KULT
A Rovatból

Egy titkos kémegységről forgattak Magyarországon

A II. világháborúban játszódó X Company már a 3. évadnál tart. Belestünk a kulisszák mögé.


A X Company tényleg létezett, a titkos kanadai egység tagjait veszélyes európai bevetésekre küldték a második világháború alatt. Több küldetésnél Magyarország volt a célpont, olyan is előfordult, hogy az egyik elkapott kanadai-magyar kém bravúros módon szökött meg a zugligeti börtönből.

A CBC sorozatának nálunk forgatott, harmadik évadában nincsenek magyar szálak, de az egész kémthriller itt készült, rengeteg magyar közreműködővel. Az elmúlt évadokban forgattak már Budapesten, Fóton, a filmgyárban, illetve a gyermekotthonban, a szentendrei Skanzenben és a nádasdladányi Nádasdy-kastélyban is.

A sztori főhőse négy férfi és egy nő, akik újabb és újabb küldetéseket kapnak. A sorozat harmadik, utolsó évadát tavaly, június 25-től november 3-ig forgatták le, és Kanadán kívül Dél-Amerika több országában mutatják be.

Baranyi Katalinnal, a film casting directorával és Sütő Andrással, az egyik magyar szereplővel beszélgettünk a forgatás kulisszatitkairól.

vidikazi

Casting helyett küldj egy videót!

Az első - vagy inkább a nulladik - lépés egy szereplő esetében egy filmforgatásnál a casting. Az X Companynál azoknak, akik nem tudtak részt venni a személyes szereplőválogatáson egy úgynevezett self auditiont kellett készíteni. Ez azt jelentette, hogy András kapott egy jelenetet a szerepből, amire a casting director kiszemelte. A szerep egyébként egy 19 éves zsidó fiú figurája volt, aki végül mártírhalált hal. András otthon a kiválasztott jelenetet eljátszotta, a barátnője pedig felvette a telefonjával. Az így elkészült videót küldte be.

Bár ő úgy érezte, jól sikerült a videó, nem kapta meg a szerepet,

azt egy, a valóságban is 19 éves fiúnak adták. Ugyan Katalin hozzátette, hogy annyira tetszett az anyag, hogy egy másik szerepben szinte biztosan számítanak rá a jövőben, de nem nagyon hitte el. "Ez itthon egy olyan duma, amit udvariasságból sütnek el, de valójában azt jelenti hogy nem kellesz a filmbe" - magyarázza András.

Amikor két hét múlva Katalin felhívta azzal, hogy a korábban beküldött videója alapján szerepelni fog a filmben, nem akart hinni a fülének.

Ráadásul - bár ez is epizódszerep - az előzőnél azért lényegesen nagyobb volt.

Sütő András foglalkozása színművész, 27 évesen számos színházi és filmszerepen van túl, és jelenleg öt színdarabban játszik. Nevét többek közt a Viharsarok című filmből, illetve korábbi interjúnkból ismerhetitek. Néhány hónapja azonban - számára is váratlanul - bekerült az X Company című tévésorozatba, amit a kanadai CBC megbízásából forgatnak Magyarországon.
katonaciv1

A fotók a forgatás közben készültek

Azt forgatják nálunk, amit Kanadában lehetetlen

De miért éppen Magyarországra jön forgatni egy kanadai tévésorozat stábja? "Mivel egy II. világháborús filmről van szó, a francia, lengyel és berlini helyszíneken játszódó jeleneteket Kanadában egyszerűen lehetetlen leforgatni. Ott hiányoznak hozzá a korhű épületek" - avat be a részletekbe Baranyi Katalin, casting director, aki a film hazai munkálatait koordináló Pioneer Pictures munkatársaként, Kemény Ildikó co-producerrel együtt bábáskodott az X Company forgatása felett. A másik ok, amiért Magyarország népszerű helyszín a külföldi filmkészítők számára, hogy a filmtörvény alapján jelentős kedvezmények, illetve támogatások igényelhetők.

Egy ilyen forgatáson általában jóval több a pénz, és ebből következően a paripa és a fegyver is. "Az X Company például két kamerával forog, míg egy magyar forgatáson sokszor annak is örülnek, ha egy kamerára futja. Ez persze semmiféle minősítést nem jelent, sőt: kevesebb pénzből kihozni ugyanazt a színvonalat éppen hogy nagyobb teljesítmény" - magyarázza Katalin. De azért mindenre a pénz sem jelent megoldást.

"
A filmgyártás mindig a problémamegoldásról szól.

A külföldi filmesek alapállása az, hogy minden úgy működik majd, ahogyan otthon megszokták. Kanadában például, ha kinéznek egy nyilvános forgatási helyszínt, mondjuk egy irodaházat vagy egy közteret, 2 napon belül megkapják a forgatási engedélyt.

"
Ők azt hiszik, ez Magyarországon is ilyen egyszerű.

Itthon azonban - mondjuk egy utca vagy egy tér esetében - számtalan hatósággal kell egyeztetni, a főpolgármesteri hivataltól a kerületi polgármesteri hivatalon át a rendőrségig. A kihívás az, hogy ennek ellenére minden a olajozottan menjen, a végeredmény pedig pontosan olyan legyen, mintha otthon dolgoznának."

autosuti_plakat

Sütő András (a jobb oldalon) és Florian Ghimpu román filmszínész

Összkomfortos lakókocsi, személyi kísérő, halálosan nyugodt rendező

A sikeres casting után először jelmezpróbára hívták be Andrást. "Ahhoz vagyok szokva, hogy akár a forgatásra, akár a különböző próbákra magam kell, hogy eljussak. Itt viszont mindig kocsit küldenek értem - filmes argóval: transzportom van. Nem is akármilyet: egy full extrás Mercedes várt rám, és vitt ki az Origo filmstúdiójába, hogy levegyék a méreteimet."

A forgatás első napján azután az autó elvitte Fótra, a gyermekotthonba, ahol a film jeleneteinek egy részét forgatják.

"
Ahogy kiszálltam az autóból, egy hölgy várt rám, aki elkísért a lakókocsimig. Neki az a dolga, hogy engem kísérjen, a lakókocsiból a fodrászatba meg a sminkbe, onnan a forgatási helyszínre, illetve az autóhoz. Ugyanis mindegy, hogy 200 méterre van a következő helyszín, vagy két kilométerre, mindenképpen autóval visznek. Nem mintha nem tudnék gyalog menni: ez inkább azért van, hogy teljes egészében a feladatomra tudjak összpontosítani."

Az asszisztens rendszeresen megkérdi Andrástól, hogy szomjas-e vagy szüksége van-e valamire.

Közvetlenül a felvétel előtt a fodrászok veszik kezelésbe a szereplőt. Fontos, hogy a frizurája, bajsza, szakálla vagy borostája éppen olyan állapotban legyen, mint az ezt megelőző jelenetben. Ezután a sminkesek következnek, akik a jelenetnek megfelelő "állapotba hozzák" a karaktert. Ez András esetében például azt jelentette, hogy "koszfoltokat" festettek az arcára. Ezután az autó elviszi a felvétel helyszínére.

A lakókocsi egyébként összkomfortos. Kívül egy táblán a színész filmben megszemélyesített karakterének a neve szerepel - ez András esetében "Tomek". A lakókocsiban van íróasztal, tükör, ággyá alakítható kanapé, hűtő, WC és fürdőszoba zuhannyal, és egy tévé is.

suti1

Sütő András "Tomek" a lakókocsija előtt - Fotó: Sütő András / Instagram

suti2

Lengyel felkelő, talpig "koszban" - Fotó: Sütő András / Instagram

Sütő András (balról) lőni tanul (Ha a videó valamiért nem akar elindulni, frissítsd az oldalt!)

A forgatás során biztosított körülményekre jó példa, hogy Andrást megtanították azzal a pisztollyal bánni, amit a filmben felkelőként használt. Az egyik napja csak erről szólt: elvitték egy lőtérre, ahol egy szakember kiképezte arra, hogyan tartsa a fegyvert, hogyan bánjon vele - és persze megtanították használni is.

"
Nagyon meglepődtem, hogy teljes napidíjat számoltak el erre a napra is. Gyakorlatilag megtanítottak lőni, teljes gázsiért. Ezek a körülmények első hallásra talán túlzónak tűnnek, mintha az egész világ csak körülöttünk forogna, de valójában egyetlen célja és eredménye van: mindenki 100%-ban a saját feladatára tud koncentrálni, és 100%-osan képes teljesíteni."

Egy forgatáson nagy nyomás nehezedik az egész stábra, hiszen a felvételnél mindennek flottul kell mennie. Itt viszont András szerint az egész stáb rendkívül nyugodtan és nagyon profin dolgozik, az asszisztensektől az operatőrökön át a színészekig és a rendezőig. Az operatőr nem pisszeg, a rendező nem jön ki a sodrából és nem kiabál, még akkor sem, ha valami hiba csúszik be, és emiatt újra kell venni valamit. "Ilyen légkörben nagyon jó dolgozni" - mondja.

Mission (im)possible: magyarként angolul, lengyel akcentussal beszélő felkelőt alakítani

Persze egy forgatás nem csak arról szól, hogy mit biztosítanak a stáb tagjainak, hanem arról is, hogy nekik mit kell nyújtaniuk. Andrásnak is magasra tették a lécet.

"
"Az én szerződésemben például benne volt, hogy a lehető legjobb fizikai és mentális állapotban kell megjelennem a forgatási napokon. Tehát például nem bulizhattam előző este, nem lehettem másnapos, fáradt, kialvatlan."

András dolgát nem könnyítette meg, hogy a szöveget angolul kapta, amit azután angolul, lengyel akcentussal kellett eljátszania. Bár németül anyanyelvi szinten beszél, angolul "csak" társalgási szinten. A szöveget a barátnője segített magyarra fordítani, hiszen tökéletesen értenie kellett a szerepét.

csoport

Partizánok a lengyel táborban

suti

Sütő András, Tomek szerepében

"

Engem bizonyos szempontból jóval nagyobb kihívás elé állított a szerepem, mint egy kanadai vagy brit színészt: magyar az anyanyelvem, alapvetően magyarul gondolkodom, és magyarul is játszom. Azonban a filmben tökéletes angolsággal kellett megszólalnom, ráadásul lengyel akcentussal. Ezért is kellett betéve tudnom a szöveget, mert forgatás közben nem gondolkozhatok azon, hogy mit is kell mondani, hogyan is kell ejteni. Akkor játszanom kell. Úgyhogy az volt a taktikám, hogy hetekkel előre bemagoltam az egészet, hibátlan kiejtéssel, hogy ha álmomból felköltenek, akkor is tudjam.

A forgatás napján, a jelenet előtt aztán jön a coach, egy nyelvtanár, akinek a lengyel akcentus a szakterülete. Vele szóról szóra átrágták még egyszer az egészet. Így, mikor a kamera elé állt, már tökéletesen és folyékonyan vissza tudta adni egy fiatal lengyel felkelő figuráját. Anélkül, hogy a mögötte lévő háttérmunka, összpontosítás látszana - így a figura teljesen életszerű maradt. De ehhez az kellett, hogy a forgatás napjára tényleg betéve tudja a szöveget.

"Egyből bevesznek a csapatba"

Az, hogy pénz, infrastruktúra és eszközök tekintetében nem szűkölködik a produkció, fontos dolog, de csak az egyik oldala az éremnek - legalább ilyen fontos a jó atmoszféra. András erről is beszélt:

"Bár hajszálnyira sem térhetsz el a forgatókönyvtől, ez nem jelenti azt, hogy a saját ötleteid nem építheted be a jelenetbe. Ha például én úgy látom, hogy jobb lenne, ha a jelenetbeli beszélgetés végén felállnék, ezt minden további nélkül javasolhatom a rendezőnek, aki komolyan fontolóra veszi, és ha úgy látja, simán rábólint a javaslatomra. Szóval ez az egész nem csak arról szól, hogy technikában, eszközökben és a tárgyi feltételek tekintetében maximumot nyújtanak. Emberileg is a maximumot kapod, egyenrangú alkotótársként kezelnek".

csoklivia

Livia Matthes Sabine szerepében

kamerasokkal

Evelyne Brochu (Aurora) és Jack Laskey (Alfred) az operatőrökkel

megyafelvetel

Aszalós Botond és Bradley Crosbie a kamerák mögött

"Már az első forgatási napon bevettek a csapatba. Délután kettőkor tartottak ebédszünetet. Egy nagy sátorban válogatott finomságok várták a stábtagokat.

"
Az ebéddel leültem egy asztalhoz, egyedül, hiszen ez volt az első napom, senkit sem ismertem a stábban. Aztán jött a rendező, és miután magához vette a tányérját, leült mellém, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Aznap találkoztunk először, és ő mégis az én asztalomhoz ült le, hogy ebéd közben beszélgessünk, és egy kicsit jobban megismerjük egymást."

"Imádják a magyar színészeket"

Az X Company stábja nagyon szeret magyarokkal forgatni - és ez általában is igaz a külföldi filmesekre Baranyi Katalin szerint, aki 25 éve menedzsel ehhez hasonló produkciókat, tehát nem a levegőbe beszél.

"
Minden külföldi úgy megy haza tőlünk, hogy ilyen jó stábbal még sosem forgattak. Két éve például ugyanennek a sorozatnak a második évadát vettük fel. Esős idő volt, és hihetetlen sárban dagonyázva folyt a munka. A forgatás végén a producer azt mondta, hogy Kanadában ezt nem lehetett volna megcsinálni. Ott a stáb egyszerűen bele sem fogott volna ilyen körülmények között - vagy az első nap után összecsomagol."direktor

Grant Harvey rendező Torben Liebrechttel értekezik - Fotó: Kende Tamás

A magyar színészeket egyébként is imádják. A kanadaiak például teljesen odavannak attól, hogy híres, magyar viszonylatban sztárszínészek eljönnek egy- vagy néhány napos epizódszerepekre. És azt mondják, hogy nagyon sokat tanulnak is tőlük.

"
Andrist is nagyon szeretik: többek közt azért, amiért általában a magyar színészeket: mert alázatos, szorgalmas és nagyon készségesen együttműködik, amikor instruálják."

Magánemberként a mottójuk az lehetne, hogy "Szeretlek, Magyarország!"

A külföldi filmeseknek azonban nem csak szakmailag jön be ez az ország - Baranyi Katalin ezt konkrétumokkal is alátámasztja.

"
Azt kell mondjam, a stáb minden tagja, a technikai asszisztenstől a rendezőig és a producerig teljesen rá van kattanva Magyarországra. Imádják Budapestet, a kultúrát és az embereket. Amíg itt voltak, bringát vettek, kirándultak, szabadidejükben csavarogtak, felfedezőutakra indultak. Nem túlzás azt mondani, hogy ők jobban sajnálták, hogy ennek a sorozatnak ez az utolsó évada, mint a nézők. Annyira szerettek nálunk forgatni, hogy már szinte mindenki bejelentkezett: ha lesz a jövőben itt forgó másik produkció, feltétlen jönnének.csoport

Livia Matthes (Sabine), Torben Liebrecht (Faber), Evelyne Brochu (Aurora), Jack Laskey (Alfred), Dustin Milligan (Tom), Warren Brown (Neil), Sara Garcia (Miri) és Connor Price (Harry)

zaro

Van, hogy a vonzalom konkrétabb: több külföldi stábtagnak van már magyar barátja vagy barátnője, komoly szerelmek szövődtek, tartós kapcsolatok alakultak ki. Egy kanadai producer, aki egy másik filmet forgatott nálunk korábban, Katalinnak elmesélte, hogy az abban szereplő amerikai színészek kezdetben fenntartásokkal fogadták a helyszínt. Bár nem sokat tudtak Magyarországról, mégis eléggé fanyalogtak, hogy itt kell majd forgatniuk. De két hét sem kellett, és az egész a visszájára fordult: annyira "rágyógyultak" az országra, annyira bejött nekik, hogy szinte depresszióba estek, mikor vége lett a munkának, és haza kellett utazniuk. Így utólag már nem is értették, hogy érezhettek mást az elején...


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Ez az improvizációs előadás bemutatja, mi történik, ha több generáció összezárva él
Mi történik, ha egy lakásban él együtt a nagyi, a szülők és a Z generációs kamasz? Félreértések, feszültségek – és rengeteg humor. A Kortársas című improvizációs előadás nemcsak szórakoztat, de finoman tükröt is tart: megmutatja, hogy egy kis figyelemmel és nevetéssel a generációs szakadékok is áthidalhatók.


Az Improvizuál Produkció két évvel a nagysikerű Válótársas után újra a Városmajorban lép fel: a legjellemzőbb ellentéteket szülő helyzetekkel teli Kortársassal, amelyet július 29-én láthat a közönség. A nagyi szó szerint nem érti, mit beszélnek a mai fiatalok, a már felnőtt gyerekek falra másznak a szüleik okvetetlenkedő kérdéseitől, az ötvenes főnök képtelen elfogadni a huszonéves beosztottja nézeteit a munkáról. Hogy mi a közös bennük? A Kortársas című fél-improvizációs előadás szerint az, hogy mindegyik szituáció feloldható egy kis odafigyeléssel és humorral.

A tavasszal bemutatott előadás célja hasonló, mint a korábbi produkciónak: egyszerre nevettet meg és ad tanácsot, miközben a remek színészek improvizációs képességét is próbára teszi.

És bár a keretezés hasonló, a házaspárbaj után a népszerű csapat fókuszt váltott: most az egymással együtt élni képtelen, azaz kénytelen generációk kommunikációs ügyetlenkedéseit veszik szemügyre szórakoztató módon.

A mai közbeszédben a generációkutatás alighanem az egyik legtöbbet tárgyalt terület. Van, aki szerint mindenre magyarázatot ad, ha megértjük, hogy az egyes korosztályok hogyan viselkednek egymás között és másokkal, de akad olyan is, aki szerint túlzás mindent pusztán egy születési dátumból levezetni. Az igazság valahol középen lehet:

sokunk mindennapos tapasztalata, hogy bár egy nyelvet beszélünk egy tőlünk idősebb vagy fiatalabb munkatárssal vagy hozzátartozóval, de valahogy mégsem értjük egymást...

Tény az is, hogy – köszönhetően a jóléti társadalom működő intézményeinek – még soha nem élt egy időben ennyi, nagyon eltérő tapasztalattal bíró generáció. Gondoljunk csak bele, mennyire más az életstílus, a nyelvhasználat, a technológiához való viszony, mondjuk, egy a második világháború után született, az építők generációjához tartozó idős ember és egy 2010 után született alfagenerációs fiatal között...

Ez az éles élmény jelenti a kiindulópontot a Kortársashoz: az alkotók helyesen ismerték fel, hogy ami az egyiküknek természetes, az a több generációval alattuk vagy fölöttük lévőnek már megfejthetetlen rejtvény. Bizony, akár a családon belül is egészen más valóságokat érzékelünk, és ha mindennek hangot is adunk, a robbanás garantált.

De nem a Kortársas nézőinek: Bereczki Enikő generációs szakértő, A rejtélyes Z generáció című bestseller írója volt az alkotócsapat segítségére abban, hogy olyan jellegzetes, mégis eredeti szituációk mentén közösen gondolkodjunk a korosztályi szakadékokról, amelyekkel nap mint nap mindannyian találkozunk. Gönczi Dorka és Varga Zsolt mediációs szakemberek tapasztalt problémaazonosítóként és -megoldóként az est folyamán moderátorokként terelik a színészeket és nézőket az optimális megoldások felé.

A legnagyobb feladat persze a négy színész vállát nyomja: Grisnik Petra, Parti Nóra, Kovács Olivér és az előadást rendezőként is jegyző Ötvös András korosztályuk legjobbjai. Több és más itt az ő feladatuk egy rögzített szövegkönyv prezentálásánál, hiszen a szituációk csak vázat jelentenek, amit tartalommal a kiváló humorérzékű játszók töltenek meg. Ez is garantálja, hogy a néző egyszeri és megismételhetetlen élmény részese lesz, aminek tanulságait aztán saját életében is kamatoztathatja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Lemondta a fellépését a Sziget egyik fő előadója, kiderült, ki jön helyette
A Sziget szervezői gyorsan reagáltak a váratlan fejleményre, így a pénteki napon szintén világsztár zárja a Nagyszínpad programját.


Váratlan bejelentést tett a Sziget Fesztivál: A$AP Rocky lemondta több augusztusi európai koncertjét, köztük a budapestit is. A szervezők azonban gyorsan pótolták a kieső előadót, így

augusztus 8-án, pénteken a Nagyszínpad fő fellépője Kid Cudi lesz.

A Grammy-díjas rapper, énekes és producer a 2000-es évek végén robbant be a köztudatba. Debütáló albuma, a Man on the Moon: The End of Day rögtön hatalmas siker lett, és dupla platinalemezzé vált. Azóta több mint 22 millió lemezt adott el világszerte, és két Grammy-díjat is bezsebelt.

Kid Cudi, polgári nevén Scott Ramon Seguro Mescudi jelenleg új albumán dolgozik, amelynek első dala Neverland címmel idén májusban jelent meg. Érdekesség, hogy Travis Scott is tőle kapta a művésznevében szereplő „Scott” nevet, mert Cudit gyerekkora óta példaképének tekinti.

A Sziget Fesztivál idén augusztus 6. és 11. között várja a látogatókat. A fellépők között ott lesz Shawn Mendes, Armin Van Buuren, Nelly Furtado, Papa Roach és Anima is. A zenei programok mellett színházi előadások, cirkusz és más különleges élmények is várják a fesztiválozókat.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Zombiszülés, gerinckitépés, kitakart nemi szervek – A 28 évvel később nem cicózik, mégis az év egyik legmeghatóbb és legjobb filmje
A 28 nappal később Oscar-díjas rendezője visszatért, hogy megmutassa, van még kraft ebben a horrorműfajban: nos, rendesen megmutatta.


Nem 28, „csupán” 23 évvel ezelőtt kezdődött történetünk, 2002 őszén, amikor bemutatták az angliai mozik a Sekély sírhant, a Trainspotting, Az élet sója és A part rendezője, Danny Boyle új zombifilmjét, a 28 nappal későbbet (a magyar vásznakra 2003 februárjában pattant fel). A legtöbben ebben a filmben ismerték meg a később Oscar-díjassá váló Cillian Murphyt, valamint a később Oscar-jelöltté avanzsáló Naomie Harrist (Brendan Gleeson és Christopher Eccleston azért már elég ismertek voltak ekkor is). A forgatókönyvet Alex Garland írta, akit azóta olyan filmek direktoraként is ismerhetünk, mint az Ex Machina, az Expedíció, az Ők, a Polgárháború vagy a Hadviselés.

A 28 nappal később sztorija szerint egy olyan vírus kezdett el fertőzni az Egyesült Királyságban, amely dühöngő, vérhányó vadállattá aljasított mindenkit, akit megfertőzött, a maroknyi túlélő pedig próbált menedéket találni a szigetországban.

A mindössze 8 millió dolláros büdzsé pedig szépen meg is térült, hiszen világszinten kb. 75 milliót szedett össze a film.

Érkezett is öt évvel később, 2007-ben a folytatás, a 28 héttel később, amit már nem Boyle rendezett, hanem a 2001-es Intactóval nagyot gurító spanyol fenegyerek, Juan Carlos Fresnadillo (továbbá: Betolakodók, A hercegnő és a sárkány), aki Robert Carlyle-t, Rose Byrne-t, az akkor még viszonylag ismeretlen Jeremy Rennert, Idris Elbát és Imogen Pootsot küldte csatázni Londonba a zombihaddal, kb. fél évvel az első rész eseményei után. S bár nem volt olyan jó, mint az első rész (nem is Garland írta), és kb. dupla költségvetéssel nagyjából ugyanannyit is hozott, azért még mindig szép sikernek könyvelték el az alkotók, és el is kezdték tervezgetni a harmadik etapot, a 28 hónappal későbbet, nagyjából egy 2010-es mozipremierrel. Legalábbis erről számolt be Alex Garland, ám ebből végül nem lett semmi, mivel a Fox Searchlighton belül olyan embereknél voltak a jogok, akik úgy döntöttek, hogy nem állnak szóba egymással, így az újabb zombiterveknek is lőttek egy időre.

Majdnem tíz évvel később azonban Danny Boyle és Alex Garland újra elővették korábbi sikerüket, a jogok Andrew Mcdonald producer hathatós közreműködésének hála átkerültek a Sonyhoz, s így elkezdtek dolgozni egy új trilógián, ami az azóta eltelt hosszú idő miatt, kihagyva címében a hónapot, rögtön 28 évvel később lett.

Ennek első epizódja került most a mozikba, méghozzá újra Boyle rendezésében, aki az első rész óta Oscar-díjas rendező lett a Gettómilliomosnak köszönhetően, és olyan további filmeket álmodott a vászonra, mint a Milliók (2004), a Napfény (2007), a 127 óra (2010), a Transz (2013), a Steve Jobs (2015), a T2 Trainspotting (2017), legutóbb pedig a Yesterday 2019-ben. Vagyis Boyle hat év után csüccsent vissza a direktori székbe, hogy bebizonyítsa, továbbra is megvan a monyója, ráadásul ismét egy Alex Garland-forgatókönyvből garázdálkodhatott.

Boyle-nak pedig sikerült is a bizonyítás, mivel a 28 évvel később talán az eddigi legjobb epizód lett, ráadásul úgy, hogy nem feltétlenül (vagy egyáltalán nem) azt kaptuk, amire számítottunk. A sztori szerint a vírus elszabadulása óta 28 év telt el, Nagy-Britannia és Írország pedig sziget mivoltukból fakadóan karantén alá kerültek, a világ többi pontjáról sikerült kiszorítani a halálos kórt. Persze a veszélyzónában is vannak túlélők, közülük ismerünk meg egy kis szigeten élő közösséget, benne Jamie-t (Aaron Taylor-Johnson), a súlyos beteg feleségét, Islát (Jodie Comer) és a 12 éves kisfiukat, Spike-ot (Alfie Williams). Jamie úgy dönt, Spike elég érett már ahhoz, hogy elvigye őt a kerítéseiken túlra, a szárazföldre zombivadászatra, a túra azonban nem várt fordulatot hoz a gyerkőc életébe: megtudja, hogy odakint él magányosan egy kattant orvos, Dr. Kelso, akikből nem sok maradt, és talán ő segíthetne meggyógyítani a zavarodott édesanyját, akivel a többiek tudta nélkül útra is kel zombiföldön a vágyott cél felé.

A 28 évvel később alapvetően nem hazudtolja meg önmagát: véres, kegyetlen, izgalmas. A fertőzöttek minden fajtája durva és rendkívül félelmetes (bár valami fura oknál fogva, talán hogy elkerüljék az X korhatár-besorolást, itthon is kitakarták a pucér zombik nemi szervét), Danny Boyle pedig közel a hetvenhez is bizonyítja, hogy semmit nem veszített a fenegyerekségéből, s éppolyan profi direktor, mint a harmincas-negyvenes éveiben.

Ez a film ugyanis rendkívül intenzív, és próbára teszi a nézők türelmét. Rendkívül gyors vágásokkal, áttűnésekkel és furcsa zenékkel, hanghatásokkal operál, ráadásul a jelenetek nagy többségét iPhone 15 Pro Max okostelefonokkal rögzítette a szintén Oscar-díjas operatőr, Anthony Dod Mantle, ami egyedi képi világot és atmoszférát kölcsönöz a sztorinak. Atmoszféra pedig akad bőven, Boyle nagyon ért ahhoz, hogy kézzelfoghatóvá, nyomasztóvá, élővé, veszélyessé, vagy akár reménytelivé tegyen egy történetet, pontosabban a világot, ahol az játszódik.

A 28 évvel későbbnek azonban van egy olyan vetülete is, amire talán nem sokan számítottak egy 18-as karikás zombis horrortól: hatalmas szíve van, és hihetetlenül megható.

Bizony, fogalmazhatunk úgy is, hogy egy könnyfacsaró zombis horrorral van dolgunk.

Az új és fantasztikus színészi felfedezett, Alfie Williams egymaga viszi el a hátán a filmet, pedig olyan „segítői” vannak, mint Aaron Taylor-Johnson, Jodie Comer és Ralph Fiennes, de hát ez igazából az ő felnövéstörténete, amely során már ilyen fiatalon kénytelen felelősséget vállalni, és mindent megtenni azokért, akiket szeret. Ralph Fiennesnak pedig, aki a sztorinak csak egy későbbi pontján bukkan fel, szintén egy csodás és emlékezetes karakter jutott, ő a film lezárásában játszik hatalmas szerepet, és micsoda lezárás az!

Nem is érdemes többet elárulni a filmről, ami biztosan sokakat kikészít majd, ám az kétségtelen, hogy egy egyenesen az elevenünkbe vágó, nyers, mégis rendkívül érzelmes mestermű lett Danny Boyle új 28-filmjéből. Aki pedig értetlenül áll a több mint fura utolsó jelenettől, ne feledje, hogy kb. fél év múlva, 2026 januárjában érkezik az új trilógia már leforgott második (összesítve a franchise negyedik) része, a 28 Years Later: The Bone Temple (28 évvel később: A csonttemplom), amit viszont nem Danny Boyle rendezett, hanem Nia DaCosta (Little Woods, 2021-es Kampókéz), akinek azt üzenjük: még vért, még verejtéket, még könnyeket!


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A félénksége miatt vállal meztelen szerepeket, mindig titkolja a párkapcsolatait, és „eltolta” magától Harvey Weinsteint – Eva Green 45 éves
Bár Párizs a kedvenc városa, már 20 éve boldogabb Angliában, és bár egyiptológus akart lenni, 14 évesen Isabelle Adjani megváltoztatta az életét. Íme Eva európai és hollywoodi sikertörténete.


Eva Gaëlle Green Párizsban született 1980. július 6-án, édesanyja, Marlene Jobert (születési neve Maurer), algériai-zsidó származású francia színésznő, édesapja, Walter Green pedig svéd és francia származású fogorvos. Eva gyakran jellemezte magát „nem gyakorló zsidóként”, aki gyerekként soha nem járt zsinagógába. „Úgy érzem, hogy a világ polgára vagyok. A filmnek és az életnek nincsenek határai.” Van egy kétpetéjű ikertestvére is, Joy, akivel elsősorban Párizs 17. kerületében nőttek fel. A családját burzsoának írta le, és megjegyezte azt is, hogy az ikernővére nagyon különbözik tőle. A vezetéknévük egyébként a svéd „gren” szóból származik, amely „faágat” jelent.

Eva Franciaországban tanult az angol nyelvű American University of Paris egyetemen, a tanulmányai egy részét pedig Angliában és Írországban töltötte. Csendes, visszafogott tanuló volt, aki élénk érdeklődést mutatott az egyiptológia iránt már hétéves korában, amikor először meglátogatta a párizsi Louvre-t.

14 éves volt azonban, amikor megnézte az 1975-ös Adéle H. története című François Truffaut-filmben Isabelle Adjanit, akinek az alakítását látva elhatározta, hogy belőle is színésznő lesz.

Édesanyja eleinte fenntartásokkal kezelte Eva színészi ambícióit, attól tartva, hogy az túl nagy terhet jelenthet az amúgy érzékeny lányának, végül azonban támogatta a törekvéseit. 17 évesen Eva beiratkozott a párizsi St. Paul Drama School hároméves színészkurzusára. Később elmondta, hogy az iskolai előadásokban mindig a „vérbeli gonosz” szerepeket választotta, hogy így tudjon megbirkózni a mindennapi érzelmeivel.

Erről álmodozott

A színészi tanulmányai befejezése párizsi színházakban kezdett játszani, 2001-ben, 20-21 évesen még Molière-díjra is jelölték a Jalousie en Trois Fax című darabban nyújtott alakításáért. Az első filmszerepét Michael Haneke 2001-es A zongoratanárnő című filmjében játszotta, de az még inkább statisztamunka volt, ráadásul a végefőcímben sem tüntették fel a nevét.

Két évvel később azonban, mindjárt az első mozifilmes feltűnése, ami rögtön főszerep is volt, meghozta a színészi áttörését: ez volt Bernardo Bertolucci Álmodozók (2003) című filmje.

A legendás rendező így jellemezte akkor Evát: „Olyan gyönyörű, hogy az már igazságtalan.” A szülei kezdeti ellenkezése ellenére bólintott rá Bertolucci ajánlatára, a filmben ugyanis számos meztelen jelenetben szerepelt, és később bevallotta, a forgatáson abszolút jól érezte magát, viszont eléggé zavarba jött, amikor a szülei is megnézték a filmet. Az alakítását pozitívan fogadták a kritikusok, egyesek az amerikai Liv Tylerhez hasonlították.

Vesper a neve

Az Álmodozókban nyújtott alakítása felkeltette Ridley Scott rendező figyelmét, aki a 2005-ben bemutatott hollywoodi eposzban, a Mennyei királyságban Szibilla, Jeruzsálem királynőjének szerepét osztotta rá. Ez a film nemzetközi elismertséget hozott számára, igaz, a mozis változatában jelentősen lecsökkentették a szerepét, szóval Green kifejezetten örült, amikor később, a rendezői változatban újra kiemeltk a karaktere összetettségét.

Nem is kellett sok a következő, még nagyobb filmes eseményhez: nagyjából az utolsó pillanatban kapta meg Vesper Lynd szerepét a 2006-os Casino Royale című Bond-filmben. A forgatás ugyanis már folyamatban volt, és a rendező, Martin Campbell szerint „a szereposztás elég nehéz volt, mivel még nem volt meg a végleges forgatókönyv, a a Bond-lányok kapcsán pedig addig csupán annyi volt a lényeg, hogy milyenek a mellei meg a feneke.” Campbell azonban látta Green alakítását a Mennyei királyság rendezői változatában, és felkereste őt. A színésznő elolvasta a forgatókönyvet, és úgy találta, hogy Vesper karaktere sokkal mélyebb, mint a legtöbb Bond-lányé. A filmért később pozitív kritikákat kapott, és azóta is az egyik legjobb Bond girlnek tartják, az Entertainment Weekly egyenesen a valaha volt négy legjobb közé választotta. A Casino Royale-ban nyújtott alakításáért pedig Eva 2007-ben BAFTA-díjat kapott az év legjobb feltörekvő színészeként.

Tim Burton múzsája

A Casino Royale óriási sikert aratott a mozipénztáraknál szerte a világon, ezért utána természetesen rendesen beindult Eva hollywoodi karrierje is.

2007-ben feltűnt Az arany iránytűben, majd volt néhány függetlenfilmes szerepe, többek között Fliegauf Benedek Méh című filmjében, 2010-ben.

2012-ben találtak egymásra Tim Burton rendezővel (állítólag csak szakmai értelemben) az Éjsötét árnyék kapcsán. Azóta két további filmet forgattak együtt: a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit (2016) és a Dumbót (2019). 2014-ben két kultfilm folytatásában is feltűnt nagy szerepekben, a 300: A birodalom hajnalában és a Sin City: Ölni tudnál értében. Ugyanebben az évben bevállalt egy hosszabb munkát is, három éven és három évadon át szerepelt a Londoni rémtörténetek című gótikus horror-fantasysorozatban.

Fontos még megemlíteni a 2019-es Ígérem, hogy visszatérek című űrhajós drámáját, amelyet sokan a legjobb alakításának tartanak, bizonyos bennfentesek szerint nem sokkal maradt le az Oscar-jelölésről sem. Utoljára pedig A három testőr új, kétrészes feldolgozásában láthattuk Miladyként a magyar mozikban 2023 őszén (A három testőr: D’Artagnan) és 2024 tavaszán (A három testőr: Milady).

Parasztok, B-kategóriás szemét és hányás

2018 áprilisában bejelentették, hogy Green főszerepet fog játszani az A Patriot című sci-fi-thriller műfajú filmben. 2020 augusztusában viszont már arról számoltak be, hogy a színésznő, aki egyben a projekt executive producere is volt, beperelte a produkciós céget, a White Lantern Filmet, mert miután végül leállították a filmet, nem fizették ki neki a 800 000 fontos tiszteletdíjat, pedig erről korábban fizetési kötelezettséget vállaló szerződést kötöttek. A White Lantern a saját keresetében azt állítja, hogy Green tönkretette a filmet, például azzal, hogy további drága stábtagok felvételét követelte. A cég azt is állította, hogy Green több mint 1 millió fonttal tartozik nekik, miután kilépett a projektből.

Végül Eva 2023 áprilisában megnyerte a pert, amely során nyilvánosságra kerültek a barátainak küldött WhatsApp-üzenetek, amelyekben a színésznő a stábtagokat „parasztoknak”, a produkciót „szar B-kategóriás filmnek”, a producer Jake Sealt pedig „tiszta hányásnak” nevezte.

A bíró azonban megállapította: „Lehet, hogy Green rendkívül kellemetlen dolgokat mondott Seal úrról és a stábról, de ez abból fakadt, hogy őszintén aggódott, amiért a Seal úr irányítása alatt készülő film nagyon rossz minőségű lesz, és nem fogja igazságosan visszaadni azt a forgatókönyvet, amely iránt ő és a korábbi rendezők annyira lelkesek voltak.”

Titokzatos és paradox

Eva 2005 óta, tehát már 20 éve Londonban él. Azóta többször kijelentette, hogy Angliában boldogabb, mint Franciaországban. Amikor pedig arról kérdezték, hogy miért szeret grafikus, szexuálisan túlfűtött szerepeket játszani, Green ezt „paradoxnak” nevezte, hiszen saját bevallása szerint félénk természetű. „Nem igazán értem, miért csinálom ezt. Terápiára kell járnom!” Azt mondta, a sötét, torz lelkű karaktereket is kedveli, mivel azok lehetővé teszik számára, hogy felszabadultnak érezze magát. Ettől függetlenül igyekszik változatos szerepeket vállalni, hogy ne skatulyázzák őt be.

A magánélete viszont teljes rejtély. Annyit tudni nagyjából, hogy sosem volt férjnél, és nincsenek gyermekei, 2002 és 2003 között együtt volt az Álmodozók-beli partnerével, Michael Pitt-tel, 2005 és 2007 között pedig a nála 14 évvel idősebb Marton Csokassal, akivel a Mennyei királyságban játszott együtt. Pletykálták, hogy 2015-ben viszonyba kezdett Tim Burtonnel is (köztük már 22 év különbség van), de ezt sosem erősítették meg. Eva gyakran osztotta meg gondolatait a szerelemről és a párkapcsolatokról, elárulva, hogy nagyra értékeli a függetlenséget és a magányt, s megnyugvást talál abban, hogy távol él a reflektorfénytől. Beszélt arról is, hogy milyen nehéz egyensúlyt tartani a párkapcsolatok és a színészi karrier között, amely gyakran hosszú utazásokat és intenzív koncentrációt igényel.

2017-ben pedig bevallotta, hogy az azóta börtönben raboskodó producer, Harvey Weinstein egy üzleti megbeszélés során nem megfelelő módon közeledett hozzá, de ő „eltolta” magától.

Evát legközelebb a Nincs idő meghalni és a True Detective rendezője, Cary Joji Fukunaga új, Vér a havon (Blood on Snow) című krimi-thrillerében láthatjuk, amely Jo Nesbø azonos című regényének adaptációja, s amelyben olyan színészpartnerei lesznek, mint Benedict Cumberbatch, Aaron Taylor-Johnson és Ben Mendelsohn. Több mint ígéretes…


Link másolása
KÖVESS MINKET: