KULT
A Rovatból

Boggie: nem halok bele, ha nem leszek első

Csemer Boglárka nyerni szeretne, de nem versenynek, hanem lehetőségnek fogja fel az Eurovíziós Dalfesztivált.

Link másolása

Miután megnyerte A Dalt, Csemer Boglárka képviselheti hazánkat Bécsben, az Eurovíziós Dalfesztiválon május 19 és 23 között. A megmérettetés előtt beszélgettünk vele.

Boglárka évek óta ismert résztvevője a budapesti és vidéki klub- és fesztivál életnek. Saját szerzeményével, a Japánkert című dallal a Jazzy dalverseny Magyar Jazz Szövetség Különdíjasa lett. Zenekarával pedig a Jazz Showcase-en képviselték a kortárs jazz zenét 2012 januárjában. A 2011-es Csillag Születik című műsorban lett országosan ismert.

- A Dal döntője óta eltelt már pár hét, hogy érzed most magad?

- Jól vagyok, köszönöm. Elég megterhelő, mert ez nem csak abból áll, hogy megnyered ezt a versenyt, és májusban kimész Bécsbe, hanem addig is rengeteg feladat van, rengeteg kötelezettség. Mindezek mellett továbbra is koncertezek.

- Miért jelentkeztél A Dalba?

- Azért jelentkeztem, mert ezen a versenyen kívül nincs ma Magyarországon egy olyan fórum, amin keresztül ennyi emberhez el tudnál jutni, és ahol a saját dalodat tudod promotálni. Ez az egyetlen lehetőséged, ahol el tudod mondani, hogy „sziasztok, képzeljétek, van egy dalom, és szeretném nektek megmutatni”. Ez volt az egyik oka, a másik pedig, hogy én nagyon szívesen képviseltem volna az országot Bécsben, volt tehát bennem egy ilyen jellegű vágy is, ez is motivált.

- Az egyértelmű volt számodra, hogy a Wars For Nothing című daloddal akarsz indulni?

- Mindenképp angol nyelvű dallal szerettem volna jelentkezni, és egy olyan üzenettel, aminek eurovíziós szinten is van értelme, sok emberhez szól, és amit a bécsi színpadon érdemes elmondani. Ezt azért is mondom, mert a lemezemen vannak nagyon személyes témájú dalok, amelyek nagyon szépek és nagyon jók, de mondjuk, pont Bécsben nem biztos, hogy annyira érdekesek.

VIDEÓ: Wars For Nothing

- A dalod sokféleképpen értelmezhető, számodra mi a legfontosabb üzenete?

- Nagyon sokrétű ez nekem is. A háború szóról egyből fegyverekre asszociál az ember, de egy háború kicsiben is háború, nem kell ahhoz fegyver, gyilkosság és halál. A hétköznapokban is megtapasztalja az ember, sok picike háborút vívunk egymással, de nem csak egymással, önmagunkkal is.

Kiterjesztve pedig nyilván arról is szól, hogy a világban nagyon durván terjed az erőszak, tőlünk távol és hozzánk közel is. Ez olyan téma, amely mellett nem szabad elmenni. A háborúról való éneklésben nagy a veszélye a közhelyességnek, de szerintem ezt maximálisan elkerüli a dalom, erre nagyon odafigyeltünk végig a dal írása közben.

- A dalod, később pedig a győzelmed fogadtatása is elég vegyes volt. Hogyan élted ezt meg?

- Van erre egy jó hasonlatom: ha van egy sprinterünk, aki kijut az olimpiára, akkor tudod, hogy az a sportoló megnyerte a hazai válogatót és ha ő a legjobb itthon, akkor neki drukkolok majd az olimpián is. A zenében viszont akaratlanul is bejön mindenkinél egy szubjektív szűrő, ami alapján az egészből kiveszik az objektivitás, tele lesz ítéletekkel.

Azt biztosan tudom és állíthatom, hogy nekem tiszták a szándékaim. Erősen, magabiztosan és határozottan kell odamennem, és nagy tisztelettel kell képviselnem Magyarországot. Nem tudok, nem lehet mindenkinek megfelelni, elfogadom, ha valaki mást gondol, de akkor írjon ő egy dalt, és jelentkezzen azzal: én drukkolni fogok neki.

1

- Mit jelent számodra az Eurovízió?

- Nekem ez egy platform, ahol nagyon sok emberhez el tudom juttatni az üzenetemet. Tudom, hogy ennek a versenynek a megítélése nagyon kétes még itthon is, de sok országban nagy szeretet övezi. E mellett a verseny alapgondolata, hogy minden évben jöjjenek össze az európai országok, és mindenki mutassa meg a kultúráját és a dalát, nagyon jó. Az, hogy ez a fesztivál szerethető-e valaki számára, az ismét egy szubjektív dolog, de mégiscsak egy kulturális találkozóhelye Európának.

- Akkor nem is versenyként fogod fel?

VIDEÓ: Szabadító

- Nekem ez sokkal inkább egy lehetőség, mint egy verseny. De ebben a lehetőségben az is benne van, hogy bárki nyerhet.

- Van valami a fejedben arról, hogy milyen helyezést szeretnél elérni?

- Nincs ilyen, de ha nagyon kéne mondani valamit, akkor első szeretnék lenni (nevet). De abba se halok bele, ha nem leszek első. De hát miért kívánjam azt, hogy legyek második, ha lehet kívánni azt is, hogy legyek első? De őszintén mondom, hogy mindennek örülni fogok. Már akkor elégedetten fogok hazajönni, ha minőségi és szép produkciót teszek le az asztalra. Úgy akarok eljönni, hogy én megtettem mindent.

- Mit jelent neked az, hogy „megtenni mindent”?

- Ott lenni fejben és a lehető legjobban elénekelni a dalt.

- Hogyan lehet ezt elérni?

- Egyrészt rengeteg gyakorlással, ez a technikai része. A lelki feltöltődésben pedig sokat segít az, hogy nagyon sokat beszélgetünk így stábon belül is, hála Istennek nagyon jó az a csapat, aki körbevesz, ez nekem mérhetetlen lelki biztonságot és nyugalmat ad.

Rengeteg kedves üzenetet kapok, és persze a szeretteim körében egyaránt ezt a támogatást érzem. Ez nagyon fontos, mert az ember ezek nélkül hajlamos magát leértékelni. A másik összetevő, hogy azt érzem, jókor ért engem ez a győzelem. El tudom viselni a súlyát, ismerem a képességeimet, tudom ezeket használni annyira, amennyire szeretném, van egy gyökere az egésznek.

7

- Mi az, amit te Magyarországból a legjobban szeretnél megmutatni Európának?

- A tábla, amit fel tudok mutatni az maga a dal, ez önmagában egy nagy értéket képvisel. A legtöbb dal az Eurovízión a show-ra épül, és arra, hogy „gyere bébi, szeress, táncoljunk együtt a diszkóban!” Ehhez képest mi egy sokkal magasabb szintű dolgot viszünk oda, ami biztos, hogy nyomot fog hagyni az emberekben. Ebben biztos vagyok, nem hiszem el, hogy a negyven dal közül ez ne lógna ki annyira, hogy ne maradna meg az emberekben.

- Miért fontos az neked, hogy a lemezeiden több nyelven is énekelj?

- Már az első albumom készítésénél is szerettem volna külföldön koncertezni, bekerülni ebbe a körforgásba. Mindig is sok emberhez akartam elérni a dalaimmal. Sok magyar dalom van, de bőven van még mit tanulnom a magyar dalszövegírásban, hiszen ahogy mondják: a saját nyelven való dalszerzés a legnehezebb.

- Miből nyersz inspirációt a dalaidhoz?

- Elég egy pillanatra megállni és figyelni, hiszen az egész élet egy önismereti út. Mindig van hova visszanyúlni, mindig van olyan, amiről nem énekeltem, de bennem van. Nagyon pörgős életem van, így nagyon sok élmény is ér, és az ember a saját életéből tud a legjobban inspirálódni.

6

- Milyen zenéket hallgatsz szívesen?

- Mostanában sokat hallgatom a kortárs zenéket, Bori Sára lemezét, Szeder-Szabó Krisztina lemezét is szeretem, Petruska Andrisét, Jónás Veráét, Szőke Szandráét. Van most egy nagyon jó hullám itthon. Nagyon sok a jó, tehetséges előadó, és nagyon sokan kezdtek saját dalokat írni, ami külön nagyon jó szerintem. A külföldi előadók közül Beyoncé lemezét hallgatom, de azt elsősorban technikai szempontból, próbálok kis trükköket tanulni tőle.

- Ha mondanod kéne egy olyan dalt, ami nem a tied, de szívesen tudnád annak, melyik lenne az?

- Ez egy nagyon jó kérdés, de nagyon nehéz rá válaszolni. Lara Fabiannak van egy-két gyönyörű balladája. Szeretnék sok olyan erős dalt írni, mint amilyenek az övéi.

VIDEÓ: Fearless

- Amikor nem zenélsz, mivel töltöd szívesen az idődet?

- Azt a kevés időt, ami marad, szeretem a családdal tölteni, sokat kirándulunk együtt. Nagyon szeretem ezeket a programokat, mert akkor el tudom magam engedni, a gyerekek hullámhosszára kerülök, együtt játszunk, és nem kell gondolkodnom a napi feladatokon.

- Mi lesz a legfontosabb a bécsi színpadon állva?

- Az, hogy jelen legyek, hogy birtokba vegyem a teret, hogy áradjak.

- Van-e valamilyen ars poeticád, vezérlő elved művészként?

- A jövőben is csak olyan zenét szeretnék írni, ami kompromisszummentes, és amiben nem kell senkinek sem megfelelnem, csak magamnak. Hogy egész életemben tükörbe tudjak nézni.

VIDEÓ: Un an à Paris

Ha örülsz a magyar sikernek, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET: