Boggie: nem halok bele, ha nem leszek első
Miután megnyerte A Dalt, Csemer Boglárka képviselheti hazánkat Bécsben, az Eurovíziós Dalfesztiválon május 19 és 23 között. A megmérettetés előtt beszélgettünk vele.
- A Dal döntője óta eltelt már pár hét, hogy érzed most magad?
- Jól vagyok, köszönöm. Elég megterhelő, mert ez nem csak abból áll, hogy megnyered ezt a versenyt, és májusban kimész Bécsbe, hanem addig is rengeteg feladat van, rengeteg kötelezettség. Mindezek mellett továbbra is koncertezek.
- Miért jelentkeztél A Dalba?
- Azért jelentkeztem, mert ezen a versenyen kívül nincs ma Magyarországon egy olyan fórum, amin keresztül ennyi emberhez el tudnál jutni, és ahol a saját dalodat tudod promotálni. Ez az egyetlen lehetőséged, ahol el tudod mondani, hogy „sziasztok, képzeljétek, van egy dalom, és szeretném nektek megmutatni”. Ez volt az egyik oka, a másik pedig, hogy én nagyon szívesen képviseltem volna az országot Bécsben, volt tehát bennem egy ilyen jellegű vágy is, ez is motivált.
- Az egyértelmű volt számodra, hogy a Wars For Nothing című daloddal akarsz indulni?
- Mindenképp angol nyelvű dallal szerettem volna jelentkezni, és egy olyan üzenettel, aminek eurovíziós szinten is van értelme, sok emberhez szól, és amit a bécsi színpadon érdemes elmondani. Ezt azért is mondom, mert a lemezemen vannak nagyon személyes témájú dalok, amelyek nagyon szépek és nagyon jók, de mondjuk, pont Bécsben nem biztos, hogy annyira érdekesek.
VIDEÓ: Wars For Nothing
- A dalod sokféleképpen értelmezhető, számodra mi a legfontosabb üzenete?
- Nagyon sokrétű ez nekem is. A háború szóról egyből fegyverekre asszociál az ember, de egy háború kicsiben is háború, nem kell ahhoz fegyver, gyilkosság és halál. A hétköznapokban is megtapasztalja az ember, sok picike háborút vívunk egymással, de nem csak egymással, önmagunkkal is.
Kiterjesztve pedig nyilván arról is szól, hogy a világban nagyon durván terjed az erőszak, tőlünk távol és hozzánk közel is. Ez olyan téma, amely mellett nem szabad elmenni. A háborúról való éneklésben nagy a veszélye a közhelyességnek, de szerintem ezt maximálisan elkerüli a dalom, erre nagyon odafigyeltünk végig a dal írása közben.
- A dalod, később pedig a győzelmed fogadtatása is elég vegyes volt. Hogyan élted ezt meg?
- Van erre egy jó hasonlatom: ha van egy sprinterünk, aki kijut az olimpiára, akkor tudod, hogy az a sportoló megnyerte a hazai válogatót és ha ő a legjobb itthon, akkor neki drukkolok majd az olimpián is. A zenében viszont akaratlanul is bejön mindenkinél egy szubjektív szűrő, ami alapján az egészből kiveszik az objektivitás, tele lesz ítéletekkel.
Azt biztosan tudom és állíthatom, hogy nekem tiszták a szándékaim. Erősen, magabiztosan és határozottan kell odamennem, és nagy tisztelettel kell képviselnem Magyarországot. Nem tudok, nem lehet mindenkinek megfelelni, elfogadom, ha valaki mást gondol, de akkor írjon ő egy dalt, és jelentkezzen azzal: én drukkolni fogok neki.
- Mit jelent számodra az Eurovízió?
- Nekem ez egy platform, ahol nagyon sok emberhez el tudom juttatni az üzenetemet. Tudom, hogy ennek a versenynek a megítélése nagyon kétes még itthon is, de sok országban nagy szeretet övezi. E mellett a verseny alapgondolata, hogy minden évben jöjjenek össze az európai országok, és mindenki mutassa meg a kultúráját és a dalát, nagyon jó. Az, hogy ez a fesztivál szerethető-e valaki számára, az ismét egy szubjektív dolog, de mégiscsak egy kulturális találkozóhelye Európának.
- Akkor nem is versenyként fogod fel?
VIDEÓ: Szabadító
- Nekem ez sokkal inkább egy lehetőség, mint egy verseny. De ebben a lehetőségben az is benne van, hogy bárki nyerhet.
- Van valami a fejedben arról, hogy milyen helyezést szeretnél elérni?
- Nincs ilyen, de ha nagyon kéne mondani valamit, akkor első szeretnék lenni (nevet). De abba se halok bele, ha nem leszek első. De hát miért kívánjam azt, hogy legyek második, ha lehet kívánni azt is, hogy legyek első? De őszintén mondom, hogy mindennek örülni fogok. Már akkor elégedetten fogok hazajönni, ha minőségi és szép produkciót teszek le az asztalra. Úgy akarok eljönni, hogy én megtettem mindent.
- Mit jelent neked az, hogy „megtenni mindent”?
- Ott lenni fejben és a lehető legjobban elénekelni a dalt.
- Hogyan lehet ezt elérni?
- Egyrészt rengeteg gyakorlással, ez a technikai része. A lelki feltöltődésben pedig sokat segít az, hogy nagyon sokat beszélgetünk így stábon belül is, hála Istennek nagyon jó az a csapat, aki körbevesz, ez nekem mérhetetlen lelki biztonságot és nyugalmat ad.
Rengeteg kedves üzenetet kapok, és persze a szeretteim körében egyaránt ezt a támogatást érzem. Ez nagyon fontos, mert az ember ezek nélkül hajlamos magát leértékelni. A másik összetevő, hogy azt érzem, jókor ért engem ez a győzelem. El tudom viselni a súlyát, ismerem a képességeimet, tudom ezeket használni annyira, amennyire szeretném, van egy gyökere az egésznek.
- Mi az, amit te Magyarországból a legjobban szeretnél megmutatni Európának?
- A tábla, amit fel tudok mutatni az maga a dal, ez önmagában egy nagy értéket képvisel. A legtöbb dal az Eurovízión a show-ra épül, és arra, hogy „gyere bébi, szeress, táncoljunk együtt a diszkóban!” Ehhez képest mi egy sokkal magasabb szintű dolgot viszünk oda, ami biztos, hogy nyomot fog hagyni az emberekben. Ebben biztos vagyok, nem hiszem el, hogy a negyven dal közül ez ne lógna ki annyira, hogy ne maradna meg az emberekben.
- Miért fontos az neked, hogy a lemezeiden több nyelven is énekelj?
- Már az első albumom készítésénél is szerettem volna külföldön koncertezni, bekerülni ebbe a körforgásba. Mindig is sok emberhez akartam elérni a dalaimmal. Sok magyar dalom van, de bőven van még mit tanulnom a magyar dalszövegírásban, hiszen ahogy mondják: a saját nyelven való dalszerzés a legnehezebb.
- Miből nyersz inspirációt a dalaidhoz?
- Elég egy pillanatra megállni és figyelni, hiszen az egész élet egy önismereti út. Mindig van hova visszanyúlni, mindig van olyan, amiről nem énekeltem, de bennem van. Nagyon pörgős életem van, így nagyon sok élmény is ér, és az ember a saját életéből tud a legjobban inspirálódni.
- Milyen zenéket hallgatsz szívesen?
- Mostanában sokat hallgatom a kortárs zenéket, Bori Sára lemezét, Szeder-Szabó Krisztina lemezét is szeretem, Petruska Andrisét, Jónás Veráét, Szőke Szandráét. Van most egy nagyon jó hullám itthon. Nagyon sok a jó, tehetséges előadó, és nagyon sokan kezdtek saját dalokat írni, ami külön nagyon jó szerintem. A külföldi előadók közül Beyoncé lemezét hallgatom, de azt elsősorban technikai szempontból, próbálok kis trükköket tanulni tőle.
- Ha mondanod kéne egy olyan dalt, ami nem a tied, de szívesen tudnád annak, melyik lenne az?
- Ez egy nagyon jó kérdés, de nagyon nehéz rá válaszolni. Lara Fabiannak van egy-két gyönyörű balladája. Szeretnék sok olyan erős dalt írni, mint amilyenek az övéi.
VIDEÓ: Fearless
- Amikor nem zenélsz, mivel töltöd szívesen az idődet?
- Azt a kevés időt, ami marad, szeretem a családdal tölteni, sokat kirándulunk együtt. Nagyon szeretem ezeket a programokat, mert akkor el tudom magam engedni, a gyerekek hullámhosszára kerülök, együtt játszunk, és nem kell gondolkodnom a napi feladatokon.
- Mi lesz a legfontosabb a bécsi színpadon állva?
- Az, hogy jelen legyek, hogy birtokba vegyem a teret, hogy áradjak.
- Van-e valamilyen ars poeticád, vezérlő elved művészként?
- A jövőben is csak olyan zenét szeretnék írni, ami kompromisszummentes, és amiben nem kell senkinek sem megfelelnem, csak magamnak. Hogy egész életemben tükörbe tudjak nézni.
VIDEÓ: Un an à Paris
Ha örülsz a magyar sikernek, nyomj egy lájkot!
