Egy legenda élete és tragédiája – a Schumacher-dokumentumfilm szépségei és hibái
A Schumacher című Netflix-dokumentumfilm egy egyértelmű fejlődéstörténet egy egyszerű német srácról, aki a sportvilág királya lett. Kisebb-nagyobb aránytévesztések miatt azonban mégsem lett tökéletes produkció.
„Michael Schumacher a Forma-1 történetének egyik / a legjobb versenyzője.”„Michael Schumacher legenda.”„Michael Schumacher milliók kedvence és példaképe a világon.” Nagy mondatok, őszinte és néha elcsépeltnek tűnő frázisok ezek. A Netflixen szeptember 15-én megjelent dokumentumfilm ezen mondatok mögé próbált benézni, és igyekezett megfejteni, hogy mitől érvényesek mindmáig. Mert hogy mindben van igazság, az senki számára nem kétséges.
Gyorsan túl kell esnünk valamin (hogy utána a lényegről beszéljünk), amit akár így is lehet értelmezni, ezért biztos, ami biztos, ideírom:
*** SPOILER ***
A bulvárlapok gyakran felháborítóan hatásvadász cikkei mellett azt ki kell mondanunk: nem tudjuk meg a filmből, hogy hogyan, milyen állapotok közt éli mindennapjait a most 52 éves Michael Schumacher, a Forma-1 történetének egyik legnagyobb alakja. Felesége, Corrina és fia, a szintén F1-es versenyző Mick elmondásaiból, testbeszédeiből sejthetünk valamit, ezeket összekombinálva az elmúlt lassan nyolc év szinte teljes hírzárlatával pedig annyit kispekulálhatunk, hogy a sportoló: nincsen jól. A többi azonban a család magánügye, a film pedig nem erről szól. Úgyhogy:
*** SPOILER VÉGE ***
Egyszerű és olcsó lenne azzal elütni a Schumacher-dokumentumfilmet, hogy „sokat akart markolni, de keveset fogott”. Ez esetben azonban nem a mennyiséggel volt gond, sokkalta inkább azzal, hogy a készítők a bőség zavarában nem tudták, miből mennyit markoljanak. Így nagyon szép íven indulunk, amikor bemutatják, honnan, milyen nehéz körülmények közül indult a legenda, és alaposan körbejárják a Forma-1-be kerülésének történetét. Ezen a ponton azonban
mintha zavarba jönnének, hogy a felületes nézőhöz vagy a hardcore sportrajongókhoz akarnak-e szólni.
Ami innentől jön, bizonyos szempontból megint SPOILER lehet, mert számos esemény méltatlanul nem került be a filmbe, ebből pedig muszáj megemlíteni párat.
Képtelenség mindenről beszélni, ami Schumachert „A Schumi”-vá tette, de az aránytévesztés szemmel látható: mert valóban fontos a kezdeti sikerek utáni négy szűk Ferrari-esztendőről beszélni, sőt az is kiváló dramaturgiai ötlet, hogy megmutatják: a színfalak mögött bizony már többen kezdtek a pilóta tehetségében is kételkedni.
Az azonban mindenképp meghökkentő, hogy az ezt az időszakot követő, világverő öt évet néhány percbe belesűrítik, majd jön a bejelentés 2006-ból: a legenda visszavonul. Újabb néhány képkocka után pedig már 2010-ben járunk, főhősünk immár mercis színekben pózol, hopp, már vissza is tért. Hol van az egymást követő 5, összesen pedig 7 vb-cím? (Ami több mint 15 évig rekordnak számított a sportágban.) Hol a rekordszámú pole-pozíció, dobogós hely vagy a 91 győzelem, ami a maga idejében majdnem kétszer annyi volt, mint a második helyezett Alain Prosté? A felületes F1-nézőnek ezeken a számokon keresztül lehetett volna bemutatni azt a hihetetlen teljesítményt, ami Michael pályafutását jellemezte.
Vagy 2003 tavasza, mikor édesanyja halála után kevesebb mint 24 órával futamgyőzelmet szerzett? Vagy a hatalmas teljesítményekből, taktikai húzásokból legalább néhány, ami megmutatná a film lényegét, azaz hogy mitől lett legenda a kezdetben néha kissé arrogáns német srácból? Ahogy elfért volna a filmben 2005, a Ferrari hanyatlásának éve, amikor a feltörekvő fiatal, Fernando Alonso letaszította a trónról a királyt, ami részben az első visszavonuláshoz is vezetett.
És akkor még a legfontosabb kérdést fel sem tettük: hova tűnt Rubens Barrichello?
A filmben meglehetősen jó ütemben megszólalnak olyan egykori csapatfőnökök és riválisok, mint Flavio Briatore, Mika Häkkinen, Jean Todt, Ross Brawn vagy – az eltűnésben ugyebár híresen jeleskedő – Damon Hill. A brazil csapattárs azonban, aki öt világbajnoki címhez asszisztált sokszor szinte megalázóan másodrendű szituációban, nincs sehol. Ha valaki, ő még egészen biztosan hozzá tudott volna tenni a film drámaiságához. Egyelőre meg nem magyarázott okokból azonban ő távolmaradt a projekttől.
A filmtől, amit azonban minden eddigi kritikám ellenére nyugodt szívvel ajánlok minden valódi és kocaszurkolónak egyaránt, mert amikor megtalálja a helyes arányokat, akkor profin dolgozik. Megmutatja a magabiztos versenyzőt, de egyben kétkedő sportembert. A végletekig – vagy talán azon is túl – precíz csapatjátékost és a teljesen laza bulikirályt. A versenypályákon olykor kegyetlen autóversenyzőt és a csodálatos családfőt és apát.
És ami a legfontosabb:
bátran és okosan megismertet minket a legenda „sötét oldalával” is.
Azaz a versenyzővel, aki egy sokak által máig vitatott manőverrel szerezte meg a vb-címet 1994-ben, és egy egyértelműen sportszerűtlennel vesztette el 1997-ben – utóbbi miatt utólag az egész azévi bajnokságból kizárták. Egy David Coulthard által felidézett történetből pedig az is kiderül: Michael Schumacher bár hibázni olykor tudott, de elismerni ezeket a hibákat szinte soha nem volt képes. Talán ez is a legendás bajnokok sajátja. Hogy valaki ennek ellenére szereti vagy éppen ezért, azt döntse el ki-ki maga. De azt hiszem, oda a világ szurkolóinak lényegesen nagyobb része eljutott már a 2013-as tragikus síbaleset előtt is, hogy „megbocsásson” az egykori vétkekért, és egyértelműen megszeresse a Forma-1 első német világbajnokát.
Amiben a film egyértelműen 100 százalékon teljesít, az a magánember bemutatása. A szórakoztató, mindig a társaság közepében bohóckodó sztárt ismerhetjük meg, aki a család elmesélése szerint ugyanakkor a világ egyik legjobb apukája és leggondoskodóbb férje is volt egyben. Nem utolsósorban pedig egy esendő ember, aki karrierje és magánélete legkülönbözőbb pontjain tudta megkérdőjelezni a szurkolók által nem megkérdőjelezhető tökéletességét.
A Schumacher című dokumentumfilm egy egyértelmű fejlődéstörténet. Egy fiatal, alsó-középosztálybeli fiú története, aki erővel, kitartással és szorgalommal jutott el álmai kapujába, amit berúgva aztán olykor voltak kisebb eltévedései, de minden kétséget kizáróan a valódi legendáknak kikövezett utat járta ki. Ha még egyszer láthatnánk-hallhatnánk, ahogy ezekről az évekről, ha mégoly röviden is, mesélne nekünk – azt hiszem, mindannyian elégedettek lennénk.
„Michael Schumacher a Forma-1 történetének egyik / a legjobb versenyzője.”„Michael Schumacher legenda.”„Michael Schumacher milliók kedvence és példaképe a világon.” Nagy mondatok, őszinte és néha elcsépeltnek tűnő frázisok ezek. A Netflixen szeptember 15-én megjelent dokumentumfilm ezen mondatok mögé próbált benézni, és igyekezett megfejteni, hogy mitől érvényesek mindmáig. Mert hogy mindben van igazság, az senki számára nem kétséges.
Gyorsan túl kell esnünk valamin (hogy utána a lényegről beszéljünk), amit akár így is lehet értelmezni, ezért biztos, ami biztos, ideírom:
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Az apja ismert bérgyilkos volt, börtönbe került egy taxis megveréséért, és lehet, hogy Matthew McConaughey az eltitkolt öccse – Woody Harrelson 65 éves
Nehéz feldolgozni egy egyetemistának, ha rádöbben, hogy az apja pénzért gyilkolt embereket. Woody mégis előnyt kovácsolt a traumatikus múltjából.
Woodrow Tracy Harrelson 1961. július 23-án született a texasi Midlandben (avagy vicces magyarsággal azt is írhatnánk, hogy Középföldén…), három fiú közül a legfiatalabbként (a bátjyai Jordan és Brett). Diane nevű édesanyja nevelte őket, aki titkárnőként dolgozott, hogy el tudja tartani a családot. Édesapja, Charles már korán ki-be járt az életükbe: hosszú időre elment, majd visszatért, majd újra elment, mígnem a különválás véglegessé vált Woody hétéves kora körül. Nem volt egyértelmű a búcsú, Charles ugyanis nem adott olyan magyarázatot a távozására, amit egy gyermek megérthetett volna. Diane viszont soha nem mondott rosszat Charlesról a fiainak. Woody később azt mondta, hogy ezért mélyen csodálta őt. Ettől függetlenül olyan haraggal nőtt fel, amit nem tudott magában elrendezni. Az iskolában apró dolgok is feldühítették, így a tanárok egy problémás gyereket láttak benne.
Később kiderült, hogy Charles miért tűnt el időnként. Bérgyilkosként tevékenykedett, akit már 1968-ban elítéltek egy Sam Degelia Jr. nevű texasi gabonakereskedő meggyilkolásáért. Letöltötte a büntetését, korai szabadlábra helyezést kapott, majd visszatért a régi életmódjához.
1979-ben, miközben Woody még tinédzser volt Ohióban, Charles 250 ezer dollárt fogadott el egy Jamiel Chagra nevű kábítószer-kereskedőtől egy szövetségi bíró meggyilkolásáért. 1979. május 29-én John H. Wood Jr. bíró, akit a szigorú ítéletei miatt „Maximum Johnnak” neveztek, kilépett San Antonio-i otthonából. Egyetlen lövés találta el a hátán, azonnal meghalt. Ez volt a 20. század első olyan gyilkossági ügye az Egyesült Államokban, amelynek áldozata egy hivatalban lévő szövetségi bíró volt. Az FBI az egyik legnagyobb szabású nyomozását indította el, amelybe mind az 54 helyi irodáját bevonta. Charles Harrelsont végül 1980 szeptemberében tartóztatták le egy hat órán át tartó patthelyzet után, amikor kokain hatása alatt képzeletbeli ügynökökre lövöldözött, majd végül megadta magát. 1982 decemberében kétszeres életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Menteni próbálta gyilkos apját
Woodynak minderről fogalma sem volt, csak az egyetemen tudta meg az igazságot. A rádióban hallotta meg az apja nevét egy, a tárgyalásról szóló híradásban. Sokkos állapotban ment haza, hogy kérdőre vonja az anyját. Ekkor értette meg, ki is volt valójában Charles. A felfedezés annyira megrázta, hogy elvesztette a vallásos hitét, elkezdett inni, és folyton verekedésekbe keveredett.
Később átköltözött az ohiói Lebanonba, ahol senki nem ismerte a múltját, itt fedezte fel a színészetet. 1983-ban szerezte meg a színházi és irodalmi diplomáját a Hanover College-ban. Az egyetem után pedig szinte nincstelenül érkezett meg New Yorkba, hogy meghallgatásokra járjon.
23 éves korára már nem volt biztos benne, hogy a televíziózásban szeretne karriert építeni, mivel nagyon nem volt elégedett a műsorok színvonalával. Mindazonáltal, amíg meg nem kapta a nagy áttörését jelentő szerepét, a tipikus éhező művész életét élte. Szinte minden munkát elvállalt New Yorkban, amit csak kaphatott: pincérkedett, edzőtermi szórólapokat ragasztott ki a helyi üzletekben és kávézókban, vagy például egy vidámparkban gitározott egy polkabandával. Állítólag 17 ilyen és ehhez hasonló furcsa állása volt ez idő alatt.
1985-ben aztán a castingpróbálkozásait siker koronázta: megkapta Woody Boyd szerepét a Cheers című szitkomban, a karaktert pedig 200 epizódon keresztül egészen 1993-ig alakította.
Közben persze filmszerepeket is kapott, először 1986-ban a Vadmacskák című sportfilmben Goldie Hawn mellett, majd különféle tévéfilmek következtek. A második mozifilmjére 1991-ig kellett várni, az L.A. Story: Az őrült városban azonban még csak egy nyúlfarknyi szerep jutott neki. Az ugyanabban az évben bemutatott Doc Hollywoodban már egy komolyabb mellékkaraktert játszhatott el, az 1992-es Zsákolj, ha tudsz!-ban pedig már főszerepet kapott Wesley Snipesszal együtt. Ez a kosaras film volt az ő nagy mozis áttörése, utána nem is volt megállás: jött a Tisztességtelen ajánlat (1993), a Két cowboy New Yorkban (1994), a Született gyilkosok (1994), újra Wesley Snipes mellett a Pénzvonat (1995), a Tökös tekés (1996), valamint a Larry Flynt, a provokátor (1996) címszerepe, amiért megkapta az első Oscar-jelölését is. Woody innentől kezdve már világsztár volt abszolút főszerepekkel (Palmetto, Hi-Lo Country, Ilyen a boksz, Az utolsó gyémántrablás stb.) vagy jelentőségteljes cameókkal (Amikor a farok csóválja…, Az őrület határán, Ki nevel a végén? stb.). A karrierje során gyakran játszott összetett karaktereket, traumákkal teli, nehéz múltú férfiakat, akik a fény és a sötétség határán egyensúlyoztak. Hitelesen alakította őket, hiszen otthon érezte magát ebben a közegben.
Egyébként soha nem fordult el teljesen az apjától. Hatalmas összegeket költött arra, hogy új tárgyalást érjen el, mert úgy vélte, az ítélet bizonyos elemei igazságtalanok voltak. Kapcsolatban maradt Charlesszal.
Az édesanyjáról, Diane-ről pedig így beszélt egyszer: „El kell ismernem, hogy soha nem fordított minket az apánk ellen. Soha nem mondott róla semmi rosszat, egyszer sem.” Charles Voyde Harrelson végül 25 év raboskodás után, 2007. március 15-én szívrohamban halt meg a coloradói szövetségi Supermax börtönben. 68 éves volt. Különféle írásokat hagyott hátra, amelyek évtizedeken keresztül mesélik el a számos erőszakos cselekményhez kapcsolódó életét.
Woody Harrelson, a provokátor
Bár Woody természetesen semmilyen szinten nem hasonlítható az apjához, azért a baj őt sem kerülte el, nem egyszer került a rendőrség látóterébe. Először 21 éves korában tartóztatták le. „Rengeteg düh lakozott bennem. Gyakran kaptam dührohamokat, és sokat verekedtem. Bárokba jártam, és megvertem azokat a srácokat, akiket zaklatóknak tartottam. Mindenhol sebhelyek vannak rajtam” – mesélte erről az időszakról később. 2002-ben aztán azzal keltette fel a média figyelmét, hogy kábítószer hatása alatt három másik nővel együtt rajtakapták egy londoni hotelszobában. Ráadásul az ott tartózkodása alatt még nagyobb zűrt kavart azzal, hogy összeverekedett egy taxisofőrrel. Aznapra rács mögé is került, ma pedig már életének egyik legrosszabb éjszakájaként emlegeti ezt. Az ügyet később ejtették, miután Harrelson 550 fontot fizetett az incidensben érintett taxisnak. Egyébként ezt az esetet dolgozta fel a saját maga által rendezett, és élőben közvetített, 2017-es Elveszve Londonban című filmjében, amelyben természetesen önmagát alakítja.
Ugorjunk előre hat évet! 2008-ban Josh Levine, a TMZ hírportál fotósa pert indított Woody ellen egy 2006-os állítólagos támadás miatt, ami egy hollywoodi éjszakai klub előtt történt. Az esetről készült videófelvétel látszólag azt mutatta, hogy Harrelson megragadta a fényképezőgépét, és összetűzésbe keveredett a fotóssal. A Los Angeles-i ügyészek elutasították a színész elleni vádakat, de Levine még azon a nyáron újabb pert indított, amelyben 2,5 millió dollár kártérítést követelt. Az ügyet a bíróság 2010 áprilisában újra lesöpörte az asztalról.
35 éve…
Woody a karrierje legelején, 1985-ben, 24 évesen vette feleségül Nancy Simont (aki nem volt akárki, hiszen az ismert drámaíró Neil Simon lányáról van szó) a mexikói Tijuanában. A házasságot egyáltalán nem gondolták komolyan, inkább poénból csinálták, és azt tervezték, hogy másnap el is válnak, ám amikor visszatértek a házasságkötő irodába, az zárva volt, így további tíz hónapig házasok maradtak.
A színész több mint 20 évvel később, 2008-ban aztán már nagyon is komoly szándékkal mondta ki a boldogító igent Laura Louie-nak, a Yoganics (bioélelmiszer-házhozszállítási szolgáltatás) társalapítójának. Ők ketten még 1987-ben ismerkedtek meg, amikor Laura még Harrelson személyi asszisztenseként dolgozott.
Közben Woody olyan sztárokkal kavart, mint Penelope Ann Miller vagy Carol Kane, sőt, 1991-ben még Glenn Close-szal is együtt volt egy rövid ideig. Majd jött a nagy szerelem, ’91-ben szerettek ugyanis egymásba Laurával, akivel máig, vagyis már 35 éve együtt vannak, és ez idő alatt három közös lányuk született: Deni 1994-ben, Zoe 1996-ban, Makani pedig egy kicsit lemaradva a nővéreitől, 2006-ban.
A talán eltitkolt testvér
Woody közben folyamatosan dolgozott színészként, és elmondhatja magáról, hogy a karrierje során mindvégig a figyelem középpontjában tudott maradni, és sosem kényszerült a B-kategória birodalmába. Olyan filmekben tűnt fel többek között, mint a Kőkemény Minnesota (2005), a Nem vénnek való vidék (2007), a Hét élet (2008), A harcmező hírnökei (2009), a Zombieland első és második része (2009, 2019), a 2012 (2009), Az éhezők viadala-franchise (2012–2015), A hét pszichopata és a si-cu (2012), a Szemfényvesztők-trilógia (2013, 2016, 2025), az Egy magányos tinédzser (2016), A majmok bolygója: Háború (2017), a Három óriásplakát Ebbing határában (2017), a Solo: Egy Star Wars-történet (2018), a Midway (2019), a Venom 2: Vérontó (2021), A szomorúság háromszöge (2022) vagy a Vigyél a holdra (2024), sorozatfronton pedig a Cheersen kívül talán a True Detective (magyar címén A törvény nevében) első évadát (2014) és A Fehér Ház vízszerelőit (2023) fontos megemlíteni.
Oscar-díjra eddig három ízben jelölték, az említett Larry Flynt, a provokátoron kívül A harcmező hírnökei és a Három óriásplakát Ebbing határában mellékszerepeiért, de egyikért sem kapta meg a szobrocskát.
Apropó, True Detective! 2023-ban Harrelson régi jó barátja és színésztársa, Matthew McConaughey kijelentette, könnyen előfordulhat, hogy ő és Woody esetleg féltestvérek, csak eddig nem tudtak róla.
McConaughey édesanyja, Kay ugyanis azt állította, hogy Matthew fogantatásának idején a hivatalos apán, Jim McConaughey-n kívül intim kapcsolata volt Charles Harrelsonnal is… Lassan tényleg filmre kívánkozik ez az életút. Sőt, egy sorozat már el is készült, Brothers címmel kerül majd fel idén szeptember 23-án az Apple TV+ felületére, Woody és Matthew pedig önmagukat játsszák majd benne, ahogy együtt próbálnak élni egy texasi farmon, ami próbára teszi a barátságukat.
Woodrow Tracy Harrelson 1961. július 23-án született a texasi Midlandben (avagy vicces magyarsággal azt is írhatnánk, hogy Középföldén…), három fiú közül a legfiatalabbként (a bátjyai Jordan és Brett). Diane nevű édesanyja nevelte őket, aki titkárnőként dolgozott, hogy el tudja tartani a családot. Édesapja, Charles már korán ki-be járt az életükbe: hosszú időre elment, majd visszatért, majd újra elment, mígnem a különválás véglegessé vált Woody hétéves kora körül. Nem volt egyértelmű a búcsú, Charles ugyanis nem adott olyan magyarázatot a távozására, amit egy gyermek megérthetett volna. Diane viszont soha nem mondott rosszat Charlesról a fiainak. Woody később azt mondta, hogy ezért mélyen csodálta őt. Ettől függetlenül olyan haraggal nőtt fel, amit nem tudott magában elrendezni. Az iskolában apró dolgok is feldühítették, így a tanárok egy problémás gyereket láttak benne.
Később kiderült, hogy Charles miért tűnt el időnként. Bérgyilkosként tevékenykedett, akit már 1968-ban elítéltek egy Sam Degelia Jr. nevű texasi gabonakereskedő meggyilkolásáért. Letöltötte a büntetését, korai szabadlábra helyezést kapott, majd visszatért a régi életmódjához.
1979-ben, miközben Woody még tinédzser volt Ohióban, Charles 250 ezer dollárt fogadott el egy Jamiel Chagra nevű kábítószer-kereskedőtől egy szövetségi bíró meggyilkolásáért. 1979. május 29-én John H. Wood Jr. bíró, akit a szigorú ítéletei miatt „Maximum Johnnak” neveztek, kilépett San Antonio-i otthonából. Egyetlen lövés találta el a hátán, azonnal meghalt. Ez volt a 20. század első olyan gyilkossági ügye az Egyesült Államokban, amelynek áldozata egy hivatalban lévő szövetségi bíró volt. Az FBI az egyik legnagyobb szabású nyomozását indította el, amelybe mind az 54 helyi irodáját bevonta. Charles Harrelsont végül 1980 szeptemberében tartóztatták le egy hat órán át tartó patthelyzet után, amikor kokain hatása alatt képzeletbeli ügynökökre lövöldözött, majd végül megadta magát. 1982 decemberében kétszeres életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Zsenge tinikoromban, amikor először láttam a tévében a The Nobodies című Marilyn Manson-dal klipjét, teljesen magával ragadott az újszerű hangzás és képi világ, és alig vártam, hogy beszerezzem a Holy Wood lemezt kazettán. Anyukám akkor még aggódva figyelte a zenei ikonjaim változását, hiszen a Spice Girlstől elég nagy lóugrás volt ez a groteszk figura.
2005-ben a Papp László Arénában láthattam Mansont (eredeti nevén Brian Warnert) és a bandáját először, ami hatalmas élmény volt számomra, főleg, hogy nem sok 17 évesnek adatik meg egy ekkora kaliberű koncert-dopaminlöket. Utána viszont elég nagy csalódásként éltem meg a 2017-ben tartott Budapest Parkos koncertet, mert az akkor 48 éves frontemberbe szinte hálni járt a lélek: egyfolytában oxigénpalackból szívta a levegőt, ami egészen szánalmas látványt nyújtott, tekintve, hogy a metál nagy öregjei, Dickinsonnal és Halforddal az élen, nyugdíjasként is végigugrálnak – meg énekelnek top formában két órát. Utolsó tőrdöfésként pedig a koncert végén – az akkori nagy kedvenc bandámtól, a Linkin Parktól – játszották le az In The End dalt, mivel hamar elterjedt a hír a közönség soraiban, hogy Chester Bennington öngyilkos lett, úgyhogy mindenfelé zokogó lányok ültek összetörve a földön.
Ezek után nem tudtam, hogy mire számítsak a harmadik Manson-koncertemen, főleg, hogy a turné egyéb állomásain nagyobb stadionokban vagy szabadtéri fesztiválokon lép fel, itthon pedig ismét a Budapest Park lett a helyszín, de annak legalább örültem, hogy hamar telt házas lett a buli. Azonban minden várakozásomat felülmúlta az este, ugyanis a jelenleg 57 éves Marilyn Manson főnixként éledt újra hamvaiból a látványos szétesések és súlyos szexbotrányok után.
Az énekes látványosan kirobbanó formában volt – persze szebb ugyan nem lett, de hozta a tőle megszokott stíluselemeket a gólyalábtól a kalapokon és bizarr fejdíszeken át a szőrmellényig, az ikonikus sminkjével.
Többé-kevésbé interaktív volt a koncert, hiszen sokszor szólt a közönséghez, kiemelve, hogy örül, hogy visszatérhetett Budapestre, valamint többször kifejezte a szeretetét (a nagyérdemű és a különféle szerek iránt is).
Igazi slágerparádéban lehetett részünk, hiszen olyan legendás dalok csendültek fel, mint a Disposable Teens, a This Is The New Shit, a – kötelezően világító telefonokkal együtt énekelt – Sweet Dreams, illetve a mOBSCENE és a The Beautiful People, amelyek mind visszarepítettek Manson legütősebb albumai közé. A lelkes nézősereg végig énekelt, csápolt és ugrált, ami jól mutatta, hogy zömében ősrajongókról van szó.
A zenekar többi tagja kevésbé érvényesült a koncerten, és nem volt különösebb kémia sem közöttük, de ez a folyamatos tagcseréknek is betudható. Azonban kiemelném, hogy fent a karzatról hallgatva mennyire jól szólt az egész este, köszönöm a hangosító brigádnak, hogy ennyire élvezhetővé tette a bulit.
Szikora Robi átka ide vagy oda, Marilyn Manson bizony remekül megcsinálta és kitalálta magát, és az egész előadói jelenség rendkívül szuggesztív, karizmatikus és magával ragadó.
Remélem, nem kell egy újabb évtizedet várnom arra, hogy ismét meghallgathassam hazai környezetben az antikrisztus szupersztárt.
Setlist:
Nod If You Understand
Disposable Teens
Angel With The Scabbed Wings
Great Big White World
This Is The New Shit
Dried Up Tied And Dead To The World
Exit Wound
The Nobodies
Diary Of A Dope Fiend (Interlude)
The Dope Show (with I Don't Like The Drugs Intro)
Sweet Dreams (Are Made of This)
mOBSCENE
The Beautiful People
Tourniquet
Personal Jesus
If I Was Your Vampire
Zsenge tinikoromban, amikor először láttam a tévében a The Nobodies című Marilyn Manson-dal klipjét, teljesen magával ragadott az újszerű hangzás és képi világ, és alig vártam, hogy beszerezzem a Holy Wood lemezt kazettán. Anyukám akkor még aggódva figyelte a zenei ikonjaim változását, hiszen a Spice Girlstől elég nagy lóugrás volt ez a groteszk figura.
2005-ben a Papp László Arénában láthattam Mansont (eredeti nevén Brian Warnert) és a bandáját először, ami hatalmas élmény volt számomra, főleg, hogy nem sok 17 évesnek adatik meg egy ekkora kaliberű koncert-dopaminlöket. Utána viszont elég nagy csalódásként éltem meg a 2017-ben tartott Budapest Parkos koncertet, mert az akkor 48 éves frontemberbe szinte hálni járt a lélek: egyfolytában oxigénpalackból szívta a levegőt, ami egészen szánalmas látványt nyújtott, tekintve, hogy a metál nagy öregjei, Dickinsonnal és Halforddal az élen, nyugdíjasként is végigugrálnak – meg énekelnek top formában két órát. Utolsó tőrdöfésként pedig a koncert végén – az akkori nagy kedvenc bandámtól, a Linkin Parktól – játszották le az In The End dalt, mivel hamar elterjedt a hír a közönség soraiban, hogy Chester Bennington öngyilkos lett, úgyhogy mindenfelé zokogó lányok ültek összetörve a földön.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Elvesztette a bizalmunkat” – Újabb nyílt levélben támadja a vezetést az Operettszínház társulata
A Budapesti Operettszínház több mint ötven művésze újabb nyílt levélben fejezte ki elégedetlenségét a színház vezetésével szemben. A levélben név szerint is elhatárolódtak Orbán János Dénestől és dr. Rózsás Péter ügyvezetőtől.
Tovább mélyül a botrány a Budapesti Operettszínházban: a társulat több mint ötven tagja – köztük a színház legismertebb sztárjai – újabb nyílt levélben jelentette ki, hogy a színház jelenlegi vezetése elveszítette a szakmai és emberi bizalmukat.
A művészek most már név szerint is elhatárolódtak Orbán János Dénes írótól, valamint dr. Rózsás Péter ügyvezetőtől, és felelősségvállalásra szólították fel a teljes vezetőséget, a főigazgatótól a balettigazgatóig.
A levél szerint sokan csak azért nem merték aláírni a nyilatkozatot, mert tartanak a vezetőség retorziójától.
A művészek nehezményezik, hogy korábbi kérdéseikre nem kaptak érdemi választ. „A vezetés levelében közölt gazdasági magyarázatok és statisztikai átlagok nem változtatnak a mindennapi valóságunkon” – írják, hozzátéve, hogy továbbra is alacsony anyagi megbecsültséget és csökkenő szakmai lehetőségeket tapasztalnak. A levél szerint elfogadhatatlan, hogy miközben a társulattól forráshiányra hivatkozva vontak meg bemutatókat, a vezetőség egyetlen külsős szerző százmilliós projektjeire koncentrált.
A kialakult válsághelyzetre hivatkozva a művészek egyértelműen fogalmaztak: „A Budapesti Operettszínház vezetése elveszítette a társulat szakmai és emberi bizalmát.”
A dolgozók a fenntartó minisztérium által elrendelt vizsgálat és a hűtlen kezelés gyanúja miatti feljelentés lezárását várják, amely szerintük megerősíti, hogy aggályaik megalapozottak voltak.
Az ügy múlt héten robbant ki, amikor kiderült, hogy a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. 422,9 millió forintot fizetett ki Orbán János Dénesnek különböző művei felhasználási jogaiért, miközben az író a szervezet szakmai vezetője volt. Rövidesen napvilágot látott, hogy az Operettszínház is valamivel több mint 90 millió forintot fizetett az írónak, a színház ügyvezetője, dr. Rózsás Péter pedig egyben a Kárpát-medencei Tehetséggondozó ügyvezetője is. Erre reagálva a társulat harmincöt tagja egy első nyílt levélben kért azonnali magyarázatot. Kiss-B. Atilla főigazgató akkor azzal védekezett, hogy a kifizetések külső, célzott pályázati forrásokból valósultak meg, és nem érintették a színház alapműködését.
Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár feljelentést tett nagy értékű hűtlen kezelés gyanúja miatt, a tárca pedig visszavont 1,3 milliárd forintnyi, a költőhöz köthető támogatást.
A botrányra a kormány is reagált: feljelentést tettek, a tárca pedig visszavont 1,3 milliárd forintnyi, a költőhöz köthető támogatást.
Az ügyben megszólalt Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója is, aki szerint egy librettóért tízmilliókat, nemhogy százmilliókat elkérni „képtelenség”.
A Színházi Kritikusok Céhe az Operettszínház teljes működésének átvilágítását sürgette, az ügy pedig nyilvános üzenetváltáshoz vezetett Orbán János Dénes és L. Simon László között is.
Tovább mélyül a botrány a Budapesti Operettszínházban: a társulat több mint ötven tagja – köztük a színház legismertebb sztárjai – újabb nyílt levélben jelentette ki, hogy a színház jelenlegi vezetése elveszítette a szakmai és emberi bizalmukat.
A művészek most már név szerint is elhatárolódtak Orbán János Dénes írótól, valamint dr. Rózsás Péter ügyvezetőtől, és felelősségvállalásra szólították fel a teljes vezetőséget, a főigazgatótól a balettigazgatóig.
A levél szerint sokan csak azért nem merték aláírni a nyilatkozatot, mert tartanak a vezetőség retorziójától.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A szervezők váratlanul, egy héttel az időpont előtt törölték a július 29-re meghirdetett fellépést. Az énekesnő első önálló, teljes estés magyarországi koncertjét adta volna a Budapest Parkban.
Alig egy héttel a tervezett időpont előtt törölték Rita Ora első önálló budapesti koncertjét, amit jövő szerdán, július 29-én tartottak volna a Budapest Parkban – szúrta ki a MusicDaily. A hír megjelenésekor a szervező Live Nation felületén az esemény még elérhető volt, mostanra azonban már eltűnt.
A szervezők e-mailben értesítették a jegyvásárlókat, a fellépés „helyi produkciós nehézségek miatt” marad el.
A Budapest Park hivatalos eseményoldalán azt közölték, hogy a jegyek visszaváltásának menetéről hamarosan e-mailben küldenek részletes tájékoztatást. Arról egyelőre nincs információ, hogy a koncertet egy későbbi időpontban pótolnák-e.
Az énekesnő magyarországi fellépései körül nem ez az első bizonytalanság. Sokan emlékezhetnek a 2024-es Campus Fesztiválos fellépés lemondására, amit az utolsó pillanatban kellett törölni. Akkor a sztár Budapesten lett rosszul és kórházba került, ezért orvosi tanácsra nem tudta vállalni a debreceni koncertet.
A mostani alkalom különösen fájó lehet a rajongóknak, mert ez lett volna Rita Ora első önálló, teljes estés koncertje a fővárosban, amire február óta készültek.
Az énekesnő korábban több nagy fesztiválon, köztük a Balaton Soundon, az EFOTT-on és a szegedi SZIN fesztiválon is fellépett már.
Alig egy héttel a tervezett időpont előtt törölték Rita Ora első önálló budapesti koncertjét, amit jövő szerdán, július 29-én tartottak volna a Budapest Parkban – szúrta ki a MusicDaily. A hír megjelenésekor a szervező Live Nation felületén az esemény még elérhető volt, mostanra azonban már eltűnt.
A szervezők e-mailben értesítették a jegyvásárlókat, a fellépés „helyi produkciós nehézségek miatt” marad el.
A Budapest Park hivatalos eseményoldalán azt közölték, hogy a jegyek visszaváltásának menetéről hamarosan e-mailben küldenek részletes tájékoztatást. Arról egyelőre nincs információ, hogy a koncertet egy későbbi időpontban pótolnák-e.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
