„Nem a robbanástól vagy a nagy sztároktól lesz igazán jó egy film” – Kámán Albert a Hazugról
- És sikerült is megközelíteni őket. Mesélj kicsit a film utóéletéről!
- A film készítésénél még nem gondoltam, hogy ennyi díjat fogunk nyerni, de a sok fesztivál minket igazol. Mindenkinek nem lehet megfelelni, nem is ez volt a célom. Inkább egy nagyon szűk rétegnek tetsszen a film, de akkor az ő fantáziájukat tényleg mozgassa meg. Január 20-án a Három Hollóban a Rossz versek (Reisz Gábor filmje) után a Hazug volt a Földalatti Slam témája. A film gondolatmenetének a továbbfűzése a cél, a saját hasonló tapasztalataikról slammelhetnek a versenyzők. Az irodalom és film találkozása egy fantasztikus lehetőség. Ez a film egy csomó olyan gondolatot ébreszthet, aminek más művészeti ágak képviselői is szívesen hangot adnának.
- A nagyjátékfilm, amire készülsz, hasonló témát boncolgatna. Mondhatjuk, hogy a Hazug ehhez volt egyfajta tanulmány?
- A film egyelőre még nagyon kezdeti stádiumban van,
jelenleg támogatókat keresünk, hogy sikerüljön megvalósítani. Most épp a forgatókönyvön dolgozunk, jövő nyáron szeretnénk forgatni.
A rövidfilm zseniális alkalom arra, hogy az emberben kitisztul egy csomó minden. Mi tetszik, mi működik, a saját stílusához is sokkal közelebb kerül az ember.
- Milyen a stílusod?
- Igyekszem erősen szubjektív lenni. Egy bizonyos egyénre koncentrálni, és megmutatni az ő kiszolgáltatottságát. Ahogy megkérdőjelezi önmagát, az álom és a valóság összemosódik. A hazugságok, az, hogy mások hazugsága mennyire befolyásol minket is. Fontos a minimalizmus, egy-két szereplő, természetes helyszínek. Hajdú Szabolcs filmje, az Ernelláék Farkaséknál is egy lakásban játszódik. Számomra a kamaradrámák a legjobb példák erre. Az egyszerűség, hogy egy-két szereplővel is igazán mélyre lehet ásni. Engem ez foglalkoztat sokkal jobban. Nem a robbanás vagy a nagy sztárok hozzák azt a pluszt, amitől egy film igazán jó lesz.
- Ez egy független film, mindent saját zsebből finanszíroztál. Mennyire megterhelő egy ilyen produkció anyagilag a készítőjének?
- Hatalmas kiadás volt. Nem is mertem összeszámolni. Ilyenkor még az ember dolgozni sem nagyon tud az időhiány miatt. A stáb kis létszáma miatt mindennek nagyon utána kellett járni, és sok felkészülést igényelt, hogy ne legyenek felesleges kiadásaink. Plusz akkumulátorok, elég világítás. És akkor erre rájön a szállás, meg kaját biztosítani mindenkinek.
- Nehéz ma Magyarországon filmezéssel foglalkozni?
- Itthon kicsit szűkebb a szakma. Fél évet éltem Amerikában, ott sokkal nehezebb volt érvényesülni. Egyetem után kint dolgoztam reklámfilmekben operatőrként. Az emberek általában panaszkodnak, hogy filmesként mennyire nincs lehetőség.
De, ha valaki kitartó, lehet filmet csinálni, és be is lehet futni vele. Ma már nincsenek technikai akadályok, és rengeteg jó színészünk is van.
Elérhető csomó szakirodalom, videók a Youtube-on. A globalizáció miatt már nem vagyunk elszeparálva sem. Lelkesedésből is lehet filmet csinálni, és bárkiből lehet filmes. Nálunk a családban ennek abszolút nem volt hagyománya.
- A globalizáció és a tömegtermelése nem csak lehetőség, de probléma is. Erről mit gondolsz?
- Nagy problémának tartom, a televízió a minőség helyett a tömeges sorozatgyártásra teszi a hangsúly. A filmkészítés is nagyon felgyorsult. El vagyunk árasztva filmekkel, és egyre jobban hozzászokunk, hogy nem kell gondolkodnunk sem azon, amit látunk. A filmművészettel is úgy van ez, mint a könyvekkel. Ha egyre többet olvasol, egyre jobban vágysz a komolyabb irodalomra. A filmezésnél is kialakul ez a mélység és jelentés iránti vágy. A közmédia is inkább a valóság-show-ra koncentrál. A mozit jobban szeretem.
