KULT
A Rovatból

Cowboy Bebop: gyenge űrwestern az újragondolt klasszikus anime

Végignéztük a kultikus anime élőszereplős, netflixes változatát – szerettük is, meg nem is. Van értelme megnézni azoknak, akik nem ismerik az eredetit?

Link másolása

1998-ban Haijime Yatate megalkotta a modern anime-sorozatok egyik nagy klasszikusát, melynek sikere vitathatatlan. Mert újat alkotni a régi klisékből, mert kölcsönözni jobbaktól, és ami a legjobb volt benne, hogy

sikerült ügyesen ötvöznie a nyugati és a keleti kultúra világait.

Gyakorlatilag olyan volt, mint a Szárnyas fejvadász: egy klasszikus neo-noir, amiben fel lehet fedezni a western és az anime-zsánerek jellemzőit, mindezt fűszerezte egy kis jazz zenével. A mai napig az egyik legjobban fogyasztható animék közé tartozik, még olyanok is megnézték, akik nem szerették a japán animációk világát.

Én sem voltam nagy rajongója a sorozatnak, mert túl lassúnak és vontatottnak éreztem. Most, hogy 2021-ben a Netflix úgy döntött, elkészítik az élőszereplős változatot, újra megnéztem az eredetit, és sokkal jobban tetszett, mint elsőre.

A ritmusa még mindig lassú, de a karakterek elvitték hátukon a történetet,

illetve a látvány: atya-gatya! Az eredeti anime látványvilága elképesztően részletgazdag, koszos, mocskos és egyszerűen imádnivaló. Nem tudom eléggé dicsérni a készítőket, egyszerűen az eredeti Cowboy Bebop világa mesés, amiben a néző órákra képes lenne elveszni.

A netflixes verzió első előzetese után nagyon lelkes lettem, hangulatosnak tűnt és a casting is tökéletesnek hatott,

legalábbis a három főszereplőt tekintve, akiket ezekben az első reklámokban megmutattak. De a sorozat nézése közben kiderült számomra, hogy nem véletlenül velük dolgoztak a marketingesek, sajnos szinte mindenki más mellélövés ebben a kis kalandban.

Kezdjük a színészekkel: mindhárom főszereplőnk fejvadász (a sorozatban Cowboy-ként említik őket), akik természetesen elsőre nem bírják egymást elviselni, de a történet végére már egy családként funkcionálnak. Mustafa Shakir játssza Jet Black-et, aki az „apuka” karakter, idősebb és megviseltebb fejvadász társainál, aki még rendőri múlttal is rendelkezik. A két fiatalabb karaktert pedig Daniella Pienda és John Cho játszák, előbbi a tűzrőlpattant Faye Valentine, míg utóbbi

a sztoikus űrcowboy Spike Spiegel szerepében brillírozik.

Nem érzem jogosnak, hogy a nemzetközi sajtóban minden kritikus nekiesett szegény John Cho-nak, mert én pont így képzeltem el Spike-ot, a kapott alapanyagból szerintem mindent kihozott. A folyamatos civódás a partnerek között kifejezetten szórakoztató és a kémia is működik, az elhibázott casting fő problémája nem itt keresendő.

Térjünk rá a nem igazán jól sikerült választásokra: Alex Hassell, mint Vicious (angol neveket fogok használni, mert a szinkron által használt Kőszívet egy kicsit röhejesnek érzem) működhetett volna, azonban a forgatókönyvírók semmit nem adtak a kezébe,

a sminkesek pedig egy olyan parókát raktak a szerencsétlen színészre, hogy folyamatosan olyan érzésem volt, Daenerys Targaryen fog leugrani a képernyőről.

A másik félrecsúszott karakter pedig Julia, az eredeti sorozat femme fatale-ja. Bár Elena Satine a kinézete alapján tökéletes lehetne Julia megformálására, de amit színészként hoz, az sajnos nagyon kevés. Egy jól felépített drámai szerepben lehetett volna esélye megmutatni, hogy mit tud, de azon kívül, hogy szép, sokat nem tett hozzá a szöveg felolvasásához.

Történet: itt fog az új sorozat sok-sok rajongót elveszíteni. Nem csak a szokásos netflixes effekt miatt, – hogy nemet vált egy-egy karakter, vagy bőrszínt, esetleg teljesen kihagyják, vagy megváltoztatják a közönségkedvenc szereplőket, vagy leszbikus, transznemű, non-bináris, ez már elfogadott a köztudatban –, 2021-ben ez már nem fog nagy meglepetést okozni.

A probléma az, hogy a nagy kozmikus kalandból egy kis mindennapos hercehurcát csináltak.

Nem érezni a világot, az atmoszférát, maximum a vágóképek erejéig jön át, hogy itt bizony egy sci-firől van szó, mert amit lehetett imádni egy Mandalorianban, az itt is működhetett volna. A nagy, részletgazdag, tömött, csillogó-villogó űrkalandból lett egy gyenge noir mint űr-western. Ez alapvetően nem lenne baj, de még a klasszikus, rajongók által imádott történeteteket sem sikerült jól adaptálni. A 98’-as anime bővelkedett grandiózus látványban és merész történetekben – akadt ugyan egy átívelő történet, de azt inkább csak háttérinformációkból rakjuk össze.

A korábbi sorozatban a karakterek háttértörténete rengeteg misztikumot tartogatott és amikor megtudunk belőlük valamit, azt nagy dolognak éreztük. Itt sajnos semmit nem tartanak homályban, eltelik 10 perc, és már mindent tudtunk mindenkiről. Vicious az animében alig szerepelt, egy titokzatos fenyegető alak volt, akivel főszereplőnk talán kétszer ha találkozott, és azok az összecsapások jelentettek valamit. Juliáról nem is tudtuk, hogy életben van, talán az utolsó előtti részig.

Itt majdnem annyit foglalkoznak a gonosz karakterekkel, mint a jókkal,

elhagyjuk a szedett-vedett kis csapatunkat és belecsöppenünk egy Trónok harca szintű belpolitikai viszályba egy bűnszervezet életében, ami ugyan szerepelt az eredetiben is, csak sokkal finomabban és hatásosabban. Valahogy mindenki elveszti az étvágyát, ha elmagyarázzák, hogyan készül a virsli.

A forgatókönyv meglehetősen gyengére sikerült, és a rendezés sem segít a dolgon. Az alkotók próbálták bővíteni az alapanyag világát, hogy folytatni is lehessen a későbbiekben, s más karaktereket is be tudjanak építeni, de sajnos a nagy igyekezetben a végeredmény elég halvány lett. Az igazi akciójelenetek ugyan szórakoztatóak, de

nem tudok elmenni az operatőr „döntött kamera” fétise mellett.

Az angolban ezt „dutch angle”-nek nevezik, és megvan a maga helye a filmkészítésben, viszont itt annyira túltolják, hogy néha én is oldalra döntött fejjel néztem a képernyőt.

A hangulat olykor működik a 2021-es Cowboy Bebopban, némelyik rész kimondottan jól sikerült, viszont úgy érzem, sokat spóroltak a CGI-on. A zene könnyen feledhető, annak ellenére, hogy a nagy részét az eredetiből kölcsönözték. A ritmus pedig nem olyan lassú, mint az eredeti 98’-as verzióban, kár volt ezen változtatni, mert ez is inkább visszafele sült el.

Nem tudom tiszta szívvel ajánlani,

hiszen a 20 évvel ezelőtti anime egy letisztult klasszikus western/noir/sci-fi hőstoposz volt, annak minden szépségével és szörnyűségével, egy lezárt, keserédes kis kaland, míg az új, sajnos egy végiggondolatlan összevisszaság.

Egy gyengébb cosplaybe oltott súlytalan viccelődés.

Sokkal komolyabb feldolgozást érdemelt volna Hajime Yatate klasszikusa. Kicsit savanyú, kicsit PC, kicsit lassú, valahogy túl modern a megközelítése.

Ha elvonatkoztatok tőle, hogy ez egy feldolgozás, akkor sem tudom pozitívan értékelni,

ez egy közepesen működő sci-fi/noir sorozat,

aminek csupán azért remélem, hogy lesz folytatása, mert meg szeretném tudni, hogy Edward kosztümje tényleg annyira béna-e, mint amilyennek az évadzáró utolsó perceiben láthattuk. Ha tényleg ennyire gagyin fog kinézni az egyik legnagyobb közönségkedvenc karakter, akkor a második évaddal temethetjük majd a Netflix anime-adaptációját.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Tényleg nem tudom, mi köze ehhez a cicimnek" – 34 éves Emma Watson
Nem Angliában született, 11 évesen lett filmsztár, de igyekszik két lábbal állni a földön, és mindig kiáll a nők jogaiért.

Link másolása

A szemünk látára nőtt fel, hiszen alig 11 évesen szállt fel a Roxfort expresszre, hogy bevonatozzon a nézők szívébe és a filmtörténelembe. Emma Watson azonban nem csupán a filmvásznon aktív, hírnevét arra használja, hogy kiálljon a nők jogaiért, szerepeit is igyekszik meggyőződésének megfelelően kiválasztani és alakítani.

Ma pedig 34 éves az egykori kislány, akitől mindenki megtanulhatta, hogy kell helyesen hangsúlyozni azt, hogy leviosa. Ebből az alkalomból összeszedtünk néhány érdekességet a még mindig nagyon fiatal színésznőről.

Emma Charlotte Duerre Watson 1990 április 15-én született Párizsban, és a francia főváros közelében cseperedett ötéves koráig. Jogász szülei ekkor úgy döntöttek, visszaköltöznek Angliába. Később el is váltak, így Watson édesanyjával Oxfordshire-be költözött.

– Bár korábban is játszott iskolai darabokban, de a Harry Potter és a bölcsek köve volt az első hivatásos színészi munkája.

– 15 évesen ő volt a legfiatalabb, aki szerepelt a Teen Vogue magazin címlapján.

– A Szépség és a szörnyeteg szerepére kimondottan őt választotta a Disney Stúdió, ami nagyon ritka. Paige O’Hara, aki az 1991-es rajzfilm változatban Belle hangja volt szintén úgy nyilatkozott, hogy ő is Emma Watsont választotta volna. Később azt nyilatkozta erről a szerepéről, hogy a filmvásznon vált nővé.

– Belle kedvéért visszautasította a Kaliforniai álomban Mia szerepét. Azt végül Emma Stone kapta, aki Oscart nyert az alakításáért. Watson viszont Stone helyett került be a Kisasszonyokba.

– 2015-ben már a Hamupipőke főszerepét is felajánlották neki, de nem vállalta el.

– Jobban szeret autogramot adni a rajongóknak, mint fotózkodni velük.

– A kedvenc színészei Johnny Depp és Russell Crowe.

– Hivatásos jóga- és meditációoktató.

– Naplót vezet, amióta csak elkezdett filmezni. Már 30 kötet körül jár.

– Egy napon született Luke Evansszel és Emma Thompsonnal.

– Felszólalt az ENSZ-ben a nők jogaiért, és rendszeresen kiáll a gender egyenjogúságért.

– Emma ADHD-s, 5 éves kora gyógyszert szed.

– Egyszer azt nyilatkozta, a legnehezebb jelenete az volt, amikor Nevill megkérdezi tőle, ad-e jóéjt puszit Trevornak, a békájának. „Mindig elnevettem magam. Csúnyán kellett volna ránéznem, de nem bírtam megállni. nyolcszor kellett újra vennünk.”

– Az utóbbi években nem készített új filmet, mert úgy érezte, kicsit beskatulyázták. Szívesen visszatér a színjátszáshoz, de várja a megfelelő lehetőséget. Az biztos, hogy anyagi gondjai nincsenek, hiszen csak A szépség és a szörnyetegen mintegy 15 millió dollárt keresett.

– Sok képmutatónak bélyegezték amikor 2017-ben a Vanity Fair fotózásán bevállalt egy olyan képet, amin kicsit látszott a melle. Akkor így reagált:

„A feminizmus nem egy bunkósbot, amivel a nőknek egymást kell ütnie, hanem a lehetőségekről, szabadságról, egyenlőségről szól… Tényleg nem tudom, mi köze ehhez a cicimnek.”

– Közismerten azok közé a Harry Potter-sztárok közé tartozik, akik kritizálták J. K. Rowlingot a transzellenesnek tartott megnyilvánulásaiért.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Majdnem meghalt egy motorbalesetben, szinte teljesen kivágták első nagy főszerepéből, és nem szégyelli a Ragadozókat – Portré Adrien Brodyról
A zongorista, A falu, a King Kong, a Szélhámos fivérek és A Grand Budapest Hotel magyar származású sztárja büszke minden eddigi filmjére, és már 21 éve ő tart egy nagyon fontos Oscar-rekordot. Adrien Brody 51. születésnapján megnézzük, hogy alakult eddig az élete és a karrierje.

Link másolása

Adrien Brody nevét akkor jegyezte meg a világ, amikor 21 évvel ezelőtt, 2003. március 23-án átvette a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat A zongorista című Roman Polanski-filmben nyújtott alakításáért (Wladyslaw Szpilmanként). Egyrészt, mivel teljesen megérdemelt volt a díjazása, másrészt, mivel csupán 29 éves volt ekkor…

Ezzel ő lett minden idők legfiatalabb férfiszínésze, aki ebben a kategóriában győzni tudott, sőt, máig tartja ezt a rekordot, hiszen azóta sem sikerült nála fiatalabbnak hazavinnie a szobrot a férfi főszereplők közt.

(2003 óta Eddie Redmayne volt hozzá a legközelebb, de ő is már 33 éves volt, amikor megkapta az Oscart 2015-ben A mindenség elméletéért.)

„Ez vicces. Visszatekintve tényleg nagyon fiatal voltam. De nem éreztem magam fiatalnak. Akkor már 17 éve színészkedtem, de sokak számára ez volt az a pillanat, amikor felfedeztek engem, mint színészt. Azt mondják, 15 év kell ahhoz, hogy valaki egyik napról a másikra sikeres legyen. Az enyém ennél két évvel később jött” – magyarázta Brody.

Egy nap Francis Ford Coppolával

A magyar származású Brody fényes karrierje szerencsésen indult. 1973. április 14-én született New Yorkban (Queensben) Sylvia Plachy fotográfus és Elliot Brody nyugalmazott történelemprofesszor és festő fiaként. Elliot lengyel zsidó származású, Sylvia (vagyis Plachy Szilvia) pedig Budapesten született egy katolikus magyar arisztokrata apa és egy cseh zsidó anya lányaként. Brody ennek ellenére azt mondja, sem a zsidósághoz, sem a kereszténységhez nincs erős kapcsolata.

Gyerekként „A csodálatos Adrien" néven bűvészmutatványokat adott elő gyerekzsúrokon, az előadóművészet szeretete tehát korán jött. A szülei pedig részben ezért íratták be őt színjátszó osztályokba, részben pedig azért, hogy távol tartsák őt a veszélyes gyerekektől, akikkel kapcsolatba került.

A nyolcvanas évek közepén New Yorkban az apja elvitte őt egy gyerekszínészeket kereső nyílt felhívásra egy elhagyatott gyárba a város egyik zegzugos részén, és a kocsiban várakozott a sarkon, míg a 13 éves Adrient odabent meghallgatták. Akkor persze még ügynöke sem volt, mégis megcsípett egy kis szerepet az 1989-es New York-i történetekben, egy háromrészes antológiadrámában, aminek szegmenseit Woody Allen, Martin Scorsese és Francis Ford Coppola rendezték. Brody a Coppola-epizódban szerepelt, ami a filmes debütálást tekintve meglehetősen magasra tette a lécet. „Már az is hihetetlen volt, hogy egy napot dolgozhattam vele, pedig csak akkor kezdtem bele ebbe az egészbe.”

A színészi élet eleve bizonytalan, és Brody számára semmilyen korai siker nem jelentett garanciát arra, hogy ez a karrier örökké fenntartható lesz. „Csak A zongorista után éreztem úgy, hogy oké, talán kaphatok még munkát. De még azután sem dolgoztam egy teljes évig" – mesélte nevetve. A pályája elején, 1992-ben egyébként egy időre kiesett a munkából, mivel súlyosan megsérült egy motorbalesetben. Nekiszáguldott egy autónak, ő pedig az ütközés miatt átrepült a jármű felett, és fejjel előre esett az aszfaltra. Sokáig volt ezután kórházban, hónapok teltek el, mire rendesen felgyógyult. Emellett pedig háromszor is eltörte az orrát különféle kaszkadőrmutatványok közben, többek között az Egy sorozatgyilkos nyara forgatásán is.

Ő is az őrület határára került

Persze nem A zongoristában ismertük meg őt, hiszen korábban olyan ismert rendezők filmjeiben tűnt fel, mint Spike Lee (Egy sorozatgyilkos nyara), Barry Levinson (Szabad a szerelem), Ken Loach (Kenyér és rózsa), Steven Soderbergh (A hegyek ura) vagy Terrence Malick (Az őrület határán).

„Ez idő alatt nagyjából beutaztam a világot, csodálatos színészekkel dolgoztam és olyan direktorokkal, akiknek sokféle rendezési stílusuk volt. Nem feltételezi az ember, hogy több munkát fog kapni, de az biztos, hogy bátorító, amikor ezek az emberek, akiket óriási tisztelet övez, engem keresnek a projektjükbe” – magyarázta Brody.

Az első, széles körben szakmai, kritikusi és nézői szempontból csúcsfilmje Az őrület határán című, 1998-as monumentális II. világháborús eposz volt a zseniális és rejtélyes rendező, Terrence Malick rendezésében.

Először úgy tűnt, egy másik Ryan közlegény megmentése lesz (ráadásul egy évben jöttek ki), ám, aki látta Malick két korábbi filmjét, az sejthette, hogy ő másban utazik, Az őrület határán ezért inkább egy amolyan szerzői, művészi háborús eposz lett James Jones regényéből. Emellett Malick régóta várt visszatérését jelentette a filmkészítéshez több mint 20 év kihagyás után, amely idő alatt a Sivár vidék (1973) és a Mennyei napok (1978) című filmjei megingathatatlanul beépültek a modern amerikai filmes kánonba. Az akkor még viszonylag ismeretlen Brody kapta a regény hősének, Fife tizedesnek a szerepét, akinek története a szerző háborús élményeiből ered.

Ám bármit is várt a közönség, Az őrület határán végül nem az lett. És bár kétségtelenül remekmű, a „főhős” Adrien Brody alig szerepelt benne…

Színészünk 1998-ban egy este a családjával együtt megjelent a kész film vetítésén, amiről azt mondták neki, hogy zártkörű lesz, de kiderült, hogy egy sajtóvetítés volt, tele riporterekkel és kritikusokkal. Ő pedig teljes mértékben arra számított, hogy a film bátor főszereplőjeként láthatja majd magát a vásznon. Az elmúlt kb. 22 hónapot a dzsungelben töltötte, minden nap hajnali 4-kor kelt, elviselte a brutális guadalcanali páratartalmat és a kimerítő körülményeket a hitelesség érdekében, de úgy gondolta, mindez megéri a végeredményért. Épp ezért érte őt sokként, amikor a vetítésen azt látta, hogy Malick a jelenetei nagy részét kivágta, és sokkal inkább Jim Caviezel (A passió) Witt közlegényére koncentrált.

Persze Adrien ezt nem vette jó néven, legalábbis kezdetben: „Amikor először néztem meg a filmet, semmi jel nem utalt arra, hogy a szerepemet valahogy... nos, kizsigerelték" – nevetett Brody utólag. „A vetítés után mindannyian lementünk a földszintre, és teljesen kivoltunk. Gyakorlatilag kivágtak a filmből. De hát mit lehet tenni? Az ilyen dolgok sok mindenre megtanítanak" – viccelődött.

Holokauszttúlélő és űrlényekkel harcoló

Brodynak nyilvánvalóan azért is fáj ez az elvesztegetett erőfeszítés, mert ő mindig mélyen elkötelezi magát a mesterségének. A 2002-es Bábu című filmben játszott szerepe kedvéért például mindent megtett azért, hogy egy több hetes intenzív tréning keretén belül elsajátítsa a hasbeszélés tudományát. Tehát ő tényleg komolyan veszi a munkát, teljesen beleéli magát egy karakter elméjébe. „Ha találsz egy értelmes szerepet, akkor hatalmas mennyiségű munkát bele kell tenned. Pokolnak kell lennie. Ez benne az élvezet” – mondta Brody, aki ezt a kitartó, aprólékos hozzáállást a szüleinek köszönheti: „Anyámnak hihetetlen munkamorálja van. Ő a legkeményebben dolgozó ember, akit ismerek. Ő és az apám ezt már a kezdetektől fogva belém nevelték."

Brody pedig annyira komolyan veszi a munkáját, hogy semmit nem érez méltánytalannak, amin korábban dolgozott. Amikor szerepelt Antal Nimród Ragadozók (2010) című sci-fi-akciófilmjében, egyes kritikusok úgy érezték, hogy nem való ő egy ilyen szerepkörbe, nem hiteles akciósztárként.

„Adtam egy interjút, ahol az újságíró nagyon meglepődött, hogy elvállaltam ezt a szerepet. Teljesen előítéletes elképzelése volt arról, hogy nekem milyen karaktereket kéne játszanom” – mesélte Brody, aki szerint az ilyen emberek nem értik, hogy „a munka szépségének része az, hogy lehetőséged van arra, hogy különböző életeket élj, és túllépj azon, hogy ki, vagy mi vagy, és hogyan látnak az emberek", legyen szó akár egy zongoristáról a holokauszt idején, akár egy kíméletlen zsoldos katonáról, aki idegen lényekkel harcol egy távoli bolygón. Persze a Ragadozók nem kis teljesítmény volt a részéről. „Ezt a szerepet nem nekem ajánlották fel. Kihívás volt megszerezni" – emlékezett vissza nevetve a színész. Ráadásul nem is ez volt az első akcióhősszerepe, hiszen Peter Jackson is őt választotta a 2005-ös King Kong kalandorának…

Eltünedezőben?

A Ragadozók lövöldözős akcióját aztán a kritikusok által elismert független sikerek sora követte, amelyekben Brody ismét elismert szerzőkkel dolgozott együtt. Ezek közé tartozott A mintatanár (2011), egy nyers iskolai dráma, amely egy problémás belvárosi suli helyettesítő tanáráról szól, és amelyet az Amerikai história X rendezője, Tony Kaye készített; az Éjfélkor Párizsban (2011), Woody Allen bájos, nosztalgikus meséje, amelyben Brody egyetlen jelenetben Salvador Dalíként tűnik fel, és lopja el a show-t; vagy A Grand Budapest Hotel (2014), amely újra összehozta őt Wes Andersonnal, akivel korábban már együtt dolgoztak a 2007-es Utazás Darjeelingbe című mozgóképes pikareszken (később pedig A Francia Kiadásban és az Asteroid Cityben is folytatták a közös munkát).

Az viszont kétségtelen, hogy az utóbbi kb. tíz évben Brody már nem az a filmcsillag, aki korábban volt. Bár továbbra is folyamatosan forgat, a magyar mozikban ez idő alatt például csupán három filmjét mutatták be (A Francia Kiadás, Ecc, pecc, ki lehetsz?, Asteroid City), és mindegyikben csak mellékszerepe volt.

Rákapott viszont a sorozatokra, emlékezeteset alakított például a Birmingham bandája hat epizódjában, az Utódlás két részében, a tavalyi Poker Face-ben és a már két évadot megélt Győzelmi sorozat: A Lakers dinasztia felemelkedésében.

Legközelebb pedig Brady Corbert The Brutalist című filmjében alakít egy magyar építészt, Tóth Lászlót Felicity Jones, Guy Pearce és Joe Alwyn partnereként, illetve ő lesz V. Károly német-római császár Lee Tamahori (A vadon foglyai, A pók hálójában, Halj meg máskor!) Emperor című történelmi kalandfilmjében.

Se oltár, se pelenka

Az 51 éves Adrien Brodyról főként a karrierje és a filmjei kapcsán cikkeznek, a magánélete szinte sosem volt terítéken. Az biztos, hogy eddig soha nem nősült meg, és gyermeke sem született még. Amiről tudni, hogy 2003 és 2006 között együtt volt Michelle Duponttal, és állítólag randizgatott Keira Knightley-val is egy évig. Eddig a magyar származású spanyol színésznővel, Elsa Patakyval (Halálos iramban-filmek) való kapcsolata kapta talán a legnagyobb publicitást. Pataky 31. születésnapjára 2007 júliusában például vásárolt neki egy 19. századi farmot New York állam középső részén, amelyet úgy alakítottak át, hogy úgy nézzen ki, mint egy kastély. Végül három év után, 2009-ben szakítottak, Pataky pedig a következő évben jött össze Chris Hemsworth-szel, akihez öt hónappal később hozzá is ment, és már három közös gyermekük van.

Brody ezután 2012-ben, 39 évesen szeretett bele az akkor 18 éves orosz modellbe, Lara Lietóba, akivel meglepően sokáig, hat évig együtt voltak, jelenleg pedig a korban sokkal inkább hozzáillő (értsd: csupán három évvel fiatalabb) divattervezővel, Georgina Chapmannel él párkapcsolatban, immár négy esztendeje.

A kérdés: vajon eljött-e az idő arra, hogy végre a magánéletében is révbe érjen, és kimondja a boldogító igent? Meglátjuk.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Mohácsi Emil, a Jóbarátok és a Kojak szinkronrendezője
A szinkrondirektor több mint 720 film magyar változatán dolgozott több mint 30 éves pályafutása során, amik között akadt több igazi klasszikus is.

Link másolása

78 éves korában elhunyt Mohácsi Emil, a magyar szinkron egyik legendás rendezője – tudatta a család.

Mohácsi Emil az Internetes Szinkron Adatbázis (ISzDB) adatai szerint 1978-ban kezdett szinkronrendezéssel foglalkozni. Pályafutása során számos legendás szinkron fűződött a nevéhez: ő rendezte a Vissza a jövőbe második része, a Híd a Kwai folyón vagy a Kramer kontra Kramer magyar változatát is. Az adatbázis szerint legalább 715 filmen dolgozott, de a valós szám ennél magasabb is lehet.

Az 1990-es években neki köszönhettük a Jóbarátok kultikussá vált szinkronját, így ő osztotta ki a főbb szereplők szinkronhangjait is.

Az ISzDB szerint a szakember 2009-ben dolgozott utoljára, akkor az Újralátogatás című lengyel film szinkronját rendezte. Munkásságát 2019-ben Szinkron Életműdíjjal ismerték el.

Mohácsi Emil március 25-én töltötte be 78. életévét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Michael Douglas eszik, iszik, csajozik, mégis megvan az AppleTV+ első igazi bukása?
A Franklinnel az AppleTV+ elkövette az első nagy mellélövését? Eddig elég jó szériája volt, úgyhogy talán nem csorbít az amúgy nagyon jó renoméján, de sajnos látni az elpazarolt dollármilliókat a Franklin minden másodpercén.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 17.


Link másolása

Timothy Van Patten neve nem ismeretlen sorozatos berkekben. Rengeteg híres klasszikuson dolgozott már, mint rendező, ráadásul nem is kis címekben.

Olyan ikonikus szériákat tudok említeni, mint a Drót, a Deadwood, a Róma, a Maffiózók, The Pacific – A hős alakulat, a Trónok harca, a Fekete tükör, a Perry Mason, A levegő urai vagy a Gengszterkorzó.

Ilyen filmográfiával nem csoda, hogy az Apple TV+ rábízta a Franklin vezénylését. Nem tudom mennyire Van Patten hibája, de a Franklin nem lett túl jó.

Benjamin Franklin amerikai polihisztor, államférfi, diplomata, író, természettudós, filozófus, nyomdász és feltaláló életének 84 éve alatt több érdekes dolog történt vele, mint tíz férfivel történhet 200 év alatt.

A szegény családból származó 13. gyermek életrajza számtalan könyvet tölthetne meg.

Jópárat meg is töltött, a Franklin is egy ilyenen, Stacy Schiff, A Great Improvisation című könyvén alapszik. Nem olvastam az eredeti művet, de amit az AppleTV+-nak sikerült előadnia, az egy rettenetesen unalmas kis szelete ennek a hihetetlen élettörténetnek.

1776-ot írunk, az Amerikai függetlenségi háború alig egy éve zajlik, de a gyarmati erők sorra szenvednek súlyosabbnál súlyosabb vereségeket. A kongresszus helyzete egyre kilátástalanabb. Franklin fia is a britek háborús túsza lett.

Ezekből a harcokból meglepően nem látunk semmit, mert ezekben a sötét időkben Benjamin Franklin (Michael Douglas) átutazta az Atlanti-óceánt, hogy segítséget kérjen a francia nemzettől.

Unokája, Temple (Noah Jupe) kíséretében érkezik Passy kis falujába, amely viszonylag közel van Párizshoz. Itt szövi fondorlatos terveit, hogyan lehetne megnyernie magának a versailles-i támogatást Amerika britek elleni harcában. Igazi kémjátszma, sok-sok unalmas párbeszéd alá rejtve.

Nagyon hiteles az Apple-féle Franklin sorozat, már-már túl hiteles. Egy képkocka háborút kapunk ízelítőnek a harmadik részben, de ez a széria nem más, mint hosszú párbeszédek, partik, előadások és bálok sora, ahol úriemberek beszélgethetnek, miközben a kémek kihallgatják őket. Nem egyértelmű, ki kivel van valójában és mindenki csak a saját hasznát keresi. Van, aki pénzt, egyesek szerelmet, mások megbecsülést várnak Franklintől.

A megvalósítás elsőrangú, a kosztümök, a helyszínek, a tájkép és a díszletek elképesztően autentikusak.

A sorozat külön büszke lehet ezekre. Érezni, amikor szinte céltalanul mutogatják ezt a mozi-mágiát. Sokszor húzza a rendező az időnket egy-egy hosszúra hagyott nagytotállal. Természetesen hatalmas érdem és pirospont jár a történelmi hűségre, és az atmoszféra is páratlan, csupán annyi ezzel a probléma, hogy a tényleges tartalom, amit látunk, nagyon kevés.

Ahhoz képest, hogy Ben Franklinnek milyen érdekes élete volt, nagyon sokáig tartott, hogy egy ilyen nagy költségvetésű sorozatot készítsenek róla. Ez a szerep Michael Douglasnek szinte jutalomjáték. Látszik, hogy a nagy öreg élvezte a forgatást, hiszen jókat ehet, ihat és jól mulathat fiatal hölgyek társaságában, miközben csak beszélgetnie és néha színészkednie kell.

Nem érzem, hogy Douglas eltűnne a szerepben, inkább önmagát hozza, kicsit rájátszva Franklin szinte rocksztár szerepére, máskor meg aggódóan tűnődve.

Az unokáját alakító színész nekem kicsit túlságosan fiatal, de lehet pont ezért őt választották ki a szerepre, ő egy kis ártatlanság a megfáradt mester mellett. A többi színésszel sincs probléma, maximum annyi, hogy a teljes stábból ha öt karaktert fel tudok sorolni, azzal lehet, hogy sokat mondtam. Igazából alig van maradandó szereplő, de erről nem a színészek tehetnek, hanem a történészek… akarom mondani forgatókönyvírók.

Alig történik itt valami! Tényleg! Az egyik legnagyobb drámai csúcspont az első három részből az, amikor Franklin visszakapja a megjavított nyomdáját, miután azt ellenséges kémek összetörték. Értem, hogy így szimbolikusan visszakapta a hangját a feltaláló zseni, de ettől ez még gyenge tartalom, még streamingre is.

Egyáltalán nem szórakoztató, és nem érzem azt a „wow” faktort, amit az Apple álltalában képvisel.

Ez egy alapos történelemlecke, amely azt feltételezi, hogy van bőséggel háttértudásunk a korszakról, mert ha nem figyelünk eléggé, akkor bizony megkavarodunk a sok-sok francia név mellett. Mostanában sokadik sorozatnál látom, amelyben előszeretettel használják az eredeti nyelvet, tehát itt a franciák franciául beszélnek, nem francia akcentusos angollal – ez is a pozitívumok közé tartozik a szememben. Van rajta kellő mennyiségű pátosz, hab és csillámpor is az átlagamerikai nézőnek. Láthatunk hitelesnek érződő kémjátszmát, és három rész alatt azért megértjük, hogyan mozgatták a szálakat a háttérből a diplomaták, de attól még rém unalmas az egész.

Amikor egy függetlenségi háborús történetre gondolok, nem az van a fejemben, hogy a győzelmekről és vereségekről csak híreket hallok, miközben semmit nem látok.

Nem véletlenül vizuális médium a televízió. Sajnos az egész túl unalmas, metodikus és nem érdekes. A Franklin megtekinthető az Apple TV+ streaming szolgáltató műsortárában.

Link másolása
KÖVESS MINKET: