KULT
A Rovatból

Fekete Csingiling, elveszett lányok, szimpatikus Hook – A Pán Péter és Wendy az eddigi legjobb feldolgozás

Nem volt könnyű dolga David Lowery rendezőnek: egy százszor lerágott fantasycsontnak kellett új ízt adnia. Sikerült neki.

Link másolása

„Minek még egy?” – kérdezhetnénk, ráadásul joggal, hiszen J.M. Barrie Pán Péterének történetéből már számtalan élőszereplős és animációs film készült a karakter első, 1902-es megjelenése (A kis fehér madár című regényben) óta. Az első mozgóképes adaptáció, a Pán Péter például már 1924-ben leforgott, ám igazán az ötvenes években lett világszerte népszerű a sztori, amikor a Walt Disney Stúdió bemutatta 1953-ban az egész estés animációs feldolgozást. S bár készült egy nem hivatalos szovjet változat is 1987-ben, Steven Spielberg látta meg hosszú idő után először az addig kevésbé kiaknázott filmes lehetőséget az anyagban. Noha ő nemcsak szimplán feldolgozta az eredetit, hanem egy elképzelt folytatást kanyarított Pán Péter történetéből a már felnőtt és a kalandos gyerekkorára nem emlékező elveszett fiúról. A Hook pedig sikert aratott 1991-ben (bár a mester talán a leggyengébb filmjének tartja), olyannyira, hogy utána már sokkal gyakrabban került elő Barrie fantáziavilága a stúdiók „mit forgassunk legközelebb?”-mítingjein.

Jött P.J. Hogan Pán Péterje (2003), hogy kipipálják a klasszikus sztori feldolgozását is. Érkezett Joe Wright Pánja (2015), hogy a történet Spielberg-féle továbbgördítése mellé kapjunk egy előzményt is a fiatal Hook kapitány és Péter korai barátságáról. De a 2003-as Neverland, valamint két 2020-as film, a Wendy és a Jöjj velem is innen merítettek ihletet. Sőt, még Oscar-díjas életrajzi mű is készült J.M. Barrie-ről és a Pán Péter megírásáról Johnny Deppel, Én, Pán Péter címmel 2004-ben.

Vagyis nagyjából mindent elmeséltek már a repkedő, kukorékoló sohaországi örök kölökről, ráadásul azt sem mondhatnánk, hogy nagy anyagi sikerrel kecsegtetne ez a sztori (a 2003-as feldolgozás és Pán is megbuktak a mozikasszáknál). Mi szükség volt akkor a Pán Péter és Wendyre?

Nos, a Disney ugyebár az utóbbi 10 évben erősen rákapcsolt egykori, klasszikus animációinak élőszereplős újragondolásába, a Hamupipőke, az Alice Csodaországban, Az oroszlánkirály, A szépség és a szörnyeteg, a Susi és Tekergő, a Csipkerózsika (pontosabban Demóna), A dzsungel könyve, a 101 kiskutya, a Micimackó, az Aladdin, a Mulan és a Pinokkió is megkapták már a maguk (többnyire felesleges) remake-jét, e hónapban pedig még A kis hableány is betámadja a mozikat. Ugyanakkor jövőre érkezik a Hófehérke, és már biztosan nem marad ki a szórásból a Lilo és Stitch: A csillagkutya, a Herkules, A Notre Dame-i toronyőr, A kőbe szúrt kard, a Robin Hood, a Bambi, a Macskarisztokraták és a Vaiana sem…

S bizony, az 1953-as Pán Péter sem kerülhette el a sorsát, így a Pán Péter és Wendy egyszerre alapul J.M. Barrie eredeti sztoriján, valamint Clyde Geronimi, Wilfred Jackson és Hamilton Luske klasszikus animációján.

Szerencsére az alkotóknak most sikerült elkerülniük a tavalyi borzalmas Pinokkió fiaskóját, mivel továbbláttak és -gondoltak a szimpla, szolgai, lélektelen, varázsmentes másolásnál, s inkább megpróbáltak valami újat, frisset, modernt beleinjektálni a jól ismert Sohaországba.

A Pán Péter és Wendy rendezője David Lowery volt, aki egyrészt vizuálisan kreatív (A zöld lovag - 2021), másrészt ért a lélekhez (Kísértettörténet - 2017), ráadásul dolgozott már fel színvonalasan klasszikus Disney-filmet is (Elliott, a sárkány – 2016) Ideális adaptálónak tűnt hát a Pán Péterhez, s elmondása szerint ő is csak azért vágott bele a már jócskán elkoptatott történet újbóli elmesélésébe, mert látott benne olyat, amivel felturbózhatná, s egy kicsit maibbá tehetné azt.

Talán az 1953-as Disney-animáció óta a Pán Péter és Wendy áll a legközelebb a forrásanyaghoz: a Darling testvérek, Wendy (Ever Anderson), Michael (Jacobi Jupe) és John (Joshua Pickering) örökké gyerekek akarnak maradni, így Pán Péter (Alexander Molony) és Csingiling (Yara Shahidi) segedelmével Sohaországba teleportálnak, ahol a gaz felnőttek, Hook kapitány (Jude Law) és kalózai folyton Péter és az elveszett fiúk nyomában loholnak. Eddig a szokásos. Most pedig lássuk, miben más Lowery feldolgozása!

  1. Bár a címben Pán Péter szerepel először, valójában Wendy a főhős, ez a Wendy pedig talán a karakter eddigi legjobb változata. Milla Jovovich és a rendező Paul W.S. Anderson közös lánya, Ever Anderson alakítja (aki az édesanyját le sem tagadhatná…), ő adja át ügyesen Wendy érettségét és gyermeki mivoltát, a lányt, aki megrekedt a felnőtté válás és aközött, hogy még mindig gyermek akar lenni. Kétségtelenül van jövője a szakmában.
  2. Hook is kapott nem kevés új réteget.

    Jude Lawnak sikerül életre keltenie a félelmetes kalózt, akiben persze ott a valódi gazemberség, de egy olyan oldalát is megmutatja, amit talán még sosem láttunk, így most először tudunk igazán kapcsolatba kerülni a karakterrel.

    Ez a Hook ugyanis gyerekként Péter legjobb barátja volt, ám eltávolodtak egymástól, Hook felnőtt, az évek alatt köztük lévő konfliktusok pedig felerősődtek, s látszólag örök ellenségekké tették őket. Izgalmas új vetület.

  3. A XXI. század jogos elvárásainak megfelelően sokszínűbb lett a szereplőgárda is. Csingilinget például a fekete Yara Shahidi alakítja, és bizony az egyik címszereplőt alakító Alexander Molonyban is több rassz keveredik. Talán ennek a döntésnek köszönhető az IMDb-n e cikk írásakor található, feltűnően és igazságtalanul gyenge pontszám (4,2 csillag), de hát ezzel nem sokat lehet tenni, az utálkozók pedig főhetnek a saját levükben, hiszen a jövőt és a fejlődést nem tudják megállítani, számukra rossz hír, hogy a jövőre érkező Hófehérke főszerepében egy latina színésznő (Rachel Zegler) lesz látható, és ugyebár Ariel is fekete lett Halle Bailey alakításában, így a mozi 127 éve után végre nem csak fehér kislányok és kisfiúk érezhetik igazán a magukénak kedvenc mesehőseiket. Ja, nem mellesleg a Pán Péter és Wendyben az elveszett fiúk közt nem csupán fiúkat találunk, hoppá!

Talán ezek a fő csapások, amelyek mentén Lowery el tudott indulni, ráadásul a helyszín tekintetében is határozott elképzelései voltak: a kanadai Új-Fundlandot a saját Sohaországává változtatta.

Ez a tengerpartokkal, sziklákkal és füves fennsíkokkal övezet terep pedig tapinthatóvá teszi a fantáziavilágot, és azt az érzést kelti, hogy Sohaország tényleg nincs is olyan messze, és bármelyik gyerek elszökhet oda, képzeletének apró darabkáival együtt.

Sohaországot még mindig varázslatosnak érezni, és továbbra is mindent láthatunk, amire számítunk: vannak sellők, kalózok és egy óriási krokodil is egy látványos és akciódús barlangi jelenetben.

Igaz, ennél többet nem igazán kapunk Soharoszágból, csupán a kalózokat és az elveszett fiúkat (na meg az Alyssa Wapanatâhk által alakított Tigrisliliomot, aki talán most kapta a legtöbb feladatot: mentor és vezető lett) állítja szembe Lowery és Toby Halbrooks forgatókönyve, városokat, polgárokat, a helyi mindennapi élet részleteit azonban nem tárja elénk, s ez talán okozhat némi hiányzérzetet.

A Pán Péter és Wendy mindazonáltal, ha nem is tökéletes, talán a klasszikus történet eddigi legjobb adaptációja, amelyben bőven több mondanivaló bújt meg a korábbi próbálkozásoknál, így gyermek és felnőtt egyaránt megtalálhatja benne a kedvére valót.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: