Dior vs. Channel: a divat háborúja? Nem erre számítottunk!
Todd A. Kesslernek ez a második sorozata alkotóként és az első teljesen egyedül. Előző sorozatát A vérvonal árnyait testvérével Glenn Kesslerrel és Daniel Zelmannal közösen készítették, korábban pedig több neves sorozat forgatókönyvét írta.
Ő volt a forgatókönyvíró, a producer és még rendezett is epizódokat a The New Look-ból.
Amikor először hallottam a sorozatról én egy Trónok harca szerű divatdiktátoros, egymással kiszúrós, lassú drámára számítottam. Ebből lett egy háborús kémtörténet divattervezők főszereplésével, bár a lassúval nem lőttem mellé.
egyik Coco Chanelel (Juliette Binoche), amiben Christian Diorról (Ben Mendelsohn) kérdezgetik és az rögtön leesik a nézőnek, hogy ők nincsenek jóban, a másik interjú, meg inkább egy előadás, amit Christian Dior tart egy divatbemutató mellett. Ezt követően a második világháborúról kérdezik egyszerre őket, ekkor visszaugrunk 1943-ba, a náci megszállás alatt álló Párizsba.
Innentől fogva az első három rész kizárólag 1943-ban játszódik, ahogy Dior testvére, Catherine (Maisie Williams) segíti a francia ellenállást, Christian próbál pártatlan lenni és túlélni, Coco pedig szinte kémmé válik.
Chanelt a nácik megpróbálják beszervezni, hogy Churchillhez jussanak, de vajon mi a céljuk ezzel? Az első három részből nem derül ki, azt állítják békét akarnak. Dior pedig próbál segíteni kishúgán, aki munkatáborba kerül az ellenállók miatt.
Be kell vallanom, nagyon meglepett ez a háborús dráma, kémjátszma elemekkel fűszerezve. Amikor láttam a szereposztást, hogy a főszereplők olyan divatmárkák vezetői mint, Dior, Chanel, Balanciaga és Lelong akkor egy Utódlás jellegű sorozatra számítottam. Az Apple egy nagyon érdekes és új történetet hozott el nekünk, ugyan néha kicsit pátoszos, de ez sosem válik zavaróvá.
Értem, hogy az amerikai nézőnek szüksége van rá, hogy egy francia ember francia akcentussal beszélje az angolt, de annyira béna, hogy azt leírni sem lehet. Mindenki próbálkozik francia kiejtéssel angolul vartyogni és szörnyű hallgatni. Némelyik színészt ez persze nem érdekelt és marad az eredeti hangján (külön köszönet érte), a nácik pedig mind britek, vagy legalábbis brit akcentussal beszélnek. Az egész egy katyvasz és nagyon sokat ront az amúgy elsőrangú összképen.
A megvalósítás páratlan, mintha tényleg a második világháborúban forgattak volna Kesslerék. A jelmezek, a ruhák, a díszletek, mind-mind hibátlanok. A színészek névsora elismerésre méltó: Ben Mendelsohn, a mindig zseniális Juliette Bonoche, John Malkovich, Emily Mortimer, Claes Bang, és Maisie Williams. Mindenki hozza a maximumot, de sajnos ezzel nem emelik fel a sorozatot a középszer mezsgyéjéről. Akkor vágjunk is bele: mi a baj a The New Lookkal?
Unalmas. Lassú. Érdektelen. Amit pár sorban leírtam történetet, azt három órán át néztem és akármennyire próbáltam, nem tudtam élvezni a sorozatot. Egyszerűen hiányzik belőle valami, ami különlegessé tenné. Próbál feszült kémthriller lenni és fenyegetni minket, hogy Coco Chanel bizony most meg fog halni… de hát láttuk 1955-ben, hogy életben van, egy másodpercig sem izgulunk a szereplőkért. A forgatókönyv lehet jobban hangzott volna egy kétórás film verziójában, mint egy tíz részes sorozatként. Persze lehet, hogy a továbbiakban beindul, ez csak az első három rész tapasztalata.
A kérdéskörök egyébként, amiket felvet érdekesek. A morális dilemma, hogy inkább saját magadnak segítesz és próbálod védeni a családod, vagy az elveid irányítanak: éhezik a családod, vagy kollaborálsz a nácikkal?
Egyelőre inkább a nem felé hajlok, mint az igen oldalára, de nagyon nehéz behatárolni. Tipikus középszer, gyönyörűen tálalva. A The New Look megtekinthető az AppleTV+ streaming szolgálató kínálatában.
