KULT
A Rovatból

Egy szórakoztató, de kissé túltolt nosztalgiavonat - Álom doktor kritika

A Ragyogás folytatása az első kétharmadában elhiteti magáról, hogy egy egész tisztességes horrorfilm, hogy aztán nagy erőkkel dobogtassa meg a rajongói szíveket, ahogy Ewan McGregor a felnőtt Dannyként végigvezessen minket a hírhedt szálloda hírhedt zugain.


Azt azért nem igazán lehet elmondani, hogy Stephen King már 1977-ben, a Ragyogás megírásakor úgy adta volna ki egyik leghíresebb regényét, hogy megvolt a fejében a folytatás is. Az ötlet akkor merült fel benne először, amikor 1998-ban egy autogramosztáson az egyik rajongója nekiszegezte a kérdést, amely akkor már két évtizede emészthette:

mi lett Danny-vel?

A válasz sokáig érlelődhetett benne, mert legközelebb csak 2009-ben beszélt arról, hogy folytatni kéne Torrance-ék történetét. Ekkor megszavaztatta a rajongóival, hogy a Ragyogást vagy A Setét Tornyot folytassa – nagyon szoros versenyben az előbbi nyert. King pedig neki is fogott, 2013-ban ki is adta a Ragyogás 2-t, de a sokszor gagyiságot jelző számozás helyett okosan inkább az Álom doktor címet adta neki. Az ilyen alapanyagot pedig a filmiparban nem szokás csak úgy parlagon hagyni, így hamar le is csapott rá a Warner.

A történet valóban arról szól, mi történt Danny-vel, miután édesapja dühöngő őrültként traumatizálta őt és anyját azon a bizonyos fagyos éjszakán a Panoráma Hotelben. Nem annyira meglepő módon a felnőtt Danny sem cseperedett épp patyolatlelkű fiatalemberré: súlyos alkoholizmussal küzd, élete kész csőd, bár a kádból kiszálló oszló nénit és egyéb rémes társait már legalább megtanulta kizárni a fejéből. Az új élet reményében elköltözik, egy hospice házban vállal munkát, ahol különleges képességével álom doktorként segít a világot elhagyni készülő lelkeken.

Közben azonban a fejében még mindig létező ragyogás-forródróton összeakad egy kislánnyal, aki hozzá hasonlóan természetfeletti képességekkel rendelkezik. Sajnos azonban nem azokat a hétköznapi dolgokat beszélik meg a falra írt ragyogáscseten, amit úgy általában a természetfelettiek meg szoktak beszélni, hiszen a magukat Igaz Kötésnek nevező furcsa társaság hozzájuk hasonló emberekből szipolyozzák ki a lelket. Ellenük kell felvenni a harcot, és talán nem túl meglepő spoiler – már az előzetes is ellövi -, hogy bizony el fognak jutni Danny rémálmainak színhelyére, az első résznek otthont adó Panoráma Hotelbe.

Stanley Kubrick nyomdokaiba lépve King adaptációt rendezni tipikusan az a nagy falat, amely bárkit agyonnyomna:

Mike Flanagan rendező előtt nem kisebb feladat állt, mint elkészíteni egy kultfilm folytatását. Az amerikai rendező nem büszkélkedik túl hosszú filmográfiával, az elmúlt tíz évben olyan horrorok megírásával és rendezésével töltötte az idejét, mint a Quija, az Oculus vagy a Mielőtt felébredek. A rendező nem is célozta meg az Álom doktorral azt, hogy megreformálja a horrorfilm-készítést, és valami igazán korszakalkotót készítsen, ezt mutatja az is, hogy rábeszélte Kinget – aki híresen utálta a Kubrick-féle Ragyogást -, hogy mivel a rajongók számára ez a mérvadó, kövessék inkább azt a vonalat, minthogy teljesen új megközelítést válasszanak.

Ennek megfelelően az Álom doktor egy szórakoztató, de hatalmas, kissé túltolt nosztalgiavonat, amelyben sokszor szinte pontosan alkotják újra az egyes jeleneteket.

Ugyanazok az ütemek, ugyanazok a beállítások, ugyanazok a mozzanatok – a film elején még jóleső nosztalgiával üdvözöljük őket, miközben imádkozunk, hogy csak nehogy átessen minden a ló túloldalára. Flanagan okosan ütemezi azonban a cselekményt, jóformán két filmet készített: a már említett első kétharmadban itt-ott fűszerezve a régi jó Ragyogással egy különálló filmet kapunk Danny-t, Abra-t és az Igaz Kötés lélekvámpírjait követve. A játékidőt elnézve – kifejezetten hosszú, 151 perces – Flanagan jó szimattal érezte meg, mikor kezd el kényelmetlenné válni a moziszék, és mikor már majdnem két órája nézzük az utóbbiak hajszáját, megérkezünk végre a hotelbe.

Itt aztán nemhogy beindítja azt a bizonyos nosztalgiavonatot, hanem még a féket is eltöri benne, nehogy véletlenül bármi kimaradjon. A kissé megfáradt nézői figyelmet egy perc alatt rázza fel az ismert dallamok felcsendülése és az, ahogy Ewan McGregorral befelé haladunk az ajtón, a színész pedig Danny-ként becsülettel végigkalauzol minket az egész házon.

A jóleső hidegrázásból az zökkent ki, mikor már konkrét jeleneteket vág be az első részből, nehogy esetleg véletlenül valakinek ne essen le, hogy éppen miért is van itt egy baltával széthasított ajtó.

A nyilvánvaló túlzások ellenére azonban piszokjó ismét a Panoráma Hotelben lenni,

még akkor is, ha centiről centire pásztázzuk végig Ewan McGregorral a folyosók tapétáit.

Az Álom doktorra lehetetlen úgy tekinteni, hogy ne hasonlítgassuk az elődhöz, amelyhez úgysem érhetne fel semmi. Főleg úgy az igazán nehéz ettől eltekinteni, ha azonos időközönként van az arcunkba tolva a múltidézés. Pedig az Álom doktor akkor működik a leginkább, amikor nem próbálja mindenáron imitálni a nagy elődöt. Ezekben a pillanatokban egészen tisztességes és ijesztő horror tud lenni, az erősen fan service jellegű fináléban pedig tényleg biztos kézzel ér el a rajongói szívekhez.

Szégyenkeznie azonban Flanagannek egyáltalán nem kell, mert viszonylag tisztességes biztonsági játékot játszott, azonban végeredményben egy felemás élményt kapunk. Az átlagosnál valamivel jobb horrorfilmet ugyan feldobja a Ragyogás-hangulat, azonban annyira el van foglalva azzal, hogy csúcsra járassa a Kubrick-film megidézését,

hogy az újrahasznosított nyomasztással éppen az a gyomorbavágó élmény marad el, amit Jack Nicholson majdnem negyven éve baltával vert belénk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: