Tapasztó Orsi: Mindent felülír egy 3 éve a kórházban élő, beteg gyermek érdeke, aki senki másnak nem kell
Már több mint 230 ezren írták alá azt a petíciót, amit Tapasztó Orsi indított, hogy egy születése óta, azaz 3 éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú végre szerető családba kerülhessen. A kisfiú történetét az RTL Házon kívül című műsora mutatta be. Ebből kiderült, a gyermek értelmileg ép, azonban egy veleszületett rendellenesség miatt speciális ápolást igényel, több műtéten is átesett, születésekor lemondtak róla. Az ott dologozó egyik csecsemő- és gyermekápoló megszerette a kisfiút, ahogy a családja is. Nyolc hónapja eldöntötték, örökbe fogadják, de hiába végezték el az örökbefogadó tanfolyamot, azt mondták nekik, nem ők választják ki, ki kerül hozzájuk. Közben a kisfiút nemzetközi örökbefogadási listára tették.
Ügyvédhez fordultak, aki szerint a gyermekvédelemben több hibát is elkövettek. A 60 napos eljárás már 8 hónapja tart, nem biztosítottak iratbetekintést, és a pár kiskorú gyerekeinél is pszichológiai vizsgálatot végeztek. A tévéműsor és a petíció után csütörtökön váratlanul megjelent a családnál egy miniszteri biztos, aki ígéretet tett az ügy felgyorsítására, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter pedig egy videóban arról beszélt, fontos, hogy a gyermek minél előbb szerető családba kerülhessen. Ezért elvégeztetnek egy harmadik pszichológiai vizsgálatot, amit az állam fizet, ahogy a gyermek eddigi költségeit is az állam fizette, beleértve egy nyári, tíz órás életmentő műtétet - mondta a miniszter. A fordulatról a petíciót elindító Tapasztó Orsi mentálhigiénés szakemberrel, örökbefogadó anyával beszélgettünk.
– Mit mond el a gyermekvédelmi rendszerről az, hogy sajtónyilvánosság és petíció kell ahhoz, hogy egy három éve kórházi ágyban élő kisfiú kikerülhessen onnan?
– Hogy nagyon nagy bajok vannak. Abban például, hogy a gyerek érdeke sehol nem jelenik meg ebben a történetben. Örökbefogadás esetén szabály, hogy nem a szülő választ gyereket, viszont mindent felülír ebben egy beteg gyermek érdeke, aki senki másnak nem kell, csak ennek a családnak. Egyértelmű, hogy nem lehetne ilyesmivel takaróznia egy gyermekvédelmi rendszernek. Jelenleg inkább bántalmazzák tovább a hároméves gyereket és kényszerítik arra, hogy elhanyagolásban éljen egy kórházban. Minden szinten felülvizsgálatot igényelne, hogy milyen emberek ülnek a gyermekvédelemben döntéshozóként, és ők milyen elvek mentén hoznak döntéseket.
– Hogyan alakulhat ki ilyen helyzet, és mennyire jellemző, hogy ez így megtörténik?
– A három év kiemelkedően sok, ezért is lett ügy ebből az esetből. Sok gyerek azonban hosszú ideje van kórházban, tudunk egy éve vagy másfél éve bent lévő gyerekekről is, ami már önmagában borzasztó, de ez a három év különösen súlyos. Ez nem egy ember mulasztásán múlik. Kell hozzá egy gyerek, akinek olyan egészségügyi problémái voltak, amelyek miatt kórházi tartózkodásra volt szükség. Ez azonban már két éve nem áll fenn: ma már nem igényel kórházi ellátást, tehát két éve már örökbeadható, egy család pedig örökbe is fogadná, mégis akadályoztatva vannak.
– Az akadályoztatás miben nyilvánult meg?
– Amikor a leendő szülők elkezdték a kötelező tanfolyamot, azt mondták nekik, hogy nincs válogatás: azt kapják, akit kiajánlanak. Alapvetően ez egy nagyon fontos szabály, mert gyermekvédelmi szakemberek csoportja a gyermek igényeihez „illeszt” szülőpárt, és nem fordítva, hisz ebben is a gyerek érdeke az első. De amikor egy gyerek senkinek nem kell, és ráadásul nemzetközi listára is felkerült, akkor végképp érthetetlen az akadályoztatás. Ezt senki nem érti. Ez az empátia és az emberség hiányát mutatja egy olyan rendszerben, ahol ezeknek alapvetőnek kellene lenniük.
– Ha viszont ennyire ragaszkodnak a szabályokhoz, akkor az nem érthető, hogy bizonyos szabályokat a gyermekvédelem részéről rúgtak fel: például a családban élő gyermeket is pszichológiai vizsgálatra kötelezték.
– Több ilyen szabályokon való átlépés volt. Erről a család jogi képviselője biztosan tudna részletesebben beszélni.
– Milyen indoklással tiltották meg a családnak, hogy érintkezhessenek a kisfiúval?
– Az indoklás ugyanaz: „nem a család választ”. Itt elég volt egy ember döntése, ami mindent megakasztott. Az is
miközben a különböző vizsgálatok során semmilyen „érdekekre” nem derült fény. Több pszichológiai jelentés készült, egymásnak ellentmondó megállapításokkal. Az egyik nagyon pozitív volt, a másik megakasztotta az ügyet. Utóbbi sem tiltotta el a családot az örökbefogadástól, csak azt állapította meg, hogy egészséges gyerekre megfelelnek, betegre nem, miközben egy ápolónőről és egy osztályvezető szakápoló férjről beszélünk. Ez érthetetlen.
– És itt jött Hankó Balázs, aki lehetőséget ígért egy új vizsgálatra. A szabályok szerint további vizsgálatokat már a családnak saját költségére lehetett volna végeztetnie, ez félmillió forint lenne. A miniszteri ígéret szerint ez most egy államilag finanszírozott vizsgálat lesz?
– Az az ígéret, hogy ők ezt kifizetik.
– De egyáltalán nem biztos, hogy ettől a dolog megoldódik?
– Ez a család rendben van, minden adott ahhoz, hogy szeretetben és biztonságban neveljék fel ezt a kisfiút. Ha ez a vizsgálat pozitív eredménnyel zárul, ennek az ügynek sínen kellene lennie.
– Annál is inkább, mivel a kisfiú hároméves múlt. Ezek a legalapvetőbb évek, ami ilyenkor történik, sokszor reparálhatatlan. Ugyanakkor még „csak” hároméves. Ha holnap örökbe fogadnák, lelkileg mekkora hátránnyal indulna?
– A kérdésre nehéz általános választ adni. Saját példát hozok: a gyermekemet háromévesen fogadtuk örökbe, életének két évét, egyéves korától, a rendszerben töltötte. Jól látszottak rajta a rendszer okozta elhanyagolás jelei. A szerető, biztonságos környezet azonban nagyon gyorsan csökkentette ezek nyomait. Ez nem jelenti azt, hogy egy percig is tovább kellene rácsos ágyban ülnie egy gyereknek. Azonnal családba kellene kerülnie. A gyerek reagál a szeretetre és a biztonságra, a lelke gyógyulni kezd.
Ezek a gyerekek gyakran kérdőjelekkel lépnek be az életbe: van-e jogom itt lenni, elég vagyok-e a szeretethez? Ilyesmit mindannyian átélünk, de náluk ez sokszoros teher. Valószínűleg „csomagként” viszik tovább, remélhetőleg szakmai segítséget kapnak. Kérdés, hogy a hospitalizált gyerekek közül hányan jutnak majd segítő szakemberhez vagy pszichológushoz.
– Hankó miniszter azt mondta a videójában, hogy minden eszközt bevetnek annak érdekében, hogy a gyermek minél hamarabb szerető családban nőhessen fel.
– Minden információ megvan ahhoz, hogy a döntés megszülethessen, és ez a gyerek ahhoz a családhoz kerüljön, akivel már elkezdett kialakulni egy kapocs és akik harcolnak érte hónapok óta. Akik kész gyerekszobával és mérhetetlen mennyiségű szeretettel várják. Azt tudom mondani, hogy az információkat kellene megvizsgálni és nem húzni tovább az időt, mert ami most történik, azt személy szerint felesleges időhúzásnak érzem.
– Azt is fontosnak tartotta elmondani a miniszter, hogy a gyermek minden ápolási költségét eddig is biztosították, és a nyáron végzett életmentő műtétet is támogatták.
– Nem is tudom, hogy erre mit lehet reagálni. Jogi szempontból jelenleg az állam a gyermeknek a szülője. Az anyukája és az apukája egy személyben az állam, a magyar állam. Innentől nem kérdés, hogy anyagilag az állam támogatja ezt a gyereket, és nem hagyja ott például egy életmentő műtét nélkül.
– Hankó Balázs szerint a tavaly nyáron elindított 6 hetes örökbefogadási szabálynak köszönhetően a kórházba hagyott gyerekek közül azóta 122-en kerültek családhoz.
– Az a gond, hogy sokkal nagyobb a baj, mint amekkora munkaerőt, pénzt, paripát és fegyvert erre biztosítanak. Nagyságrendekkel nagyobb a baj.
Ls nincs elég erőforrás arra fordítva, hogy ténylegesen segítséget kapjanak ezek a gyerekek, akiknek egy napot sem lenne szabad törődés nélkül kórházban tölteniük. Az csodálatos, hogy meggyorsították az örökbeadási folyamatot, de nagyon messze vagyunk attól, hogy az állam a képességeihez és lehetőségeihez mérten javítson a rendszeren. Mert sokkal több minden megvalósulhatna, ha a prioritási lista élére kerülne a gyermekvédelem.
– Hány gyermek vár örökbefogadásra?
– A gyermekvédelmi rendszerben 23 ezer gyermek van, közülük kb. 2 ezer adható örökbe. Nagyon sok olyan történet jutott el hozzám az utóbbi években, hogy biológiai szülők hónapokig nem keresték gyereküket, esetleg csak telefonon, a telefonhívást pedig kapcsolattartásnak minősítették, így nem nyilvánították a gyereket örökbeadhatónak. Természetesen a gyermekvédelem célja a hazagondozás és nem az örökbeadás, de a történetek alapján azt gondolom, lenne mit javítani azon, hogy egy objektívebb képet kapjunk egy gyerek hazakerülési esélyeiről és a biológiai szülők reális szándékairól és lehetőségeiről. Rengeteg mindenen lehetne javítani, hogy
Erre egyelőre nem látok valódi törekvést.
– A jelen törvények szerint például egynemű párok sem fogadhatnak örökbe gyermeket. Jobb állami gondozásban élni, mint egy szerető meleg családban?
– Ez a rendszer eldöntötte, hogy akár gyerekek bántalmazása árán is tartja magát ahhoz, amit az ideológiája képviselni szeretne. Itt nincs más út, és ez borzasztó.
Képzeljük el azt, hogy egy egyedülálló ember, vagy akár egy azonos nemű pár családjában hogy élne egy gyerek. Nekem nagyon jó barátaim vannak, azonos nemű párként élnek. Nem egy, hanem két gyereket fogadtak örökbe, és csodálatosan nevelik őket, a gyerekeknek fantasztikus életük van. Élhetne így nagyon-nagyon sok gyerek. Ehelyett az állami gondozásban élik a mindennapjaikat, amelyben ha véletlenül kifognak egy odaadó gondozót, a család szeretetét és az otthon melegét sajnos ez sem pótolhatja.
– Változhat valami a mostani eset után?
– Kardosné Gyurkó Katalin, a Kulturális és Innovációs Minisztérium generációk közötti együttműködés segítéséért felelős miniszteri biztosa pénteken reggel nyilatkozott egy rádióműsorban, miután előző nap meglátogatta a gyermeket a kórházban. Szavaiból azt éreztem, hogy próbálja hitelteleníteni a családot, megkérdőjelezve azt, hogy egy beteg gyerek ápolására vajon alkalmasak lennének-e. Ne feledjük, ápoló házaspárról beszélünk. Kardosné sok minden mellett arról is beszélt, hogy ez a gyerek szeretetben él a kórházban, nincs is olyan rossz állapotban, egyáltalán nem egy rácsos ágy az otthona. Egyszóval azt érzem, hogy
Ettől függetlenül bízom a független szakértői véleményben, és annak erejében, hogy három évnyi pokol után ez a kisfiú is végre hazaérhet szerető családjához. Bízom abban, hogy a döntéshozók belátják, nincs az a gyerek, aki egy perccel is tovább kellene maradjon egy kórházban, mint amennyit egészségi állapota megkíván, főleg szülői gondoskodás nélkül, magára hagyva.
