KULT
A Rovatból

Bihari Viktória: Örülök a Tékasztorik film sikerének, de nem csak magam miatt

Tarolt a mozikban 2017-ben a Tékasztorik blog alapján készült film. Erről és az eltelt 3 év tapasztalatairól beszélgettünk Vikuval.
Szegedi Éva - szmo.hu
2018. január 28.


Link másolása

Ha valakit nem kell már bemutatni itthon a fiatalabb és a középkorú generációnak, az Bihari Viktória. Vagy azért, mert olvasták korábban a blogját, a Tékasztorikat, vagy azért mert követik Facebookon a bejegyzéseit, esetleg látták már pár éve a Dumaszínházban, vagy ott voltak valamelyik beszélgetős estjén, látták moziban a filmjét, vagy olvasták egy híroldalon az írásait – például nálunk.

Három évvel ezelőtt ültünk le beszélgetni, akkor inkább csak szerettem volna bemutatni, szerettem volna, ha elmondja, ki ő, mit gondol a humorról, a blogjáról, az írásról.

Most azért kerestem meg, mert 2017-ben a Tékasztorik film a 10 legnézettebb magyar film között szerepelt a hazai mozikban.

A filmet 2016 nyarán forgatták, a költségeket részben saját zsebből fizették, részben közösségi finanszírozással, egy Indiegogo kampány segítségével állták. "A rendezők hozták a színészeket, rájuk volt írva a szerep gyakorlatilag. Jöttek statiszták, meg cameóra nem színészek is, de mindenki ügyes volt, nincs a filmben mesterkélt vagy erőltetett jelenet" - mondta akkor kérdésünkre Viku. A főbb szereplőkről pedig azt mondta: "Csuja Imre csupa szív, jó fej, nagyon profi, jó vele dolgozni. Görbe Nóra is nagyon lelkesen hozta Muter karakterét, Elek Feri szintén rendkívül jó szívű, elképesztő profi. Összességében mindenki iszonyú kedves volt.”

- Gondoltátok volna, hogy a Tékasztorik filmnek ekkora sikere lesz?

- Nem, azt hiszem, nem gondoltuk. Illetve fogalmam sincs, ki mit gondolt, én nem hittem, hogy ennyien el fognak menni a mozikba, és megnézik és szeretik.

Fantasztikus volt a két rendező és a stáb, egy csodát vittek véghez, még most is nehéz elhinni az egészet.

Nem vagyok filmes, nem is leszek soha. Írni szeretek, és ameddig nem jött rám az őrület, hogy legyen film, semmit sem tudtam erről a világról.

Nagyrészt két ember dolgozott 150 másik helyett, a két rendező barátom, akik porszemenként tették össze a filmet. Nagyon büszke vagyok rájuk. Meg a Tékasztorik olvasóira, akik eljöttek a moziba, meg mindenkire, aki alkotóként és stábtagként részt vett ebben.

Tizedik helyen végezni óriási dolog, olyan, mint láb nélkül lefutni a maratont, mert nagyjából azt csináltuk. Örülök a film sikerének, de nem magam miatt, mivel utálok szerepelni, és utálom magamat viszontlátni; arra vagyok büszke, hogy nincs lehetetlen.

A stáb:

Rendező: Martin Csaba és Czupi Kála

Operatőr: Gráf Péter

Producer: Czupi Kála, Kutyik Gábor, Kovács A. Emil

Vágó: Makovinyi AndrásFatert Csuja Imre, Mutert Görbe Nóra játszotta, Viku pedig önmagát. Fényező Csabika Varga Viktor volt, Feri Elek Ferenc, Norbi pedig Csizmadia Gergely.

VIDEÓ: A Tékasztorik előzetese:

- Utólag nem tűnik őrültségnek, hogy belevágtatok?

- Fú, de, abszolút kamikaze akció volt, viszont Csaba és Kála meg a többiek nagyon hittek a filmben. Meg persze én is, csak magamat mindig hátra sorolom, mert nem vagyok filmes, és néha azt érzem, picit kilógok a dologból.

- Milyen tanulságokat vontál le a forgatás után? Mit csinálnál másképp?

- Mindent így csinálnék, csak ennyi pénzből ez tényleg egy őrület volt. Legközelebb reméljük, több lóvénk lesz, és nagyobb nyugiban tudunk forgatni.tekasztorik_forgatas1tekasztorik_forgatas2tekasztorik_film

- Legutóbbi beszélgetésünk óta eltelt 3 év. Akkor volt egy megjegyzésed: "Az írás jó terápia." Most erről hogyan gondolkodsz?

- Ez nem változott semmit, egyre jobb terápiának tartom az írást és mindenkinek csak javasolni tudom, hogy naponta minimum fél órát szánjon arra, hogy naplót ír, vagy csak összefoglalja az érzéseit. Gyógyító dolog, nekem rengeteget segített és segít az írás.

„Én sem tudok írni, próbálok nyilván fejlődni, de legalább tudom magamról, hogy hol vannak a határaim, és nem butítani, hanem gerilla-népnevelni szeretném az online világot.

Az írás morális felelősség. Kapnak az olvasók elég agymosást, én inkább vért izzadok és a forgalommal szemben megyek, de nem butítom őket, igenis gondolkodjanak, érezzenek, szálljanak szembe velem, köpködjenek, szeressenek, csak szálljanak ki a kényelmes foteljükből végre egy kicsit.”

- Azt is mondtad akkori beszélgetésünkön, hogy az írás morális felelősség. Úgy tűnik a Facebook-bejegyzéseidből, hogy egyre többször reagálsz aktuális közéleti témákra: Weinstein zaklatási botránya, tanévkezdés, Comet-díjak stb. Egyszer sem merült fel benned, hogy ezzel esetleg követőket veszítesz?

- Nem. Aki menni akar, mehet bátran, nincs megfelelési kényszerem, nem parancsra írok, nem fizet érte senki, nincs szerződésem senkivel, nincs menedzserem vagy teamem, azt csinálok, amit akarok, illetve azt írok, amit a Facebook megenged, mert mint tudjuk, az nem egy liberális és demokratikus platform sajnos, kurva kemény a cenzúra.

- Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az utóbbi pár évben egyre komolyabbak lettek a témák a Facebook-bejegyzéseidben.

- Változom, komolyodom, alakulok. Öregszem. Fásulok.

Megmaradt a humorom persze, de úgy érzem, beszélni kell olyan dolgokról, melyek nincsenek kimondva.

20 éve foglalkozom önismerettel és pszichológiával, nem vagyok szakember, csak ilyen wannabe gondolkodó, szóval most ennek engedek teret a hülyéskedések mellett.

„Az elmúlt években sok e-mailt kaptam, hogy véleményezzek blogokat, írásokat, könyv-kezdeményeket, posztokat.

Sohasem vállaltam el, és nem is fogom, elmondom miért.Az írás egy intim dolog. Jó esetben (!) az ember szívéből jön. Fél megmutatni, fél kitenni, fél felolvasni.Hogy jövök én ahhoz, hogy egy ilyen intim dologra, mint egy szöveg, azt mondjam, hogy szar? Vagy hogy nem tetszik, vagy hogy hagyd a picsába, nem vagy tehetséges?

Soha nem mondtam ilyet senkinek!

Az írás kurzuson tapasztaltam meg igazán, mekkora félelem kitenni idegenek elé egy írást. Olyan, mint szerelmet vallani.

Nagyon félelmetes!

A tanítványoknak ilyenkor kint volt a lelkük és boci szemekkel néztek körbe, vajon mit szólunk, mit szólok?

Etikus lenne ilyenkor azt a visszajelzést adni, hogy figyu, ez gyenge volt, engedd el, inkább legyél műkörmös?! Vagy bármi.

Nem.

Egyrészt nincs jogom megítélni, ki tehetséges, és ki nem, mivel nem vagyok sem író, sem kritikus, sem költő, sem irodalmár.

Amit én teszek az annyi, hogy dúlaként, bábaként vagyok jelen. Maximum annyit mondok, hogy kiestem-e a szövegből, mit éreztem, hiányzott-e a vége, stb. Meg úgyis a csoport arcára van írva a reakció.

Szóval ne kérjetek véleményt, mert nem fogok rosszat mondani, nem fogok szárnyakat letépni és álmokat sárba tiporni.

Én egy verbálisan elég erősen bántalmazott és traumatizált ember vagyok, rohadtul igyekszem nem bántani senkit, főleg nem akkor, amikor kiszolgáltatott helyzetben van és fél, vagy izgul.

Az írás magánügy. Egy viszony. Nem szólhat bele idegen, és engem is csak 2-3 ember véleménye érdekel, meg is bolondulnék, ha mindenki szava számítana!

Kritikát kérni es kapni is veszélyes. Elég komoly önismeret kell ahhoz, hogy valaki ne sértődjön vérig egy kritikán, és elég jó mesternek kell lenni ahhoz, hogy a szart szépen csomagoljuk be a tanítványnak.

Nekem nincs hatalmam a tanítványok és az olvasók felett. Nem fölöttük állok, hanem mellettük, és kiszakadna a szívem, ha valaha is olyat mondanék bárkinek is a művére, hogy szar.

Nincs szar. Nincs rossz. Olyan van, hogy gyakorolni kell évtizedekig. És majd az olvasók megítélik, hogy tetszett-e nekik, vagy sem. Én nem fogok megszégyeníteni, megalázni és megbántani senkit, maximum támogatni és bátorítani.

Mert én is ugyanúgy félek, és ugyanúgy izgulok sokszor, mint az olvasóim.

És nem bántva lenni nagyon jó.

Forrás: Bihari Viktória Facebook-oldala.

- Mi volt az utóbbi 3 évben a legnehezebb számodra?

- Az, hogy nem kellek azoknak, akik nekem kellettek volna. Olyan férfiakat választok, akik nem vonzódnak hozzám szexuálisan, hanem csak használnak, mint pótanyát. Ez az én hibám és az én szar működési mechanizmusom, de eléggé fáj, hogy egyedül vagyok és hogy elveszítek embereket.

- És mit tartasz a legnagyobb sikernek?

- Azt, hogy még élek és Enikő azt mondta, hogy tehetséges vagyok. Ezek a nagy dolgok számomra. Meg az, hogy még nem makkantam meg agyilag.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk