hirdetés

KULT

Jön az első Filmünnep az újranyitás óta, 900 forintért lehet filmeket nézni a hétvégén

Újra Cinema City Filmünnep kedvezményes jegyárakkal, magyar és nemzetközi filmek egész sorával, november 11-14 közt lehet olcsón filmet nézni ismét.

Link másolása

hirdetés

Csütörtöktől rendezi meg a Cinema City mozirajongóknak szóló eseménysorozatát, a Filmünnepet. A mozihálózat a négy nap során a fővárosban és vidéken 4 filmet premier előtt, 3 alkotást premieren mutat be, összesen több mint 30 film közül választhatnak a mozizni vágyók a normál jegyár kevesebb mint feléért. A Cinema City a Filmünnep alkalmából a mozis piacon elsőként készített nem reprezentatív online kutatást 8130 fő megkérdezésével a júniusi újranyitást követő mozis szokásokról. A felmérésből többek között kiderült, hogy a megkérdezettek 93,5 százaléka tervezi, hogy az ősz folyamán ellátogasson a moziba.

Magyar és nemzetközi kasszasikerek féláron

A Cinema City Filmünnep alatt

a nézők 900 forintért (2D) és 1100 forint plusz szemüveg (3D vetítés) áron vásárolhatnak jegyet többek között a Diana hercegnő életét bemutató Spencerre, a Céline Dion világslágereit is megszólaltató Aline – A szerelem hangja alkotásra, de olyan nagy közönség kedvencekre is, mint a Dűne, a Venom 2. - Vérontó, az Örökkévalók, a Croodék: Egy új kor, vagy a 007 Nincs idő meghalni.

A moziműsor szerves részét képezik a magyar filmek, így a Vadlovak – Hortobágyi mese, a Feleségem története, az Így vagy tökéletes vagy a Tanú vágatlan, eddig moziban be nem mutatott változata. A mozilánc minden formátuma részt vesz a Filmünnepen, így az IMAX 3D (1100 forint plusz szemüveg), a VIP 2D (5100 forint), a VIP 3D (5400 forint), a 4DX 2D (1900 forint), 4 DX 3D (2100 forint plusz szemüveg) és a régióban egyedülálló ScreenX is (1450 forint).

hirdetés
Nem maradnak el a filmklubok sem. A Tanú vágatlan változata kapcsán Réz András tart beszélgetést. A Csapda a neten című dokumentumfilm 12 éves korúak számára ajánlott, vágott verziója, és 18 éves kor felett ajánlott eredeti változata kapcsán pszichiáter szakértővel és az ORFK bűnmegelőzési osztályának vezetőjével beszélgethetnek a nézők.

Olyan magyar filmek alkotóival is találkozhatnak majd a moziba látogatók, mint Szabó Győző, Molnár Áron színészek és Illés Gabriella producer (Toxikoma), Klem Viktor színész, Bergendy Péter rendező (Post mortem) és Eperjes Károly (Magyar passió).

A Cinema City Filmünnep előadásaira jegyvásárlás a pénztárakban, online a www.cinemacity.hu oldalon vagy a Simple applikáción keresztül már elérhető, jegyfoglalásra nincs lehetőség.

Így mozizunk a pandémia óta

A Cinema City 8130 fő lekérdezésével készített online, nem reprezentatív kutatást arról, milyenek a mozis szokásaink a 2021 júniusi újranyitás óta. A 2021 nyarán feloldott korlátozásokat követően a megkérdezettek első, otthonon kívüli programja (34,3%) a mozizás volt, 22,5% ment a lezárások után étterembe, 17,2% koncertre, rendezvényre, nagyobb családi, baráti eseményre.

A válaszadók 10,8 százaléka az újranyitás óta nem volt moziban annak ellenére, hogy a kutatásból kiderül: a moziba látogatók 78,3 százaléka volt elégedett az újranyitás utáni mozis élményével, 67,8 százalék kifejezetten biztonságosnak tartotta mozis élményét.

A felmérésben a Cinema City kitért arra is, hogy azok, akik az újranyitás óta voltak mozizni, miért látogattak el a filmszínházakba. A megkérdezettek első helyen jelölték meg (72,3%), hogy egy bizonyos filmre voltam kíváncsiak, aminek premierjét már régóta várták, második helyen jelölték (40,2%), hogy a lezárások után kikapcsolódásra vágytak otthonukon kívül, 32,2 százalék a családdal, barátokkal vágyott külső helyszíni programra.

A megkérdezettek arra kérdésre, hogy ha egy új film premierje egyszerre lenne elérhető mozikban és egy adott streaming szolgáltatónál, hol nézné meg az adott alkotást, 60,1 százaléka válaszolta, hogy a moziban. Ez talán nem meglepő, hiszen sorrendben a megkérdezetteknek leginkább a többször elhalasztott nagy filmek premierjei, a kimozdulás élménye, a nagy vászon hiányzott leginkább a mozizásból a pandémia alatt.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Egyszer nézhető sorozat a Maradj mellettem, mégis tövig rágjuk a körmünket alatta
A Netflix jelenlegi number one sorozata sokszereplős, szövevényes thriller, korrekt csavarral a végén.

Link másolása

hirdetés

Letarolta a Netflixet a Harlan Coban regénye alapján készült nyolcrészes minisorozat, ami a tartalommegosztó toplistájának élére küzdötte fel magát.

Nem, ez sajnos nem azért van így, mert az Eddie Izzard és James Nesbitt neve által fémjelzett alkotás a Squid Game vagy a (szintén brit gyártású) Black Mirror színvonalát súrolná.

Sokkal inkább azért, mert az otthon gyógyulgató, karanténban rekedt, ünnepek után töltekező embertársaink egy csavaros thriller után áhítoznak. A Maradj mellettem (Stay close) pedig hézagmentesen fedi le ezt az igényt.

Az angol kisvárosban játszódó detektívtörténet már csak azért is a kanapéra szögezi az embert, mert elég egy gyors pisiszünet, hogy lemaradjunk valamilyen fordulatról.

Néha egyetlen bevágott képkocka árulja el, hogy az adott hősünk valami felettébb gyanúsat rejteget, márpedig ebben a városban szinte mindenkinek szárad valami a lelkén.

Hamar kiderül, a sok szereplőt mozgató sorozatban olyan szoros és szövevényes kapcsolati háló feszül a karakterek közt, hogy a néző csak kapkodja a fejét: már a második epizódnál elveszti a fonalat.

hirdetés

A szálak mindenesetre a Vipers nevű éjszakai klubban futnak össze, ahol a karnevál idején rejtélyes módon két fiatal srácnak is nyoma vész. Egyikük holtteste hamarosan elő is kerül a közeli erdőből.

Hogy miként kapcsolódik ehhez főszereplőnk, a Vipersben egykor rúdtáncosként dolgozó Cassie (Cush Jumbo), ekkor még nem tudhatjuk. Arra azonban hamar fény derül: a ma már Megan néven, családanyaként élő nő azután kezdett új életet, hogy pszichopata pasiját, Stewart Greent 17 éve valaki megölte. Ugyanitt, az erdőszélen, és ugyanekkor, a karnevál alatt.

Cassie (mármint Megan) azonban egy nap különös üzenetet talál a lábtörlőjén: mint kiderül, egykori kolléganője, Lorraine (Sarah Parish) a feladó. Aki most azt állítja, Stewart Green mégis életben van.

A családja biztonságáért rettegő anyuka így saját szakállára kezd nyomozni. Ehhez kénytelen előásni a múltja egyes szereplőit, így például a zugügyvédként dolgozó, heroinfüggő Harry Suttont, akit Eddy Izzard alakít zseniálisan.

A láthatáron feltűnik Cassie egykori jegyese és nagy szerelme, a paparazzifotós Ray Levine (Richard Armitage) is. A férfi sosem tette túl magán a lány hirtelen eltűnésén, és - mint mindenki a sorozatban - tudni szeretné, mégis mi az isten zajlik a Vipers körül.

Közben persze akcióba lendül a helyi rendőrség is: a folyton egymást froclizó Broome (James Nesbitt) és Erin (Jo Joyner) meglehetősen összeszokott nyomozópáros, hiszen egyúttal exek is.

Broome maga is a Vipers egykori törzsvendége, fel is eleveníti régi románcát Lorraine-nel. A nő azonban rossz hírrel szolgál neki: a kapcsolatuk napjai meg vannak számlálva.

Ember legyen a talpán, aki ennyi szerteágazó szálat képes csokorba gyűjteni (és távolról sem említettük mindet). A legegyszerűbb talán, ha felvázolunk egy mind mapet arról, ki-kivel-hogyan kapcsolódik, és mivel húzta ki a gyufát a másiknál a múltban.

Itt szeretném kiemelni a sorozat abszolút fénypontját, a szintén saját módszerükkel nyomozó Barbie-t és Kent (a valódi nevüket nem ismerjük meg, de még ennyit is csak a stáblistából). Ahogyan ez a két tükörneuron-hiányos biodroid összejött, már az is imádnivaló jelenet.

A két csini fiatal épp úgy fest, mint ha a Grease-ből szalajtották volna őket, hullaeltüntetés közben neki is állnak táncolni. Modorra behízelgőbbek, mint a Bibliával házaló Jehova tanúi. Émelyítően cukik, pedánsak, és igazi tőrőlmetszett pszichopata vérgenyók. Ha ők ketten felbukkannak, már nagyjából tudni lehet, hogy az adott karakternek befellegzett.

Ők nem csak Bonnie és Clyde, de Jessie és James is a Pokémonból, illetve a Macskafogó patkányaira is azonnal asszociáltam (szegény angolok ezt nem értenék). Mindenesetre igazi gyöngyszemek a sorozat univerzumában.

De hogy kicsit bántsuk is: a Maradj mellettem helyenként követhetetlen, másutt didaktikus. Ráadásul felbukkannak benne igazi papírmasé figurák is, akik nélkül csak gazdagabb lett volna a cselekmény.

A végén korrekt csavart kapunk, és az odáig vezető úton sem fogunk unatkozni. Megáll ugyanakkor a klisé, hogy senkit nem érdemes nagyon megszeretnünk, mivel az igazán szívbe kéredzkedő karaktereket fogjuk viszonylag hamar leleplezni vagy elveszíteni.

Egyszóval: jót főztek a britek, de nem egy sunday roast. Inkább fish and chips a sarki árustól, amit elropogtatunk éjjel, a klubból hazafelé menet.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
Az évtized biznisze vagy csúnya pofáraesés lesz az asztrobiológiai rekordbefektetésből?
Tévékritika: megnéztük a Cápák között új évadának első két részét.

Link másolása

hirdetés

Ehető kávéscsésze, fermentált savanyúsággal bizniszelő csajok, munkamániás kenyérművész, buliszervező appon pörgő srácok, volt marhatenyésztők vegán sonkája, kidobásra szánt kütyüket robotika-táborokban újrahasznosító, cuki házaspár és a magyar Elon Musk – miattuk izgulhattunk a negyedszer elstartoló Cápák között első két epizódjában, ahol máris rekordbefektetés született. Az üzleti showműsor hozza a megszokott színvonalat, megint izgalmasabbnál izgalmasabb ötleteket és különleges életutakat mutat be, de nem ez a legnagyobb érdeme, számomra legalábbis.

A show hetente egyszer egy órára képes visszaadni a reményt, hogy ésszel, kitartással, szorgalommal és lelkesedéssel elérhetjük a céljainkat még a mai, hazai viszonyok között is, ráadásul két, Covid-sújtotta év után, és ez nem kis dolog.

A magyar üzleti showműsor január első vasárnapján indult a negyedik évadjával és már a második részben megdöntötte a saját rekordját, már ami a befektetési összeget illeti. Hogy a január 9-i epizódban utolsóként a Cápák elé lépő fiatal kutató-feltaláló, Dr. Mátyás Bence asztrobiológiai projektje valóban olyan átütő üzletnek bizonyul majd, mint ígéri, és megsokszorozza azt a 2 millió eurót, vagyis mai árfolyamon közel 720 millió forintot, amit három nagyhal megszavazott neki, nagy kérdés. A betegségek egy csepp vérből való kimutathatóságának mítoszába belebukó, amerikai Theranos csúfos történetének árnyékában én inkább a nem felé hajlok, ahogy az üzletből kiszálló egyik cápa is, de ne nekünk legyen igazunk. És ne is szaladjunk ennyire előre, mert sok más is történt ebben a két epizódban, ami említésre érdemes.

A beköltözős-kukkolós valóságshow-k, a zenés-táncos tehetségkutató showműsorok, a sportvetélkedők és az egzotikus helyeken játszódó, celebes túlélőshow-k által keltett hangos csatornazajban szerencsére akad még néhány műsor, amiknek sikerül az olyan tévészkeptikus fanyalgókat is meggyőzniük arról, hogy néha azért van értelme bekapcsolni a készüléket, mint én.

Ilyen például az RTL Klub-on futó Cápák között, ami a hazai műsorkínálatban egyedüliként foglalkozik üzleti ötletek megtámogatásával és befektetőt keresők vállalkozásaival. A műsor nem saját találmány, az amerikaiaknál 2009 óta fut nagy sikerrel a széria eredetije, a Shark Tank, ami pedig egy japán ötlet továbbgondolásából született. Szerencsére a magyar verzió lett olyan erős, hogy nem fulladt bele már az első szezonban az érdektelenségbe, sőt, három évad után még mindig üde színfolt tud lenni a kereskedelmi televíziók showműsorai közt.

Ez köszönhető részben a jól összeválogatott ötleteknek, részben pedig annak, hogy a zsűriben ülők nem tizenöt perc hírnévre vágyó celebek, akik magamutogatással és alpári poénokkal igyekeznek egymásra licitálni, és megkapaszkodni a bulvárlapok címlapjain, hanem okos és tájékozott vállalkozók, akik szakmailag sokat letettek már az asztalra.

Ennélfogva hitelesek, van tartalma annak, amit mondanak, és ami a legfontosabb, őszintén tisztelik azokat, akik ki mernek állni eléjük az ötletükkel, pláne, ha az tényleg ütős. A hülyeségekre viszont egyből ugranak, már az első percben süt az arcukról, ha valaki nem szimpatikus nekik, de ilyenkor sem aláznak pusztán a show kedvéért, és ez a hozzáállás nagyon bejön nekem.

Az új évadban nem változott a befektetői csapat az előzőhöz képest, megint Tomán Szabina, Balogh Levente, Balogh Péter, Lakatos István és Moldován András előtt kell beszámolniuk az ötleteikről és vállalkozásaikról a kiválasztott jelentkezőknek.

hirdetés

Az idei műsor legleső ötletét Zádor Attiláné Éva hozta, aki kukoricalisztből készült, ehető kávéscsészéjével szeretné megoldani a világ műanyag- és papírpohár problematikáját. A Cápák azonban néhány keresztkérdéssel összetörték a Harapohár kitalálójának magasratörő álmait, Moldován András pedig magát a poharat is.

Másodjára egy lelkes testvérpár lépett a befektetők elé. Garzó Galatea és nővére, Gabriella, a Vegi Pont névre hallgató vállalkozás tulajdonosai fermentációs eljárással készítenek esztétikusan csomagolt savanyúságokat. A lányok üzletük bővítéséhez kértek pénzt, és kis alkudozás után kaptak is.

Harmadikként három fiatal srác érkezett, Benedek, Balázs és Botond a ProjectX nevű, okostelefonos bulialkalmazást hozta el a befektetőknek. A Cápákat nagyon feldobta a tehetséges és ambíciózus fiúk ötlete, de egyelőre nem látták benne az üzleti lehetőséget, így nem született egyezség.

Utolsóként a Pipacs Pékség alapítója és tulajdonosa, Fülöp Ádám állt a Cápák elé, aki bioalapanyagokból készíti illatos kovászos kenyereit és pékáruit.

A befektetőket szíven ütötte Fülöp lelkesedése, munkatempója és elhivatottsága, és tettek is neki ajánlatot, de a kenyérművész végül nem fogadta el az eredeti elképzeléseivel nem egyező lehetőséget. Ennek ellenére kétségtelenül ő lett az első epizód kedvence, akinek a műsorban való szereplése valószínűleg hatalmasat dob majd a forgalmán és biztos vagyok benne, hogy hallunk még róla.

A négy ötlet mellett belefért a műsorba egy visszatekintés is: egy rövid összeállításból megtudhattuk, mi történt egy korábbi versenyző, a natúrborokat készítő Homoky Dorka vállalkozásával a műsorban való szereplése óta. Az ilyen sikersztorikból lehetne több is, mert nagyon jó látni, hogy tényleg előrébb tudnak lépni a befektetések segítségével az arra érdemes vállalkozók, de ezt csak úgy csendben jegyzem meg, mert tudom, hogy a műsoridő az műsoridő.

A második epizódba három jelentkező fért bele. Elsőként egy házaspár lépett a Cápák elé. Révész Ildikó és Pásku Ferenc régebben szarvasmarhatelepet vezettek, de egy életmódváltás hatására felszámolták a vállalkozásukat és vegán éttermet nyitottak a fővárosban. Miután a helyet elvitte a Covid, elkezdtek sonkát készíteni vegán alapanyagokból, ezzel a termékükkel érkeztek a befektetők elé és rendesen ki is vágták a biztosítékot náluk. A leghangosabban a „sertésmogul” Moldován András akadt ki az ötleten, és majdnem ki is ment a stúdióból, amikor a Cápák azon kezdek lamentálni a versenyzők távozása után, hogy tényleg egészségesebbek leszünk-e, ha kevesebb húst eszünk.

A kis közjátékot követően egy nagyon cuki házaspár érkezett, akik már a bemutatkozó kisfilmjükkel elnyerték az epizód kedvencei címet. Gajdács Krisztián és a felesége, Gina tonnányi kidobásra szánt elektronikai hulladékot halmoztak fel békéscsabai otthonukban.

Délutáni szakköröket és nyári táborokat szerveznek, ahol hardware- és szoftverfejlesztésre tanítják a gyerekek. A kicsik robotokat, okos palántanevelőket és egyéb kütyüket készíthetnek a szétszerelt telefonokból, videólejátszókból és egyebekből. A pár bővíteni szeretne, befektetői pénzből kidolgoznának egy oktatói hálózatot és három megyében indítanák el a RoboKalandot.

Bár a Cápák nem látták a befektetői lehetőséget az ötletben, nagyon meghatotta őket Krisztiánék lelkesedése és felajánlották nekik a segítségüket a továbblépéshez. Biztosan hallunk még a RoboKalandról.

Utolsóként érkezett a stúdióba Dr. Mátyás Bence, a fiatal kutató és feltaláló egy asztrobiológiai projektet hozott a Cápáknak. Bence vállalkozása az egyetlen olyan cég ma itthon, amelyik űrszállítással foglalkozik, a szakember kis csapatával egy olyan rakéta tökéletesítésén dolgozik, amivel növényeket lehet telepíteni és termeszteni a Marson. Ehhez olyan eszközökre is szükség van, amiknek a segítségével a távolból lehet vizsgálni a növények állapotát és előrejelzést lehet adni a fejlődésükről.

Az általuk kidolgozott eszköz azonban orvosi célokra is használható, Bence szerint egy csepp vérből képes kimutatni a rákot és a cukorbetegséget jóval a kialakulásuk előtt. A Cápák közül hárman csaptak le a fejlesztésre és összesen 2 millió eurót ajánlottak fel 15 százalékos részesedésért cserébe. Ahogy már a bevezetőben írtam, én szkeptikus vagyok az ötlettel kapcsolatban, de drukkolok neki. És várom a műsor harmadik epizódját meg a további sikertörténeteket. Soha nem volt ilyen nagy szükségünk rájuk.

Cápák között

Magyar üzleti showműsor

Vasárnaponként 18.50-tól az RTL Klub-on és az RTL Most műsorán.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
„Akkor lesz forradalmár és harcos, amikor nemigen van más választása”– a Network premierjére készül a Centrál Színház
Egy kultuszfilm kerül színpadra, Magyarországon eddig nem látott formában.

Link másolása

hirdetés

„Pokoli dühös vagyok és nem tűröm tovább” – a mozitörténet egyik leghíresebb mondata ezúttal színpadon csattan fel. Sidney Lumet 1976-ban készült, többszörös Oscar-díjas filmjét, a Networköt, annak idején nálunk Hálózat címen vetítették, és néhány éve színdarabként hódított a londoni West Enden és a Broadway-n. A filmet most a Centrál Színház kelti életre Puskás Tamás rendezésében, Alföldi Róbert, Martinovics Dorina és László Zsolt főszereplésével.

Az alkotók egyenesen a próbáról érkeztek a beszélgetésre. Árulkodó volt Alföldi Róbert pizsamára vetett ballonkabátja, amelyet az elbocsátott Howard Beale éppen a fenti mondatban csúcsosodó monológja során visel. Előzőleg már a büfében is a hét végi premier izgalmának vibrálását lehetett érezni a technikai stáb tagjai és a színészek között. Megérkezett ruhapróbára a darabban különleges szerepet játszó Bodrogi Gyula is elmaradhatatlan vadászkalapjában, aki azonnal László Zsolt bajszán élcelődött, mások pedig az aznapi Covid-helyzetet vitatták meg.

A film annak idején azzal keltett feltűnést, hogy a média abszurd hatalmán gúnyolódott. Azóta nagyot fordult a világ...

„A film egyik legerősebb pillanata, amikor Howard prófétálni kezd, és a barátja Max a családjával a tv előtt ezt dermedten figyelik. Amikor én negyven évvel később elolvastam a darabot, úgy éreztem, bizony ebben semmi abszurd nincsen, de Shakespeare szavaival élve, „tükröt tart a világnak”. Hihetetlen erővel fogalmazza meg minden kétségemet, dühömet: úristen, hová megyünk, mi lesz velünk, mit csinálunk itt, a szűkebb pátriánkban és globálisan, a nagyvilágban – mondja az igazgató-rendező. Nem a képtelenséget érezzük, hanem, hogy végre kiszabadult a lelkünk és valami elemi erejű, euforikus dolog történik velünk.”

„Akkor még a történet azt jelentette: vigyázzatok, mert így lesz, ha nem figyeltek. Most pedig már ez van”

– tette hozzá Martinovics Dorina.

hirdetés

„Ott egy bolond amerikai, hiteles mondatokat mond a világról, nagy meggyőződéssel. Persze kérdés, hogy az ő meggyőződésének mi a magja, de halljuk, hogy valaki jobbító szándékkal beszél a televízióban. Ezen ma már túl vagyunk” – vélekedett Alföldi Róbert.

A darabot az eredeti angol címén mutatják be, Puskás Tamás szerint azért, mert a „network” szó már nálunk is közismert, Alföldi Róbert azért is tartja indokoltnak a választást, mert a „network”-höz nem társul negatív képzet, ellentétben a „hálózat” szóval.

A rendezőnek fontos momentum, hogy Howard Beale és barátja, Max Schumacher generációjuk leváltásának áldozatai. „Valamint nagyon érdekes, hogy Howard úgy beszél, ahogy mi csak szeretnénk: ki meri mondani, hogy mit lát a világban, mit érez, akár a Föld elkoszosodása, akár bizonyos politikai megoldások ügyében. Max megpróbál kompromisszumokat keresni, életének új értelmet találni, új szerelmi kapcsolatba merülni. Úgy él, ahogy mi! Olyan, mint mi. Megpróbál kompromisszumot kötni, életben maradni.”

„Persze, csodálatos, ahogy Howard kimondja az igazságot és meg akarja változtatni a világot, de ő is csak akkor teszi, amikor kirúgják. Tehát nem akkor, amikor helyzetben van, hanem amikor ezáltal remél visszakerülni és karriert csinálni. Akkor lesz forradalmár és harcos, amikor nemigen van más választása, illetve amikor ráérez arra, hogy ezzel sokat nyerhet”

– mondja Alföldi Róbert.

Szenzáció, nézettség, sztárcsinálás – ezek lennének a mai populáris kultúra hívó szavai? „Napjainkra már kiderült, ha jól csinálod, ez bizony nagyon hatásos. Ha a megfelelő szakember súg neked, például arról, hogyan kell egy választást megnyerni, bizony meg is nyered – akár itt, akár Amerikában. A 70-es években még nem volt annyira nyilvánvaló, mint ma itt, hogy a darabban fellépő fiatal generáció eszközei bizonyítottan hatásos eszközök” – válaszol Puskás Tamás.

Alföldi Róbert szerint ezzel ugyanúgy nincs baj, mint az internettel sincs önmagában. A probléma, hogy nem mi használjuk eszközként az internetet, hanem az internet használ minket. „Ha felnőtt, gondolkodó személyiség vagy, és felnőtt, gondolkodó személyiséget nevelsz a gyerekedből, őt nem fogja megenni az internet. Végül is mindig odajutunk, hogy ha van egy normális személyiséged, és nem teljes sötétség van az agyadban, akkor minden, amire most negatívumként tekintünk, médiában, reklámban, marketingben, nem negatívak: azért vannak, hogy a dolgok jobban működjenek. Csak túl sok a nem túl okos ember a világban, aki használja ezeket. Nem az autóval van baj, hanem azzal, aki 280-nal vezet lakott területen.”

„Mindig is volt és lesz is tömeg. Nem várhatjuk, hogy egyszer csak mindenkinek fény gyullad az agyában, és az emberek nem lesznek megvezethetők. A lényeg, hogy ezt ki, hogyan és mire használja

– veszi vissza a szót a rendező. A darabban megjelenő ifjú generáció nagyon tudja, hogy mit akar, de minden csupán az önző céljaikat szolgálja. Köpnek arra, hogy azokkal, akiket használnak, mi lesz, javul-e vagy romlik-e a sorsuk. Őket egyetlen dolog érdekli: hogy ők sikeresek legyenek. Ellentétben mindazzal, ami az embert a Földön naggyá tette, önzőek és nem együttműködőek. Howard és Max még abban az illúzióban éltek, hogy a híradás, a valóság megismerését szolgálja, ami képessé teszi az embereket arra, hogy jó és rossz között döntsenek. Ez az utánuk jövőket már egyáltalán nem érdekli.”

Vajon Howard Beale valóban megőrül, vagy pedig az egzaltáltságát használja álcaként, hogy kimondhassa, amit gondol? „Én úgy gondolom, hogy ezek nem tudatos dolgok nála. Egyszerűen belecsúszik ebbe a helyzetbe. Sokkal fontosabb szerintem a végén az ő nagy fordulata: hogy valóban fontos-e az, amiről eddig üvöltözött” – mondja Beale alakítója.

Martinovics Dorina a mindent személyes ambícióinak alávető programigazgatónőt, Diane Christensent személyesíti meg. A színésznő szerint a munkamánia nem feltétlenül „betegség”, csak akkor válik károssá, ha valami hiányt akar vele pótolni az ember az életében. Alföldi Róbert azért megjegyzi, hogy van, amit csak „mániákusan” szabad csinálni – például a színházat.

A Centrál Színház a világon harmadikként viszi színre a Network Paddy Chayefsky forgatókönyvének Lee Hall féle adaptációját. Ebben a darabban színház és mozi szervesen összekapcsolódik, és ez a kísérlet rendkívül lelkesítőleg hat a magyar alkotókra is. Hogy a gyakorlatban miként valósul meg, legyen meglepetés a közönség számára.

A járvány persze a próbafolyamatra is rányomja a bélyegét. Alföldi Róbert filmforgatáshoz hasonlította a helyzetet, amikor mindig azokkal vesznek egy jelenetet, akik éppen jelen vannak.

Mit üzenhet a Network 2022-ben a magyar közönségnek? „Csehov azt mondta: mutasd meg az embereknek, hogy milyenek, jobbak lesznek tőle”. Ez az előadás megmutat valamit abból, hogy milyenek vagyunk. És ha megmutattuk, valami változás is elindulhat. Aztán hogy ki-ki hová jut, nem tudjuk. Minden előadás próbálja csatornázni a feltámadó indulatokat, de hogy hogyan sikerül, nagy kérdés. Nemcsak tükröt tartani igyekszünk, ki is mondunk dolgokat, amik a szívünket nyomják.

Szorongató érzés a társadalom tagjának lenni, szorongató úgy élni, hogy rengeteg minden elfojtva és kimondatlanul bennünk marad.

Abban reménykedünk, hogy készülő előadásunk szókimondása mindenkiben örömérzetet és megkönnyebbülést kelt majd. Ha semmi más nem sikerül, mint legördíteni a súlyt a nézők melléről, ha úgy érzik, hogy végre valaki kimondta, már sikerült ajándékot adnunk” – mondja végezetül Puskás Tamás.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Deák Kristóf: „Az unokázós csalóknak szerintem külön hely van fenntartva a pokolban”
Az Oscar-díjas rendezővel most bemutatott mozifilmje, Az unoka kapcsán beszélgettünk sikerről, tervekről, döntésekről, az elnyomó hatalommal szembeforduló ember hőssé emelkedéséről, bosszúról és alkotásról.

Link másolása

hirdetés

- Öt év telt el azóta, hogy Oscar-díjat nyertél a Mindenkivel. Most, hogy bemutatták itthon az első mozifilmedet, hogyan látod az öt évvel ezelőtti győzelmet?

- Egy ilyen siker csodálatos, ugyanakkor sokkszerű élmény. A pszichológusok szerint azok a folyamatok, amik lezajlanak ilyenkor az emberben, egy kicsit a traumára hasonlítanak, persze pozitív előjellel, de mégis. Akkora változást hoz egy effajta elismerés az ember életében, amit akkor fel sem lehet mérni, nem lehet előre képzelni.

Ha most elmesélném az öt évvel ezelőtti önmagamnak, hogy mi minden fog történni velem, és mi minden történik majd máshogy, mint korábban gondoltam, akkor biztosan tátva maradna a szám.

A Mindenki győzelme teljesen új irányokba vitte az életemet. Rengeteg kalandot, tanulást, tapasztalást, új ismeretségeket és szakmai kapcsolatot hozott, és ennek még nincs vége. Most, öt évvel a díj után is azt érzem, hogy épp csak elkezdődött, a hatása a mai napig tart.

- A Mindenki után egy egészestés tévéfilmet készítettél, az ötvenes években játszódó Foglyokat, az első mozifilmedben pedig az unokázós csalásokat mutatod be egy nagyon személyes történetbe ágyazva. Mikor döntötted el, hogy ezzel a témával filmként szeretnél foglalkozni?

- Az amerikai ügynökömön keresztül rengeteg forgatókönyv futott be hozzám az Oscar-díj után. Volt köztük sok jó könyv is, de ahogy olvastam őket, végig az motoszkált a fejemben, hogy mi köze van ezeknek a történeteknek hozzám. Hol vagyok én ezekben? Biztosan ezt akarom megcsinálni első filmnek? Egy ötletben mindig azt nézem, hogy elég erős-e benne az érzelmi motiváció számomra ahhoz, hogy igazán akarjam. Hogy menni tudjak vele előre legalább két évig, amennyi idő egy nagyjátékfilmes projekt elkészültéhez kell.

hirdetés
Olyan történetet kerestem, amibe őszintén bele tudok állni, amiről szenvedéllyel tudok beszélni a kollégáknak, a színészeknek és majd a közönségnek is.

És egyszer csak rájöttem, hogy akkor kapom meg ezt a kapcsolódást, ezt a kellő viszonyulást, ha abból csinálok filmet, ami engem a leginkább foglalkoztat. Így lett az első mozifilmem Az unoka.

- Ami kiindulópontját tekintve nagyon is hasonló témát jár körül, mint a Mindenki vagy a Foglyok. Mondhatjuk, hogy tudatosan keresed azokat a történeteket, amikben a főszereplő szembeszáll egy felsőbb hatalommal, legyen szó egy autokratikus kórusvezetőről, az Ávóról vagy éppen az unokázós csalásokat bonyolító bűnözőkről?

- Biztosan nem véletlen, hogy ezek a történetek fognak meg. Azt hiszem, a legnagyobb hőstett, ha az ember meg tudja találni magában azt a bátorságot, amiről korábban nem is sejtette, hogy megvan benne. Engem ezek a dolgok érdekelnek.

Szabó István mondta, és ezt a véleményt osztom én is, hogy azok a jó filmek, amik segítenek élni. És az segít élni, ha látunk embereket, akik képesek meghozni egy nehéz döntést egy olyan helyzetben, amiben nem létezik jó lehetőség, mert mindkét opció rossz, mégis választani kell. Ilyenkor válik hőssé az ember.

Nyilván az is nagyon izgalmas tud lenni, hogy Pókember hogyan menti meg Ben bácsit vagy May nénit, de számomra sokkal érdekesebb az, hogyan működik az átlagember egy ilyen kiélezett szituációban.

- Most egy olyan történetet dolgoztál fel, amit személyesen is átéltél. Mesélnél erről egy kicsit?

- Nem akarom magamnak kisajátítani, mert nem csak a saját történetünket írtam bele a filmbe, hanem rengeteg más ember tapasztalatát is. Inkább azt mondanám, hogy a saját Nagypapámmal történteken keresztül értesültem ennek a jelenségnek a létezéséről. Csak azután döbbentem rá arra, hogy nem vagyunk egyedül, miután őt kirabolták. Ahogy elkezdtem ezzel foglalkozni, akkor esett le, hogy az unokázós csalás egy nagyon is létező dolog, ami egész iparággá nőtte ki magát az utóbbi években nem csak itthon, hanem az egész világon. A sikeres csalások számát nézve csak Magyarországon tízezres nagyságrendről beszélhetünk, és a százezres nagyságrendet is eléri a próbálkozások száma. Minden egyes eset mögött ott van egy személyes tragédia és egy család. Hátborzongató volt ezzel szembesülni.

- Mondhatjuk, hogy Az unokával volt benned egyfajta késztetés a saját traumád feldolgozására vagy valamiféle vágy arra, hogy emléket állíts a nagypapádnak?

- Ha csinálunk egy filmet egy ország adófizetőinek a pénzéből, az első és legfontosabb kötelességünk, hogy egy szórakoztató, jó filmet tegyünk az emberek elé. Hogy a nézők azt érezzék, ezalatt a két óra alatt történt velük valami és akarjanak még beszélni róla utána is. Ha közben sikerült ezzel a filmmel emléket állítanom a nagypapámnak, annak nagyon örülök, de nem ezért nyúltam vissza a mi kapcsolatunkhoz, hanem azért, mert ebből az alapanyagból tudtam dolgozni. Ezt a nagyszülő-unoka kapcsolatot ismerem, a film építőanyaga volt mindaz, amit tőle kaptam, ami hozzá köt.

- Hogyan lett a személyes családi ügyből forgatókönyv, majd film?

- Lassan három éve kezdtem el ezzel a történettel filmként foglalkozni, de már jóval előtte ott bujkált bennem, hogy kezdenem kellene vele valamit. Hosszas kutatómunka előzte meg a forgatókönyv megírását. Először is megpróbáltuk megtalálni az összes létező forrást. Rengeteg hangfelvételt kutattunk fel és a rendőrségtől is segítséget kértünk, ahol addigra alakítottak egy unokázós nyomozócsoportot, kimondottan ezekre a bűncselekményekre szakosodva. Az volt a cél, hogy minél jobban megismerjük a bűneseteket és a károsultakat. Emellett pedig beszéltem egy pszichológussal is, aki kifejezetten pszichopatákkal foglalkozik, mert nagyon izgatott, hogyan működik azoknak az embereknek a pszichéje, akik képesek arra, hogy idős, beteg embereket átverjenek.

- Íróként és rendezőként mi izgatott téged leginkább ebben a történetben?

- A pitiáner kegyetlenség, ugyanúgy, ahogy a Mindenkinél. Amikor annak idején elmesélték nekem azt a történetet a kis kóristalányokról, iszonyú dühöt éreztem. Milyen ember az, aki képes megcsinálni gyerekekkel, hogy egyesével azt mondja nekik, te nem vagy elég jó, ezért ne énekelj, csak tátogj? Ugyanezt éreztem az unokázós csalásokkal kapcsolatban is.

Hogyan lehet megtenni egy idős emberrel, hogy húsz percig abban a hitben tartod, hogy meg fog halni a gyereke vagy az unokája? A párnacihában összespórolt pénz elvesztése semmi ehhez a traumához képest. Az ilyen embereknek szerintem külön hely van fenntartva a pokolban.

- Elég konkrét véleményt fogalmaz meg a filmed egyik szereplője a call-centerekkel kapcsolatban is.

- Igen, az az én hangom is a Döbrösi Laura által játszott Zsuzsin keresztül, aki egyszer csak rádöbben arra, hogy az, amit ők ott csinálnak, gyanúsan közel áll a szervezett bűnözéshez. A call-centerek tevékenységéből nagyon hiányolom a társadalmi hasznosságot. Pont akkortájt, amikor a nagyszüleimmel történt a csalás, egy országos telefonos politikai kampány futott.

Szöget ütött a fejembe, hogy ha már ilyen sok pénzt elköltöttek marhaságokra, nem lehetett volna azt is hozzátenni a szlogenhez, hogy és egyébként tessenek vigyázni az unokázós csalókkal?

- Az unoka mennyiben tekinthető klasszikus bosszúfilmnek? Tudatosan ebben a műfajban gondolkodtál?

- Ha műfaj felől nézzük, tulajdonképpen a Mindenki is bosszúfilm. Szeretem is meg nem is ezeket a címkéket. Szeretem, mert segítenek eladni a filmet, ugyanakkor Az unoka sok szempontból más vagy több, mint egy szimpla bosszúfilm. Kezdettől célunk volt, hogy bizonyos szempontból kiforgassuk a bosszúfilmes kliséket és egészen más irányba toljunk el egy-egy jelenetet és magát a történetet is, mint ahogy azt az előzetes nézői elvárások diktálnák. Azt hiszem, annál könnyebb játszani ezekkel az elemekkel, minél erősebb az érzelmi szál, ami a történet gerincét adja.

- Van valami, amit most így visszanézve máshogy csináltál volna Az unokában?

- Persze. Van ez Az unoka című film, amit most látnak a nézők, az én fejemben pedig van egy idealizált változat, ami még ennél is sokkal jobb (nevet). Legtöbbször azért inkább hálás voltam a kis véletlenekért, amikor valami máshogy alakult, mint képzeltem.

Rengeteget tanultam ebből a folyamatból, persze, hogy van, amit máshogy csinálnék. De ha egy film hat az emberekre és megmozdít bennük valamit, akkor talán nem is baj, ha nem tökéletes.

Szerencsére nagyon sok tanulnivalóm van még az életről és a filmrendezésről, úgyhogy biztosan nem fogok unatkozni a következő negyven évben sem.

- Öröm volt újra látni mozifilmben olyan színészlegendákat, mint Jordán Tamás, Pogány Judit, Papp János, Hámori Ildikó, Tordai Teri vagy Mikó István, ráadásul nagyon erős szerepekben. Milyen volt velük együtt dolgozni?

- Elsöprően pozitív élmény volt a közös munka. Megdöbbentő volt megtapasztalni, hogy mennyit tudtak hozzáadni a filmhez, olyasmiket, amikről sejtelmem sem volt előtte.

- Most, hogy Az unoka a mozikban, hogyan tovább?

- Az unokát egy szélesebb közönséget megmozgató filmnek szántuk. Az volt a legfontosabb, hogy minél előbb eljusson a magyar közönséghez, de azt hiszem, lett annyira univerzális, hogy egy külföldi fesztiválon is megállja a helyét. Még keressük, hol van az a közönség, aki értékelni fogja külföldön. Egyébként pedig sok vasat tartok a tűzben, rengeteg ötlet versenyez egymással a fejemben. Meglátjuk, hogy melyik lesz a legerősebb inspiráció, amit ezután megint évekig képes leszek vinni magam előtt. Van tervben musical, vígjáték és dráma is, és nem csak mozifilmben gondolkodom, hanem sorozatban is. Ez egy drága műfaj, sok tüzes karikán kell átugrania még egy tapasztalt rendezőnek is ahhoz, hogy megvalósulhasson valami a tervei közül.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: