KULT
A Rovatból

Egy rákos nő és egy cuki cica a hangra reagáló szörnyek között – Te is néma csöndben fogod végignézni a Hang nélkül: Első napot

A Hang nélkül 2 nyitányában megcsodálhattuk, ahogy a hangszörnyek megérkeznek a Földre, és lecsapnak egy kisvárosra. Az Első napban ezt nézhetjük 100 percen át, csak a világ legzajosabb helyén…


A Hang nélkül 2018-ban nem semmi dolgot ért el. A nézők a mozitermekben mukkanni sem mertek, mindenhol néma csönd. Zacskók sem csörögtek, a popcorn sem ropogott a fogak között, az üdítők szürcsölése is elmaradt. A vásznon ugyanis azt lehetett látni, ahogy Emily Blunt, John Krasinski, Millicent Simmonds és Noah Jupe egy megveszkedett hangot sem mernek kiadni, mivel nem szeretnék, ha a hangokra ultraérzékeny, a Földet elözönlő, és gyilkológépként funkcionáló idegen lények idő előtt széjjeltépnék őket. Ennélfogva, mivel a vásznon teljes csend uralkodott a film nagy részében, így a nézőtéren ugyanúgy pisszenni sem mert a közönség. Vagyis létrejött egy fantasztikus közösségi élmény.

Nem mellesleg a film maga is kiváló szórakozást nyújtott, John Krasinski pedig kivételes direktori képességeiről tett tanúbizonyságot. Sőt, hatalmas kasszasiker is lett, mivel összesen 17 millió dollárba került, ezt pedig világszinten csak a mozikban meghússzorozta, 340 milliót szedett össze.

Nem is volt kérdés tehát, hogy franchise-á bővül a Hang nélkül. Ekkor viszont beütött a krach…

2020-ra, tehát két évvel az első rész után el is készült a folytatás, szintén Krasinski rendezésében és szintén a felesége, Emily Blunt főszereplésével, sőt, a film New York-i premierjét még meg is tartották 2020. március 8-án, mégsem tudott a közönség elé kerülni a mű, hiszen, ha emlékszünk (hogyan is felejthetnénk el), akkortájt ütött be igazán a Covid, bezártak a mozik és a világ is egy időre.

A gyártó-forgalmazó stúdiónál, a Paramountnál pedig úgy döntöttek, nem eresztik rá a világra a filmet az első lazításkor, tehát 2020 nyarán, hanem kivárják, amíg komolyabban alábbhagy a vírus és az általa okozott pánik és félelem. Így csak 2021 májusában kapta meg a rég várt bemutatóját, s lám, még úgy sem lett csalódás, hogy az emberek frissen a járvány után nem igazán mertek még beülni idegenek mellé a mozitermekbe (sem). Szóval a Hang nélkül 2 még ebben az igencsak hátrányos helyzetben is ki tudott termelni világszinten 297 millió dollárt, ami fantasztikus teljesítmény. Krasinski pedig ezúttal sem hibázott, sőt, a második rész még az elsőt is felülmúlta minőségben.

Így jutottunk el jelen filmünkhöz, ami azonban nem egy folytatás, hanem előzmény, vagy akár spin-offnak is nevezhetjük, hiszen nem az Abbott család áll a sztori középpontjában, de a lényeken kívül is van összekötő kapocs a Hang nélkül 2-vel, méghozzá Djimon Hounsou karaktere, Henri kapcsán.

Aki látta a Hang nélkül 2-t, biztosan emlékszik a nyitójelenetre, amiben végignézhettük, hogy Abbotték miként szembesültek az idegen szörnyek megérkezésével a kisvárosukban.

A Hang nélkül: Első napot pedig úgy jellemezhetnénk a legegyszerűbben, hogy képzeljük el a Hang nélkül 2 nyitójelenetét, csak 100 perc hosszban és New Yorkban… Tehát itt újra azt nézhetjük végig, ahogy az emberiség szembesül az invázióval, ami ellen nem sokat tudnak tenni.

Ám most sem átfogó képet kapunk arról, hogy a kormányok miként próbálnak szembeszállni a fenyegetéssel, vagy összefogni a közös ellenséggel szemben, mivel ezúttal is a kisemberek szemén keresztül élhetjük át a világvégét.

A főszereplőnk ezúttal Samira (Lupita Nyong’o), a hospice házban élő, fiatal, végső stádiumú rákban szenvedő nő, aki az ápolójával, Reubennel (Alex Wolff) és a többi beteggel bemegy egy nap a városba egy marionettelőadásra (ő csak pizzázni szeretne egy jót), amikor hirtelen beüt a ménkű. Sam pedig a Frodó nevű cicájával (bizony, Sam cipeli Frodót az egész filmben kábé, mekkora A Gyűrűk Ura-utalás…) próbál életben maradni az embertelen körülmények között, s úgy dönt, így is megszerzi magának azt a pizzát, életében utoljára. Így a városból kivonuló tömeggel szemben sétál egyedül, s oda igyekszik, ahonnan más menekül. Nem sokkal később csatlakozik hozzá egy fiatal brit egyetemista, Eric (a Stranger Things Eddie Munsonja, Joseph Quinn), akivel együtt próbálnak csendben maradni a világ egyik legzajosabb helyén.

John Krasinski ezúttal egy kissé hátrébb lépett, és csupán produceri minőségben bábáskodott az Első nap fölött, az írói és a rendezői tisztséget pedig átengedte Michael Sarnoskinak, aki arról híres, hogy bár eddig csak egyetlen egész estés filmet rendezett, de azzal visszahozta Nicolas Cage-et a színészi elitbe.

A 2021-es, független színekben készült Disznó pedig valóban egy apró gyöngyszem, amiért Cage simán megérdemelt volna egy újabb Oscar-jelölést. Krasinski szerint pedig épp az a fajta, a karakterekkel szembeni érzékenység kellett az Első naphoz, ami annyira ragyogóvá tette a Disznót.

A filmet megnézve amúgy érthető, hogy miért volt szükség Sarnoskira. Az Első nap legfőbb erénye ugyanis egyértelmeűen Sam hús-vér figurája, aki egy fesztiváldíjak tömkelegét begyűjtő kiváló dráma szereplőjeként is megállná helyét, pedig „csak” egy szörnyes akciófilmben láthatjuk őt. Ebben persze nagyrészt Lupita Nyong’óé az érdem, aki csodálatos alakítást nyújt az életről a betegsége miatt már lemondott Sam szerepében, aki mégis foggal-körömmel kapaszkodik abba, amikor a Földet támadás éri. Joseph Quinn karaktere már nem ennyire árnyalt, de ő sem marad alul, mivel képes egyszerre emberien gyávaként és hősiesen bátorként is megjeleníteni Ericet, aki aztán méltó, óvó társa lesz Samnek.

Na és az a macska… Frodó az Első nap egyik nagy sztárja, aki összetartja a szereplőket, és vélhetően a földkerekség legnyugodtabb cicája, mivel se szörny, se víz, se semmi nem hozza ki a béketűréséből. Imádnivaló.

Hogy az Első nap mégsem tudja elérni az első két Hang nélkül-film színvonalát, az inkább annak köszönhető, hogy nem tesz hozzá túl sokat az eddigi kánonhoz. Vagyis harmadszor is azt nézhetjük végig, hogy csöndben kell lenni, különben jönnek a hangra pattanó rémek, és azonnal ki(deci)beleznek. Ez pedig egy kissé repetitívvé válik egy idő után. A látványvilág itt sokkal grandiózusabb, az egész jóval nagyobb szabású, mint Abbotték pisszenései, de talán épp ez veszi el kissé a feszültnek szánt jelenetek élét. Egy szimpla, de kétségtelenül szórakoztató túlélőfilmet látunk, egy új kalandot ebből a világból, csak történetesen a balhé legelején. Talán a későbbi darabokra tervezik a kibontást. Aztán persze az is lehet, hogy a Hang nélkül-sztorik megmaradnak mindig a kisemberek hányattatásainak, akik  a szélsőségek hatására naggyá válnak. Ezt is szívesen nézzük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk