KULT
A Rovatból

Durván kiosztotta Alföldi Róbert Vidnyánszky Attilát: „Ez férfias? Ez tökös? Ez egyenes? Ez magyar? Ez gerinces?”

A színész rendező azt gondolta, hogy a baleset után a Nemzeti Színház igazgatója komolyan gondolja a lemondását.

Link másolása

Mélységesen elítélte Alföldi Róbert Vidnyánszky Attila magatartását a Nemzeti Színházban történt baleset kapcsán - írja a Blikk. A teátrum korábbi igazgatója szerint nála ilyen hiba nem fordulhatott volna elő, és biztosan nem így kezelte volna a helyzetet.

Novemberben félbe kellett szakítani a Nemzetiben a Rómeó és Júlia előadást, mert a darab közben Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó lezuhantak az egyik díszletről.

A gyömrői Hankó István Művelődési Központban tartott péntek esti előadásán Alföldi azt mondta az eset kapcsán: azt hitte, Vidnyánszky Attila komolyan gondolja a lemondását.

„Nem hittem, hogy ez előre át lett gondolva, ki lett találva: lemond, és akkor jön mindenki, hogy jaj, maradj, utána ő közli, hogy nem tudnak nélkülem működni, feláldozom magam, visszajövök. Ez férfias? Ez tökös? Ez egyenes? Ez magyar? Ez gerinces?”

Mint az intézmény korábbi igazgatója azt mondta, ahhoz, hogy egy díszlet színpadra kerülhessen, többlépcsős ellenőrzésen kell átmennie. Elsőként elfogadják a tervet, miután a rendező megmutatta a művészeti, műszaki és gazdasági vezetésnek, hogy mit szeretne csinálni. Megnézik van-e erre pénz, illetve műszakilag kivitelezhető-e az elképzelés, majd elkezdik a gyártást.

Amikor a díszlet elkészül, akkor azt a rendezőnek, a műszaki vezetőnek, a színpadmesternek és egy munkavédelmi felelősnek kell elfogadnia. Ha ez megvan, akkor alá kell írni egy dokumentumot, amelyen ugyan jogilag az igazgató a legmagasabb rangú szereplő az igazgató, de gyakorlatilag a műszaki vezető, hiszen ő a szakember.

Alföldi szerint a Rómeó és Júlia díszlete esetében ez a végső aláírás nem történt meg.

„Én ugyanezzel az emberrel dolgoztam együtt, akkor hiába mondtam neki, hogy márpedig így lesz a díszlet, ő azt mondta, oké, megteheted, te vagy az igazgató, de mi történik, ha leesik valaki. Arra azt feleltem, hogy jól van, akkor ne így legyen. Nálam ilyen súlyos baleset nem fordult volna elő, legfeljebb kisebb”

- mondta Alföldi.

A színész-rendező azt is felháborítónak tarja, hogy a történtek után a két színész eddig egy fillért sem kapott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
11 évesen ivott, 12 évesen drogfüggő volt, 14 évesen otthagyta a szüleit – Drew Barrymore 49 éves
A gyermeksztárság egyik legelrettentőbb példája a 49, évét betöltő Drew Barrymore-é, akit szinte teljesen bedarált a korán jött siker és a szülők felelőtlensége. Nem hitte, hogy megéri a 25. szülinapját, mégis sikerült kimásznia a gödörből. Megírtuk, hogyan!

Link másolása

Egy színészdinasztiába született kislányt 11 hónapos korában már egy kutyaeledel-reklámban dolgoztatnak. Hétévesen már filmsztár, aki Baileyst önt a fagylaltjára, 11 évesen már alkoholproblémái vannak, 12 évesen már drogfüggő, 13 évesen felvágja az ereit, és kórházba kerül, 14 évesen pedig jogilag elválik a szüleitől. Hihetetlen, nem igaz? Pedig dióhéjban ez Drew Barrymore gyerekkorának története. És ez még nem minden…

Ötévesen debütált Ken Russell 1980-as Változó állapotok című sci-fi-horrorjában, de a két évvel későbbi E.T.: A földönkívüli (ami akkor minden idők legsikeresebb filmje lett) tette őt világszerte híressé. A cukiságok (a kisfiú Elliot vagy maga E.T.) közt a forgatás idején hatéves Barrymore copfos, mindenre rácsodálkozó Gertie-je vitte a pálmát.

Az E.T.-t követő években kezdett bajba kerülni. Van egy híres videó, melyben Johnny Carson interjút készít vele. Drew pedig hétévesen műfogakat visel, hogy elfedje az éppen elvesztett tejfogait. Láthatóan eléggé koraérett, vicces, és felháborítóan kacérkodik a középkorú műsorvezetővel.

Azt akkor még nem lehetett tudni, hogy apja, a színész John Drew Barrymore egy erőszakos alkoholista volt, de édesanyjának és menedzserének, Jaid Ildiko Barrymore-nak (aki egyébként második világháborús magyar menekültek gyermekeként született egy németországi táborban) sem volt sok fogalma a szülői felelősségről.

Drew csupán kilencéves volt, amikor John és Jaid elváltak, az anyja pedig elvitte a kislányt a Studio 54-be, ahol megismertette a drogokkal, és arra bátorította, hogy híres fiatalemberekkel táncoljon.

A gödör alján

Nyolcéves korától kezdve Drew már "party girl"-nek nevezte magát, és hetente akár ötször is elment bulizni az anyjával és annak barátaival. Persze ilyen fiatalon nem tudott megbirkózni ezzel az életmóddal. 12 éves korában már elvonón volt, 13 évesen pedig részt vett egy 18 hónapos kórházi kezelésen, ahol alkohol- és drogfüggőségével kezelték. „Tényleg attól féltem, hogy 25 évesen meg fogok halni. De bármennyire is sötét volt minden, valahogy mindig éreztem, hogy kell lennie valami jónak is. Végül soha nem mentem bele a teljes sötétségbe. Annyi mindent megtehettem volna, ami a szakadék szélére sodor, én azonban tudtam, hogy nem akarok odamenni. Talán 13 évesen voltam a mélyponton. Valószínűleg a gondolat miatt, hogy tényleg egyedül vagyok. És ez szörnyű érzés. Minden porcikámmal lázadtam. Elszöktem, és nagyon, nagyon dühös voltam. Aztán anyám bezárt egy intézetbe. Ez az időszak pedig elképesztő fegyelemre tanított. Olyan volt, mint egy kiképzőtábor, és nagyon hosszú ideig tartott, másfél évig, de szükségem volt rá. Szükségem volt erre az őrült fegyelemre. Az életem nem volt normális” – emlékezett vissza Drew egy interjúban.

Gyerekként egyedül a világban

Végül az intézetben javasolták Barrymore-nak, hogy 14 évesen jogilag váljon el az anyjától (az apja már régen nem foglalkozott velük), és nyilvánítsák felnőttnek (ez azért is érdekes, mert 1984-es filmje, a Kibékíthetetlen ellentétek pontosan erről szól, a szerepe szerint kislányként függetleníti magát a szüleitől). Az ottani szakértők úgy vélték, ha visszamegy a kinti világba, jobb lesz neki egyedül. Ma már nem bánja az ott töltött időt. „Nagyon fontos élmény volt számomra. Megalázó volt, de egyben megnyugtató is. Egy sokkal tiszteletteljesebb emberként jöttem ki onnan. A szüleim nem tanítottak erre, és az élet sem. Szóval egészen másképp jöttem ki, de azért még mindig én voltam."

Az újonnan függetlenné vált 14 éves gyerek hollywoodi páriának számított. Eljárt meghallgatásokra, de általában már csak azért kinevetették a casting directorok, hogy egyáltalán megjelent.

„Amikor elköltöztem anyámtól, rettegtem. Fogalmam sem volt, hogyan kell 14 évesen háztartást vezetni. Mindenhol gomba és penész, katasztrófa volt. Veszélyes környéken éltem, és féltem elaludni is. Rácsok voltak az ablakon, a sikátorbeli macskák pedig tőlem néhány méterre acsarkodtak egymással. Annyira meg voltam rémülve!” – emlékezett vissza a színésznő. A szerepek azonban csak nem akartak jönni, körülbelül 2-3 évig számított persona non gratának.

1992-ben tért vissza a vásznakra a Poison Ivy: Szex, hazugság, bosszú című thrillerrel, amiben egy gonosz, tinédzser csábítót alakított. 19 évesen meztelenül pózolt a Playboynak, erre a keresztapja, Steven Spielberg (az E.T. forgatásán kérte fel a rendezőt erre a posztra) küldött neki egy nagy paplant, amihez egy cetlit mellékelt, amin ez állt: „Fedd el magad!” Ekkor ment először férjhez is: a nála 12 évvel idősebb brit bártulajdonos Jeremy Thomashoz, a házasságuk azonban csupán 19 napig tartott.

Drew a következő hat évben még 16 filmet leforgatott, ekkoriban bármit elvállalt, épp ezért nem túl emlékezetes filmek kötődnek a nevéhez. Néhány kivétel azért akadt, hiszen köztük volt a Rosszlányok (1994), a Mindörökké Batman (1995), Woody Allentől A varázsige: I Love You (1996), a Sikoly (1996) vagy az Adam Sandlerrel közösen forgatott Nászok ásza (1998), ami annyira kedves élmény a számára, hogy gyakran megemlékezik róla, illetve két további filmet is forgatott Sandlerrel: Az 50 első randit (2004) és a Kavarást (2014).

A Nászok ásza idején történt a nagy változás is, egyrészt rákapott a vígjátékokra, másrészt Nancy Juvonennel közösen megalapították a Flower Filmst. Így A bambanőnek (1999) már producere és főszereplője is lett.

Ez a film, amellett, hogy nagy siker lett, a tinilányok egy generációjának modern tündérmeséjévé vált. Drew elmondása szerint eddigre belefáradt a rosszlányos szerepekbe, hiszen sosem tekintette magát annak. A saját filmgyártó cége azonban lehetőséget adott rá, hogy maga válassza meg a szerepeit, legyen szó a romkomok meg nem értett Hamupipőkéjéről (A bambanő) a Charlie angyalainak (2000) menő hősnőjéről, vagy olyan filmekről, mint a Donnie Darko (2001), a Charlie angyalai: Teljes gázzal (2003), a Jószomszédi iszony (2003), a Szívem csücskei (2005) vagy a Nem kellesz eléggé (2009).

Komolyan is lehet

A húszas éveit felszabadítónak találta: keményen dolgozott, sokat bulizott, élvezte a hatalmas sikereket és a megkésett kamaszkorát. Ez idő alatt egy rövid időre másodszor is férjhez ment, a komikus Tom Greenhez, és több kapcsolata is volt, köztük egy hosszabb távú a Strokes dobosával, Fabrizio Morettivel (2003-2007), valamint a színész Justin Longgal (2007-2010).

2009-ben rendezte első egész estés játékfilmjét, a Hajrá Blisst, egy tipikus Barrymore-romkomot egy tinédzserről (Elliot Page alakításában), aki egy görkoris derbicsapatban találja meg önmagát. A film főként pozitív kritikákat kapott, de nem volt kasszasiker.

Saját bevallása szerint színészként eddig csak egyszer tette oda magát igazán, egy 2009-es HBO-drámában, a Két nő – egy házban, amelyben Edith Bouvier Beale-t, Jackie Kennedy visszahúzódó unokatestvérét alakította. „A Két nő – egy ház nagy próbatétel volt számomra. Utána egy ideig pihennem kellett, annyira kimerített lelkileg és fizikailag is a szerep. Napi négy órát vett igénybe, hogy úgy nézzek ki, mint ez a nő. Négy hónapig nem beszéltem senkivel. Erre most már nem lennék képes. Amúgy is mit mondanék a gyerekeimnek? Sajnálom, négy hónapig nem tudok veletek beszélni, mert Edie Beale-nek kell lennem?” – magyarázta Drew, hozzátéve, hogy ez egy rendkívül fontos állomás volt a számára, mert be akarta bizonyítani magának és a filmiparnak, hogy komoly színészként is megállja a helyét. „A rendező (Michael Sucsy – a szerk.) nem is akart engem abba a filmbe. Azt mondta: »Jaj, ne őt, ne a romantikus lányt!« Én meg azt mondtam: »Meg tudom csinálni! Meg tudom csinálni.«”

A szülők hibái

Barrymore azt mondja, hogy amióta gyerekei vannak, megváltoztak a prioritásai. „Korábban úgy éreztem, hogy minden, amit a filmekben csinálok, számít. Ez volt az egész világom. Most azonban már a gyerekek, a barátok, és az egészség a fontos. Nem akarom, hogy a lányaim úgy nőjenek fel, hogy azt mondják rólam: »Igen, tényleg keményen dolgozott, de szinte sosem láttam«. Azt akarom, hogy azt mondják: »Nem tudom, hogy a fenébe tudott ott lenni velünk mindezek mellett.«”

A kislányai, a most 11 éves Olive és a 9 esztendős Frankie egyébként a harmadik házasságából (az eddigi leghosszabból) születtek, a művészeti tanácsadó Will Kopelmantől, akivel 2011-ben szerettek egymásba, a következő évben összeházasodtak, majd négy évvel és két gyerekkel később, 2016-ban szakítottak, és el is váltak.

Drew ekkoriban jelentette be, hogy jegeli a filmes karrierjét, és inkább otthon marad a gyerekeivel, minthogy filmforgatásokon dolgozzon (most inkább a sikeres szépségápolási termékeket forgalmazó bizniszére és a beszélgetős show-műsorára koncentrál).

Az utóbbi nyolc évben mindössze a Dél-kaliforniai diéta (2017-2019) című kannibálos komédiasorozat 30 epizódját, illetve egy darab, nem túl jól sikerült vígjátékot (A másik én - 2020) forgatott le.

Más szerepben próbálta ki magát ugyanis: 2020-ban elindította saját talkshow-ját, a hétköznap esténként jelentkező The Drew Barrymore Show-t, amely jelenleg a negyedik évadánál és már kb. 540 adásba került epizódnál tart. Vagyis az utóbbi években ez a műsor jelentette számára a munkát, amely mellett elegendő ideje jut a gyermekeire is. Emellett a rendezői karrierjét is folytatja, két filmet is készít, egy világvége-sztorit (The End) és egy drámát (Surrender Dorothy).

Abban pedig biztos, hogy a saját neveltetésének (vagy annak hiányának) elrettentő példája nem lesz hatással a csemetéire. „Tudtam, hogy nem fogom megismételni a szüleim hibáit. Tudtam, hogy soha nem tennék ilyet egy gyerekkel, nem kényszeríteném őket felnőtt életkörülmények közé. Soha nem vállaltam volna gyereket, ha nem lennék hihetetlenül stabil, és nem tudnám őket az első helyre tenni. Az anyaság? Tényleg ez a legokosabb, legképzettebb, legtürelmesebb, legszeretőbb, legkreatívabb, legmozgékonyabb dolog, amit valaha is tenni fogsz, amíg élsz. Elképesztő! Szóval én csak jelen akartam lenni ebben. Tudtam, hogy addig nem teszem meg, amíg nem állok rá készen.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Ez az utóbbi idők legszebb szerelmi története, az Előző életek utolsó pillanataitól elakad a lélegzeted
Egy évvel a magyar mozibemutatója előtt, 2023. január 21-én tűnt fel először a vásznon Celine Song filmje, méghozzá a tavalyi Sundance Nemzetközi Filmfesztivál programjában, vagyis hosszú volt az út az idei Oscar-jelölésig a Legjobb film kategóriájában.

Link másolása

Az egy év alatt azért begyűjtött ezt-azt: például e sorok írásáig 66 díjat és további 203 jelölést a világ minden tájáról, köztük öt Golden Globe-nominációt is. Nem rossz karrier egy első film számára, márpedig a fiatal, harmincas évei közepén járó dél-koreai Celine Songnak az Előző életek a direktori debütjét jelenti. Mondják, nagy terheket ró egy rendkívül sikeres elsőfilm az alkotókra, reméljük, Song azért még számos hasonlót tesz le az asztalra!

Na de lássuk, miről is van itt szó! A történet három kronologikus felvonásban bontakozik ki: huszonnégy évvel ezelőtt Szöulban startoltunk 2000-ben, épp, mielőtt a 12 éves Nora (Moon Seung-ah) családja Észak-Amerikába emigrál, elszakítva ezzel a kislányt a legjobb barátjától, Hae Sungtól (Leem Seung-min). Tizenkét évvel később, 2012-ben a huszonéves Nora (Greta Lee) és Hae Sung (Teo Yoo) a világ túlsó végein élő diákkokként a Facebookon és a Skype-on keresztül egy rövid időre újra kapcsolatba kerülnek. Borzasztóan megörülnek a másiknak, és ott folytatják, ahol anno abbahagyták, az online randik azonban egy idő után kilátástalanná válnak, így ismét szem elől tévesztik egymást.

Majd újabb 12 év telik el, s immár a jelenben a harmincas Hae Sung New Yorkba utazik, hogy meglátogassa Norát, aki azóta egy amerikai férfi, Arthur (John Magaro) felesége.

A találkozás persze mindkettejükben nem várt érzelmeket szít, kérdés, ki mihez kezd velük…

Az Előző életek egy lassan folydogáló, nem túl szószátyár, de rendkívül lényegre törő alkotás, ami más kezekben könnyedén válhatott volna egy nagy kifakadásokkal, sírásokkal és hatásvadász zenei aláfestéssel megspékelt melodramatikus szerelmi háromszöggé, Celine Song értő felügyelete alatt azonban egy csendes felfedezés lett arról, hogyan találjunk megoldást és békét az életünkben megtett és meg nem tett utakkal. Többek között.

Nora és Hae Sung láthatóan odavannak egymásért, és ha a lány családja nem költözik el Dél-Koreából, minden bizonnyal a barátságukból tiniszerelemmé alakult volna a kapcsolatuk, az persze már más kérdés, hogy meddig maradtak volna együtt.

De mivel nem így alakult számukra az élet, így felnőttként kénytelenek megtapasztalni azokat az érzelmeket, amiket egymásból előhívnak.

Hae Sung számára talán tisztább a kép: mondjuk úgy, nem lenne ellenére, ha együtt lehetne Norával, számára „csupán” az jelenti a gondot, hogy Dél-Koreában él, és ott is tervezi a jövőjét, a távkapcsolat pedig nem járható út. Nem tudja, mire számítson, amikor huszonnégy év után újra átölelheti a lányt, hiszen tisztában van vele, hogy Nora már férjnél van, az érzés azonban, hogy közel legyen hozzá, legalább egy rövid időre, mindent felülír.

Nora még tanácstalanabb. Ő ugyanis azzal, hogy a családja az Egyesült Államokba költözött, valamennyire elveszítette a dél-koreai identitását, a Nora nevet is magának találta ki a szülei javaslatára, hogy könnyebben boldoguljon a tengerentúlon. Igaz, megtalálta itt a boldogságot egy hozzá illő, szerető férj személyében, ráadásul a munkájában is sikeres, mégis hiányzik neki valami… vagy valaki.

Számára Hae Sung testesíti meg a gyökereit, ő például az egyetlen, aki még a koreai nevén hívja, s csupán vele tud az anyanyelvén kommunikálni.

Egyébként ehhez kapcsolódik a film egyik legjobb jelenete, amikor Nora, Hae Sung és Arthur hármasban ülnek egy bárban, s mivel Hae Sung csak egy kicsit beszél angolul, Arthur pedig egy kicsit koreaiul, inkább Nora fordít közöttük.

Így egyfajta híddá vagy átjáróvá válik e két ember és bizonyos értelemben a két nyelvi és kulturális világ között is.

Szép lassan azonban el-elmaradoznak az angol megfelelők, s azt látjuk, ahogy Nora és Hae Sung a saját nyelvükön önfeledten beszélgetnek, nevetgélnek, a feszengő Arthur pedig egy másik világban érzi magát, ott, ahol Nora is egészen kiskora óta. Egyébként ez a mozzanat a való életben is megtörtént az író-rendező Celine Songgal, s ez ihlette őt meg a film elkészítésére.

Az Előző életek bölcs film, éretten közelít a témájához, és számos csodás pillanatával sarkallja a nézőit gondolkodásra. Nem mellesleg pedig rendkívül megható. Az utolsó jelenet talán az év egyik legszebb filmes pillanata, ne hagyjuk hát otthon a zsebkendőinket! Ráadásul még van alkalmunk a lehető legjobb platformon, a nagyvásznon átélni az élményt, mivel a két Oscar-díjra jelölt film (a Legjobb film mellett a Legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában nominálta az Amerikai Filmakadémia) még elcsíphető a magyar mozikban, így érdemes pótolni a március 10-i, 96. Oscar-díjátadó gáláig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ennyire buta sorozatbefejezést régen láttunk! Pedig milyen jól indult A True Detective negyedik szezonja
Amilyen hangulatos, olyan katasztrofálisan ért véget A törvény nevében negyedik évadja. A Night Countrynak nevezett szezon befejezése sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig nagy potenciál volt benne…

Link másolása

Az új söprű jól seper? Mondhattuk volna az első rész után, ugyanis új showrunner vette át a stafétabotot a sorozat élén. A showrunner a fő döntéshozó, jelen esetben ő az író és a rendező is, tehát egyértelműen az ő „gyermeke” a sorozat.

Az első három évadot vezető Nic Pizzolatto-t Issa López váltotta, Pizzolatto maradt produceri szerepkörben.

Ez valószínűleg rosszul eshetett neki, a negyedik évad befejezése kapcsán ő indított el egy gyűlöletcunamit López irányában a Twitteren (nevezze X-nek mindenki, aki akarja, de nekem ez mindig Twitter marad). Nem tudni mekkora volt a feszültség a korábbi alkotó és az új között, de valószínűleg nem lettek barátok.

Márpedig a legnagyobb problémája a Night Country-nak a forgatókönyvvel van, ami Issa López tollából ered. A misztikus hangnemmel megpróbáltak az első évadhoz visszanyúlni. A sárga király és Carcossa kapcsán egyértelműen H.P. Lovecraft kozmikus horrorjainak a hangulata köszönt vissza, színesítve egy lápvidékkel és Louisiana söpredékével.

A legújabb szezon pedig az alaszkai helyszínnel kicsit az Őrület hegyei H.P. Lovecraft történethez és a John Carperter-féle A dologhoz próbál hasonlítani.

Márpedig ami legjobban működik itt, az a hangulat. Az atmoszféra egyértelműen a legerősebb eleme a fagyos és sötét északnak. Pont decemberben járunk, amikor a fiktív alaszkai kisváros, Ennis hosszabb ideig napfény nélkül marad, tehát még az állandó sötétség is főszereplővé válik a történetben.

A probléma, mint már említettem, egyértelműen a szövegkönyvben keresendő – mire is gondolok? Feldob rengeteg érdekes kérdést, behoz sok misztikus elemet, és nem kezd velük semmit. A spiritualitás irányába valamennyire elmegy, de igazából az egészet egy huszárvágással megoldja, mint Nagy Sándor a Gordiuszi csomót.

Ezzel csak annyi a baj, hogy a megoldásnak köszönhetően még több kérdésünk támad, mint amire választ ad a végecsavar.

Akkor miért volt ennyi „misztikus” elem és miért hallotta több karakter is azt a bizonyos hangot? Miért láttunk több esetben is a jövőbe? Még folytathatnám napestig a meg nem válaszolt kérdéseket.

Rossz volt a negyedik évad? Nem feltétlenül. Issa López eljátszotta egy szezonon belül, amit egy több évados sorozat éveken keresztül csinál. Az első fele nagyon jó és hangulatos volt, alig vártam, hogy válaszokat kapjak, amik szépen lassan meg is érkeztek. De úgy éreztem már a második-harmadik rész felé, hogy túl komótosan halad minden.

A negyedik-ötödik rész már erősen izzadságszagúra sikerült, és végül a befejezés teljes kudarc.

Ez megfigyelhető egy Trónok harca esetében nyolc év alatt, vagy egy Prison Break esetében négy alatt. Issa Lópeznek ezt sikerült 6 részen belül megvalósítania, ami elismerésre méltó.

Mi a helyzet a pozitívumokkal? Jodie Foster. Ő akkor is maradandót alkot, ha gyenge forgatókönyvet kap. Itt is hozta a minimumot, ami az ő esetében azért egy emlékezetes karakter. Rajta kívül Kali Reis is szerethető a maga módján, néha picit túltolta a Rhode Island-i színésznő a kívülről kemény, ámde lelkileg meggyötört archetípust. John Hawkes formálta a tőle elvárt, nyálkás szerepet, akiről nem tudja eldönteni a néző, hogy pozitív, vagy negatív karakter lesz-e.

Rajtuk kívül még epizódszerepben láthattuk Finn Bennettet, Fiona Shaw-t és Christopher Ecclestone-t is.

De lényegében ez Reis és Foster főszerepe. A szereplőkön kívül, amiben még kiemelkedő a sorozat, az a már említett nagybetűs hangulat. Közel első évados színvonallal találkozhatott a néző atmoszféra terén. Néha túl sok a CGI, de ma már nagyon bonyolult igazi állatokkal forgatni, így mindenki inkább a számítógéphez nyúl, mert könnyebb, olcsóbb és gyorsabb, még ha néha bénán néz is ki.

Egy dolog miatt tartom rosszabbnak a negyedik évadot az amúgy érdektelen, de jól felépített másodiknál és a rettenetesen unalmas harmadiknál: mert itt sokkal nagyobb volt a lehetőség az alkotók kezében. A horroros hangulat, a környezet, a groteszk gyilkosság és az egész indítás olyan reményeket ébresztett, hogy visszatérünk az első évad szintjére,

de ehelyett csak egy buta krimibe oltott, béna nyomozás szemtanúi lehetünk.

Nagyon szomorú. Mindenesetre a folytatást már most berendelték, biztosan lesz ötödik évad. Lehet, hogy még egy esélyt megérdemel a showrunner – de ahogy olvastam az interneten, ezzel a véleményemmel eléggé egyedül vagyok.

A törvény nevében teljes negyedik szezonja megtekinthető az HBO Max streamingszolgáltató műsorán.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Új klip: Lotfi Begi, Gáspár Laci és Curtis egy Edda-klasszikust dolgozott fel
Az „Éjjel érkezem” nem egy klasszikus értelemben vett feldolgozás lett végül, mert az eredeti szerzeményből a refrént és egy verzét hagyott meg a trió, ezenfelül hallható egy teljesen új rész is Curtistől.

Link másolása

Gáspár Laci megálmodta, Lotfi Begi új köntösbe öltöztette, Curtis plusz tartalmat adott neki, Pataky Attila pedig őszintén gratulált. Ez az újra gondolt „Éjjel érkezem”, 2024 reményeivel és 1986 ikonikus, szerelmi pillanatával, amelynek köszönhetjük az Edda valaha volt egyik legnagyobb zenei kincsét.

„Még 2020-ban, a „Hurrikán” című dalunk utolsó énekfelvételénél Gáspár Laci mesélte, hogy van egy ötlete, amit ott helyben elő is adott basszusgitáron. Már akkor tetszett a gondolat, de egy időre a fiókban maradt. Három évre rá elkészült az „Álmodtam egy világot” című feldolgozásom Pataky Attilával, akivel nemcsak munkakapcsolat, hanem barátság is kialakult. Ekkor adta magát, hogy Laci ötletét újra elővegyük. Zenéről nehéz beszélgetni, ezért csak azután kerestem fel az eredeti szerzőket, amint már megvolt a kész demó változat” – mesélte a platinalemezes dj-producer, Lotfi Begi, aki rövidesen meg is kapta az Edda-tagok válaszát a küldött anyagra:

„Számomra kétfajta dal létezik – függetlenül attól, hogy elektronikus zene vagy sem – tetszik vagy nem tetszik. Lotfi Beginek is ezt mondtam: készülj arra, hogyha nem tetszik, akkor azt megmondom kerek-perec, de amit csináltak a srácok, valamiért megfogott. Ennyi.

Tetszik az igényessége, tetszik az is, ahogy a mai zenei elvárásoknak mesterien megfelel; gondos odafigyeléssel, átéléssel, alázattal nyúltak a dalhoz. Gáspár Laci éneke szintén megfogott, mert megvolt benne az az empátia a dalhoz, amit elvártunk Gömével együtt. Ez a közös munka a legek találkozása volt” – árulta el a debütáló felvétel új videóklipjében cameo szerepet is vállaló Pataky Attila, aki nem mellesleg a forgatáson is maradandó élményt okozott Gáspár Lacinak:

„Örök élmény, hogy Pataky Attila eljött a forgatásra. Odajött hozzám és azt mondta, „Gratulálok, hogy így tudtál hozzányúlni a dalhoz, nem lett kiforgatva, de a te személyedhez lett alakítva.

Támogatni akartalak, tudtam, hogy jól fog esni, ezért jöttem el” – emlékezett vissza Gáspár Laci.

Az „Éjjel érkezem” nem egy klasszikus értelemben vett feldolgozás lett végül, mert az eredeti szerzeményből a refrént és egy verzét hagyott meg a trió, ezenfelül hallható egy teljesen új rész is Curtistől.

„Begivel már évek óta barátok vagyunk, készült már több közösünk is. Amikor megkeresett és elmondta az ötletét, azonnal igent mondtam. Nagy tisztelője vagyok Pataky Attila munkásságának, imádom a slágereit és remek embernek ismerhettem meg. Emellett Gáspár Lacival is jóban vagyok, akit nagyra tartok énekesként. Boldog vagyok, hogy szövegíróként és előadóként is részt vehettem ebben a projektben” – mondta el Curtis, aki a „Gyémánt” és a „Casanova” kapcsán is szívesen dolgozott együtt Begivel.

Sokan nem tudják egyébként azt, hogy az Edda-dalok többségét megélt élmény ihlette, az alkalomból Pataky Attila most azt is elmesélte, pontosan hogyan is csókolta meg a múzsa annak idején:

„Szerelmes voltam egy lányba, akivel egy hétvégén valamin összekaptunk, feldúltan otthagytam őt és mentem fellépni. Az esti koncert után késő éjszaka értem haza. Emlékszem nyár volt, fülledt meleg és a tetőtéri szobában ott feküdt az ágyon egy szál lepedővel betakarva békésen aludt és én olyan szerelmes voltam, hogy abban a pillanatban minden haragom elillant és fáradtan, kiégett aggyal, csak mellé akartam bújni és békésen átölelni a forró testét. Ebből a varázslatos pillanatból született másnap a dal.”

VIDEÓ: Lotfi Begi x Gáspár Laci feat. Curtis - Éjjel érkezem


Link másolása
KÖVESS MINKET: