News here
hirdetés

KULT

„A hitelessége a Star Wars-témájú pornófilmeket idézi. Meghaltunk, és a cosplay pokolba kerültünk”

Gagyi történet és kivitelezés - amilyen jó volt a The Mandalorian, olyan csalódás Boba Fett visszatérése.

Link másolása

hirdetés

A kritika erős SPOILEREKET tartalmaz!

Közepesen fanatikus Star Wars rajongónak mondanám magamat. Az expanded universe-zel (kibővített univerzum) sosem foglalkoztam, nem olvastam a könyveket, képregényeket, és a rajzfilmekből is alig láttam valamit.

Az előzményfilmekről és a hálaadási különkiadásról legszívesebben nem is vennék tudomást, viszont oda vagyok a régi trilógiáért, szenvedélyesen gyűjtöm a vintage star wars figurákat – van néhány ritkább darabom is –, és szégyen vagy sem, nekem az új Disney filmek is bejöttek.

Igen, még Az utolsó jedi is.

A Mandaloriant kifejezetten szerettem, és izgatottan vártam "Boba Fett könyvét". Bár kicsit aggaszt, ahogy a Disney vérszemet kapott, és Mando sikerén felbuzdulva most futószalagon ontja a Star Wars sorozatokat, de Jon Favreau még sosem okozott csalódást nekem, ezért bizakodó voltam.

Sajnos azonban a Boba Fett sorozat első epizódja olyan sok szinten okozott csalódást, amire semmi sem készített fel.

hirdetés

Boba Fett ugyebár a Jedi visszatérben bezuhant Sarlaccba, hogy sorstársaival együtt ezer évig emésztődjön, bármit is jelentsen ez. Az azóta eltelt évtizedekben folyamatos vita tárgya volt, hogy Boba Fett vajon túlélte vagy sem a Sarlacc-gödröt.

Állítólag képregényben már feltámasztották, de arról is állandó a vita, hogy az mennyire mérvadó, főleg mióta a Disney közölte,

hogy az expanded universe nem része a Star Wars kánonnak.

Véleményem szerint, ha már a Disney – amúgy igen jó üzleti érzékkel – úgy döntött, Boba Fett él és virul, illett volna valami nagyon érdekes, izgalmas és hihető sztorival megmagyarázni, hogyan lehetséges ez.

Ehhez képest néhány képkockával elintézték a dolgot. Boba kicsit meglángszórózta belülről a csúnya szörnyet, majd valahogy kiásta magát a homok alól. Miért, amikor öt méterrel odébb ott a lény szája, amin nem mellesleg a háti rakétája segítségével ki is repülhetett volna? (Jó, tegyük fel, az nem működött, ezt akkor illett volna valahogy megmutatni.)

A Disney számára Boba megmenekülése szemmel láthatóan egy nyűg volt, amivel nem akartak sokat bajlódni.

Megmenekült, és kész, örüljetek neki. Hogy értsük:

ez körülbelül olyan, mintha kiderülne, hogy Elvis él, és a miérteket firtató kérdésekre csak annyit mondana, unta a hírnevet.

A következő – szerintem – megbocsáthatatlan tévedése a Disneynek, hogy egy szigorú, de igazságos nagybácsit csináltak Boba Fettből. Talán emlékeztek, a Mandalorian azzal ért véget, hogy Boba Fett és Fennec Shand hidegvérrel megöli Bib Fortunát, hogy Boba elfoglalhassa Jabba egykori trónját, és gengszterfőnökként uralkodjon Mos Espában.

Az epizód egyik fontos jelenetében Boba a trónon ülve, Fennec társaságában fogadja a környék bandavezéreit és elöljáróit, hogy leróják előtte tiszteletüket – és tejeljenek nekik. Amikor egyikük meglehetősen pimaszul felveti, hogy inkább Bobának kellene fizetnie, a nagy gengsztervezér egyszerűen elengedi.

Jó, talán a szemöldökét összehúzta, ezt a sisak miatt nem láttuk. De nincs az az alvilág, amelyik komolyan venne egy ilyen puha kezű főnököt. Fennec meg is jegyzi a pimasz twileknek: Ha Jabbának mondtál volna ilyen sületlenségeket, megetetett volna a házi kedvenceivel.

Boba ars poeticája: ő tisztelettel akart kormányozni, nem félelemmel. Amiről óhatatlanul is Ted Striker örökbecsű mondása jutott eszembe az Airplane-ből: „Tiszteld a…”

Jó dolog a politikai korrektség, de a Star Wars univerzum lehírhedtebb fejvadászától nem ezt várjuk.

Szerepet tévesztett, mint Süsü, amikor meggyógyította az apukája ellenségeit ahelyett, hogy felfalta volna őket. Csakhogy a Book of Boba Fett nem bábfilm.

Szemet szúr a Star Wars produkciókban szokatlanul gagyi kivitelezés. Mintha az Enterprise Űrhajó egyik epizódját látná az ember. A buckalakók ruházata egészen különleges változáson ment át, immár divatszínekben pompáznak. A twilekek hitelessége kb. a Star Wars témájú pornófilmeket idézi. Meghaltunk, és a cosplay pokolba kerültünk.

A zene is megér egy misét. Az eddig Star Wars produkciókban vagy John Williams volt a zeneszerző, vagy ha nem – például a spinoff filmekben –, akkor is próbálták az ő stílusát követni a komponisták.

A Book of Boba Fett esetén ezt teljesen elengedték, a soundtrack olyan, mint egy olasz spagetti westernné. Mondjuk Temurea Morrison tényleg olyan, mint Eli Wallach, és a sivatag homokjából előbújó kentaurgyík kicsit emlékeztet Lee Van Cleefre. De csak mert nagyon szeretnék valami pozitívat is bele látni a produkcióba.

Még egy apró pozitív érdekesség, a kaszinótulajdonos hölgy, Garsa Fwip szerepében Jennifer Bealst láthatjuk. Igen, őt:

Összességében a Book of Boba Fett számomra eddig a csalódásról és a kihagyott lehetőségekről szól. Kicsit érthetetlen, miért bízták Robert Rodriguezre az első epizódot, a Mandalorianban is az általa levezényelt rész volt talán a leggyengébb.

Azért követni fogom, hátha később javul a helyzet – bár abban nem reménykedem, hogy a minőség sokat javulna, hiszen mibe toltak volna bele pénzt és munkát, ha nem az első epizódba? De azt pletykálják, némi CGI rásegítéssel fel fog tűnni Harrison Ford is Han Soloként, amire azért kíváncsi vagyok.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Lemondta egy ukrán zongorista fellépését a Margitszigeti Színház, mert Mariupolban koncertezett az oroszoknak
Valentina Lisitsa a fellépésével „a világ nemzeteinek álláspontjával szemben, egyértelműen kinyilvánította az orosz agresszor melletti szimpátiáját” - írják a közleményben.
OTS, SZM - szmo.hu
2022. május 19.


Link másolása

hirdetés

Lemondta a Margitszigeti Színház egy ukrán zongoraművésznő fellépését - közölték egy közleményben.

Mint írják, a Margitszigeti Színház vezetése Ljubov Nepop magyarországi ukrán nagykövetasszony tájékoztató leveléből értesült Valentina Lisitsa ukrán zongoraművésznő megdöbbentő megnyilvánulásáról, miszerint a művésznő az orosz agresszorok által megszállt Mariupolban 2022. május 9-én koncertet adott.

Fellépésével Lisitsa, a világ nemzeteinek álláspontjával szemben, egyértelműen kinyilvánította az orosz agresszor melletti szimpátiáját

- vélik.

Közölték, hogy a Margitszigeti Színház Nonprofit Kft. határozottan elutasítja a zongoraművésznő álláspontját, egyet értve Magyarország és a nemzetközi közösség hivatalos álláspontjával, mely minden tekintetben elítéli Oroszország - rengeteg civil áldozattal járó - Ukrajna elleni háborús agresszióját.

Ezért a színház Valentina Lisitsa 2022. június 3-i margitszigeti koncertfellépését lemondta és a managementjével kötött szerződéstől eláll.

hirdetés

A közleményben azt is írták, hogy a Margitszigeti Színház mély együttérzését fejezi ki az Ukrajnát sújtó háború borzalmai miatt.

Az ukrán származású amerikai zongorista sok éve támogatja Putyin rendszerét, nemrég a moszkvai ukrán nagykövetség előtt zongorázva tüntetett az „ukrán nácizmus” ellen - jegyzi meg a 444.hu.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Meghalt Vangelis
Az Oscar-díjas görög zeneszerző 79 éves volt.

Link másolása

hirdetés

Meghalt Vangélisz Papathanaszíu, ismertebb nevén Vangelis.

Legismertebb művei közé tartoznak a Tűzszekerek, a Szárnyas fejvadász, az 1492 – A Paradicsom meghódítása és a Nagy Sándor, a hódító című filmekhez komponált zenéi.

Több mint ötven lemez fűződik a nevéhez, az elektronikus zene történelmének egyik legmeghatározóbb alakja volt.

Az Oscar-díjas görög zeneszerző 79 éves volt.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Meghalt Rosmarie Trapp, akinek családjáról A muzsika hangja című musical készült
Egy vermonti idős otthonban érte a halál, 93 éves volt.

Link másolása

hirdetés

A von Trapp család 1938-ban menekült el a nácik által megszállt Ausztriából, és Európában, valamint az Egyesült Államokban lépett fel közös énekes előadásaival. Az 1940-es évek elején telepedtek le Vermontban, ahol síházat nyitottak.

A muzsika hangja című musical Maria von Trapp 1949-ben megjelent könyve nyomán készült.

A nyugállományba vonult tengerészkapitány Georg von Trappnak és első feleségének, Agathe Whitehead von Trappnak hét gyermeke született. George von Trapp felesége halála után vette el Mariát, aki énekelni és zenére tanította a gyerekeket.

A házaspárnak még három gyermeke született, Rosmarie, Eleonore és Johannes, akik a filmben nem jelennek meg. Eleonore von Trapp Campbell tavaly októberben halt meg a vermonti Northfiledben.

Rosmarie öt évig szolgált misszionáriusként és tanított Pápua Új-Guineán testvérével, Mariával. Hazatérése után gyakran írt olvasói leveleket a helyi újságba, ahol Rosmarie sarka címmel saját rovatot kapott történetei számára. Szívesen énekelt, énekkarokat is vezetett.

Rosmarie Trapp, Georg von Trapp és Maria von Trapp lánya a család tájékoztatása szerint a vermonti Morrisville-ben, egy idősotthonban halt meg 93 évesen.

hirdetés

Az öt Oscar-díjjal jutalmazott A muzsika hangja című musicalt 1964-ben forgatta Julie Andrews és Christopher Plummer főszereplésével Robert Wise.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Látható volt a zenéje filmek nélkül is – Vangelis halálára
A 79 éves korában elhunyt muzsikus úgy írta be magát a 20. század zenéjébe, valahol félúton a populáris és a komolyzene között, hogy semmit sem tudott és nem is akart tudni a sztárlétről.

Link másolása

hirdetés

Tegnap este óta korunk egyik legkiválóbb filmzeneszerzőjét gyászolja a világ. Az olyan nagyszerű alkotások, mint a Tűzszekerek, a Keserű hold, az Eltűntnek nyilvánítva vagy a Szent Ferenc elképzelhetetlenek az ő zenéje nélkül. Akadtak olyanok is, mint például az 1492, hogy a zene maradandóbb lett, mint maga a film. Pedig Vangelis Odysseas Papathanassiou pályája nem csak a moziról szólt, bár kétségtelen, hogy darabjai sokszor akkor is látványt csaltak az ember szeme elé, ha csupán hangokból álltak.

A 79 éves korában elhunyt muzsikus volt az, aki 1968-ban, miután Párizsba emigrált a „fekete ezredesek” diktatúrája elől, feltette Görögországot a pop-rock világtérképére az Aphrodite’s Child együttessel. A trió Pachebel német barokk zeneszerző motivumából alkotta meg a Rain and Tears című dalt, amely szenvedélyes romantikájával sokáig a házibulik egyik „lassú” kedvence lett. Ebben az együttesben tűnt fel az énekes Demis Roussos. 1972-ben az akkor már négytagúvá bővült együttes készítette el nagy szenzációt keltő avantgárd albumát, a 666-ot, de akkor már Vangelis egyre inkább saját útját járta.

Még abban az évben készített egy hangkollázst az 1968-as diákmozgalmak emlékére Fais que to réve... címmel, majd az 1970-es években egyre-másra készítette remek szólóalbumait, vegyítve a hagyományos billentyűs hangszereket a különböző szintetizátorokkal.

Zenei stílusában nagyszerűen ötvözte a minimalizmust és a lírai dallamokat, gyakran alkalmazta azt a fogást, hogy egy néhány hangból álló motívumot bővített ki szinte nagyzenekarnyi áradásig.

Az Earth (1973), az Albedo 039 (1976) és a Spiral (1977) voltak ennek a korszaknak a kiemelkedő lemezei. Kezdettől fogva szívesen dolgozott kórusokkal a Heaven and Helltől (1975) a Mask-on (1985) át az 1992-ig. A Yes énekese, Jon Anderson először csak vendégként szerepelt nála, később már egész duólemezen hallhattuk Vangelis billentyűit és Jon kontratenorját. De csodálatos, erős karakterű nőkkel is dolgozott együtt: az olasz énekes-színésznő Milvával német, honfitársnőjével, Irene Papasszal pedig görög nyelvű albumokat készített.

Ma már kevesen tudják, hogy Vangelis első filmzenéit még alig huszonévesen hazájában írta. Szólópályája kezdetén főleg dokumentaristák, szocio- és természetfilmesek vették igénybe szolgálatait, ez utóbbiak közül a leghíresebb a Frédéric Rossif rendezte Opera sauvage lett, amelynek egyik darabját az idősebb magyar közönség is jól ismerte: a L’enfant című tétel volt A hét című politikai tv-magazin főcímzenéje.

hirdetés

Mellesleg nem ez volt az egyetlen Vangelis-motívum, amit eloroztunk annak idején: a Spiral egyik darabja egy időben a rádió Esti krónikáját vezette be. A 90-es években még a nagy francia oceanográfus Jacques Cousteau-val is dolgozott együtt. 2002-ben azonban már teljesen „legális” együttműködésre is sor került: Vangelis írta és állította össze ugyanis Shakespeare A vihar című drámájának zenéjét a Nemzeti Színház Schwajda György rendezte előadásához.

A muzsikus 1980-ban költözött át Londonba, és ekkor került be a nagy mozi világába. Mindjárt az első próbálkozása hatalmas sikert aratott: Hugh Hudson Tűzszekerek című filmjének zenéjével Oscar-díjat nyert, ő volt az első, a pop-rock világából jött zeneszerző, aki elnyerte az aranyszobrot. A nagy mozifilmek mellett a színház is vonzotta, sőt balettzenéket is írt Frankenstein, valamint A szépség és a szörnyeteg történetére.

Vangelis pályája utolsó évtizedeiben az univerzum felé fordult. Egyik legnagyobb szabású darabja a Mythodea volt, amelyet a NASA Mars-missziója ihletett. Ennek a fenséges műnek a bemutatóját hozzá méltó környezetben az athéni Akropolisznál tartották. Utolsó lemeze, a Juno to Jupiter szintén a csillagok közé vitte zenéjét, egyben tisztelgett az ógörög mitológia főistenei előtt.

Vangelis Odysseas Papathanassiou úgy írta be magát a 20. század zenéjébe, valahol félúton a populáris és a komolyzene között, hogy semmit sem tudott és nem is akart tudni a sztárlétről.

Sajnos soha nem találkoztunk, de egyet gondoltunk a zenéről: ő is az univerzum őserejének tekintette, és a létező legtökéletesebb sokdimenziós tudásnak. Önmagát pedig így jellemezte: „Úgy működöm, mint egy csatorna, amelyen keresztül a zene kilép a zaj káoszából.”

Évekkel ezelőtt egyik kedvenc szórakozásom volt, hogy instrumentális darabokra "kisfilmeket" írtam. Az Albedo 039 Nucleogenesisére egy szakítás történetét képzeltem el, ahol a férfi egy telefonfülkében áll, de nem meri felvenni a kagylót, miközben a nő fentről, az ablakából figyeli a telefonfülkét, várja, hogy megszólaljon a telefon, de hiába. Aztán a férfi kilép a telefonfülkéből, nyitva hagyja az ajtaját és lassan távozik. A nő kinyitja az ablakot, utána kiáltana, de nem mer és a férfi lassan eltűnik a távolban. Most ezzel a képsorral és ezzel a zenével búcsúzom Vangelistól.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk