KULT
A Rovatból

Filmzenék, melyek szívvel is láthatók – beszélgetés Marcello Rota karmesterrel

Látványos koncerttel ünnepli ma este a Margitszigeten az Óbudai Danubia Zenekar Federico Fellini 100. születésnapját.

Link másolása

Országúton, Az édes élet, Amarcord, de Rómeó és Júlia, Rocco és fivérei, A párduc és A Keresztapa. Még akik nem látták ezeket a filmtörténeti remekműveket, azok is minden bizonnyal hallották már nem kevésbé örökbecsű zenéiket. Akik pedig látták, azoknak egy-egy motívum hallatán rögtön megjelennek lelki szemeik előtt a hozzájuk köthető jelenetek. Aki e csoda mögött áll: Nino Rota, a 20. század egyik legkiválóbb zeneszerzője, akinek munkássága elválaszthatatlan Federico Fellini filmjeiről. Most a nagy olasz rendező centenáriumán Fellini 100 címmel idézi fel az Óbudai Danubia Zenekar e zenéket a komponista unokaöccsének, Marcello Rotának vezényletével a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, és az egyes darabokat a filmek képsorai kísérik.

Marcello Rota nem először jár Magyarországon, másfél évtizedes múltra tekint vissza együttműködése az ÓDZ-vel.

- Sok szép közös emlékünk van, koncerteztünk Budapesten Andrea Bocellivel, de vezényeltem már négy évvel ezelőtt Nino Rota egyik balettzenéjét is. Fiatal, pezsgő zenekar, amelyet nagyon élvezetes dirigálni. Most egy filmzene-programot állítottunk össze, amelyben végigkísérjük Fellini és Rota közel 30 éves alkotói együttműködését.

- A műsor A fehér sejk dallamaitól a Zenekari próbáig kalauzolja a közönséget.

- Ezek a zenék már régóta önálló életet is élnek, pedig Fellini filmjei semmit nem vesztettek időszerűségükből. Hogy a közönség átélje a filmek hangulatát, a nagy kivetítőn megjelennek a híres jelenetek, a jellegzetes figurák. Már a Fehér sejkben felcsendülnek olyan motívumok, amelyek aztán az Országúton-ban teljesednek ki. Fellini ezért kapta első Oscar-díját. A Cabiria éjszakái az egyik legszebb filmje, a zenéje valóságos szimfonikus költemény, amelyben egy nagyszerű fiatal szoprán, Cristina Mosca énekel. Aztán jött Az édes élet világsikere.

- Ez az a film, amit ma is minden újságírónak kötelezővé kellene tenni.

- Van szerencsém ismerni minden idők egyik leghíresebb olasz paparazzóját, Rino Barillarit, aki éppen azokban az években kezdte pályáját Rómában, amikor az Édes élet játszódik és szemtanúja volt e bulvárstílus születésének és módszereinek. Jól illusztrálja a zene a Satyricon tünékeny lebegését – annak idején sokan azt mondták róla, hogy egy se füle, se farka...

- Fellini gyakran váltott ki felháborodást sajátos látásmódjával.

- Igen, gyakran támadták őt, cenzúrázták is, mert nem tetszett, hogy kissé szabadon bánt a női testtel. Az Amarcord zenéjét, annak eredeti, Nino Rota által elképzelt változatban szólaltatjuk meg, sok vonóssal és egy jazz-banda intim hangzásával, hogy hangsúlyozzuk ezt a kissé melankolikus életérzést. Az „amarcord” szó azt jelenti: „emlékezem” a múlt csibészségeire, az ifjúság természetes frissességére, a megismételhetetlenre. A Casanova egyszerre lenyűgöző és kemény, a zenéje is sokszínű, de a ködöt is érzékelteti, ami Velence felett lebeg.  A ciklust a Zenekari próba zenéje zárja. Ez a film a 70-es évek olasz életének metaforája. Amikor gyerekként láttam, el nem tudtam képzelni, hogy egy zenekar tagjaiban ennyi gonoszság szorulhat. De valójában a fennálló rend elleni tiltakozásról szól, amely 1968-ban indult el Európában és meghatározta a következő évtized káoszát.

- A filmbeli karmester viszont egyfajta diktátor, nem?

- Igen, egy olyan figura, aki erőnek erejével fenn akarja tartani a rendet, hogy úgy működjenek a dolgok, ahogyan addig, de nem jár sikerrel, mert mindenki ellene fordul. Pedig nincsenek erőszakos módszerei, egyszerűen azért utálják, mert ő a főnök. Annak idején Arturo Toscaninire mondták, hogy valóságos diktátor volt, sőt, hallottam öreg zenészektől olyan karmesterről még a II.világháború előtti időkből, aki pisztolyt hordott magánál. A végén elszabadul a pokol, jön a világvége egy bulldózer és egy óriás vasgolyó formájában, amelyek lerombolják a régi rendet szimbolizáló épületet… Ebben az izgalmas szvitben van némi szomorúság, mert Nino Rota néhány hónappal halála előtt írta, de a végső galopp-motívuma nagyon megragadja a képzeletet.

- De nem hiányozhat a 8 és fél „passarellája” sem, amely tán a legismertebb az összes Fellini-Rota filmzenék közül.

- Ebben a fináléban búcsúzik Fellini az ifjúkorától, és a nagy összejövetellel próbál túllépni alkotói és emberi válságán. Igazi zenei tréfa, mert három témát állít szembe egymással alig három perc alatt. Fellini valami olyan cirkuszra emlékeztető zenét akart, mint Julius Fucik Gladiátorok bevonulása című darabja. Rotának sikerült ennek olyan fonákját megalkotnia, amellyel el lehet oszlatni a film felhőit, negatív érzéseit és a néző végül vidáman távozhatott a moziból.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
11 évesen ivott, 12 évesen drogfüggő volt, 14 évesen otthagyta a szüleit – Drew Barrymore 49 éves
A gyermeksztárság egyik legelrettentőbb példája a 49, évét betöltő Drew Barrymore-é, akit szinte teljesen bedarált a korán jött siker és a szülők felelőtlensége. Nem hitte, hogy megéri a 25. szülinapját, mégis sikerült kimásznia a gödörből. Megírtuk, hogyan!

Link másolása

Egy színészdinasztiába született kislányt 11 hónapos korában már egy kutyaeledel-reklámban dolgoztatnak. Hétévesen már filmsztár, aki Baileyst önt a fagylaltjára, 11 évesen már alkoholproblémái vannak, 12 évesen már drogfüggő, 13 évesen felvágja az ereit, és kórházba kerül, 14 évesen pedig jogilag elválik a szüleitől. Hihetetlen, nem igaz? Pedig dióhéjban ez Drew Barrymore gyerekkorának története. És ez még nem minden…

Ötévesen debütált Ken Russell 1980-as Változó állapotok című sci-fi-horrorjában, de a két évvel későbbi E.T.: A földönkívüli (ami akkor minden idők legsikeresebb filmje lett) tette őt világszerte híressé. A cukiságok (a kisfiú Elliot vagy maga E.T.) közt a forgatás idején hatéves Barrymore copfos, mindenre rácsodálkozó Gertie-je vitte a pálmát.

Az E.T.-t követő években kezdett bajba kerülni. Van egy híres videó, melyben Johnny Carson interjút készít vele. Drew pedig hétévesen műfogakat visel, hogy elfedje az éppen elvesztett tejfogait. Láthatóan eléggé koraérett, vicces, és felháborítóan kacérkodik a középkorú műsorvezetővel.

Azt akkor még nem lehetett tudni, hogy apja, a színész John Drew Barrymore egy erőszakos alkoholista volt, de édesanyjának és menedzserének, Jaid Ildiko Barrymore-nak (aki egyébként második világháborús magyar menekültek gyermekeként született egy németországi táborban) sem volt sok fogalma a szülői felelősségről.

Drew csupán kilencéves volt, amikor John és Jaid elváltak, az anyja pedig elvitte a kislányt a Studio 54-be, ahol megismertette a drogokkal, és arra bátorította, hogy híres fiatalemberekkel táncoljon.

A gödör alján

Nyolcéves korától kezdve Drew már "party girl"-nek nevezte magát, és hetente akár ötször is elment bulizni az anyjával és annak barátaival. Persze ilyen fiatalon nem tudott megbirkózni ezzel az életmóddal. 12 éves korában már elvonón volt, 13 évesen pedig részt vett egy 18 hónapos kórházi kezelésen, ahol alkohol- és drogfüggőségével kezelték. „Tényleg attól féltem, hogy 25 évesen meg fogok halni. De bármennyire is sötét volt minden, valahogy mindig éreztem, hogy kell lennie valami jónak is. Végül soha nem mentem bele a teljes sötétségbe. Annyi mindent megtehettem volna, ami a szakadék szélére sodor, én azonban tudtam, hogy nem akarok odamenni. Talán 13 évesen voltam a mélyponton. Valószínűleg a gondolat miatt, hogy tényleg egyedül vagyok. És ez szörnyű érzés. Minden porcikámmal lázadtam. Elszöktem, és nagyon, nagyon dühös voltam. Aztán anyám bezárt egy intézetbe. Ez az időszak pedig elképesztő fegyelemre tanított. Olyan volt, mint egy kiképzőtábor, és nagyon hosszú ideig tartott, másfél évig, de szükségem volt rá. Szükségem volt erre az őrült fegyelemre. Az életem nem volt normális” – emlékezett vissza Drew egy interjúban.

Gyerekként egyedül a világban

Végül az intézetben javasolták Barrymore-nak, hogy 14 évesen jogilag váljon el az anyjától (az apja már régen nem foglalkozott velük), és nyilvánítsák felnőttnek (ez azért is érdekes, mert 1984-es filmje, a Kibékíthetetlen ellentétek pontosan erről szól, a szerepe szerint kislányként függetleníti magát a szüleitől). Az ottani szakértők úgy vélték, ha visszamegy a kinti világba, jobb lesz neki egyedül. Ma már nem bánja az ott töltött időt. „Nagyon fontos élmény volt számomra. Megalázó volt, de egyben megnyugtató is. Egy sokkal tiszteletteljesebb emberként jöttem ki onnan. A szüleim nem tanítottak erre, és az élet sem. Szóval egészen másképp jöttem ki, de azért még mindig én voltam."

Az újonnan függetlenné vált 14 éves gyerek hollywoodi páriának számított. Eljárt meghallgatásokra, de általában már csak azért kinevetették a casting directorok, hogy egyáltalán megjelent.

„Amikor elköltöztem anyámtól, rettegtem. Fogalmam sem volt, hogyan kell 14 évesen háztartást vezetni. Mindenhol gomba és penész, katasztrófa volt. Veszélyes környéken éltem, és féltem elaludni is. Rácsok voltak az ablakon, a sikátorbeli macskák pedig tőlem néhány méterre acsarkodtak egymással. Annyira meg voltam rémülve!” – emlékezett vissza a színésznő. A szerepek azonban csak nem akartak jönni, körülbelül 2-3 évig számított persona non gratának.

1992-ben tért vissza a vásznakra a Poison Ivy: Szex, hazugság, bosszú című thrillerrel, amiben egy gonosz, tinédzser csábítót alakított. 19 évesen meztelenül pózolt a Playboynak, erre a keresztapja, Steven Spielberg (az E.T. forgatásán kérte fel a rendezőt erre a posztra) küldött neki egy nagy paplant, amihez egy cetlit mellékelt, amin ez állt: „Fedd el magad!” Ekkor ment először férjhez is: a nála 12 évvel idősebb brit bártulajdonos Jeremy Thomashoz, a házasságuk azonban csupán 19 napig tartott.

Drew a következő hat évben még 16 filmet leforgatott, ekkoriban bármit elvállalt, épp ezért nem túl emlékezetes filmek kötődnek a nevéhez. Néhány kivétel azért akadt, hiszen köztük volt a Rosszlányok (1994), a Mindörökké Batman (1995), Woody Allentől A varázsige: I Love You (1996), a Sikoly (1996) vagy az Adam Sandlerrel közösen forgatott Nászok ásza (1998), ami annyira kedves élmény a számára, hogy gyakran megemlékezik róla, illetve két további filmet is forgatott Sandlerrel: Az 50 első randit (2004) és a Kavarást (2014).

A Nászok ásza idején történt a nagy változás is, egyrészt rákapott a vígjátékokra, másrészt Nancy Juvonennel közösen megalapították a Flower Filmst. Így A bambanőnek (1999) már producere és főszereplője is lett.

Ez a film, amellett, hogy nagy siker lett, a tinilányok egy generációjának modern tündérmeséjévé vált. Drew elmondása szerint eddigre belefáradt a rosszlányos szerepekbe, hiszen sosem tekintette magát annak. A saját filmgyártó cége azonban lehetőséget adott rá, hogy maga válassza meg a szerepeit, legyen szó a romkomok meg nem értett Hamupipőkéjéről (A bambanő) a Charlie angyalainak (2000) menő hősnőjéről, vagy olyan filmekről, mint a Donnie Darko (2001), a Charlie angyalai: Teljes gázzal (2003), a Jószomszédi iszony (2003), a Szívem csücskei (2005) vagy a Nem kellesz eléggé (2009).

Komolyan is lehet

A húszas éveit felszabadítónak találta: keményen dolgozott, sokat bulizott, élvezte a hatalmas sikereket és a megkésett kamaszkorát. Ez idő alatt egy rövid időre másodszor is férjhez ment, a komikus Tom Greenhez, és több kapcsolata is volt, köztük egy hosszabb távú a Strokes dobosával, Fabrizio Morettivel (2003-2007), valamint a színész Justin Longgal (2007-2010).

2009-ben rendezte első egész estés játékfilmjét, a Hajrá Blisst, egy tipikus Barrymore-romkomot egy tinédzserről (Elliot Page alakításában), aki egy görkoris derbicsapatban találja meg önmagát. A film főként pozitív kritikákat kapott, de nem volt kasszasiker.

Saját bevallása szerint színészként eddig csak egyszer tette oda magát igazán, egy 2009-es HBO-drámában, a Két nő – egy házban, amelyben Edith Bouvier Beale-t, Jackie Kennedy visszahúzódó unokatestvérét alakította. „A Két nő – egy ház nagy próbatétel volt számomra. Utána egy ideig pihennem kellett, annyira kimerített lelkileg és fizikailag is a szerep. Napi négy órát vett igénybe, hogy úgy nézzek ki, mint ez a nő. Négy hónapig nem beszéltem senkivel. Erre most már nem lennék képes. Amúgy is mit mondanék a gyerekeimnek? Sajnálom, négy hónapig nem tudok veletek beszélni, mert Edie Beale-nek kell lennem?” – magyarázta Drew, hozzátéve, hogy ez egy rendkívül fontos állomás volt a számára, mert be akarta bizonyítani magának és a filmiparnak, hogy komoly színészként is megállja a helyét. „A rendező (Michael Sucsy – a szerk.) nem is akart engem abba a filmbe. Azt mondta: »Jaj, ne őt, ne a romantikus lányt!« Én meg azt mondtam: »Meg tudom csinálni! Meg tudom csinálni.«”

A szülők hibái

Barrymore azt mondja, hogy amióta gyerekei vannak, megváltoztak a prioritásai. „Korábban úgy éreztem, hogy minden, amit a filmekben csinálok, számít. Ez volt az egész világom. Most azonban már a gyerekek, a barátok, és az egészség a fontos. Nem akarom, hogy a lányaim úgy nőjenek fel, hogy azt mondják rólam: »Igen, tényleg keményen dolgozott, de szinte sosem láttam«. Azt akarom, hogy azt mondják: »Nem tudom, hogy a fenébe tudott ott lenni velünk mindezek mellett.«”

A kislányai, a most 11 éves Olive és a 9 esztendős Frankie egyébként a harmadik házasságából (az eddigi leghosszabból) születtek, a művészeti tanácsadó Will Kopelmantől, akivel 2011-ben szerettek egymásba, a következő évben összeházasodtak, majd négy évvel és két gyerekkel később, 2016-ban szakítottak, és el is váltak.

Drew ekkoriban jelentette be, hogy jegeli a filmes karrierjét, és inkább otthon marad a gyerekeivel, minthogy filmforgatásokon dolgozzon (most inkább a sikeres szépségápolási termékeket forgalmazó bizniszére és a beszélgetős show-műsorára koncentrál).

Az utóbbi nyolc évben mindössze a Dél-kaliforniai diéta (2017-2019) című kannibálos komédiasorozat 30 epizódját, illetve egy darab, nem túl jól sikerült vígjátékot (A másik én - 2020) forgatott le.

Más szerepben próbálta ki magát ugyanis: 2020-ban elindította saját talkshow-ját, a hétköznap esténként jelentkező The Drew Barrymore Show-t, amely jelenleg a negyedik évadánál és már kb. 540 adásba került epizódnál tart. Vagyis az utóbbi években ez a műsor jelentette számára a munkát, amely mellett elegendő ideje jut a gyermekeire is. Emellett a rendezői karrierjét is folytatja, két filmet is készít, egy világvége-sztorit (The End) és egy drámát (Surrender Dorothy).

Abban pedig biztos, hogy a saját neveltetésének (vagy annak hiányának) elrettentő példája nem lesz hatással a csemetéire. „Tudtam, hogy nem fogom megismételni a szüleim hibáit. Tudtam, hogy soha nem tennék ilyet egy gyerekkel, nem kényszeríteném őket felnőtt életkörülmények közé. Soha nem vállaltam volna gyereket, ha nem lennék hihetetlenül stabil, és nem tudnám őket az első helyre tenni. Az anyaság? Tényleg ez a legokosabb, legképzettebb, legtürelmesebb, legszeretőbb, legkreatívabb, legmozgékonyabb dolog, amit valaha is tenni fogsz, amíg élsz. Elképesztő! Szóval én csak jelen akartam lenni ebben. Tudtam, hogy addig nem teszem meg, amíg nem állok rá készen.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Ennyire buta sorozatbefejezést régen láttunk! Pedig milyen jól indult A True Detective negyedik szezonja
Amilyen hangulatos, olyan katasztrofálisan ért véget A törvény nevében negyedik évadja. A Night Countrynak nevezett szezon befejezése sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig nagy potenciál volt benne…

Link másolása

Az új söprű jól seper? Mondhattuk volna az első rész után, ugyanis új showrunner vette át a stafétabotot a sorozat élén. A showrunner a fő döntéshozó, jelen esetben ő az író és a rendező is, tehát egyértelműen az ő „gyermeke” a sorozat.

Az első három évadot vezető Nic Pizzolatto-t Issa López váltotta, Pizzolatto maradt produceri szerepkörben.

Ez valószínűleg rosszul eshetett neki, a negyedik évad befejezése kapcsán ő indított el egy gyűlöletcunamit López irányában a Twitteren (nevezze X-nek mindenki, aki akarja, de nekem ez mindig Twitter marad). Nem tudni mekkora volt a feszültség a korábbi alkotó és az új között, de valószínűleg nem lettek barátok.

Márpedig a legnagyobb problémája a Night Country-nak a forgatókönyvvel van, ami Issa López tollából ered. A misztikus hangnemmel megpróbáltak az első évadhoz visszanyúlni. A sárga király és Carcossa kapcsán egyértelműen H.P. Lovecraft kozmikus horrorjainak a hangulata köszönt vissza, színesítve egy lápvidékkel és Louisiana söpredékével.

A legújabb szezon pedig az alaszkai helyszínnel kicsit az Őrület hegyei H.P. Lovecraft történethez és a John Carperter-féle A dologhoz próbál hasonlítani.

Márpedig ami legjobban működik itt, az a hangulat. Az atmoszféra egyértelműen a legerősebb eleme a fagyos és sötét északnak. Pont decemberben járunk, amikor a fiktív alaszkai kisváros, Ennis hosszabb ideig napfény nélkül marad, tehát még az állandó sötétség is főszereplővé válik a történetben.

A probléma, mint már említettem, egyértelműen a szövegkönyvben keresendő – mire is gondolok? Feldob rengeteg érdekes kérdést, behoz sok misztikus elemet, és nem kezd velük semmit. A spiritualitás irányába valamennyire elmegy, de igazából az egészet egy huszárvágással megoldja, mint Nagy Sándor a Gordiuszi csomót.

Ezzel csak annyi a baj, hogy a megoldásnak köszönhetően még több kérdésünk támad, mint amire választ ad a végecsavar.

Akkor miért volt ennyi „misztikus” elem és miért hallotta több karakter is azt a bizonyos hangot? Miért láttunk több esetben is a jövőbe? Még folytathatnám napestig a meg nem válaszolt kérdéseket.

Rossz volt a negyedik évad? Nem feltétlenül. Issa López eljátszotta egy szezonon belül, amit egy több évados sorozat éveken keresztül csinál. Az első fele nagyon jó és hangulatos volt, alig vártam, hogy válaszokat kapjak, amik szépen lassan meg is érkeztek. De úgy éreztem már a második-harmadik rész felé, hogy túl komótosan halad minden.

A negyedik-ötödik rész már erősen izzadságszagúra sikerült, és végül a befejezés teljes kudarc.

Ez megfigyelhető egy Trónok harca esetében nyolc év alatt, vagy egy Prison Break esetében négy alatt. Issa Lópeznek ezt sikerült 6 részen belül megvalósítania, ami elismerésre méltó.

Mi a helyzet a pozitívumokkal? Jodie Foster. Ő akkor is maradandót alkot, ha gyenge forgatókönyvet kap. Itt is hozta a minimumot, ami az ő esetében azért egy emlékezetes karakter. Rajta kívül Kali Reis is szerethető a maga módján, néha picit túltolta a Rhode Island-i színésznő a kívülről kemény, ámde lelkileg meggyötört archetípust. John Hawkes formálta a tőle elvárt, nyálkás szerepet, akiről nem tudja eldönteni a néző, hogy pozitív, vagy negatív karakter lesz-e.

Rajtuk kívül még epizódszerepben láthattuk Finn Bennettet, Fiona Shaw-t és Christopher Ecclestone-t is.

De lényegében ez Reis és Foster főszerepe. A szereplőkön kívül, amiben még kiemelkedő a sorozat, az a már említett nagybetűs hangulat. Közel első évados színvonallal találkozhatott a néző atmoszféra terén. Néha túl sok a CGI, de ma már nagyon bonyolult igazi állatokkal forgatni, így mindenki inkább a számítógéphez nyúl, mert könnyebb, olcsóbb és gyorsabb, még ha néha bénán néz is ki.

Egy dolog miatt tartom rosszabbnak a negyedik évadot az amúgy érdektelen, de jól felépített másodiknál és a rettenetesen unalmas harmadiknál: mert itt sokkal nagyobb volt a lehetőség az alkotók kezében. A horroros hangulat, a környezet, a groteszk gyilkosság és az egész indítás olyan reményeket ébresztett, hogy visszatérünk az első évad szintjére,

de ehelyett csak egy buta krimibe oltott, béna nyomozás szemtanúi lehetünk.

Nagyon szomorú. Mindenesetre a folytatást már most berendelték, biztosan lesz ötödik évad. Lehet, hogy még egy esélyt megérdemel a showrunner – de ahogy olvastam az interneten, ezzel a véleményemmel eléggé egyedül vagyok.

A törvény nevében teljes negyedik szezonja megtekinthető az HBO Max streamingszolgáltató műsorán.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Alföldi Róbert: „Az a gondolkodás, amit én képviselek, annak itt nincs létjogosultsága”
A színész-rendező egyre ritkábban szólal meg közéleti kérdésekben, nem szeretne „több energiát, érzelmet, idegrendszert beletenni”.

Link másolása

Hosszú interjút adott a Népszavának Alföldi Róbert, aki Arthur Miller Az ügynök halála című drámáját rendezi a Centrál Színházban, amelynek szombat este lesz a premierje.

A színész-rendező gyakran szólalt meg az elmúlt években közéleti témákban, most már azonban egyre ritkábban teszi ezt.

„Ha az ember azt érzi, hogy semmi értelme nincs annak amit csinál, akkor elmegy a kedve. A választások után azt éreztem, hogy semmi értelme nem volt annak, amit én előtte nyomtam.

Teljes mellszélességgel. El kell fogadni, hogy amit én gondolok arról, hogy milyen egy demokratikus ország, hogy az miként tudna működni, az egy kisebbségi gondolat. Én mindent megtettem azért, hogy ez ne maradjon kisebbségben. Nem sikerült, nagyon nem” - mondta Alföldi Róbert.

Azonban azt is hozzátette: nem feladásról van szó, de ő már nem szeretne „több energiát, érzelmet, idegrendszert beletenni”.

„Bebizonyosodott, hogy az a gondolkodás, amit én képviselek és a világról gondolok, annak itt nincs létjogosultsága. Mindenki a saját szövegét löki, miközben semmiféle átjárás nincs az eltérő álláspontok között”

- fejtette ki Alföldi.

A Nemzeti Színházban történt baleset kapcsán azt mondta, pletykákból nem tudja és nem is akarja összerakni, hogy Vidnyánszky hibázott-e és ha igen miben. Az azonban nem túl szimpatikus neki, hogy a balesetben hónapokkal ezelőtt megsérült két színész nem kapott semmilyen anyagi segítséget, hogy erről nem beszéltek.

„Én máshogy gondolom a vezetői emberséget” - tette hozzá.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ezt meg kell hallgatni! Zorán Apám hitte című dalát dolgozta fel egy afrikai rapper
A zene egy olyan gyűjteményben kapott helyet, amiben a művész a követőinek megmutatott különböző országokból származó dalokat, illetve meg is mixelte azokat.
F. P. Fotó: - szmo.hu
2024. február 27.


Link másolása

Az ismert nigériai hip-hop producer, Kolo Gana nagyot alakított magyar kötődésű feldolgozásával. Az afrikai rapper egy Instagramra feltöltött videóban dolgozta fel Zorán Apám hitte című dalát. A zene egy olyan gyűjteményben kapott helyet, amiben a művész a követőinek megmutatott különböző országokból származó dalokat, illetve meg is mixelte azokat – írja a Telex.

Íme, a végeredmény:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Kolo Gana (@kolo.24) által megosztott bejegyzés


Link másolása
KÖVESS MINKET: