hirdetés

KULT

Ewan McGregor élvezettel fullad bele a kokainba és a selyembe – Halston-kritika

A skót színész láthatóan lubickol a meleg divattervező szerepében a Netflix új sorozatában, a Halstonban, az eredmény viszont pont olyan, mint egy divatbemutató: szép, olykor katartikus, de csak a felszínt látjuk.

Link másolása

hirdetés

Az biztos, hogy mondjuk a Nyugati aluljáróban senki nem fog odalépni hozzánk, hogy ötszázér’ kamu-Halstont kínál, pedig a divattervező a hetvenes évektől magabiztosan diktálta a divatot Amerikában. Sőt, 1973-ban egyike volt annak az öt amerikainak, aki részt vett a hírhedt versailles-i divateseményen, ahol öt amerikai tervező mutatta be a franciáknak, mitől döglik a tengerentúlon az a bizonyos légy. Szégyenkezni azonban nem kell, nem tette azt Ewan McGregor sem, aki saját bevallása szerint a szerep elvállalása előtt még sosem hallott a divattervezőről.

Pedig Roy Halston Frowickről a hetvenes évek New Yorkjában csak az nem hallott, aki nem létezett: jól irányzott mozdulattal tűzte fel Jackie Kennedy fejére a legendás pillbox kalapot, ezzel együtt magát is a divattérképre. Jelleméről már az sokat elmond, hogy fogalmat kreált saját magából, csak Halstonnak hívatta magát és a ruháit is, önpusztító és nárcisztikus természete pedig jócskán kikezdte mindenki idegeit, aki csak kapcsolatban volt vele. A nagyszájú zseni két évtizeden át ontotta magából a kollekciókat, partizta végig kokainmámorban a New York-i éjszakai életet, és veszítette el fokozatosan a kontrollt cége és élete felett is, hogy aztán elfeledve haljon bele az AIDS-be Amerika másik felén.

Halston előzetes

A film indítása több mint ígéretes: pár gyors vágással és két mondattal tudja le a Jackie-O-féle szárnyalást. A kalap, amely meghozta a belépőt a legnagyobbak közé, azonnal ki is megy a divatból, Halstonnak pedig már a siker kapujában újra kell definiálnia magát. A film tehát kihagyja a felemelkedéstörténet első, magától értetődő felvonását, és a problémásabbra koncentrál:

hogyan épít ez a pénztelen zseni pusztán a víziójával és a nagy szájával felszerelkezve egy birodalmat? Egy olyan birodalmat, amelyet aztán ő süllyeszt el?

A megfilmesítésért kiáltó élettörténetből már 30 éve is könyv lett, Steven Gaines írta meg alig egy évvel a divattervező halála után a Simply Halstont, a Netflix egyik aranytojást tojó tyúkja, Ryan Murphy most vetett szemet a témára. A streamingszolgáltató még 2018-ban kötött gigaszerződést a többek közt az American Horror Story és a Glee sorozatokkal befutó showrunnerrel, aki a szerződés értelmében szorgos kis sorozatgyárosként fogja ontani magából lehetőleg minél gyorsabban az alkotásokat 300 millió dollárért. Nem is pihent: az eddig eltelt három év alatt elkészített két évadot A politikusból, kiélhette rajongását a negyvenes évek álomgyára előtt a Hollywoodban, és ezredjére is előhúzhatta Sarah Paulsont és a már említett korszak stílusát a Ratchedben.

Igazán átütő sikert azonban egyikkel sem ért el, így egyre inkább felerősödnek a hangok, miszerint a Netflix mégsem az évszázad üzletét kötötte meg Murphy-vel 2018-ban.

Pedig a showrunner számára kifejezetten szerelemprojekt lehetett a Halston: korábban az American Crime Story második évadában, a Gianni Versace meggyilkolásáról szóló évadban is részt vett. Ráadásul nem nehéz meglátni a hasonlóságot közte és Halston közt: mindketten Indianában nőttek fel nem túl nyugodt családi közegben, amin nem javított túl sokat az sem, hogy hamar kiderült mindkettejükről, hogy melegek. Hatalmas ambíciókkal és álmokkal indultak a nagyvárosokba, ahol aztán gyorsan a csúcsra értek. Murphy kritikusai szerint a showrunner sorsa a jövőben is hasonlóan alakulhat, mint Halstoné: eladja és aprópénzre váltja a nevét.

hirdetés

A Netflix-féle Murphy-receptbe a Halston is beleillik:

vizuálisan nagyon erős, a hangulata szinte lemászik a képernyőről, még szórakoztat is ideig-óráig, ám összességében inkább csak a felszínt kapargató, felületesen összerakott minisorozat marad belőle, nem mélyen beivódó élmény.

Pedig a hozzávalók adottak: Ewan McGregor annak ellenére tökéletes Halston, hogy külsőre nem is állhatna távolabb az igazitól. Az egyébként remek skót színész ráadásul pont nemrég mutatta meg, hogy még ő is tud elviselhetetlenül ripacs lenni – bár feledhetnénk a Harley Quinn-filmben nyújtott teljesítményét -, ám ezúttal McGregor hozza a tőle elvárt százhúsz százalékos maximumot. Érdemes megnézni a divattervezőről készült felvételeket: a skót színész minden erőlködés nélkül kapta el azt a vonalat, hogyan tudja eljátszani egy olyan ember affektálását, aki valójában maga is csak eljátssza, hogy affektál. McGregor látható élvezettel merül alá Halstonként a drogok, orchideák, ultravelúrok és férfiszeretők világában, megrajzolva ezzel egy olyan főszereplő képét, akivel úgy lehet többé-kevésbé azonosulni, hogy közben egy elviselhetetlen alak.

És pontosan ezen a ponton bicsaklik meg a sorozat. Adott

egy impulzív zseni, aki szinte perverz örömmel gyújt fel maga körül mindent, még élvezettel is pöccinti rá a hamut a romokra, hogy aztán ő toporzékoljon a legkeservesebben saját élete tragédiáján.

Kap zseniálisan csípős egysorosokat, szinte várjuk, kit és hogyan küld el legközelebb a fenébe, miközben rendre össze is omlik, mégsem igazán ismerjük meg a valódi Halstont. Kapunk néhány semmitmondó flashbacket a gyerekkorából, a parfümkészítős jelenetben egész közel is kerülünk ahhoz, hogy sokszínű személyisége valahogy tényleg összeálljon előttünk, aztán tovaszáll mindez. Öt epizód és 230 perc alatt sem jutunk közelebb ehhez az emberhez annál, hogy megtudjuk, mi is volt úgy igazán a fekete garbó, a napszemüveg és a kokainfoltos orr mögött.

A mellékszereplők szintén csak arra szolgálnak, hogy Halston karakterének ingatag vázát erősítsék több-kevesebb sikerrel. A több egyértelműen Krysta Rodriguez Liza Minellije és David Pittu Joe Eulája, akik szintén nagyrészt csak villámhárítóként vannak Halston mellett, esetleg azért, hogy forgatókönyvszagúan felvillanjon általuk a divattervező újabb vonása, ám nekik több jó pillanat is jut. Sokkal mostohább sorsot kap mondjuk a Rory Culkin által alakított Joel Schumacher, aki összesen tíz mondatot ha kap, vagy egy sor másik szereplőnek, vagy akár Halston múzsája, Elsa Peretti.

De legalább baromi jól néz ki!

Ryan Murphy sorozatainak már-már védjegye, hogy a rendelkezésére álló tömérdek pénzből elég szép dolgokat hoz ki, és a Halston ezen a téren kiemelkedően teljesít – persze azt nem árt hozzátenni, hogy egy divatról és szépségről szóló filmnél ez alapkövetelmény. Még ha a néha döcögő történetet unni is lehet, Halson lenyűgöző irodáját, lakását, a kokainporos Studio54-et és a hamisítatlan ’70-es, ’80-as évekbeli New York-i miliőt nem. Csak hát ott már rég gond van, ha a külcsín dolga, hogy elterelje a figyelmet a mozgókép egyéb hiányosságairól.

Ezen a téren érződik a leginkább, hogy ez is csak egy futószalagon gyártott, igényes iparosmunka: a felszínt kapargatja, de megbocsátjuk neki, mert szép, hangulatos, néha vicces is, és gyorsan le lehet zavarni. Kicsit olyan, mint a szcéna, amit bemutat: színes, szagos, harsány, ám a csillogás alá alig látunk be.

A Halston május 14-től elérhető a Netflixen.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Elárulta Gubás Gabi, miért vállalta Dobrev Klára szerepét az Elk*rtukban

Azt mondta egy, a filmet promózó interjúban, hogy izgalmas kihívás volt, és nála volt a legjobb kezekben a szerep.

Link másolása

hirdetés

Nemrég megjelent egy plakát és egy előzetes az Elk*rtuk című filmről, de természetesen nem állt le a marketingkampány, és most egy interjú került ki a film Facebook-oldalára a Dobrev Klárát alakító Gubás Gabival.

Azt rögtön elmondta, hogy nem volt számára egyszerű döntés a szerep elvállalása, ambivalens érzései voltak egy korábban beszerzett rossz élmény miatt.

"Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy nagyon szívesen kimaradtam volna a filmből a politikai felhang miatt"

– mondta. A rossz élmény pedig nem volt más, mint Mohácsi János 56 06 / őrült lélek vert hadak című darabja, ami után rengeteg gyalázkodó üzenetet kapott, pedig végül visszaadta a szerepet az első terhessége miatt. Aztán mégis elvállalta Gyurcsány feleségének a szerepét. Elmondása szerint azért, mert izgalmas kihívásnak érezte.

"Most, hogy leforgattuk a filmet, arra jutottam, hogy nálam volt Klára szerepe a legjobb kezekben" - nyilatkozta, tehát végül megbékélt a döntéssel, és elmúltak az ambivalens érzések.

hirdetés

A színésznő szerint neki egy szerep megformálásakor mindig az a fontos, hogy milyen közös pont van közte és a karakter között. Dobrev Kláránál ez a közös pont nem volt más, mint a férje melletti kitartás és a maximális lojalitás.

Keith English rendezővel főként az akkori miniszterelnök feleségének emberi arcát szerették volna megmutatni. Arra a kérdésre, hogy Gyurcsányt ki alakítja, mindössze annyit mondott: a gyerekeinek is azt tanítja, hogy ne spoilerezzenek, tehát ő sem fogja elárulni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Diana-film: Kristen Stewart elbűvölő az első hosszú előzetesben

Megérkezett a Diana hercegnéről szóló film első hosszú előzetese!

Link másolása

hirdetés

Pablo Larraín, a Jackie rendezőjének filmjét, a Spencert szeptember elején a Velencei Filmfesztiválon már láthatta a közönség és a szakma. A kritikusok egyenesen odavoltak érte: a legjobban a Diana hercegnő szerepében feltűnő Kristen Stewart mesteri játékáról áradoztak.

A Spencer 1991 karácsonyán játszódik, tehát abba az időszakban enged bepillantást, amikor Diana hercegnő és Károly herceg házassága már romokban hevert, a királyi család azonban arra törekedett, hogy a külvilág felé idilli képet mutasson.

A filmhez most megérkezett egy, az előzőnél hosszabb előzetes, amelyben eddig nem látott jelenetekben elevenedik meg előttünk annak a Dianának a portréja, aki egyre jobban összeroppan a paparazzik és a folyamatosan romló házassága miatt.

A Spencer november 5-én érkezik majd a hazai mozikba.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Megszületett a döntés: Zamárdi a Soundra szavazott

Nemrég lezárult Zamárdiban a közvélemény-kutatás arról, hogy a következő három évben megrendezzék-e a településen a Balaton Sound fesztivált.

Link másolása

hirdetés

A konzultációban a helyiek több mint 50%-a vett részt és az eredmény szerint a többség, mintegy 80% arra szavazott, hogy Európa egyik legismertebb fesztiváljának az elkövetkező három évben továbbra is Zamárdi adjon helyet.

A Balaton Sound 2007-óta rajzolta fel Zamárdit a nemzetközi fesztiváltérképre, azóta világsztárok sorát felsorakoztatva, évről-évre egyre népszerűbbé tette a déli-part egyik legszebb települését. Zamárdi „fesztiválja” azóta többször lett Európa legjobb zenei rendezvénye, ezzel a város és a Balaton legnagyobb turisztikai és zenei-kulturális attrakciója.

„Nagy elismerés számunkra, hogy Zamárdi lakosai úgy döntöttek, hogy ragaszkodnak a fesztiválhoz. Ez visszaigazolás számunkra, hogy egy ilyen kaliberű rendezvény nemcsak a fesztiválozók számára megkerülhetetlen esemény, de a helyiek is büszkék arra, hogy bekerültek a nemzetközi fesztivál „vérkeringésébe”, ezzel a helyi turizmust egy sokkal magasabb szintre emelve”

- mondta Fülöp Zoltán, a Balaton Sound főszervezője.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

„Bámulatosan szép, annyira, hogy moziban lenne a helye” – kijött Az alapítvány első két része

Az Apple sorozatának az első két része összesen több, mint kétórás játékidőt tesz ki. Két óra ebben a varázslatos, gyönyörű, letisztult, ámde velejéig romlott világban. Imádtam.

Link másolása

hirdetés

Mivel nem olvastam a sorozat alapjául szolgáló könyveket Isaac Asimovtól, így csupán a sorozatra koncentrálva tudom leírni a véleményem. Tudom, sokan, akik olvasták a könyveket, fel fogják róni az alkotóknak a szereplőválasztást és a plusz karaktereket, de sajnos ez elkerülhetetlen.

Egyrészt Asimov nem karakterekben gondolkodott, hanem érdekes felvetéseket bontott ki.

Másrészt a könyvet 1942-ben adták ki, ebben a korszakban nem fogunk találkozni afroamerikai szereplőkkel, vagy más nemhez vonzódókhoz, viszont a sorozat 2021-ben készült el, és sokkal elfogadóbbá vált a világ – ezt mindenkinek el kell fogadnia.

A lényeg:

Végre egy igazi high-concept, nagyköltségvetésű sci-fi sorozat!

El nem tudom mondani mennyire boldog vagyok, hogy az almás vállalat pénzt nem sajnálva, elkészítette az utóbbi idők egyik legjobb sci-fijét. Egy lassan építkező, ámde lebilincselő történetet láthatunk egy 19 évezrede fennálló birodalomról, amely a vég felé közeledik. Egy matematikus előáll egy tézissel, miszerint a jelenlegi populáció növekedéséből, konfliktusok kialakulásából és különböző eseményekből kifolyólag, kijelenthető, hogy a Galaktikus Birodalom el fog bukni és ez elkerülhetetlen. Természetesen van egy megoldás, amely, minő meglepő nem tetszik az uralkodó osztálynak és megpróbálják diszkreditálni a tudóst, nem túl finom módszerekkel. Ez az első epizód fő konfliktusa.

Az írók az első részben szárnyaltak. Több világot ismerünk meg nagyon rövid idő alatt, az elején csak kapkodjuk a fejünket, de nagyon hamar megértjük, hogyan működnek a dolgok ebben az univerzumban.

hirdetés
Régen láttam egy ennyire csavaros, ügyesen koreografált bevezető részt.

Minden a helyén volt, a ritmusa megfelelő, a szembenálló felek motivációi érthetőek. Utoljára a Trónok harca kapcsán éreztem ilyet, hogy logikusan felépített érvrendszerek szerint cselekedtek a karakterek.

Az első epizód mesterien volt komponálva.

A második rész, inkább egy átvezető rész, mélyebben megismerhetjük a karaktereket, kapcsolataikat és a történetben játszott szerepüket. Nem szeretnék spoilerezni, de egyértelműen lassabb és elgondolkodtatóbb a második epizód.

Főszereplőnk a Lou Liobell által játszott Gaal Dornick – egy meg nem értett zseni, akit a Jared Harris által játszott matematikus Hari Seldon maga mellé vesz, mint egy védencet. Mindketten nagyon jók az elszánt tudós szerepben. Jared Harris a kicsit belefáradt, ámde zseniális, míg Lou Liobell a friss kreatív elme a sztoriban. Az utóbbi szemszögéből ismerjük meg a történetet, Ő is narrálja a sorozatot.

Az antagonista szerepében Lee Pace-t látjuk, mint a Géndinasztia uralkodója,

a császárok egyike, aki több, mint ember. Azért nevezik őket Géndinasztiának, mert ők klónok – Cleon császár három klónja, három különböző érettségi korban. A legkisebb, Pirkadat testvér, egészen fiatal, egy gyermek ártatlanságával uralkodik, Nap testvér az erős vezető, ereje teljében lévő férfi, és végül a legidősebb uralkodó Alkony testvér, aki a bölcsesség megtestesítője. Ők hárman uralkodnak a Galaktikus Birodalomban. Mindhárom korában más színész játsza Cleon császárt, de nagyon hasonlítanak, és teljesen hitelesek a szerepben.

    A castingban egyedül a Raychot játszó Alfred Enoch-ot nem tudom hova tenni.

    Erőtlen és kicsit olyan, mintha két arca lenne: a közönyös és a zavarodott. Őt talán legtöbben a Harry Potter-filmek Dean Thomas-a ként ismerhetik, de nem bizonyította be még számomra, hogy egy ennyire jól összerakott színészgárdában neki is helyet kellett adni.

    Bevallom, picit megijedtem, amikor a nyitány alatt megláttam David S. Goyer nevét. Mint író, rengeteg klasszikust köszönhetünk neki, elég csak A sötét lovag trilógiára gondolni, vagy a Penge sorozatra, de azt se szabad elfelejtenünk, hogy elég sok, kevésbé minőségi alkotása is volt: A túlvilág szülötte, vagy a Hipervándor. Nem tudhattuk, hogy Az alapítvány hova fog tartozni, de mint kiderült, szerencsére az előbbi csoportot erősíti. Ez valószínűleg azoknak az elképesztő tehetségeknek is köszönhető, akiket az Apple összeszedett.

    Igazán impozáns nevekkel lehet találkozni, ha megnézzük az alkotókat:

    a zeneszerző Bear McCreary, aki már bizonyított sci-fi sorozatban (neki köszönhetjük a Battlestar Galactica felejthetetlen soundtrack-jét), a színészek terén Jared Harris, vagy Lee Pace, hogy csak egy párat említsünk.

    Amiről még nem volt szó, azok a technikai részletek.

    A sorozat bámulatosan szép, olyan szinten, hogy moziban lenne a helye.

    Sok, nagyobb költségvetésű mozifilmben nem látni olyan látványvilágot, mint Az alapítvány első két részében. Nem tudok egyszerűen máshogy, csak szuperlatívuszokban beszélni a sorozat technikai megvalósításáról. A zene elképesztően hangulatos, a hangok, a kosztümök, a díszletek, a színészek akcentusai, minden jól átgondolt és impozáns. Annyira brutálisan nagy Az alapítvány világa, hogy felfoghatatlan, mennyire jól sikerült eddig adaptálni.

    Mint sci-fi rajongó egy másodpercre se vettem le a szemem a képernyőről, de megérteném, ha egyesek túl lassúnak, vagy túl „beszélgetősnek” tartanák. Pedig vélemény szerint nem az,

    ha tartják ezt a színvonalat, itt egy új Trónok harca van megszületőben.

    A Ted Lasso-val megmutatta az Apple, hogy van humorérzéke, Az alapítvánnyal, pedig most már azt is tudjuk, hogy van vér a pucájukban. Egy ennyire fontos művet, ilyen költségvetés mellett bevállalni koronavírusos időkben letenni az asztalra, nem kis teljesítmény. Eddig nem, voltam Apple TV+ előfizető, de ezért a sorozatért megéri. Illetve, még amit ki kell emelni: van magyar felirat! Alig várom a következő részeket.

    hirdetés
    Link másolása
    KÖVESS MINKET: