KULT
A Rovatból

Bihari Viktória: Örülök a Tékasztorik film sikerének, de nem csak magam miatt

Tarolt a mozikban 2017-ben a Tékasztorik blog alapján készült film. Erről és az eltelt 3 év tapasztalatairól beszélgettünk Vikuval.
Szegedi Éva - szmo.hu
2018. január 28.


Link másolása

Ha valakit nem kell már bemutatni itthon a fiatalabb és a középkorú generációnak, az Bihari Viktória. Vagy azért, mert olvasták korábban a blogját, a Tékasztorikat, vagy azért mert követik Facebookon a bejegyzéseit, esetleg látták már pár éve a Dumaszínházban, vagy ott voltak valamelyik beszélgetős estjén, látták moziban a filmjét, vagy olvasták egy híroldalon az írásait – például nálunk.

Három évvel ezelőtt ültünk le beszélgetni, akkor inkább csak szerettem volna bemutatni, szerettem volna, ha elmondja, ki ő, mit gondol a humorról, a blogjáról, az írásról.

Most azért kerestem meg, mert 2017-ben a Tékasztorik film a 10 legnézettebb magyar film között szerepelt a hazai mozikban.

A filmet 2016 nyarán forgatták, a költségeket részben saját zsebből fizették, részben közösségi finanszírozással, egy Indiegogo kampány segítségével állták. "A rendezők hozták a színészeket, rájuk volt írva a szerep gyakorlatilag. Jöttek statiszták, meg cameóra nem színészek is, de mindenki ügyes volt, nincs a filmben mesterkélt vagy erőltetett jelenet" - mondta akkor kérdésünkre Viku. A főbb szereplőkről pedig azt mondta: "Csuja Imre csupa szív, jó fej, nagyon profi, jó vele dolgozni. Görbe Nóra is nagyon lelkesen hozta Muter karakterét, Elek Feri szintén rendkívül jó szívű, elképesztő profi. Összességében mindenki iszonyú kedves volt.”

- Gondoltátok volna, hogy a Tékasztorik filmnek ekkora sikere lesz?

- Nem, azt hiszem, nem gondoltuk. Illetve fogalmam sincs, ki mit gondolt, én nem hittem, hogy ennyien el fognak menni a mozikba, és megnézik és szeretik.

Fantasztikus volt a két rendező és a stáb, egy csodát vittek véghez, még most is nehéz elhinni az egészet.

Nem vagyok filmes, nem is leszek soha. Írni szeretek, és ameddig nem jött rám az őrület, hogy legyen film, semmit sem tudtam erről a világról.

Nagyrészt két ember dolgozott 150 másik helyett, a két rendező barátom, akik porszemenként tették össze a filmet. Nagyon büszke vagyok rájuk. Meg a Tékasztorik olvasóira, akik eljöttek a moziba, meg mindenkire, aki alkotóként és stábtagként részt vett ebben.

Tizedik helyen végezni óriási dolog, olyan, mint láb nélkül lefutni a maratont, mert nagyjából azt csináltuk. Örülök a film sikerének, de nem magam miatt, mivel utálok szerepelni, és utálom magamat viszontlátni; arra vagyok büszke, hogy nincs lehetetlen.

A stáb:

Rendező: Martin Csaba és Czupi Kála

Operatőr: Gráf Péter

Producer: Czupi Kála, Kutyik Gábor, Kovács A. Emil

Vágó: Makovinyi AndrásFatert Csuja Imre, Mutert Görbe Nóra játszotta, Viku pedig önmagát. Fényező Csabika Varga Viktor volt, Feri Elek Ferenc, Norbi pedig Csizmadia Gergely.

VIDEÓ: A Tékasztorik előzetese:

- Utólag nem tűnik őrültségnek, hogy belevágtatok?

- Fú, de, abszolút kamikaze akció volt, viszont Csaba és Kála meg a többiek nagyon hittek a filmben. Meg persze én is, csak magamat mindig hátra sorolom, mert nem vagyok filmes, és néha azt érzem, picit kilógok a dologból.

- Milyen tanulságokat vontál le a forgatás után? Mit csinálnál másképp?

- Mindent így csinálnék, csak ennyi pénzből ez tényleg egy őrület volt. Legközelebb reméljük, több lóvénk lesz, és nagyobb nyugiban tudunk forgatni.tekasztorik_forgatas1tekasztorik_forgatas2tekasztorik_film

- Legutóbbi beszélgetésünk óta eltelt 3 év. Akkor volt egy megjegyzésed: "Az írás jó terápia." Most erről hogyan gondolkodsz?

- Ez nem változott semmit, egyre jobb terápiának tartom az írást és mindenkinek csak javasolni tudom, hogy naponta minimum fél órát szánjon arra, hogy naplót ír, vagy csak összefoglalja az érzéseit. Gyógyító dolog, nekem rengeteget segített és segít az írás.

„Én sem tudok írni, próbálok nyilván fejlődni, de legalább tudom magamról, hogy hol vannak a határaim, és nem butítani, hanem gerilla-népnevelni szeretném az online világot.

Az írás morális felelősség. Kapnak az olvasók elég agymosást, én inkább vért izzadok és a forgalommal szemben megyek, de nem butítom őket, igenis gondolkodjanak, érezzenek, szálljanak szembe velem, köpködjenek, szeressenek, csak szálljanak ki a kényelmes foteljükből végre egy kicsit.”

- Azt is mondtad akkori beszélgetésünkön, hogy az írás morális felelősség. Úgy tűnik a Facebook-bejegyzéseidből, hogy egyre többször reagálsz aktuális közéleti témákra: Weinstein zaklatási botránya, tanévkezdés, Comet-díjak stb. Egyszer sem merült fel benned, hogy ezzel esetleg követőket veszítesz?

- Nem. Aki menni akar, mehet bátran, nincs megfelelési kényszerem, nem parancsra írok, nem fizet érte senki, nincs szerződésem senkivel, nincs menedzserem vagy teamem, azt csinálok, amit akarok, illetve azt írok, amit a Facebook megenged, mert mint tudjuk, az nem egy liberális és demokratikus platform sajnos, kurva kemény a cenzúra.

- Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az utóbbi pár évben egyre komolyabbak lettek a témák a Facebook-bejegyzéseidben.

- Változom, komolyodom, alakulok. Öregszem. Fásulok.

Megmaradt a humorom persze, de úgy érzem, beszélni kell olyan dolgokról, melyek nincsenek kimondva.

20 éve foglalkozom önismerettel és pszichológiával, nem vagyok szakember, csak ilyen wannabe gondolkodó, szóval most ennek engedek teret a hülyéskedések mellett.

„Az elmúlt években sok e-mailt kaptam, hogy véleményezzek blogokat, írásokat, könyv-kezdeményeket, posztokat.

Sohasem vállaltam el, és nem is fogom, elmondom miért.Az írás egy intim dolog. Jó esetben (!) az ember szívéből jön. Fél megmutatni, fél kitenni, fél felolvasni.Hogy jövök én ahhoz, hogy egy ilyen intim dologra, mint egy szöveg, azt mondjam, hogy szar? Vagy hogy nem tetszik, vagy hogy hagyd a picsába, nem vagy tehetséges?

Soha nem mondtam ilyet senkinek!

Az írás kurzuson tapasztaltam meg igazán, mekkora félelem kitenni idegenek elé egy írást. Olyan, mint szerelmet vallani.

Nagyon félelmetes!

A tanítványoknak ilyenkor kint volt a lelkük és boci szemekkel néztek körbe, vajon mit szólunk, mit szólok?

Etikus lenne ilyenkor azt a visszajelzést adni, hogy figyu, ez gyenge volt, engedd el, inkább legyél műkörmös?! Vagy bármi.

Nem.

Egyrészt nincs jogom megítélni, ki tehetséges, és ki nem, mivel nem vagyok sem író, sem kritikus, sem költő, sem irodalmár.

Amit én teszek az annyi, hogy dúlaként, bábaként vagyok jelen. Maximum annyit mondok, hogy kiestem-e a szövegből, mit éreztem, hiányzott-e a vége, stb. Meg úgyis a csoport arcára van írva a reakció.

Szóval ne kérjetek véleményt, mert nem fogok rosszat mondani, nem fogok szárnyakat letépni és álmokat sárba tiporni.

Én egy verbálisan elég erősen bántalmazott és traumatizált ember vagyok, rohadtul igyekszem nem bántani senkit, főleg nem akkor, amikor kiszolgáltatott helyzetben van és fél, vagy izgul.

Az írás magánügy. Egy viszony. Nem szólhat bele idegen, és engem is csak 2-3 ember véleménye érdekel, meg is bolondulnék, ha mindenki szava számítana!

Kritikát kérni es kapni is veszélyes. Elég komoly önismeret kell ahhoz, hogy valaki ne sértődjön vérig egy kritikán, és elég jó mesternek kell lenni ahhoz, hogy a szart szépen csomagoljuk be a tanítványnak.

Nekem nincs hatalmam a tanítványok és az olvasók felett. Nem fölöttük állok, hanem mellettük, és kiszakadna a szívem, ha valaha is olyat mondanék bárkinek is a művére, hogy szar.

Nincs szar. Nincs rossz. Olyan van, hogy gyakorolni kell évtizedekig. És majd az olvasók megítélik, hogy tetszett-e nekik, vagy sem. Én nem fogok megszégyeníteni, megalázni és megbántani senkit, maximum támogatni és bátorítani.

Mert én is ugyanúgy félek, és ugyanúgy izgulok sokszor, mint az olvasóim.

És nem bántva lenni nagyon jó.

Forrás: Bihari Viktória Facebook-oldala.

- Mi volt az utóbbi 3 évben a legnehezebb számodra?

- Az, hogy nem kellek azoknak, akik nekem kellettek volna. Olyan férfiakat választok, akik nem vonzódnak hozzám szexuálisan, hanem csak használnak, mint pótanyát. Ez az én hibám és az én szar működési mechanizmusom, de eléggé fáj, hogy egyedül vagyok és hogy elveszítek embereket.

- És mit tartasz a legnagyobb sikernek?

- Azt, hogy még élek és Enikő azt mondta, hogy tehetséges vagyok. Ezek a nagy dolgok számomra. Meg az, hogy még nem makkantam meg agyilag.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Botrány az Eurovízión: Rögtön eltörte a trófeáját, majd az egyik ujját is a győztes
A svájci győztes, Nemo olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.

Link másolása

Korábban mi is megírtuk, hogy az idei évben egy svájci előadó vehette át az Eurovíziós Dalfesztivál trófeáját. Nem sokkal később azonban nemhogy a trófeát törte el az énekes, de elmondása szerint még az ujját is.

Május 11-én, szombaton tartották a 2024-es Eurovíziós Dalfesztivál nagydöntőjét a svédországi Malmőben, ahol összesen 25 ország képviseltethette magát, ugyanis Hollandiát korábban kizárták a versenyből, erről itt írtunk.

Az idei Eurovíziós Dalfesztivált az összpontszám (591 pont) alapján végül a svájci Nemo nyerte meg. Miután a magát nembinárisnak valló – s ezzel a dalfesztivál történelmének első nembináris győzteseként – 24 éves svájci énekes-dalszerző átvette a trófeát, katasztrófa történt a színpadon.

Nemo teljesen meghatódott, azonban olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Farokméregetés, szó szerint – A Talpig férfiban nincs tabu, és Jeff Daniels még sosem volt ilyen imádnivalóan ütnivaló
Az amerikai jog, társadalmi igazságtalanságok, hatalmi játszmák, fekete humor: a Netflix új minisorozata sokakat kiakaszt majd, mégis üdítő, hogy mennyire nem veszi magát komolyan.

Link másolása

Mielőtt még bármit is leírnánk a Talpig férfiről, érdemes megemlíteni, hogy az új Netflix-sorozat mögött az a David E. Kelley áll kreátorként és íróként, aki valódi veterán a szakmában, s olyan szériák elkészítése fűződik a nevéhez többek között, mint a Kisvárosi rejtélyek (1992-1996), a Chicago Hope kórház (1994-2000), az Ally McBeal (1997-2002), az Ügyvédek (1997-2004), a Boston Legal – Jogi játszmák (2004-2008), a Hatalmas kis hazugságok (2017-2019), a Tudhattad volna (2020), a Kilenc idegen (2021), a Szerelem és halál (2023) vagy Az igazság ára (2022-2023). Nem mellesleg pedig már több mint 20 éve Michelle Pfeiffer férje és két gyermekének apja.

A Talpig férfi pedig abszolút beilleszkedik Kelley filmográfiájába, tekintve, hogy most is fontos szerepet kap a történetben az amerikai jog, a társadalmi igazságtalanságok, a hatalmi játszmák és a kissé fekete humor.

A sztori azonban ezúttal nem saját, Az igazak és a Hiúságok máglyjája írója, Tom Wolfe 1998-ban kiadott, azonos című könyve (A Man in Full) szolgáltatta hozzá az alapot.

Az Atlantában játszódó történet több különböző szálon pörög, amiket összekötnek az egymással folyamatosan kapcsolatban lévő szereplők. A legfőbb szál a milliárdos ingatlanmogul Charlie Crokert (Jeff Daniels) követi, aki csődközeli helyzetbe kerül, amikor a bankja szeretné behajtani tőle a valóban tetemes hiteltartozását. A banknál dolgozó Raymond Peepgrass (Tom Pelphrey-t többek között az Ozarkból, a Vasökölből, a Mankből, az Odakinnből és a Szerelem és halálból ismerhetjük) különösen pikkel az arrogáns Crokerre, mindenképp szeretné őt tönkretenni. Charlie persze mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el a birodalmát és a befolyását.

Emellett megismerjük Charlie titkárnőjét, Jillt (Chanté Adams) és annak férjét, Conradot (John Michael Hill), aki feketeként rendőri brutalitás áldozatává válik, és amikor reflexből visszaüt, büntetlen előélete ellenére börtönbe zárja és meghurcolja őt az amerikai igazságszolgáltatás rendszere.

Charlie ügyvédje, az idealista (és szintén fekete) Roger White (Aml Ameen) próbálja őt kihozni a rácsok mögül, nem sok sikerrel.

Illetve ott van még Atlanta polgármestere, a simlis és álszent Wes Jordan (William Jackson Harper), aki a választások előtt szeretné minél rosszabb színben feltüntetni a riválisát, és Charlie segítségét kéri, hogy a másik jelölt egykori évfolyamtársaként hozza nyilvánosságra annak szexuális zaklatásos ügyét, cserébe megpróbálja elintézni, hogy a bank leszálljon róla.

És akkor még nem említettük Charlie naivnak tűnő, de nagyon is határozott exfeleségét, Marthát (Diane Lane), akit Raymond próbál elcsábítani és behálózni, mivel ezzel szintén szeretne odapörkölni Charlie-nak.

Ezek a fő csapásvonalai a Talpig férfinek, amelyre egyfajta Utódlás-utódként is tekinthetünk, hiszen a kapitalizmus nagy játékosai esnek itt egymásnak, valóban szimpatikus karaktereket pedig alig találni, legalábbis köztük nem nagyon, inkább az anyagiakat tekintve „lejjebb elhelyezkedő” társadalmi rétegekben érdemes kutakodni.

Egy miniszériáról van szó, tehát csupán hat epizód állt a készítők rendelkezésére ahhoz, hogy kellőképp kibontsák ezt a szerteágazó sztorit, így azzal nem lehet támadni a Talpig férfit, hogy unalmas lenne.

A sorozathoz képest szűk játékidő alatt rendesen pörögnek az események, ám sajnos Kelley, kiegészülve két rendezőjével, a színésznőként Oscar-díjas Regina Kinggel (Egy éj Miamiban…) és Thomas Schlamme-vel (Elbaltázott nászéjszaka, Foglalkozásuk: amerikai, Az elnök emberei) nem is tudtak odafigyelni minden szálra kellőképp, s ami még nagyobb hiba, képtelenek voltak azokat közös nevezőre hozni, így egy felettébb csapongó történetvezetés lett a jussunk, ahol mindenbe belekapnak egy kicsit, de semmit nem bontanak ki igazán.

A Talpig férfi így inkább egy szellős melodráma, mintsem az amerikai társadalom gúnyosan csipkelődő szétcincálása. King és Schlamme mindenesetre folyamatosan tartják a tempót, és tudják, hogyan kell használni az egyébként parádésan pöffeszkedő Jeff Daniels karakterének monumentális egóját, amely a történések hatására részről részre leereszt.

Akadnak emlékezetes jelenetek is, mint például, amikor Charlie úgy próbál megnyerni magának befektetőként egy liberális házaspárt, hogy megmutatja nekik, hogyan tenyésztik a lovakat; Charlie és bankár ellenfele, Harry (Bill Camp) kvázi tettlegességig fajuló acsarkodásai pedig a minisorozat abszolút csúcspontjai. A sokáig szimbolikusan értendő farokméregetést ugyanakkor a meglepő és teljesen abszurd fináléban szó szerint kell érteni…

Azt nem lehet elvitatni a Talpig férfitől, hogy ne lenne szórakoztató, az viszont vitathatatlan, hogy nem lő túl magasra. Érezni, hogy az alkotók sem vették igazán komolyan ezt egészet, és ez sugárzik a rendezésből, a párbeszédekből és a színészvezetésből is. Így nézőként sem vesszük túl komolyan, és gyorsan töröljük is majd az emlékeinkből, amíg azonban tart, kétségtelenül leköt. Talán csak Conrad börtönös szála az, ami valódi izgulnivalóval (és néhány „ökölszorító” jelenettel) szolgál, ám Jeff Daniels és a többiek ripacskodása is megér egy misét, persze kizárólag azoknak, aki nem várnak mindettől túl sokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sikerült megfejtenie a Mona Lisa rejtélyét – állítja egy olasz geológus-művészettörténész
Megtalálta a tájat, ami előtt Leonardo megfestette a művészettörténet leghíresebb portréját.

Link másolása

Meglepő magyarázattal állt elő egy geológus a Mona Lisa eredetéről. Leonardo Da Vinci festménye régóta foglalkoztatja az embereket, sokan szerették volna már megfejteni, hogy hol készült a sejtelmesen mosolygó nő portréja. Vitáztak már arról, hogy valódi-a háttér, vagy csak egy képzeletbeli táj?

Az olasz geológus, aki egyben művészettörténész is, azt állítja, hogy megoldotta az évszázados rejtélyt - írja a The Guardian.

Ann Pizzorusso hosszú kutatás után arra jutott, hogy a festő a Comói-tó partján lévő, lombardiai Lecco városának számos felismerhető vonását felhasználta. Szerinte beazonosította:

- a hidat (a 14. századi Azzone Visconti-híd),

- a tavat (a Comói-tó mellett található Lago di Garlate)

- a hegyvonulatot (az Alpok dél-nyugati része, amely a Garlate-tó fölé magasodik).

Azt dokumentumok is igazolják, hogy Leonardo járt ezen a vidéken.

Voltak már hasonló elméletek arról, hogy a képen látható táj az észak-olaszországi kisváros, Bobbio környékét ábrázolja. Egy másik szerint a toszkán település, Arezzo hídja látható rajta.

A geológus szerint azonban nem elég a hidat figyelembe venni, mert sok hasonló épült abban az időszakban Európában.

"Mindenki a hídról beszél, de senki nem hozza szóba a földrajzot. A geológusok nem nézegetnek képeket, a művészettörténészek pedig nem foglalkoznak a geológiával. A művészettörténészek mindig azt mondják, hogy Leonardo a képzelőerejét használta, de ha odaadod ezt a képet a világ bármelyik geológusának, ugyanazt fogja mondani, amit én is mondtam Leccóról. Már azok is látják a hasonlóságot, akik nem földrajtudósok"

– mondta a szakértő.

Szerinte most már minden kétséget kizáróan sikerült bizonyítania, hogy megtalálta a helyszínt, ami Mona Lisa mögött látható.

Az ArtWatch UK szervezet igazgatója, Michael Daley szerint sok spekuláció hallható, de Pizzorusso állításai meggyőzőek. A Louvre egyik tanácsadója szerint is Pizzorusso tökéletesen birtokában van a táj beazonosításához szükséges tudományos ismereteknek.

A geológus a napokban mutatja be a bizonyítékokat egy konferencián.

Forrás: 24.hu

A festmény már többször próbálták megrongálni, legutóbb levest öntöttek az üvegére.

Link másolása
KÖVESS MINKET: