Ez a magyar Trónok harca? – Megnéztük a Tündérkert első két részét
Móricz Zsigmond 1922-es nagyszabású történelmi regénye a Tündérkert, ez az Erdély-trilógia első kötete, amely a XVII. századi Erdély politikai és társadalmi helyzetet mutatja be. Ezt a művet most megfogta az MTVA és a Megafilm, nyakonöntötték egy nagy adag mázzal, és megpróbálják eladni a fiatalabb közönségnek egy kis erőszakkal és erotikával fűszerezve. Ezzel még nem is lenne baj, a problémák nem itt kezdődnek.
A megvalósítás magyar köntöshöz képest szinte hollywoodi minőség: a páncélok, a ruhák, a helyszínek (még ha kevés is van belőlük), elég korhűek és meglepően hangulatosak – bár néha azért kilóg a lóláb egy-egy 1920-as évekbeli giccses tapétánál. Hatásosak a díszletek, gondolom, tényleges várakban is forgattak. Nem számítottam ennyire minőségi megvalósításra a Duna TV képernyőjén. Eddig ugyan kevés nagyszabású jelenet volt, de alapvetően az alkotóknak ilyen téren nincs szégyellnivalójuk. Mind a nyolc epizódot Madarász Isti rendezte, nem egy amatőr, kezdő direktorról van tehát szó. Elég, ha csak a két mozifilmjére, a 2022-es Átjáróházra vagy a 2016-os Hurok című thrillerre gondolunk.
Nehéz igazán érdekesen adaptálni egy klasszikus magyar regényt, mert egészen más manapság a történetszövés ritmusa, mást vár el egy mai néző, mint az 1900-as évek olvasóközönsége. A forgatókönyv Móricz csapásvonalát követi, miközben a látvány, az események és a színészek egy gyengébb Trónok harca hangnemben próbálnak színészkedni. Nincs túl sok párbeszéd, ami pedig van, az is erőtlen.
Történetünk szerint 1608-ban Erdély fejedelmének választják a mindössze 19 éves Báthory Gábort (Katona Péter Dániel), aki próbálja összehozni az erdélyi nagyurakat és a magyar nemeseket, hogy együtt egy erős országot alkossanak a török és a Habsburg birodalom árnyékában. Ezt persze ármány és félreértések sora akadályozza. Az ármányt és összeesküvést eléggé amatőr megoldással ábrázolják, nemesek a sarokban sutyorognak és vihorásznak, mint az általános iskolás diákok a nagyszünetben. Báthory legfőbb tanácsosa és barátja Bethlen Gábor (Bokor Barna) próbálja a földön tartani az ifjú Báthory-t, de azt jobban érdeklik a földi gyönyörök és az önbecsülése, mint a nemzete.
Lehetett volna egy szimpatikus fiatalember romlását érdekesen és jól bemutatni, hogyan rontotta meg a hatalom, de a sorozat alkotói nem foglalkoztak ezzel a lehetőséggel. Báthory közel pszichopata státuszban van már a sorozat elején. Kegyetlen a feleségével, a szeretőivel, és még a legjobb barátját is ellöki magától. Taszító karakter az első pillanattól kezdve, egyedüli mentsége a kishúgával való kapcsolata. Jó testvérként ábrázolják, még ha kicsit néha túl közvetlen is húgával, amit mások félre is értenek. Mintha antihősnek próbálták volna ábrázolni Báthory-t, csak elfelejtették volna a hős részt, és így egy majdnem teljesen gonosz karakternek kell drukkolnunk.
Ezen az se segít, hogy Katona Péter Dániel nem játssza igazán árnyaltan Báthory Gábort, vagy nagyon kedves, nyájas és hízelgő, vagy egy kegyetlen őrült. Úgy gondolom, ez nem Katona hibája, a karaktert egyszerűen antipatikusra írták. Bokor Barna mint Bethlen jól játssza a hűséges szolgáló szerepét, ő képviseli a józan észt és megpróbálja elérni, hogy Báthory ne legyen a következő Joffrey a Trónok harcából. A többi szereplő is tisztességesen próbálkozik, jó iparosként hozzák a kötelezőt, kiemelkedő Szamosi Zsófia mint a kegyetlennek hitt Báthory Erzsébet.
Innen viszonylag könnyű volt pozitív színben feltüntetni a karaktert. Elég volt a hideg Báthory Erzsébetnek néha kedvesnek lennie családjához. Azt pletykálták, hogy kínozta a szolgálóit, emiatt pedig perbe is vonták később, pedig a sorozat szerint csak ispotályt üzemeltetett, és onnan jöttek a sikoltozások esténként a kastélyában. Úgy gondolom, Báthory Erzsébetet egészen másképp ítéli meg a történelem, nem feltétlenül volt kegyetlenebb, mint akármelyik másik korabeli birtokos. A színészek próbálkoznak, de a kedvenc szereplőm, Kálloy Molnár Péter parókája marad. Akárhányszor képernyőn van az a hajrengeteg, én csak arra tudtam koncentrálni. Sajnos a forgatókönyv gyenge és érdektelen, így hiába a remek színészgárda és a paróka, ha nem szórakoztató a sorozat. Alig várom, hogy Báthoryt megöljék, és történjen valami, mert az első két részben nem sok izgalommal találkoztam.
A szex és az erőszak elad mindent? – kérdezhetnénk jogosan, mert mindkettő van bőséggel és mégsem szórakoztató. Az erőszak kevesebb és gyengébb minőségben van jelen, viszont formás melleket és fenekeket látunk dögivel. Ha ez valakinek elég, akkor a Tündérkert az ő sorozata, de érdemi párbeszéd kevés van. Nagyszabásúnak szánt epikus beszédből akad egy pár, de azok se érik el céljukat. Tényleg olyan érzés, mintha a magyar sorozatgyártás tíz-tizenkét évvel járna a külföldi mögött.
Legnagyobb konfliktusa az, hogy írnak róla egy gúnyverset, amit meg akar bosszulni. Ezért kitalálja fél mondat után, hogy ki lehetett az elkövető és kivonul a hajdúk segítségével – akik fegyveres marhapásztorokból lett kegyetlen zsoldosok serege voltak ebben az időben –, majd kiderül, hogy mégsem az volt a gúnyvers gyártója, akit gondoltak. De a hajdúknak zsákmányt ígértek, ezért fogják magukat és kifosztják a vádolt nagyúr birtokát, Báthory pedig nem tud semmit se kezdeni velük, csak tehetetlenül nézi a pusztítást. Az más kérdés, hogy ez a támadás is nagyon kisstílűen van ábrázolva, egy ember torkát elvágják, egyet felgyújtanak és valakit leszúrnak. Egyáltalán nem olyan megbotránkoztató az erőszak, mint ahogy egy külföldi produkcióban lenne. Próbálnak nagyon kemények és kegyetlenek lenni, de inkább csak kellemetlen az egész.
Ez a legjobb szó a Tündérkert sorozatra: kellemetlen. A főszereplő karakter egy elviselhetetlen, bipoláris péniszhuszár, a legjobb tanácsadója és barátja történelmi nagyszerűségéhez képest kissé teszetosza, a felesége egy vallásos ártatlan asszony. Az egész játékidő vánszorog csak, mintha egy nagyjátékfilmet próbáltak volna 8 órás sorozattá duzzasztani. Valószínű, hogy nem fogom követni a jövőben a Tündérkertet, mert ahogyan ez kiderült számomra, nem én leszek a célközönsége. De mindenkit csak ösztönözni tudok rá, hogy próbáljon belenézni, hátha látja benne azt, amit én nem.
legalább az első pár rész erejéig, mert a látvány nem rossz. Megvalósítását tekintve még dicséretre méltó is az egész, tartalmát tekintve viszont gyenge. Én elköszönök a Báthory-dinasztiától, bár az 1613-as merényletet azért megnézem, legyen valami pozitív hangulata is az évadzárónak.
A Tündérkert megtekinthető a Duna TV műsorán, minden pénteken 21:00 órától.
