prcikk: Hét évig tudta titkolni betegségét a fékezhetetlenül remegő Michael J. Fox | szmo.hu
KULT
A Rovatból

Hét évig tudta titkolni betegségét a fékezhetetlenül remegő Michael J. Fox

A Still – Michael J. Fox története gyerekkorától napjainkig, amelyet Ő maga írt és mesélt el nekünk.


Egy nagyon személyes történet egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő ember mindennapi küzdelmeiről, kitartásáról és erejéről. Nem számít, mennyi díjad van, vagy mennyi elismerésre méltó filmben szerepeltél,

a Parkinson betegség senkit sem kímél.

Amire nem számítottam, hogy Michael J. Fox még mindig nagyon vicces. Miközben saját könyvéből olvas fel, szidja az írót, hogy hogyan lehetett ilyen mondatokat megírni: „Milyen idióta ír ilyet?” kérdezi a hangmérnököt, miközben a hanganyagot készítik a filmhez.

Bepillantást nyerhetünk Fox fiatalkorába: érdekesség, hogy gyerekkorától kezdve nem volt képes megállni. Mivel mindig ő volt a legkisebb, így könnyű célpontjává vált a keményfiúknak, hogy kínozzák. Egy dologban bízhatott: gyorsabb és mozgékonyabb volt, mint mindenki más.

Megtudhatjuk, hogy az igazi otthona a drámatagozat volt a középiskolában

és mindent egy lapra tett fel. Otthagyta a középiskolát, hogy beteljesítse álmait, édesapja segítségével lapot húzott 19-re, és elköltözött Los Angelesbe.

Sokáig kerülte a siker, mert ugyan szerepeket kapott, de a fizetség sokszor nem volt elég egy albérletre sem az angyalok városában. Már az utolsó bútorait is eladta, amikor megtalálta az első igazán nagy szerepe. Az idehaza kevésbé ismert Családi kötelékek című sorozat 1982-ben a csúcsra repítette.

Fox viccesen emlékezik vissza arra, hogy amikor aláírta a szerződést a hat számjegyű fizetéséről, már nem volt 2 dollárja sem, hogy ebédeljen.

A közönség rögtön megszerette, és szívébe zárta a remek humorú, helyes fiút, aki a sorozat mozgatórugója lett. Eredetileg a szülők lettek volna a főszereplők, de Michael akkora telitalálatnak bizonyult, hogy szinte köré írták az egész sorozatot.

1985-ben pedig eljött a világsiker, a szerep, ami bebetonozta Hollywood szupersztárjainak névsorába. Hosszú huzavona után megkapta a Vissza a jövőbe főszerepét. Nehéz szülés volt, mert

a Családi kötelékek annyira sikeres volt, hogy még Steven Spielberg sem tudta Foxot kiimádkozni a szerződéséből,

így először Eric Schultz kapta meg Marty McFly szerepét, vele kezdték a forgatást, ami annyira rossz döntés volt, hogy Spielberg és Robert Zemeckis megegyezett a Családi kötelékek producereivel, hogy osztoznak Michaelen. Több hónapon keresztül minden nap 9:30-tól forgatott a sitcomban, utána 18:00-tól a Paramountnál a Vissza, a jövőbent, napi 2-3 óra alvás mellett. Sokak szerint ez a teljes kimerültség is hozzájárult a betegség felszínre törésében.

Alapvetően a Parkinson-kór idősebb korban alakul ki, de Michael J. Foxnál a húszas éveinek vége fele jelentkeztek az első tünetek. Az egész egy kisujjal kezdődött. Egy átbulizott este után másnaposan az ágyban vette észre, hogy a bal kezén lévő kisujja magától mozog.

Ekkor már tudta, hogy valami nem stimmel. Mintha nem az övé lenne az irányítás a teste felett.

Pedig csak egy kisujj volt. Nem sokkal rá meg is kapta az első orvosi véleményt, hogy a gyógyíthatatlan betegségben szenved. Michael J. Fox, karrierje csúcsán, friss házasként, több gyerekes apukaként, tökéletes családdal és egy halálos ítélettel.

Mozirajongói szemmel rengeteg érdekességet kapunk a Stilltől, és nem csak Fox fiatal koráról, de a stúdiórendszerről, a forgatásokról és úgy átfogóan egy színész mindennapjából. A csillogás mögötti szenvedésből. Egy dokumentumfilmnél nem szokott feltűnni, de a Still vágása hibátlan. Fox kommentálja az eseményeket, jeleneteket látunk régi filmjeiből, amelyek teljes mértékben illenek a szituációhoz.

Elképesztően átgondolt munka, az egész dokumentumfilmhez szuper vágóképeket találtak.

Találkozhatunk "rekonstruált" részekkel is, amikor egy másik színész játssza el a fiatal Michael J. Fox szereplét, nem látjuk az arcát, mert hátulról mutatják, vagy csak sziluettet látunk, de közben Michael narrálja. Vannak még itt egyszerű interjúk is, meg különféle élethelyzetben együtt lehetünk Michaellel, amikor sétálni indul az edzőjével, vagy éppen fizioterápián van. Szívszorító, amikor látjuk szegényt görcsölni, vagy éppen elesni az utcán, mert valakivel beszélgetni akart.

A filmet az Oscar díjas Davis Guggenheim rendezte és ő is készíti az interjúkat, ügyesen kézben tartja a narratívát és vezeti a történetet. Ezeknél a párbeszédeknél ütött meg először igazán a film, amikor megkérdezte Guggenheim Foxot, hogy fáj-e valamije, és rögtön kapta rá a választ, hogy igen, folyamatosan kínban él. Nem gondoltam bele soha, hogy ez az akaratlan mozgás, folyamatos görcsökkel jár, ami elképzelhetetlenül fájdalmas és fárasztó a betegnek.

Michael J. Fox így, embereltelen fájdalmak közepette is pozitív és viccelődik.

Foxnak bámulatos akaratereje van, amellett, hogy folyamatosan elesik, megüti magát, csak a forgatás ideje alatt eltört több csontot a kezében, majdnem amputálni kellett az egyik ujját, kificamította a vállát és eltörte az arccsontját. Látjuk, hogy küzd fizioterápiájával és mozgásterapeutával együtt a betegség ellen, amikor egy ártatlan stabil csípőmozgás is elképzelhetetlen számára, de ő mindig feláll.

A rekreált jelenetek és az interjú is érdekes, de mint említettem, a bevágott „odaillő” etapok viszik igazán hátukon a filmet és teszik igazán különlegessé. Sokáig nem osztotta meg a diagnózisát a nagyvilággal és csak dolgozott tovább, mindössze a közeli hozzátartozói tudták, hogy miközben mindenkit nevettetett, Fox küzd a görcsök ellen. Persze a gyógyszerek segítettek valamit, de talált egy alternatív gyógymódot, alkohol formájában. Ekkor kezdett karrierje hanyatlani, a filmjei nem voltak sikeresek és sokan megjegyezték, hogy mintha a színészi játéka is elveszett volna. Nos, ennek több egyszerű oka is volt: a betegsége, az alkohol és a gyógyszerek együttes hatása.

Próbálta lefoglalni a bal kezét, bevágtak több jelenetet különféle sorozatokból, filmekből, amikor is látszik, hogy valamivel minden felvétel közben babrált.

Volt, hogy levél volt a kezében, óráját nézte, valamit vitt, játszott egy tollal, próbálta lefoglalni a kezét, hogy ne derüljön ki a kegyetlen igazság, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved. Hét évig tudta titkolni a Parkinson-kórt, úgy, hogy senki sem sejtette, vagy azt hitték, drogos/alkoholos állapotban van. Visszanézve ezeket a felvételeket, elképesztő, hogy senkinek nem tűnt fel az igazság, több jelenetet vett fel úgy, hogy közben a bal keze be volt görcsölve szinte teljesen.

Azt gondolta, hogy ha kimondja az ítéletét, akkor hamarabb utoléri a kaszás. Amikor már az egész keze begörcsölt és remegett olyan erővel, hogy az egész testével sem tudta elrejteni, úgy döntött elmondja mindenkinek. Innentől fogva 1998-ban új életet kezdett.

Nem csak lerakta az alkoholt, de aktívan elkezdett a Parkinson betegség kutatása mellett kampányolni az amerikai kongresszusban Mohamed Alival együtt.

Megpróbálta arra felhívni a figyelmet, hogy mennyire keveset költ a kormány a kór kutatására, és létrehozta a Michael J. Fox alapítványt, amely 2010 óta több mint 100 millió dollárral növelte a kutatásra szánt összegeket.

A Stillnek egy célja volt, az, hogy Fox a saját szavaival mesélje el a történetét, amíg tudja. Nem csak azért fontos film, mert szívmelengető és elgondolkodtató, de azoknak, akik hozzá hasonlóan szenvednek, segítség lehet látni, más hogyan kezeli a betegségét, illetve erőt adhat Fox azoknak, akik kétségbeesettek. Megismerhetjük kicsit Fox családját, jelenlegi életkörülményeit, a mai napig szerethető humorát és hatalmas akaraterejét. Egy érzelmes dokumentumfilm/önéletrajz egy emberről, aki sosem tudott megállni és ez lett a végzete.

Leginkább a 2021-es Valhoz tudnám hasonlítani, egy átgondolt, keserédes visszatekintés egy egykori szupersztár életébe, akinek a kitartása, pozitív hozzáállása és humora a mai napig elismerésre méltó. Amellett, hogy folyamatos fájdalmai vannak egy halálos betegség árnyékában, könnyeden viccelődik a dokumentumfilm stábtagjaival.

Egy példakép ez az ember, még akkor is, ha volt idő amikor két végén égette a gyertyát, vagy rossz döntéseket hozott, megtartotta önbecsülését

és még mindig a közönségéért él. Már nem csak kizárólag szórakoztatni szeretné az embereket, hanem megmutatni, hogy egy végzetes betegség mellett is önmaga tud maradni, ezzel reményt adva másoknak. A film megtekinthető magyar felirattal az AppleTV+ katalógusában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
A javítóintézetből a halhatatlanságig – Steve McQueen tragédiája, aki alig 50 évet élt
Ma lenne 96 éves a menőség királya, aki alig 50 évet kapott az élettől. Hányattatott kezdet, megzabolázott düh és egy fegyelmezett, szinte néma hűvösség: ezekből az ellentmondásokból született a 20. század egyik legnagyobb és legmaradandóbb filmes ikonja.


Március 24-én lenne 96 éves Steve McQueen, a 20. század egyik legnagyobb és legmaradandóbb filmes ikonja, akinek legendája évtizedekkel a halála után is dollármilliókat ér.

A története arról szól, hogyan lehet a semmiből, egy javítóintézet mélyéről eljutni a világ csúcsára, és közben soha nem felejteni el, honnan indult az ember.

Terrence Stephen McQueen 1930. március 24-én született Indiana államban, élete első évtizedeit pedig az instabilitás jellemezte.

Erőszakos nevelőapák és egy magára hagyó anya mellett sodródott, míg végül a kaliforniai Boys Republic nevű nevelőintézetbe került. Ez a hely lett az első igazi otthona, a fordulópont, amely struktúrát és esélyt adott neki.

A hálája sosem múlt el: miután befutott sztár lett, rendszeresen visszajárt, személyesen beszélgetett a fiúkkal, és jelentős összegekkel támogatta az intézményt. Ez a kötelék ma is él: a Friends of Steve McQueen Car & Motorcycle Show minden évben az intézet javára gyűjt adományokat.

A fegyelem és a rend iránti vágya a hadseregbe vitte: 1947-ben csatlakozott az Egyesült Államok Tengerészgyalogságához.

A lázadó természete itt is megmutatkozott – egy engedély nélküli eltávozás miatt negyvenegy napot töltött a fogdában –, de végül megtanulta a leckét, és tisztes szolgálattal szerelt le.

A civil életben ez a belső feszültség, a fegyelem és a düh keveréke vált a védjegyévé a filmvásznon. Olyan klasszikusokban formálta meg a szűkszavú, tettre kész hőst, mint A hét mesterlövész, A nagy szökés vagy A Thomas Crown-ügy. Az igazi áttörést és a halhatatlanságot azonban az 1968-as Bullitt (A chicagói tanú) hozta el.

A film legendás, tízperces autós üldözése San Francisco meredek utcáin újraírta az akciófilmek szabályait.

Peter Yates rendező a puszta látvány helyett a feszültségkeltésre és a realizmusra törekedett, McQueen pedig a jelenetek jelentős részében maga vezette a sötétzöld Ford Mustang GT-t, amivel örökre beírta magát a film- és az autótörténelembe.

A sebesség iránti szenvedélye a magánéletében is központi szerepet játszott. Profi autó- és motorversenyző volt, a megszállottságát pedig az 1971-es Le Mans című filmben vitte vászonra. Bár a film a maga idejében nem lett kasszasiker, mára kultikussá vált.

A főhős, Michael Delaney szájából hangzik el a mondat, amit tévesen gyakran McQueen saját hitvallásának tartanak: „A versenyzés maga az élet. Ami előtte vagy utána történik, az csak várakozás.”

A sebesség és a vászon mögött egy bonyolult, érzelmekkel teli ember rejtőzött, aki a szerelmet is a legmagasabb fordulatszámon élte meg. Élete nagy románca Ali MacGraw színésznőhöz fűzte, akivel A szökés című film forgatásán szerettek egymásba. Kapcsolatuk viharos és szenvedélyes volt, tele vonzással és pusztító vitákkal.

„Bárcsak együtt öregedtünk volna meg józanul” – emlékezett vissza később MacGraw.

A sikerek csúcsán, 1979-ben azonban McQueen lesújtó diagnózist kapott: pleurális mezoteliómát, egy ritka és agresszív daganatos betegséget állapítottak meg nála, amelyet vélhetően a katonaságnál és a versenyzés során viselt azbeszttartalmú védőruházat okozott.

Mivel az amerikai orvosok lemondtak róla, Mexikóba utazott, ahol vitatott alternatív kezeléseknek vetette alá magát. A nyilvánosságot hónapokig kerülte, de 1980 októberében megtörte a csendet.

„A testem lehet, hogy összetört, de a szívem és a lelkem nem”

– üzente a rajongóknak. Nem sokkal később, november 7-én egy műtét utáni szívroham következtében, alig 50 évesen elhunyt Mexikóban.

Halála után a legendája csak tovább nőtt. A „menőség királya” máig az egyik legjobban jövedelmező halott híresség, arca és neve márkává vált. Ennek leglátványosabb bizonyítéka a Bullitt-ban használt eredeti Ford Mustang sorsa. Az autó évtizedekre eltűnt, majd 2020 januárjában egy árverésen elképesztő összegért, 3,4 millió dollárért kelt el, ami mai árfolyamon több mint 1,2 milliárd forintnak felel meg.

Steve McQueen története a kitartás és a belső démonokkal vívott harc krónikája. A javítóintézeti fiúé, aki a világ csúcsára jutott, de sosem tudott teljesen megszabadulni a múlt árnyaitól. A szűkszavú ikoné, akinek a vásznon egyetlen pillantása is többet mondott ezer szónál, és akinek öröksége ma, 96. születésnapján is elevenebb, mint valaha.

Via Los Angeles Times


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Megérkezett az első előzetes a Harry Potter-sorozathoz - Kiderült, ki lesz az új Dumbledore és Piton
A sorozat a tervek szerint 2027-ben érkezik az HBO Maxra, de máris úgy fogalmaznak: "Az HBO Max történetének legnagyobb eseménye." A sorozatot a Trónok harca és az Utódlás tapasztalt alkotói készítik.


Havas táj, egy magányos alak griffendéles köpenyben a roxforti kviddicspálya felé tart – az HBO kedden lerántotta a leplet a készülő Harry Potter-sorozat első hivatalos fotójáról, egyúttal belengetve, hogy ma érkezik az első kedvcsináló előzetes.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Harry Potter (@harrypotter) által megosztott bejegyzés

A képen a fiatal Harry Potter látható hátulról, akit Dominic McLaughlin alakít, a poszt képaláírása pedig mindössze ennyi volt: „holnap”, egy villámcsapás-emoji kíséretében – írta a The Hollywood Reporter.

A szemfüles rajongók egy „Fred és George” feliratú molinót is kiszúrhattak a kép jobb felső sarkában, utalva a Weasley-ikrekre.

A sorozat J. K. Rowling hét fantasyregényét dolgozza fel újra, hűen követve a könyvek cselekményét: a tervek szerint minden évad egy-egy kötet történetét meséli majd el. A produkciót az HBO tapasztalt alkotókra bízta, a forgatókönyvet az Utódlás című sorozat egyik írója, Francesca Gardiner írja, a rendezői székben pedig több epizód erejéig a Trónok harca veteránja, Mark Mylod foglal helyet.

A főszereplő triót McLaughlin mellett Arabella Stanton (Hermione Granger) és Alastair Stout (Ron Weasley) alkotja. A felnőtt karaktereket is ismert nevek formálják meg: a kétszeres Golden Globe-díjas John Lithgow lesz Albus Dumbledore, az Ozarkból ismert Janet McTeer Minerva McGalagony, Nick Frost pedig a félig óriás Hagridot játssza. A szereposztás egyik érdekes csavarja, hogy az egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb figurát, Perselus Piton professzort a színesbőrű Paapa Essiedu alakítja.

„Az HBO Max történetének, sőt talán a teljes streaming világának legnagyobb eseménye." nyilatkozta JB Perrette, a Warner Bros egyik igazgatója.

A sorozat bemutatóját 2027-re tervezik, így a mostani kedvcsináló egy hosszú és minden bizonnyal látványos marketingkampány első lépése. A Harry Potter-könyvekből világszerte több mint 600 millió példány kelt el, a nyolc mozifilm pedig összesen több mint 7 milliárd dolláros bevételt termelt, így a tét óriási.

A sorozat első kedvcsinálóját itt lehet megnézni:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kórházba került a Quimby egyik tagja, nem lesz ott a jubileumi koncerten sem
A Quimby zenekar őszinte közleményben írta le, milyen nehéz napokon vannak túl a szombati koncert előtt. Kárpáti József kórházba került.


A Quimby zenekar közleményben tudatta a rajongókkal, hogy Kárpáti „Dódi” József kórházba került, ezért nem tud részt venni a zenekar szombati, MVM Dome-beli születésnapi koncertjén.

Bár a zenész állapota már javul, a koncerttel járó terhelést egyelőre nem vállalhatja.

A zenekar szavaival élve nehéz napokon vannak túl, és nem csak a készülődés miatt. „Nehéz napok vannak mögöttünk, és nem csak azért, mert teljes erőbedobással készülünk a szombati születésnapi koncertünkre” – áll a Quimby közleményében. A csapat hivatalos üzenetben fogalmazta meg a döntés hátterét és okait.

„Dódi kórházba került, és bitang nehéz szívvel kellett tudomásul vennünk, hogy nem fog ott állni velünk az MVM Dome színpadán szombaton. Azonban számunkra is az a legfontosabb pillanatnyilag, hogy teljesen felépüljön, és mihamarabb együtt zenélhessünk. Hétfőn meglátogattuk, már sokkal jobban van, jókedvűen fogadott bennünket, de a koncerttel járó terhelésnek nem szeretnénk kitenni” – írja a zenekar.

A mostani koncert különösen fontos a zenekar életében, hiszen a Quimby a 35. születésnapját ünnepli. A jubileumi fellépést a tervek szerint megtartják, de Kárpáti József nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nagyobb, véresebb… de jobb is? Egy biztos, a magyar címe szörnyű - Aki Bújt 2: Jövök!
Az első rész friss és kegyetlenül szórakoztató volt, ezért a folytatásra a készítők többet akartak. Papíron működhetne, a gyakorlatban azonban egy testvérdráma, amit egy véres túlélőhorror közepébe erőltettek bele. A kérdés már csak az: megérte-e egyáltalán folytatni?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. március 26.



Az úgynevezett „ikerfilmek” jelensége régóta a hollywoodi filmgyártás egyik különös mellékterméke. Időről időre előfordul, hogy hasonló alapötletek szinte egy időben öltenek testet a vásznon, mintha a stúdiók kollektív tudattalanja egyszerre kapna ihletet ugyanabból a forrásból. Ez önmagában még nem probléma, sőt, izgalmas összehasonlításokra ad lehetőséget.

Ám amikor ezek az egyforma alkotások egy időben kerülnek a mozikba, elkerülhetetlenné válik a verseny a nézők pénztárcájáért.

Most is egy ilyen helyzetnek lehetünk szemtanúi, ahol két, kísértetiesen hasonló koncepcióra épülő film próbálja elnyerni a közönség kegyeit.

Az egyik film a Zazie Beetz nevével fémjelzett Meg fognak ölni. Korrekt szereplőgárdával és kellően humoros gyilkolásokkal csábítja a nézőket a mozikba. A másik ilyen produkció egy már ismert alapokra építkező folytatás, amely az előző rész sikerét igyekszik tovább kamatoztatni: az Aki bújt 2: Jövök! Az első film 2019-ben igazán friss, kis költségvetésű, energikus darabként robbant be: egyszerű, de hatásos koncepciójával. Egy mennyasszonynak túl kell élnie egy éjszakát, miközben férje őrült családja vadászik rá.

Feszes tempót, véres látványt és ironikus humort húztak rá. Nem véletlen, hogy sokak számára emlékezetes élményt nyújtott.

Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendezők, vagy ahogy az internet ismeri őket a Radio Silence csapata, visszatért a rendezői székbe és Matt még a forgatókönyvbe is besegített. De vajon képes lesz a Meg fognak ölnivel felvenni a kesztyűt az Aki bújt 2: Jövök!?

A főhősnőnk visszatér, ám ezúttal nem csupán egyetlen fenyegetéssel kell szembenéznie: a veszély megsokszorozódik, a tét emelkedik, a film világa pedig kitágul. A folytatás közvetlenül az előző végétől veszi fel a fonalat, szinte egyetlen lélegzetvételnyi szünetet sem hagyva szegény Gracenek (Samara Weaving). A készítők láthatóan mindent nagyobbra, hangosabbra és látványosabbra terveztek. Több helyszín, több szereplő, több akció, igazi klasszikus folytatás-logika. Ami nem biztos, hogy mindig működik.

A szereplőgárda valóban impozánsabb lett. Ismert arcok sorakoznak fel a vásznon, ami önmagában is ad egyfajta plusz élményt, különösen a műfaj rajongóinak.

A főszereplőnk Samara Weaving továbbra is karizmatikus és erőteljes jelenléttel bír, a mellékszereplők között pedig több olyan színészt is találunk, akiknek puszta feltűnése is nosztalgikus örömöt okozhat. Itt van Sarah Michelle Gellar, Elijah Wood, most a The Pittben sorozatban nagyot menő Shawn Hatosy, Nestor Carbonell, Maia Jae, Kevin Durand, de még David Cronenberg is beköszön egy epizódszerepre. Vicces volt látni a nagy horrorrendezőt, mint a sátánista házak urát. A dinamika különösen jól működik a főszereplőnk és testvére között. Ugyanis Grace-nek nem csak önmagát kell megmentenie most, hanem testvérét Faith-t (Kathryn Newton) is. A kapcsolatuk egyszerre feszültséggel teli és érzelmileg terhelt, ami papíron erős dramaturgiai alapot jelent.

Technikai szempontból is érzékelhető az előrelépés. A látványvilág gazdagabb, a díszletek tágasabbak, a vérgőzös jelenetek kidolgozottabbak. De vajon a több jobb? Az alkotók nem spóroltak az effektekkel, és ez sokszor valóban látványos eredményt hoz, ám nem üt annyira. A film tempója lendületes, az akciójelenetek energikusak, és akad néhány kifejezetten emlékezetes pillanat.

Mindezek ellenére azonban az összkép meglehetősen felemás. A legnagyobb probléma talán éppen abból fakad, hogy a készítők túlzottan komolyan vették a „nagyobb = jobb” elvet.

A történet világának kitágítása ugyanis együtt járt a misztikum elvesztésével. Ami az első részben sejtelmes és nyugtalanító volt, az itt túlrészletezett és túlszabályozott lett. A háttérben meghúzódó erők működését aprólékosan elmagyarázzák, szabályrendszereket állítanak fel, amelyek inkább terhelik, mint gazdagítják a narratívát. A néző képzeletének alig marad tere, hiszen szinte mindent készen kap, előre megrágva.

Ez a túlmagyarázás különösen a cselekmény rovására megy. A történet gyakran megtorpan, hogy újabb és újabb információkat öntsön a nyakunkba, miközben a feszültség fokozatosan elillan. Az akciók közötti átvezetők sokszor inkább didaktikusnak hatnak, mintsem organikusnak. Egy dolgon segít a nagy szabálymagyarázat, hogy a filmnek több ideje van mutogatni a díszleteit és jelmezeit.

A másik jelentős gyengeség a film érzelmi vonulata. A központi konfliktus: a két eltávolodott testvér kapcsolatának rendezése, önmagában érdekes lehetne, ám a megvalósítás teljesen logikátlan. A karakterek közötti párbeszédek gyakran mesterkéltnek, túlhangsúlyozottnak tűnnek. Az érzelmi kitörések sokszor nem a helyzetből fakadnak, hanem mintha kizárólag dramaturgiai kényszer szülte volna őket.

Különösen zavaró, amikor a szereplők irracionális döntéseket hoznak pusztán azért, hogy a cselekmény egy adott irányba haladhasson.

Egy életveszélyes helyzetben játszódó történet esetében az ilyen logikátlanságok könnyen kizökkentik a nézőt. Teljesen béna és klisés, amikor egy ponton azért veszik össze a két főszereplő, hogy a forgatókönyvírók elválasszák őket… átlátszó és gyenge írás. Amikor a karakterek nyilvánvalóan ésszerűtlenül viselkednek, az nemcsak hiteltelenné teszi a jelenetet, hanem a feszültséget is rombolja.

Összességében a film tipikus példája annak, amikor egy sikeres alapötletet megpróbálnak mindenáron felturbózni, ám közben elveszik mindaz, ami eredetileg működött. A látvány és a színészi játék sokszor kárpótol, de a történet túlterheltsége és az érzelmi szál erőltetettsége miatt az élmény nem válik igazán emlékezetessé. Pedig a Faculty – Az Invázium után majdnem harminc évvel egy filmben láthatjuk Shawn Hatosyt és Elijah Wood-ot. Ez volt az egyik kedvenc testrablós horrorfilmem, még mindig megvan DVD-n.

Akik kedvelték az első részt, valószínűleg ebben is találnak majd szórakoztató elemeket, még ha nem is érzik majd ugyanazt a frissességet.

Azok számára viszont, akik eddig kimaradtak ebből a világból, aligha lesz kihagyhatatlan darab. Egy korrekt, helyenként látványos, de összességében túlbonyolított akció-horror, amely inkább a túlzásairól, mintsem az erényeiről marad emlékezetes.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk