KULT
A Rovatból

Egy szórakoztató, de kissé túltolt nosztalgiavonat - Álom doktor kritika

A Ragyogás folytatása az első kétharmadában elhiteti magáról, hogy egy egész tisztességes horrorfilm, hogy aztán nagy erőkkel dobogtassa meg a rajongói szíveket, ahogy Ewan McGregor a felnőtt Dannyként végigvezessen minket a hírhedt szálloda hírhedt zugain.


Azt azért nem igazán lehet elmondani, hogy Stephen King már 1977-ben, a Ragyogás megírásakor úgy adta volna ki egyik leghíresebb regényét, hogy megvolt a fejében a folytatás is. Az ötlet akkor merült fel benne először, amikor 1998-ban egy autogramosztáson az egyik rajongója nekiszegezte a kérdést, amely akkor már két évtizede emészthette:

mi lett Danny-vel?

A válasz sokáig érlelődhetett benne, mert legközelebb csak 2009-ben beszélt arról, hogy folytatni kéne Torrance-ék történetét. Ekkor megszavaztatta a rajongóival, hogy a Ragyogást vagy A Setét Tornyot folytassa – nagyon szoros versenyben az előbbi nyert. King pedig neki is fogott, 2013-ban ki is adta a Ragyogás 2-t, de a sokszor gagyiságot jelző számozás helyett okosan inkább az Álom doktor címet adta neki. Az ilyen alapanyagot pedig a filmiparban nem szokás csak úgy parlagon hagyni, így hamar le is csapott rá a Warner.

A történet valóban arról szól, mi történt Danny-vel, miután édesapja dühöngő őrültként traumatizálta őt és anyját azon a bizonyos fagyos éjszakán a Panoráma Hotelben. Nem annyira meglepő módon a felnőtt Danny sem cseperedett épp patyolatlelkű fiatalemberré: súlyos alkoholizmussal küzd, élete kész csőd, bár a kádból kiszálló oszló nénit és egyéb rémes társait már legalább megtanulta kizárni a fejéből. Az új élet reményében elköltözik, egy hospice házban vállal munkát, ahol különleges képességével álom doktorként segít a világot elhagyni készülő lelkeken.

Közben azonban a fejében még mindig létező ragyogás-forródróton összeakad egy kislánnyal, aki hozzá hasonlóan természetfeletti képességekkel rendelkezik. Sajnos azonban nem azokat a hétköznapi dolgokat beszélik meg a falra írt ragyogáscseten, amit úgy általában a természetfelettiek meg szoktak beszélni, hiszen a magukat Igaz Kötésnek nevező furcsa társaság hozzájuk hasonló emberekből szipolyozzák ki a lelket. Ellenük kell felvenni a harcot, és talán nem túl meglepő spoiler – már az előzetes is ellövi -, hogy bizony el fognak jutni Danny rémálmainak színhelyére, az első résznek otthont adó Panoráma Hotelbe.

Stanley Kubrick nyomdokaiba lépve King adaptációt rendezni tipikusan az a nagy falat, amely bárkit agyonnyomna:

Mike Flanagan rendező előtt nem kisebb feladat állt, mint elkészíteni egy kultfilm folytatását. Az amerikai rendező nem büszkélkedik túl hosszú filmográfiával, az elmúlt tíz évben olyan horrorok megírásával és rendezésével töltötte az idejét, mint a Quija, az Oculus vagy a Mielőtt felébredek. A rendező nem is célozta meg az Álom doktorral azt, hogy megreformálja a horrorfilm-készítést, és valami igazán korszakalkotót készítsen, ezt mutatja az is, hogy rábeszélte Kinget – aki híresen utálta a Kubrick-féle Ragyogást -, hogy mivel a rajongók számára ez a mérvadó, kövessék inkább azt a vonalat, minthogy teljesen új megközelítést válasszanak.

Ennek megfelelően az Álom doktor egy szórakoztató, de hatalmas, kissé túltolt nosztalgiavonat, amelyben sokszor szinte pontosan alkotják újra az egyes jeleneteket.

Ugyanazok az ütemek, ugyanazok a beállítások, ugyanazok a mozzanatok – a film elején még jóleső nosztalgiával üdvözöljük őket, miközben imádkozunk, hogy csak nehogy átessen minden a ló túloldalára. Flanagan okosan ütemezi azonban a cselekményt, jóformán két filmet készített: a már említett első kétharmadban itt-ott fűszerezve a régi jó Ragyogással egy különálló filmet kapunk Danny-t, Abra-t és az Igaz Kötés lélekvámpírjait követve. A játékidőt elnézve – kifejezetten hosszú, 151 perces – Flanagan jó szimattal érezte meg, mikor kezd el kényelmetlenné válni a moziszék, és mikor már majdnem két órája nézzük az utóbbiak hajszáját, megérkezünk végre a hotelbe.

Itt aztán nemhogy beindítja azt a bizonyos nosztalgiavonatot, hanem még a féket is eltöri benne, nehogy véletlenül bármi kimaradjon. A kissé megfáradt nézői figyelmet egy perc alatt rázza fel az ismert dallamok felcsendülése és az, ahogy Ewan McGregorral befelé haladunk az ajtón, a színész pedig Danny-ként becsülettel végigkalauzol minket az egész házon.

A jóleső hidegrázásból az zökkent ki, mikor már konkrét jeleneteket vág be az első részből, nehogy esetleg véletlenül valakinek ne essen le, hogy éppen miért is van itt egy baltával széthasított ajtó.

A nyilvánvaló túlzások ellenére azonban piszokjó ismét a Panoráma Hotelben lenni,

még akkor is, ha centiről centire pásztázzuk végig Ewan McGregorral a folyosók tapétáit.

Az Álom doktorra lehetetlen úgy tekinteni, hogy ne hasonlítgassuk az elődhöz, amelyhez úgysem érhetne fel semmi. Főleg úgy az igazán nehéz ettől eltekinteni, ha azonos időközönként van az arcunkba tolva a múltidézés. Pedig az Álom doktor akkor működik a leginkább, amikor nem próbálja mindenáron imitálni a nagy elődöt. Ezekben a pillanatokban egészen tisztességes és ijesztő horror tud lenni, az erősen fan service jellegű fináléban pedig tényleg biztos kézzel ér el a rajongói szívekhez.

Szégyenkeznie azonban Flanagannek egyáltalán nem kell, mert viszonylag tisztességes biztonsági játékot játszott, azonban végeredményben egy felemás élményt kapunk. Az átlagosnál valamivel jobb horrorfilmet ugyan feldobja a Ragyogás-hangulat, azonban annyira el van foglalva azzal, hogy csúcsra járassa a Kubrick-film megidézését,

hogy az újrahasznosított nyomasztással éppen az a gyomorbavágó élmény marad el, amit Jack Nicholson majdnem negyven éve baltával vert belénk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk