KULT
A Rovatból

Kiborította a rajongókat az Alien: Covenant, és van is benne valami

Megnéztük az Alien-sorozat legújabb darabját. A film rendkívül látványosra sikeredett, de sok szempontból inkább csalódást okozott.

Link másolása

Ridley Scott 2012-ben több mint 30 év elteltével tért vissza ahhoz a franchise-hoz, aminek annak idején a hírnevét köszönhette. A Prometheus az év egyik legdurvábban hype-olt filmje volt, bemutatásakor azonban erősen megosztotta a rajongókat, az évek múlásával pedig úgy tűnik, egyre kevesebben állnak ki mellette.

Scott őrületes lóugrásokkal tágította ki az Alien-univerzumot, miközben olyan kérdéseket kezdett feszegetni, amelyekkel az eredeti filmek egyáltalán nem foglalkoztak. Az eredmény finoman szólva is felemás lett. A Prometheus akcióhorrornak és teremtésmagyarázó sci-finek sem az igazi, közel sem annyira intelligens, mint amilyennek látszani akar, a játékidő végére pedig összeroppan saját ambíciói alatt.AlienCovenant_jelenetfoto (17)

Scott a Prometheus folytatásával a xenomorphokat mellőzve elsősorban a teremtéskutató vonalat szerette volna tovább vinni, ám végül engedett a rajongói nyomásnak, és visszatért a gyökerekhez.

Az Alien: Covenantból így csak úgy sugárzik a békülési szándék:

úgy szövi tovább az előző film cselekményét, hogy közben az elégedetlenkedő rajongóknak is kedveskedne. Egyszerre szeretne a sokat szidott Prometheus folytatása és az Alien-sorozat előzményfilmje lenni, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. A nagy kapálózásban azonban Scottnak végül mindkét film örökségét sikerült kikezdenie._DSC1065.ARW

A történet a régi: egy hibernált telepeseket szállító űrhajó, a Covenant egy távoli bolygó felé tart, amikor a legénység egy rejtélyes üzenetet követve felfedez egy ismeretlen, de csodálatos bolygót. A gyarmatosítók egy kis tanakodás után megszakítják a küldetést, hogy utánajárhassanak a rejtélynek. A bolygón azonban véletlenül sem paradicsomi körülmények fogadják őket…

Az eredeti Alien egy filmtörténeti klasszikus volt, amiről már mindent leírtak, amit csak le lehetett. A Prometheus ugyan finoman szólva sem képviselte ugyanezt a nívót, de mentségére szóljon, hogy legalább megpróbált valami újat vinni egy addigra kifulladt franchise-ba.

A Covenanttal Scott visszavonulót fújt, és leszállította a Prometheus és az első két Alien keresztezését. Pontosabban a lelketlen újracsomagolását, ostobább és unalmasabb kiszerelésben._B9O2876.CR2

Ridley Scott "a gondolkodó ember horrorfilmjének" nevezte a Covenenatot. Ehhez képest az új film üres fecsegéssé silányítja a Prometheusban fejtegetett (potenciálisan izgalmas) kérdéseket, ami pedig a horror- és akciójeleneteket illeti, azok közelebb állnak a rossz emlékű Alien vs. Predator szintjéhez, mint az eredeti Alienhez.

A Covenant legénységének tagjai egy-két kivételtől eltekintve jóformán megkülönbözhetetlenek – a szemünk sem rebben, amikor cafatokra szaggatják őket –, és hatszor olyan ostoba döntéseket hoznak, mint a Prometheus sokat kritizált kutatói. De még a főszerepet alakító Katherine Watersontól is csak egy gyenge Ripley-másolatra futotta. Ahogyan a Prometheusban, most is egyedül Michael Fassbendernek írtak igazán emlékezetes szerepet, ami azért is vicces, mert ő egy (illetve kettő) androidot alakít.RGB tiff image by MetisIPAlienCovenant_jelenetfoto (2)AlienCovenant_jelenetfoto (21)

A legnagyobb felháborodást mégsem a film minősége okozza a rajongók körében, hanem az, ahogyan a Covenant tovább szövi (vagy inkább átírja?) a sorozat mitológiáját.

Mivel a kérdéses fordulat a film befejezéséhez kapcsolódik, ezt nem szeretnénk elspoilerezni. Legyen elég annyi, hogy a film igyekszik elrendezni a Prometheusban elvarratlanul maradt szálakat, az alkotók azonban kissé átestek a ló túloldalára. Igyekezetük eredménye, hogy a két Prometheus-filmmel sikeresen kiöltek minden rejtélyt a xenomorphokból.011

Az első Alient rendező 42 éves Ridley Scott még nagyon jól tudta, hogy ezek a bestiák éppen attól olyan félelmetesek, mert az ismeretlent testesítik meg. Nem véletlen, hogy az árnyékok között ólálkodó, legvadabb rémálmainkat idéző idegen soha nem fedte fel magát teljes egészében. Azóta azonban nagyon fordult a világ, a modern Hollywood már nem bírja ki, hogy ne ásson le minden rejtély gyökeréig. A Covenantot látva azonban már nyilvánvaló, hogy önmagukban sem a xenomorphok, sem az üres filozofálgatás nem viszi el ezt a franchise-t.

Hogy valami jót is mondjunk a filmről, a Covenant hozza a sorozattól elvárható látványt, vagyis ebből a szempontból kiemelkedő, sőt elsőrangú a film. Ettől eltekintve azonban nem igazán emelkedik ki a hasonszőrű sci-fi-horrorok közül, amelyeket mind a mai napig az Alienhez mérünk. Nem más ez, mint egy korunk igényeire hangszerelt reboot, a 70-es, 80-as évek iránt érzett aktuális nosztalgia kiaknázása, rutinmunka az amerikai film egyik legtehetségesebb veteránjától. Tűkön ülve várjuk, mihez kezd majd Hollywood a Szárnyas fejvadásszal.AlienCovenant_jelenetfoto (19)

Képek: Intercom

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: