hirdetés
bihariviktoria_nyitokep.jpg

Bihari Viktória: a humornál nem ismerek nehezebb műfajt

Hétéves kora óta ír, grafomán. A Tékasztorik bloggere humorról, őszinteségről és öniróniáról beszélt nekünk.
UE. Fotó: Bihari Viktória Facebook, Dumaszínház - szmo.hu
2015. február 18.


hirdetés

Bihari Viktória mottója

Hétéves korom óta írok; először verseket, meséket kezdtem, azután felléptem iskolai előadásokon. Az én betegségem a grafománia. Ezt a társadalom jobban elfogadja, mint ha drogos lennék, vagy alkoholista, de ugyanaz a kényszerbetegség. Csakhogy ennek profitábilisabb a végkimenetele, meg erkölcsileg jobban támogatják.

- Amikor 2010-ben elkezdted a Tékasztorikat, a baráti körnek írtad?

- Videotékában dolgoztam hosszú évekig, nagyon unatkoztam, elkezdtem írni a blogot. Ezt először a haverok olvasták, és mondták, hogy írjak minél többet. Aztán az egyik olvasó ajánlotta az Indexnek, kitettek a blogketrecbe, többször is, innen jött egy nagyobb olvasóbázis. Ami aztán elkezdett nőni, majd csináltam hozzá egy Facebook-oldalt.

- Nem volt először ijesztő, mit indítottál el?

hirdetés

- De, elég félelmetes volt.

- Mi volt benne a legijesztőbb?

- Az, hogy van egy privát szférád, és egyszer csak elkezdenek közelebb jönni vadidegen emberek. Amikor megvolt az első pár száz like a tékasztoris Facebook-oldalon, elkezdtem pánikolni, de aztán láttam, hogy ezek kedves népek, és békével közelednek felém, úgyhogy megnyugodtam.

- Megpróbáltak belemászni a magánéletedbe az olvasók?

- Nem tolakodtak, csak mégis ijesztő, amikor tényleg egy senki vagy, egy tékás alkalmazott, és azt veszed észre, hogy emberek jönnek, írogatnak, szeretnek és egy idő után követelőznek, hogy még többet írj. Látod az írásodat az Indexen, interjút készítenek veled, felkérések érkeznek, hogy ezt írj, azt írj, és ez elkezd túlnőni rajtad a történet. Volt egy időszak, amikor a blog már nagyobb volt, mint én, a kis ember. Azt rohadt nehéz volt kezelni. Most már okés.

- Gondolom, az elején nem hitték el, hogy nő vagy. A nőkkel valahogy nem a humort azonosítják.

- A mai napig megkapom, hogy vagy pasi vagyok vagy leszbikus. Sajnos egyik sem, pedig nagyon szép barátnőim vannak. A humor eleve férfi-szakma, ne kérdezd, miért. Szerintem a humorhoz férfi agy kell, nekem az agyam egyik része az ilyen férfiasan gondolkodó, és ezért tudok néha vulgáris, berúgós, karosszéria-lakatosos történeteket írni, mert ez abszolút nem női dolog. Ezért is hitték azt sokan, hogy férfi írja a Tékasztorikat. Mivel van nyilvános Facebook-profilom, és látnak, ezért kezdik elhinni, hogy én írtam. Most azzal jönnek, hogy biztos van egy pasim, aki súg a háttérből…

bihariviki_koronaban

- A Tékasztorik elég szókimondó blog volt. Származott ebből valaha hátrányod?

- Csak előnyöm. Olyan ajtók megnyíltak, amelyek az azt megelőző 10 évben nem. Az, hogy nekem most olyan munkahelyem van, ahol jól érzem magam, és ahol megfizetnek, az kizárólag a blognak és az olvasóknak köszönhető. Ma, ha megírok egy önéletrajzot és elküldöm egy céghez, az art director ránéz, és azt mondja: "Jaj, hát ez a Viku, hívjuk be interjúra!"

- Nem csak az olvasóidhoz, de magadhoz is kíméletlenül őszinte vagy. Miért?

- Az online világhoz két kulcs van. Ezt nem tanítják sehol, ez az én tapasztalatom: az egyik az őszinteség, a másik a szeretet.

"
Ha őszinte ember vagy, akkor őszinte követőid lesznek.

A másik, hogy ezek az emberek szeretnek – persze nem a szó klasszikus értelmében, mert ez egy virtuális szeretet. Igazából nem engem, hanem az írásaimat szeretik. Ha negatív példát akarnék hozni a hitelességre, akkor Pataky Attilát említeném. Az Edda nagyon jó volt, a rock nagyon jó volt, de most selyeming, Dáridó... na így lesz hiteltelen valaki.

"Ha szar kedvem van, írok egy depressziós verset, ha jó kedvem van, írok valami vicceset. Az olvasóim kiszagolják, ha nem vagyok önmagam, vannak történetek, amik megbicsaklanak és nem működnek. Rájönnek arra, ha valami nem igaz."

- A szüleid mit szólnak ehhez a néha kíméletlen kitárulkozáshoz?

- Anyukám eleinte rosszul volt ettől, ő egy külsőségekre nagyon odafigyelő valaki, nem egy kitárulkozós fajta, de most már úgy van vele, hogy 38 év alatt megszokta, hogy ilyen vagyok. És őszintén megmondva, világéletemben elvetemült gyerek voltam, nem igazán érdekel, mit gondolnak rólam a szüleim, mindig is a magam útját jártam, és pont letojtam, ki mit mond.

- A rendszeres írás, a blogolás mi mindenre tanított meg?

- Iszonyatosan sokat lehet tanulni belőle. És az írás jó terápia. Egyrészt, nem hiszem azt, hogy tudok írni. Az, hogy nekem ennyi olvasóm van, az minket minősít, hogy nekünk Oravecz Nóra, meg Coelho kell, az instant bölcsességbonbonok és a Fejős Éva-regények, de basszus, ez nem irodalom. Én sem tudok írni, próbálok nyilván fejlődni, de legalább tudom magamról, hogy hol vannak a határaim, és nem butítani, hanem gerilla-népnevelni szeretném az online világot.

"
Az írás morális felelősség.

Kapnak az olvasók elég agymosást, én inkább vért izzadok és a forgalommal szemben megyek, de nem butítom őket, igenis gondolkodjanak, érezzenek, szálljanak szembe velem, köpködjenek, szeressenek, csak szálljanak ki a kényelmes foteljükből végre egy kicsit.

A nagy titok amúgy annyi, hogy vagy meg kell az olvasókat nevettetni, vagy meg kell őket ríkatni. Meg kellett tanulnom nekem is, mi működik, és mi nem. Az a célom, hogy ha ennyi ember olvassa, amit írok, olyat írjak nekik, amin vagy el tudnak filózni, vagy pedig szórakoztatja őket. Párkapcsolat, pszichológia, egy kis önismeret – ezt az emberek nagyon szeretik, és most a reneszánszát éli. A humor meg alap. Mindenki szeret nevetni.

tekacomics

Egy epizód a Tékacomicsból - ez a Tékasztrorikból készült képregény volt

- A Tékacomics képregénnyel mi lett?

- Hú, az nagyon jó volt. Azt a BZ-vel kezdtük csinálni, és imádtuk. Csak sok negatív visszajelzést kaptunk az olvasóktól. Amikor megjelentek a képregényfigurák, akkor írtak, hogy "de a Fatert azt nem így képzeltem el!" Jöttek a kommentek: "én azt hittem kövér, én azt hittem sovány, én azt hittem, ennél fiatalabb." Kaptak egy kész anyagot, de ők a blogbejegyzéseket szerették, amihez ők maguk képzelhették el a figurákat. Ezért volt csalódás a képregény. Tudod, mint általában a kedvenc könyved filmváltozata. Klasszikus eset: "Á, a könyv sokkal jobb volt!"

- Ezért nincsenek a YouTube-csatornádon saját videók a sztorikkal?

- Nem szomjazom a közönség előtt való szereplést. Egyrészt baromi gyenge standup-os vagyok, másrészt nem érzem magaménak a színpadot, de Edu mindig szól, hogy menjek, és akkor viszek közönséget. Alapvetően sokkal jobban szeretek csöndben írogatni, mint szerepelni.

- Lámpalázas vagy? Érzed még azt a fajta izgalmat, mint amit a Tékasztorikban is publikáltál az első fellépésről?

- Meg kell inni két fröccsöt és egy jégert, attól az ember lelazul, és utána húsz percig tudok egyfolytában beszélni, jobban, mint egy kormányszóvivő.

bihariviktoria1

bihariviktoria_dumaszinhaz_plakat

- Pár éve egy interjúban úgy fogalmaztál, önmagadat keresed. Tudod már definiálni, mi vagy, ki vagy?

- Ugyanott tartok. De megnyugtat, hogy azt mondják, a nagy emberek soha nem tudják, kik ők. Ha valaki ex cathedra kijelenti, kicsoda, az kizárja az összes többi szakmát vagy kategóriát. Ha azt mondom, író vagyok, az egyrészt túlpozicionált titulus lenne nekem, másrészt mi van, ha kiderül, hogy remekül táncolok, énekelek vagy főzök?

"
Nem akarom magam beskatulyázni. Keresgélem magam, és simán lehet, hogy soha nem leszek meg.
Van mindig egy polgári foglalkozásom, jelenleg egy ékszerészetnek írok szöveget és marketinganyagokat; Facebook-oldalt és Twitter-csatornát kezelek. Emellett próbálkozom forgatókönyv-írással és tavasszal indul egy coaching programunk is. Néha elhívnak iskolákba előadást tartani a blogírásról, illetve most az új blog pörög, a Bolondanyu.

- Hogyan kezdted a standupot?

- Edu olvasta a blogomat, és hívott standupolni. Úgy gondolta, ha valaki jól ír, akkor szövegelni is biztos tud közönség előtt. A kettőnek számomra köze nincs egymáshoz.

- Tanulmányoztad a tengerentúli standupos fellépőket?

- Persze, rendszeresen. Az amerikai és angol standuposok között rengeteg zseni van, kemény társadalomkritikát tolnak. Itthon ennek a legjobb képviselője Bödőcs Tibor, aki folyton Búcsúszentlászlóval jön a fellépésein, és mégis annyi csáppal nyúl ki mindenfelé. Az ő szintjét soha nem fogom megugrani, ahhoz hihetetlen szintű intelligencia és tájékozottság kell. A legtöbben profán témákba vagyunk beleragadva. Bödőcs képviseli az elmozdulást az intellektuális humor irányába.

De eleve más a közönség, más a kultúránk, mint az amerikaiaknak. Ha itt olyan témákat hoznának be a humoristák, mint az amcsik, a közönség megdobálná őket. Minden népnek megvan a maga humora, nemzetektől, országoktól függ, ki hogyan szocializálódott. Ugyanakkor magyar létünkre jót tudunk röhögni az amerikai vígjátékokon. Bár az is igaz, hogy kevesen értik a mélységét a South Parknak vagy a Family Guynak. Hogy mehet még mindig adásba a South Park? Nem értem, miért nem tiltották be! A humor kurva nehéz műfaj, annál nem ismerek nehezebbet.

- Látsz különbséget női és férfi humorérzék között?

- Amikor elkezdtem írni, és tele volt a blog trágársággal, meg suttyó történetekkel, az olvasók akkor is főleg nők voltak. Pedig alpári voltam az elején. Ha a közönséget nézem, nincs férfi, női humor. Ha van valaki, aki kimondja, amit gondolsz, röhögni fogsz rajta, akár férfi, akár nő vagy. Az a lényeg, hogy bele tudja élni magát a történetbe.

VIDEÓ: Ne hallgass az előítéletekre

- Egy videóban azt mondtad, Magyarország kétpólusú.

- Most is így gondolom: van a jobb, meg a bal. Ha emeszpés vagy, akkor zsidó vagy, ha jobbikos vagy fideszes, akkor "náci", és persze most iszonyatosan túloztam, de érted mit akarok mondani. A régi klasszikus liberalizmus eltűnt. Két pólus van. Buda-Pest, Feri-Viktor. És közben tízmillió ember képtelen egységet alkotni, összefogni, ami nehéz is, mert nem látom, kiben lehetne bízni, ki az a politikus, aki még hiteles.

- Lehet ezt valahogy kezelni, hogy nevessünk is magunkon a sírás mellett?

- Ebben a magyarok nagyon jók. Egyrészt csodálatosan gazdag a magyar nyelv. Másrészt a zsidók nevetnek a zsidóvicceken, láttam már cigányokat fetrengeni a röhögéstől cigányvicceken, rendőröket rendőrvicceken. Nálam is a legjobb posztok azok, amikben magamon nevetek: hogy szar randim volt, hogy elestem, hogy bénáztam, hogy leégettem a fél lakást. A legjobb, ha az ember a saját nyomorúságán tud nevetni, és ez a magyarokban jó esetben benne van.

"
Szomorúak, depressziósak vagyunk, de "azért Bélám azt a kétdecit még pörkölés előtt hozd ki aranyapám, oszt csapassunk!"

Érezni kell a magyar humort, és ha érzed, akkor megvan a sava-borsa. A Bödőcs érzi. Imádom, és istenítem is érte.

- Az önirónia átlendíthet bennünket a nagy depin?

- Egyrészt van bennem egy messianisztikus küldetéstudat: rendet tenni tízmillió ember fejében. Minden nap rájövök, hogy ez lehetetlen. Egy ember életében tegyek rendet: a magaméban. Bár lehet, hogy az is lehetetlen. Amit megtanultam, hogy a sok követő arra jó, hogy gerilla módszerekkel elgondolkodtató szálat beleteszek az írásaimba. Úgy, hogy nem tudják, hogy látták, de mégis látták, mint a Harcosok klubjában a felvillanó kukit. Nem direkt mondom meg a frankót, hanem olyan posztot írok, amiből kiderül, hogy ezt egy gondolkodó ember írta. Akkor ők is gondolkodni fognak rajta. Ez a legtöbb, amit egy ember elérhet az életben: elérni, hogy mások elgondolkodjanak azon, amit mond, amit ír.

"
A nagy depin és a mélypontokon 2 dolog segíti át az embert: a szeretet és a humor.

Ezek erős védőhálók, és akik ezek nélkül él, az szegény marad és élete végéig boldogtalan lesz.

bihariviktoria2


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
nagyijo-1000x667.jpg

„Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám” – Tímea dühös és válaszokat vár

Azt mondja, a nagymamája szinte biztosan koronavírusban halt meg, de nem került az áldozatok listájára. Az anyukája rajta van, de szerinte félrevezető adatokkal.
Belicza Bea írása, a címképen Tímea fotója a nagymama kezéről - szmo.hu
2020. május 30.


hirdetés

"Szavak nincsenek arra, amit érzek. Düh és elmondhatatlan fájdalom. Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám"

– mondja Tímea, akinek külföldi otthonából kellett követnie a történteket.

A nagymama majdnem 100 évet élt anélkül, hogy operációt végeztek volna rajta. Márciusban azonban kilyukadt a gyomra, ezért a Szent Imre kórházba vitték. Egyedül élt. Lánya, unokái segítették bevásárlással, főzéssel, de vigyáztak rá nagyon. Az utóbbi egy évben, ha volt egy kis nátha, influenza, senki nem ment a közelébe.

Tímea szerint a nagymama bottal, a hajlott hátával is fürge mozgású volt. Az életmentő műtétet is jól bírta, a hetedik napon mondták, hogy másnap mehet haza. Akkor viszont kiderült, lázas és tüdőgyulladása van.

"Ezen a napon zárták be a kórházat, többet nem lehetett látogatni. És ugyanezen a napon lett lázas édesanyám is, aki nagyit látogatta eddig."

hirdetés

Édesanyja gyenge, étvágytalan volt és nehezen vette a levegőt, a láza 39 fok volt. Érezte, hogy baj van, nagyon akart koronavírus tesztet. Kétszer is volt orvosnál, de hazaküldték antibiotikummal, hogy ne aggódjon, ez sima influenza. Öt nap múlva agyvérzés-gyanúval került ő is a Szent Imre kórházba.

Fél napon át vizsgálták védőfelszerelés nélkül. Tímea szerint a koronagyanú mindenkit meglepett: "Amikor kiderült, hogy tüdőgyulladása van, improvizálni kellett, nem voltak felkészülve az elkülönítésére. 24 óra múlva kiderült, hogy pozitív, át is vitték a László kórházba."

Tímea nagymamája és a dédunokák

A nagymama még ezelőtt pár nappal meghalt. Tímea két húgát és nevelőapját is kórházba vitték. Kettőjük tesztje pozitív lett, bár nem voltak tüneteik. Az egyik lánynak viszont - hiába érezte, hogy beteg - nem sikerült a tesztje, mert ivott egy kis vizet előtte. Elfelejtettek neki szólni, hogy nem lehet.

Tímea édesanyja végig rossz állapotban volt, lélegeztetőgépen. Nyolc nap múlva ő is meghalt.

A patológus szerint nem volt semmi baja édesanyámnak a koronán kívül

- állítja Tímea.

A halotti bizonyítványon is az áll, hogy alapbetegsége a koronavírus, amelynek a szövődménye volt a tüdőgyulladás, amelynek a következménye a vérmérgezés. Kísérőbetegségként jelölik meg a húgyhólyagrák miatti kezelést. Azt írja a formanyomtatvány, hogy ez az alapbetegségtől független dolog, de hozzájárulhatott a halálhoz.

Ezzel szemben az elhunytak nyilvános listáján, a koronavírus.gov.hu oldalon már alapbetegségként szerepel a rosszindulatú daganat.

Tímeát ez felháborította.

"A hivatalos statisztika szerint az áldozat a koronavírus mellett rákos is volt. Ez így hazugság. 21 évvel ezelőtt volt daganata, azóta gyógyult volt, semmiféle kezelése nem volt. Ez nem fair, így beleírhatják azt is, ha valaki koraszülött volt!"

Megkérdeztük az operatív törzset, hogyan kerülhetett a halotti bizonyítványon csak kísérőbetegségként szereplő, 21 évvel korábbi rák a hivatalos oldalra, immár mint alapbetegség. Nem kaptunk választ.

Tímea azt sem érti, a nagymamája miért nincs a listán. Ezt magyarázhatja, amit az egyik doktornő mondott neki, amikor telefonon beszéltek édesanyja fertőzéséről.

"Sajnálkozva magyarázta, hogy nem tudja, honnan kaphatta el édesanyám a koronavírust. Félbeszakítva kérdeztem, ugye tudják, hogy a nagymamám ugyanitt hunyt el tüdőgyulladásban két nappal azelőtt?"

A doktornő azt mondta, össze sem rakták, hogy ők rokonok voltak. 

Tímea úgy gondolja, a nagymamája is fertőzött lehetett, és a kórházban elkapott koronavírus okozhatta nála a lázat és a tüdőgyulladást. Csak ez sohasem derült ki. Amikor az anyja tesztje elkészült, a nagymamája már napok óta halott volt.

"Ha tesztelték volna, akkor talán anyu is időben kórházba került volna, és talán túlélhette volna. Arról nem beszélve, hogy ha vírusos volt és védőfelszerelés nélkül ápolták, megfertőzhetett dolgozókat, mint ahogy nagyi is, ha ő is fertőzött volt." 

"A szeretteim a mulasztások és kezdeti fejetlenség áldozatai is" - összegzi Tímea, hogy látja ő a helyzetet.

A hivatalos lista amúgy is nehezen követhető

Tímea 65 éves édesanyja az akkori hivatalos bejelentés szerint az ötödik vagy hatodik áldozat lehetett. Egy 75 éves asszonnyal egy napon hunyt el. A jelenlegi hivatalos listán a második helyen van.

Megnéztük, hol szerepel a 75 éves asszony. Ilyen korú nő azonban csak 105. a listán.

Az operatív törzset erről is megkérdeztük, ez hogy lehet. Választ nem kaptunk.

Ahogy írtuk, Tímea édesanyja mellett a 21 évvel korábbi rákja szerepel alapbetegségként. A világon mindenütt vannak a halálos áldozatok között egészséges emberek. Magyarországon azonban a hivatalos tájékoztatás szerint szinte senki sem halt meg alapbetegség nélkül.

Összesen tizenegy embernél nincs megadva ebben a rubrikában betegség. Ebből 8 "feltöltés alatt áll", egynél szerepel, hogy "nincs adat", egynél, hogy "nem ismert" és egyetlen egynél, hogy "nincs". Egy 81 éves férfinél.

Vannak, akiknél latinul írják az alapbetegségeket, vannak, akiknél hosszan, minden valaha létezett betegséget, másoknál minimálisan, talán épp olyat említve, ami a koronavírusból származhat és nem fordítva. Ilyenek a tüdőgyulladások, gennygyülemek, légzési nehézségek, sokszor a szívpanaszok és sztrókok is.

Több egymást követő ember a listán ugyanazzal a betegséggel van fent. A 250. és a 251. helyen egy-egy 91 éves nő szerepel, szóról szóra ugyanazzal az alapbetegséggel: "magas vérnyomás, általános érelmeszesedés, szívelégtelenség."

Itt nemcsak a betegségek egyeznek, de a betegek életkora és neme is.

Bár a listával kapcsolatos kérdéseinkre hivatalos választ nem kaptunk, egy általunk megkérdezett orvos azt mondta, szerinte az adatokat szándékosan senki sem manipulálta.

"A magyar egészségügyi rendszer nagyon gyenge békeidőben is. A hibák nagy része ebből fakad, a másik részét meg a járvány okozta káosz, kapkodás hozta. A szabályok sokszor, hirtelen változtak. Ráadásul nem sokat tudunk a vírusról. A kevés információ a világon mindenütt probléma volt. Nincs durva eltussolás szerintem. Más országban sincs mindenki a listán, például az otthon, tesztelés nélkül meghaltak. Tudjuk, hogy Magyarországon nem beszélhetünk mindenről, de durva titkolózást nem engednének az orvosok, ebben biztos vagyok."

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
antall-Copy.jpg

Két dolgot mondott Antall József a halálos ágyán Orbán Viktornak

Az első szabadon választott miniszterelnök elsőszülött fia, Antall György beszélt édesapjáról a Válasz Online-nak.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. május 28.


hirdetés

Exkluzív interjút adott a Válasz Online-nak Antall György, az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József elsőszülött fia. Bár mint „titkos tanácsosaként” sok mindent látott és hallott, eddig mégsem beszélt édesapjáról.

Most a Válasz Online kérdéseire többek között arról beszélt, igaz-e, hogy Antall József halálos ágyán politikai örökösének tette meg Orbán Viktort. A politikus fia elmondta, hogy valójában két tanácsot adott az akkor még fiatal, ellenzéki vezetőnek.

"Ott álltam akkor édesapám kórházi ágya mellett, pontosan tudom, mi hangzott el azon a beszélgetésen.

Azt mondta neki: „ne felejtsd el, miért harcoltunk”, mármint az Ellenzéki Kerekasztal idején. Illetve Orbán Viktor lelkére kötötte, hogy vigyázzon a pártjára. Körülbelül ez volt a két üzenet"

- mondta el Antall György.

hirdetés

Az interjúban azt is elmesélte, hogy azért sem beszélt édesapjáról, mert ügyvédként olyan helyen dolgozik, ahol megkérték, legyen visszafogott a közéletben, és ez neki tökéletesen megfelelt.

Édesapjáról elmondta, hogy nem volt naiv, "csak éppen mélyen bízott az emberi értelemben: ha valamit értelmes szavakkal elmondunk, azt az emberek megértik és talán méltányolják. Megdöbbentette az értetlenség, de még inkább a rosszhiszeműség, amivel minden egyes tettét és szavát az akkori sajtó fogadta. Pedig hol voltunk még a közösségi médiától! Amíg létezett nyomtatott sajtó, s az emberek újságokban, meg könyvekben közölték gondolataikat, volt egy természetes szűrő, de ma már nincs semmi" - mondta.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
igazgyongy-maradjotthon.jpg

L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”

A járvány nem, a hangulatkeltés viszont azonnal megjelent a legszegényebb kelet-magyarországi településeken – mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Arról is mesélt, mi valósult meg a gyakorlatban a digitális oktatásból.
Láng Dávid; képek forrása: Igazgyöngy Alapítvány - szmo.hu
2020. május 31.


hirdetés

L. Ritók Nórával legutóbb alig három hónapja beszélgettünk, akkor a gyöngyöspatai kártérítési ügy volt a fő téma. Azóta nagyot fordult a világ: rengeteg más dolog mellett az erről tervezett nemzeti konzultációt is elsöpörte a koronavírus.

Hozott viszont magával rengeteg új problémát, a járvánnyal kapcsolatos álhírek terjedésétől a munkanélküliségen át a digitális oktatásra való átállásig.

Most ezekről osztotta meg a tapasztalatait.

– Hogyan gyűrűzött be önökhöz a járványhelyzet, mikor észlelték az első jeleit?

hirdetés

– A megbetegedéseket szerencsésen megúsztuk, legalábbis azokban a falvakban, ahol dolgozunk, senkiről nem tudunk, aki elkapta volna. Karanténról hallottunk, itt közel a román határ, de fertőzésről nem. Ez óriási megkönnyebbülés, fogalmam sincs, mihez kezdtünk volna, ha valóban terjedni kezd a járvány.

Az intézkedések hatásait viszont azonnal érezni kezdtük. Az első két hét volt ebből a szempontból a legrázósabb, főleg azért, mert nagyon zavarosan terjedtek az információk.

A családok, akikkel kapcsolatban vagyunk, nehezen tudnak különbséget tenni az igaz és hamis állítások, a valós és az álhírek között. Emiatt rengeteg hergelő, pánikot keltő hírt véltek valósnak, ami nem segített nekünk abban, hogy uralni tudjuk a helyzetet.

Mondok egy példát. A környéken főleg Berettyóújfaluban vannak nagyáruházak, a többség oda jár vásárolni. Az első felhalmozási hullám idején itt is ürültek ki polcok, ha nem is gyakran, de volt olyan pillanat, amikor valamilyen tartós élelmiszert nem lehetett kapni. Az olyan Facebook-posztok pedig, hogy „lerabolták a berettyóújfalui Tescót”, futótűzként terjedni kezdtek, és komolyan megrengették azoknak a családoknak a létbiztonság-érzését, akiknek nem volt semmi tartalékuk.

– Konkrét pánikhangulat is volt?

– Igen, határozottan. Azt tudni kell, hogy a generációs szegénységben élőknek a Facebook a legfontosabb tájékozódási forrás és egyben közösségi színtér. Minden családban van legalább egyvalakinek profilja, és mivel mi már régóta tartjuk így is a kapcsolatot a családokkal, rálátunk a posztjaikra és kommentjeikre. Sajnos bőven voltak olyanok ezek között, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”, és még sorolhatnám.

Az állandó krízishelyzetben élők érzelmileg amúgy is elég labilisak, ehhez jött hozzá a mostani helyzet, szóval el lehet képzelni, mennyire volt olaj a tűzre egy-egy ilyen kiírás. Mi persze próbáltuk megnyugtatni őket, de legtöbbször eredménytelenül.

Sok tényező nehezítette a helyzetet, rögtön első körben az is, hogy az iskolák bezárásával otthon maradtak a gyerekek. Ezeknél a családoknál az iskolai étkezés olyan tétel, ami létfontosságú a túlélés szempontjából. Az első pár napban még az se volt tiszta, hogy lesz ezután az ebéd, kiszállítják-e, kell-e ételhordó, stb. Nagy zavart okozott az is, amikor a kisebbségi önkormányzatok elkezdtek kríziscsomagokat osztani, mert utána jött egy központi rendelkezés, hogy az erre fordított pénzek a működésre vannak, és nem segélyezésre. Ez megint csak felpaprikázta a kedélyeket, a roma önkormányzatok között is indulatos vitákat okozott.

Közben ne felejtsük el, hogy a közmédiában folyamatosan az hangzott el, hogy az önkormányzatoknak mindent meg kell oldaniuk, forduljanak hozzájuk az emberek a gondjaikkal. Ezt persze készpénznek vették a nehéz helyzetben élők, csak azt nem látták át, hogy az egyes települések anyagi helyzete nem azonos. Ha egy település nagyobb, és vannak üzemek, vállalkozások, ott a helyi adóbevétel nagyobb mozgásteret enged, mint azokban a kis falvakban, ahol semmi ilyen nincs.

Így aztán, amikor például egy kisvárosban élő kiposztolta a Facebookra, hogy „köszönjük szépen a segélycsomagot a polgármesternek”, a közeli falvakban élők nem értették, ők miért nem kapnak, és rögtön lázadozni kezdtek.

Kiosztott kríziscsomag egy ház udvarán

– Az Igazgyöngy Alapítvány miben tudott segíteni?

– Első lépésként fertőtlenítőszereket szereztünk be, hiszen mi is megijedtünk, hogy mi lesz, ha berobban a járvány ezekben a közösségekben. Akkor már észleltük, hogy ha a helyi intézményrendszertől (önkormányzat, családsegítő) hiába kérnek segítséget, és mi, civilek fogunk segíteni, az csak tovább bonyolítja a helyzetet.

Muszáj, hogy együtt, összefogva, és ne egymás ellenére dolgozzunk. Ezért a beszerzett fertőtlenítőket első körben igyekeztünk az erre nyitott intézményeknek eljuttatni, hogy ők adják oda az embereknek, ne feszüljön tovább a helyzet, és ne az legyen az üzenet, hogy ők nem, csak mi tudjuk megoldani a helyzetet.

Persze nekünk is plusz forrásokat kellett előteremtenünk, hiszen a sokszorosára nőttek a járványhelyzet miatt a kiadásaink. Van olyan településünk, ahol önmagában erre több mint 6 millió forintot költöttünk. Első körben a korábbi, nem címkézett céges támogatásokból csoportosítottunk át, amit például nyári táboroztatásra költöttünk volna eredetileg. Azzal, hogy az első pillanattól kezdve kommunikáltuk a helyzetet, szerencsére nagyon sok embert meg tudtunk szólítani, akik szolidárisak voltak. Akadt, aki kampányt szervezett nekünk, sőt egy amerikai egyházi szervezettől és egy nemzetközi cég alapítványától is érkezett egy nagyobb összeg. Ez tervezhetőbbé tette a működésünket, át tudtunk állni folyamatos segítségnyújtásra.

Elkezdtünk szájmaszkokat varrni és osztani, ezekből szintén adtunk az intézményrendszernek is. Kialakítottuk a kríziscsomagok adminisztrációs rendszerét, egy kolléganőnk folyamatosan rögzítette a kéréseket. Pénzbeli segítségnyújtást is kellett tennünk a tárgyi adományok mellé, ez például Toldon nagyon szükséges volt ahhoz, hogy meg tudjuk nyugtatni őket, hiszen egy bolt nélküli zsákfaluról van szó, ahol még könnyebben eluralkodott a pánik. Egyébként 16 településen dolgoztunk a járvány alatt.

Kríziscsomagok kiosztás előtt

– A munkahelyek megszűnése mennyire érintette a környéken élőket?

– Ebben a térségben munkát leginkább a közszféra ad, tehát vagy az intézményrendszer, vagy a közmunkaprogram. Esetleg még a nagy- és kiskereskedelem. Aki nem tartozik a fenti körbe és dolgozik, az messzebbre jár, többnyire feketemunkában, vagy alkalmi bejelentéssel. Nagyjából a harmadik héten tapasztaltuk, hogy leálltak ezek a munkalehetőségek, és akiket addig szervezetten vittek például építkezésekre, onnantól otthon voltak.

A szolgáltatáshiány miatt más téren is virágzik a feketegazdaság a falvakban, enélkül a leszakadó települések már nem is élhetők: a cigaretta-kereskedelemtől a pénzért fuvarozásig jó néhány családnak származott innen a megélhetése.

Ezek szintén inogni kezdtek, mivel a jövedelmek csökkenése miatt szűkült a kereslet. A bizonytalanságérzés pedig emiatt is csak tovább fokozódott.

– A digitális oktatásra való átállás milyen gyakorlati nehézségeket hozott?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
54236874_667260237024452_4244090496391053312_n.jpg

„A karantén luxus” – homlokegyenest mást mond az oxfordi professzor a járványról

A rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. június 02.


hirdetés

Tudományos körökben kétféle nézet áll egymással szemben. Az egyik szerint a Covid-19 halálos kimenetelű betegség, amely a Föld lakosságának csak töredékét érte el. A másik szerint egy enyhébb lefolyású világjárványról van szó, amellyel az emberek nagy része már találkozott és eltűnőben van.

Nagy-Britanniában Neil Ferguson, az Imperial College professzora képviseli az első álláspontot, míg Sunetra Gupta, az oxfordi egyetem elméleti epidemiológia professzor-asszonya a másodikat. Az ő csoportja még márciusban egy olyan modellt állított fel, amely azzal számolt, hogy a lakosságnak több mint 50%-a már megkapta a vírust, és hogy a fertőzés halálozási rátája 0,1% lehet.

Azóta számos antitest-tanulmány született a világban, és ezek azt mutatták, hogy az emberek igen kis százaléka rendelkezik ellenanyaggal a koronavírussal szemben. Gupta viszont az Unherd által idézett interjú szerint továbbra is meg van győződve modellje helyességéről.

A professzornő szerint ugyanis az antitest-tanulmányok nem jelzik sem a vírusnak való kitettség, sem pedig az immunitás szintjét. Ezenkívül a koronavírus által fertőzöttek közül sokan másfajta immunitásokkal is rendelkeznek, amelyeket az antitest-tesztek nem mutatnak ki. Ezek kialakulhattak genetikai adottságokból, vagy pedig korábbi, a koronavírushoz hasonló betegségekből. Tehát a valódi vírusellenállással rendelkezők sokkal többen lehetnek.

Guptát számos ország járványmintája erősítette meg abban, hogy ez a rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!