KULT
A Rovatból

„Meg kell élni a szomorúságot is, nem elmenekülni előle, hiszen úgysem tart örökké”

Gombocz Bence új EP-je, a Waves of possibilities eredetileg egy rövidfilm zenéjének készült, de most önálló életre kelt. A szerző azt is elmeséli, mi ihlette a dalokat.
Címkép: sinco - szmo.hu
2020. augusztus 12.


Link másolása

Gombocz Bence 1988-ban született, 16 éve gitározik és énekel. Zenei stílusára a 70-es évek hard rockja, minden idők progresszív rockja, a magyar alternatív zene, valamint számos mai stílus egyaránt hatással volt.

"Egy időben körbestoppoltam Nyugat-Európát és utcazenéltem, néha zenekarokba is belevágtam, ám a szólóprojektem volt az, amit mindig is csináltam a kezdetektől fogva"

– meséli magáról.

A Tan Kapuja Buddhista főiskolán végzett dharma-tanítói szakirányon (önismereti célból), és amikor nincs vírushelyzet, a film- és zeneszakmában szokott dolgozni.

Az utóbbi időben több zenei vonalon is elindult, ennek az első eredménye a most megjelent, ambient/alternatív stílusú filmzenei EP.

Filmzene EP és a rövidfilm

A háromdalos kislemez a „Waves of possibilities” címet viseli. Születésének körülményeit Bence a következő szavakkal idézi fel:

"Ki akartam próbálni magam ezen a téren is, és Holdosi Máté barátom 2019-es vizsgafilmjénél volt lehetőségem megírni az első filmzenét. Sőt a zeneszerzés mellett a főszerepre is felkért engem, amit örömmel vállaltam el, mert noha nem vagyok színész, számos statiszta és sportextra munkát végeztem már, így nem voltam zavarban a kamera előtt. Továbbá egy hozzám közel álló karaktert kellett eljátszanom. Így egyszer csak azon kaptam magam, hogy szerzetesi ruhában Csankó Zoltán Jászai Mari díjas színésszel együtt játszom egy templomban.

Így született meg a „Zajlik az élet”, és az első olyan zeném, amit egy filmhez írtam, úgymond megrendelésre. Érdekes volt, hogy a zene egyszerre született a filmmel, egy időben, így oda-vissza hatottak egymásra. A megírt zenei betéteket bővítettem ki rendes zenei számokká.

A rövidfilm:

Szerintem a kreatív ember nem csak simán olyan, hogy sok ötlete van, hanem az is a jellemzője, hogy nagyon jól tud válogatni, hiszen önmagában az még nem elég, hogy sok ötlete van az illetőnek. Meg kell tanulni kiszűrni azokat dolgokat, amik feleslegesek. Egy dal írásakor olyan érzésem szokott lenni, mintha sétálnék az erdőben és elágazáshoz érnék.

Van, hogy ösztönösen elindulok az egyik irányba, ám olyan is van, hogy nem kettéágazik az út, hanem akár több tucat ösvény sejlik fel. Ilyenkor jól körbenézek és kiválasztom azt az ösvényt, ami a leginkább passzol az út hangulatához.

Egy dallamból gyakran akár tízféle verziót is kitalálok, majd azt hagyom meg, amelyik a leginkább passzol, amelyiket időtállónak érzem. Ennek következtében nemcsak sok dal gyűlt fel az idők során, hanem rengeteg dalötlet is, olyan elágazások, amiket nem követtem végig.

Idő volt, mire rájöttem, hogy ha nem „csak” szóló előadóként tekintek magamra, hanem zeneszerzőként, úgy nyer értelmet igazán ez a szerteágazó hozzáállás. A zeneszerző „címkével” örömmel azonosítom magam."

Az EP itt meghallgatható:

Spotify-on IDE KATTINTVA érhető el.

A dalok egy lehetséges magyarázata

"Az EP címe kicsit onnan ered, hogy rengeteg lehetőséget látok és tapasztalok, már amikor a megfelelő tudatállapotba kerülök. Mert akkor észreveszem őket és olyan sok a választható szemszögek száma, hogy hullámoknak tűnnek.

Az első két dal pedig azt az utat mutatja meg, hogy hogyan jutok el ebbe az állapotba. Az első dal a „Welcoming sadness” pont annyi, amit a cím mutat… Amikor szomorúak vagyunk, akkor nagyon fontos, hogy meg tudjuk engedni magunknak a szomorúságot, meg tudjuk élni rendesen, ne meneküljünk előle, fogadjuk el ahogy van, hiszen úgysem tart örökké.

A második dal, az „Expanding inner space” pedig az első dal következménye, a befelé figyelés mozdulatának jutalma. Amikor őszintén magunkba nézünk, akkor láthatjuk az összes jó és rossz dolgot egyaránt, ami bennünk van. Minél aktívabban figyelünk befelé, annál tágabbnak tűnik a benső világunk, ugyanis rengeteg hely van ott. Folyton adott a lehetőség, hogy felfedezzük magunkat, mindig találni fogunk olyan helyet, amiről nem is tudtunk, hogy ott van bennünk. Az önismeret igazából szerintem olyan, mint egy dinamikus, folyton változó térkép magunkról.

Fotó: sinco

A harmadik, címadó „Waves of possibilities” pedig ennek a benső munkának az eredménye. Akkor vesszük észre a számtalan előttünk lévő lehetőséget, ha nyitottak vagyunk rájuk.

Biztos te is tapasztaltad már azt, hogy ha szomorú vagy, vagy dühös, akkor azokat a dolgokat fogod előbb észrevenni magadban és kívül, amik ezekhez az állapotokhoz kapcsolódnak. Ilyenkor vakfoltokká válnak a lehetőségek.

Ha szorongok, és közben nem merem beismerni magamnak, hogy szomorú vagyok és feszült, akkor hiába hoz az élet számos lehetőséget, én csak azt fogom bele látni a dolgokba, hogy aggódom meg szomorú vagyok. Ám az őszinteség útját követve, nyugodtan, alig, vagy nem feszülve végre nem csak a saját tudatállapot kivetítése fog érvényesülni, hanem talán az is, ami azon túl van.

Szóval ideális esetben jönnek azok a hullámok, a lehetőségek. Ezért is térnek vissza az első dalban lévő zongoratémák a másik két számban. Egyrészt ha nem éljük meg amit kell, akkor nem tudunk rájuk építkezni, másrészt egy nyitottabb állapotot akkor lehet valamennyire fenntartani, ha pontosan tudjuk, hogy milyen annak az ellenkezője. Aztán úgyis történni fog valami, amire nem számítunk, ami kimozdít, aztán jönni fog a következő hullám. Ez most egy lehetséges magyarázata a három instrumentális dalnak."

Bence egyéb projektjeiről lapozás után olvashatsz:



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Botrány az Eurovízión: Rögtön eltörte a trófeáját, majd az egyik ujját is a győztes
A svájci győztes, Nemo olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.

Link másolása

Korábban mi is megírtuk, hogy az idei évben egy svájci előadó vehette át az Eurovíziós Dalfesztivál trófeáját. Nem sokkal később azonban nemhogy a trófeát törte el az énekes, de elmondása szerint még az ujját is.

Május 11-én, szombaton tartották a 2024-es Eurovíziós Dalfesztivál nagydöntőjét a svédországi Malmőben, ahol összesen 25 ország képviseltethette magát, ugyanis Hollandiát korábban kizárták a versenyből, erről itt írtunk.

Az idei Eurovíziós Dalfesztivált az összpontszám (591 pont) alapján végül a svájci Nemo nyerte meg. Miután a magát nembinárisnak valló – s ezzel a dalfesztivál történelmének első nembináris győzteseként – 24 éves svájci énekes-dalszerző átvette a trófeát, katasztrófa történt a színpadon.

Nemo teljesen meghatódott, azonban olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Farokméregetés, szó szerint – A Talpig férfiban nincs tabu, és Jeff Daniels még sosem volt ilyen imádnivalóan ütnivaló
Az amerikai jog, társadalmi igazságtalanságok, hatalmi játszmák, fekete humor: a Netflix új minisorozata sokakat kiakaszt majd, mégis üdítő, hogy mennyire nem veszi magát komolyan.

Link másolása

Mielőtt még bármit is leírnánk a Talpig férfiről, érdemes megemlíteni, hogy az új Netflix-sorozat mögött az a David E. Kelley áll kreátorként és íróként, aki valódi veterán a szakmában, s olyan szériák elkészítése fűződik a nevéhez többek között, mint a Kisvárosi rejtélyek (1992-1996), a Chicago Hope kórház (1994-2000), az Ally McBeal (1997-2002), az Ügyvédek (1997-2004), a Boston Legal – Jogi játszmák (2004-2008), a Hatalmas kis hazugságok (2017-2019), a Tudhattad volna (2020), a Kilenc idegen (2021), a Szerelem és halál (2023) vagy Az igazság ára (2022-2023). Nem mellesleg pedig már több mint 20 éve Michelle Pfeiffer férje és két gyermekének apja.

A Talpig férfi pedig abszolút beilleszkedik Kelley filmográfiájába, tekintve, hogy most is fontos szerepet kap a történetben az amerikai jog, a társadalmi igazságtalanságok, a hatalmi játszmák és a kissé fekete humor.

A sztori azonban ezúttal nem saját, Az igazak és a Hiúságok máglyjája írója, Tom Wolfe 1998-ban kiadott, azonos című könyve (A Man in Full) szolgáltatta hozzá az alapot.

Az Atlantában játszódó történet több különböző szálon pörög, amiket összekötnek az egymással folyamatosan kapcsolatban lévő szereplők. A legfőbb szál a milliárdos ingatlanmogul Charlie Crokert (Jeff Daniels) követi, aki csődközeli helyzetbe kerül, amikor a bankja szeretné behajtani tőle a valóban tetemes hiteltartozását. A banknál dolgozó Raymond Peepgrass (Tom Pelphrey-t többek között az Ozarkból, a Vasökölből, a Mankből, az Odakinnből és a Szerelem és halálból ismerhetjük) különösen pikkel az arrogáns Crokerre, mindenképp szeretné őt tönkretenni. Charlie persze mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el a birodalmát és a befolyását.

Emellett megismerjük Charlie titkárnőjét, Jillt (Chanté Adams) és annak férjét, Conradot (John Michael Hill), aki feketeként rendőri brutalitás áldozatává válik, és amikor reflexből visszaüt, büntetlen előélete ellenére börtönbe zárja és meghurcolja őt az amerikai igazságszolgáltatás rendszere.

Charlie ügyvédje, az idealista (és szintén fekete) Roger White (Aml Ameen) próbálja őt kihozni a rácsok mögül, nem sok sikerrel.

Illetve ott van még Atlanta polgármestere, a simlis és álszent Wes Jordan (William Jackson Harper), aki a választások előtt szeretné minél rosszabb színben feltüntetni a riválisát, és Charlie segítségét kéri, hogy a másik jelölt egykori évfolyamtársaként hozza nyilvánosságra annak szexuális zaklatásos ügyét, cserébe megpróbálja elintézni, hogy a bank leszálljon róla.

És akkor még nem említettük Charlie naivnak tűnő, de nagyon is határozott exfeleségét, Marthát (Diane Lane), akit Raymond próbál elcsábítani és behálózni, mivel ezzel szintén szeretne odapörkölni Charlie-nak.

Ezek a fő csapásvonalai a Talpig férfinek, amelyre egyfajta Utódlás-utódként is tekinthetünk, hiszen a kapitalizmus nagy játékosai esnek itt egymásnak, valóban szimpatikus karaktereket pedig alig találni, legalábbis köztük nem nagyon, inkább az anyagiakat tekintve „lejjebb elhelyezkedő” társadalmi rétegekben érdemes kutakodni.

Egy miniszériáról van szó, tehát csupán hat epizód állt a készítők rendelkezésére ahhoz, hogy kellőképp kibontsák ezt a szerteágazó sztorit, így azzal nem lehet támadni a Talpig férfit, hogy unalmas lenne.

A sorozathoz képest szűk játékidő alatt rendesen pörögnek az események, ám sajnos Kelley, kiegészülve két rendezőjével, a színésznőként Oscar-díjas Regina Kinggel (Egy éj Miamiban…) és Thomas Schlamme-vel (Elbaltázott nászéjszaka, Foglalkozásuk: amerikai, Az elnök emberei) nem is tudtak odafigyelni minden szálra kellőképp, s ami még nagyobb hiba, képtelenek voltak azokat közös nevezőre hozni, így egy felettébb csapongó történetvezetés lett a jussunk, ahol mindenbe belekapnak egy kicsit, de semmit nem bontanak ki igazán.

A Talpig férfi így inkább egy szellős melodráma, mintsem az amerikai társadalom gúnyosan csipkelődő szétcincálása. King és Schlamme mindenesetre folyamatosan tartják a tempót, és tudják, hogyan kell használni az egyébként parádésan pöffeszkedő Jeff Daniels karakterének monumentális egóját, amely a történések hatására részről részre leereszt.

Akadnak emlékezetes jelenetek is, mint például, amikor Charlie úgy próbál megnyerni magának befektetőként egy liberális házaspárt, hogy megmutatja nekik, hogyan tenyésztik a lovakat; Charlie és bankár ellenfele, Harry (Bill Camp) kvázi tettlegességig fajuló acsarkodásai pedig a minisorozat abszolút csúcspontjai. A sokáig szimbolikusan értendő farokméregetést ugyanakkor a meglepő és teljesen abszurd fináléban szó szerint kell érteni…

Azt nem lehet elvitatni a Talpig férfitől, hogy ne lenne szórakoztató, az viszont vitathatatlan, hogy nem lő túl magasra. Érezni, hogy az alkotók sem vették igazán komolyan ezt egészet, és ez sugárzik a rendezésből, a párbeszédekből és a színészvezetésből is. Így nézőként sem vesszük túl komolyan, és gyorsan töröljük is majd az emlékeinkből, amíg azonban tart, kétségtelenül leköt. Talán csak Conrad börtönös szála az, ami valódi izgulnivalóval (és néhány „ökölszorító” jelenettel) szolgál, ám Jeff Daniels és a többiek ripacskodása is megér egy misét, persze kizárólag azoknak, aki nem várnak mindettől túl sokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sikerült megfejtenie a Mona Lisa rejtélyét – állítja egy olasz geológus-művészettörténész
Megtalálta a tájat, ami előtt Leonardo megfestette a művészettörténet leghíresebb portréját.

Link másolása

Meglepő magyarázattal állt elő egy geológus a Mona Lisa eredetéről. Leonardo Da Vinci festménye régóta foglalkoztatja az embereket, sokan szerették volna már megfejteni, hogy hol készült a sejtelmesen mosolygó nő portréja. Vitáztak már arról, hogy valódi-a háttér, vagy csak egy képzeletbeli táj?

Az olasz geológus, aki egyben művészettörténész is, azt állítja, hogy megoldotta az évszázados rejtélyt - írja a The Guardian.

Ann Pizzorusso hosszú kutatás után arra jutott, hogy a festő a Comói-tó partján lévő, lombardiai Lecco városának számos felismerhető vonását felhasználta. Szerinte beazonosította:

- a hidat (a 14. századi Azzone Visconti-híd),

- a tavat (a Comói-tó mellett található Lago di Garlate)

- a hegyvonulatot (az Alpok dél-nyugati része, amely a Garlate-tó fölé magasodik).

Azt dokumentumok is igazolják, hogy Leonardo járt ezen a vidéken.

Voltak már hasonló elméletek arról, hogy a képen látható táj az észak-olaszországi kisváros, Bobbio környékét ábrázolja. Egy másik szerint a toszkán település, Arezzo hídja látható rajta.

A geológus szerint azonban nem elég a hidat figyelembe venni, mert sok hasonló épült abban az időszakban Európában.

"Mindenki a hídról beszél, de senki nem hozza szóba a földrajzot. A geológusok nem nézegetnek képeket, a művészettörténészek pedig nem foglalkoznak a geológiával. A művészettörténészek mindig azt mondják, hogy Leonardo a képzelőerejét használta, de ha odaadod ezt a képet a világ bármelyik geológusának, ugyanazt fogja mondani, amit én is mondtam Leccóról. Már azok is látják a hasonlóságot, akik nem földrajtudósok"

– mondta a szakértő.

Szerinte most már minden kétséget kizáróan sikerült bizonyítania, hogy megtalálta a helyszínt, ami Mona Lisa mögött látható.

Az ArtWatch UK szervezet igazgatója, Michael Daley szerint sok spekuláció hallható, de Pizzorusso állításai meggyőzőek. A Louvre egyik tanácsadója szerint is Pizzorusso tökéletesen birtokában van a táj beazonosításához szükséges tudományos ismereteknek.

A geológus a napokban mutatja be a bizonyítékokat egy konferencián.

Forrás: 24.hu

A festmény már többször próbálták megrongálni, legutóbb levest öntöttek az üvegére.

Link másolása
KÖVESS MINKET: