KULT
A Rovatból

Ennél jobban aligha lehetne közös nevezőre hozni a kultúrát a borokkal – A Kerekdomb Fesztivál most lett igazán kiforrott

Három napba sűrítve megkaptunk szinte mindent, amiért a Művészetek Völgyét is szeretjük, emellett pedig több tucatnyi, jobbnál jobb helyi pincészet kínálatát kóstolhattuk végig.

Link másolása

A tállyai Kerekdomb Fesztivált a 2016-os létrejötte óta állandó kísérletezés jellemzi. Rögtön a második évben két alkalommal is megrendezték (cserébe 2019-ben elmaradt), 2020-ban a szomszédos Golopot is bevonták a helyszínek közé, a 3 napos formátum mellett pedig a 4 naposra bővítéssel is megpróbálkoztak.

Ugyanez igaz a fellépői körre: amellett, hogy kezdettől fogva összművészetiségre törekedtek, ahol jelen van a színház, a komolyzene, a film és az irodalom is, a könnyűzenei program horizontját folyamatosan tágították.

Vannak persze stabil nevek, akiket ha nem is minden évben, de már többször visszahívtak: például a Bohemian Betyars, a 30Y, a Parno Graszt és Palya Bea. Ugyanakkor itt olyan előadók is megfordulnak – úgy mint idén a Follow the Flow, korábban pedig Caramel, a Honeybeast, vagy épp ByeAlex –, akik a Művészetek Völgye programjába túl mainstreamnek számítanának, Tállyán viszont simán headlinerek a nagyszínpadon.

Ennek valószínűleg ahhoz is köze van, hogy próbálják kiszolgálni a környékbeli lakosság preferenciáit, bár az ikonikus Gyöngyöm Presszó teraszán hallottam olyan véleményt is egy legfeljebb a húszas évei elején járó helyi sráctól, hogy „kalap szar az egész, ahelyett hogy G.w.M-et hívnák meg!”

Ezzel véletlenül se tippeket akarok adni, az én ízlésemtől már a fentiek is igencsak távol állnak, mindazonáltal el tudom fogadni őket, legfeljebb nem megyek oda. Különösen, hogy ellensúlyként számos tényleg színvonalas, feltörekvő tehetség is lehetőséget kapott az évek során.

Ilyen volt például idén a HERSELF, a Grabovski és a Yewo, korábban pedig a Sorbonne Sexual, Suba Attila és a Soulfool Band, vagy a Papaver. Mindezt figyelembe véve teljesen vállalható a mix, hogy a színházi előadásokat, filmvetítéseket és irodalmi esteket ne is említsem.

Igazán kiforrottá és egyedivé viszont az tette a Kerekdombot, ahogy fokozatosan a szerves részévé integrálták a pincészeteket – ma már megkerülhetetlen részei a fesztiválnak, gyakorlatilag együtt lélegeznek vele.

Mivel Tállya a tokaji borvidék szívében található, ezekből több tucatnyi van a településen, az adottságot pedig a legelejétől fogva kihasználták: a pincék részletes ismertetőt kaptak a műsorfüzetben, és „borútlevelet” is árultak, amivel minden résztvevő helyszínen kóstolni lehetett egy kiválasztott bort.

Már ez is igen jó hatásfokkal ösztönözte arra a látogatókat, hogy – főleg napközben, a programok kezdete előtt – egymás után végigjárják a helyi borászatokat, de 2-3 éve még tovább mentek a szervezők: ekkor kezdték el a zenei programhelyszínek közé is bevonni őket.

Először a Zsadányi és a Szűcs Pincészet, majd a Nyerges Udvar / Prés Bár csatlakozott, idén pedig a Palota Borház is, a hivatalos programban szintén feltüntetett borkóstolók és kerekasztal-beszélgetések pedig ennél is több helyen voltak.

Több különféle dűlőtúrát is meghirdettek, így a vállalkozó szelleműek – akiket nem riasztott el egy rövid gyaloglás, és fel tudtak kelni az előző esti buli után – a szőlőből is megcsodálhatták a környék páratlanul szép látképét.

Én a kizárólag natúr borokkal foglalkozó SZÓLÓ Pincészet túráján vettem részt a Tállya és Golop között található Hetény-dűlőben. A natúr bor lényegében erjesztett szőlőlé, amihez a borász nem ad hozzá semmit – például fajélesztőt, enzimeket, sőt legideálisabb esetben még ként sem – és nem is vesz el belőle semmit, azaz nem szűr, nem derít. Mindemellett pedig a szőlőben is hasonló elvek mentén, organikusan vagy biodinamikusan, permetezést mellőzve dolgozik. (A definíciót innen emeltem át.)

A túra elején rövid versenyt hirdettek: 10 percünk volt rá, hogy a lehető legtöbb aszúszemet szedjük le egyenként, kézzel egy zacskóba. Ezek jellegzetessége, hogy teljesen össze vannak töpörödve, akár a mazsola, szóval laikusként annyira nem is volt egyszerű feladat. A győztes több mint 300 grammig jutott, jutalma egy üveg bor volt.

Ezután leültünk a festői kilátással rendelkező teraszra, ahol kóstolás közben a pincészetet vezető házaspár mesélt az egyes fajtákról, illetve általában a szakmájukról.

Szombaton egyébként a felnőtteknek szóló zenei programok is korán elkezdődtek: Kollár-Klemencz László délután 1 órától játszott, és már ekkor kifejezetten nagy tömeg gyűlt össze a Zsadányi Pincészet udvarán. Szintén rengetegen voltak kíváncsiak Csorba Lóci stand uppal ötvözött szólókoncertjére, valamint Lackfi János és Szirtes Edina Mókus #Jóéjtpuszi című estjére, mindkettőre teljesen megtelt az Oroszlános Borhotel pincéje.

Sokan hallgatták Palya Beát, illetve Ganxsta Zolee és Takács Vilkó Dos Diavolos nevű duóját is, a Vincellér Ház udvarán található nagyszínpadon pedig mindegyik fellépőre egészen nagy tömeg gyűlt össze.

Saját benyomásom szerint – amit a hivatalos számok is megerősítettek – most volt eddig a legtöbb ember a fesztiválon, de tömegnyomorról azért így sem volt szó, pont kényelmesen el lehetett férni.

Ezúttal az időjárás is a lehető legszerencsésebben alakult, bár az esték hűvösek voltak, napközben viszont igazi késő nyári napsütésben zajlottak a programok. Ezzel sikerült kompenzálni a tavalyi és a tavalyelőtti évet is, amely ennél jóval mostohább és esősebb volt.

A Kerekdombot korábban is hiánypótló színfoltnak tartottam, de az idei évre érett be igazán: összművészeti és borfesztiválból is jó néhány akad Magyarországon, itt viszont a kettő tökéletes ötvözetét kapjuk. Ha mindehhez a helyszínt is hozzávesszük, ennél ideálisabb nyárzáró hétvégét nehezen tudnék elképzelni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk