Hét évig tudta titkolni betegségét a fékezhetetlenül remegő Michael J. Fox
Egy nagyon személyes történet egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő ember mindennapi küzdelmeiről, kitartásáról és erejéről. Nem számít, mennyi díjad van, vagy mennyi elismerésre méltó filmben szerepeltél,
Amire nem számítottam, hogy Michael J. Fox még mindig nagyon vicces. Miközben saját könyvéből olvas fel, szidja az írót, hogy hogyan lehetett ilyen mondatokat megírni: „Milyen idióta ír ilyet?” kérdezi a hangmérnököt, miközben a hanganyagot készítik a filmhez.
Bepillantást nyerhetünk Fox fiatalkorába: érdekesség, hogy gyerekkorától kezdve nem volt képes megállni. Mivel mindig ő volt a legkisebb, így könnyű célpontjává vált a keményfiúknak, hogy kínozzák. Egy dologban bízhatott: gyorsabb és mozgékonyabb volt, mint mindenki más.
és mindent egy lapra tett fel. Otthagyta a középiskolát, hogy beteljesítse álmait, édesapja segítségével lapot húzott 19-re, és elköltözött Los Angelesbe.
Sokáig kerülte a siker, mert ugyan szerepeket kapott, de a fizetség sokszor nem volt elég egy albérletre sem az angyalok városában. Már az utolsó bútorait is eladta, amikor megtalálta az első igazán nagy szerepe. Az idehaza kevésbé ismert Családi kötelékek című sorozat 1982-ben a csúcsra repítette.
A közönség rögtön megszerette, és szívébe zárta a remek humorú, helyes fiút, aki a sorozat mozgatórugója lett. Eredetileg a szülők lettek volna a főszereplők, de Michael akkora telitalálatnak bizonyult, hogy szinte köré írták az egész sorozatot.
1985-ben pedig eljött a világsiker, a szerep, ami bebetonozta Hollywood szupersztárjainak névsorába. Hosszú huzavona után megkapta a Vissza a jövőbe főszerepét. Nehéz szülés volt, mert
így először Eric Schultz kapta meg Marty McFly szerepét, vele kezdték a forgatást, ami annyira rossz döntés volt, hogy Spielberg és Robert Zemeckis megegyezett a Családi kötelékek producereivel, hogy osztoznak Michaelen. Több hónapon keresztül minden nap 9:30-tól forgatott a sitcomban, utána 18:00-tól a Paramountnál a Vissza, a jövőbent, napi 2-3 óra alvás mellett. Sokak szerint ez a teljes kimerültség is hozzájárult a betegség felszínre törésében.
Alapvetően a Parkinson-kór idősebb korban alakul ki, de Michael J. Foxnál a húszas éveinek vége fele jelentkeztek az első tünetek. Az egész egy kisujjal kezdődött. Egy átbulizott este után másnaposan az ágyban vette észre, hogy a bal kezén lévő kisujja magától mozog.
Pedig csak egy kisujj volt. Nem sokkal rá meg is kapta az első orvosi véleményt, hogy a gyógyíthatatlan betegségben szenved. Michael J. Fox, karrierje csúcsán, friss házasként, több gyerekes apukaként, tökéletes családdal és egy halálos ítélettel.
Mozirajongói szemmel rengeteg érdekességet kapunk a Stilltől, és nem csak Fox fiatal koráról, de a stúdiórendszerről, a forgatásokról és úgy átfogóan egy színész mindennapjából. A csillogás mögötti szenvedésből. Egy dokumentumfilmnél nem szokott feltűnni, de a Still vágása hibátlan. Fox kommentálja az eseményeket, jeleneteket látunk régi filmjeiből, amelyek teljes mértékben illenek a szituációhoz.
Találkozhatunk "rekonstruált" részekkel is, amikor egy másik színész játssza el a fiatal Michael J. Fox szereplét, nem látjuk az arcát, mert hátulról mutatják, vagy csak sziluettet látunk, de közben Michael narrálja. Vannak még itt egyszerű interjúk is, meg különféle élethelyzetben együtt lehetünk Michaellel, amikor sétálni indul az edzőjével, vagy éppen fizioterápián van. Szívszorító, amikor látjuk szegényt görcsölni, vagy éppen elesni az utcán, mert valakivel beszélgetni akart.
A filmet az Oscar díjas Davis Guggenheim rendezte és ő is készíti az interjúkat, ügyesen kézben tartja a narratívát és vezeti a történetet. Ezeknél a párbeszédeknél ütött meg először igazán a film, amikor megkérdezte Guggenheim Foxot, hogy fáj-e valamije, és rögtön kapta rá a választ, hogy igen, folyamatosan kínban él. Nem gondoltam bele soha, hogy ez az akaratlan mozgás, folyamatos görcsökkel jár, ami elképzelhetetlenül fájdalmas és fárasztó a betegnek.
Foxnak bámulatos akaratereje van, amellett, hogy folyamatosan elesik, megüti magát, csak a forgatás ideje alatt eltört több csontot a kezében, majdnem amputálni kellett az egyik ujját, kificamította a vállát és eltörte az arccsontját. Látjuk, hogy küzd fizioterápiájával és mozgásterapeutával együtt a betegség ellen, amikor egy ártatlan stabil csípőmozgás is elképzelhetetlen számára, de ő mindig feláll.
A rekreált jelenetek és az interjú is érdekes, de mint említettem, a bevágott „odaillő” etapok viszik igazán hátukon a filmet és teszik igazán különlegessé. Sokáig nem osztotta meg a diagnózisát a nagyvilággal és csak dolgozott tovább, mindössze a közeli hozzátartozói tudták, hogy miközben mindenkit nevettetett, Fox küzd a görcsök ellen. Persze a gyógyszerek segítettek valamit, de talált egy alternatív gyógymódot, alkohol formájában. Ekkor kezdett karrierje hanyatlani, a filmjei nem voltak sikeresek és sokan megjegyezték, hogy mintha a színészi játéka is elveszett volna. Nos, ennek több egyszerű oka is volt: a betegsége, az alkohol és a gyógyszerek együttes hatása.
Volt, hogy levél volt a kezében, óráját nézte, valamit vitt, játszott egy tollal, próbálta lefoglalni a kezét, hogy ne derüljön ki a kegyetlen igazság, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved. Hét évig tudta titkolni a Parkinson-kórt, úgy, hogy senki sem sejtette, vagy azt hitték, drogos/alkoholos állapotban van. Visszanézve ezeket a felvételeket, elképesztő, hogy senkinek nem tűnt fel az igazság, több jelenetet vett fel úgy, hogy közben a bal keze be volt görcsölve szinte teljesen.
Azt gondolta, hogy ha kimondja az ítéletét, akkor hamarabb utoléri a kaszás. Amikor már az egész keze begörcsölt és remegett olyan erővel, hogy az egész testével sem tudta elrejteni, úgy döntött elmondja mindenkinek. Innentől fogva 1998-ban új életet kezdett.
Megpróbálta arra felhívni a figyelmet, hogy mennyire keveset költ a kormány a kór kutatására, és létrehozta a Michael J. Fox alapítványt, amely 2010 óta több mint 100 millió dollárral növelte a kutatásra szánt összegeket.
A Stillnek egy célja volt, az, hogy Fox a saját szavaival mesélje el a történetét, amíg tudja. Nem csak azért fontos film, mert szívmelengető és elgondolkodtató, de azoknak, akik hozzá hasonlóan szenvednek, segítség lehet látni, más hogyan kezeli a betegségét, illetve erőt adhat Fox azoknak, akik kétségbeesettek. Megismerhetjük kicsit Fox családját, jelenlegi életkörülményeit, a mai napig szerethető humorát és hatalmas akaraterejét. Egy érzelmes dokumentumfilm/önéletrajz egy emberről, aki sosem tudott megállni és ez lett a végzete.
Leginkább a 2021-es Valhoz tudnám hasonlítani, egy átgondolt, keserédes visszatekintés egy egykori szupersztár életébe, akinek a kitartása, pozitív hozzáállása és humora a mai napig elismerésre méltó. Amellett, hogy folyamatos fájdalmai vannak egy halálos betegség árnyékában, könnyeden viccelődik a dokumentumfilm stábtagjaival.
és még mindig a közönségéért él. Már nem csak kizárólag szórakoztatni szeretné az embereket, hanem megmutatni, hogy egy végzetes betegség mellett is önmaga tud maradni, ezzel reményt adva másoknak. A film megtekinthető magyar felirattal az AppleTV+ katalógusában.
