„Meg kell élni a szomorúságot is, nem elmenekülni előle, hiszen úgysem tart örökké”
Gombocz Bence 1988-ban született, 16 éve gitározik és énekel. Zenei stílusára a 70-es évek hard rockja, minden idők progresszív rockja, a magyar alternatív zene, valamint számos mai stílus egyaránt hatással volt.
"Egy időben körbestoppoltam Nyugat-Európát és utcazenéltem, néha zenekarokba is belevágtam, ám a szólóprojektem volt az, amit mindig is csináltam a kezdetektől fogva"
– meséli magáról.
A Tan Kapuja Buddhista főiskolán végzett dharma-tanítói szakirányon (önismereti célból), és amikor nincs vírushelyzet, a film- és zeneszakmában szokott dolgozni.
Az utóbbi időben több zenei vonalon is elindult, ennek az első eredménye a most megjelent, ambient/alternatív stílusú filmzenei EP.
Filmzene EP és a rövidfilm
A háromdalos kislemez a „Waves of possibilities” címet viseli. Születésének körülményeit Bence a következő szavakkal idézi fel:
"Ki akartam próbálni magam ezen a téren is, és Holdosi Máté barátom 2019-es vizsgafilmjénél volt lehetőségem megírni az első filmzenét. Sőt a zeneszerzés mellett a főszerepre is felkért engem, amit örömmel vállaltam el, mert noha nem vagyok színész, számos statiszta és sportextra munkát végeztem már, így nem voltam zavarban a kamera előtt. Továbbá egy hozzám közel álló karaktert kellett eljátszanom. Így egyszer csak azon kaptam magam, hogy szerzetesi ruhában Csankó Zoltán Jászai Mari díjas színésszel együtt játszom egy templomban.
Így született meg a „Zajlik az élet”, és az első olyan zeném, amit egy filmhez írtam, úgymond megrendelésre. Érdekes volt, hogy a zene egyszerre született a filmmel, egy időben, így oda-vissza hatottak egymásra. A megírt zenei betéteket bővítettem ki rendes zenei számokká.
A rövidfilm:
Szerintem a kreatív ember nem csak simán olyan, hogy sok ötlete van, hanem az is a jellemzője, hogy nagyon jól tud válogatni, hiszen önmagában az még nem elég, hogy sok ötlete van az illetőnek. Meg kell tanulni kiszűrni azokat dolgokat, amik feleslegesek. Egy dal írásakor olyan érzésem szokott lenni, mintha sétálnék az erdőben és elágazáshoz érnék.
Van, hogy ösztönösen elindulok az egyik irányba, ám olyan is van, hogy nem kettéágazik az út, hanem akár több tucat ösvény sejlik fel. Ilyenkor jól körbenézek és kiválasztom azt az ösvényt, ami a leginkább passzol az út hangulatához.
Egy dallamból gyakran akár tízféle verziót is kitalálok, majd azt hagyom meg, amelyik a leginkább passzol, amelyiket időtállónak érzem. Ennek következtében nemcsak sok dal gyűlt fel az idők során, hanem rengeteg dalötlet is, olyan elágazások, amiket nem követtem végig.
Idő volt, mire rájöttem, hogy ha nem „csak” szóló előadóként tekintek magamra, hanem zeneszerzőként, úgy nyer értelmet igazán ez a szerteágazó hozzáállás. A zeneszerző „címkével” örömmel azonosítom magam."
Az EP itt meghallgatható:
Spotify-on IDE KATTINTVA érhető el.
A dalok egy lehetséges magyarázata
"Az EP címe kicsit onnan ered, hogy rengeteg lehetőséget látok és tapasztalok, már amikor a megfelelő tudatállapotba kerülök. Mert akkor észreveszem őket és olyan sok a választható szemszögek száma, hogy hullámoknak tűnnek.
Az első két dal pedig azt az utat mutatja meg, hogy hogyan jutok el ebbe az állapotba. Az első dal a „Welcoming sadness” pont annyi, amit a cím mutat… Amikor szomorúak vagyunk, akkor nagyon fontos, hogy meg tudjuk engedni magunknak a szomorúságot, meg tudjuk élni rendesen, ne meneküljünk előle, fogadjuk el ahogy van, hiszen úgysem tart örökké.
A második dal, az „Expanding inner space” pedig az első dal következménye, a befelé figyelés mozdulatának jutalma. Amikor őszintén magunkba nézünk, akkor láthatjuk az összes jó és rossz dolgot egyaránt, ami bennünk van. Minél aktívabban figyelünk befelé, annál tágabbnak tűnik a benső világunk, ugyanis rengeteg hely van ott. Folyton adott a lehetőség, hogy felfedezzük magunkat, mindig találni fogunk olyan helyet, amiről nem is tudtunk, hogy ott van bennünk. Az önismeret igazából szerintem olyan, mint egy dinamikus, folyton változó térkép magunkról.
Fotó: sinco
A harmadik, címadó „Waves of possibilities” pedig ennek a benső munkának az eredménye. Akkor vesszük észre a számtalan előttünk lévő lehetőséget, ha nyitottak vagyunk rájuk.
Biztos te is tapasztaltad már azt, hogy ha szomorú vagy, vagy dühös, akkor azokat a dolgokat fogod előbb észrevenni magadban és kívül, amik ezekhez az állapotokhoz kapcsolódnak. Ilyenkor vakfoltokká válnak a lehetőségek.
Ha szorongok, és közben nem merem beismerni magamnak, hogy szomorú vagyok és feszült, akkor hiába hoz az élet számos lehetőséget, én csak azt fogom bele látni a dolgokba, hogy aggódom meg szomorú vagyok. Ám az őszinteség útját követve, nyugodtan, alig, vagy nem feszülve végre nem csak a saját tudatállapot kivetítése fog érvényesülni, hanem talán az is, ami azon túl van.
Szóval ideális esetben jönnek azok a hullámok, a lehetőségek. Ezért is térnek vissza az első dalban lévő zongoratémák a másik két számban. Egyrészt ha nem éljük meg amit kell, akkor nem tudunk rájuk építkezni, másrészt egy nyitottabb állapotot akkor lehet valamennyire fenntartani, ha pontosan tudjuk, hogy milyen annak az ellenkezője. Aztán úgyis történni fog valami, amire nem számítunk, ami kimozdít, aztán jönni fog a következő hullám. Ez most egy lehetséges magyarázata a három instrumentális dalnak."
Bence egyéb projektjeiről lapozás után olvashatsz:
