegből adódik, hogy a Fidesz részéről sohasem volt semmilyen intézkedésnek szakpolitikai motivációja, legfeljebb szakpolitikai következménye. Ezzel az értelmiség képtelen volt szembenézni. Mindig úgy vitatkozott, a kormánykritikai paradigma talaján a hatalmon lévőkkel, mintha itt arról lenne szó, hogy a gazdaságpolitika azért nem jó, mert „nem jól látják, nem jól csinálják”, de valójában a nemzet javát akarják. De egyáltalán nem erről volt szó.

A hatalom részéről a motiváció, mindig a hatalom monopolizálása, és a patrónus–kliens hálózatnak, az „Orbán-klánnak”, az ahhoz fűződő, „fogadott politikai családnak” nevezett (szociológiai értelemben vett) uralmi elitnek a személyes, családi vagyonosodása volt. Ezt kell tehát először is átlépni, áttörni, ez a rendszerváltás.

És ez a rendszerváltás teremtheti meg a feltételeit annak, hogy később valódi szakpolitikai vitákra is sor kerülhessen.

— Mintha az emberek csak erre vártak volna: megjelenik egy politikai erő, amelyik ezt kimondja, és pár héttel később már tömegek álltak mögötte.

— Hozzátenném, hogy ameddig a korábban diszkreditálódott úgynevezett ellenzéki pártok tüntetésin a legjobb esetben egy-kétezer ember vett részt. Voltak egyes szakpolitikai témákban nagyobb megmozdulások: volt a „fekete ruhás nővér” az egészségügyben; volt az oktatás ügye, aztán a CEU vonalán; volt a „rabszolgatörvény” esete. Tehát egyes szakpolitikai kérdésekben tízezres tüntetések azért voltak, de ez nem tudott szerves politikai mozgalommá átalakulni. Aztán a kegyelmi botrány jelentette a rendszer morális összeomlását. Az ennek nyomán megjelenő „influenszer-tüntetés” a maga 80–100 ezres tömegével azt mutatta, hogy rendszerváltó kereslet van, de rendszerváltó kínálat nincs.

Ebbe a vákuumba jelent meg Magyar Péter, és teremtett rendszerváltó kínálatot.

— És ezek találkoztak aztán két éve, március 15-én.

— Március 15-én derült ki ennek a kínálatnak a felismerése. Magyar Péter sok vívódás után kiállt. Korábban is hepciáskodott már a fideszesekkel, de hát valószínűleg be kell érni, hogy valaki ezt a szerepet felvállalja. És ugye március 15-én, amit egy-két hét alatt hoztak össze, megérett a dolog: ott volt a feladat és az ember is, aki „kiválasztódott” erre a feladatra.

Meg tudott-e felelni ennek a kihívásnak? Azt kell, hogy mondjam: nagyon is megfelelt.

Hihetetlen az a teljesítmény, amit produkáltak ennek a mozgalomnak a felépítésével.

— Van még egy érdekes párhuzam. 1989 januárjában kipattant a Végvári-ügy, most pedig, a választási véghajrában, szintén egy, a titkosszolgálatokat és az állambiztonságot érintő ügy robbant ki. Mind a kettő lendített még egyet a folyamatokon.

— Lendített, igen, de azért két különbség van. A Végvári-ügy csak azt jelentette, hogy a kommunista titkosszolgálat rutinszerű működése folytatódott tovább. Tehát megfigyelnek, beépülnek és így tovább. De aktív szerepet már nem tudtak ebben játszani.

A mostani esetben pedig a titkosszolgálatok által összegyűjtött anyagokat aktívan használni akarták, hogy megfojtsák a Tiszát.

Az más kérdés, hogy a kommunista párt titkosszolgálata 1989-90-ben gyakorlatilag majdnem minden új pártba beépítette magát. Nem véletlen, hogy csak az SZDSZ közép- és felsővezetésében nem voltak ügynökök, mert a demokratikus ellenzéki lét ezt már kiszűrte volna. Amikor bekerültünk a parlamentbe, minden más párt felső vezetésében volt ilyen ember. A Fidesznél utána fel is használták a beépített embert: mondjuk Demeter Ervinből polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztert csináltak, miközben ügynök volt.

— Mi az, amit a Harmadik Köztársaság politikai elitje elmulasztott, ami miatt kialakulhatott ez a helyzet, ami 2010 után bontakozott ki teljesen, de már jóval korábban voltak előjelei. Vagy inkább arról van szó, hogy Orbán Viktor személyében már 1988-89-ben megjelent egy olyan aktor, aki magában hordozta ezt a végzetet?

— Mind a kettő. Ami az intézményeket illeti:

Aa választójogi törvény aránytalansága az, amely formailag lehetővé tette ezt az alkotmányos túlhatalmat.

De ez hogy alakult ki? Amikor az SZDSZ-MDF az Ellenzéki Kerekasztalon tárgyalt, akkor az első, igazán aránytalanságot növelő tényező a megyei listák megjelenése volt. A kis megyékben, ahol csak négy helyet lehetett kiosztani megyei listán, ez egy erősen aránytalanságot növelő tényező volt. A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon továbbá megállapodtunk a kommunista tárgyalópartnerekkel arról, hogy a 376 képviselői helyből 152 lesz egyéni körzet és a többi listás. De akkor még az MSZMP 35%-on állt. Ez ‘89 késő nyarán volt. A másik legerősebb párt, az MDF 20-21%-on állt, a többi 10-12%-on, az SZDSZ egyébként 5%-on. Ekkor az MSZMP úgy gondolta, hogy neki hasznosabb, ha több egyéni körzet van. Tehát, bár minden más törvénynél, amiben megállapodtunk, azt abban a formában a parlamenttel elfogadtatták, de a 152 egyéni körzetet fölemelték 176-ra. Ez tovább növelte az aránytalanságot, aztán persze ráfázott az MSZP, mert csak 11%-ot kapott, tehát nem lett olyan sok mandátuma így sem. Az SZDSZ-nek az első és a második választáson elért 20% körüli eredményén nem osztott és nem szorzott ez az aránytalanság.

A második intézményi probléma, hogy a kétharmaddal egyszerűen meg lehet változtatni az alkotmányt.

Most mondják utólag, hogy miért nem nehezítettük meg, de mi csak azt döntöttük el a szabad választások előtt, ami a szabad választásokig vezet. Ha a kétharmadnál erősebb feltételeket vezettünk volna be, mondjuk azt, hogy egy kétharmaddal elfogadott alkotmánymódosítás csak a következő ciklusban lépjen életbe, akkor az azt jelenti, hogy pont azokat a törvényeket nem lehetett volna meghozni, amik a rendszerváltás folyamatához kellettek. A harmadik intézményes előzmény: amikor koalícióban voltunk az MSZP-vel és 72%-unk volt, akkor az SZDSZ nyomására elfogadtunk egy olyan törvényt, hogy arra a ciklusra 80% legyen az alkotmánymódosítás feltétele. El is kezdtünk egy új alkotmányt csinálni, aminek az alapelveiben megegyeztünk, tehát mind a hat párt, aki a parlamentben volt, majd Horn Gyula ezt megpuccsolta. Megbeszélte az MSZP-s miniszterekkel és még egy húsz-huszonhat fős MSZP-s csoporttal, hogy szavazzanak ellene, és megbuktatták.

Ha ez az új alkotmány akkor elfogadásra kerül, abban már az alkotmány módosítása meg lett volna nehezítve. Tehát nem lehetett volna egy szimplán kétharmados hatalomnak sem megtenni azt, amit 2010 után a Fidesz megtett.

És itt visszatérek a személyiségre, Orbánra. Amikor a 72 százalékunk volt, ő azt mondta nekünk, hogy „Hülyék vagytok! A hatalom nem arra való, hogy korlátozzák, hanem hogy használják.” És ehhez tartozott az is, hogy akkor már világos volt, hogy a korrupció melegágya a pártfinanszírozás, de addigra a Fidesz már messze túllépett a pártfinanszírozási anomáliákon. Nem arról volt szó már rég, hogy a pártnak gyűjtöttek volna. Rögtön az első akcióikban a családnak gyűjtöttek. Ez mutatta, hogy semmilyen morális korlát nincsen.

Orbán személyiségével kapcsolatban van egy téves, és szerintem abszolút hamis megközelítés, amelyik azt kérdezi, hogy a lánglelkű liberálisból hogy lett jobboldali.

A lánglelkű liberális annak idején azért volt lánglelkű liberális, mert rendszerváltás nyelve egy szekuláris, pragmatikus, értelmiségi, liberális, nyugatias nyelvezet volt. Azt hitte, hogy ez a nyelv egyben értékrendszer is. És amikor 92-re kiderült számára, hogy ez koránt sincs így, mert a társadalom értékrendszere köszönő viszonyban sincs a nyelv által feltételezett és tükrözött értékrendszerrel, akkor elindult a jobboldal irányába. De nem azért, mert meggyőződéses jobboldali lett volna, hanem azért, mert azt a nyelvet találta megfelelően alkalmasnak arra, hogy teret nyerjen, és ezt nem hirtelen hajtotta végre, hanem fokozatosan. Szabó Miklós mondta annak idején: amikor a Fidesz deklarálta, hogy ők nemzeti liberálisok, az csak arról szólt, hogy „azok a zsidó-liberálisok, mi pedig a nem zsidó-liberálisok vagyunk”.

aAzt mondta az Orbán Viktor, hogy az MDF ott hibázott, hogy nem nevelt ki 10-12 oligarchát és nagyvállalkozót, akikre támaszkodhatna.

Ő ebbe természetesen beleértette a családját, és amint lehetősége nyílt rá, ezt meg is valósította.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Hiba csúszott a manőverbe” – Kisiklott a Taurus-mozdony Soroksáron

A MÁV-csoport szerint egy mozdony tolatás közben siklott ki a Soroksári út állomáson. A jármű áttörte a vágány végi ütközőbakot, az eset a közforgalomtól elzárt területen történt.