Így búcsúzott az Éhezők Viadala
Aligha van olyan Éhezők Viadala rajongó, aki a harmadik rész után ne várta volna nagyon a negyediket, hiszen az előző film olyan volt, mintha csak a nagyobb mozibevétel reményében vágták volna félbe a nagyívű befejezést (és ezzel nem is tévedünk nagyot.)
Izgatottan ültünk hát be mi is a moziba, hogy megtudjuk, hogyan ér véget Katniss Everdeen kultikussá vált története a filmvásznon, aki a végső leszámolásra készül Snow elnökkel, hogy felszabadítsa Panem nyomorban tengődő, elnyomott lakóit.
VIDEÓ: a befejező rész trailere
Egy biztos, aki kőkemény akciófilmet vár, grandiózus csatajelenetekkel, annak csalódnia kell. Hiába a filmre költött 125 millió dollár, és a 3D-s megoldások, a zsarnoki Kapitólium elleni végső támadásból nem sokat látunk, bár azért a könyvet is olvasók számára már ismerős halálos csapdák tartogatnak meglepetéseket. Olyannyira, hogy egy-egy feszültebb, már-már a horrorfilmek határát súroló jelenet a nézőtéren is hallható meglepetéseket okozott.
Ebből a szempontból a legkiemelkedőbb rész, amikor a szereplők a csatornában menetelnek előre, síri csendben, mindenféle zene nélkül. Nem véletlen, hogy sok kritikusnak ez az Alien jeleneteit juttatta eszébe.
A film nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőkkel, a legváratlanabb pillanatban vesztik életüket olyanok, akiknek korábban fontos szerep jutott.
A befejező rész amúgy is szándékosan nyomasztó, rideg, szürke, már-már falanszterszerű térben játszódik. Sokszor sötét alagutakban, vagy épp golyók ütötte hatalmas romok között, amelyek az egész film alaptónusát meghatározzák.
Természetesen továbbra is jelen van a szerelmi háromszög, de ez a szál már jóval kevésbé hangsúlyos, mint a széria előző darabjaiban. A hangsúly az erkölcsi dilemmákon és az arra adott válaszokon van. Vajon mennyire szentesíti a cél az eszközt? Mit ér meg a szabadság? Mire vágynak valójában az emberek? És mi marad, ha átlépjük a határvonalakat?
Hollywoodi filmektől szokatlan a befejezés is, bár a könyv olvasóinak ez aligha meglepő. A jók és a rosszak közötti határvonal a háború hevében elmosódik, a manipuláció és a propaganda igénye mindkét oldalon megjelenik. Bár a sztori kerek, a morális dilemmák nem tűnnek el, nincs hatalmas ünneplés, nincs rózsaszín happy end. A film azt sugallja, nem biztos, hogy az elnyomottak győzelme nem lesz egy másfajta elnyomás kezdete, és arra figyelmeztet, hogy a hatalom természete nem változik.
Jennifer Lawrence alakítására nem lehet panasz, amit lehet, kihoz a szerepéből. Az egyik pillanatban érzékeny szépség, a másikban a lázadás ellentmondást nem ismerő vezetője. Hitelesen mutatja be, miért fordul szembe a lázadók által neki szánt látszatszereppel, hogy valami sokkal személyesebbet és fontosabbat tegyen a győzelemért: megölje az elnököt.
Donald Sutherland pedig még mindig zseniálisan hozza a nagy ellenfelet, a manipulatív, sötét, gonosz figuráját. A Katniss Everdeennel folytatott utolsó párbeszéde teli van feszültséggel, a film egyik csúcspontja.
Akit még mindenképp kiemelnénk, az Philip Seymour Hoffman, akinek ez volt az utolsó filmje. Propagandaminiszterként szokás szerint szinte átüt a vásznon, bármilyen kis szerepet is játszik, emlékezetes marad.
A Suzanne Collins sikerkönyveit feldolgozó mozifilmsorozat befejező része megosztotta a kritikusokat, mi mégis jó szívvel ajánljuk azoknak, akik szerették a könyvet vagy az előző részeket.
Ha szívesen megnéznéd a filmet, nyomj egy lájkot!
