hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

„Kate Winslet stílusosan káromkodik, De Niro meg mormog” - interjú Köves Gáborral, aki világsztárokkal beszélget évtizedek óta

Egy nyári délután egy connecticuti erdő közepén találta magát Al Pacinóval és Robert De Niróval egy asztalnál. Köves Gáborral a nemrég megjelent interjúkötete kapcsán beszélgettünk.

Link másolása

hirdetés

Köves Gábor újságírót rég ismerem, de hogy milyen nagy mennyiségű igényes interjút készített az évek során, csak akkor esett le, amikor a kezembe vettem második, nemrég megjelent interjúkötetét, a Végszónak sem rossz címűt is. Vele beszélgettünk sztárokról, írókról és kutyákról.

- Most elolvastam az első interjúkötetedet is. Azon gondolkoztam el közben, hogy kit kellett vajon a legtöbbet győzködni...

- Az új kötet interjúalanyai közül Margaret Atwoodhoz vezetett talán a leghosszabb út, de több évig tartott elérni Patti Smith-t is. Éppenséggel John Cleese becserkészése sem volt egy fáklyásmenet. Mindjárt megnézem, hogy mondják angolul, hogy fáklyásmenet.

- Itt tényleg évekről beszélünk?

- Igen, de azért nem olyan drámai a helyzet, nem arról van szó, hogy 25 évesen elkezdtem hajkurászni valakit, és 45 évesen értem csak el. De sokszor arra eszméltem rá, hogy telnek-múlnak az évek, és még mindig ugyanazzal a kedves, arctalan közvetítő emberrel e-mailezek egy-egy interjú reményében. Ennyi idő alatt el lehet végezni az orvosit.

hirdetés

- Ehhez nagy állhatatosság kell. Ezt az elején is tudtad?

- Ha létezik is Az interjúkészítők kézikönyve, nem került a kezembe. Idővel leesett, hogy ez így megy, vagy megszoksz, vagy megszöksz. De ha végül eléred az illetőt, mert épp ott állsz például a brooklyni háza küszöbén, hirtelen minden megszépül. Persze csak akkor, ha ajtót nyit.

- Ebben a két kötetben szereplő interjúalanyok valamilyen szinten az idoljaid, ugye?

- Vannak, akik közelebb állnak hozzám, persze, de azért mindenkihez van valami közöm. Mégiscsak én választottam őket.

- Volt, akiben csalódtál? Vagy kellemesen?

- Ez egy műfaj, az interjúalanyok pontosan tudják, miről szól egy ilyen helyzet, és ha már kötélnek álltak 10-20-30 percre, akkor a legtöbb esetben odateszik magukat, csak ritkán tapasztaltam szájhúzást.

Egy esetre emlékszem, amikor valaki annyira lekezelően viselkedett, hogy megfordult a fejemben az interjú felénél, hogy felállok. Lehet, az is zavart, hogy nem volt rajta cipő.

Tanulság: mindig nézd meg, visel-e az interjúalany cipőt! Az illető nem szerepel egyik kötetben sem.

- Megérdemelte.

- Nemes bosszút álltam. Bár nem ez volt a célom a könyvekkel.

- Szép tőled, hogy nem árulod el, ki volt az. Bár kár. Mennyi egy átlagos interjúidő? Én a fantasztikus rendező Michael Hanekével készítettem egyszer egy ötperces interjút, aminek a rövidségére nem voltam felkészülve, és hatalmas kudarcnak éltem meg. Te is ott voltál, amikor itt járt Magyarországon.

- Jó élmény volt, sütött a nap, péntek volt és tolmács is volt. A tolmács ugyan elvett az időből, de kárpótlásképp elhangzott a beszélgetés hevében, hogy cipőkanál. Remek szó, Haneke szájából, németül meg még jobb. Persze azok az interjúk az igaziak, ahol az idő, illetve annak a rövidsége nem korlátozó tényező. A külföldi kerekasztal-beszélgetéseken mindig nagyon ketyeg az óra, ezek átlagosan 15 percesek és ott ül 10 ambiciózus újságíró.

- A szolgálólány meséje írójával, Margaret Atwooddal viszont hosszabban beszélgettél.

- Igen. Ez tavaly novemberben történt, telefonon. Ezek jó helyzetek, ilyenkor rajtad múlik, tudsz-e élni a lehetőséggel. A pandémia alatt a személyes találkozóknak leáldozott, maradt a telefon és a Zoom.

- A sorozatot nézted?

- Igen. Kisebb-nagyobb lelkesedéssel.

- Kutyaugatást hallottam a háttérből...

- Az elkövető egy hétéves dalmata, az egyszerűség kedvéért nevezzük Pollinak. Szerintem jól mutatnánk a Horse & Hound magazinban. Polli különösen a francia klasszikusokat kedveli. Clouzot Ördöngösök című filmje mindig lenyűgözi, utoljára a pandémia első hullámában láttuk. Én is a világ egyik legjobb filmjének tartom.

- Melyik interjúalanyod tette a legnagyobb benyomást rád?

- Amikor először találkoztam Lars von Trierrel, azt éreztem, elérkeztem az interjúkészítés csúcsára. Mindez Koppenhágában, Trier saját kis "sasfészkében" esett meg, rajta kívül egy flipper gép és mintha egy zongora is jelen lett volna a helyiségben. A flipperben és Trierben biztos vagyok. A második találkozásunkkor egy golfautóval szlalomoztunk a stúdió betonján. Azóta sem ültem golfautóban egyetlen rendezővel sem.

De hasonlóan emlékezetes volt, amikor Umberto Eco válaszolt az e-mailen küldött kérdéseimre. Egy e-mail Professzor Eco válaszaival meg tudja édesíteni az ember napját. Ez nem sokkal a halála előtt történt, ez azért ad egy kis keserű ízt a dolognak.

- Gondolom a Woody Allen-interjúra is büszke vagy.

- Örültem, hogy megvalósult. Tíz-egynéhány perc telefonon. Mire összejött, Allen hírneve romokban hevert, legalábbis az Egyesült Államokban, de ez engem egy cseppet sem befolyásolt.

- Van véleményed az ügyéről?

- Követtem az idevágó tartalmakat, elolvastam, megnéztem, meghallgattam a cikkeket, vallomásokat, blogokat és így tovább, és végül kialakítottam a véleményemet; hogy fogalmam sincs. Inkább az a kérdés, hogy mindezek fényében hogyan nézed-e a filmjeit. Én történetesen sok filmjét néztem újra sokadik alkalommal a pandémia első hullámában. Azon egyszerű oknál fogva, mert kedvet éreztem hozzájuk. A Hannah és nővéreit pár évente előveszem, de most épp a Broadway Danny Rose esett a legjobban.

- Amúgy miért szeretsz interjúzni?

- Micsoda provokatív kérdés! Van az a vicc, hogy "Mama, nem akarok Amerikába menni, nem akarok Amerikába menni! - Kuss, kisfiam, ússz tovább." Én is úszom tovább, hátha egyszer úszva is eljutok Amerikába.

Ha egyszer az az alak szól bele a telefonba, akit ezer éve üldözöl, az addiktív érzés.

- Interjúztál olyan emberekkel is, akiket a köznyelv világsztárnak hív, mint Kate Winslet, Mads Mikkelsen vagy Stellan Skarsgard.

- Skarsgarddal telefonon beszélgettem, többször is, Winslettel egy londoni kerekasztalbeszélgetésen találkoztam. És azóta Zoomon is.

- És Winslet milyen benyomást tett rád az életben? Mert annyira kameraszuggesztív - élőben is nagy hatással van az emberre?

- Megnyerő, szabadszájú, az indulatszavakkal nem fukarkodó, közvetlen jelenség. Szuper interjúalany.

- Láttad az Easttowni rejtélyekben? Engem lenyűgözött, mekkora szintet lépett a legmagasabbhoz képest is.

- Tetszett, és nagyrészt miatta tetszett. Nincs az egészben semmi rendkívüli - kisváros, gyilkosság, nyomozó, erős hangulat, sok jó mellékszereplő stb - mégis olyan jó nézni, amit Winslet művel. Lehetne igazi dráma queen is, de nem; eszköztelenül, sallangmentesen és szerethetően játszik. Szuper.

- Van kedvenc interjúd, amiből többet tudtál kihozni, mint egy átlagos beszélgetésből?

- Nemrég szinte véletlenül, a csodával határos módon beszélgethettem Tilda Swintonnal. Ez a legjobb fajta interjúhelyzet: nem volt időkorlát, nem valamelyik filmjét promotálta, kényes témákat is lehetett érinteni, sőt. Azért filmekről is beszélgettünk.

- John Oliver miatt irigyellek talán a legjobban.

- Ez New Yorkban történt, sőt, kétszer is megtörtént, mindkétszer az HBO központjában. Kis számú újságíró és ő. Ha azt mondanám, hogy John Oliver egy rendkívül szellemes ember, azzal csak annyit mondtam, hogy nyáron meleg van, télen meg hideg.

Egy John Oliver szellemességeivel teli helyiségben tartózkodni, ahol ő maga is jelen van, az olyan, mintha egy exkluzív show-n vennél részt. Még csak az sem látszik, hogy megjátszaná, hogy ennyire közvetlen.

A poénok mögött ott van az oknyomozói munka, a tényfeltárás – egészen egyedi, amit a műsorában csinál. Mindenben profi, szelfizésben is, a beszélgetés végén fülig érő szájjal nézett a telefonomba. Én is igyekeztem valamit nyújtani mosoly terén.

- Számos kortárs íróval beszélgettél. Az Amerikai Pszicho írója, Brett Easton Ellis milyen interjúalany volt?

- Mindig nagyon szórakoztató. Az első könyvem címe tőle származik. El lehetett vele játszani azt a játékot, hogy sorolom a kortárs amerikai írók neveit, ő pedig osztályozza őket: ki az, aki szerinte bátor, ki a közepes, ki a mesterember és ki az igazi nagymenő. És akkor visszakérdezett, hogy mégis, mit értek ezen, mi az hogy nagymenők? Így lett az első interjúkötet címe a Mi az, hogy nagymenők?

- Álominterjúalany?

- Kész válaszom van erre. Stephen King, kérem, jelentkezzen, J.K. Rowling, várom az emailt! Ahogy Clint Eastwoodtól, Quentin Tarantinótól és fél Hollywoodtól is! Ígérem, mindenkire szánok időt. Hosszan tudnám sorolni. Vannak, akikkel meg sem próbálkozom, nem érdemes, pl. Robert De Niro... De most, hogy szóba került, vele és Al Pacinóval egyszer szemben ültem egy asztalnál. Egy erdő közepén, Connecticutban. Szürreális élmény volt.

- Azért ezt meséld el.

- A törvény gyilkosa című filmjüket forgatták, és nemcsak én, de a magyar forgalmazó sajtósa, Seres Mariann is úgy gondolta, nekem ott kell lennem. Mariannak sokat köszönhetek, többek között ezt a Pacinós-De Nirós találkát is. Az egyik délután még egy szerkesztőségben ültem, a Szentendrei út közelében, a másik nap pedig már egy connecticuti erdő felé tartottam. Ezt Mariannak köszönhetem. Kellenek sajtósok, akik bíznak az emberben.

- Milyen volt Pacino és De Niro?

- Olyan volt az egész, mint egy Rejtő-regény. Már csak az orosz hússaláta hiányzott az asztalról. De 50 Cent például szintén ott volt. De Niro híresen mogorva alak, és pont ilyen is volt élőben – néha morgott valamit maga elé.

Pacino ezzel szemben maga volt a nagybetűs művész, ha lett volna sál rajta, azt biztosan hátradobja. Olyan volt, mint egy mesében, azt is alig hittem el, hogy ott ülök. Mint interjú? Természetesen nem lett jó interjú. A Szemtől szemben plakátját viszont aláírattattam Pacinóval és De Niróval is. Egyik legféltettebb tulajdonom.

- Lars von Triert egyébként mentálisan egyben láttad? Belőle írtam a szakdogámat, de az Antikrisztussal kihúzta nálam a gyufát. Azt gondoltam, tök jó a terápiás filmkészítés, de ezt megtarthatta volna magának.

- Mindenki csinál rosszabb filmeket, de egy gyenge Trier-film is jobb, mint másnak az egész életműve. Szóval, nekem jöhetnek az Antikrisztusok. Csak csinálja a filmjeit!

- Alkossanak a filmesek. Ezt én is így gondolom.

- A pék süssön, a filmes filmezzen.

- Ez végszónak sem rossz.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Elárulta Gubás Gabi, miért vállalta Dobrev Klára szerepét az Elk*rtukban

Azt mondta egy, a filmet promózó interjúban, hogy izgalmas kihívás volt, és nála volt a legjobb kezekben a szerep.

Link másolása

hirdetés

Nemrég megjelent egy plakát és egy előzetes az Elk*rtuk című filmről, de természetesen nem állt le a marketingkampány, és most egy interjú került ki a film Facebook-oldalára a Dobrev Klárát alakító Gubás Gabival.

Azt rögtön elmondta, hogy nem volt számára egyszerű döntés a szerep elvállalása, ambivalens érzései voltak egy korábban beszerzett rossz élmény miatt.

"Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy nagyon szívesen kimaradtam volna a filmből a politikai felhang miatt"

– mondta. A rossz élmény pedig nem volt más, mint Mohácsi János 56 06 / őrült lélek vert hadak című darabja, ami után rengeteg gyalázkodó üzenetet kapott, pedig végül visszaadta a szerepet az első terhessége miatt. Aztán mégis elvállalta Gyurcsány feleségének a szerepét. Elmondása szerint azért, mert izgalmas kihívásnak érezte.

"Most, hogy leforgattuk a filmet, arra jutottam, hogy nálam volt Klára szerepe a legjobb kezekben" - nyilatkozta, tehát végül megbékélt a döntéssel, és elmúltak az ambivalens érzések.

hirdetés

A színésznő szerint neki egy szerep megformálásakor mindig az a fontos, hogy milyen közös pont van közte és a karakter között. Dobrev Kláránál ez a közös pont nem volt más, mint a férje melletti kitartás és a maximális lojalitás.

Keith English rendezővel főként az akkori miniszterelnök feleségének emberi arcát szerették volna megmutatni. Arra a kérdésre, hogy Gyurcsányt ki alakítja, mindössze annyit mondott: a gyerekeinek is azt tanítja, hogy ne spoilerezzenek, tehát ő sem fogja elárulni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Több mint egy év után először jelentkezett Facebook-poszttal Kiss Tibi

A zenész tavaly nyáron vonult el egy hosszabb terápiára, de már „ismerkedik a színpadi léttel”.

Link másolása

hirdetés

Tavaly nyáron terápiára vonult el Kiss Tibi, a Quimby énekese, mert – mint fogalmazott – teljesen kimerült, problémáit pedig először egyedül, segítség nélkül akarta megoldani. Az idén 50 éves zenész ezután sokáig nem jelent meg a nyilvánosság előtt, egy év után először a Budapest Bár Budapest Parkban tartott koncertjén jelent meg a színpadon.

Most pedig a közösségi médiában is megszólalt az együttes frontembere – Kiss Tibi tavaly június óta először posztolt a Facebookra.

A zenész megköszönte a szeretet és a türelmet, majd azt írta:

Egyelőre kis lépésekben elkezdtem ismerkedni a színpadi léttel. A Budapest Bárral és a Csík zenekarral már szerepeltem. Csodálatos élmény volt újra látni Titeket, együtt rezegni a zenészekkel és veletek a muzsika hullámain. Megkezdtem a próbákat az Aranyakkorddal és a quimbys fiúkkal is elindultak már a beszélgetések a lehetséges jövőről.

Ígérete szerint a konkrétumokkal később jelentkezik. Posztja végén pedig megírta, hol és kikkel lehet vele találkozni a közeljövőben:

hirdetés
  • Szeptember 25. Budapest Bár, Tótfalu (Vajdaság)
  • Október 2. Budapest Bár koncert / Tiszavasvári
  • Október 16. Budapest Bár, Veszprém, Hangvilla.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Berobban a járvány Hollywoodba - Jennifer Aniston a halállal néz szembe a The Morning Show 2.évadában

Vészjósló szilveszteri bulival és eltemetett bűnökkel indít az ütős sorozat. Borsódzhat a hátunk a Times Square szilveszteri ünnepségén tomboló tömeget és a boldogan felvillanó 2020-as dátumokat látva.

Link másolása

hirdetés

2019-ben találkoztunk először a The Morning Show című sorozat azonos című reggeli műsorával, annak stábjával és kiemelt főhőseivel. Big banggel indult az évad: megtudtuk, hogy Mitch Kessler (Steve Carell) sztárműsorvezető kolléganőket molesztált hosszú időn keresztül, visszaélve pozíciójával. Szemtanúi lehettünk, ahogy egy tévétársaságnál a sok helyezkedés, hatalmi viszály és fúrás közepette kiforrja magát a női igazságérzet, és elindul a #metoo mozgalom. Még halálos áldozata is van, nyilván azok emlékére, akik nem tudtak elég erőt megtartani magukban, aztán a megaláztatás és a maguk iránt érzett bűntudat úgy maga alá gyűrte őket, hogy depresszióba, függőségekbe vagy öngyilkosságba menekültek.

Nagyon amerikai, nagyon hollywoodi volt az első évad lezárása Jennifer Aniston veterán műsorvezető karakterének műsort megszakító, kíméletlenül őszinte beszédével, de mégis működött és igaz volt. 2019-ig pontosan elég idő telt el 2016 óta, azaz a #metoo kezdete óta, hogy friss legyen az emlék mindenkiben, ugyanakkor azt is láttuk már, hogyan változott meg a világ, és talán változik a nők munkahelyi bánásmódjával kapcsolatban milliméterről milliméterre a mai napig.

És épp elég idő telt el azóta, bár olyan friss az élmény, úgy érezhetjük, kb. semennyi, hogy a The Morning Show reagáljon a 2020-as eseményekre. Volt idejük gondolkodni: a pandémia keresztülhúzta a filmipar számításait, s még ma is érezni elhúzódó hatását.

Az viszont biztos, hogy a show alkotóinak a Bill Gates által harmadik világháborúnak nevezett világjárvány megfelelő anyagot adott, amit valamiképp formába kell önteni. Egyelőre az első rész jött ki az Apple TV+ streaming-felületén, de jómagam érdeklődve várom a folytatást, mert sikerült ugyanolyan pörgősen és hitelesen elindulni, mint az előző évadban.

Vajon Alex (Aniston) visszatér a show-ba, miután asztaldöntő akciójával kvázi kirúgatta magát? Hannah, a bántalmazott halott áldozat emléke vajon meddig és miként fog kisérteni, és mit hagy maga után önfeladásának öröksége? Vajon Bradley (Reese Witherspoon), a szakmába belerázódott lázadó, fiatalabb riporter megtalálja a helyét a show-ban, vagy ő lesz az újabb átszervezések áldozata, ahogy gyakorlatilag mindenki bábu ezen a máig álságos munkahelyen? Aniston karakterének bűntudata vajon előhozzák belőle a Kesslerrel kapcsolatos elhallgatott információit és mélyebbre mászik a #metoo mérgező hatásaiban regényében, amit az első részben ír? Ezeket a kérdéseket izgalmasan pendíti meg az első rész, és

hirdetés
remekül kihasználja a 2019-es év váltását arra a 2020-ra, amiről ekkor még nem tudjuk, milyen borzalmak várnak majd az egész bolygóra.

A koronavírus megjelenését és az ezzel kapcsolatos hátborzongató előjeleket azonban már itt belengetik, és épp ennek a hamarosan robbanó világkatasztrófának a küszöbén borsódzhat a hátunk a Times Square szilveszteri ünnepségén tomboló tömeget és a boldogan felvillanó 2020-as dátumokat látva. Fuck - mondja Billy Crudup karaktere a Times Square-en, háttérben diszkréten erre a szóra szimbolikusan eltüsszenti magát egy ember.

A reggeli hírválogatás közben mintegy mellékesen valaki megemlíti - ugye 2019 decemberében vagyunk -, hogy Kínában 27-en megbetegedtek egy rejtélyes vírustól,

majd úgy dönt az egyik szerkesztő, hogy beleteszik a hírekbe azt a cuki kis színest, hogy két gyerek egy nyalókát nyal. Ma már nem nyalnak egyet ketten, mint ahogy nem felesezne egy laposüvegből két kolléga egy műsorfelvételen. Látjuk, mindössze másfél-két év alatt mennyit változott a világ.

Ha ezt az irányt tartja ilyen ízlésesen a sorozat, és hitelesen mutatja meg egy csatorna szemszögéből, hogyan szorul ezeknek az embereknek a nyakán folyamatosan a hurok, mint eddig is - de most már még jobban, akkor megint nem lehet majd felállni a fotelből. Hogyan hat majd rájuk a pandémia, milyen hírközlési-feldolgozási változások lesznek, és mennyire lehet tovább jópofizni egy felszínesebb reggeli műsorban, miközben mindenki a haláltól retteg. Újabb kollektív trauma, pontosabban a #metoo traumafeloldási hullám volt, a pandémia viszont maga a kontrollvesztett közös szenvedés.

Ha emlékszünk a Covid-járvány indulási időszakának pánikhangulatára és sokkoló valóságízére, erre a hullámra, ha bátran felül a The Morning Show, még erősebb is lehet, mint az első évad. Sajnos muníciójuk volt hozzá.

Az első szezon már megpengette, milyen az, amikor egy showműsor arcai az életveszéllyel és a halállal néznek szembe a kemény valóságban. Szomorú, de azóta a valóság fokozta a dramaturgiai téteket: Aniston karakterének most konkrétan az arcába tolja majd a halált. Meglátjuk, mit kezdenek ezzel az alkotók.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Megszületett a döntés: Zamárdi a Soundra szavazott

Nemrég lezárult Zamárdiban a közvélemény-kutatás arról, hogy a következő három évben megrendezzék-e a településen a Balaton Sound fesztivált.

Link másolása

hirdetés

A konzultációban a helyiek több mint 50%-a vett részt és az eredmény szerint a többség, mintegy 80% arra szavazott, hogy Európa egyik legismertebb fesztiváljának az elkövetkező három évben továbbra is Zamárdi adjon helyet.

A Balaton Sound 2007-óta rajzolta fel Zamárdit a nemzetközi fesztiváltérképre, azóta világsztárok sorát felsorakoztatva, évről-évre egyre népszerűbbé tette a déli-part egyik legszebb települését. Zamárdi „fesztiválja” azóta többször lett Európa legjobb zenei rendezvénye, ezzel a város és a Balaton legnagyobb turisztikai és zenei-kulturális attrakciója.

„Nagy elismerés számunkra, hogy Zamárdi lakosai úgy döntöttek, hogy ragaszkodnak a fesztiválhoz. Ez visszaigazolás számunkra, hogy egy ilyen kaliberű rendezvény nemcsak a fesztiválozók számára megkerülhetetlen esemény, de a helyiek is büszkék arra, hogy bekerültek a nemzetközi fesztivál „vérkeringésébe”, ezzel a helyi turizmust egy sokkal magasabb szintre emelve”

- mondta Fülöp Zoltán, a Balaton Sound főszervezője.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: