KULT
A Rovatból

Bombatalálat érte, bigámiával vádolták és börtönbe került adócsalásért – Sophia Loren 90 éves

„Az arca túl rövid, a szája túl nagy, az orra pedig túl hosszú” – mondták rá az első próbafelvételén, majd ő lett az olasz mozi egyik legfőbb dívája.


Eredeti nevén Sofia Costanza Brigida Villani Scicolone (ejtsd: Sikolóne) 1934. szeptember 20-án született Rómában. A szigorú katolikus Olaszországban a világrajövetele szégyenszámba ment, mivel egy nápolyi szépség, a színésznőjelölt Romilda Villani törvénytelen lányaként látta meg a napvilágot. Az apja egy Riccardo Scicolone Murillo nevű, nemesi származású, sármos szélhámos volt, aki azzal csábította el Romildát, hogy azt állította, a filmiparban dolgozik, majd elhagyta, amikor a lány terhes lett.

Az egyedül maradt Romilda teje hamarosan elapadt, és rettegett attól, hogy a beteges kisbabája meghal. Nem volt más választása, mint elmenekülni a szüleihez a Nápolyhoz közeli Pozzuoli nevű álmos tengerparti kisvárosba. Bár Romilda attól tartott, hogy szegény, de büszke családja nem fogadja el az ő törvénytelen gyermekét, Luisa mama és Domenico papa tárt karokkal fogadta őket.

Luisa gyorsan talált az éhező csecsemőnek szoptatós dajkát, a család pedig lemondott egy időre a húsételekről, hogy ki tudják őt fizetni.

Loren később arról írt, hogy sovány és csúnya gyerek volt, aki nem találta a helyét a gyönyörű anyja mellett, ráadásul az apa is hiányzott az életéből. De a családjában vigaszra lelt.

Csupán hatéves volt, amikor Nápolyt is elérte a II. világháború. Nyolc évtizeddel később élénken mesélt a borzalmakról: az éhezésről, arról, hogy éjszakáról éjszakára egy mocskos, zsúfolt vasúti alagútban bujkált, és arról, hogy megsebesült, amikor egy bomba repeszdarabja átszúrta az állát. Hogy elterelje a gondolatait a nehézségekről, Loren a mozi felé fordult. A légitámadások idején Pozzuoli mozijaiban keresett menedéket, amelyek valóságos menekülést jelentettek a mindennapi élet szörnyűségei, a szegénység és az éhség éles fájdalmai elől. A filmvásznon látott Rita Hayworth és Greta Garbo már korán elültették Sophia elméjében a magot: ő is színésznő szeretne lenni.

A függönyruhás pincérnő

A háború alatt Pozzuoli városa a tengerhez és egy katonai gyárhoz való közelsége miatt gyakran lett támadások célpontja, így a család a biztonsága érdekében Nápolyba költözött, és csak a harcok befejezése után tért vissza kivárosba. Loren nagymamája ekkor nyitotta meg a kocsmáját. Romilda ott zongorázott, Sophia testvére, Maria énekelt, a későbbi mozisztár pedig pincérnőként vette ki a részét a családi vállalkozásból. Közben pedig gyönyörű tinédzserré cseperedett. „Körülbelül a tizenötödik születésnapom környékén hirtelen egy formás, izzó testben találtam magam, amely tele volt élettel és ígérettel. Valahányszor végigsétáltam Pozzuoli utcáin, a fiúk megfordultak, és fütyültek utánam” – írta később a visszaemlékezéseiben Loren, aki szerint az édesanyja megragadta a lehetőséget, hogy saját meghiúsult álmait valóra váltsa az éppen kivirágzó lányán keresztül. 1949-ben benevezte Lorent A tenger királynője címen meghirdetett szépségversenyre.

Volt azonban egy probléma: a családnak nem volt elég pénze estélyi ruhára. Luisa nagyi, aki mindig is találékony volt, leszedte a család rózsaszín taftfüggönyét, hogy ruhát varázsoljon belőle, Romilda pedig fehérre festette az egyetlen pár cipőjét.

Loren végül nem nyert, de a tizenkét udvarhölgy egyike lett. Az egyik nyereménye egy vonatjegy volt Rómába, így ő és az édesanyja elindultak a fővárosba, hogy szerencsét próbáljanak.

Rómában Sophia statisztaként dolgozott, szépségversenyeken indult, és fotómodellkedett különféle, női olvasóknak szánt szappanopera-képregényekhez. Mindössze 16 éves volt, amikor egy barátnőjével vidáman táncolt egy Colosseum melletti étteremben, amikor megszólította őt az akkor 38 éves Carlo Ponti, az ismert olasz filmproducer. Azonnal megtetszett neki a lány, akinek felajánlott egy próbafelvételt, ami viszont nem úgy sült el, ahogy gondolták. „Lehetetlen őt fényképezni” – hallotta Loren az operatőrt morgolódni – „Az arca túl rövid, a szája túl nagy, az orra pedig túl hosszú.”

Cary Grant kosarat kapott

Az operatőr kritikái ellenére azonban Loren hamarosan az olasz filmművészet sztárja lett. 1950-től szerepelt olasz filmekben. ’51-ben felvette a Sofia Lazzaro művésznevet, de csupán két évig használta, 1953-tól kezdve ugyanis már Sophia Lorentként írták ki őt a plakátokra és a főcímekre.

Sophia egy ideig a nős Carlo Ponti szeretője is volt, és később őszintén bevallotta, hogy részben apjaként kezelte őt. „Ő olyan gyökeret és stabilitást adott nekem, amely a földön tartott, miközben a világ körülöttem szédítően kavarogni látszott” – nyilatkozta.

Titokzatos kapcsolatuk, amely tabunak számított a konzervatív Olaszországban, ahol a válás is törvénytelen volt, hatalmas próba elé állt, amikor Ponti elősegítette Sophia amerikai áttörését: Frank Sinatra és Cary Grant oldalán szerzett neki szerepet az 1958-as a Büszkeség és szenvedély című filmben.

Grant először nem örült, hogy egy ismeretlen olasz színésznő lesz a partnere, majd, amikor először találkozott Lorennel, megváltozott a véleménye. A forgatás során ők ketten eléggé összemelegedtek. Sophia beleszeretett Grantbe a hosszú, festői autókázások és romantikus vacsorák során a festői spanyol vidéken, ahol a filmet forgatták, Grant pedig hamarosan könyörgött Lorennek, hogy menjen hozzá feleségül, de a lány azt mondta neki, hogy még időre van szüksége.

A dolgok aztán Hollywoodban csúcsosodtak ki, amikor Loren és Grant az 1958-as Magányos apuka megosztaná című filmet forgatták együtt. Egy reggel Sophia és Carlo Ponti megdöbbenve értesültek arról az újságokból, hogy az ügyvédeik az olasz törvények megkerülése érdekében Mexikóban, meghatalmazottak útján összeadták őket. Loren szerint Cary Grant erre a hírre a forgatáson egy kissé kábultan és végül lemondóan, de úriemberhez méltóan reagált: „Minden jót, Sophia! Remélem, boldog leszel!” – mondta.

Oscar, házasság, bigámia

„Egy csapat voltunk, egy szilárd páros, kiegészítettük egymást, mint ahogy a legjobb családokban szokás” – írta Loren a Carlo Pontival való kapcsolatáról. Az olasz kormány és a közvélemény azonban évekig üldözte a párt, bigámiával vádolták őket, és a köztük lévő 22 év korkülönbség sem volt az ínyükre, vagyis igazából száműzőttekként éltek az Egyesült Államokban, Franciaországban és Svájcban. Loren nagyot csalódott szeretett hazájában.

Ponti elhidegült felesége, az ügyvéd Giuliana talált végül megoldást. Ő, Sophia és Carlo mindannyian francia állampolgárok lettek, ahol a válás törvényes volt. Így Loren és Ponti mexikói házasságát érvénytelenítették 1962-ben, Carlo és Giuliana ezután hivatalosan elváltak, a férfi és Sophia pedig 1966-ban végre rendesen összeházasodhattak, s ezúttal ők is ott voltak az esküvőn.

Addigra egyébként Sophia már milliókat kereső Oscar-díjas színésző volt. Az 1960-as A Római Birodalom bukásában Lucilla szerepéért ajánlottak neki először egymillió dolláros gázsit, 1962-ben pedig ő lett az első színész a történelemben, aki egy nem angol nyelvű filmért/szerepért Oscart nyert.

A szobrot a legjobb női főszereplő kategóriában az Egy asszony meg a lánya című filmben játszott Cesira szerepéért érdemelte ki. Egy özvegy anyát alakított, aki azért küzdött, hogy megvédje 13 éves lányát (Eleonora Brown) a háború, a nyomor és a bántalmazás borzalmaitól.

Ezután olyan filmek fémjelezték nevét ebben az időszakban, mint például a Tegnap, ma, holnap (1963), a Házasság olasz módra (1964), az Arabeszk (1966), a Napraforgó (1970), Az utazás (1974), vagy az Egy különleges nap (1977). De már az Egy asszony meg a lánya előtt is kapott Oscar-jelölést, a Házasság olasz módra női főszerepéért, illetve 1991-ben még egy arany szobrocskával gazdagodott, amikor 56 éves korában az Amerikai Filmakadémia neki ítélte az életműdíjat.

A börtön és a magyar meny

A magánélete azonban nem ment ilyen simán. Bár a Sophia és Carlo közti házassági hercehurca már a hatvanas években elrendeződött, az olasz jogrendszer továbbra sem hagyta őket békén: 1977-ben Carlo Pontit számos bűncselekménnyel vádolták, többek között törvénytelen pénzkereskedelemmel. Az olasz ingatlanjaikat lefoglalták, és ismét száműzték őket, majd Lorent 1980-ban börtönbüntetésre ítélték adócsalásért különféle, 1960-as évekbeli jövedelemadó-nyilatkozatok alapján. Sophia állítása szerint a könyvelője hibázott a papírokkal.

Azzal a kilátással szembesülve azonban, hogy soha többé nem láthatja az édesanyját (aki nem volt hajlandó repülni), Sophia 1982-ben úgy döntött, hogy visszatér Olaszországba, és letölti a büntetését. Miután feladta magát a hatóságoknál, Caserta városának női börtönébe vitték, ahol végül 17 napot töltött.

Sophia és Carlo házassága egyébként 50 éven át tartott, egészen a producer 2007-es, 94 éves korában bekövetkezett haláláig. Két fiuk született, Carlo Ponti Jr., akiből elismert karmester lett, valamint a filmrendezőként karriert csinált Edoardo Ponti, ő rendezte például Sophia legutóbbi filmjét, az Oscar-jelölt, 2020-as Előttem az életet is. Edoardo az ismert színésznő Sasha Alexandert vette feleségül 2007-ben (máig együtt vannak), Carlo esküvőjétől pedig hangos volt 2004-ben a magyar média is, mivel a magyar hegedűművész Mészáros Andreát vette feleségül a budapesti Szent István Bazilikában. A házasságuk 20 évig tartott, épp idén szakítottak, vagy már talán el is váltak.

Szurkol magának

Visszatérve azonban Lorenhez, bár máig aktív színésznőnek számít, a csúcskarrierjének végét az 1970-es évek lecsengése jelentette. A nyolcvanas évektől kezdve ugyanis jóval ritkábban vállalt szerepeket. 1980 óta mindösszesen kilenc mozifilmben tűnt fel (Szemünk fénye, Szombat, vasárnap és hétfő, Divatdiktátorok, Még zöldebb a szomszéd nője, Nap, A női lélek fájdalmai, Túl sok románc, Kilenc, Előttem az élet), illetve néhány tévéfilmben és sorozatepizódban.

S bár betöltötte a 90-et, továbbra is aktív társasági életet él, és állítólag az egészsége is kielégítő. Igaz, tavaly rendesen megijesztette a családját, a barátait és a rajongóit is, amikor 2023. szeptember 23-án csúnyán elesett a svájci otthonában, és sürgősségi műtétet kellett végrehajtani rajta, miután csípő- és combcsonttörést szenvedett. Napokkal később Loren menedzsere, Carlo Giuisti megerősítette, hogy Loren már jobban van, és fel fog épülni, de néhány hónap rehabilitációra biztosan szükség lesz. S hogy jól haladt a gyógyulás, mi sem bizonyította jobban, minthogy idén már több eseményen is megjelent, például a milánói Damiani Centenary gálavacsorán a Teatro Alcionéban március 14-én, ahol többek között Jessica Chastainnel együtt fotózták.

2020-ban Sophia azt nyilatkozta, képtelen elhinni, hogy közeledik a 90. életévéhez. „Amikor a tükörbe nézek, szurkolok magamnak. Nem azt kérdezem, hogy »Nagyszerű vagy?« vagy hogy »Szép vagy?« Nem! Hanem azt, hogy hogyan érzem magam belül, mennyire vagyok biztonságban, mennyire vagyok boldog. Ez az, ami számít.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Lemondta a fellépését a Sziget egyik fő előadója, kiderült, ki jön helyette
A Sziget szervezői gyorsan reagáltak a váratlan fejleményre, így a pénteki napon szintén világsztár zárja a Nagyszínpad programját.


Váratlan bejelentést tett a Sziget Fesztivál: A$AP Rocky lemondta több augusztusi európai koncertjét, köztük a budapestit is. A szervezők azonban gyorsan pótolták a kieső előadót, így

augusztus 8-án, pénteken a Nagyszínpad fő fellépője Kid Cudi lesz.

A Grammy-díjas rapper, énekes és producer a 2000-es évek végén robbant be a köztudatba. Debütáló albuma, a Man on the Moon: The End of Day rögtön hatalmas siker lett, és dupla platinalemezzé vált. Azóta több mint 22 millió lemezt adott el világszerte, és két Grammy-díjat is bezsebelt.

Kid Cudi, polgári nevén Scott Ramon Seguro Mescudi jelenleg új albumán dolgozik, amelynek első dala Neverland címmel idén májusban jelent meg. Érdekesség, hogy Travis Scott is tőle kapta a művésznevében szereplő „Scott” nevet, mert Cudit gyerekkora óta példaképének tekinti.

A Sziget Fesztivál idén augusztus 6. és 11. között várja a látogatókat. A fellépők között ott lesz Shawn Mendes, Armin Van Buuren, Nelly Furtado, Papa Roach és Anima is. A zenei programok mellett színházi előadások, cirkusz és más különleges élmények is várják a fesztiválozókat.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Zombiszülés, gerinckitépés, kitakart nemi szervek – A 28 évvel később nem cicózik, mégis az év egyik legmeghatóbb és legjobb filmje
A 28 nappal később Oscar-díjas rendezője visszatért, hogy megmutassa, van még kraft ebben a horrorműfajban: nos, rendesen megmutatta.


Nem 28, „csupán” 23 évvel ezelőtt kezdődött történetünk, 2002 őszén, amikor bemutatták az angliai mozik a Sekély sírhant, a Trainspotting, Az élet sója és A part rendezője, Danny Boyle új zombifilmjét, a 28 nappal későbbet (a magyar vásznakra 2003 februárjában pattant fel). A legtöbben ebben a filmben ismerték meg a később Oscar-díjassá váló Cillian Murphyt, valamint a később Oscar-jelöltté avanzsáló Naomie Harrist (Brendan Gleeson és Christopher Eccleston azért már elég ismertek voltak ekkor is). A forgatókönyvet Alex Garland írta, akit azóta olyan filmek direktoraként is ismerhetünk, mint az Ex Machina, az Expedíció, az Ők, a Polgárháború vagy a Hadviselés.

A 28 nappal később sztorija szerint egy olyan vírus kezdett el fertőzni az Egyesült Királyságban, amely dühöngő, vérhányó vadállattá aljasított mindenkit, akit megfertőzött, a maroknyi túlélő pedig próbált menedéket találni a szigetországban.

A mindössze 8 millió dolláros büdzsé pedig szépen meg is térült, hiszen világszinten kb. 75 milliót szedett össze a film.

Érkezett is öt évvel később, 2007-ben a folytatás, a 28 héttel később, amit már nem Boyle rendezett, hanem a 2001-es Intactóval nagyot gurító spanyol fenegyerek, Juan Carlos Fresnadillo (továbbá: Betolakodók, A hercegnő és a sárkány), aki Robert Carlyle-t, Rose Byrne-t, az akkor még viszonylag ismeretlen Jeremy Rennert, Idris Elbát és Imogen Pootsot küldte csatázni Londonba a zombihaddal, kb. fél évvel az első rész eseményei után. S bár nem volt olyan jó, mint az első rész (nem is Garland írta), és kb. dupla költségvetéssel nagyjából ugyanannyit is hozott, azért még mindig szép sikernek könyvelték el az alkotók, és el is kezdték tervezgetni a harmadik etapot, a 28 hónappal későbbet, nagyjából egy 2010-es mozipremierrel. Legalábbis erről számolt be Alex Garland, ám ebből végül nem lett semmi, mivel a Fox Searchlighton belül olyan embereknél voltak a jogok, akik úgy döntöttek, hogy nem állnak szóba egymással, így az újabb zombiterveknek is lőttek egy időre.

Majdnem tíz évvel később azonban Danny Boyle és Alex Garland újra elővették korábbi sikerüket, a jogok Andrew Mcdonald producer hathatós közreműködésének hála átkerültek a Sonyhoz, s így elkezdtek dolgozni egy új trilógián, ami az azóta eltelt hosszú idő miatt, kihagyva címében a hónapot, rögtön 28 évvel később lett.

Ennek első epizódja került most a mozikba, méghozzá újra Boyle rendezésében, aki az első rész óta Oscar-díjas rendező lett a Gettómilliomosnak köszönhetően, és olyan további filmeket álmodott a vászonra, mint a Milliók (2004), a Napfény (2007), a 127 óra (2010), a Transz (2013), a Steve Jobs (2015), a T2 Trainspotting (2017), legutóbb pedig a Yesterday 2019-ben. Vagyis Boyle hat év után csüccsent vissza a direktori székbe, hogy bebizonyítsa, továbbra is megvan a monyója, ráadásul ismét egy Alex Garland-forgatókönyvből garázdálkodhatott.

Boyle-nak pedig sikerült is a bizonyítás, mivel a 28 évvel később talán az eddigi legjobb epizód lett, ráadásul úgy, hogy nem feltétlenül (vagy egyáltalán nem) azt kaptuk, amire számítottunk. A sztori szerint a vírus elszabadulása óta 28 év telt el, Nagy-Britannia és Írország pedig sziget mivoltukból fakadóan karantén alá kerültek, a világ többi pontjáról sikerült kiszorítani a halálos kórt. Persze a veszélyzónában is vannak túlélők, közülük ismerünk meg egy kis szigeten élő közösséget, benne Jamie-t (Aaron Taylor-Johnson), a súlyos beteg feleségét, Islát (Jodie Comer) és a 12 éves kisfiukat, Spike-ot (Alfie Williams). Jamie úgy dönt, Spike elég érett már ahhoz, hogy elvigye őt a kerítéseiken túlra, a szárazföldre zombivadászatra, a túra azonban nem várt fordulatot hoz a gyerkőc életébe: megtudja, hogy odakint él magányosan egy kattant orvos, Dr. Kelso, akikből nem sok maradt, és talán ő segíthetne meggyógyítani a zavarodott édesanyját, akivel a többiek tudta nélkül útra is kel zombiföldön a vágyott cél felé.

A 28 évvel később alapvetően nem hazudtolja meg önmagát: véres, kegyetlen, izgalmas. A fertőzöttek minden fajtája durva és rendkívül félelmetes (bár valami fura oknál fogva, talán hogy elkerüljék az X korhatár-besorolást, itthon is kitakarták a pucér zombik nemi szervét), Danny Boyle pedig közel a hetvenhez is bizonyítja, hogy semmit nem veszített a fenegyerekségéből, s éppolyan profi direktor, mint a harmincas-negyvenes éveiben.

Ez a film ugyanis rendkívül intenzív, és próbára teszi a nézők türelmét. Rendkívül gyors vágásokkal, áttűnésekkel és furcsa zenékkel, hanghatásokkal operál, ráadásul a jelenetek nagy többségét iPhone 15 Pro Max okostelefonokkal rögzítette a szintén Oscar-díjas operatőr, Anthony Dod Mantle, ami egyedi képi világot és atmoszférát kölcsönöz a sztorinak. Atmoszféra pedig akad bőven, Boyle nagyon ért ahhoz, hogy kézzelfoghatóvá, nyomasztóvá, élővé, veszélyessé, vagy akár reménytelivé tegyen egy történetet, pontosabban a világot, ahol az játszódik.

A 28 évvel későbbnek azonban van egy olyan vetülete is, amire talán nem sokan számítottak egy 18-as karikás zombis horrortól: hatalmas szíve van, és hihetetlenül megható.

Bizony, fogalmazhatunk úgy is, hogy egy könnyfacsaró zombis horrorral van dolgunk.

Az új és fantasztikus színészi felfedezett, Alfie Williams egymaga viszi el a hátán a filmet, pedig olyan „segítői” vannak, mint Aaron Taylor-Johnson, Jodie Comer és Ralph Fiennes, de hát ez igazából az ő felnövéstörténete, amely során már ilyen fiatalon kénytelen felelősséget vállalni, és mindent megtenni azokért, akiket szeret. Ralph Fiennesnak pedig, aki a sztorinak csak egy későbbi pontján bukkan fel, szintén egy csodás és emlékezetes karakter jutott, ő a film lezárásában játszik hatalmas szerepet, és micsoda lezárás az!

Nem is érdemes többet elárulni a filmről, ami biztosan sokakat kikészít majd, ám az kétségtelen, hogy egy egyenesen az elevenünkbe vágó, nyers, mégis rendkívül érzelmes mestermű lett Danny Boyle új 28-filmjéből. Aki pedig értetlenül áll a több mint fura utolsó jelenettől, ne feledje, hogy kb. fél év múlva, 2026 januárjában érkezik az új trilógia már leforgott második (összesítve a franchise negyedik) része, a 28 Years Later: The Bone Temple (28 évvel később: A csonttemplom), amit viszont nem Danny Boyle rendezett, hanem Nia DaCosta (Little Woods, 2021-es Kampókéz), akinek azt üzenjük: még vért, még verejtéket, még könnyeket!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A félénksége miatt vállal meztelen szerepeket, mindig titkolja a párkapcsolatait, és „eltolta” magától Harvey Weinsteint – Eva Green 45 éves
Bár Párizs a kedvenc városa, már 20 éve boldogabb Angliában, és bár egyiptológus akart lenni, 14 évesen Isabelle Adjani megváltoztatta az életét. Íme Eva európai és hollywoodi sikertörténete.


Eva Gaëlle Green Párizsban született 1980. július 6-án, édesanyja, Marlene Jobert (születési neve Maurer), algériai-zsidó származású francia színésznő, édesapja, Walter Green pedig svéd és francia származású fogorvos. Eva gyakran jellemezte magát „nem gyakorló zsidóként”, aki gyerekként soha nem járt zsinagógába. „Úgy érzem, hogy a világ polgára vagyok. A filmnek és az életnek nincsenek határai.” Van egy kétpetéjű ikertestvére is, Joy, akivel elsősorban Párizs 17. kerületében nőttek fel. A családját burzsoának írta le, és megjegyezte azt is, hogy az ikernővére nagyon különbözik tőle. A vezetéknévük egyébként a svéd „gren” szóból származik, amely „faágat” jelent.

Eva Franciaországban tanult az angol nyelvű American University of Paris egyetemen, a tanulmányai egy részét pedig Angliában és Írországban töltötte. Csendes, visszafogott tanuló volt, aki élénk érdeklődést mutatott az egyiptológia iránt már hétéves korában, amikor először meglátogatta a párizsi Louvre-t.

14 éves volt azonban, amikor megnézte az 1975-ös Adéle H. története című François Truffaut-filmben Isabelle Adjanit, akinek az alakítását látva elhatározta, hogy belőle is színésznő lesz.

Édesanyja eleinte fenntartásokkal kezelte Eva színészi ambícióit, attól tartva, hogy az túl nagy terhet jelenthet az amúgy érzékeny lányának, végül azonban támogatta a törekvéseit. 17 évesen Eva beiratkozott a párizsi St. Paul Drama School hároméves színészkurzusára. Később elmondta, hogy az iskolai előadásokban mindig a „vérbeli gonosz” szerepeket választotta, hogy így tudjon megbirkózni a mindennapi érzelmeivel.

Erről álmodozott

A színészi tanulmányai befejezése párizsi színházakban kezdett játszani, 2001-ben, 20-21 évesen még Molière-díjra is jelölték a Jalousie en Trois Fax című darabban nyújtott alakításáért. Az első filmszerepét Michael Haneke 2001-es A zongoratanárnő című filmjében játszotta, de az még inkább statisztamunka volt, ráadásul a végefőcímben sem tüntették fel a nevét.

Két évvel később azonban, mindjárt az első mozifilmes feltűnése, ami rögtön főszerep is volt, meghozta a színészi áttörését: ez volt Bernardo Bertolucci Álmodozók (2003) című filmje.

A legendás rendező így jellemezte akkor Evát: „Olyan gyönyörű, hogy az már igazságtalan.” A szülei kezdeti ellenkezése ellenére bólintott rá Bertolucci ajánlatára, a filmben ugyanis számos meztelen jelenetben szerepelt, és később bevallotta, a forgatáson abszolút jól érezte magát, viszont eléggé zavarba jött, amikor a szülei is megnézték a filmet. Az alakítását pozitívan fogadták a kritikusok, egyesek az amerikai Liv Tylerhez hasonlították.

Vesper a neve

Az Álmodozókban nyújtott alakítása felkeltette Ridley Scott rendező figyelmét, aki a 2005-ben bemutatott hollywoodi eposzban, a Mennyei királyságban Szibilla, Jeruzsálem királynőjének szerepét osztotta rá. Ez a film nemzetközi elismertséget hozott számára, igaz, a mozis változatában jelentősen lecsökkentették a szerepét, szóval Green kifejezetten örült, amikor később, a rendezői változatban újra kiemeltk a karaktere összetettségét.

Nem is kellett sok a következő, még nagyobb filmes eseményhez: nagyjából az utolsó pillanatban kapta meg Vesper Lynd szerepét a 2006-os Casino Royale című Bond-filmben. A forgatás ugyanis már folyamatban volt, és a rendező, Martin Campbell szerint „a szereposztás elég nehéz volt, mivel még nem volt meg a végleges forgatókönyv, a a Bond-lányok kapcsán pedig addig csupán annyi volt a lényeg, hogy milyenek a mellei meg a feneke.” Campbell azonban látta Green alakítását a Mennyei királyság rendezői változatában, és felkereste őt. A színésznő elolvasta a forgatókönyvet, és úgy találta, hogy Vesper karaktere sokkal mélyebb, mint a legtöbb Bond-lányé. A filmért később pozitív kritikákat kapott, és azóta is az egyik legjobb Bond girlnek tartják, az Entertainment Weekly egyenesen a valaha volt négy legjobb közé választotta. A Casino Royale-ban nyújtott alakításáért pedig Eva 2007-ben BAFTA-díjat kapott az év legjobb feltörekvő színészeként.

Tim Burton múzsája

A Casino Royale óriási sikert aratott a mozipénztáraknál szerte a világon, ezért utána természetesen rendesen beindult Eva hollywoodi karrierje is.

2007-ben feltűnt Az arany iránytűben, majd volt néhány függetlenfilmes szerepe, többek között Fliegauf Benedek Méh című filmjében, 2010-ben.

2012-ben találtak egymásra Tim Burton rendezővel (állítólag csak szakmai értelemben) az Éjsötét árnyék kapcsán. Azóta két további filmet forgattak együtt: a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit (2016) és a Dumbót (2019). 2014-ben két kultfilm folytatásában is feltűnt nagy szerepekben, a 300: A birodalom hajnalában és a Sin City: Ölni tudnál értében. Ugyanebben az évben bevállalt egy hosszabb munkát is, három éven és három évadon át szerepelt a Londoni rémtörténetek című gótikus horror-fantasysorozatban.

Fontos még megemlíteni a 2019-es Ígérem, hogy visszatérek című űrhajós drámáját, amelyet sokan a legjobb alakításának tartanak, bizonyos bennfentesek szerint nem sokkal maradt le az Oscar-jelölésről sem. Utoljára pedig A három testőr új, kétrészes feldolgozásában láthattuk Miladyként a magyar mozikban 2023 őszén (A három testőr: D’Artagnan) és 2024 tavaszán (A három testőr: Milady).

Parasztok, B-kategóriás szemét és hányás

2018 áprilisában bejelentették, hogy Green főszerepet fog játszani az A Patriot című sci-fi-thriller műfajú filmben. 2020 augusztusában viszont már arról számoltak be, hogy a színésznő, aki egyben a projekt executive producere is volt, beperelte a produkciós céget, a White Lantern Filmet, mert miután végül leállították a filmet, nem fizették ki neki a 800 000 fontos tiszteletdíjat, pedig erről korábban fizetési kötelezettséget vállaló szerződést kötöttek. A White Lantern a saját keresetében azt állítja, hogy Green tönkretette a filmet, például azzal, hogy további drága stábtagok felvételét követelte. A cég azt is állította, hogy Green több mint 1 millió fonttal tartozik nekik, miután kilépett a projektből.

Végül Eva 2023 áprilisában megnyerte a pert, amely során nyilvánosságra kerültek a barátainak küldött WhatsApp-üzenetek, amelyekben a színésznő a stábtagokat „parasztoknak”, a produkciót „szar B-kategóriás filmnek”, a producer Jake Sealt pedig „tiszta hányásnak” nevezte.

A bíró azonban megállapította: „Lehet, hogy Green rendkívül kellemetlen dolgokat mondott Seal úrról és a stábról, de ez abból fakadt, hogy őszintén aggódott, amiért a Seal úr irányítása alatt készülő film nagyon rossz minőségű lesz, és nem fogja igazságosan visszaadni azt a forgatókönyvet, amely iránt ő és a korábbi rendezők annyira lelkesek voltak.”

Titokzatos és paradox

Eva 2005 óta, tehát már 20 éve Londonban él. Azóta többször kijelentette, hogy Angliában boldogabb, mint Franciaországban. Amikor pedig arról kérdezték, hogy miért szeret grafikus, szexuálisan túlfűtött szerepeket játszani, Green ezt „paradoxnak” nevezte, hiszen saját bevallása szerint félénk természetű. „Nem igazán értem, miért csinálom ezt. Terápiára kell járnom!” Azt mondta, a sötét, torz lelkű karaktereket is kedveli, mivel azok lehetővé teszik számára, hogy felszabadultnak érezze magát. Ettől függetlenül igyekszik változatos szerepeket vállalni, hogy ne skatulyázzák őt be.

A magánélete viszont teljes rejtély. Annyit tudni nagyjából, hogy sosem volt férjnél, és nincsenek gyermekei, 2002 és 2003 között együtt volt az Álmodozók-beli partnerével, Michael Pitt-tel, 2005 és 2007 között pedig a nála 14 évvel idősebb Marton Csokassal, akivel a Mennyei királyságban játszott együtt. Pletykálták, hogy 2015-ben viszonyba kezdett Tim Burtonnel is (köztük már 22 év különbség van), de ezt sosem erősítették meg. Eva gyakran osztotta meg gondolatait a szerelemről és a párkapcsolatokról, elárulva, hogy nagyra értékeli a függetlenséget és a magányt, s megnyugvást talál abban, hogy távol él a reflektorfénytől. Beszélt arról is, hogy milyen nehéz egyensúlyt tartani a párkapcsolatok és a színészi karrier között, amely gyakran hosszú utazásokat és intenzív koncentrációt igényel.

2017-ben pedig bevallotta, hogy az azóta börtönben raboskodó producer, Harvey Weinstein egy üzleti megbeszélés során nem megfelelő módon közeledett hozzá, de ő „eltolta” magától.

Evát legközelebb a Nincs idő meghalni és a True Detective rendezője, Cary Joji Fukunaga új, Vér a havon (Blood on Snow) című krimi-thrillerében láthatjuk, amely Jo Nesbø azonos című regényének adaptációja, s amelyben olyan színészpartnerei lesznek, mint Benedict Cumberbatch, Aaron Taylor-Johnson és Ben Mendelsohn. Több mint ígéretes…


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Nyolc csatorna tűnhet el a tévéképernyőkről, köztük a Comedy Central is
Szlovák és ausztrál források is azt állítják, több tévécsatorna sugárzása végleg megszűnhet. Magyarország is érintett lehet.


Egy szlovák portál arról számolt be, hogy 2025 végén több ismert tévécsatorna is eltűnhet a képernyőkről, írja a Media1. A döntés érintheti a Club MTV-t, az MTV 80s-t, az MTV 90s-t, az MTV 00s-t, az MTV Hits-et és az MTV Live HD-t is.

Emellett kikerülhet a kínálatból a magyar nézők számára elérhető Comedy Central és a Paramount Network is.

A Media1 arra is felhívja a figyelmet, hogy bár a Živé.sk anyaga a szlovák és cseh piacról szól, a nemzetközi trendek alapján elképzelhető, hogy ezek a változások a magyar közönséget is érinthetik.

Hasonló fejleményekről számolt be az ausztrál tvblackbox.com.au is: ott 2024 júniusában több MTV-csatorna adását szüntették meg. A Media1 azt is megemlíti, hogy az Insidus Television egyik YouTube-videójában arról számolnak be, hogy globálisan zárnak be több Paramount csatornát, ráadásul a Comedy Central magyar feedjének megszűnését címbe is kiemelték.


Link másolása
KÖVESS MINKET: