Ételek szexelnek egymással az év legbetegebb animációs filmjében
A felnőtteknek készült rajzfilmek nem számítanak újdonságnak. Elég, ha csak a műfaj legklasszikusabb képviselőjét, a South Parkot vesszük, de a Family Guy is inkább ide tartozik, sőt kicsit talán még a Simpson család is. Igaz, utóbbinál a körítés kevésbé obszcén, tartalmilag viszont gyakran boncolgat komolyabb témákat.
Ezen a koncepción csavartak egy jókorát a Virsliparti alkotói, akik mintha a már említett South Parkot ötvözték volna a Toy Storyval. A különbség annyi, hogy itt játékok helyett ételek és italok elevenednek meg, súlyosan korhatáros formában.
Tehát tisztázzuk még egyszer így az elején: ez a film hiába animációs, egyáltalán nem gyerekeknek való.
Hivatalosan 18 éven felülieknek szól, de manapság szerintem a középiskolások bőven vannak már olyan fejlettségi szinten a korukhoz képest, hogy ne kelljen rejtegetni előlük. Az ennél kisebbeknek viszont jó eséllyel szabályos sokkot okozna – remélhetőleg egy szülő se ül majd be velük rá gyanútlanul.
Itt a szinkronos, csúnyaszó-mentes előzetes:
Ami azt illeti, voltak bőven kétségeim, miután elolvastam a sajtóvetítésre invitáló beharangozót. "Tele van szexszel, erőszakkal és a romlottság minden más formájával: még egy ételorgia is helyet kapott benne" - írták sokat sejtetően.
Az ilyen filmek alkotóinak elég vékony határvonalon kell egyensúlyozniuk, hiszen
nagyon kevésen múlhat, hogy a szórakoztatónak és viccesnek szánt ötletből valami rettentően erőltetett és kínos dolog süljön ki.
Leginkább talán azon áll vagy bukik dolog, hogy ne tolják túl az alpáriságot, az öncélú káromkodást és a szexizmust. Ha viszont sikerül eltalálni a megfelelő arányt úgy, hogy valami komoly mondanivaló is legyen mellette, sőt még a poénok is üljenek, sokkal nagyobb az esély a sikerre.
Szerencsére a Virsliparti az utóbbi kategóriába tartozik. Igaz, akad benne bőven káromkodás és szexuális jellegű célozgatás, de számomra még pont nem kellemetlen mértékben. Az igazán legalja (szarós-fingós-stb.) poénok pedig teljesen kimaradtak, pedig ettől is tartottam azért, de minden ok nélkül.
A történet röviden: egy szupermarketben járunk, ahol az emberek tudtán kívül a polcok összes "lakója" saját jellemmel rendelkező, érző lény. És mindannyian feltétel nélkül, fanatikusan hisznek abban, hogy ha megvásárolják őket, kiválasztottá válnak. Az "ajtón túl" pedig egy csodálatos új világ és üdvözülés várja őket.
Azonban szép lassan, véletlenek és elszólások összjátékából kiderül számukra az igazság: aranyélet helyett kegyetlen halál következik, ha az emberek (vagyis saját hitük szerint az istenek) karmai közé kerülnek. De talán nincs veszve minden, akad egy megoldás, amivel megmenekülhetnek.
Hamar nyilvánvalóvá válik a ziccer: az ételek világa tökéletesen leképezi az emberekét, annak minden megosztottságával, ellentétével és romlottságával együtt.
Megjelenik a nők közti rivalizálás, a bucilányok hatalmas vehemenciával, szemrebbenés nélkül ribancozzák le egymást. A legplasztikusabban mégis talán az arab-zsidó szembenállást domborítják ki, jelen esetben az egyik felet egy lepénykenyér, a másikat pedig egy bagel személyesíti meg. Ők ketten egészen addig hánytorgatják fel sérelmeiket, amíg a végén rájönnek: csak együtt élhetik túl ezt a kalandot és az előítéleteik ellenére voltaképpen nincs is semmi rossz a másik társaságában.
És ez testesíti meg a film legfontosabb üzenetét, ami messze túlmutat a felszíni alpáriságon:
nagyon különbözőek vagyunk, de minek utáljuk egymást, ha össze is foghatunk egy közös célért?
Mindezt úgy, hogy közben tiszteletben tartjuk a másik hitét, még akkor is, ha biztosak vagyunk benne, hogy teljes hülyeség.
A cél jelen esetben a rájuk halálos veszélyt jelentő emberek legyőzése, ebben pedig egy felismerhetetlenségig megnyomorodott, többször is megrágott majd kiköpött, tolószékbe kényszerült rágógumi lesz a fő agytröszt. Nem lehet nem észrevenni a hasonlóságát Stephen Hawkinggal, ami megint csak hihetetlenül szellemes adalék.
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a csatát az ételek nyerik, méghozzá némi intravénás fürdősó bevetésével, hogy a kábítószer se maradjon ki a sorból. A győzelem után pedig eljön a beharangozott hatalmas orgia is, amikor tényleg minden szereplő enged a benne lappangó legzüllöttebb vágyaknak. Talán ez a legbetegebb jelenet, de ezúttal is a röhögés volt az erősebb inger. A legvégén pedig egy utolsó csavart is tartogattak a készítők.
Még néhány jelenet a filmből:
Abszolút kellemes csalódás volt a Virsliparti, az előzetes várakozásaim alapján sokkal gyengébbnek gondoltam. Nyilván lesznek, akiknél kivágja majd a biztosítékot, de szerintem ennyi még abszolút belefér. Végül is a felvezető kampánnyal nem árultak zsákbamacskát, és sikerült megtalálniuk az arany középutat a korhatáros jelleg és a komoly mondanivaló között.
(A filmet október 6-tól játsszák a mozik, vetítési időpontokért KATT IDE.)
Oszd meg a cikket, ha ismerőseidnek is ajánlanád:
