„Ez az első dal évek óta, ami az ír kultúra részévé vált” – A hazájukban éppen óriássá váló Kingfishrrel beszélgettünk a Szigeten
Az ír Kingfishr az utóbbi évek egyik legizgalmasabb zenekara, akik alig néhány év alatt a helyi klubokból a nemzetközi fesztiválok színpadára jutottak. A háromtagú formáció – Eddie Keogh (ének, gitár), Eoin Hally (gitár, vokál) és McGoo (basszus) – Limerickből indult, a legnagyobb slágerük, a Killeagh Írországban igazi kulturális jelenséggé vált. Egészen annyira, hogy kutatók szerint az ír népzenei kánon része lett a Kingfishr.
A zenekar most először játszott Magyarországon, méghozzá a Sziget Fesztiválon, ahol energikus, érzelmekkel teli koncerttel mutatkoztak be a hazai közönségnek. Az interjúnkban arról meséltek, hogyan látják a sikereiket, miért fontos nekik a történetmesélés a dalokban, és hogyan maradnak hitelesek akkor is, ha egyre nagyobb színpadokon állnak.
– A Spotify-bemutatkozásotokban „wannabe songbirds”-ként, vagyis „dalosmadár-jelöltekként” írtátok le magatokat. Közben már arénákban is játszotok. Még mindig így látjátok magatokat?
Eoin: Hát, ez jó kérdés. Otthon, Írországban tényleg szépen mennek a dolgok, de mi még mindig arról álmodunk, hogy végigturnézzuk Európát, Amerikát, és mindenhol arénákban lépjünk fel. Egyelőre persze ettől messze vagyunk – általában 500–1000 fős helyeken játszunk, ami már önmagában is nagy szó, de az „aréna mindenhol” még csak a cél. Szóval igen, sok helyen még mindig „wannabe”-k vagyunk. Ez a hozzáállás meg is tart minket éhesnek, motiváltnak.
Eddie: Ha egyszer az első arénakoncertünket Magyarországon adjuk, lehet, hogy átírjuk a bio-t „songwriter”-re.
– Az új albumotok jövő héten jön ki. Azt mondják róla, hogy „instant klasszikus” hangulata van. Ez a szemlélet hogyan befolyásolta, hogy melyik dalok kerültek fel rá?
Eddie: Nagyon sok számunk volt, talán harminc is, amikor el kellett dönteni, melyikek kerüljenek fel. Végül 12–14 maradt.
Eoin: Azt kerestük, melyik meséli el legjobban a történetünket. Például a Shot in the Dark önmagában is jól összefoglal minket, de a lemez egésze olyan dalokból áll, amik mind a három évünk egy-egy fejezetét idézik. Van rajta az első dalunk (Eyes Online), az első megjelent számunk (Clarity Fire), és mindegyik hozzáad valamit a történethez. Ez az album olyan, mintha lezárná a Kingfishr sztorijának első fejezetét.
– A Killeagh volt az első igazán nagy sikeretek?
Eddie: Igen, bizonyos szempontból túlnőtt rajtunk.
– Ez megváltoztatta, ahogy a zenéről gondolkodtok? Közösségibb lett tőle a zenélés élménye?
Eddie: A Shot in the Dark is ilyen hatású volt, de a Killeagh talán még inkább.
– Nyomást éreztetek emiatt?
Eddie: Igen is, meg nem is.
Eoin: Szerencsére, mire ez a siker jött, már volt valamennyi rutinunk és kialakult identitásunk. Ha a pálya elején történik, lehet, hogy teljesen bepánikolunk. Így is könnyű lenne elszállni, de inkább próbáljuk a lendületet kihasználni.
– Mérnökhallgatók voltatok, mielőtt zenélni kezdtetek. Ez a gondolkodásmód hatással van arra, hogyan építitek fel a dalaitokat
Eoin: Tudatosan sosem mondtam magamnak, hogy „na most kapcsoljuk be a mérnöki agyat”, de valószínűleg a háttérben ott van. A dalok felépítésénél – például hogyan jutunk el a verzétől a refrénig, vagy hogyan rakunk egymásra új rétegeket – van benne egyfajta mérnöki logika.
– Volt már, hogy azért dobtatok ki egy számot, mert túl „mérnökien” tökéletes lett?
Eddie: A korai időkben igen. Amikor leszerződtünk az első kiadónkhoz, sokan körülöttünk egy letisztultabb, „rádióbarát” hangzást akartak. Nehéz volt elmagyarázni, hogy ez nem biztos, hogy mi vagyunk. Idő kellett, mire kiálltunk amellett, hogy a tökéletlenség is érték. Nézd meg Zach Bryant: a gitárját sem mindig hangolja, mégis mindenki imádja, mert ott az érzelem és a sztori.
– Ha a Sziget fellépői közül bárkit meghívhatnátok egy közös számra, ki lenne az?
Eoghan: A Hollow Coves. Ők ma utánunk játszanak, és részben miattuk létezik a Kingfishr. Volt egy daluk, a Coastline, aminek a hangolásával kísérleteztem, Eddie pedig felkapta a gitárt, elkezdett játszani, és abból született az egyik első számunk. Szóval igen, bizonyos értelemben mindenért ők a „hibásak”.
– Hogyan lehet elérni, hogy egy dal működjön egyaránt egy kis klubban és egy arénában is?
Eddie: Szerintem, ha egy dal jó, akkor működni fog mindkét helyszínen.
Eoin: Ez a nagy próba. Ha valaki mindig tudná, hogyan kell ilyet írni, az már a világ legnagyobb előadója lenne.
Eddie: A lényeg a történet. Ha az hitelesen átjön, és a dal összhangban van azzal, akik vagyunk, akkor bármilyen méretű színpadon működni fog. Ha viszont szakadék van a személyiséged és a dal hangzása között, a közönség azt nagyon gyorsan kiszúrja.
