Gyilkosság az elátkozott kastélyban - még Agatha Christie is megjelenik a Szeánsz Velencében néhány jelenetében

Amikor megérkezett a mozikba a Zsivány Egyes 2016-ban, én nagyon élveztem. Nem csak azért, mert a fanoknak minden pillanatban volt egy utalása az eredeti Csillagok háborújára, vagy a rajongósimogató utolsó nagy akciójelenet miatt. Nekem a Zsivány Egyes egy klasszikusan drámai sci-fi volt katonákról, akik mindent feladtak a céljukért, még az életüket is.

Nem tudom, ki emlékszik a Zsivány Egyes körüli balhéra, a rendezőt állítólag kirúgták, és a végső vágásban már csak az írótárs és producer Tony Gilroy vett részt. Gilroy egyértelműen jelentős név az írószakmában, rengeteg nagy hatású műve mellett neki köszönhetjük például az Andor-sorozatot is.

De mi történt Edwardsszal? Nem rendezett filmet 2016 óta, ami erősen sugallja, hogy a stúdió valamiért nem volt megelégedve vele. Pedig a vizuális szakemberből író/rendezővé avanzsáló fiatalembert hatalmas tehetségnek tartották.

Majd a Godzillával elindított egy új franchise-t is. Ezt követően pedig jött a legnagyobb áttörés, a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet, ami minden tekintetben elismerésre méltó. Sokan megkérdőjelezték a sikert, egyrészt a hollywoodi dráma miatt, illetve kérdés, hogy vajon mennyit segített a nála sokkal tapasztaltabb és nagyobb nevű Gilroy. Edwards tényleg ennyire tehetséges?

A válasz immár egyszerű: igen. Elnézést a hosszú bevezetőért, de ez a fiatalember letett az asztalra egy grandiózus, több, mint kétórás science fiction drámát 80 millió dollárból. Ez a költségvetés egy ilyen vállalkozásra hihetetlenül hangzik. Pedig igaz, sőt a film szebben néz ki, mint egy 300 millió dolláros Marvel-szuperhősfilm.

Amennyire menő volt a Godzilla ejtőernyős jelenete, annyira menő az egész Alkotó. Nem kell vizuális orgiára számítani, mert az alkotók próbálnak a tudományos fantasztikum földhözragadtabb oldalán maradni, és hihető is az egész. A két operatőr, Greig Fraser és Oren Soffer kompozíciói álomszépek. Persze aki akar, az fog hibát találni a filmben.

Történetünk nagyon sok csavart tartogat, ezért csak annyit mondanék el róla, hogy a három nagy fejezetre osztott, szomorkás drámába oltott sci-firől van szó. Főhősünk, Joshua (John David Washington) egy leszerelt katona, akit visszarángatnak a szolgálatba a nemrég elhunyt feleségét (Gemma Chan) felhasználva. A célja megtalálni egy fegyvert és megsemmisíteni azt, mielőtt a gonosz mesterséges intelligencia fel tudná használni azt az emberiség ellen.

Joshua eközben találkozik egy gyermekkel (Madeline Yuna Voyles), akit el kell kísérnie valahova, hogy a céljait elérhesse. Nem mondok el tényleg többet, ennyit is elég tudni róla. Ugyan vannak hibák a forgatókönyvvel és a film is lehetne 15-20 perccel rövidebb, illetve az üzenetet is kicsit arcunkba tolják, de az egész egyben egyértelműen magával ragadó.

Beszippant minket Edwards világa, és még többet akarunk ebből a kegyetlennek tűnő, búskomor jövőből. A színészek teszik a dolgukat,

Nem egyszerű az ő szerepe, de csillagos ötös lett a megvalósítás. Nagyon jó a gyermeket játszó Madeline Yuna Voylessel a kapcsolatuk, talán úgy tudnám őket jellemezni, mint az év eleji Last of Us sorozat két főszereplője közti kapcsolatot. Nehezen indul, de aztán elválaszthatatlanok lesznek. Allison Janney-t még érdemes kiemelni a mellékszereplők közül a viszonylag egydimenziós Howell ezredes szerepében: amit tudott, azt kihozta a szerepéből. A vizuális effekteket is csak dicsérni lehet.

A film zenéje is hasonló minőségi szintet üt meg, Hans Zimmer ismét elővette a zsenijét, és meglepett minket egy elektronikus álommal.

A mesterséges intelligencia gondolata most nagyon divatos, Edwards filmje mégis okosan, ügyesen, bár kissé kiszámíthatóan, de szórakoztatóan nyúlt hozzá a témához. Nem azt mondom, hogy filmtörténeti klasszikus, de

Jó a szerkezete, sodró a lendülete, van kellő ideje kibontakozni, talán még egy kicsit sok is, de mégis egyben egy kerek egészet alkot. Van vele probléma, de az előadásmód, a látványvilág és az alapgondolat miatt megéri átsiklani ilyen apróságok mellett. Aki szereti a kissé lassabb, földhözragadtabb, emberközelibb, vagy „géphezközelibb” és kissé letargikus történeteteket, azok ne hagyják ki Az alkotót. Nem könnyű film, de csak ajánlani tudom.

Ma délelőtt került ki a Facebookra a Filmművész Szövetség közleménye Szirtes András haláláról.

Szirtes András 1969-ben érettségizett egy elektroműszerész szakközépiskolában, és villanyszerelő ipari tanuló lett. 1969–1994 között a Mafilm munkatársa, ahol villanyszerelő, műszerész, kábeles, segédmikrofonos, szalagjátszós, vágóasszisztens, vágó, segédoperatőr, operatőr, rendezőasszisztens, végül rendező volt.

1974–1977 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmvágó szakos hallgatója volt. 1975-ben elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia-esztétika szakát. 1987–1989 között az USA-ban tartott egyetemi előadásokat. 1990-től a Szirtes-Film Kft. vezetője.

Tagja a Magyar Filmművészek Szövetségének, a Magyar Filmrendezők Céhének; a Kisoroszi Természetvédők Egyesület elnöke.

Szirtes András 72 évet élt.

Péntek este leadták a Petőfi rádióban az Orbán Viktor nevének közmédiás kisípolását emlegető Carson Coma-dalt – szúrta ki a 444.

Többek között ezek a sorok szerepelnek a Carson Coma áprilisban bemutatott, Feldobom a követ című dalában:

„Utcai harcos orcán fintor,

Ki fogod sípolni, hogy ***?

Mikor az ember strómanként viccel,

Mandinerből a gyűlölet spriccel”

A miniszterelnök nevének kisípolása arra utal, amikor februárban a közmédia Petőfi tévéjének műsorában kikeverték Beton.Hofi Bagira című dalából azt a két sort, hogy „Belehalok, milyen szabad ország ez/ Anyámnak írok sms-t és az Orbán les”. Péntek este nem sokkal este tíz óra előtt adták le az ugyancsak a közmédiához tartozó Petői rádióban a Feldobom a követ című Carson Coma-számot.

A 444 szerint a képet némileg árnyalja, hogy korábban is voltak a Petőfin Carson Coma-számok, igaz, ezt a rendszerkritikus dalt nem találták meg a korábban játszottak között. Ugyanakkor a Feldobom a követ leadása akár egyfajta szerkesztői reakció is lehetett arra a pénteki hírre, miszerint tömeges leépítés zajlik a Petőfi rádiónál.

Lassan ugyan, de azért kezdik érezni a Netflixnél, hogy mi kell az embereknek. Bár jelenleg nem áll túl erősen a kritikusok között a film,

Ami nem csoda, mert nem lett rossz a Hidegvér. Sőt, kimondottan szórakoztató is a maga módján. Lehet tanultak valamit a skandináv krimikből az amerikaiak.

Akik szeretik a kőkemény klasszikus nyomozós stílusú krimiket, azok imádni fogják a film minden pillanatát.

De miről is szól a Hidegvér? Egy ingatlanközvetítő (Justin Timberlake) feleségét brutálisan meggyilkolják, a nyomozást pedig Tom Nichols detektív (Benicio Del Toro) vezeti, aki gyakorlatilag beházasodott a helyi rendőrségbe. Felesége (Alicia Silverstone) nagybátyja vette át a helyi igazságszolgáltatókhoz, miután előző rendőrkörzetéből kiutálták, mert úgy gondolták, anno beköpött mocskos zsarukat.

Így új helyén egy kegyetlen gyilkossági nyomozás közepén találja magát, ahol sok dolog nem áll össze, ráadásul minden és mindenki gyanús.

A három megnevezett színészen kívül is parádés a gárda, Eric Bogosian, a kapitány, akit olyan sorozatok mellékszerepeiből ismerhetünk, mint A férjem védelmében, a Milliárdok nyomában, az Utódlás, vagy az újabb Interjú a vámpírral-sorozat. Nagyon jól hozza a szerethető, de gyanús karaktereket, ez a képessége itt is jól jön.

Fontos mellékszereplő még a mindig gyanús tekintetű Michael Pitt. Ő egy megkárosított ingatlantulajdonos fiát játssza, aki bosszút akar állni Timberlake-en és családján, mert kisemmizték őket. De elmondhatjuk bátran, hogy ahogyan azt már említettem, itt mindenki gyanús a főszereplőn kívül, még a feleség sem tűnik feddhetetlennek. Ezt a paranoid hangulatot jól követi a csavaros történet, amely folyamatosan próbálja kétségek között tartani a nézőt, egészen addig, míg össze nem áll az egész, és Benicio Del Toro feltöri az ügy kemény páncélját.

A forgatókönyv tehát ügyes, a színészek alapos munkát végeznek, de Benicio mellett szinte mindenki mellékszereplő. Ez az ő nyomozása és az ő filmje. Justin Timberlake is ügyes a gyanús ingatlanos szerepben, amúgy is illik rá ez a nyálkás üzletember karakter. Sok karakterfejlődést nem várhatunk, de fordulatokat és pálfordulásokat bőséggel. Az akciójelenetek nem túl hosszúak, szinte robbanásszerű az erőszak. Ismerős ez a módszer, amikor

Kicsit klisés a végső fordulat, illetve erőltetettnek hat, de végül működik. Az ügy végső megoldását nem rágják a néző szájába. Pontosan ki tette és hogyan? A bűnösök megbűnhődnek-e és túléli-e az ügyet nyomozónk? Kiderül, ha megnézzük a filmet. Talán itt érzek egy kis csalódást, mert a valahogy a befejezés kicsit súlytalan lett.

A kamerakezelés és a zene működik, építik a feszültséget. Aki szereti a krimiket, ne hagyja ki a Hidegvért, aki nincs oda értük, annak lehet, hogy picit hosszú lesz a több mint 130 perces játékidő.

Kicsit odafigyelős film, tehát nem gondolom, hogy a vasárnapi ebéd után félkómásan követni tudnám, mi is zajlott a Hidegvérben, de egy péntek esti randifilmnek szerintem tökéletes. Főleg akkor, ha a zsánert is kedveljük. A Hidegvér megtekinthető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.