Hogyan fordította meg a II. világháború kimenetelét egy csapat pszichopata? – Engedetlen hősök-kritika
Ben Macintyre nevével egész sok helyen találkozhattunk az utóbbi időben. Több könyvét is megfilmesítették már, 2021-ben John Madden vitte vászonra Colin Firth és Mattew Macfadyen főszereplésével A Vagdalthús hadműveletet, de 2022-ben két adaptáció is született. Az egyik itthon szintén a Maxon látható Kém a csapatban, ami egy hidegháborús kémjátszma volt Guy Pearce és Damian Lewis között.
Steven Knight neve se lehet idegen sokaknak, rengeteg remek sorozatot és filmet köszönhetünk a brit forgatókönyvíró-showrunnernek. Ő készítette a Jason Momoa-s See-t az AppleTV+-nak, vagy a Cilian Murphy nevével fémjelzett Birmingham bandáját a BBC-nek. De Tom Hardy egyik legkülönlegesebb sorozatának, a Tabunak is ő volt a showrunnere.

Tehát Macintyre regénye igazán tapasztalt kezekbe került, aminek az eredménye egy remek első évad egy csapat pszichopatáról, akiknek köszönhetően megváltozott a II. világháború afrikai hadszíntere. A sorozat érzésre olyan, mintha a Spielberg-féle Ryan közlegény megmentését Guy Ritchie rendezte volna. Pörgős, akciódús, jó beszólások, menő zene, sok humor, emellett pedig kegyetlen szörnyűségek és lelki gyötrődések egyensúlyozták ki a hangulatot. Nagyon jó volt az egész ritmusa és felépítése.
Az első szezon az SAS megalakulásáról szólt: hogyan hozta össze három elkeseredett különc katona és egy lecsúszott kém a brit hadsereg egyik legkegyetlenebb és leghatásosabb alakulatát, a Special Air Service-t. Sok szereplő eltávozott a szezon folyamán, akik ugye a valóságban is meghaltak, vagy katonai fogságba kerültek, mint az alakulat vezetője is, David Stirling ezredes (Connor Swindells).
Így a második évadra maradt nekünk Paddy Mayne alezredes (Jack O’Connell), aki a hátán viszi át a csapat pszichopatát az afrikai sivatagból az olasz frontra. A szezon innentől az európai hadszíntérre koncentrál, Mussolini kiiktatása és az olasz fasizmus megtörése a cél.
Már csak azért sem, mert a második évadban főszereplőinken mintha forgatókönyv-páncélja lenne. Az első eresztésben az volt a zseniális, hogy nem tudhattuk ki fogja túlélni és ki nem. Több olyan szereplő is idő előtt kiszállt a háború hadszínteréről, akikről nem is gondoltuk volna. Nos, eddig a folytatás nem igazán okozott meglepetést - sokan érinthetetlennek tűnnek.

Paddy Mayne úgy kezdi ahogy 2022-ben is: a börtönben, ahonnan Sterling hozza ki. Csak most David idősebb testvére, Bill Stirling (Gwilym Lee) lesz a részeges ír megmentője. Stirling ráveszi Maynet, hogy szedje gatyába önmagát és az embereit, mert az SAS Szicíliába készül. Persze a háttérben munkálkodik Eve Mansour (Sofia Boutella) francia kém és a brit titkosszolgálat nagyágyúja, Dudley Wrangel Clarke (Dominic West) is a háború megnyeréséért.
Ami persze a névtulajdonos katonáknak nem tetszik, nem csak a sorozat címében engedetlenek ezek a hősök. Ténylegesen semmibe veszik a felsővezetők utasítását. De mit várhat az ember őrültektől, akik ellenséges vonalak mögött, támogatás nélkül harcolnak sikeresen, gerilla harcmodorral ellensúlyozva a túlerőben lévő németek fölényét? Az első két rész szinte egy egészestés akció-dráma. Remek, kerek történetet ad már ez a két epizód is, de már most várom a harmadik részt!

Ha össze akarom foglalni, hogy mi az Engedetlen hősök, akkor azt mondanám, hogy egy nagyon hangulatos második világháborús akció-dráma a Birmingham bandája alkotójától.
Valószínűleg nem minden igaz, amit a képernyőn látunk, de vitathatatlanul szórakoztató és rettenetesen menő. A teljesen idegen rockszámok, amik a harcjelenetek során szólnak nagyon különlegessé teszik az atmoszférát. Sokkal szórakoztatóbb sorozat, mint mondjuk a Kém a csapatban volt.

Értelemszerűen, akiket előző szezonban elvesztettünk nem térnek vissza, de a többi színésszel mind találkozunk, sőt szerzünk új „barátokat” is. Lesznek új tagjai az SAS-nek, akikre továbbra se lehet mondani a veszett kutyánál visszafogottabb jelzőt. Sofia Butolla, Jack O'Connell és Dominic West is teszi a dolgát, legtöbbet O’Connellből kapunk és igazán nyerő az ír őrült harcos-filozófus szerepében.
A költségvetéshez képest korrekt akciójeleneteket láthatunk, egyértelműen a karakterek és a hangulat viszi a hátán az egészet. Sőt, még egy elveszettnek hitt szereplő is visszatér. Bár utána olvastam a történetének, így elmondhatom, hogy inkább csak beleerőltették a színészt a közönségkedvenc szerepébe.