News here
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

„Egy afganisztáni menekültről szóló filmmel nehéz felvenni a versenyt”, mondja Bergendy Péter, a Post Mortem rendezője

Az első magyar horrorfilm rendezőjével beszélgettünk arról, hogy lehet színvonalas filmet készíteni egy amerikai produckció büdzséjének töredékéből, kérdeztük az oscar-esélyekről és arról is, hogy miért pont kísértetfilmet forgatott.

Link másolása

hirdetés

Magyarország a Post Mortemet nevezte az Oscar-díjra. A filmről írt kritikánkat itt olvashatod. Bergendy Péter rendezővel a bemuató után beszélgettünk.

– Mi volt előbb? A szándék, hogy legyen magyar horrorfilm, vagy az ötlet?

– A horrorfilmek mindig is közel álltak hozzám. Már gyerekkoromban is láttam horrorfilmeket Super 8-as verzióban. Később, pszichológusként is horrorfilmekkel foglalkoztam.

Aztán egy ideig háttérbe szorultak, de A vizsga és a Trezor után elgondolkoztam, mit kéne csinálni. Akkor jutott eszembe, hogy vissza kéne térni a horror műfajához.

Az ötlet egyébként onnan jött, hogy egyszer, télen, a szentendrei skanzenben kerestünk forgatási helyszíneket, és rájöttünk, milyen nagyszerű helyszín, mert télen zárva van. Nyugodtan lehet forgatni.

hirdetés
Ekkor gondoltunk arra, hogy egy magyar, falusi környezetben játszódó horrorfilmet kellene csinálni.

– Ha az ember azt hallja, hogy „magyar” horrorfilm, óhatatlanul vegyes érzések vannak benne. Sokszor előfordul, hogy amikor egy külföldön népszerű dolognak megcsináljuk a magyar változatát, akkor valami erőltetett, gagyi dolog lesz belőle – kicsit, mint a magyar narancs. De ez tényleg egy hiteles, ízig-vérig magyar történet, hiszen amiről szól, az a történelmünk része volt.

– Nem véletlenül ebbe a korba helyeztük a történetünket. Az első világháború utáni időszak a magyar történelem egyik legsúlyosabb traumája.

Aztán gondolkoztunk, mi legyen a sztori. Azt vettem észre, hogy a post mortem fotózás mindenkinek megbizsergeti a fantáziáját. Érdemes lenne egy horrorba beletenni, korábban nem nagyon volt ilyen.

A kísértettörténet pedig onnan jött, hogy a magam részéről nem nagyon félek a horrorfilmektől, de a kísértettörténetektől igen, és ehhez illik is a halott fotózás témája.

– A post mortem fotózás Magyarországon is szokás volt? Angliáról hallottam, de Magyarország kapcsán még nem találkoztam vele.

– Egész Európában készültek ilyen fotók. Abban az időben az emberek nem nagyon engedhették meg magukat, hogy lefotóztassák magukat, mert sokba került. Ezért az életük fontos pillanataira tartogatták a fotózást.

A post mortem fotókon ugyebár a halottakat örökítették meg szeretteik körében. A legtöbb ilyen fotó egyébként gyerekekről készült. Az ő emléküket próbálták így megörökíteni.

Magyarországon a tipikus post mortem fotózás nem hiszem, hogy elterjedt volt, de azért ugyanúgy itt is készültek fotók halottakról.

– Akkor talán ezért lett a főszereplő, Tomás, német? Hogy külföldről elhozza Magyarországra ezt a divatot?

– Ennek meglehetősen racionális oka van. Amikor elkezdtük a történetet fejleszteni, az akkori producerünk – akivel aztán elváltak útjaink – javasolta, hogy rakjunk bele egy külföldi karaktert, mert talán segítené a film külföldi eladását. Aztán sok minden megváltozott, de azt megtartottuk, hogy a főhős legyen német.

– Nem vagyok kimondottan horror rajongó, a jó filmeket szeretem, amik között akad horror is, mint például Az ördögűző. A legtöbb horrorfilmen általában nevetni szoktam, mert annyira kiszámíthatóak.

A Post Mortemben viszont sokszor azt érzetem, hogy a horrorok szabályai szerint itt mindjárt történni fog valami, de mégsem akkor jött az ijesztés, hanem amikor nem is számítottam rá.

– Próbáltam a filmet a saját horrorfilmnézői elvárásaim szerint megcsinálni. Teljesen tudatosan építettük fel az egyes jeleneteket, és mutogatunk olyan dolgokat, hogy na, talán innen kéne majd támadnia annak a kísértetnek, de aztán mégsem onnan támadunk. Én ezeket nagyon bírom.

Illetve úgy érzem, a halálesetek is elég kreatívak.

Igyekeztünk nem szokványos elemeket belerakni, amiktől más lesz, mint a többi kísértetfilm.

– A munka során próbált megidézni nagy példaképeket?

Az ördögűző nekem is nagy kedvencem, vagy például a Halloween. A hatásokat, vagy a hangulatukat tekintve ezek mindenképp hatottak a mi filmünkre is.

– Nyilván meghatározó, hogy egészen más dimenziókban dolgoztak, mint az amerikai filmesek. Ennek ellenére a film szerintem bárhol megállná a helyét. Hogy sikerült kipótolni a hiányosságokat?

– Lelkesedéssel. Ennek a filmnek a költségvetése egy átlagos, alacsony költségvetésű amerikai horrorfilm büdzséjének a fele.

Amiben nincsenek trükkök, mai történet, nincsenek díszletek, néhány szereplős. Mi pedig csináltunk egy kosztümös filmet, sok szereplővel, jelmezekkel, bonyolult trükkökkel.

Amikor nekiálltunk a filmnek, tudtuk mennyi pénzünk van rá. Tudtuk, hogy a dupláját is simán el tudnánk költeni, de el kellett dönteni, hogy megcsináljuk annyiért, vagy lemondunk róla.

Úgy döntöttünk, hogy igen, megcsináljuk. A stábtagok lelkesedése, hozzáállása segített, hogy el tudjunk készíteni egy amerikai minőségű filmet.

Ha ez a film Amerikában készül, akár a tízszeresébe is kerülhetett volna.

– Azt olvastam egy korábbi interjúban, hogy a halottakat táncosok alakították.

– Arra nem volt pénzünk, hogy bábukat gyártassunk, méreg drága lett volna. A rendezőasszisztensem, György Csilla ötlete volt, hogy a halottak eljátszására kérjünk meg táncosokat, nekik van olyan testtudatuk és test koordinációjuk, hogy képesek legyenek mozdulatlanok maradni.

Természetesen a háttérbe kifektetett hullák között voltak bábok, de a fényképezett halottak közül egy kivételével mind táncos volt.

Nagyon jó karaktereket találtunk, és nagyon lelkesen vettek részt a munkában. Ettől függetlenül, az utómunka során számítógéppel bele kellett még nyúlnunk, például a szemek mozgása miatt. Ugyanis ha valakinek elmozdítjuk a fejét, a szeme reflex szerűen mozogni kezd.

– Nekem kicsit az Egyenesen át is eszembe jutott, az átjárás a halottak világába…

– A horrorfilmek egyik alapkérdése, hogy mi van a halál után. A mi filmünk is erre játszik rá, egy halál közeli állapotba kerülünk. A Post Mortem nem feltétlenül akar magyarázatot adni minderre, de egyfajta szimbolikus nyelvvel talán mégiscsak közelebb visz minket a halál feldolgozásához.

– Adja magát a kérdés: Ön hisz a kísértetekben, vagy akár a túlvilágban?

– Azt mondom, hogy „is”: Ez hangulat kérdése is. Az biztos, hogy létezik valami természetfeletti dolog, ami lehet, hogy az emberből, a tudattalanjából jön, vagy a kollektív, közös tudattalanunkból, ha jungi nézőpontból szeretnénk a kérdést megközelíteni.

Valami létezik, amikor összeállnak a dolgok, amikor véletlen egybeesések történnek, ami lehet akár üzenet a túlvilágról, vagy a tudattalanunkból.

De azt hiszem, ez egy emberi dolog, az ember sajátja az, hogy van valami természetfeletti benne.

– Vannak különféle szellem típusok. Démonok, kopogó szellemek, üvöltő szellemek… A Post Mortemben meghatározták tudatosan, hogy a „mi” szellemeink micsodák?

– Próbáltuk ötvözni. Vannak úgy nevezett poltergeist jelenségek a filmben, de vannak megtestesülések is, amikor a kísértetek megjelennek a szereplők között. Vagy például a prekogníció jelensége is szerepel, amikor egy jövőbeli eseményt vetítenek előre.

Ezt elég tudatosan végig vittük a filmben. Nem feltétlenül kell a nézőnek megértenie, de nekünk, a film belsőlogikájához elengedhetetlen volt, hogy felfűzzük a kísértetjelenségeket egy ilyen szálra.

– A színészekkel mennyire kell megbeszélni, hogy mi miért történik?

– Van, amit megbeszéltünk, hogy ez ezért és ezért van, de van olyan is, amit csak forgatás közben, vagy akár a vágóasztalon rakunk össze, hogy mi miből következik. A filmforgatás, egy dinamikus folyamat, az alkotás a vágóasztalon válik kerek egésszé.

– Mennyire okoz nehézséget a színészeknek az, hogy olyan kísértetekkel kell hadakozniuk, akik ott sincsenek, hiszen csak utómunkában kerülnek oda?

– Minden színésznek nagy feladat olyan színészekkel játszani, akiket nem lát. Ugyanakkor, ma már a filmek többségében olyan számítógépes trükkök vannak, hogy a mai színészeknek erre fel kell készülniük.

Szerencsére profi színészeink voltak, és megbíztak bennem. Tehát ha valakinek azt mondtam, hogy félj jobban, mert itt valami ijesztő fog történni, akkor próbálta kihozni magából.

– A Post Mortemet nevezi Magyarország az Oscar-díjra. Ezt kik és mi alapján döntik el?

– Ez a Nemzeti Filmintézet hatásköre. Van egy döntőbizottság, ők választják ki, hogy az adott évben bemutatott filmek közül melyik mehet az Oscarra.

Ennek nagyon pontos szabályai vannak, például fontos szempont, hogy mennyit beszélnek benne magyarul. Meg kellett mérnünk, hogy mennyi dialógus szerepel a filmben – összesen 17 percet beszélnek a közel két órás filmből –, és hogy ebben a 17 percben mennyi a magyar szöveg.

Az is fontos, hogy minőségi film legyen. Olyan, ami Amerikában tetszést arathat. A Post Mortemnek van eleje, közepe és vége, tehát klasszikus dramaturgiát követ, mint az amerikai filmek szoktak.

Az sem árt, ha van valami társadalmi tartalma.

A Post Mortemben az allegória szintjén a magyarságról, a magyar történelemről beszélünk.

Az más kérdés, hogy nem biztos, hogy ezt egy hollywoodi fodrász érteni fogja…

– A statisztikák alapján mik az esélyei egy horrornak?

– Tény és való, hogy nem túl sok horror film kapott eddig Oscart.

– És ha igen, akkor is inkább az effektek, maszk, esetleg a hang...

–Igen, bár most a Tűnj el megkapta a legjobb forgatókönyvért járó díjat.

Meglátjuk. Szerencsére Amerikában a horror nem számít elátkozott műfajnak, emiatt nincs hátrányban a filmünk. De például egy afganisztáni menekültről szóló filmmel nehéz felvenni a versenyt.

A nemzetközi film kategóriában különösen szeretik a kurrens politikai és társadalmi problémákat feldolgozó alkotásokat.

– Az viszont bizakodással tölt el, hogy a film nagyon szépen szerepel a különböző fesztiválokon.

– 28 fesztiválra jutott el a film, és összesen 23 díjat nyert. Ebben benne van az a négy Magyar Mozgókép Díj, amit nyáron kaptunk. 18 versenyprogramban szerepeltünk, ami nagyon nagy szó. Ezek elsősorban európai fantasztikus, horror és science-fiction filmfesztiválok.

Amerikában Torontóban szerepeltünk, ahonnan 10 díjat hoztunk el, ez is azt mutatja, hogy Amerikában a filmünk nyitott kapukat dönget.

– Mennyi ideig tartott, hogy ez a film elkészülhessen?

– Nyolc év. 2012 nyarán adtuk be a történetet kreatív partneremmel, Hellebrandt Gáborral a tervet egy közönségfilmes pályázatra. Akkor indult a fejlesztés, és 8 év alatt elkészült. 2018 november-december és 2019 január-februárjában volt a forgatás.

– Hogyan tovább?

– Sok új ötlet van, de konkrétum egyelőre nincs. A film Torontóban kapott egy olyan díjat a közönségtől, ami arról szól, hogy ennek a filmnek szeretnék látni a folytatását. Úgyhogy ez is felmerült, van is ötletünk a második részre, izgalmas lenne egy kísértettörténet a 20-as évek magyar kisvárosában.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Balaton Sound: 750 forint az ásványvíz, 1190 a legolcsóbb sör, a gyros pitában 3200 forintba kerül
Négy tematikus VIP helyszín várja azokat a bulizókat, akik megfizetik az árát, egy napra 57 900 forintot.

Link másolása

hirdetés

Két év szünet után tért vissza a legnagyobb balatoni fesztivál, a Balaton Sound. A fellépők névsora illusztris. Aki elektronikus zenét hallgat, az idén sem fog csalódni.

A fellépőkről

A mainstream elektronikus tánczene világsztárjai lépnek majd a fesztivál nagyszínpadára, köztük a világ legjobb dj-it jegyző Dj Mag top 100-as listáján ezüstérmes Martin Garrix, a Top 100-as lista 4. helyét birtokló Alok, a kívánságlisták állandó éllovas duója, Dimitri Vegas & Like Mike, az álarc mögé rejtőző világsztár, Marshmello, a svéd house fenomén, Alesso, a slágergyáros német house dj, Robin Schulz valamint Paul van Dyk , az izraeli psytrance duó, a Vini Vici, vagy a Sound egyik legnagyobb közönségkedvence, Timmy Trumpet.

A techno, a tech-house a minimál és a house rajongói sem fognak csalódni az idei évi programban. A hazai legnagyobb underground elektronikus zenei fesztivál, a B my Lake 2022-ben a Balaton Sound keretei között kerül megrendezésre, két zenei színpaddal, a stílus több, mint 50 nemzetközi sztár dj-jének közreműködésével.

A Viper B Stage és a világhírű spanyol partisorozat, az elrow at CocaCola Stage színpadának line up-ját olyan ikonikus nevek fémjelzik, mint a műfaj egyik legnagyobb klasszikusaként számon tartott techno dj, Paul Kalkbrenner, a háromszoros dj awards nyertes Richie Hawtin, Sven Vath, Fisher, Deborah de Luca, Danny Tenaglia, Jamie Jones, Joseph Capriati, Monolink, Ben Böhmer vagy éppen a műfaj olyan állócsillagai, mint Hernan Cattaneo és Nick Warren.

hirdetés

VIP élmény, de mennyiért?

A Sound mar évekkel ezelőtt is híres volt arról, hogy a VIP élményre helyezte a hangsúlyt, és ez idén sincs másképp.

Nem egy, hanem rögtön négy tematikus VIP helyszín várja azokat, akik megfizetik az árát.

És bár a sima napijegy sem olcsó (28.900 Ft), a VIP egy napra 57.900 forintba, négy napra pedig 125.500 forintba kerül.

Emellé az ár mellé nyilván társulnak abszolút hasznos szolgáltatások. Külön mosdók, lelátók, pultok, törölköző a strandoláshoz, kaszinó (valódi pénzmozgás nélkül), és elszeparáltan lehet szórakozni a normál jegyet váltott emberektől.

A dekoráció nem sokat változott a 2019-es állapothoz képest. A VIP-n kívül egy kicsit egyszerűbb lett a díszítés. De tegyük hozzá, hogy mi dél környékén jártuk be a fesztivált. Ha lemegy a nap, és megérkeznek az emberek, ez jóval hangulatosabb lesz.

Kaszinó tematikájú VIP

VIP strand és nappali pihegő

Szafari hangulatú VIP

Épülő Nagyszínpad

Nem tudjuk, hogy ki az, aki csak egy fellépő miatt megy egy ilyen fesztiválra, és spórolni szeretne az inni- és ennivalóval. De ha már egy nagyjából harmincezres jegyet kiköhög valaki magából, akkor valószínűleg fel van rá készülve, hogy budapesti szórakozóhelyekhez hasonló árakkal fog találkozni.

A 750 forintos víz azért mindenkit szíven üt egy picit.

És ha innen indítunk, akkor nem meglepő, hogy 850 egy kóla, hogy 1190 egy sör, és hogy 4 cl gin minimum 2190 forint.

A balatoni lángosárakon bosszankodóknak üzenjük, hogy mi töltött lángost 2900-ért ettünk, de ha a gyrost kívántuk volna, az már 3200 forintba fájt volna.

Az Aldi feliratnak nagyon megörültünk, de félig-meddig téves riasztás volt, mert csak grill ételeket árulnak, bolt nincs a fesztivál területén. Egy igazán olcsó dolgot találtunk kinn, a mosdók melletti ingyenes ivóvizet. (Amúgy tök jó, hogy van, és hogy hideg!)

De a fesztivál nem létszükséglet, és az áremelkedéssel mindenki tisztában van, nagy meglepetésként nem érhet már senkit. Felesleges is rajta sokat bosszankodni!

A szerdai két fő fellépő a Lost Frequencies és Martin Garrix.

Ha még naplemente előtt jöttök, készüljetek naptejjel és fejfedővel, mert a nyári időjárásra nem lehet panasz. A Balaton vize is kitűnő, szóval nem a természeti adottságokon fog múlni a buli.

A biztonság az első!

A szórakozóhelyeken és a fesztiválokon felmerülő problémás esetek elkerülésére és a biztonság növelésére hozták létre a fesztivál szervezői 2018-ban a Safety First kezdeményezést, amelyet idén, két kimaradt fesztiválszezon után még több önkéntes bevonásával és digitális megoldásokkal szeretnének megerősíteni.

A program egyik fő eleme az edukáció, amely olyan szakértők részvételével és segítségével nyújt preventív megoldásokat a váratlan problémákra, mint dr. Hevesi Krisztina egészségfejlesztő szakpszichológus és dr. Zacher Gábor toxikológus.

A Safety First önkéntesek, elsősorban orvostan, nemzetvédelmi és pszichológia szakos hallgatók az egészségügyi szakszemélyzet és a biztonsági szolgálat munkáját segítik a rendezvény ideje alatt azzal, hogy járőrszolgálatot teljesítve vagy a különféle Safety First pontokon ügyeletet ellátva nyújtanak segítséget a fesztiválozóknak.

Az edukáció mellett a látogatók szokásait figyelembe véve a Balaton Sound szervezői idén még nagyobb fókuszt helyeznek a digitális fejlesztésre.

A Balaton Sound applikáción belül elérhetővé válik majd a fesztivál idején Safety First funkció, amely a fesztiválozók biztonságát szolgálja azzal, hogy közvetlenül is segítséget kérhet a Safety First csapatától akár hívással, akár üzenetben, és a segítségkérő pontos helyzete is nyomon követhető.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
Ausztrál zászlóval köszöntötte a bécsieket a KISS vasárnapi koncertjén
Legalább a város nevét eltalálta a legendás rockzenekar csapata Ausztriában. A KISS búcsúturnéja október végéig tart, addig még jönnek Budapestre is.

Link másolása

hirdetés

„A KISS szeret titeket, Bécs”- ezzel a felirattal köszöntötte osztrák rajongóit vasárnapi koncertjén a világ egyik leghíresebb rockzenekara. A hiba mindössze annyi volt, hogy a zenekar logója nem Ausztria, hanem Ausztrália színeiben pompázott a színpad felett, írja a LADbible.

A zenekar búcsúturnéjának bécsi állomásán 9000 rajongó volt szemtanúja a leginkább csak a Budapest és Bukarest rendszeres összekeveréséhez hasonlítható bakinak. A rockerek hivatalosan nem kommentálták a malőrt, de a közösségi médiát már elárasztották a hozzászólások.

Többen is felhozzák, hogy ez a tévedés egy újabb bizonyítéka annak, milyen komoly földrajzi hiányosságai vannak az amerikaiaknak. De olyan hozzászóló is akad, aki szerint még úgyis legalább hatszor vonulnak vissza a zenészek, így bőven lesz alkalmuk a javításra.

A KISS július 14-én Budapesten, majd két nappal később Bukarestben búcsúzik el a közönségtől. Augusztus végén pedig hat koncertet adnak Ausztráliában, ahol már a Twitteren is terjedő logó grafikai elemei tökéletesek lesznek, csak a városnevet kell a megfelelőre cserélni:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Fishing: 400 forint a sportfröccs kedvenc fesztiválunkon, ahonnan egyszerűen nem lehet kiöregedni
Hihetetlen energiáival Péterfy Bori robbantotta be a bulit Fishing on Orfű nagyszínpadán. És nemcsak a tinik csaptak óriási bulit, hanem a szüleik generációja is, akik talán még nagyszülőként is itt csápolnak majd.

Link másolása

hirdetés

Záporoznak a hírek arról, mennyire elszálltak az árak a különböző fesztiválokon.

Drágulás persze a Fishingen is volt, de ez mégis egy élhető és megfizethető hely maradt.

Főleg, hogy az alapozás már a kinti büfésoron elkezdődik, ahol 500 Ft egy korsó sör. De a benti 8-900 Ft-os sörárak is konszolidáltnak mondhatóak, nem is beszélve a borokról. Egy sportfröccsért 400 Ft-ot kérnek, vagyis a szóda árát nem számolják fel, de még az igazán minőségi villányi rozék decije is csak 500 Ft, és ennyiért Günzert, Tiffánt vagy Lelovitsot kortyolgathat sétálós palackjában a nagyérdemű.

Külön öröm, hogy idén már a magyarhertelendi sörfőzde is kitelepült, a teljes választéka ott van csapon az egyik fesztiválbódéban, 1000-1200 Ft-os áron (igaz, 4 deci kerül ennyibe). Hogy ez mennyire jó döntés volt, azt az éjszaka ott kígyózó sor bizonyította.

Kajafronton a kínálatban nincs nagy változás, de azért az árakon érezhető a drágulás, 2-3000 Ft-ot kérnek átlagosan. Viszont valamilyen rejtélyes okból a fesztivál hot dog 700 Ft maradt, és a Bohémia fantasztikus hamburgere sem ment feljebb 2500 Ft-nál. A sajtot-tejfölös lángosért a fesztiválon 1300 Ft-ot kérnek, ami a balatoni árakhoz képest közepesnek mondható.

És itt nem érzi azt azt ember, hogy lehúznák a token-rendszerrel sem, mert a használt repohárért adott tokenek a bejáratnál visszaválthatók készpénzre, nem úgy, mint sok budapesti szórakozóhelyen, ahonnan stócban állnak otthon a felesleges tokenek.

hirdetés
Ami a helyszínt illeti, Orfű továbbra is a legszebb és legtökéletesebb helyszín pár nap önfeledt bulizásra.

Bár a fesztivál melletti strand idén sem nyitott ki, és egyre lehangolóbb képet mutat, a tóban bárki megmártózhat, és a 40 fokban ezen nem is gondolkodik senki sokat. Ehhez már a szabadstrandokig sem kell elmenni, a víziszínpad környéke ideiglenes stranddá változott, maga a víziszínpad pedig kényelmes napozóvá. De persze bármelyik stég is tökéletes a nappali fürdőzésre és napozásra, amiből ezen a héten tuti nem lesz hiány.

Bent a sátrak többsége árnyékban állhat, ami azért a rekkenő kánikulában is segít valamit. Nincs rosszabb, mint reggel arra ébredni, hogy pont a te sátradra süt a nap.

És akkor a zenei kínálatról is essék szó, elvégre egy fesztiválnak mégis ez az egyik legfontosabb eleme. A Fishing nem arról híres, hogy a slágerlistákat követve változnának a nagyszínpados zenekarok, de azért a 7 órás idősávba csak befér már a Carson Coma, Krúbi vagy a Csaknekedkislány.

Az este legfontosabb része viszont az időtlen alterzenekaroké, első nap a Vad Fruttik és a Hiperkarma állt a porondon, és pont azt hozták, amit a közönség várt tőlük.

Az első nagyszínpados fellépő, Péterfy Bori pedig még rá is tett egy lapáttal.

Negyed kilencre, az egy órás időkeretbe szorítva is akkora hangulatot csinált, mintha éjfélkor lépett volna fel. Volt itt minden, a tömegbe ugrástól, a kapott flaskából iváson át a rajongóval váltott színpadi csókig. A lényeg persze az az elképesztő kisugárzás és energia volt, ami a színpadról áradt. Ennél jobb fesztiválnyitást elképzelni is nehéz.

A Fishing továbbra is az a fesztivál, amiben egyszerűen nem lehet kiöregedni. És nemcsak arról van szó, hogy itt már az első nap Karácsony Jánossal énekelhetnek a hatvanasok LGT-dalokat egy erdő közepi tisztáson, vagy a KFT-re tombolhatnak az ötvenesek, a Vad Fruttikon és a Hiperkarmán bulizhatnak a negyvenesek, a Kaukázuson nosztalgiázhatnak a harmincasok, hanem arról is, hogy a tizenévesek is az összes helyen pont olyan jól érzik magukat, mint a szüleik generációja, ami valami egészen különleges bravúr. Itt kölcsönösen megismerhetnek olyasmiket, amivel máshol egész biztos nem találkoznának.

Tökéletesen átjön az az üzenet, hogy a minőségi zene, a tehetség korosztályokon átívelő, sőt, mindenkit összekötő dolog, jóval több, mint egy-egy divathullám.

És a fesztiválozás sem olyasmi, ami a tizen- vagy a huszonévesek kiváltsága, nem a kortól függ, sokkal inkább a nyitottságtól.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Király visszatér – Az Elvis-film egy izzadt, eszelős mestermű
Na ilyen életrajzi filmet sem láttunk még – Baz Luhrmann fogta a műfajt, bedarálta, és elénk szórta eddig nem látott, ékkövekként csillogó darabokban.

Link másolása

hirdetés

Las Vegas, Hound Dog, Jailhouse Rock, Graceland, flitter, barkó, lábrázás – Elvis Presley-t mindenki ismeri. Megkerülhetetlen jelenség az egyetemes zenetörténetben. Persze akadtak filmjei is, nem is kevés (1956 és 1969 között 31 mozifilmet forgatott), de a mozgóképes öröksége a nyomába sem ér a zeneinek.

Elvis egy jó 25 éves csodás karrier után 1977-ben, 42 éves korában hunyt el szívrohamban, a halál valódi okáról azonban vita folyik.

Egyesek szerint a szíve volt gyenge, mások a gyógyszerfüggőségére gyanakszanak, illetve akadnak olyanok is, akik szerint menedzsere, Tom Parker ezredes az oka annak, hogy a Király ilyen kevés ideig lehetett köztünk.

Ez utóbbi feltevést járja körül a 2013-as A nagy Gatsby óta először alkotó Baz Luhrmann (Kötelező táncok, Rómeó és Júlia, Moulin Rouge!, Ausztrália), az ő látomásában ugyanis Elvis (Austin Butler) és az ezredes (Tom Hanks) kapcsolata van a középpontban. És már itt elöljáróban fontos leszögezni, hogy Luhrmanntól senki ne várjon egy szokványos életrajzi filmet. Az Elvis nem olyan, mint pl. a Ray (2004), A nyughatatlan (2005), a Piaf (2007), a Bohém rapszódia (2018) vagy a Respect (2021), de még csak nem is olyan musicalmegközelítéses, mint a Rocketman (2019). A különbség, a mássága pedig nem a sztori kapcsán ütközik ki, hiszen az Elvis is egy semmiből érkezett tehetség felemelkedéséről, magánéleti és szakmai örömeiről és zűrjeiről, adott esetben bukásáról és nagy visszatéréséről szól.

A forma az, ami igazán különlegessé, egyedivé és reformerré teszi Baz Luhrmann filmjét. Ebben pedig egyértelműen a rendező személye a „ludas”, az ausztrál szakinak ugyanis messziről felismerhető stílusa van.

Bizony, akadnak direktorok, akiknek elég ránézni a filmjeire, és máris beazonosítható a készítője. Többek között Wes Anderson, Jean-Pierre Jeunet, David Lynch és Tim Burton is közéjük tartoznak, de Luhrmann is régóta tagja ennek a klubnak.

Ő nem elégszik meg azzal, hogy szimplán egymás után vágja a felvett jeleneteket, sőt azzal sem, hogy szimplán felvegye azokat.

hirdetés
Az ő extravagáns kamerakezelése, vágása, montázsai, áttűnései és dramaturgiája még egy karburátorfúvókák típusairól szóló előadást is sodróvá és izgalmassá varázsolnának, képzelhetjük, milyen hatást érnek el egy olyan, alapvetően érdekes sztorival, mint amilyen Elvis Presley élete.

Mert bizony Elvis élete sem volt fenékig tejfel, erre viszonylag rövid életútjából is következtethettünk, a Parker ezredessel való viszonyát azonban sokan nem ismerték. Tom Parker volt ugyanis az, aki sztárt faragott az énekesből, ő irányította a dolgokat a háttérből az egész karrierje alatt, ezzel együtt pedig Elvis életére is óriási hatással volt. A Király halála után azonban súlyos visszaélések derültek ki a menedzserrel kapcsolatban, (aki egyébként nem volt sem ezredes, sem Tom, de még Parker sem, csupán egy illegális holland bevándorló), aki Presley bevételeinek 50%-át lenyúlta.

A film egyértelmű kizsigerelőként mutatja be Parkert, a durván elmaszkírozott, megkövérített, szinte felismerhetetlen Tom Hanks pedig talán sosem játszott még ennyire antipatikus karaktert, de (nem túl nagy meglepetés) ezúttal is nagyot alakít, ott lesz a helye jövőre a legjobb férfi mellékszereplők Oscar-jelöltjei közt. Ahogyan a címszereplő Austin Butlernek is kijárna egy nomináció, aki igazi sztárcsináló szerepet fogott ki az Elvisszel. A 30 éves színész amúgy nem ismeretlen az iparban, hiszen olyan filmekben és sorozatokban tűnt fel 2007-ben startolt pályafutása óta, mint pl. a Derült égből család, A zöld íjász, az Ufók a padláson, a Carrie naplója, A holtak nem halnak meg, de említhetjük eddigi leghíresebb szerepét is: ő volt Quentin Tarantino Volt egyszer egy... Hollywoodjának gyilkos hajlamú, Manson-szektás Tex Watsonja.

Butler pedig alaposan meghálálta a belé vetett bizalmat, széles spektrumon mozgó alakításával a nézők elé veti a Királyt minden hibájával és erényével együtt.

Olyan közel hozza hozzánk a rock and roll-császárt, amennyire csak lehetséges, a finálé-beli fellépésénél pedig ember legyen a talpán, aki kibírja könnyek nélkül.

Ha negatív kritika érheti az Elvist, az talán a játékidejével hozható összefüggésbe, a 160 percet ugyanis meg fogjuk érezni. Na nem az első kétharmadban, abban ugyanis kifogástalanul működik a Luhrmann-mágia, az ide-oda ugráló idősíkok, helyszínek és események cunamijában azt sem tudjuk, hova kapjuk a fejünket. A végére azonban megtörik a lendület, és komótosabb képsorokban nézhetjük Elvis leépülését. E lassabb szcénákat viszont végül helyre rakja a lezárás érzelmi töltete, így egészében egy kivételes élménnyel lehetünk gazdagabbak. Az Elvis méltán lehet majd ott 2022 filmes nagyjai közt.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: