News here

KULT

„Megjelent egy kócos csávó atlétában, és kért egy gitárt” – az 50 éves Kiss Tibit köszöntik zenészbarátai

Ismert zenészeket kértünk arra, idézzék fel legelső vagy legerősebb közös emléküket a Quimby frontemberével, illetve küldjenek neki egy rövid videóüzenetet is abban bízva, hogy minél előbb visszatér.

Link másolása

Tavaly júliusban jelentette be a Quimby, hogy frontemberük terápián van és a felépülésére koncentrál, ezért határozatlan idejű szünetre vonulnak. Kiss Tibiről azóta semmi újat nem lehet tudni, a zenekar tagjai a vendégénekesek közreműködésével készített Plusz-Mínusz koncertfilmben annyit mondtak, egy emberként szurkolnak a mielőbbi visszatéréséért.

Mivel a május 10-én esedékes 50. születésnapját sem lehet így méltó módon megünnepelni, arra kértük Tibi néhány zenészbarátját, küldjenek neki videoüzenetet és írjanak le egy számukra kedves közös emléket.

Remélhetőleg előbb-utóbb hozzá is eljut majd ez a cikk, de addig is a nagyközönség számára is érdekes lehet.

Íme a videó, alatta pedig az emlékek ABC-sorrendben:

Czutor Zoltán

Az Ékszerelmére album elkészülésének idején egyszer Liviusnál aludtam valahol a budapesti belvárosban, ott volt Tibi is és még néhány haver. Emlékszem, egész éjszaka ez a lemez ment végtelenített ismétlésben, próbáltam volna aludni, de egyszerűen képtelenség volt. Valamiért egyikünket se vitt rá a lélek, hogy kikapcsoljuk, sőt én félálomban még fel is keltem egyszer és azt kiabáltam, hogy „basszus, ez olyan jó, mint a Beatles!” Nekem azóta is ez az album jelenti a csúcspontot a Quimby-életműben. Később sokat sztoriztunk a nagymamája lakásának lépcsőjén ülve, és többször horgásztunk is együtt, például Lovasinál Orfűn.

Fekete Jenő

Tibinek először a bátyját ismertem meg a 80-as évek elején, majd hamarosan vele is jóban lettünk. A Palermo Boogie Ganggel többször játszottunk Dunaújvárosban, ha jól emlékszem, még az általános iskolájukban is felléptünk.

Amikor a Quimby megalakulása környékén felköltöztek Budapestre Liviusszal, néhány napot én is eltöltöttem a közös albérletükben, mert épp nem volt hová mennem. Egyszer csak megjelentem náluk a gitárommal, aminek a tokjában benne volt minden cuccom a zoknitól a fogkeféig. Ez annyira megihlette őket, hogy írtak róla egy dalt, ami Eugene's Cool Blues címmel a legelső lemezükre is felkerült.

Később sok közös bulink volt, az ősidőkben párszor gitároztam is náluk, ők pedig a két évvel ezelőtti segélykoncertemen is felléptek.

Frenk

1986-ban találkoztunk először. Akkor volt az első koncertem a dunaújvárosi gimiben, ahova Tibi is járt, én 9 voltam, ő 15. Lelkesen jött gratulálni a buli után, azt hiszem, akkor még nem zenélt. Aztán később, mikor 14 évesen felkerültem Pestre, borzasztóan egyedül éreztem magam, nem volt senkim. Tibi akkor már a képzőre járt, és már Quimby is volt. Mindig vitt magával mindenhova, törődött velem, elmentem a műterembe és néztem ahogy fest, kipattintottunk egy üveg bort és elindultunk az éjszakába.

Bemutatott rengeteg embernek, beajánlott zenekarokba, ruhákat-cipőket adott. Volt egy időszak, amikor gyakorlatilag mindent, ami rajtam volt, tőle kaptam. Felruház a rock'n'roll áruház. Olyan ő nekem, mint a testvérem, úgy is mutatott be mindenkinek, hogy Frenk a fogadott öcsém. Nekem meg a ő a fogadott bátyám.

Azóta is heti kapcsolatban vagyunk, játszottam is párszor a Quimbyben, és 14 éve a Budapest Bárban is együtt zenélünk. Szóval mondhatom, hogy nagyon hiányzik.

Jónás Vera

Jó pár évvel ezelőtt Thaiföld egy kis szigetén nyaraltam egy barátnőmmel és az utolsó esténket egy helyi kocsmában töltöttük, ami heti jam sessionjeiről volt híres. Jöttek-mentek az expatok és nyaralók, mindenki eljátszott egy bluest vagy valami ismertebb slágert, nagyon hangulatos volt az egész. Egy ponton megjelent egy kócos csávó atlétában és kért egy gitárt. Összesúgott a színpadon a hangszereiket babráló zenészekkel, majd belekezdtek a Radiohead Creep című számába.

„Te, ez nem a Kiss Tibi?!” – kérdezik tőlem. Basszus, ennél szürreálisabb jelenetet keveset tudok elképzelni. Az este végén kicsit dumáltunk, bár a "szintén zenész" életérzés nem nagyon volt meg köztünk, hisz Tibi sose hallott rólam.

Fél évvel később a Volt Fesztivál egyik backstage-ébe nyitott kisbuszajtóval fékezett be a Budapest Bár járgánya, belőle félig kilógott a kócos atlétás csávó. Kiszállt és odajött köszönni: „Helló Vera, na most már tudom, ki vagy!”

Leskovics Gábor „Lecsó”

A legelső emlékeimet Tibiről csak hipnózisban tudnám felidézni, hiszen mindig valamilyen koncert után vagy egyéb buliban találkoztunk, és addigra általában már mindketten jól éreztük magunkat, ezek az esték elszálltak valahova... Ha a nevét hallom, érdekes módon nekem először a gitározása ugrik be. Kevés embernek szólal meg ilyen jól a kezében bármilyen gitár! Azokra a pillanatokra emlékszem, amikor bejön egy próbaterembe, vagy egy beálláson odajön, kicsit beszélgetünk a hangszerekről, majd megfogja a gitárt és bang! Már ott is van a hangzás, amit annyira szeretek nála.

Little G Weevil

A 90-es évek közepén ismerkedtünk meg annak köszönhetően, hogy édesapámnak volt egy csőrös Ford mikrobusza, amiben anno csirkét szállítottak, de az akkori zenekarommal is ezzel jártunk fellépni. Tibinek épp egy kiállítása nyílt az FMK-ban és édesapámat kérte meg, hogy szállítsa a helyszínre a képeket. Én is akkor találkoztam vele először, 19 éves lehettem. Már tudtam róla, hogy kicsoda, hiszen underground berkekben addigra híres lett a Quimby, ő viszont nem ismert engem. Ez az első közös emlékem vele, majd hamarosan becsatlakoztam én is a rock n' rollba, ezerszer kocsmáztunk végig a városon, és persze játszottunk is együtt számos alkalommal.

Müller Péter Sziámi

Jó érzés visszagondolni rá, hogy annak idején én mutattam be a Quimbyt az A3 tévében, ami az első nyugati típusú zenei csatorna volt Magyarországon. Itt volt egy műsorom Nem könnyű zene címmel, ahová őket is meghívtam valamikor a 90-es évek közepén. Azóta is elismeréssel és szeretettel drukkolok nekik, Tibornak külön is. Amikor nehezebbé válik az élete, akkor még inkább. Nagyon jó élmény volt közös dalt írni vele, és látni, hogy milyen jó szívvel képes együtt dolgozni a Baltazár színház sérült színészeivel.

Németh Juci

Tibivel 14 éve, 2007-ben duetteztem először a Szívemben bomba van című dalt, amit azóta is előadunk a Budapest Bárban. Ez egy örök kapocs közöttünk, de én mégis arra a Tibire emlékszem most vissza, aki Kapuvarra jött játszani a már menő Quimbyvel, amikor én épp az Animában kezdtem énekelni, 1997 körül. Irtó nagy élmény volt, hogy ismerem ezeket a helyes srácokat már fesztiválokról, közös backstage-ekből, kvázi együtt turnézásokból. „Szia Jucika, hát te?!” – amikor köszöntek, dagadt a mellkasom a T-rexben, kapuvári fruskaként.

Petruska András

Drága Tibi, Emlékszem magamra tinédzserként. Lennon halott, a Led Zeppelin feloszlott, Sting nem jár hozzánk minden hétvégén, és hát “valamiben hinni kell, akkor is, ha nem felel”. És akkor jöttetek ti. Gödörbe, Almásy térre, Szigetre. Mi meg mentünk. Mentünk borgőzös kamaszként, mert mozdult bennünk a lélek. És mentünk alakuló alter-zenészként, mert milyen jók azok az 5b-akkordok. Hittünk. Volt miben.

Aztán persze véget értek az alibi évek, mégis ezután következett a java. Éppen csak betettem a kislábujjam a zenész lét territóriumába, a Quimby vendégeként mutatkozhattam be országszerte.

A lelkesedésed, ami által befogadott a teljes csapat, a minden állomáson való felkonfod és a gitárod, amit nagylelkűen „inkább” az én kezembe adtál, nem csupán a közönségetek, hanem saját magam – és így egy ország – számára is legitimálta, hogy helyem van ebben a mesterségben. Hálával gondolok vissza ezekre az indító pillanatokra.

A legjobbakat kívánom Neked az elkövetkezendő évekre! Keresd, találd, szemléld, ünnepeld, és vigyázz magadra! Várunk vissza! <3

Szekeres András

Elsősként belecsöppenve a Münnich Ferenc Gimnázium életébe, nagyon hamar az akkori negyedikesekből álló Október (későbbi Quimby) próbáin kötöttem ki.

Ez a nagyjából egy évig tartó időszak nagyon mélyen bevésődött nálam. Beengedtek, megtűrtek, borzasztóan menők voltak a szememben... Néztem, hogy úristen, ezek cigiznek-söröznek :D

Tibi kedvesen állt hozzám: a szünetben mindig játszhattam a Hoffner-gitárján, amit még mostanság is használ. Az első Fender pengetőmet is tőle kaptam, amit akkoriban csak "dollárboltban" lehetett kapni. Olykor néhány instrukcióval is ellátott, hogy például nem a sebesség a fontos, amikor a "Sweet Child o' Mine" témáját játszottam teljesen szarul. Az új Alan McGee film kapcsán előkerült nálam a Jesus and Mary Chain, és belehallgatva a Spotyn, az April Skiest biztosan az Október előadásából ismerem. Simán fel tudom idézni a dalokat, amiket akkoriban játszottak: Helló bébi, te nyomorult állat, Bon Bon si bon, Boys Don't Cry, Lullaby (Livius bolondballagáskor "be is öltözött" póknak :D), Satisfaction, Sympathy for the Devil, Route66, stb.

A zenekarozást általuk szívtam magamba, az előképző Tibi volt, megpecsételte a sorsomat. Sajnálattal hallottam a híreket vele kapcsolatban, de biztos vagyok hogy megoldja az ügyeit, megvan az erő benne hozzá. Tibi "one of a kind" arc, nagyon bírom, még úgy is, hogy nincs oda a Beatlesért. :D

Vastag Gábor „Vasti”

Tibit a 90-es évek közepén ismertem meg, közös próbahelyünk volt egy Madách téri dohos pincében. Akkor még nem is sejtettük, mennyi közös élményünk lesz majd. Azóta sok száz koncert, 4 amerikai turné áll mögöttünk, tele közös élménnyekkel, emlékekkel. Aludtunk koszos pincékben és luxushotelekben. Zenéltünk mindig és mindenhol, reptereken egy embernek és arénában tízezreknek. Voltunk fent és lent egyaránt. Nehéz ezek közül kiemelni egy-egy részt, mert mindegyik fontos állomás volt, de minden pillanat a barátságunkat erősítette. A barátom. Méghozzá a legjobb!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Kirstie Alley, a Nicsak, ki beszél sztárja
A színésznő hosszabb ideje küzdött titokban a rákkal, gyerekei osztották meg a hírt a közösségi médiában.

Link másolása

Kirstie Alley a 80-as és 90-es évek egyik legnagyobb sztárja volt, nálunk főként a Nicsak, ki beszél filmekkel vált népszerűvé, de szerepelt olyan filmekben, mint a Kettőn áll a vásár, a Kitúr-lak, az Agyament Harry, és ő alakította Rebecca, a pultos szerepét az ikonikus Cheers sorozatban.

A színésznő, aki rákkal küzdött, hosszú távollét után áprilisban a Maszkos énekes amerikai változatában lépett fel, szeptemberben pedig friss videót is posztolt magáról, így sokakat ért váratlanul a halálhíre.

True és Lillie, a két gyereke osztották meg a közösségi médiában a hírt:

"A barátainknak, a világ minden pontján... Szomorúan tudatjuk veletek, hogy a csodálatos, erős és szerető édesanyánk meghalt a rákkal való küzdelme során, amelyet nemrég fedeztek fel nála.

Közeli családja mellette volt, ő pedig nagy erővel küzdött. Ikonikus volt a képernyőn, de ennél még lenyűgözőbb anya és nagymama volt. Hálásak vagyunk az orvosoknak és nővéreknek a Moffitt Cancer Centerben a gondoskodásukért." - írták a búcsúposztban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Király kicsit meztelen, de mi így szeretjük – A harmadik rész után derül csak ki igazán, milyen sokat vállal a Zámbó Jimmy-sorozat
A Királyt nem csak azoknak ajánljuk, akik rajongtak a legendás énekesért. Sőt talán nekik kevésbé. Kritika.

Link másolása

Mindenki gondoljon vissza, mi volt a leggyakoribb mondat, amit életében Zámbó Jimmyről hallott. (Ha éppen nem ő maga mondta róla.)

„Bevallom, a zenéi nekem nem tartoznak a kimondott kedvenceim közé, de azt el kell ismerni, hogy volt hangja!”

Ismerős? Persze, hogy az, nem csoda, hogy az RTL saját készítésű életrajzi sorozatában is kimondatják ezt az alkotók a Király rejtélyes halálesetével foglalkozó nyomozóval. Ráadásul rögtön az első részben.

Mert A Király már az első epizódban 2001 januárjára, a végzetes napra ugrik, miután bemutatta a legelső próbálkozásokat a füstös kocsmákban és az eggyel feljebb lépést a testvére által üzemeltetett Casanova bárban. Az időugrások nem zavaróak, sőt a további részekben kifejezetten mélyebb értelmet nyernek, mintegy kirakósdarabokként szolgálva egy amúgy nem túl bonyolult, de mindenképpen érdekes puzzle-höz.

Azt hiszem, viszonylag átlagosnak mondható utat jártam be, miután megtudtam, hogy a kertévés óriás sorozatot tervez készíteni Zámbó Jimmy életéről. Nem tagadom, először felröhögtem, aztán megláttam, hogy Nagy Ervin lesz a címszereplő, és felszaladt a szemöldököm. Bizonytalanság lett úrrá rajtam, nem tudtam, hogy az amúgy remek produkciókban és darabokban játszó színész eljutott az anyacsatornán „már minden szart eljátszik”-kategóriába, vagy épp „tud valamit” a forgatókönyvet és a terveket ismerve, és nagy durranásra készülnek. Aztán jöttek a hírek a Zámbó-család reakcióiról, innentől pedig érdekessé vált a dolog. Majd megérkeztek az első vélemények a szűk szakmai körből, amik meglepő szuperlatívuszokban nyilatkoztak a produkcióról. Az is árulkodó volt, hogy az RTL saját, fizetős streamingplatfromján jelentkezik a sorozattal. (Még ha az első részt tévében is vetítették, az RTL Most-ból RTL Plusz-szá avanzsált felület pedig egy hónapig ingyenes, így lehet ráfűződni többek között a Király történetére is.)

Kell nekünk Jimmy-sorozat? – merült fel sokakban a kérdés Magyarország talán valaha volt legmegosztóbb énekese kapcsán. És most, hogy már több rész is elérhető a produkcióból, a válasz részemről egy elég határozott igen. Egyfelől szerintem nagyon is kellenek a valós eseményeket fikcióval keverő, egyben a korszakot remekül bemutató produkciók (RIP Besúgó...), másrészt pedig az a bátorság és kreatív energia, amit nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg csak a streaming platformok biztosítanak az alkotóknak. Ez esetben:

hozzányúlnak a Jimmy-legendához, utánajárnak, kattognak a fogaskerekeik, a kapott anyagot csavarják, dobálják, formálják – mindezt olyan merészen, hogy simán hozzák az eddig etalonnak számító HBO-s Társas játék, Terápia, Aranyélet vagy a jobb sorsra érdemes Besúgó színvonalát.

És hát nem király már az alapsztori is? Budapest Csikágó negyedéből kiskocsmákba, kiskocsmákból nagy bárokba, bárokból Sportcsarnokokba – a vadkapitalizmus kitörésének kétes ügyeivel, kis- és nagyobbstílű maffiózóival és persze a máig rejtélyes (vagy annak beállított) halállal terhelve. Mindezt soha nem ellenőrizhető nagy sztorikkal, egy legendásan sajátos arcberendezéssel és egy híresen (legyünk finomak) „egyedi” családdal színezve. A Zomborácz Virág által vezetett írói stáb munkáját elnézve ma már inkább vagyok úgy vele, hogy miért csak most jutott eszükbe ezt a történetet képernyőre vinni.

De megtették, és nem is lehetnénk hálásabbak. A Jimmy-sorozat első három része nagyjából minden szinten hozza az egyenletesen magas színvonalat. A forgatókönyvnek köszönhetően

úgy íródik át a mindenki által ismertnek hitt Zámbó Jimmy-kép, hogy a hardcore rajongók számára alapvetően nem sérül a legenda státusza sem.

Csak épp erről a Királyról is kiderül, hogy néha meztelen: egy esendő kisember, aki úgy él a családjáért, hogy ha úgy tartja kedve, azért alapít egy újabbat. Ennek megmutatására pedig nem is találhattak volna jobb színészt az Aranyélet aranyifjújaként berobbanó Olasz Renátónál, aki 30 éves korára meg is kapta élete nagy felnőtt szerepét. Külön trükkös volt a készítőktől, hogy a végsőkig Nagy Ervinnel reklámozták a sorozatot, majd az első részekben Olasszal vitették el a showt. Irtó izgalmas kérdés, hogy hogyan és mikor váltanak majd az idősebb színészre, akit eddig csak néhány másodpercig láthattunk félig kitakarva, egy kórházi ágyon feküdve a 2001-es jelentben.

A főszereplő mellett telitalálatnak tűnik a nyáron A játszmában már nagyot alakító Staub Viktória, aki legalább annyira érett, dinamikus női karaktert alakít Olasz Renátó oldalán, mint tette azt Kulka János mellett. A színészi gárdából személyes kedvencem a három másik Zámbó-testvér. Valószínűleg kicsit szalad a ló a fantáziámmal, de Tihamér (Ötvös András), Árpy (Schruff Milán) és Marietta (Rainer-Micsinyei Nóra) „Imicivel” kiegészülve az én fejemben már simán kaphatnának egy sitcom-szerű spin-off sorozatot is, akár a hetedik kerületi ifjú évekkel. És ott van persze az egyik legfőbb főszereplő, aki meg sem jelenik a képernyőn: Peter Sramek, a konkurens TV2-től átcsábított sztár, aki lélegzetelállítóan (sokaknak bizonyára: szívet melengetően) adja vissza a királyi hangot.

Külön dicséret illeti a képeket: a háttér itt nem olyan hangsúlyos, mint a fentebb már említett Besúgóban volt, ahol a 80-as évek nem csak a környezet volt, de egyfajta főszerepet is játszott. Itt „csak” meg kellett oldani, hogy a néző minden pillanatban a 80-as évek egyszerre szabadabbá váló és mégis fojtóan szocialista környezetében érezze magát, ami az alkotógárdának maradéktalanul sikerült is. Ha őszinték akarunk lenni, talán még kicsit természetesebben is, mint a Besúgóban.

A sorozat egyszerre szól a sztárrá válás lehetőségeiről (és határairól) a későszocializmus Magyarországán, egy legendás énekes viselt dolgairól és magának az országnak a finoman szólva is sajátságos légköréről a nyiladozó, majd berobbanó korakapitalizmus világában. Kultúrcézárokkal (Gyabronka József príma Erdős Péter), maffiózókkal (magyar sorozat, tehát megkerülhetetlenül Anger Zsolttal), és az éjszakai élet sajátos és bohém figuráival. Egyáltalán nem lepne meg, ha valamilyen szinten a politikai élet figurái is feltűnnének a Király mellett.

Mivel a sorozat merészen nyúl Zámbó Jimmy életéhez, és sok erős állítást is tesz, talán azt sem túlzás kimondani, hogy mi, magyarok megkaptuk a saját Koronánkat a Király által. A brit opuszhoz hasonlóan itt is keveredik a valóság az írói fantáziával, itt is emberivé válik a Király, és ha Royal Familynk nincs is, a címlapokról több évtizede ismert Zámbó-család így is kellően szórakoztató tud lenni – messze nem csak Jimmy-rajongóknak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Láncokon rángatják Tóth Gabit legújabb klipjében, miközben acélkönnyeket sír
Az énekes egy ismert népdal egy sorát gondolta újra.

Link másolása

Mozgalmas éveken van túl Tóth Gabi, amelyekben voltak magasságok (családalapítás, sikeres koncertek és műsorok) és mélységek (közösségi médiás támadások, kifakadások) egyaránt. Állítása szerint ezekből minden ihletet merített legújabb, SzívbeEmelő című dalához készült videóklipjében.

Az énekesnő legújabb produkcióját a közönség először a Sztárban Sztár leszek! vasárnapi adásában hallhatta, akkor egy speciális, látványos táncos produkcióval egybekötve. Majd nem sokkal később, még aznap éjjel felkerült a YouTube-ra is a szám, immár egy izgalmas látványvilágú, fekete-fehér klippel.

„Drága emberek, végre megoszthatom veletek az új dalomat! Rengeteg munka van benne, de imádtam minden percét! Kiadtam magamból mindazt, ami az elmúlt két évben történt velem, rosszat, jót egyaránt”

– írta instagramos ajánlójában Gabi.

A klip maga nem kevés erős képpel operál: Tóth Gabi furcsa, leginkább acélra emlékeztető könnyekkel sír, miközben komoly erők rángatják láncon. De a klip egy pontján olyan jelmezt is kapott, ami némileg emlékeztet Szulák Andrea kancellárnő-ruhájára a 90-es évek emblematikus ifjúsági sorozatából, az Űrgammákból.

Gabi azonban a Xénia-láz helyett a hidegen fújó szelekről énekel, amivel megidézi, egyszersmind át is gondolja az ismert népdal híres sorát.

A teljes képért azonban érdemes végignézni az egész klipet.

Tóth Gabi – SzívbeEmelő


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Pénztelenül, zacskós levesen élt, mára történelmet írt a popzenében, és a Spotify listáját vezeti
Kim Petras élete olyan, mint egy Grimm-mese: tele nehézségekkel, fordulatokkal, de egyelőre teljes happy enddel.

Link másolása

Történelmet írt két előadó a popzenében idén: Sam Smith és Kim Petras lett az első nem bináris és transznemű szólóelőadó, akik a Billboard Hot 100-as slágerlistájának élére kerültek. Bár Petras szinte minden lehetséges alkalommal hangsúlyozza: szeretné, ha nem neme, hanem tehetsége és zenéje miatt figyelnének rá.

Kim Petras 1992. augusztus 27-én született Kölnben, és egész kicsi gyerekkora óta rosszul érezte magát abban a testben, amibe született. Szüleinek már gyerekként beszélt erről, ők pedig biztosították arról, hogy ha később is így érez, támogatni fogják a nemváltásban. Érzései nem változtak, azonban egyre rosszabbul érezte magát, sőt öngyilkos gondolatai is voltak, ezért szülei pszichológusokhoz jártak vele. Sok különféle visszajelzést kapott, volt olyan "szakember" is, aki szerint a gyerek egyszerűen őrült, megoldásként pedig azt javasolta, vágják kopaszra a haját, és úgy járassák iskolába. „Megcsináltuk, kopaszon mentem iskolába, és ugyanúgy azt mondtam, hogy remek, lány vagyok” – emlékezett vissza később.

Miután három különböző pszichológus is arról beszélt, hogy Kim (akkor még Tim) esetében jó volna minél hamarabb megkezdeni a nemátalakító folyamatot, 13 évesen megkezdték hormonterápiáját, amivel akkoriban egy német dokumentumfilmben is szerepelt.

Így amikor 16 évesen, 2009-ben átesett a beavatkozáson, a világ legfiatalabb transzszexuális személyeként lett ismert.

Ugyanakkor a mai napig úgy véli, hormonkezelését elrontották, és ezzel nevetségessé tették szülőhazájában.

Élete azonban innentől kezdve meseszerű fordulatot vett, tele nehézségekkel, akadályokkal, de végső soron az áhított hírnév felé haladva. Kim ugyanis eldöntötte, hogy dobva korábbi mérnöki álmait, énekes-dalszerző akar lenni. Erre a következtetésre akkor jutott, amikor megnézett egy dokumentumfilmet a svéd dalszerzőről, Max Martinról – külön szép a történetben, hogy a későbbiekben ők ketten együtt dolgozhattak.

Németországgal azonban többször is meggyűlt a baja. Ott egyfelől túl poposnak és túl "amerikainak" tartották dalait, másrészt a német nyelvet nem tartotta elég megfelelőnek érzései kifejezésére. Nem segített az sem, hogy hazájában szinte kizárólag a "transzi" fiatalként ismerték, nem pedig tehetsége miatt ismerték el. 19 éves korában így Los Angelesbe repült, de akkor még kapcsolatok nélkül, meglehetősen kevés pénzzel. Kezdetben háromhavonta haza kellett repülnie, mert nem volt megfelelő vízuma.

A fordulat három évvel később következett be, amikor – hitvallása szerint folyamatos, kitartó munka után – egyik számát felénekelte a népszerű énekesnő, Fergie. 2014-ben kiadói szerződést köthetett a Big Machine zenei kiadócsoporttal, ami lehetővé tette, hogy megkapja a vízumát, és végre legálisan tartózkodhatott Amerikában.

Pénzét azonban hamar elköltötte, házat bérelt magának, ahol azonban legtöbbször csak zacskós levesen élt.

Ennek ellenére dalait 2021-ben függetlenként adta ki, amit a következőkkel magyarázott: „Azért vagyok független, mert a nagy kiadók, akikhez elmentem, csak a nememről tudtak beszélni. Voltak, akik azt mondták, titkoljam, és olyanok is, akik azt, hogy használjam. Én pedig igazából egyiket sem akartam. Csak azt akartam, hogy a zeném önmagáért beszélhessen.”

Később dalai elkészítésében sokáig együtt dolgozott Dr. Luke producerrel, amiért számos kritikát is kapott, a zenei szakembert ugyanis a szakmában többen zaklatással vádolták. Bár Kim sokáig nyíltan védte kollégáját, az utóbbi időben Dr. Luke már nem működik közre dalaiban.

Így legújabb, Sam Smith-szel közös Unholy című slágerében sem, ami üstökösként robbant be a zenei piacra idén. A dal a Spotifyon már a megjelenését követő első 24 órában 10 milliós streamelést ért el, manapság pedig már közel 500 milliónál jár. A magát nem binárisnak definiáló Sam Smith hetedik Grammy-jelölését söpörte be vele, míg Petras az elsőnek örülhetett.

2021-ben ő volt az első transznemű előadó, aki fellépett az MTV EMA díjátadó estjén, ráadásul épp Budapesten, ahol nem sokkal azelőtt fogadták el a gyerekvédelmi álca mögé rejtett homofób törvénycsomagot. Kim Petras akkor azt mondta az Indexnek:

„Én egész gyerekkoromban arra vártam, hogy legyen egy transznemű popsztár, akire felnézhetek, és azt látni, hogy megpróbálnak minket kitiltani a tévékből, eléggé kiábrándító. Remélem, hogy ez a jövőben változni fog. Mindenesetre nagyon izgatott vagyok, már várom, hogy ott lehessek, és kiálljak értük, mindenképpen megpróbálom ezt belevinni az előadásomba. Hangja szeretnék lenni azoknak, akik úgy érzik, hogy nem fogadják el őket, hiszen én is sokáig ezt éreztem. Úgy gondolom, felelősséggel tartozom a közösségért.”

Sam Smith feat. Kim Petras – Unholy

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: