Deák Bill Gyula: „Elkezdtünk zenélgetni, aztán ránk szóltak, hogy tűnjünk onnan”
November 18-án tartják a Budapest Arénában Deák Bill Gyula 75 éves születésnapi koncertjét. A népszerű énekessel telefonon beszélgettem.
– Elképesztő pályát járt be. Hogy emlékszik vissza a kezdetekre?
– Nem volt könnyű, az biztos. Én mindig focista szerettem volna lenni, mint Puskás, Hidegkúti vagy Bozsik. De aztán elvesztettem a lábamat. Utána bejött a beatzene, és elkezdtem énekelgetni, mert az volt a kiugrási lehetőség.
A szomszédban lakott egy roma család. Az apuka cimbalmos volt, és hozott egy gitárt a fiúnak, Sárközy Pálnak, és elkezdtünk gitározgatni, énekelgetni. Aztán ránk szóltak, hogy tűnjünk el onnan, ne zörögjünk, ne hangoskodjunk. De így kezdődött valahogy.
– Mikor jött az, amikor már el merte hinni, hogy ez több lesz, mint otthoni zenélgetés a haverokkal?
– Csináltunk egy kőbányai zenekart, az volt a neve, hogy Sztár. Rengeteg amatőr fesztivált megnyertünk.
– Az tudjuk, hogy amikor elindult a pályája, a politika közeg eléggé elutasító volt. De milyen volt a szakma és a közönség?
De nem adtam fel, küzdöttem. Játszottam kisebb-nagyobb zenekarokban, de aztán jött a Hobo Blues Band, és velük lettem igazán sikeres.
– Nekem az első élményem az István a király, akkor voltam 7-8 éves. Hogy emlékszik erre? Hogyan kapta a felkérést, milyen volt a munka?
– Több színészt is felkértek előttem a Táltos szerepére, de valamiért egyik sem volt igazán jó. Aztán a Vikidál és a Nagy Feró szóltak, hogy itt van a Deák Bill Gyula.
Megkaptam az anyagot, bementem a stúdióba, ahol előtte már Vikidál, Varga Miki és Sebestyén Márta felénekelte a maga részét – mind csodálatosak voltak. Odatettem magamat, és hála az Istennek nekem is sikerült emlékezetes produkciót nyújtanom.
– Azokban az években, amikor a Hobo Blues Bandben énekelt, nagyon erőteljesen meghatározta az együttes arculatát. Egészen más azoknak a daloknak az energiája, amikben énekel. Ritka, hogy egy együttesben ennyi markáns karakter legyen, hiszen ön mellett Hobo és Póka Egon is nagyon erőteljes egyéniség. Nem voltak feszültségek ebből?
– Nem voltak feszültségek. Eleve Póka Egon vitt engem oda, Hobóvel pedig szépen kiegészítettük egymást.
– Sosem volt rivalizálás, hogy kire jut több reflektorfény?
– Súrlódások persze voltak, hol nincsenek, de ezekről már nem érdemes beszélni.
– Ön melyik korszakokat, vagy akár lemezeket tartja a legfontosabbnak a munkásságából?
– Nagyon sok volt. A Hobo Blues Band korszakban rengeteg lemezt adtunk ki. Arany meg platinalemezek lettek. Talán a Vadászat volt a legfontosabb. Aztán volt a Rossz vér, az első szólóalbumom, ami kiemelkedő volt az életemben.
De említhetném a Bort, bluest, békességet, ahol Pókával, Horváth Attilával és sok nagyszerű jazzistával dolgozhattam: Szakcsi Lakatos Béla, Tony Lakatos, Borlai Gergő, Babos Gyula, Tornóczky Ferenc, Fekete-Kovács Kornél. Vagy legutóbb Koltai Gergővel a Hatvan csapás király meséi, ami aztán platinalemez lett.
Rengeteg rockoperában dolgoztunk az István a királytól kezdve a Zúgjatok harangokon át a Jézus Krisztus szupersztárig.
1992-ben Sevilla főterén játszottuk az István a királyt.
– Van olyan dala, amit ma már nem szívesen énekel el?
– Nincs. Én amit csináltam, arra büszke vagyok, és vállalom.
– Bevallom, én nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a Hosszú fekete haj az ön szerzeménye. Nyilván azért, mert az a zenei szubkultúra, amiben ez nagy sláger lett, eléggé távol áll a blues és a rock világától. Mesélne ennek a dalnak a születéséről?
– Régen a Sztár zenekarban roma beatet játszottunk, és ennek kapcsán ismerkedtem meg Bangó Margittal. Megtetszett neki ez a szám, és megcsináltuk vele. A mai napig nagyon jóban vagyunk.
– Közeledik a nagy, 75. születésnapi koncert. Mivel készül, hogy állítja össze a műsort?
– A koncert felölel minden fontos állomást a Hobo Blues Bandtől az István a királyon és a szólóalbumokon át a mai napig. Sőt, lesz sztárvendég is Caramel személyében.
– Mik a távlati tervek? Van esetleg szó új albumról?
– Eszem ágában sincs visszavonulni. Az igazság az, hogy már el is készült egy új zenei anyag. Horváth Attila írt hozzá szöveget. Ezt jövőre szeretném kiadni. Címe még nincs.
– Köszönöm szépen.
– Ez hol fog megjelenni?
– A Szeretlek Magyarországon.
– Én valóban szeretem Magyarországot, mert ez az én hazám. Magyarország és Kőbánya.
– Kőbánya sok fontos embert adott.
– Persze. Kőbányai volt Hofi, több bokszoló, például Török Gyula és Kajdi János, Orosz Adél, Temesvári Andrea, Gergely Gábor, Papp Vera… Sőt, Varnus Xavér is!
