Egy undorító, perverzen gyönyörű élőholt-románc – Tényleg mestermű a Nosferatu?
Robert Eggers az egyik kedvenc rendezőm. Hovatovább, Eggers az egyik favorit mesemondóm. A 41 éves szakembernek a Nosferatu a negyedik nagyjátékfilmje. 2015-ben hatalmasat szólt A boszorkány című művészi folkhorrorjával. Igazi kultuszfilm lett azóta, Anya Taylor-Joy első igazi főszerepe volt, és innen robbant be igazán Hollywoodba. Ezt követte a meghökkentően különleges A világítótorony, Willem Dafoe és Robert Pattinson kettősével.
Majd jött egy nem teljesen konvencionális skandináv mese egy tragikus hősről 2022-ben: Az Északi, a legidősebb Skarsgård-fiú főszereplésével. Aki látta ezeket a műveket, az tudhatja, hogy Eggers stílusát valaki vagy nagyon szereti, vagy ki nem állhatja. Minden filmjének ő a forgatókönyvírója, és próbál minden snittet uralni. Alapvetően mindig lassan építkezik, de ha egy Eggers-filmre odafigyelünk, még egy vaksötét jelenetben is rengeteg apró részletet láthatunk.
Szerintem soha nem fog jelenben játszódó filmet alkotni, mert a rendező imádja a múltat. Jól érzi magát, jól áll neki, és remekül imitálja a letűnt korok stílusvilágát, mai eszközökkel. Nemcsak a színészei korabeli nyelvezetére gondolok, hanem a képi világára és a filmes stílusára. A 2024-es Nosferatu akár némafilmként is megállná a helyét szövegkártya-betétekkel. A történetet gondolom nem kell bemutatni, hisz mindenki ismeri a leghíresebb vámpírsztorit.
1922-ben a rövidéletű német Prana Film stúdió meg akarta filmesíteni Stoker 1897-es könyvét. Ám nem vették meg a jogdíjat, így több változtatást is végrehajtottak, hogy elkerüljék a pereket. Drakula gróf nevét Orlok grófra cserélték, nem nevezték meg a vámpír szülőhazáját, Transylvaniát és az angol városi helyszínt áttették egy német kistelepülésbe. Ám ebben az új köntösben ugyanaz történt, mint az ismert eredetiben. F. W. Murnau német expresszionista rendezőnek azonban akadt jó pár érdekes döntése, ami miatt különleges maradt Orlok gróf pusztítása.
Az egyik ilyen maga a főgonosz szerepére kiválasztott Max Schreck karaktere volt. A riasztó mosolyú német színész annyira jól el volt maszkírozva, hogy még azt a pletykákat is terjesztették, hogy tényleg vámpír volt. Murnau félelmetes, taszító gonoszt álmodott meg, nem a klasszikus csábító vámpírt. Erősen építenek a pestisjárványra is, megjelenését közvetlenül Orlok gróf hajójához kötötték. Ám a terv nem jött be, nem tudták elkerülni a Stoker-család ügyvédjeit.
A nagy szerencsének köszönhetjük, hogy mégis fennmaradt az utókor számára. Ezt a némafilmet később sokan feldolgozták, újragondolták. Ilyen volt a 2000-es A vámpír árnyéka, ami ténylegesen arra a pletykára épített, hogy Schreck vámpír volt, és csak Murnau felhasználta a szörnyet okkult filmjének megvalósításához. Ez a mű az eredeti 1922-es verzió forgatásáról szólt, egyébként pont Willem Dafoe alakította Nosferatut/Max Schrecket. Ez azért is vicces, mert Eggers verziójában Dafoe lesz Professor Albin Eberhart von Franz, a helyi van Helsing doktor, aki vadászik a vámpírra.
Tehát akkor ez egy egyszerű feldolgozás? Mondhatnánk, de mivel egy Eggers-filmről van szó, messze áll tőle az egyszerűség. A történet maga valóban ismert, de az előadásmód merőben eltér az összes eddigi változattól. Itt a középpontban nem Thomas Hutter (Nicholas Hoult) szenvedése, vagy Orlok gróf (Bill Skarsgård) pusztítása van.
Erről mit sem tud férje, Thomas, aki csak el akarja tartani feleségét, ezért pedig elutazik a világ másik oldalára is, hogy meg tudja valósítani álmait. Ám nem is sejti, hogy a pokolba indul, hogy a démon eljöhessen kedveséért. Orlok gróf drámai, kegyetlen szerelme Ellen lelkében pedig egyszerre zavarba ejtő és gyönyörű.
Nem igazán az ijesztegetés vagy a vérfröcsögés jellemzi a filmet. A folyamatos, lassú, gerincen felmászó, idegborzongó, gyötrelmes rettegés, amit a néző első személyben átél. Nicholas Houltnak nagyon jó éve van. A remek Esküdt #2 után ismét nagyobb szerepet kap, Clint Eastwood után pedig Eggers kezei alatt is nagyon ügyes. Hutter első találkozása Orlok gróffal hihetetlenül hatásos. Csak Hutter arcát követjük, ahogy belép a kastélyba – ami egyébként ugyanaz a helyszín, ahol Murnau forgatott – majd szereplőnk arcára kiül a rettegés, ami ottléte alatt végigkíséri. Jövőre ő alakítja majd Lex Luthort az új James Gunn féle Superman-filmben, lassan igazi sztárrá válik az ügyes karakterszínész.
Nagyon megterhelő volt a szerepe, nemcsak lelkileg, de fizikailag is. Az átok alatti Ellen folyamatosan erőszakos/erotikus rohamokat él át. Minden vásznon látott vonaglás, eltorzult vergődés számomra egy izomhúzódással érne fel, és több hétre ágyhoz kötne. A tiltott szerelmet is tökéletesen megvalósították: egyszerre undorító, ahogy Orlok rátelepszik a lány lelkére, másrészt pedig perverz módon szép. Ralph Ineson A boszorkány után ismét Eggersel dolgozhatott együtt. A brit színész már 2015-ben is zseniális alakítást tett le az asztalra, mély öblös hangja itt is tekintélyt parancsoló. A Marvel azt is bejelentette, hogy ő lesz majd Galactus hangja majd a 2025-ös új Fantasztikus négyes filmben.
Milyen a címszereplőnk? Bill Skarsgård ismét hihetetlen. Kezdem azt érezni, hogy színészet terén ő a legtehetségesebb az egész Skarsgård-famíliából. Pedig elég erős a családi eresztés. Alig látjuk teljes valójában, mégis olyan jelenléte van a vásznon, hogy ember legyen a talpán, aki szembeszáll Orlok gróf parancsaival. A kinézete nem klasszikus murnaus, inkább egy bajszos élőhalott óriásra hajaz.
A másik gigantikus fegyver Skarsgård arzenáljában a hangja. Egy mély, szinte mongol torokének-szerű beszédet talált ki a lényhez a svéd színész, ami miatt még a termeténél is hatalmasabbnak tűnik. Még a vicces akcentusának a hangzását is kitörli a nézői gondolatokból. Nem tudom eléggé dicsérni Robin Carolan zenéjét is. Nagyon sokat hozzáad a vérfagyasztó atmoszférához a zeneszerző munkája.
Akkor ez egy tökéletes film? Közel. Filmes szemmel öröm nézni. Nézői szemmel viszont nem feltétlenül szórakoztató. Sokszor direkt kellemetlen és lassú. Erősen szerzői alkotás egy tehetséges művésztől, ami nem biztos, hogy mindenkinek elnyeri a tetszését. De Eggers összes filmje ilyen volt. Akik ismerik a Drakula történetet, és egy kis horrorra vágynak, azokat nem feltétlenül fogja kielégíteni a Nosferatu lassú, gótikus románca. Eggers kivette az erotikát és a szépséget a vámpírmítoszból, majd rothadással, rettegéssel és szenvedéssel teli románccal helyettesítette.
Én nagyon élveztem a Nosferatu minden pillanatát, és remélem, hogy Eggers még sok-sok ilyen és ehhez hasonló alkotást fog letenni az asztalra. Ha nem is mondhatom még, hogy klasszikus, de a maga nemében már most egy modern remekmű a 2024-es Nosferatu. Különleges moziélmény egy merész szerzői filmestől. A Nosferatu megtekinthető a mozikban 2025 január 2-ától!
