hirdetés

KULT

„Itt anyák szólalnak meg anyákról” – imádják őket az Instán, így indult a @nemakarokbeleszolni

Eszter, Judit és Orsi humoros és kíméletlenül őszinte videóikkal görbe tükröt tartanak az anyukák és az anyukákhoz viszonyuló társadalom elé. Hármukat az oldal kulisszatitkairól és egymással való kapcsolatukról kérdeztük.
Németh Csilla - szmo.hu
2021. január 09.

hirdetés

Október óta három anyuka tartja lázban az Instagramot, akik olyan koncepcióval rukkoltak elő a közösségi oldalon, amit korábban Magyarországon még nemigen láthattunk. Humoros és kíméletlenül őszinte videóikkal – amikben görbe tükröt tartanak akár az anyukák, akár az anyukákhoz viszonyuló társadalom elé – 3 hónap alatt már a 100.000 követőhöz közelítenek. Eszter, Judit és Orsi nem sokkal az oldal megalakulása előtt még nem is ismerték egymást, ma viszont futótűzként terjed a hírük a közösségi oldalakon. Az anyukákat az oldal kulisszatitkairól és egymással való kapcsolatukról kérdeztük.

- Hogyan ismertétek meg egymást?

Eszter: Instagramon. Próbálom spilázni egy ideje, hogy ez egy érdekes történet legyen, de ez a világ legérdektelenebb története – nyáron ismerkedtünk meg Instagramon, egymás követői voltunk.

- Hogyan indult a @nemakarokbeleszolni? Sokat viccelődtetek egymással, és akkor valaki elkezdte mondani, hogy erről csinálnotok kéne egy Insta profilt?

Judit: Ez pontosan így történt.

hirdetés
Poénkodtunk mindenfélével, aztán Orsi elkezdett viccelődni Zsorcika anyukájával a saját oldalán. Majd gondolta, hogy Zsorcika anyukája ne a saját profilján legyen, hanem egy másik oldalon, és legyenek barátnői is.

Orsi: Eszter és Juci is nagyon hasonló tartalmakat gyártottak akkor is, humorosan, szarkasztikusan beszéltek dolgokról, és szerencsére rögtön rábólintottak, amikor rákérdeztem, hogy lenne-e kedvük egy közös projekthez. Én ezt semmiképp sem szerettem volna egyedül csinálni, ahhoz nem éreztem az erőt, de így hárman ez már pont jó volt.

- Volt bármilyen színészi tapasztalatotok korábban, vagy ez teljesen csak hobbiként indult?

Eszter: Én jártam a Földessy Margit színistúdióba, kb. 100 éven keresztül, 1997-től 2011-ig, de ez mindig csak hobbiszinten volt jelen. Ott szerepeltem egy-két színdarabban, és igazából ennyi. Orsinak nincs ilyen típusú múltja.

Judit: Én olyan középiskolába jártam, ahol volt tánc- és drámatagozat is, és én alapból a drámára mentem volna, de aztán úgy döntött az igazgató, hogy inkább menjek a táncra, úgyhogy végül azt végeztem el. De ezáltal lett tapasztalatom a színpadon, mivel voltak olyan színdarabok, amikben részt vettem, mint színész tanonc.

- Nagyon sokan követtek be titeket nagyon rövid idő alatt. Hogyan tudjátok ezt kezelni? Nehéz megbirkózni az üzenetekkel, vagy például történt már olyan, hogy felismertek az utcán?

Eszter: Igen, mindhármunkat ismertek már fel, különböző helyeken. Mindenki nagyon cuki, aki megismer minket. Egyelőre az adminisztratív része a legnehezebb, szóval ilyen sztárságot én nem érzek, de az üzenetek, interjúk, együttműködések kezelése nagyon sok időt és energiát vesz el.

Judit: Én most kezdem kicsit felfogni, most jutott el az agyamig, hogy mi történt itt október elseje óta. De az az érzés, hogy „engem akkor most 18.000-en követnek a privát oldalamon, a @nemakarokbeleszolni-n pedig 90 ezren”, az túl hirtelen jött ahhoz, olyan rövid idő alatt értük el ezt a számot, hogy nem is igazán tudtuk egyáltalán felfogni, hogy mi történt.

Orsi: Mi azt érezzük a kommentekből is, és a privát üzenetekből főleg (mivel ott sokkal őszintébbek az emberek), hogy a titok pont az, hogy mindenkinek vannak ilyen élményei, és ez valahol terápiásan hat az emberekre. Értékelik, hogy mi ezt feldolgozzuk vicces formában, a humor ehhez egy zseniális eszköz, mivel megpróbáljuk ezt az egészet átfordítani és nevetés tárgyává tenni azt a fájdalmat, amivel az emberek nap mint nap találkoznak. Azt gondoljuk, hogy ez a kulcsa ennek a hirtelen jött követőtábornak. A kapcsolódás.

Manapság sokszor negatív kontextusban találkozunk az anyasággal. Ezek mellett nagyon üdítő ilyen kellemesen humoros formában találkozni az anyaság témájával.

Eszter: Ami különbség szerintem, hogy itt az anya egy aktív szereplő.

Nekem sokszor eszembe jut az a példa, hogy amikor egy nő véletlenül megszül valahol, mondjuk az utcán vagy egy taxiban, akkor mindig azt hozzák le, hogy „a taxisofőr segítette világra a gyereket”, de a nő, aki amúgy megszült egy gyereket egy taxiban, meg se jelenik ezekben általában.

Az anyaszerep is sokszor ilyen, hogy te vagy a gyermekednek az anyja. Itt viszont az anyák szólalnak meg anyákról.

- Kaptok olyan pozitív visszajelzéseket, amikben arról írnak, hogy megváltozott valami az életükben a videóitok hatására?

Orsi: Olyan történt már, hogy például írt egy lány, hogy az anyósával nagyon nehéz a viszonya, és amikor vidékre mentek hozzájuk a férjével, akkor a videóink hatására teljesen megfordult a hangulat a családi hétvégén. Már nem a gyomoridegről szólt, mint addig mindig, hanem sokszor egymásra néztek, összemosolyogtak a párjával, és így át tudták fordítani az egészet.

Eszter: Sokszor írnak nekünk saját történeteket, és ilyenkor sokan hozzáteszik, főleg, ha aktuális ügyekről van szó, hogy segítene feldolgozni nekik az adott helyzetet, ha a mi szemüvegünkön keresztül láthatnák az egészet.

- Mennyi ötletelés előz meg egy-egy elkészült videót?

Judit: Összesen, onnantól kezdve, hogy kipattan a fejünkből egy gondolat, általában 2-3 óra, mire kész lesz egy videó. Ha esetleg nincs elég mondat vagy elég csattanó, akkor néha bedobjuk ezeket az ötleteket a közösbe, és együtt ötletelünk, de máskor olyan nagy az inspiráció és a löket, hogy már a kész videót rakjuk oda a többiek elé. De a témák előtt mindig egyeztetünk.

- Általában hányszor kell nekifutni egy adott videónak, hogy baki nélkül végigmondjátok?

Judit: Változó, hogy mennyi idő, mire elkészül egy videó. A legtöbb anyagunkat úgy csináltuk, hogy egy svunggal, szinte egy levegővel mondtuk fel a 60 másodpercet, amiben azért könnyű hibázni. Néha a második próbálkozásra sikerült végigmondani, de volt, hogy 50 videót kezdtünk el. Ez nagyon sok tényezős, hogy hányszor kell nekiugrani, de most például volt 3 influenszer videónk, amiket megvágtunk, ezek voltak az első vágott videóink, az ilyen típusúak sokkal hamarabb elkészülnek.

- Gondolkodtatok esetleg hosszabb videók készítésén is? Tudom, hogy Eszternek van saját csatornája, de nem terveztek közös videókat készíteni Youtube-ra is?

Judit: Nem, de azért elővigyázatosságból már lefoglaltuk a nevet Youtube-on.

Orsi: Azt tapasztaljuk, mert azért nyilván nézelődünk, hogy hol mi megy, hogy az Instagram az a szféra, ahova a legjobban passzolunk, és leginkább megtaláljuk a célközönséget.

Judit: A videók jellege talán TikTok-ra illene leginkább, de azt főleg nem az a korosztály használja, akiket elsősorban érintenek ezek a problémák.

- Rengeteg munkátok van az oldallal és a videókkal. Gondolkoztatok már abban, hogy milyen anyagi lehetőségeitek lehetnek a csatornán, akár reklámok formájában, akár úgy, hogy anyagilag támogatható legyen a @nemakarokbeleszolni?

Eszter: Nem zárkózunk el a szponzorációktól, de még nem találtunk olyan együttműködést, amire jó szívvel igent mondtunk volna. Vagy maga a termék nem passzol hozzánk, vagy pedig az együttműködés formája az, ami idegen. Biztosan nem úsznak majd be nálunk chipses zacskók a háttérben, szóval szerintem nem olyan könnyű ezen a felületen hiteles reklámot csinálni.

- Igen, pont nemrég kavart nagy port, hogy lehet-e, etikus-e kisgyerekkel terméket reklámozni.

Eszter: Igen, mondjuk ez nálunk nincs, mivel a @nemakarokbeleszolni oldalon csak mi látszunk, szóval szerintem ez nem tartozik ebbe a kategóriába.

Orsi: Gondolkozunk különböző felállásokon, voltak megkereséseink, különböző internetes portálokra szerettek volna exkluzív tartalmat kérni tőlünk, de egyelőre nem volt meg a közös nevező. Emellett mindannyiunk élete annyira sűrű gyerek, munka, tanulás mellett, hogy nagyon nehezen tudjuk beosztani az időnket, és így az ember nagyon meggondolja, hogy mire bólint rá.

Azt nem hiszem, hogy örökké ingyen fogjuk csinálni a tartalmakat, és nem azért, mert ebből akarunk meggazdagodni, hanem mert az egyensúly fontos. Ha valamibe rengeteg időt és energiát áldozol, érezned kell az értékét.

Ugyanakkor olyan rövid ideje csináljuk ezt az egészet, hogy ez még nagyon a jövő zenéje.

- Valahol ott válik el a munka a hobbitól, amikor már konzisztens határidők vannak, amikhez tartani kell magatokat, nem pedig akkor csináltok tartalmat, amikor szeretnétek.

Orsi: Ez teljesen így van, ez olyan, mint egy munka, úgy is érezzük szerintem.

Eszter: Igen, abszolút így van. Nekem most van a videóm feltöltése 10 perc múlva, és tegnap és ma is az énidőm teljes egészében erre ment el. Akár egy snittes, akár vágott videó, nagyon sok munka van vele. Főleg, ha kényesebb téma, akkor polírozza az ember, ameddig tudja, és ez még csak a videók készítése. Emellett vannak az említett adminisztratív ügyek, igazából naponta mindennel együtt szerintem sokszor három órát elvesz.

- Nem féltek attól, hogy idővel kiégtek abban, hogy mindig határidőre készítitek el a videókat?

Judit: Azért csökkentettük a videószámot, mert először az volt, hogy minden egyes nap töltöttünk fel mindhárman. Aztán azt beszéltük meg, hogy minden nap lesz egy videó, és váltottuk, hogy éppen ki mikor tölt fel, most pedig az van, hogy kétnaponta töltünk fel tartalmat. Így mindenkinek hatnaponta kell videót készítenie. Ezzel az időnket is védtük, de amiatt is szerettük volna, hogy ne égjünk ki a tartalomgyártásban. Ötlet az mindig lesz, ameddig olyan világban élünk, ami ennyire dinamikusan változik.

- Sok ismertebb ember is bekövette az oldalatokat, volt olyan, akinek a követése különösen sokat jelentett nektek?

Judit: Rengeteg! De komolyan!

Eszter: Nem is tudom elkezdeni sorolni, olyan sokan vannak, akik miatt izgatottak voltunk, de a két nagy kedvencünk, a @sikidegvagyok, és @sazabio is követ minket, őket mindig ki szoktuk emelni.

. Mennyire kovácsolt össze benneteket a @nemakarokbeleszolni?

Orsi: Ez hozott össze minket, Eszterrel az oldal létrejötte előtt kétszer találkoztam személyesen, Jucival pedig egyszer sem, az első interjúnkon láttuk egymást először élőben. Ennyire együtt indult a barátságunk az oldallal. Persze egyre szorosabb a kapcsolatunk, hiszen nagyon intenzív részei vagyunk egymás életének.

- Mostanság azért személyesen is többet találkoztok?

Judit: Igen, igen.

Orsi: Én azt érzem, ha az ember egy ilyen oldalt működtet, hetente lenne helye valamiféle brainstormingnak. Amikor személyesen összeülünk, azt nem lehet összehasonlítani egy online megbeszéléssel, élőben olyan szinten beindul a kémia és triggereljük, inspiráljuk egymást, hogy az zseniális és nagyon jó hatással van az oldalra is. Jelenleg igyekszünk havonta egyszer legalább találkozni, gyerkőcök mellett ez az, ami belefér.

- Az oldal készítésén kívül mi a kedvenc hobbitok?

Eszter: Igazi ciki anyukahobbi, de én nagyon szeretek sütni-főzni, bár a gyerek mellett most sokkal kevesebbet tudok, ami nagy szívfájdalmam. Korábban vagy 4-5 évet végig sütöttem-főztem az életemből, miközben dolgoztam, így kerültem „flow-ba” a munkámban. Ezen kívül a saját Youtube-csatornám a hobbim, és a kutyámmal is nagyon szeretek játszani és foglalkozni, amikor időm engedi.

Judit: Én a hobbimat nemrég átalakítottam egy saját vállalkozássá, úgyhogy én is nagymama vagyok, bár nem annyira szeretek főzni, mint Eszter, én inkább hímzek, horgolok és kötök, ezeket a holmikat adom el a Siss Creation oldalamon.

Orsi: Számomra, bár lehet, kicsit hülyén hangzik, de a tanulás a hobbim, mivel éppen a kis álmomat valósítom meg, és a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné képzését végzem, ami nekem nagyon fontos, úgyhogy most ez tölti ki a maradék énidőmet a család, a munka és a @nemakarokbeleszolni mellett. De nagyon szeretek festeni is, ami számomra terápiás.

- Ha adódna rá lehetőség, foglalkoznátok a szórakoztatóiparral komolyabban is? Legyen szó stand up comedyről, saját műsorról vagy hasonlókról?

Eszter: Igazából volt már hasonló jellegű megkeresésünk, de nem vállaltuk el. Ez azért nehéz, mert mi ezt az egész oldalt nem azért csináljuk, hogy valakik legyünk, hanem indíttatásunk van ezekkel a témákkal foglalkozni. Itt nem az a kérdés, hogy mi híresek akarunk-e lenni, hanem hogy tudunk-e olyat csinálni, ami beleillik a motivációnkba. Én a magam részéről erre, így általánosságban, nem tudok válaszolni.

Orsi: A másik oka annak, hogy nem vállaltunk el ilyen jellegű megkeresést, hogy akkor még csak egy hónapos volt az oldal, nem volt kellő tapasztalatunk és magabiztosságunk hozzá. Most már azt érzem mindhármunkban, hogy fejlődünk, aztán majd az idő eldönti, merre tovább.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Nagy vihart kavart Lackfi János rendőrös verse az interneten – a költő reagált a vádakra

Az ironikusnak szánt költeményt rengetegen félreértették, Lackfi Facebook-oldalát elárasztották a gyűlölködő kommentek. Utána külön posztban magyarázta meg, mi volt a célja a verssel.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 17.

hirdetés

Rendőr leszek címmel posztolt egy verset a közösségi oldalára Lackfi János költő, író, műfordító, arra viszont aligha számított, mekkora lavinát fog elindítani ezzel.

A költemény, ami nem más, mint József Attila Kertész leszek című művének átdolgozása, így szól:

A verset Lackfi péntek reggel tette közzé, a bejegyzésre azóta 1200-nál is több komment érkezett, sok olyan embertől is, akik vélhetően most először jártak a költő Facebook-oldalán, és keresetlen stílusban osztották ki őt.

Az egyik legfinomabb hozzászólás például így szól: "Ez nem. Ilyen szöveget azért mégse, ez nem meghökkentő, hanem meglepően érzéketlen."

"Nem tudom leírni a véleményemet, mert letiltana a Facebook. Így csak annyit írok, hogy csalódásom határtalan. Hogy lehet ilyen ocsmány akármit írni? Ez az izé (mert versnek nem nevezném) nagyon beteg és rosszindulatú elmére utal" – írta egy másik hozzászóló.

Valaki pedig így fogalmazott: "Karanténban naponta jöttek a rendőrök ellenőrizni. Nem az érdekelte őket, hogy hol a párom, (adott esetben mosdóban, másik szobában, stb...) hanem, hogy jól vagyok-e, szükségem van-e valamire, tudnak-e segíteni valamit! Hálás vagyok nekik a törődésért."

hirdetés

A kommentek többsége a fentieknél sokkal durvább hangot üt meg.

Lackfi később külön bejegyzésben is reagált a versét ért kritikákra. Mint írja:

"Hát, itt aztán szép nagy vihar támadt, s az jó, felforgat, kizökkent, megérint. Megvallom, továbbra is hiszek benne, nem lehetetlen küldetés a mindennapos emberi bosszúvágy és keménykedés hangját elválasztani attól az alanyi hangtól, amelyen arról számolok be mondjuk, hogy tegnap egy fakanalat faragtam. Volt azért, akinek sikerült. Egyszerű dolog: olvasok valamit, s utána felteszem a kérdést: vajon ezt az illető egy az egyben gondolja, vagy másnak a hangját szólaltatja meg?

Külön érdekes volt, hogy nagyon sokan pont abban a stílusban szólaltak meg, mint amelyet a vers (meglehetősen finomítva) karikíroz. Vagyis a kommentek egy része illusztráció is egyben.

A mellékelt vers a CSAVARD FEL A SZÖVEGET-kötetem átiratai közt szerepel, négy éve jelent meg. És akkor sem a pillanatnyi bírságról vagy a rendőrökről szólt, nekem személyesen elég kevés és zömmel jó tapasztalatom van a rendőrséggel kapcsolatban. De ennek persze semmi jelentősége, alig hiszem, hogy József Attila saját, személyes kertész-képében gondolkodott volna, vagy éppen több ezer kertésszel töltetett ki tesztet, mielőtt versét megírta volna.

Ja, és figyelmes olvasás esetén kiderül: aki a versben megszólal, NEM rendőr. Csak elképzeli, milyen lenne legálisan erőszakoskodni. Számára ezt jelenti a rendőrlét. Vagyis ő egy civil, aki szívesen rendőrködne. Persze aki csak ütni jött, üssön nyugodtan...

Az külön érdekesség, hogy a kommentelők azt mondják, a rendőrök nem durvák. Utána pedig azt, hogy ezek után a rendőrök engem ki fognak nyírni. Hm. Szerintem meg nem, mert tényleg nem ilyenek.

Viszont örül a szívem, hogy a vers hatott, felkavart sokakat. Ez a dolga. Azt pedig sosem értettem, miért jár valaki tajtékozni olyan ember oldalára, akit gyűlöl. Nekem még arra is kevés az időm, hogy végignézzem, -olvassam, amit szeretnék... Persze az ideje felhasználásáról mindenki maga dönt."

Nem sokkal később egy levelet is közzétett, amit egy rendvédelmi dolgozótól kapott.

A levél szerzője azt írta: nem gondolja, hogy Lackfi bármilyen ellenérzéssel lenne a rendőrök felé és tudja, hogy a vers célja sem a gyűlöletkeltés volt. Ugyanakkor, bár egyébként kedveli a munkásságát, ez a vers neki sem nyerte el a tetszését. Szerinte az időzítés is rátett egy lapáttal arra, hogy ilyen sok negatív vélemény érkezett.

"A lényeg, amit szerettem volna leírni, hogy a rendőrök nagyon nehéz körülmények között dolgoznak. Egyre kevesebben vannak. A rendőrjárőr fizetése kb. nettó 150-160e Ft. Tapasztalhattam, hogy ezért a pénzért miket kell csinálniuk: ott vannak az összes balesetnél, a részeg kötekedőknél, a hidegben fagyoskodnak, üldözik a migránsokat... Nem közhely, tényleg nem lehet tudni sosem, hogy épségben hazaérnek-e. Miután a járőrfizetés rendkívül kevés, ezért már nem is nagyon van senki, aki ezt a beosztást vállalná, így a körzeti megbízottak végzik azt a munkát is"

– fogalmaz a levéliró, aki szerint a karácsonyi rendőrkéselős eset miatt sem volt most szerencsés ezt a verset közzétenni.

Mint írja, jelenleg az egész rendőrállomány teljesen el van keseredve a megbecsültség hiánya és kevés fizetés miatt. Ahhoz, hogy megélhessenek, sokan kénytelenek másodállást is vállalni, és a covid-helyzet miatt is hatványozódik rajtuk a nyomás.

"Sokan lebetegedtek, ezért a pihenőnapon, szabadságon lévőknek kellett bemenniük dolgozni. Mióta nincs határőrség, határrendészeti feladatokat is ellátnak, útlevelet pecsételnek, amire gyorstalpaló tanfolyammal készítik fel őket. Rengeteg a felesleges papírmunkájuk. Az egész rendszer megújítására lenne szükség... Úgy gondoltam, ha esetleg ezeket az állapotokat nem ismerte volna, jobb, ha tudja" – zárja sorait a rendvédelmi dolgozó.

Lackfi megkeresésünkre az alábbiakat tette még hozzá a vers által gerjesztett hullámokhoz:

"Nincs bennem harag, megbántottság vagy félelem, leginkább sajnálom, hogy ilyen könnyen kibillennek egyensúlyukból az emberek, a névtelen trollok pedig ravaszul szítják az indulatokat. És amúgy semmi gond nincs azzal, ha az emberek normálisan megírják véleményüket arról, ha valami nem tetszik nekik..."


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Halálos harcmező: a Netflix új filmjében az a legizgalmasabb, hogyan küzdenek Budapesten a harci robotok

Magyarként különleges élmény végignézni az akciófilmet, amiben egy Marvel-sztár, Anthony Mackie kiborgként harcol az ellenséggel. A forgatókönyv ugyanakkor lehetett volna erősebb is.
Címlapkép: Jonathan Prime, Netflix - szmo.hu
2021. január 17.

hirdetés

Orosz harci robotok bukkannak fel a VII. kerületben, a Murányi utca és a Marek József utca sarkán felépített óriási díszlet kapuiban, majd vadul tüzelni kezdenek harckocsikból kiözönlő amerikai harci robotokra. Végül az egész épületet megsemmisíti egy dróntámadás.

A forgatás helyszíne és az utca közepére díszlet:

Hasonló, grandiózus jelenetet eddig nem sűrűn láttunk Budapest utcáin, és bár a magyar főváros az Outside the Wire-ben nem Budapestként szerepel, a film telis-tele van ikonikus magyar helyszínekkel. Az Istvántelki Főműhely például az ellenállás menekültközpontjaként jelenik meg, a Kelenföldi Hőerőműben amerikai támaszpont működik, amihez a K-Hídon keresztül vezet az út, az ellenség pedig a Magyar Szentföld-templomban rendezkedett be.

Így ezen a hétvégén világszerte magyar helyszíneket néz a 200 millió Netflix-előfizető színe-java.

A filmet ugyanis nem kis várakozás előzte meg, lévén, hogy a mozik még mindig zárva vannak. Ennek megfelelően a Halálos harcmezőről a New York Times-tól a CNN-en át a Variety című filmes magazinig jelentek meg kritikák, a magyar nézettségi toplistában pedig a film máris az élen áll.

hirdetés

A történet szerint Kelet-Európában 2036-ban háború dúl, és az oroszok megpróbálják kiterjeszteni a befolyásukat Ukrajnára. Az amerikaiak békefenntartóként vannak jelen, és folyamatosan összetűzésbe keverednek az oroszok által támogatott egyik hadúrral.

A film egyik főszereplője Damson Idris, aki drónpilótaként megtagadja felettesei közvetlen utasítását, hogy ne tegyen semmit, és egy dróntámadással próbál egy bajba jutott amerikai egységen segíteni. Miközben megmenti őket, meg is öl két amerikai katonát. Emiatt büntetésből terepre küldik, ahol találkozik a másik főszereplővel, a Marvel-filmek Sólyomjaként már jól ismert világsztárral, Anthony Mackie-vel. Róla hamar kiderül, hogy nem ember, hanem egy szigorúan titkos fejlesztésű kiborg. Amikor ugyanis leveszi pólóját, a mellkasa átlátszó robottestté változik. A két főhős ezután együtt indul küldetésre. Céljuk megakadályozni, hogy a rosszfiúk atomfegyverhez jussanak.

A Halálos harcmező abszolút aktuális kérdéseket feszeget, például azt, milyen felelősséggel tartoznak a drónpilóták a "járulékos veszteségekért",

mennyire érezhetik át egy sok ezer kilométerrel messzebb felállított konténerben ülve, milyen borzalmakat és szenvedést okoznak a helyi civileknek az általuk vezérelt dróncsapások. Vagy azt, mi történik, ha egy mesterséges intelligenciával működő kiborg morális okokból egyszer csak megkérdőjelezi a kapott parancsokat és fellázad. De láthatjuk azt is, hogyan egészíthetik ki a Gumps-nak hívott harci robotok az embereket egy összecsapásban, és hogyan bánnak velük a katonák, amikor azt hiszik, nem látják őket a tisztek.

Ez a sok téma ugyanakkor szét is feszíti a futurisztikus akciófilm kereteit, ami emiatt sem a dróntámadások, sem a robotlázadás tematikájában nem tud sok újdonságot mondani.

VIDEÓ: a hivatalos előzetes

Az akciójelenetek pedig bármennyire is kidolgozottak, látványban nem ütik meg a nagy mozisikerek által felállított mércét.

A Netflix valószínűleg úgy volt vele, hogy szélesvásznon amúgy sem mutatják be a filmet, a tévék képernyőjére pedig ennyi CGI is elég.

Maga a látványvilág sem túl eredeti. Az Anthony Mackie által alakított android kivételével az amúgy jól kinéző robotkatonák nem nagyon térnek el a már ma is létező robot-prototípusoktól, és a drónok is olyanok, amilyeneket már ma is bevetésekre küldenek, pedig a technológia 15 év alatt ennél minden bizonnyal nagyobbat fejlődik majd. Mindezt talán azért találták így ki a film készítői, hogy minél hitelesebbnek hassanak, akkor viszont nem teljesen érthető, hogy az egyik jelenetben a kémdrón miért látótávolságban úszik be a megfigyelt kocsi fölé.

Az sem derül ki, hogy az android hogyan lehet ennyivel fejlettebb kinézetre, tudásban és érzelmi intelligenciában is a többi robotkatonánál, és ha az amerikai hadseregnek van egy ilyen csodafegyvere, miért nem használják ki jobban a képességeit.

Összességében Mikael Håfström filmje, a Halálos harcmező nagy dobásnak semmiképp sem nevezhető, de azért van annyira szórakoztató, hogy némiképp enyhítse a hollywood-i szuperprodukciók hiányát.

Nekünk magyaroknak pedig a forgatási helyszínek és a statisztaként feltűnő magyar színészek miatt mindenképp tartogat annyi extra-élményt, ami miatt érdemes megnézni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Macaulay Culkin támogatja, hogy vágják ki Trumpot a Reszkessetek, betörők! második részéből

A jelek szerint maga Kevin is egyetért az interneten terjedő petícióval, hogy a leköszönő elnöknek nincs helye a kultikus filmben.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 16.

hirdetés

Egyre többen követelik az interneten, hogy vágják ki Donald Trump rövid jelenetét a Reszkessetek, betörők! második részéből. A film főszereplője, Macaulay Culkin a Twitteren jelezte: egyetért a Change.org-on indított petícióval, írja a CNN.

Az eredeti javaslat szerint a rajongók azt kérték a Disneytől, hogy cseréljék a filmben Trumpot Joe Bidenre, de olyan felvetés is akad, hogy a ma már 40 éves Culkinnal lehetne helyettesíteni digitális trükk segítségével Trumpot, amikor egy hotel lobbyjában véletlenül összefut Kevinnel. Macaulay Culkin az ötletre csak annyit reagált, hogy "Sold", vagyis magyarul "megvettem".

hirdetés

Az 1992-ben bemutatott vígjátékban Kevin a New York-i Plaza Hotelben találkozik Donald Trumppal, akitől azt kérdezi, hol találhat egy telefont. A hotel akkoriban Trump tulajdonában volt, aki csak úgy adott engedélyt a forgatásra, ha ő is szerepelhet a hatalmas sikerrel bemutatott első rész folytatásában. Mivel a tesztvetítéseken a közönségnek tetszett a néhány másodperces jelent, ezért végül benne hagyták a mozikba kerülő verzióban.

Az egyik legnépszerűbb családi film rajongói azért követelik Donald Trump eltávolítását a filmből, mert véleményük szerint a még hivatalban lévő amerikai elnök személyével egy nemkívánatos rasszista bélyeg került a filmre.

2019-ben egyszer már egy kanadai tévétársaság kivágta Trump cameóját a filmből. Akkor arra hivatkoztak, hogy a reklámidők miatt akartak rövidíteni a vígjátékon, a dolognak semmilyen politikai üzenete nem volt.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Nyomozás a legőrültebb sorozatgyilkos után: az Éjszakai vadász abbahagyhatatlan

Ennél több hullát nem fogsz már idén krimisorozatban látni. Hagyd égve utána a villanyt!
Szajki-Vörös Adél, fotók: Netflix - szmo.hu
2021. január 18.

hirdetés

És megkockáztatom, hogy jobban izgulni sem fogunk, igazi adrenalinbomba ugyanis a széria. Bevallom, én imádom a real crime doksikat, mert megmutatják, hogy az élet nem produkálhat durvábbat semmilyen fikciónál. A Netflix új dokusorozata, az Éjszakai vadász: Hajsza egy sorozatgyilkos után új megközelítésbe helyezi a műfajt. A néző már tényleg valódi filmes élményt kap, zsáner szerint itt krimi-horrort. A műfajban eddig is láttunk kiemelkedő darabokat, melyek ezt a hatást erősítették (pl. a Robert Durstös doksi, vagy tavaly a szexuális ragadozó Epsteinről szóló), de az Éjszakai vadászt látva konkrétan olyan érzés, mintha tényleg egy műfaji filmet látnánk.

Itt a széria trailere:

Miközben néztem, az jutott eszembe, hogy a krimi legsikeresebb ága már talán nem is a sorozatok és filmek között lesz keresendő a jövőben, hanem a dokumentumfilmek/szériák között. A streaming ezen a területen is hozhat változást.

Az "éjszakai vadász" néven elhíresült sorozatgyilkos a nyolcvanas években garázdálkodott Los Angelesben, és az egész országot rettegésben tartotta, ugyanis soha nem látott kegyetlenség áradt kiszámíthatatlan tetteiből.

Nem úgy viselkedett, mint általában a mezei sorozatgyilkosok, akiknek egy bizonyos embertípus és gyilkossági mód a mániája, hanem mintha bármilyen rendszer nélkül működött volna: random embereket erőszakolt meg és végzett velük, a gyilkolási eszköztára is széles skálán mozgott: a késeléstől az arconlövésig.

Volt, hogy csak betört valahova, aztán máskor elrabolt egy gyereket, akit molesztált, és aztán elengedte, valamikor pedig "csak" kivégzett valakit. Mindig teljesen mást művelt, amivel az agyára ment az őt üldözőknek: az egyik durva példa erre, amikor kiszedte egy áldozata szemeit, és hazavitte magával, majd soha többet nem csinált ilyet. Egy valódi szörnyeteg volt. Hogy honnan tudták mégis a nyomozók, hogy mindennek ellenére ugyanazt az elkövetőt keresik? Ezt tudhatod meg a sorozatból.

hirdetés

Egy videó arról, ki volt a gyilkos:

 

A széria két nyomozó szemszögéből mutatja be a nyomozást. A két férfi ma, azaz a jelenben meséli el a történteket és velük haladunk előre a szörnyűségek és fordulatok kereszttüzében a sztoriban. Érdekes, hogy eleve nehezen jöttek rá, a többféle gaztett ugyanahhoz a személyhez köthető, hiszen a különböző bűnesetek mind másik elkövetőre utaltak. De az egyik, a gyilkosságokkal foglalkozó nyomozó, Gil Garrillo – imádom, tisztára, mint egy filmes karakter, szotyizik, és elbűvöli a szakmája – mindenkit megelőzve felvetette az elméletét az összefüggésekre, csakhogy nem vették komolyan: a még fiatal nyomozót inkább kinevették.

Majd később mégis sikerült igazolnia elméletét, de addigra már több halottal gyarapodott az Éjszakai vadász listája. Ilyen és hasonló filmszerű fordulatokkal halad előre a történet, és sokszor nem hisszük el, hogy az élet ilyen forgatókönyvet ír: van, akit egy kulcscsomó ment meg a gyilkostól, és van olyan is, akinek behatol az ablakán, majd csendben távozik. Közben megkedveljük a két "pajtit" is, a két szimpatikus és állhatatos nyomozót, akik tényleg olyanok, mint a sorozatban is említett bulldogok: nem képesek elengedni a csontot, azaz ha a sorozatgyilkosnak mániája a gyilkolás, az ő mániájuk a fenevad levadászása. Mi pedig a fotelhez tapadva drukkolunk nekik, hogy kapják el ezt a rohadékot. Itt látható:

A megvalósítás valóban hollywoodi filmes megoldásokat sorakoztat fel: a dramaturgia, a gyors vágások, a zene és a képek kezelése együttes hatása teljes filmes élményt nyújt a nézőnek. Természetesen mindent láttunk már korábban, de itt annyira hatásosan mixelték össze a filmes eszköztárat az alkotók, hogy már-már az az érzése az embernek, nem is egy dokumentumfilmet néz, hanem egy erős thriller-horrort.

A feszültség fokozására a rendező mindent bevet. Az eredeti helyszínek rekonstruálását játékfilmes színvonalon végezték el, akárcsak a bevilágításukat és a helyszíneken való felvételek elkészítését.

Amikor a kamera körüljár egy hullát és egy pontos helyszínt, hidegrázást kapunk, mert olyan, mintha ott lennénk.

Ezek nem szokványos elemei a krimi-dokumentumfilmeknek, legalábbis nem ilyen színvonalon. Reprodukálni ugyan szokás az eredeti helyszíneket más bűnügyi doksikban is, de a megvalósítás színvonala többnyire nem szokta elérni a játékfilmesen izgalmas filmekét.

Láthatunk például olyan plusz képsorokat, melyek szintén csak a hangulat erősítését szolgálják: ilyen például az, amikor az egyik helyszínen egy patkány rágcsál gyönyörűen és félelmetesen fényképezett képeken, csupán ráerősítésként a hangulatra. A képsor, mint szimbólum jól illeszkedik a műbe, hiszen az elkövetőről ekkorra már összeállhatott a néző fejében a párhuzam egy patkánnyal. Az életformáját tekintve legalábbis.

Ugyan a filmes képek és a régi televíziós formátumban felvett képek, archívok váltakozásának kezelése kizökkent olykor a filmes hangulatból és visszarángat a dokumentumfilmes világba, és az olykor eltúlzott hatásvadász hozzáállás már majdnem átfordul abba, hogy soknak érezzük, mégis egy izgalmas, az emberi természet sötét oldalát első osztályúan feltáró, real crime mozis élményben lehet részünk.

A szerző írásai itt olvashatók:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: