KULT
A Rovatból

Halott társaikból ettek, hogy életben maradjanak – A hó társadalma életre szóló élményt nyújt

Már több mint 50 éve történt az emberi túlélési ösztön diadalának egyik legismertebb sztorija, amikor 45 uruguayi utas (köztük egy rögbicsapat) zuhant le az Andok kíméletlen, fagyos hegyei közt. A Jurassic World: Bukott birodalom rendezője pedig csodálatos filmet készített belőle.


1972. október 13-án az Uruguayi Légierő 571-es járata Montevideóból a chilei Santiagóba tartott, ám lezuhant az Andokban. A repülőgépet a baleset idején a tapasztalatlan másodpilóta, Dante Héctor Lagurara alezredes vezette. Tévesen azt hitte, hogy a repülőgép túlrepült Curico felett, és meg akarta kezdeni az ereszkedést a Pudahuel repülőtérre. Nem vette észre, hogy a műszerek szerint még mindig kb. 70 km-re volt Curicótól. Miután javultak a látási viszonyok, Lagurara meglátta a hegyet, de már sikertelenül próbált újra felemelkedni. A gép egy hegygrincnek ütközött, amely levágta mindkét szárnyát és a farokcsúcsát. A törzs megmaradt része a becslések szerint 350 km/h sebességgel csúszott lefelé egy gleccseren, és 725 métert ereszkedett, mielőtt egy hókupacnak ütközött.

A járaton 45 utas és a személyzet tartózkodott, köztük az Old Christians Club nevű rögbicsapat 19 tagja, valamint családtagjaik, szurkolóik és barátaik. A személyzet három tagja és kilenc utas azonnal életét vesztette, és többen meghaltak nem sokkal később a fagyos hőmérséklet és a sérülések súlyossága miatt.

A kutató- és mentőrepülőgépek a következő napokban többször is átrepültek a baleset helyszíne felett, de nem látták a fehér törzset a hóban. A keresési erőfeszítéseket nyolc nap után leállították. A lezuhanást követő 72 nap alatt a túlélők rendkívüli megpróbáltatásoktól szenvedtek, beleértve a borzasztó hideget, az éhezést és több lavinát, ami további 13 utas halálához vezetett. Akik megmaradtak, kénytelenek voltak kannibalizmushoz folyamodni, és halott társaik húsából táplálkozni a túlélés érdekében. Amikor a késő tavasz beköszöntével javult az időjárás, két túlélő, Fernando Parrado és Roberto Canessa mindenféle felszerelés nélkül megmászta a gleccser nyugati peremén lévő 4650 méteres hegycsúcsot. Tíz nap alatt 61 kilométert tettek meg Chilében, mire találkoztak valakivel, aki segíteni tudott nekik. 1972. december 23-án, két és fél hónappal a lezuhanás után a megmaradt 16 túlélőt sikeresen kimentették.

Ismerős történet, ugye? Ha valaki nem hallotta még e valóban megtörtént, elképesztő esetet, annak is derenghet valami egy 30 évvel ezelőtti filmből. Bizony, annak idején, 1993-ban itthon is széles körben ismert volt Frank Marshall Életben maradtak című filmje Ethan Hawke-kal a főszerepben, amely ezt a tragédiát dolgozta fel, igaz, nem elsőként. 1976-ban ugyanis, tehát csupán négy évvel a baleset után Survive! (eredeti címén: Supervivientes de los Andes) címmel készült el az első adaptáció, amely még Clay Blair Jr. 1973-as, azonos című könyvét vette alapul, az Életben maradtak azonban már Piers Paul Read 1974-ben megjelent bestsellerét, az Alive: The Story of the Andes Survivorst használta fel a történések rekonstruálására.

A harmadik feldolgozásnak pedig egy harmadik kötet adta az alapját, Pablo Vierci 2008-ban megjelent The Snow Societyje.

Vierci újságíróként és több túlélő egykori osztálytársaként interjúvolta meg mind a 16 életben maradt embert 36 évvel a szerencsétlenség után, ezekből a különféle hiteles perspektívákból pedig így egy sokkal intimebb, komplexebb rálátást kapott a történésekre.

És pontosan így tett a spanyol-chilei-uruguayi-amerikai koprodukcióban készült A hó társadalma író-rendezője, J.A. Bayona (Árvaház, A lehetetlen, Szólít a szörny, Jurassic World – Bukott birodalom) is. Ő is személyesen kereste fel a túlélőket, és több mint 50 órányi interjút készített velük. 2011-re készült el a forgatókönyv első vázlata, és 10 évet kellett várni arra, hogy összejöjjön a szükséges költségvetés, mivel Bayona mindenképpen spanyol nyelven szerette volna leforgatni a történetet, és bizony nem sok zseb nyílik meg rögvest ilyenkor, ha ehhez ráadásul még hollywoodi blockbustereknél megszokott látványvilágot képzeltek el az alkotók.

Végül azonban sikerült összeszedni 60 millió dollárt minderre, így ez lett minden idők legdrágább spanyol filmje. Igen régi szívügye tehát ez a történet a rendezőnek, de végül sikerült összehozni, és nem kétséges, hogy Bayona eddigi legjobb filmje, valamint az eset legpontosabb és legjobb feldolgozása lett.

A hó társadalma ugyanis nem csak a túlélőkre koncentrál, ahogy az eddigi adaptációk tették. Sokkal nagyobb figyelmet fordít azokra is, akik sajnos nem élték túl a megpróbáltatásokat, ez pedig egy új, szívszorító és autentikus szemszöget hozott be a már többször elmesélt sztoriba.

Ezúttal tehát nem csupán a segítségért tíz napot barangoló Fernando Parrado (akit az Életben maradtakban Ethan Hawke alakított, most pedig Augustín Parreda tolmácsolásában láthatjuk) vagy Roberto Canessa (Matías Recalt) vannak a középpontban, hanem például Numa Turcatti (Enzo Vogrincic) is, vagy Marcelo Pérez del Castillo (Diego Vegezzi), akik éppoly fontos szerepet töltöttek be a több hónapos tortúra átvészelésében.

A hó társadalma így sokkal pontosabb, részletesebb és hitelesebb képet ad az emberi élni akarás diadaláról, jóval közelebb hozza a nézőkhöz a karaktereket, legyen az túlélő vagy elhunyt, mindemellett pedig hollywoodi szintű látványvilággal teszi még átélhetőbbé az élményt.

A repülőgép lezuhanása (amit sokkolóan részletesen követhetünk végig az utastérből) bizonyára sokak számára egy időre tiltólistára teszi majd a repülést.

De az is egészen elképesztő, hogy eredeti helyszíneken is forgatott a stáb, felkeresve az Andokban a zuhanás helyszínét is, ahova egyébként minden év februárjában, amikor a legenyhébb arrafelé az időjárás, különféle túrákat szerveznek.

Ha azonban valaki mégsem élne ezzel a lehetőséggel, jól teszi, ha megnézi A hó társadalmát a Netflixen, mert az emberiességről és az önfeláldozásról szóló megható és izgalmas történetben és egy életre szóló élményben lesz része.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk