KULT
A Rovatból

Dancing with the Stars: Dér Heni magyar énekes legenda, Michael Jackson pedig földreszállt angyal?

Marics Peti úgy áradozott a műsorban a pop királyáról, mintha legalábbis Szent Antalról lenne szó. Hiába volt Radics Gigi az egyik legjobb táncos a mezőnyben, a közönség csak pasikat akart a döntőben látni.


Az ember így a 7. adás során kicsit már úgy ül le a Dancing with the Stars elé, hogy „na, tudsz még újat mutatni”? A műsor készítői mintha csak érezték volna, hogy kekec hangulatban vagyok, nagy kedvencemmel a Queennel indították a műsort. A Don’t Stop Me Now-ra ropta a tánckar.

Az est témája „Legendák éjszakája” volt. Ez közel sem volt olyan elaborált, mint a korábbi esték, egyszerűen legendás előadók zenéire lejtettek a párok.

Négy páros maradt versenyben, akik közül hárman juthattak a jövő heti döntőbe. Ez azt is jelenti, hogy a zsűri most pontozhatott utoljára. Ami kis izgalmat adott a műsornak, hogy már csak egy hölgyversenyző maradt a sztárok között – Gigi –, és a múlt héten a zsűri szemében győzelemre is esélyes T. Danny és Lissák Laura veszélyzónába került. Legutóbb megmentették őket, de az elődöntőben a zsűrinek már nem adódott lehetősége erre.

Krausz Gábor szó szerint beköltözött a táncterembe. Vitt matracot, és reggelivel várta Mikes Annát. Jive-ot táncoltak az Ő még csak most 14-re. Az LGT szintén hatalmas kedvencem, komolyan kezdtem azt hinni, hogy direkt nekem állították össze az adást.

Szente Vajknak azt tetszett, hogy olyan volt, mint egy film. Ördög Nóra és Juronics Tamás kicsit kritizálta a táncot, de a produkció jópofaságát díjazták. 27 pontot dobtak össze, amit kicsit csodálok, mert máskor nem szoktak a döcögős táncra ilyen magas pontot adni.

Közben kapcsolták kicsit a „Dirty Dancing live” stúdiót, ahol Gelencsér Timitől megtudhattuk, hogy Dér Heni „magyar énekes legenda”. Félreértés ne essék, semmi bajom Henivel, egy időben sokat hallgattam a Sugarloaf számait,

na de ha ő énekes legenda, akkor milyen jelzőnk marad egy Presser Gáborra vagy egy Cserháti Zsuzsára?

Radics Gigi és Baranya Dávid szado-mazo porondmesterként paso doblézott Britney Spears Circus című számára – amiből kiderült, hogy a szerkesztők csak hitegettek a Queennel és LGT-vel, valójában sosem szerettek.

Igazán látványos, showtáncelemekkel tarkított produkciót láthattunk. Ismét sokat emlegették „Ginát”, így nevezték el ugye korábban Gigi vadóc alteregóját. A zsűrit nagyon meggyőzték, 29 pontot kaptak.

T. Danny és Lissák Laura meglepődött rajta, hogy veszélyzónába kerültek. Danny úgy érezte, meg kell mutatnia azt, ami belül van. Enrique Inglesiasra szambáztak. A tánchoz persze nem nagyon értek, de nekem tetszett. Látványosan, pörgősen táncoltak, és Lissák Laura az egyik kedvencem a táncosok közül, nagyon jó a kisugárzása. A zsűrit természetesen most is meggyőzték, 30 ponttal beelőzték Gigiéket.

Marics Peti és Sztana Alexandra Michael Jacksonként léptek színpadra, hogy csacsacsázzanak. Jacksont sokan vádolják azzal, hogy az ikonikus táncstílusát, sőt, konkrét mozdulatait is Bob Fosse-tól „kölcsönözte”. De az igazsághoz tartozik, ahhoz is szenzációs táncosnak kell lenni, hogy valaki Fosse-tól tudjon „lopni” – már ha tényleg ez történt.

Ha anno Eszenyi Enikő szereplése kapcsán utaltam az ellentmondásos helyzetére a szakmában, Michael Jackson mellett sem mehetek el szó nélkül. A szakma és a rajongók egy része látványosan úgy csinál, mintha nem is történt volna semmi. Marics Peti is úgy áradozott kedvencéről, mintha legalábbis Szent Antalról lenne szó.

Pedig hát, ha a zaklatási vádakat ki is vesszük a képletből, a pop királya bőven produkált megkérdőjelezhető dolgokat.

Például amikor a gyerekét az erkély korlát fölött kinyújtva mutogatta a szállodánál összegyűlt fotósoknak. Ettől függetlenül Jackson zenéit én is szeretem – mint nemrég megtudtam, a Jacko becenevet utálta, ezért az igazi rajongók kegyeleti okokból már nem nevezik így –, de azért nem kell a mennybe meneszteni.

A zsűrinek nagyon tetszett a Jackson-csacsacsa, de én nem voltam olyan lelkes. Színvonalas táncprodukció volt, szó se róla, de csak ha elvonatkoztatok Jacksontól. Benne voltak a jellegzetes mozdulatok, de csak „olyan, mint” szinten, nem tudták ugyanazt a higanyosságot hozni.

Juronics Tamásnak is eszébe jutott Bob Fosse, idézte híres mondását:

„Köszönöm a jó istennek, hogy nem születtem tökéletesnek.”

Peti produkcióját viszont ő is tökéletesnek találta, minden zsűritag 10 pontot adott.

Következett a második kör. (Ugye senki sem gondolta komolyan, hogy ennyivel megússzuk?)

Ismét a Mikes-Krausz páros következett egy szép rumbával és az Aeorsmithszel. Juronics Tamás a két lélek közti legőszintébb kapcsolódásnak nevezte a táncot. Ördög Nóra bár nem spirituális, úgy vélte, nem véletlen, hogy most érkezett ez a felkérés – és Anna – Gábor életébe. Vajk egyenesen úgy érezte, mintha bekukucskálhatnánk két ember életébe, ahol olyasmiket láthatunk meg, amit nem feltétlenül illene.

Lehet, a zsűri tud már valamit. Mindenesetre 29 pontot kaptak. Gábor szimpatikusan elmondta, hogy ő a mezőnyből az egyetlen, aki egyáltalán nem színpadi ember, táncolni nem tud, de azt reméli, az érzéseit sikerült kimutatnia a táncban.

Radics Gigi és Baranya Dávid a második körben charlestonoztak. A Spice Girls és a Wannabe azon kevés számok egyike, amivel ki lehet kergetni a világból – ez alól egyedül a Post Modern Jukebox verziója a kivétel. Úgy tűnik, ezzel nem vagyok egyedül, mert hogy az eredeti helyett éppen a PMJ feldolgozást játszották be.

Ami a koreográfiát illeti, kicsit visszanyúltak az egyéjszakás kalandhoz, Baranya Dávid egy szerelmi cicaharc közepén találta magát, amit végül ingyen popcornnal próbált megoldani.

Nagyon sok dicséret hangzott el, ennek tükrében kicsit csalódást okozott Nóra és Vajk 9 pontja. Juronics tamás egy 10-essel szépített.

Danny és Laura tangója következett. Az énekes úgy véli, az érzelmes táncok állnak leginkább jól neki. A produkcióval kapcsolatban a legfontosabb megállapításom, hogy Laurának sokkal jobb hasizma van, mint nekem.

Bár úgy is fogalmazhatnék, hogy neki van hasizma.

A zsűrinek tetszett, hogy minden ritmusra történt, és a Rihanna dal effektjeit is belekombinálták a koreográfiába. Azt is megfejtették, hogy T. Danny nevében a „t” a tangó rövidítése. Sőt, Szente Vajk gyakorlatilag leszerződtette a rappert a következő musicaljébe.

Ez is 30 pontos produkció volt, így 2023-ban Lauráék kaptak először 60 pontot – és mivel jövő héten nem lesz pontozás, ezt rajtuk kívül már csak legfeljebb Marics Petiéknek sikerülhetett. (Spoiler: nem sikerült.)

Aki Stana Alexandrával az oldalán Máté Péterre slow foxozott.

Na, például Máté Péter tényleg legenda.

Marics Petiék is tudtak újat mutatni egy látványos emelés formájában, bár Juronics Tamás azért látott hibákat a lépésekben. Ami meglepő, hogy ez volt az első standard táncuk.

A zsűriből egyedül Ördög Nóra adott 10 pontot, így Petiék összesítésben 58 ponttal zárták az elődöntőt.

Mielőtt megtudhattuk volna, ki esik ki a döntő kapujában, Stohl András és Kiss Ramóna „nagy” bejelentést tett: a döntőben sztárvendégek özöne vár ránk. Színpadra lépnek az előző évadok győztesei: Gelencsér Timi, Tóth Andi és Csobot Adél. (Utóbbi azért kicsit meglepő, hisz Adél épp a Sztárbox egyik műsorvezetője az RTL-en, és régen nem nagyon engedték egymáshoz az embereiket a kereskedelmi csatornák.)

Igazából nem történt nagy meglepetés, a Marics Peti-Stana Alexandra és a T. Danny-Lissák Laura párosok jutottak tovább alanyi jogon. Krausz Gáborékra és Gigiékre újraindították a szavazást, és rendhagyó módon öt percet adtak a közönségnek, hogy SMS-ekre szórja el a pénzét.

Bár a zsűri már nem szavazhatott, azért elmondták a véleményüket. Szente Vajk Krausz Gábort látná szívesen a döntőben, Juronics Tamás és Ördög Nóra Gigit. Ez az évad azonban most már egészen biztosan a férfiakról szól, mivel Radics Gigi és Baranya Dávid esett ki. Öröm az ürömben, hogy Dávid immár koncentrálhat mindenórás feleségére és születendő kisfiukra.

Kicsit sajnálom, a döntőben táncolhattak volna a Dolly Roll Ginájára.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Letartóztatták utcai zenélésért, kórházba került alultápláltság miatt, és egy építkezésről lopott benzint – A Pink Floyd legendája, David Gilmour 80 éves
A létminimumon (vagy azalatt) tengődő utcai zenészből a világ egyik legnagyobb rocklegendájává vált. Micsoda életút!


David Jon Gilmour 1946. március 6-án született az angliai Cambridge-ben. Édesapja, Douglas Gilmour a Cambridge-i Egyetem állattani tanszékének vezető oktatója volt, édesanyja, Sylvia Wilson pedig előbb tanárnőként, majd később a BBC tévécsatorna filmvágójaként dolgozott. Davidnek három testvére van: Peter, Mark és Catharine, a születésekor pedig a család Trumpingtonban élt, s több költözés után kerültek Grantchesterbe.

A szülők korán felfigyeltek a fiuk zenei érdeklődésére, és arra ösztönözték, hogy fejlessze azt. Így 1954-ben megvehette első kislemezét, Bill Haley Rock Around the Clock című dalát. Lelkesedését a következő évben Elvis Presley Heartbreak Hotel című dala keltette fel, az Everly Brothers Bye Bye Love című dala pedig a gitározás iránti szenvedélyét indította be. Gilmour kölcsönkért egy gitárt a szomszédjától, hogy gyakorolhasson rajta, de soha nem adta vissza. Nem sokkal később Pete Seeger (akit Edward Norton alakított a Sehol se otthon című filmben) könyvével és lemezével kezdett el önállóan gitározni tanulni.

11 éves korában a cambridge-i The Perse Schoolba kezdett járni, ami nem tetszett neki, bár az is igaz, hogy ott találkozott két osztálytársával, akik később a Pink Floyd tagjai lettek: Syd Barrett-tel és Roger Watersszel.

1962-ben Gilmour elkezdte tanulmányozni a modern nyelveket a Cambridgeshire College of Arts and Technologyn, és bár nem fejezte be a tanfolyamot, végül megtanult folyékonyan franciául. Barrett egyébként szintén e főiskola hallgatója volt, a két fiú pedig az ebédszüneteket gitározással töltötte.

Éhkoppon Párizsban

Ugyanebben az évben Gilmour csatlakozott egy blueszenekarhoz, a Jokers Wildhoz, 19 évesen pedig stoppal eljutott a franciaországi Saint-Tropez-ba. Itt csatlakozott hozzá Barrett is, ám nem sokkal később letartóztatták őket utcai zenélés miatt. Gilmour és Barrett később Párizsba utaztak, ahol egy hétig a városon kívül táboroztak, és meglátogatták a Louvre-t is, ebben az időszakban Gilmour a divattervező Ossie Clark sofőrjeként és asszisztensként dolgozott. Ez a bohém életmód azonban kevésbé romantikusnak bizonyult, mint várták, Gilmour például egyszer kórházba is került alultápláltság miatt.

1967 közepén aztán ismét Franciaországba utazott Rick Willsszel és Willie Wilsonnal, a Jokers Wild egykori tagjaival. Flowers, majd Bullitt néven léptek fel, bár a klubtulajdonosok nem voltak hajlandók fizetni nekik, ráadásul nem sokkal a párizsi érkezésük után tolvajok ellopták a felszerelésüket. A franciaországi tartózkodása alatt azonban Gilmour két dalban is énekelt a Tele szívvel – Két hét szeptemberben (1967) című film zenéjében, amelynek főszereplője Brigitte Bardot volt. Amikor még abban az évben a Bullitt-tal visszatért Angliába, nem volt pénzük benzinre sem, ezért egy szakaszon nekik kellett tolniuk a furgonjukat (egy építkezésről loptak benzint korábban, azzal jutottak el idáig).

A rózsaszín legenda

1967-ben a Pink Floyd zenekar, amelyet Gilmour cambridge-i iskolatársai, Syd Barrett és Roger Waters, valamint Nick Mason és Richard Wright alkottak, kiadta a debütáló stúdióalbumát, a The Piper at the Gates of Dawnt. Amikor David újra Londonba került, megnézte a banda egyik dalának felvételét, és megdöbbent, amikor Barrett, aki akkor már mentális problémákkal küzdött, úgy tűnt, nem ismeri fel őt.

1967 decemberében meghívták Gilmourt is a Pink Floydba zenélni, hogy helyettesítse az egyre kiszámíthatatlanabb Barrettet, ekkor egy rövid ideig öttagú lett a zenekar. Kezdetben az volt a terv, hogy Barrett továbbra is dalszerző marad, de nem lép fel a színpadon. 1968 márciusára azonban a Barrett-tel való együttműködés túlságosan nehézkessé vált, ezért ő beleegyezett, hogy elhagyja a bandát. Így Gilmour lett a gitáros és az egyik énekes (Waters és Wright mellett). A The Dark Side of the Moon és a Wish You Were Here albumok megjelenése után aztán Waters vette át az irányítást a zenekar felett, és a legtöbb dalt ő szerezte.

1985-ben aztán Waters bejelentette egy közleményben, hogy kilép a zenekarból, akkori állítása szerint pedig a Pink Floyd már nem életképes kreatív erő, s azt feltételezte, hogy nélküle feloszlik a banda. Gilmour és Nick Mason azonban azt nyilatkozták, hogy Waters nélkül is életben tartják a zenekart, e bejelentést követően pedig nagy csata kezdődött.

Főként jogi hercehurcák a rockbanda nevének használatáról. Gilmour és Mason akkor fontolóra vették, hogy Wrightot is bevonják a

Pink Floyd visszatérésébe, ami segítene a név használatáért folyó küzdelemben. Persze, mint az köztudott, ez a trió nyerte a jogi csatát, így megtarthatták a Pink Floyd nevet, Waters azonban fix díjat kapott minden koncertjük után, amelyen az ő ötleteit használták, mint például a felfújható disznókat, a helikoptert, az égő repülőgépet stb.

Gilmour azonban így szinte teljes ellenőrzést szerzett a zenekar felett, és rögvest meg is írta az A Momentary Lapse of Reason (1987) című albumot, amelyhez Mason és Wright is hozzájárultak, bár az album első bemutató koncertjein egyikük sem lépett fel, mivel hosszú ideje nem játszottak, ezért nem voltak olyan állapotban, hogy a színpadra lépjenek.

A következő albumukat csak hét évvel később, 1994-ben adták ki, ez volt a The Division Bell, ami szintén óriási siker lett, a lemez és a hozzá kapcsolódó turné egyaránt olyan dalokkal, mint a What Do You Want From Me, a Take It Back, a Coming Back To Life vagy a High Hopes.

Két feleség, nyolc gyerek

Talán az eddigiekből az sem meglepő, hogy Gilmour nem éppen a tipikus rockzenészek léha életét élte, mindössze kétszer nősült élete során, a második feleségével pedig már több mint 30 éve együtt vannak. Először 1975. július 7-én, tehát 29 évesen állt az oltár elé, akkor az amerikai modell és művésszel, Virginia „Ginger” Hasenbeinnel. 15 évig tartó házasságuk alatt négy gyermekük született: Alice (1976), Clare (1979), Sara (1983) és Matthew (1986). Gingerrel végül 1990-ben váltak el.

Négy évvel később, 1994-ben aztán feleségül vette az angol írónőt, Polly Samsont, aki számos dalához írt dalszöveget, köztük néhányhoz a Pink Floyd albumain is.

Gilmournak és Samsonnak négy gyermekük van: Charles (1991, aki az írónő előző kapcsolatából született, David pedig örökbe fogadta őt), Joe (1995), Gabriel (1997), valamint Romany (2002), akinek a születésekor az apja már 56 éves volt.

Gilmour egyébként tapasztalt pilóta és repülésrajongó. Cége, az Intrepid Aviation égisze alatt történelmi repülőgépek gyűjteményét állította össze. Később eladta a céget, amelyet hobbiszinten indított, mert úgy érezte, hogy túlságosan kereskedelmi jellegűvé vált ahhoz, hogy élvezhesse.

A Sunday Times Rich List szerint a nettó vagyona nagyjából 115 millió font.

Szinte biztos, hogy nem tudtad…

Lazának és szerénynek tűnő megjelenése ellenére David Gilmour zenei karrierjén kívüli élete tele van meglepő furcsaságokkal. Mielőtt a Pink Floyd gitárosaként befutott, a ’60-as évek végén rövid ideig modellként dolgozott, a rockrajongók azonban talán örülnek, hogy nem a Vogue borítóján kötött ki, hanem koncertek színpadán és a stúdiók mikrofonjai előtt.

További érdekesség vele kapcsolatban, amit sokan nem tudnak, hogy az ismert és többszörös Oscar-jelölt színésznő, Naomi Watts (Mulholland Drive: A sötétség útja, A kör, King Kong, A lehetetlen, Birdman, Twin Peaks, A megfigyelő) Gilmour keresztlánya. Naomi apja, Peter Watts a 70-es években a Pink Floyd roadie-ja volt, ami később váratlan, de tartós köteléket teremtett a hollywoodi sztár és a legendás zenész között.

Gilmour másik, gyakran figyelmen kívül hagyott oldala, hogy mélyen elkötelezett a jótékonysági munkában, különösen a környezetvédelem terén.

Ismert állatjogi aktivista, számos, a vadon élő és háziállatok védelmével foglalkozó szervezetet támogat. 2003-ban például 3,6 millió fontért eladta a londoni kastélyát, a bevételt pedig a Crisis nevű, a hajléktalanság problémájával foglalkozó brit jótékonysági szervezetnek adományozta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Nagy hatással voltak rám ezek az Orbán Viktor ellen küzdő magyar nők” – amerikai dokumentumfilm készült az Orbán-rendszerről
Connie Field Democracy Noir című dokumentumfilmje három nő, Oroszi Babett újságíró, Antal Nikolett aktivista és Szabó Tímea országgyűlési képviselő történetén keresztül mutatja be a demokrácia leépítését Magyarországon. A filmet most mutatták be először Budapesten.


„Végre Magyarországon is bemutatták” – így számolt be Karácsony Gergely főpolgármester az amerikai Connie Field Democracy Noir című dokumentumfilmjének budapesti bemutatójáról, amit kedden tartottak az Eötvös10-ben. Bár a film már számos országba eljutott, Magyarországon most láthatta először a közönség.

Alig 40 másodperc telik el Connie Field Democracy Noir című dokumentumfilmjéből, és a Guardian szerint a néző már érti is a tanulságot. A budapesti látképek után Orbán Viktor látható, amint Vlagyimir Putyinnal beszélget, majd kezet fog Donald Trumppal. A film üzenete a lap szerint világos: ez nem pusztán egy kelet-európai ország belügye.

A 90 perces dokumentumfilm három nő – Szabó Tímea politikus, Oroszi Babett újságíró és Antal Niko aktivista – szemszögéből mutatja be Orbán Viktor rendszerét.

Connie Field rendező korábban olyan témákkal foglalkozott, mint a dél-afrikai apartheid bukása, az amerikai polgárjogi mozgalom, valamint a vietnámi háborúban elkövetett Mỹ Lai-i mészárlás. Szerinte mostani filmje a demokrácia leépülésének veszélyére hívja fel a figyelmet.

„Az egyik legnagyobb, abszolút veszély, amellyel ma a világban szembesülünk, a demokrácia leépülése. Az emberek azt hiszik, ez a szó elvont. Nem az” - mondja.

A film a magyar ellenállás szellemiségét is bemutatja a három nő több mint egy évtizedes küzdelmén keresztül. „Számomra most a legfontosabb, hogy a közönség megértse: vissza kell vágnunk, és hogy a demokrácia minden szempontból döntő fontosságú” - fogalmaz a rendező.

„Nagy hatással voltak rám ezek a magyar nők, akik tizenkét éve folytatják ezt a küzdelmet, és soha nem adják fel. Ezt nagyon inspirálónak és reménykeltőnek találom – és remélem, az amerikai közönségem is így érzi majd.”

Bár a téma az amerikai közönséget is érdekelheti, a film forgalmazása nehézségekbe ütközött az Egyesült Államokban. Washington DC-ben több mozi sem vállalta a vetítést; a forgalmazó szerint legalább egy esetben azért, mert attól tartottak, megsértenék a Fehér Házhoz kötődő embereket. „Az egyik mozitulajdonos azt mondta, nem akarják elidegeníteni a közönségüket, vagy a közönségük egy részét, vagy a Trumpnak dolgozó embereket” – nyilatkozta Field.

Field szerint a két vezető között a legfőbb hasonlóság, hogy mindketten egy politikai vereség után tudatosan építettek fel egy hűséges választói bázist.

A rendező ugyanakkor Trumpot nagyobb veszélynek tartja, mert míg Orbán Viktor lassan, éveken át halmozta fel a hatalmat, Trump „teljes offenzívát” folytat.

„Most megpróbál egy olyan képet felfesteni nekünk, hogy ez lesz a sorsotok, ha nem figyeltek. És a legsebezhetőbbekkel kezdi, a bevándorlókkal. Orbánnak semmi ilyesmit nem kellett bevetnie.”

Field szerint azonban az Egyesült Államoknak két előnye is van Magyarországgal szemben: a hatalom tagállami megosztása és egy jól finanszírozott ellenzéki párt.

Részlet a filmből

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Biztos voltam benne, hogy ki fognak rúgni” – 50 évesen vallott a siker sötét oldaláról a 90-es évek egyik legnagyobb sztárja
Freddie Prinze Jr. a Tudom, mit tettél tavaly nyáron forgatásának kezdeti nehézségeiről beszélt. A színész tavaly visszatért a szerephez, így a kerek évforduló apropóján értékelte át karrierjét.


Ma, március 8-án tölti be 50. életévét Freddie Prinze Jr., a ’90-es évek egyik legmeghatározóbb arca, akinek neve egybeforrt a tinédzser-romkomok és a slasher-horrorok aranykorával. A kerek évforduló azonban nem csupán a nosztalgiáról szól. A színész tavaly nyáron tért vissza a mozivászonra, és egy sor őszinte interjúban beszélt arról a belső vívódásról, amely a karrierjét végigkísérte. Kevesen tudják, de az a film, amely világsztárrá tette, majdnem a pályája végét is jelentette.

„Az első három-négy hétben biztos voltam benne, hogy ki fognak rúgni… aztán egy kicsit megnyugodtam…”

– vallotta be a Men’s Health magazinnak adott interjújában az 1997-es Tudom, mit tettél tavaly nyáron forgatásának kezdeti időszakáról.

Freddie Prinze Jr. tavaly nyáron ismét Ray Bronson bőrébe bújt a Tudom, mit tettél tavaly nyáron hivatalos folytatásában, amely július 14-én debütált Los Angelesben, és végül világszerte 64,8 millió dolláros bevételt termelt. A vörös szőnyegen már jóval magabiztosabban beszélt a műfaj változásairól. Amikor arról kérdezték, mit szóltak a gyerekei az eredeti, 1997-es filmhez, őszinte nevetéssel válaszolt. „Nevettek rajta, mert olyanok, mint James Wan, megcsinálták a Fűrészt, és az megváltoztatta a műfajt” – mondta a Good Morning America riportjában.

Szerinte a horror a leggyorsabban fejlődő műfaj, és a film új, fiatal szereplőgárdája abszolút megérdemelte a stafétát. „Sokkal jobbak voltak, mint én az ő korukban.”

A Men’s Health számára azt is elárulta, hogy sosem élvezte igazán a rivaldafényt. „Nem élvezem, ha magamat nézem a vásznon… Régebben elmentem a premierekre a vörös szőnyegig, aztán elmentem bowlingozni, amíg a film ment.”

Ez a távolságtartás jellemezte akkor is, amikor az 1997-es, 126 millió dolláros bevételt hozó horrorral, majd az 1999-es, 103,2 millió dollárt termelő A csaj nem jár egyedül című romkommal a csúcsra ért. Karrierjét a 2002-es Scooby-Doo, a maga 275,7 millió dolláros globális bevételével koronázta meg, amelyben Fred Jones szerepében egy újabb generáció számára vált ismertté.

„Az a film nélkül nem lett volna A csaj nem jár egyedül… Minden tapasztalat formált, és ma sokkal jobban szeretem a mostani színészi énem.”

2016-ban Back to the Kitchen címmel adott ki szakácskönyvet, amely a családi főzés iránti szenvedélyéről tanúskodik. A kötet előszavát felesége, Sarah Michelle Gellar írta, aki egy bensőséges mondattal foglalta össze férje lényegét: „Ha elfelejtené elmondani: az igazi titkos hozzávalója a szeretet.” Emellett Prinze Jr. a podcastok világában is otthonra lelt. A That Was Pretty Scary című műsorában a horror műfaját elemzi, míg a Wrestling with Freddie a pankráció kulisszatitkaiba avatja be a hallgatókat. A WWE-nél szerzett tapasztalatairól markáns véleménye van. „Régi vágású cég. Ki kell érdemelned a tiszteletet.”

1997-ben, a Tudom, mit tettél tavaly nyáron forgatásán ismerkedett meg Sarah Michelle Gellarral, akivel 2002 szeptembere óta házasok, és két gyermeket nevelnek. Gellar tavaly, Prinze Jr. 49. születésnapján egy egyszerű, de sokatmondó üzenettel köszöntötte férjét az Instagramon: „Olyan hálás vagyok, hogy együtt öregedhetünk.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Pixar megcsinálta a legjobb Avatar-filmet: az Agyugrász lehet az év animációja
A Pixar végre mert újra nagyot álmodni. Az Agyugrász nem folytatás, nem biztonsági játék, hanem egy szívvel-lélekkel készült, őrült sci-fi paródia. És igen, simán lenyomja a „Hupikék Törpikék az űrben” blockbustereket. Kisujjal!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. március 04.



Ritkán fordul elő, hogy egy elsőfilmes rendező úgy rúgja be az ajtót az animációs nagyágyúk közé, hogy közben észre sem vesszük, hogy egy kedves családi meséből őrült sci-fi paródia lesz. Daniel Chong és csapata pontosan ezt tette az Agyugrásszal:

fogták a jól ismert pixaros érzelmi receptet, hozzácsaptak egy adag elborult tudományos fantasztikumot, majd az egészet nyakon öntötték egy olyan vizuális humorbombával, amitől még a legcinikusabb felnőtt néző is elismerően mosolyog.

A Pixar legújabb alkotása első pillantásra klasszikus, szívmelengető családi filmnek tűnik. Az érzelmes felütés, a kissé szerencsétlen, de jószándékú főhős, Mabel és a természetközeli idill mind azt sugallják: itt bizony könnyes tanulságra számíthatunk. Aztán jönnek az első komolyabb csavarok. Nem túlzás azt állítani, hogy Mabel gyerekkorától kezdve bármihez nyúl, az félremegy. Mintha élő bizonyítéka lenne annak a mondásnak, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. Márpedig senkiben sincs annyi jószándék mint a tinédzser lányban.

Főhősünk mindössze 19 éves korára elszánt természetvédő aktivistává válik, aki az emberiségben csalódva egy csendes tisztáson talál lelkimenedéket. Ez a kis természeti csoda jelenti számára a lelki békét, kapcsolódást múltjához és a boldogságot. Egészen addig, amíg a helyi elképesztően népszerű polgármester ki nem szemeli a területet az autópálya-körgyűrűjének befejezéséhez. A konfliktus alapja tehát ismerős: haladás kontra természetvédelem. A film azonban nem ragad le a „védd a fákat” szintjén. Ami ezután következik, az egyszerre abszurd és meglepően mély.

Mabel ugyanis belekeveredik egy titkos egyetemi projektbe, amelyben az egyik tanára robotállatok testébe „ugráltatja” át a tudatát, hogy így kommunikálhasson az állatvilággal.

Innentől az Agyugrász olyan éles kanyart vesz, hogy a nézőnek is kapaszkodnia kell. A kedves bevezető után hirtelen egy szinte parodisztikus, elrugaszkodott sci-fiben találjuk magunkat, amely nyíltan kikacsint a tavalyi év legnagyobb látványfilmére. Bátran merem állítani, hogy ez a „legjobb Avatar-film”, amit valaha láttunk, még ha csak átvitt értelemben is.

A párhuzam természetesen a James Cameron „Hupikék Pocahontasaival” adja magát, de az Agyugrász nem technológiai forradalommal akar lenyűgözni. Inkább tartalommal, szívvel és ötletességgel múlja felül a blockbustert. Míg Cameron Pandora-világa egy agyatlan látványorgia immár háromszor leforgatva, addig a Pixar kreativitással töltötte fel a vásznat. Képes teljesen elborult alapötletből is koherens, érzelmileg működő történetet faragni.

A forgatókönyv ugyan néha látványosan fittyet hány a logikára, de ezt olyan lehengerlő tempóban és humorral teszi, hogy nehéz haragudni rá.

A vizuális poénok elképesztően hatásosak, nem a szokásos, kötelező animációs geggyűjteményt kapjuk. Többször nevettem fel, percekig kuncogtam a poénokon, ami nálam nagy szó. Itt működik a valódi, ritmusra épített, térdcsapkodós humor, amely néha a háttérben, egy-egy fél másodperces képi villanásban teljesedik ki. Ritka az ilyen precíz komikus időzítés, pláne egy elsőfilmes rendezőtől.

Jó, modern Disneyhez méltó módon az Agyugrásznak nincs klasszikus értelemben vett főgonosza. Felbukkan ugyan egy ellenszenves mellékalak, akit a fináléban nagy ellenfélként pozícionálnak, de ő inkább a körülmények terméke, semmint valódi, árnyalt antagonista. Az igazi „rossz” itt Mabel makacs, elvakult döntéssorozata. A kétségbeesésből fakadó, minden racionalitást félresöprő lépései sodorják egyre mélyebbre a konfliktusba.

A film egyik legerősebb állítása éppen az, hogy a jó szándék önmagában nem elég, felelősséget is kell vállalni, hiszen a tetteinknek súlyos következményei lehetnek.

Még tanmeseként is több rétegben működik az Agyugrász. A természetvédelem csak az egyik szál. Ugyanilyen hangsúlyos az együttélés fontossága, a közös érdek felismerése, a csapatmunka ereje és a múlt elengedése, miközben az igazán jó dolgokat magunkkal visszük. A család és a barátság szerepe sem marad háttérben, de mindezt nem didaktikus módon, hanem a cselekménybe szervesen ágyazva kapjuk, sokszor szöveg nélkül csal könnyeket a néző szemébe. Pixar filmként nem csak a humor nyert teret, több alkalommal is párás lesz a szemünk. A film nem prédikál, inkább helyzetekbe kényszeríti a szereplőit és velük együtt a nézőt is.

A magyar szinkron korrekt, a poénok többsége működik, ám az ember óhatatlanul eljátszik a gondolattal, milyen lehetett volna eredetiben hallani például Meryl Streep vagy Bobby Moynihan játékát. Ettől függetlenül a humor vizuális ereje annyira domináns, hogy a nyelvi különbségek kevésbé fájnak. Az utóbbi években a Pixar termése meglehetősen hullámzó volt. A Lightyear vagy az Elemi megosztó fogadtatása után sokan hiányolták a stúdió régi formáját. Az Elio-t inkább meg sem említeném. Bár akadtak jól sikerült folytatások, mint az Agymanók 2, az igazán átütő, új kreatív Pixar történet régóta váratott magára. Az Agyugrász ilyen szempontból friss levegő: mer kockáztatni, mer furcsa lenni, és közben nem felejti el, hogyan kell szívhez szóló mesét mondani, egy eszeveszettül vicces sci-fibe oltva.

Lehet vitatkozni azon, hogy látványban felveszi-e a versenyt korunk blockbustereivel, de tartalomban és kreativitásban kétségtelenül kiemelkedik.

Agyament alapötletből épít érzelmileg hiteles történetet, miközben harsányan szórakoztat. Ritka kombináció. Régen láthattunk igazán jó vígjátékot a mozikban és azt kell, hogy mondjam az Agyugrász közel van ehhez a titulushoz. Nem csupán egy jól sikerült animációs film. Inkább annak bizonyítéka, hogy a Pixarban még mindig ott pislákol az a bizonyos kreatív szikra. Ha ilyen alkotások születnek belőle, akkor talán nem is kell annyira aggódnunk a stúdió jövője miatt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk