KULT

Ewan McGregor élvezettel fullad bele a kokainba és a selyembe – Halston-kritika

A skót színész láthatóan lubickol a meleg divattervező szerepében a Netflix új sorozatában, a Halstonban, az eredmény viszont pont olyan, mint egy divatbemutató: szép, olykor katartikus, de csak a felszínt látjuk.

Link másolása

Az biztos, hogy mondjuk a Nyugati aluljáróban senki nem fog odalépni hozzánk, hogy ötszázér’ kamu-Halstont kínál, pedig a divattervező a hetvenes évektől magabiztosan diktálta a divatot Amerikában. Sőt, 1973-ban egyike volt annak az öt amerikainak, aki részt vett a hírhedt versailles-i divateseményen, ahol öt amerikai tervező mutatta be a franciáknak, mitől döglik a tengerentúlon az a bizonyos légy. Szégyenkezni azonban nem kell, nem tette azt Ewan McGregor sem, aki saját bevallása szerint a szerep elvállalása előtt még sosem hallott a divattervezőről.

Pedig Roy Halston Frowickről a hetvenes évek New Yorkjában csak az nem hallott, aki nem létezett: jól irányzott mozdulattal tűzte fel Jackie Kennedy fejére a legendás pillbox kalapot, ezzel együtt magát is a divattérképre. Jelleméről már az sokat elmond, hogy fogalmat kreált saját magából, csak Halstonnak hívatta magát és a ruháit is, önpusztító és nárcisztikus természete pedig jócskán kikezdte mindenki idegeit, aki csak kapcsolatban volt vele. A nagyszájú zseni két évtizeden át ontotta magából a kollekciókat, partizta végig kokainmámorban a New York-i éjszakai életet, és veszítette el fokozatosan a kontrollt cége és élete felett is, hogy aztán elfeledve haljon bele az AIDS-be Amerika másik felén.

Halston előzetes

A film indítása több mint ígéretes: pár gyors vágással és két mondattal tudja le a Jackie-O-féle szárnyalást. A kalap, amely meghozta a belépőt a legnagyobbak közé, azonnal ki is megy a divatból, Halstonnak pedig már a siker kapujában újra kell definiálnia magát. A film tehát kihagyja a felemelkedéstörténet első, magától értetődő felvonását, és a problémásabbra koncentrál:

hogyan épít ez a pénztelen zseni pusztán a víziójával és a nagy szájával felszerelkezve egy birodalmat? Egy olyan birodalmat, amelyet aztán ő süllyeszt el?

A megfilmesítésért kiáltó élettörténetből már 30 éve is könyv lett, Steven Gaines írta meg alig egy évvel a divattervező halála után a Simply Halstont, a Netflix egyik aranytojást tojó tyúkja, Ryan Murphy most vetett szemet a témára. A streamingszolgáltató még 2018-ban kötött gigaszerződést a többek közt az American Horror Story és a Glee sorozatokkal befutó showrunnerrel, aki a szerződés értelmében szorgos kis sorozatgyárosként fogja ontani magából lehetőleg minél gyorsabban az alkotásokat 300 millió dollárért. Nem is pihent: az eddig eltelt három év alatt elkészített két évadot A politikusból, kiélhette rajongását a negyvenes évek álomgyára előtt a Hollywoodban, és ezredjére is előhúzhatta Sarah Paulsont és a már említett korszak stílusát a Ratchedben.

Igazán átütő sikert azonban egyikkel sem ért el, így egyre inkább felerősödnek a hangok, miszerint a Netflix mégsem az évszázad üzletét kötötte meg Murphy-vel 2018-ban.

Pedig a showrunner számára kifejezetten szerelemprojekt lehetett a Halston: korábban az American Crime Story második évadában, a Gianni Versace meggyilkolásáról szóló évadban is részt vett. Ráadásul nem nehéz meglátni a hasonlóságot közte és Halston közt: mindketten Indianában nőttek fel nem túl nyugodt családi közegben, amin nem javított túl sokat az sem, hogy hamar kiderült mindkettejükről, hogy melegek. Hatalmas ambíciókkal és álmokkal indultak a nagyvárosokba, ahol aztán gyorsan a csúcsra értek. Murphy kritikusai szerint a showrunner sorsa a jövőben is hasonlóan alakulhat, mint Halstoné: eladja és aprópénzre váltja a nevét.

A Netflix-féle Murphy-receptbe a Halston is beleillik:

vizuálisan nagyon erős, a hangulata szinte lemászik a képernyőről, még szórakoztat is ideig-óráig, ám összességében inkább csak a felszínt kapargató, felületesen összerakott minisorozat marad belőle, nem mélyen beivódó élmény.

Pedig a hozzávalók adottak: Ewan McGregor annak ellenére tökéletes Halston, hogy külsőre nem is állhatna távolabb az igazitól. Az egyébként remek skót színész ráadásul pont nemrég mutatta meg, hogy még ő is tud elviselhetetlenül ripacs lenni – bár feledhetnénk a Harley Quinn-filmben nyújtott teljesítményét -, ám ezúttal McGregor hozza a tőle elvárt százhúsz százalékos maximumot. Érdemes megnézni a divattervezőről készült felvételeket: a skót színész minden erőlködés nélkül kapta el azt a vonalat, hogyan tudja eljátszani egy olyan ember affektálását, aki valójában maga is csak eljátssza, hogy affektál. McGregor látható élvezettel merül alá Halstonként a drogok, orchideák, ultravelúrok és férfiszeretők világában, megrajzolva ezzel egy olyan főszereplő képét, akivel úgy lehet többé-kevésbé azonosulni, hogy közben egy elviselhetetlen alak.

És pontosan ezen a ponton bicsaklik meg a sorozat. Adott

egy impulzív zseni, aki szinte perverz örömmel gyújt fel maga körül mindent, még élvezettel is pöccinti rá a hamut a romokra, hogy aztán ő toporzékoljon a legkeservesebben saját élete tragédiáján.

Kap zseniálisan csípős egysorosokat, szinte várjuk, kit és hogyan küld el legközelebb a fenébe, miközben rendre össze is omlik, mégsem igazán ismerjük meg a valódi Halstont. Kapunk néhány semmitmondó flashbacket a gyerekkorából, a parfümkészítős jelenetben egész közel is kerülünk ahhoz, hogy sokszínű személyisége valahogy tényleg összeálljon előttünk, aztán tovaszáll mindez. Öt epizód és 230 perc alatt sem jutunk közelebb ehhez az emberhez annál, hogy megtudjuk, mi is volt úgy igazán a fekete garbó, a napszemüveg és a kokainfoltos orr mögött.

A mellékszereplők szintén csak arra szolgálnak, hogy Halston karakterének ingatag vázát erősítsék több-kevesebb sikerrel. A több egyértelműen Krysta Rodriguez Liza Minellije és David Pittu Joe Eulája, akik szintén nagyrészt csak villámhárítóként vannak Halston mellett, esetleg azért, hogy forgatókönyvszagúan felvillanjon általuk a divattervező újabb vonása, ám nekik több jó pillanat is jut. Sokkal mostohább sorsot kap mondjuk a Rory Culkin által alakított Joel Schumacher, aki összesen tíz mondatot ha kap, vagy egy sor másik szereplőnek, vagy akár Halston múzsája, Elsa Peretti.

De legalább baromi jól néz ki!

Ryan Murphy sorozatainak már-már védjegye, hogy a rendelkezésére álló tömérdek pénzből elég szép dolgokat hoz ki, és a Halston ezen a téren kiemelkedően teljesít – persze azt nem árt hozzátenni, hogy egy divatról és szépségről szóló filmnél ez alapkövetelmény. Még ha a néha döcögő történetet unni is lehet, Halson lenyűgöző irodáját, lakását, a kokainporos Studio54-et és a hamisítatlan ’70-es, ’80-as évekbeli New York-i miliőt nem. Csak hát ott már rég gond van, ha a külcsín dolga, hogy elterelje a figyelmet a mozgókép egyéb hiányosságairól.

Ezen a téren érződik a leginkább, hogy ez is csak egy futószalagon gyártott, igényes iparosmunka: a felszínt kapargatja, de megbocsátjuk neki, mert szép, hangulatos, néha vicces is, és gyorsan le lehet zavarni. Kicsit olyan, mint a szcéna, amit bemutat: színes, szagos, harsány, ám a csillogás alá alig látunk be.

A Halston május 14-től elérhető a Netflixen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Eddie Murphy és Jonah Hill vígjátékán nem fogsz sírva nevetni – A magadfélék-kritika
Megnéztük a netflixes, A magadfélék című filmet.

Link másolása

Vannak azok a vígjátékok, amikben annyi megdöbbentő, béna és kellemetlen dolgot művelnek a szereplők, hogy nem bírsz nem nevetni rajta. És vannak azok, amiknek egyszerűen csak kedves és szórakoztató hangulatuk van, amitől végül jobb kedved lesz. Szerintem alapvetően ezeket keressük, amikor egy vígjátékra kattintunk. Hát erre a filmre sajnos egyik megállapítás sem igaz, a romantika sem pezseg benne, és drámának sem mondanám. Pedig az ötlet nem rossz.

Eddie Murphy és Jonah Hill régi motorosok, és valószínűleg unják már a klasszikus vígjáték formát.

Az utóbbi időben mindketten tűntek már fel olyan filmben, ami a szórakoztatásnál jóval többet adott: Eddie Murphy például a 2019-ben a Dolemite Is My Name-ben, Jonah Hill pedig a 2021-es Don't Look Up-ban.

Mindkét film a Netflixre készült, szóval akár közös alkotásuk, A magadfélék is mozoghatott volna ezen a vonalon.

A történetről röviden:

Adott egy fehér, zsidó srác, Ezra (Jonah Hill), aki megismer egy fekete, muszlim lányt, Amirát (Lauren London). Egymásba szeretnek, de a családok összeismertetése természetesen nem zajlik zökkenőmentesen. Ezra anyja, Shelley (Julia Louis-Dreyfus), és Amira apja, Akbar (Eddie Murphy) gyakorlatilag minden próbálkozásukra a lehető legrosszabbul reagálnak, és ezek a balul elsült találkozások, beszélgetések adják a film gerincét.

Klisés az alap, de alapvetően alkalmas lenne szórakoztatásra, hiszen a különböző kultúrák és generációk találkozása örök humorforrás. De ez a film mintha nem is szeretne igazán vicces lenni.

Dobnak ránk pár erőltetett, kétbalkezes, dadogós és drogozós poént, de a film legnagyobb részében abszolút nem cél a néző megnevettetése (vagy ha az volt a cél, akkor valamit nagyon rosszul csináltak).

Ráadásul ahhoz, hogy értsük a beszélgetéseket, és olykor el tudjunk mosolyodni Jonah Hill dumáján, értenünk kell a popkulturális utalásokat.

Ha nem vágjuk, hogy kicsoda Drake, vagy ha nem láttuk a Tron és a Jucie című filmeket, esélyünk sem lesz érezni a poént.

(Mondjuk én úgy, hogy képben voltam ezekkel sem nevettem fel...)

Alapvetően feliratos verzióban próbáltam elkapni a fonalat, de néha kíváncsiságból meghallgattam a magyar verziót is. Szerencsére a szöveg nem lett nagyon kiforgatva, magyarosítva, úgyhogy ha az ember tényleg nem érti, hogy mire próbálnak utalni, az azért van, mert főként az amerikai kultúrából merít.

Továbbá a fekete és a zsidó öntudat boncolgatása annyira sokszor, sokféleképpen és hosszan jön elő, hogy Közép-európai tapasztalatokkal ez szintén lehet túl ködös és megfoghatatlan.

Sokszor nehéz azt is eldönteni, hogy karikatúra-e ez az egész, vagy ténylegesen mélyen bele akar merülni ezekbe a különbségeke és a különböző népcsoportok sérelmeibe. Szinte csak összefeszülős pillanatokat látunk. Mintha a feketék és a fehérek, a muszlimok és a zsidók csak a különbségeket látnák egymásban. Mintha direkt nem vennék észre, hogy csak szimplán emberek mindannyian.

Ettől függetlenül a színészekre nem lehet különösebben panasz.

Julia Louis-Dreyfus például tökéletes alakítja a zsidó anyukát, aki nagyon trendinek, haladó szelleműnek és érdeklődőnek hiszi magát, de közben inkább sértő és iszonyat kellemetlen.

Igazi boomer, akit nem lehet visszafogni, pedig egyáltalán nem esik jól hallgatni, mert baromira nem vicces. Tudjuk, hogy ez a szerepe, de ettől még szarul esik.

Az örömapa meg a fekete öntudatot tolja túl. Faarccal és keményen.

Érdekes amúgy Eddie Murphy-t ilyen szerepben látni. Talán egy még drámaibb, még érzékenyebb, még komolyabb filmben izgalmas is lehetne ez az arca.

Jonah Hill és Lauren London között nem forr a levegő, de nekem szimpatikus, hogy végre nem tökéletes emberek alakítják a szerelmespárt egy filmben.

És bár a karakter nem ad neki elég teret rá, de Jonah Hill az egyetlen, aki egy kicsit tényleg vicces, szerethető, és olykor igazi embernek tűnik.

És sajnos ez a legnagyobb bók amit mondani tudok, mert összességében a film semmiből nem ad eleget. Nem nevettet meg, de elgondolkodtatni sem fog hosszútávon, mert ahhoz meg nem mélyül el rendesen.

Szépek a képek, jók a zenék, szeretni akarod a színészeket is, de az általuk megformált karakterek cselekedeteitől és mondataitól csak folyamatosan kellemetlenül érzi magát az ember.

És nem „felröhögök mert annyira kellemetlen”, csak simán kellemetlen.

A film végét azért nem lövöm le, de nyilván nem kell katartikus, fordulatos befejezésre számítani. A végső megoldás is elég random és lapos.

Talán pár tanulságot azért elvihetünk magunkkal a végén (vagy legalábbis a film is megerősít bennünket ezekben a dolgokban).

Soha nem fogjuk tudni pontosan beleképzelni magunkat a másik helyzetébe. Például fehér zsidóként senki nem fogja átérezni azoknak a feketéknek a helyzetét, akiknek a dédanyja még rabszolga volt.

De fontos az érzékenyítés, és fontos, hogy ezekről a témákról újra és újra szó essen, és pont egy félig vicces, félig komoly film segíthetne is ebben… De akkor ennél jóval összeszedettebbnek és érzékenyebbnek kellene lennie, és nem csak kliséket puffogtatnia.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
45 évesen meghalt Annie Wersching, a 24 színésznője
Két éve rákkal diagnosztizálták, de ezután is folytatta a munkát. Több, Magyarországon is népszerű sorozatban játszott.

Link másolása

45 évesen meghalt Annie Wersching, a 24 és Star Trek: Picard sorozat színésznője – közölte a Variety.

A színésznő 24 évesen szerepelt először a Star Trek: Enterprise 2002-es epizódjában. Ezután még számos népszerű sorozatban tűnt fel: játszott többek között a Vámpírnaplókban, a Supernaturalban, a Runawaysben, az Időutazókban és a 24-ben is.

Werschinget 2020-ban rákkal diagnosztizálták, de ezt követően az elmúlt két évben is folytatta a munkát.

A színésznőnek három gyereke volt.

„A legegyszerűbb pillanatokban is megtalálta a csodát. Nem volt szüksége zenére a tánchoz. Megtanított minket arra, ne várjunk, hogy a kaland megtaláljon. »Menjetek és találjátok meg. Mindenhol ott van«” – írta gyászsoraiban férje, a szintén színész Stephen Full.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„A nagyok közé tartozunk” – mondta az első transznemű színész, aki szerepet kapott a Marvelnél
Zoe Terakes a 2023 második felében érkező Vasszívben fog játszani, de azt még nem hozták nyilvánosságra, hogy melyik karaktert.

Link másolása

Tavaly jelentették be, hogy Zoe Terakes csatlakozott a Marvel egyik új sorozatához, a Vasszívhez. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy ki alakít, a Marvel a szokása szerint az utolsó pillanatig titokban tartja a részleteket, csak annyit közöltek, hogy kulcsfontosságú lesz a szerepe.

Terakas az első transznemű színész, aki szerepet kapott a Marvel Moziverzum egyik produkciójában.

A 22 éves Terakes most a Collidernek beszélt arról, mit jelent számára ez a lehetőség.

„Én mint transznemű ember nem láttam magamhoz hasonlókat sehol, amikor felnőttem. Nem tudtam, hogy létezem. Főleg nem egy szuperhősös filmben vagy sorozatban. Úgyhogy most nagyon hálásnak érzem magam, meghat, hogy a kis transzgyerekek és tinédzserek most láthatnak valakit, el lesz ismerve a létezésük. Azt is láthatják, hogy akár szuperképességeik is lehetnek, hogy ennek a világnak is a részei, nem csak traumákat feldolgozó történetekbe, ahol annyi a szerepük, hogy meghaljanak. A nagyok közé tartozunk. Szóval igen, ez sokat jelent nekem”

- fejtette ki, ezzel talán arra utalva, hogy az ő karakterének is lesznek különleges képességei.

A Vasszív várhatóan 2023 második felében fog debütálni a Disney+-on. A főszereplője a Dominique Thorne által alakított Riri Williams lesz. A karakter tavaly a Fekete párduc 2. részében tűnt fel először.

Az elmúlt években a Marvel tudatosan törekedett a diverzitásra.

Az Örökkévalókban feltűnt az első süket (Lauren Ridloff mint Makkari) és az első nyíltan meleg (Brian Tyree Henry mint Phaisztosz) szuperhős. A Shang-Chi és a tíz gyűrű legendájában először kapott főszerepet egy ázsiai származású színész (Simu Liu) egy szuperhősfilmben, a Doktor Strange az őrület multiverzumában című filmben pedig egy az első latin származású, különleges képességű karakter (Xochitl Gomez mint America Chavez) tűnt fel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Jön a Házasság első látásra a TV2-n: szakértők hoznak össze párokat, akik az esküvőn látják először egymást
Már várják a jelentkezőket a külföldön nagy sikert aratott társkereső reality-be.

Link másolása

A Nagy Ő mellett egy másik párkereső műsor is lesz idén a TV2-n: a csatorna feléleszti a Házasság első látásra című reality-t, amit már 30 országban tűztek képernyőre Ausztráliától Olaszországon át Norvégiáig, egyes helyeken pedig olyan sikeres, hogy már számos évadot megélt.

Magyarországon korábban már próbálkozott vele az RTL, a 2017-es első évad után azonban nem folytatták. Az akkor összeházasított négy párból három már a forgatás ideje alatt a válás mellett döntött, a negyedik pedig nem sokkal a műsor után szakított.

A Házasság első látásra című reality-ben a szereplők nem a klasszikus jelentkezés-ismerkedés-randi-párválasztás idővonalon haladnak, hanem arra vállalkoznak, hogy

teljesen vakon, egy szakértői csapat által számukra ideálisnak talált partnerrel az első találkozásukkor összeházasodnak.

A pszichológia és a társadalomtudomány területén elismert szaktekintélyek gondosan, tudományos alapokra támaszkodva kutatják fel mindenki számára a tökéletes társat.

A párok először az esküvőn pillantják meg egymást és miután kimondták a boldogító igent, kezdetét veszi életük legnagyobb kalandja. A nászút után összeköltöznek és megkezdik a közös életüket. Az első csóktól az első könnyekig a kamerák minden pillanatukat dokumentálják, miközben szakértők elemzik a kapcsolatukat.

Hat hét együttélés után a házaspároknak dönteniük kell: együtt maradnak, vagy külön utakon folytatják.

„Magyarországon minden negyedik ember magányos. Ha már önnek is elege van a sok félresikerült randevúból és esélyt adna a tudománynak, várjuk a jelentkezését” - invitálja a leendő szereplőket a TV2.

Akit érdekel a lehetőség, ide kattintva jelentkezhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: