Egy rákos nő és egy cuki cica a hangra reagáló szörnyek között – Te is néma csöndben fogod végignézni a Hang nélkül: Első napot
A Hang nélkül 2018-ban nem semmi dolgot ért el. A nézők a mozitermekben mukkanni sem mertek, mindenhol néma csönd. Zacskók sem csörögtek, a popcorn sem ropogott a fogak között, az üdítők szürcsölése is elmaradt. A vásznon ugyanis azt lehetett látni, ahogy Emily Blunt, John Krasinski, Millicent Simmonds és Noah Jupe egy megveszkedett hangot sem mernek kiadni, mivel nem szeretnék, ha a hangokra ultraérzékeny, a Földet elözönlő, és gyilkológépként funkcionáló idegen lények idő előtt széjjeltépnék őket. Ennélfogva, mivel a vásznon teljes csend uralkodott a film nagy részében, így a nézőtéren ugyanúgy pisszenni sem mert a közönség. Vagyis létrejött egy fantasztikus közösségi élmény.
Nem mellesleg a film maga is kiváló szórakozást nyújtott, John Krasinski pedig kivételes direktori képességeiről tett tanúbizonyságot. Sőt, hatalmas kasszasiker is lett, mivel összesen 17 millió dollárba került, ezt pedig világszinten csak a mozikban meghússzorozta, 340 milliót szedett össze.
2020-ra, tehát két évvel az első rész után el is készült a folytatás, szintén Krasinski rendezésében és szintén a felesége, Emily Blunt főszereplésével, sőt, a film New York-i premierjét még meg is tartották 2020. március 8-án, mégsem tudott a közönség elé kerülni a mű, hiszen, ha emlékszünk (hogyan is felejthetnénk el), akkortájt ütött be igazán a Covid, bezártak a mozik és a világ is egy időre.
A gyártó-forgalmazó stúdiónál, a Paramountnál pedig úgy döntöttek, nem eresztik rá a világra a filmet az első lazításkor, tehát 2020 nyarán, hanem kivárják, amíg komolyabban alábbhagy a vírus és az általa okozott pánik és félelem. Így csak 2021 májusában kapta meg a rég várt bemutatóját, s lám, még úgy sem lett csalódás, hogy az emberek frissen a járvány után nem igazán mertek még beülni idegenek mellé a mozitermekbe (sem). Szóval a Hang nélkül 2 még ebben az igencsak hátrányos helyzetben is ki tudott termelni világszinten 297 millió dollárt, ami fantasztikus teljesítmény. Krasinski pedig ezúttal sem hibázott, sőt, a második rész még az elsőt is felülmúlta minőségben.
Így jutottunk el jelen filmünkhöz, ami azonban nem egy folytatás, hanem előzmény, vagy akár spin-offnak is nevezhetjük, hiszen nem az Abbott család áll a sztori középpontjában, de a lényeken kívül is van összekötő kapocs a Hang nélkül 2-vel, méghozzá Djimon Hounsou karaktere, Henri kapcsán.
Aki látta a Hang nélkül 2-t, biztosan emlékszik a nyitójelenetre, amiben végignézhettük, hogy Abbotték miként szembesültek az idegen szörnyek megérkezésével a kisvárosukban.
Ám most sem átfogó képet kapunk arról, hogy a kormányok miként próbálnak szembeszállni a fenyegetéssel, vagy összefogni a közös ellenséggel szemben, mivel ezúttal is a kisemberek szemén keresztül élhetjük át a világvégét.
A főszereplőnk ezúttal Samira (Lupita Nyong’o), a hospice házban élő, fiatal, végső stádiumú rákban szenvedő nő, aki az ápolójával, Reubennel (Alex Wolff) és a többi beteggel bemegy egy nap a városba egy marionettelőadásra (ő csak pizzázni szeretne egy jót), amikor hirtelen beüt a ménkű. Sam pedig a Frodó nevű cicájával (bizony, Sam cipeli Frodót az egész filmben kábé, mekkora A Gyűrűk Ura-utalás…) próbál életben maradni az embertelen körülmények között, s úgy dönt, így is megszerzi magának azt a pizzát, életében utoljára. Így a városból kivonuló tömeggel szemben sétál egyedül, s oda igyekszik, ahonnan más menekül. Nem sokkal később csatlakozik hozzá egy fiatal brit egyetemista, Eric (a Stranger Things Eddie Munsonja, Joseph Quinn), akivel együtt próbálnak csendben maradni a világ egyik legzajosabb helyén.
A 2021-es, független színekben készült Disznó pedig valóban egy apró gyöngyszem, amiért Cage simán megérdemelt volna egy újabb Oscar-jelölést. Krasinski szerint pedig épp az a fajta, a karakterekkel szembeni érzékenység kellett az Első naphoz, ami annyira ragyogóvá tette a Disznót.
A filmet megnézve amúgy érthető, hogy miért volt szükség Sarnoskira. Az Első nap legfőbb erénye ugyanis egyértelmeűen Sam hús-vér figurája, aki egy fesztiváldíjak tömkelegét begyűjtő kiváló dráma szereplőjeként is megállná helyét, pedig „csak” egy szörnyes akciófilmben láthatjuk őt. Ebben persze nagyrészt Lupita Nyong’óé az érdem, aki csodálatos alakítást nyújt az életről a betegsége miatt már lemondott Sam szerepében, aki mégis foggal-körömmel kapaszkodik abba, amikor a Földet támadás éri. Joseph Quinn karaktere már nem ennyire árnyalt, de ő sem marad alul, mivel képes egyszerre emberien gyávaként és hősiesen bátorként is megjeleníteni Ericet, aki aztán méltó, óvó társa lesz Samnek.
Hogy az Első nap mégsem tudja elérni az első két Hang nélkül-film színvonalát, az inkább annak köszönhető, hogy nem tesz hozzá túl sokat az eddigi kánonhoz. Vagyis harmadszor is azt nézhetjük végig, hogy csöndben kell lenni, különben jönnek a hangra pattanó rémek, és azonnal ki(deci)beleznek. Ez pedig egy kissé repetitívvé válik egy idő után. A látványvilág itt sokkal grandiózusabb, az egész jóval nagyobb szabású, mint Abbotték pisszenései, de talán épp ez veszi el kissé a feszültnek szánt jelenetek élét. Egy szimpla, de kétségtelenül szórakoztató túlélőfilmet látunk, egy új kalandot ebből a világból, csak történetesen a balhé legelején. Talán a későbbi darabokra tervezik a kibontást. Aztán persze az is lehet, hogy a Hang nélkül-sztorik megmaradnak mindig a kisemberek hányattatásainak, akik a szélsőségek hatására naggyá válnak. Ezt is szívesen nézzük.
